6.12.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/7

1.

A pénzügyi világválság 2008. őszi kirobbanása óta a Bizottság négy közleményt bocsátott ki, amelyek részletes iránymutatást adtak a pénzügyi intézményeknek (1) nyújtott állami támogatás és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (Szerződés) 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja összeegyeztethetőségéről. A szóban forgó közlemények a következők: az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló közlemény (2) (a bankokról szóló közlemény); a pénzintézeteknek a jelenlegi pénzügyi válságban történő feltőkésítéséről: a támogatás szükséges minimális szintre történő korlátozásáról és az indokolatlan versenytorzulás kiküszöbölését célzó biztosítékokról szóló közlemény (3) (feltőkésítési közlemény); az értékvesztett eszközök közösségi bankszektorban történő kezeléséről szóló közlemény (4) (az értékvesztett eszközökről szóló közlemény); illetve a pénzügyi szektor életképességének helyreállításáról és a jelenlegi válságban hozott szerkezetátalakítási intézkedések állami támogatási szabályok alapján történő értékeléséről szóló közlemény (5) (szerkezetátalakítási közlemény). A négy közlemény közül három, a bankokról szóló közlemény, a feltőkésítési közlemény és az értékvesztett eszközökről szóló közlemény azokat az előfeltételeket határozza meg, amelyek a tagállamok által nyújtott főbb segítségtípusok – kötelezettségekre nyújtott garanciák, feltőkésítések és eszközátvételek – összeegyeztethetőségére vonatkoznak, míg a szerkezetátalakítási közlemény azokat a különös elemeket határozza meg, amelyeket a bankok számára a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján, a válsággal összefüggésben nyújtott állami támogatáshoz készített szerkezetátalakítási tervnek (vagy életképességi tervnek) kell tartalmaznia.

2.

2010. december 1-jén a Bizottság elfogadott egy ötödik közleményt, a pénzügyi válsággal összefüggésben nyújtott bankmentő intézkedésekre vonatkozó állami támogatási szabályok 2011. január 1-jétől történő alkalmazásáról szóló közleményt (6) (meghosszabbítási közlemény). A meghosszabbítási közlemény 2011. december 31-ig módosított feltételekkel meghosszabbította a szerkezetátalakítási közlemény – amelynek a négy közlemény közül egyedüliként volt meghatározva az érvényességi ideje – érvényességét. A Bizottság a meghosszabbítási közleményben azt is jelezte, hogy úgy véli, hogy az állami támogatások a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja – amely kivételes esetben lehetővé teszi a tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatást – alapján történő jóváhagyásának feltételei továbbra is teljesülnek, és a bankokról szóló közlemény, a feltőkésítési közlemény, valamint az értékvesztett eszközökről szóló közlemény továbbra is érvényben maradnak annak érdekében, hogy iránymutatást adjanak a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján a válsággal összefüggésben a bankoknak nyújtott támogatások összeegyeztethetőségének feltételeiről.

3.

Az államkötvénypiacok helyzetének 2011-ben bekövetkező súlyosbodása fokozott nyomás alá helyezte az uniós bankszektort, különösen a határidős finanszírozási piacokhoz való hozzáférés tekintetében. A „bankmentő csomag” (7) – amelyről az állam- és kormányfők 2011. október 26-i ülésükön állapodtak meg – célja, hogy középtávú finanszírozási garanciákkal és az államadósságnak való kitettség piaci értékelésének figyelembevételét követően a legjobb minőségű tőke 9 %-ának megfelelő ideiglenes tartalék létrehozásával helyreállítsa a bankszektorba vetett bizalmat. Ezen intézkedések ellenére a Bizottság úgy véli, hogy az állami támogatások 107. cikk (3) bekezdés b) pontja alapján történő jóváhagyásának feltételei 2011 vége után is fenn fognak állni.

4.

Ezért a bankokról szóló közlemény, a feltőkésítési közlemény és az értékvesztett eszközökről szóló közlemény 2011. december 31. után is érvényben marad. Hasonlóképpen a szerkezetátalakítási közlemény ideiglenes hatálya is meghosszabbodik a 2011. december 31. utáni időszakra (8). A Bizottság továbbra is figyelemmel fogja kísérni a pénzügyi piacok helyzetét, és amint azt a piaci körülmények megengedik, lépéseket fog tenni a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontján alapuló, tartósabb jellegű bankmentési- és szerkezetátalakítási szabályok kialakítása érdekében.

5.

A bankmentő csomag végrehajtásának megkönnyítése és a bankok kockázati profiljában a válság kezdete óta végbement változások figyelembevétele érdekében kívánatos a szabályokat bizonyos tekintetben tovább tisztázni, illetve aktualizálni. Ez a közlemény a bankoknak a válsággal összefüggésben nyújtott állami támogatások összeegyeztethetőségi paramétereinek szükséges módosításait határozza meg 2012. január 1-jétől. A közlemény többek között:

6.

A feltőkésítési közlemény általános iránymutatást nyújt a tőkeinjekciók beárazásával kapcