Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Fiatalok foglalkoztatása, szakmai képesítések és mobilitás (saját kezdeményezésű vélemény)

2012/C 68/02

Előadó: Dorthe ANDERSEN

2011. július 14-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Fiatalok foglalkoztatása, szakmai képesítések és mobilitás.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2011. december 16-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2012. január 18–19-én tartott 477. plenáris ülésén (a január 18-i ülésnapon) 173 szavazattal 1 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt:

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   A demográfiai fejlődés nagy követelményeket támaszt a munkaerőpiaccal szemben. A gazdasági válság következményei világossá tették, hogy a munkaerőpiacok strukturális problémákkal küzdenek. Különösen a fiatalok azok, akik megfelelő képesítéseik ellenére csak nehezen tudják megvetni a lábukat a munkaerőpiacon. Ezért kell a tagállamoknak azokat a reformokat végrehajtaniuk, amelyeket az Európa 2020 stratégiában és a növekedés helyreállítására irányuló nemzeti reformprogramokban meghatároztak.

1.2   A fiatalok munkanélkülisége nagy gazdasági és szociális hátrányokkal jár a társadalomra és magukra a fiatalokra nézve is, és leszűkíti a növekedési lehetőségeket. Európa versenyképessége nagymértékben a képzett munkaerőtől fog függni, és félő, hogy a szakképzettséggel rendelkező és a magasan képzett munkavállalókért folytatott küzdelemben Európa le fog maradni.

1.3   Senki nem tudja ténylegesen, hogy hogyan fognak kinézni a jövő munkahelyei, a képzéseknek azonban a munkaerő-piaci igényekből és a ténylegesen megoldandó feladatokból kellene kiindulniuk. Erősíteni kellene a képzési rendszereken kívül megszerzett képesítések elismerését. A tanterveknek nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük az általános és innovatív kompetenciákra.

1.4   Az oktatás és a munkaerőpiac közötti korlátokat fel kellene oldani, és kerülni kellene a pénzügyi megfontolások túlsúlyát. A tantervek kidolgozására és a jövőbeli igényekre való felkészülésre való tekintettel el kellene mélyíteni a vállalkozások és az oktatás közötti partnerségeket. A szakképzésnek foglalkoztatáshoz kellene vezetnie.

1.5   Növelni kellene a képzés és gyakorlat duális rendszerét az oktatásban – beleértve a releváns felsőoktatási képzést és a szakképzést is. A gyakorlati tevékenység és a munkahelyen való képzés, valamint az elméleti oktatás közötti szinergiák erősítik a fiatalok foglalkoztathatóságát, jobb pályakezdésről gondoskodnak, és impulzusokat adnak az oktatás fejlesztéséhez.

1.6   A duális képzési rendszereket bevezetni kívánó országoknak az ezáltal keletkező kezdeti költségeik fedezésére az Európai Szociális Alapból folyósított támogatást kellene kapniuk.

1.7   A nyitott és dinamikus munkaerőpiac elősegítheti a mobilitást, és foglalkoztatási lehetőségeket teremthet, különösen a fiatalok számára. Az Európa 2020 stratégiának és a nemzeti reformprogramoknak megfelelően a tagállamoknak modernizálniuk kell munkaerőpiacaikat azok felvevőképességének növelése és működésének javítása érdekében.

1.8   Az álláskeresőket és foglalkoztatottakat az egész életen át tartó tanulásra ösztönző aktív munkaerő-piaci politika hozzájárul a szakmai és földrajzi mobilitás növekedéséhez, ezáltal pedig több foglalkoztatási lehetőséget teremt.

2.   Célok és bevezetés

2.1   Európa jövőjét az európai fiatalok jelentik. Sok fiatalnak azonban nincs munkahelye vagy nem rendelkezik megfelelő képesítésekkel. Ezenkívül sok fiatal a megfelelő képesítések ellenére is nehezen tudja megvetni a lábát a munkaerőpiacon.

2.2   A jelen véleménytervezetben a fiatalok foglalkoztatási lehetőségeiről lesz szó. Ehhez tartozik a technikusok és szakmunkások iránti jövőbeli igény, a fiatalok munkaerőpiachoz való hozzáférése és a szakmai mobilitás. Olyan alapvető munkaerőről van szó, amely műszaki vagy szakmai képzéssel vagy középfokú végzettséggel rendelkezik, számuk a CEDEFOP szerint 2020-ban a jövőbeli foglalkoztatottak 50 %-át fogja kitenni.

2.3   A vélemény célja konkrét javaslatok előterjesztése, amelyek a fiatalok foglalkoztathatósági lehetőségeinek javítását, valamint a vállalkozások számára megfelelő készségek biztosítását szolgálják.

2.4   A készség fogalma számos szempontot lefed, például szociális és általános kompetenciákat, valamint technikai és szakmai kompetenciákat és készségeket, amelyek megszerzése általános és szakmai képzési rendszerek keretében, valamint a munkán, illetve társadalmi és családi kapcsolatokon és tevékenységeken keresztül történik.

2.5   A jelen vélemény célja két egymással szorosan összefüggő kérdés megválaszolása: (1) Milyen készségekre lesz a jövőben szükség a munkaerőpiacon? (2) Hogyan garantálható a fiatalok integrációja és a szakmai mobilitási lehetőségek?

2.6   Az Európai Bizottság ezzel kapcsolatban több kiemelt kezdeményezést indított, ezek közül a két legutóbbi a „Mozgásban az ifjúság” és az „Új készségek és munkahelyek menetrendje”. Ezek a kiemelt kezdeményezések központi jelentőségűek, és a fiatalok foglalkoztatási lehetőségeinek javítását szolgáló több kezdeményezést foglalnak magukba. Ezekkel az idevágó EGSZB-vélemények (1) foglalkoznak.

3.   Az európai helyzet

3.1   A demográfiai változások miatt az EU-ban a gazdaságilag aktív népesség csökken: a népességnövekedés idején született idősebbek elhagyják a munkaerőpiacot, és őket az alacsonyabb népszaporulat idején született fiatalabbak váltják fel. Ezáltal a munkaerőpiac nagy kihívások előtt áll, mivel a képzett munkaerő széles kínálata döntő jelentőségű Európa növekedése számára.

3.2   Az Európai Bizottság foglalkoztatási és szociális helyzettel foglalkozó negyedéves szemléjének (Quarterly Employment and Social Situation Review) legutóbbi száma szerint az EU munkaerőpiaca csupán lassan és egyenetlenül áll helyre. Új munkahelyek jönnek létre, azonban nem elengedő számban, és kiváltképp a fiatalok munkanélkülisége (20,3 %) teszi nyilvánvalóvá a gyors és hatékony fellépés szükségességét.

3.3   A munkanélküliség a fiatalok valamennyi csoportját – beleértve a problémás csoportokat is – érinti, függetlenül iskolázottsági és képzettségi szintjüktől. Az alacsony végzettségű vagy szakmai tapasztalattal nem rendelkező fiatalok számára mindenesetre nagyobb a kockázata annak, hogy nem találnak munkát. Ezen túlmenően a tartós munkanélküliség is növekedett – 2011 márciusában 9,5 %-ra –, és kiváltképp számos fiatalt fenyeget a tartós munkanélküliség kockázata.

3.4   Mind a munkanélküliség, mind a fiatalok alulfoglalkoztatottsága nagy gazdasági és szociális hátrányokkal jár a társadalomra és magukra a fiatalokra nézve is, és leszűkíti a növekedési lehetőségeket.

3.5   A válságot olyan időszak előzte meg, amelyben viszonylag sok munkahelyet teremtettek. Az Európai Bizottság adatainak megfelelően 1995 és 2006 között 20 millió új munkahely keletkezett.

3.6   A válság alatt azonban mintegy 5 millió munkahely szűnt meg. Az Eurofound szerint ennek nagy része szakképzetleneknek szóló, rosszul fizetett munka. E téren azonban nagy eltérések vannak az egyes tagállamok között.

3.7   A CEDEFOP a 2010 és 2020 közötti időszakban mintegy 7 millió új munkahely létrehozásával számol, valamint a demográfiai változás következményeként megüresedő 73 millió hellyel. A munkahelyteremtés különösen a magasabb képzettségi szintre fog összpontosítani.

3.8   Paradox módon bizonyos országokban és bizonyos ágazatokban a munkanélküliek magas száma mellett ugyanakkor munkaerőhiány figyelhető meg, ami az európai munkaerőpiacok folyamatos strukturális problémáira utal. Hollandiában 2009 végén például 118 000 szabad állás volt, Németországban és Lengyelországban pedig 87 800, illetve 18 300 informatikai álláshely volt betöltetlen.

3.9   A magánszektor versenyképessége nagymértékben a szakképzett munkaerőtől fog függni. Amennyiben a magánvállalkozások Európában nem találnak megfelelő munkaerőt, arra kényszerülhetnek, hogy a világ olyan más régióiban keressenek, ahol találnak is. A demográfiai változások ahhoz is fognak vezetni, hogy az idősek gondozása és ellátása, valamint az egészségügy területén több munkaerőre lesz szükség.

4.   A jövőbeli munkaerő-szükséglet

4.1   A csökkenő foglalkoztatás és az égetően szükséges növekedés megerősítik annak szükségességét, hogy a fiatalok munkaerőpiacra belépő következő generációi magas iskolázottsági és képzettségi szinttel rendelkezzenek, amely megfelel a jelenlegi és a jövőbeli igényeknek. Ehhez kapcsolódóan fontos, hogy az iskolaelhagyók száma csökkenjen, és több fiatal szerezzen szakképesítést. Továbbá döntő fontosságú, hogy a munkaerőpiac úgy legyen kialakítva, hogy a fiatalok beléphessenek oda. A legutóbbi évek megmutatták, hogy a képzés és a foglalkoztatás közötti átmenet nehéz. Ezenfelül képzési korlátok és a foglalkoztatásra vonatkozó jogi akadályok nehezítik meg a munkahelyváltást.

4.2   Az EU és a tagállamok az Európa 2020 stratégia, a bevált gyakorlatok és nemzeti reformprogramok keretében már elkötelezték magukat különböző reformok mellett. Ebben az összefüggésben számos tagállam tett javaslatot olyan reformokra, amelyek célja oktatási rendszerüknek a munkaerő-piaci igényeknek való nagyobb mértékű megfeleltetése.

4.3   Az Európa 2020 stratégia két központi célt tűz ki az általános és szakoktatás területére. Ezek mindenesetre tisztán mennyiségi célkitűzések. Ugyanilyen érdekes az oktatási és képzési rendszerek azon képessége, hogy a fiatalokat a megfelelő képzettségekkel lássák el, amelyeket aztán alkalmazni tudnak, és amelyekre kereslet van.

4.4   Előrejelzések alapján az európai polgárok iskolázottsági és képzettségi szintje tovább fog növekedni, azonban fennáll a polarizálódás veszélye. Bizonyos előrejelzések szerint az a célkitűzés, hogy a 30–34 év közöttiek legalább 40 %-a felsőfokú képzettséggel rendelkezzen, valószínűleg 2017-re valósul meg.

4.5   Annak a célkitűzésnek a teljesítése viszont, hogy az iskolaelhagyók arányát 2020-ra 10 % alá szorítsák vissza, messze nem halad ilyen jól. A CEDEFOP becslése szerint (a 2010. évi 78 %-kal szemben) 2020-ra a 22–24 évesek legalább 83 %-a rendelkezni fog középfokú végzettséggel, vagyis szakközépiskolai vagy gimnáziumi végzettséggel. A képzett munkaerő széles körű kínálatának biztosításához kapcsolódóan nagy kihívást jelent az a tény, hogy számos fiatal képzetlen munkaerő, ugyanis a jövő munkahelyein főként magasan képzett vagy szakismeretekkel rendelkező munkaerőre lesz szükség. Ezért elsőként arról kell gondoskodni, hogy több fiatal szerezzen megfelelő képzettséget, és ide tartozik a szakmai képzés is.

4.6   A globalizáció és az új technológiák meg fogják változtatni a munkaerőpiacot, és ez többek között egyre rövidebb termékéletciklusok formájában fog jelentkezni. Az ágazatok és az új munkaszervezési módok közötti áthelyeződések révén új munkahelyek jönnek létre, valamint új kompetenciákra is lesz igény.

4.7   Ezáltal magasabbak lesznek a követelmények az egész életen át tartó tanulással, a felnőttképzéssel és az alkalmazkodási készséggel szemben, amelyek ezentúl a munka világának részét képezik. Főként a szociális partnerek és az oktatási intézmények közös felelőssége, hogy közös innovatív megoldásokat tudjanak találni.

4.8   A CEDEFOP szerint a magasan képzett munkaerő iránti kereslet 2020-ig mintegy 16 millióval, a középfokú képzettséggel rendelkező munkaerő iránti kereslet pedig 3,5 millióval fog növekedni. Ezzel szemben az alacsony képzettségűek iránti igény várhatóan mintegy 12 millióval csökken.

4.9   2010–2020 között a foglalkoztatásnak várhatóan jelentős visszaeséssel kell számolnia az elsődleges iparágakban, valamint a termelés és gyártás területén is. A legnagyobb növekedésre a szolgáltatási ágazatban fog sor kerülni, különösen az üzleti szolgáltatások területén, ám a forgalmazás, az étkeztetés, az egészségügy és a szállítás is bővülő szektorok. A tudásigényes, ugyanakkor a kevésbé tudásigényes ágazatok, mint például a kiskereskedelem, is növekedni fognak. Tovább folytatódik az átmenet a tudásalapú gazdaság, valamint az innováción alapuló, gyorsan változó világ irányába. Ezért fontos a nagyobb szakmai kompetencia ismeretanyaggá való változtatása, amely így innovációt, valamint új termékeket és szolgáltatásokat eredményez. Az alkalmazkodási készség a munkaerő-piaci igényeknek való megfelelés érdekében továbbra is központi szerepet játszik, mind az egyén, mind az oktatási rendszer szempontjából.

4.10   A foglalkoztatási szerkezet és a jövőben szükséges kompetenciák elemzésében az innováció kulcsfontosságú. Az innováció a folyamatok és módszerek javításának a képességét foglalja magában, ám az általános kompetenciák – mint amilyen a kreativitás, a problémamegoldó, együttműködési és vezetési kompetenciák, valamint a vállalkozói szellem – is szerepet játszanak. Ennek megfelelően például a tudásintenzívebb ipari ágazatokban számos olyan ember dolgozik, aki ugyan nem magasan képzett, ám pl. a munkafolyamatok vagy a szervezés javítása révén hozzájárul az innovációhoz.

4.11   Néhány tanulmány azt mutatja, hogy a növekedés alapját adó innováció elsősorban a vállalkozásoktól indul ki. A vállalkozások az ügyfelek, beszállítók és a munkavállalók hozzájárulásai és igényei alapján fejlődnek.

4.12   Az innovációt ugyanakkor nem tudományágként kell felfogni. Az innovációs kapacitás új elvárásokat támaszt az oktatási rendszerekkel szemben, többek között azzal kapcsolatban, hogy miként erősíthető a fiatalok innovatív kompetenciája annak érdekében, hogy a munkában való részvételükkel közvetlenül hozzá tudjanak járulni az értéknövekedéshez társadalmunkban.

5.   A jövőbeli alapvető munkaerő és az oktatási rendszerek

5.1   Senki nem tudja, hogy milyenek lesznek a jövő munkahelyei. Az EU nemsokára elindítja az uniós készségkörképet, miközben képzettséggel foglalkozó ágazati tanácsokat (SSC = Sector Skills Council) hoznak létre az Unióban, valamint egyre jobban előre lehet jelezni a jövőbeli igényeket és szűk keresztmetszeteket. A globális verseny, a technikai fejlődés, valamint a ki- és bevándorlás miatt az oktatási rendszerek rugalmassága és alkalmazkodási képessége jelentős tényezővé válik.

5.2   Ezenkívül az oktatási intézmények, a kormányok és a munkaadók szorosabb összekapcsolódására és együttműködésére lesz szükség, például a tantervek kidolgozása során. A készségek megszerzése és továbbfejlesztése egész életen át, képzések révén és a munka során történik; megszerezhetőek ugyanakkor a munkaerőpiacon kívül is, amit jobban kellene méltányolni.

5.3   A jövőbeli alapvető munkaerő képzése már korán, az általános iskolában megkezdődik, amelynek oktatási minőségét meg kell erősíteni. A gyermekeknek és fiataloknak az iskolában meg kellene tanulniuk tanulni és új tudást elsajátítani is. Fontos a szerepe például az alapfokú oktatási szinten és az általános iskola felső tagozatában történő iskolai orientációnak, valamint a pályaválasztási tanácsadásnak. A tanároknak ez irányú kompetenciákra van szükségük.

5.4   A szakképzési rendszerekkel az EGSZB egy másik véleményében foglalkozik, (2) a szakképzéseknek azonban alapvető szerepük van a megfelelő képzettségek jövőbeli biztosításában.

5.5   A szakképzések jelenleg nagy kihívások előtt állnak. Ez érinti például a képzések arculatát és minőségét, a munkaerő-piaci részvételhez szükséges képzettségek lefedését és a pályakezdés támogatását. Számos szakképzés esetében megállapítható, hogy magas a bukások aránya, mivel a fiatalok alapvető ismeretei, például az olvasáskészség, hiányosak. Ezenfelül a szakképzési rendszerből a felsőoktatási rendszerbe való átmenet gyakran nehéz. Végül a nemek szerinti szegmentáció is megfigyelhető még a képzési folyamatokon belül.

5.6   A szakképzések terén néhány ország duális rendszert vezetett be, vagyis a szakképzés váltakozóan tartalmaz iskolai oktatást, valamint vállalatoknál végzett gyakorlatot és képzést. A vállalatokkal fenntartott szoros kapcsolat hidakat teremt a munkaerő-piaci részvétel irányába, és biztosítja, hogy a szakmai végzettséggel rendelkező személyek nagy része hamar munkát találjon. A svéd, belga és spanyol szakképzési rendszerek például ezzel ellentétben kevés kapcsolatot tartanak fenn vállalatokkal, mivel a szakképzés főként az iskolában történik. Az ezen országban élő fiatalok jó része ugyanakkor nehezen talál munkát.

5.7   Mivel a munka, gyakorlat és iskolai képzés kombinációját sokan (Európai Bizottság, OECD, Európai Parlament stb.) megfelelő módszernek tartják a munkaerő-piaci beilleszkedésre, az EGSZB konkrét kezdeményezéseket fog javasolni azzal kapcsolatban, hogy miként terjeszthető ki a duális képzési rendszerek gyakorlata az EU-ban.

6.   Pályakezdés és szakmai mobilitás

6.1   A képzésből egy adott munkahelyre – egyúttal a szakképzési rendszerből a munkaerőpiacra – való átmenetet gyakran számos pénzügyi megfontolás kíséri. Jóllehet a képzési rendszerek és a munkaerőpiac közötti szorosabb összekapcsolódás, valamint a fiatalok munkaerőpiachoz való hozzáférésének támogatása az EU politikai prioritásaihoz tartozik, az utóbbi évek megmutatták: ezen a téren nagy kihívások vannak.

6.2   A szakmai és földrajzi mobilitás Európában továbbra is korlátozott, és tovább nehezítik a képesítési rendszerekben fennálló akadályok, a képesítések elismerésének problémái vagy az elégtelen tanácsadás. Különösen az uniós csere- és mobilitási programoknak van ebben központi szerepük, ezért megerősítésre szorulnak. A középpontban eddig mindenekelőtt a felsőoktatás állt, míg a jövőben a technikai és szakképzési mobilitási lehetőségeknek is központi helyet kellene biztosítani, például határokon átnyúló vállalati gyakorlatok révén. Így például határ menti területeken a határokon átnyúló gyakorlatok szabályozása javíthatna a helyzeten, ha az egyik ország kevés gyakorlati hellyel, a szomszédos ország pedig széles kínálattal rendelkezik.

6.3   A duális képzési rendszerek ebben ugródeszkaként szolgálnának a fiatalok munkaerőpiacon történő jó és biztos elindulásához, és garantálnák, hogy a megfelelő képzettségek álljanak a vállalkozások rendelkezésére. Az Eurobarométer egyik vizsgálatának eredményei alapján például a munkaadók 87 %-a lényegesnek tartja a felvétel során a szakmai tapasztalatot, például szakmai gyakorlat formájában.

6.4   Az iskolai elméleti oktatás és a munkahelyen történő tanulás kombinációját szélesebb körben kellene terjeszteni. Ehhez mindenesetre szerződéses keretet kellene létrehozni, amelyben a vállalkozásoktól elvárnák, hogy részt vegyenek a fiatalok és az egyes szakképzésben részt vevők képzésében. Ez minden résztvevő érdekét szolgálná. A vállalkozások egyrészt nagyobb munkaerő-kínálatból választhatnának, másrészt pedig hasznot húzhatnának az új tudásból és inspirációból. Az oktatási intézmények több tudáshoz és a gazdasággal való együttműködéshez nyernének hozzáférést. A munkavállalók számára pedig a munka világában szerzett tapasztalat révén lenne kedvező.

6.5   Mivel a duális képzési rendszer kiépítése és kiterjesztése során kezdetben többletköltségek keletkeznek, az uniós alapok és programok – mint például az Európai Szociális Alap – gyorsfinanszírozással segíthetnék azon országokat és régiókat, amelyek be kívánják vezetni a duális rendszert.

6.6   Bizonyos előfeltételeket teljesíteni kell ahhoz, hogy a pályakezdés sikeres legyen, valamint hogy a szakmai mobilitás és a szakmai előrelépés biztosítva legyen. Nemcsak a munkahelyteremtés támogatása a cél, hanem nyitott és dinamikus munkaerőpiacok létrejötte is, amelyek egyrészt támogatják a mobilitást, másrészt pedig a fiataloknak biztos indulást garantálnak. A számos munkalehetőséget kínáló munkaerőpiac és a szabad életpályaváltás hozzájárulnak a fiatalok útjának egyengetéséhez.

6.7   Az Európa 2020 stratégia keretén belül számos ország reformokat vezet be munkaerőpiacán, amelynek célja a felvevőképesség növelése és a működés javítása. Főként a fiatalok zökkenőmentesebb pályakezdésének érdekében fontos lenne felszámolni azokat az akadályokat, amelyek abban akadályozzák a munkaadókat, hogy a fiatalokat megfelelő feltételek mellett foglalkoztassák. Ennek sem a munkaadókat, sem a munkavállalókat nem lenne szabad előnyösen vagy hátrányosan érintenie; egyedül a munkaformának lenne döntő szerepe a felvételi szerződésforma kiválasztása során.

6.8   Ezért a cél egy aktív munkaerő-piaci politika kialakítása, amely mind a munkakeresők, mind a foglalkoztatottak számára ösztönzőket kínál az egész életen át tartó tanuláshoz és a továbbképzéshez. Olyan munkaerő-piaci politikára van szükség, amely hozzájárul a mobilitás javításához, és ezáltal pontosan a fiataloknak szóló munkaerő-piaci perspektívákat kínál.

6.9   Egyúttal mindenféle, nem egy konkrét vállalkozáshoz vagy munkahelyhez kötődő, ugyanakkor a munkavállalókat – munkahely-változtatáson keresztül is – kísérő olyan egyéni igények is hozzájárulhatnak a mobilitáshoz a munkaerőpiacon, mint például a nyugdíjra való jogosultság és az oktatási kínálat, amelyeket alapokból finanszíroznak.

(1)  Az EGSZB véleménye a következő témában: „Mozgásban az ifjúság”, HL C 132., 2011.5.3., 55. o., valamint a következő témában: „Új készségek és munkahelyek menetrendje” (HL C 318., 2011.10.29., 142. o.).

(2)  Az EGSZB véleménye a következő témában: „A középiskola utáni szakképzés mint a felsőfokú képzés vonzó alternatívája” (Lásd e Hivatalos Lap 1 oldalát).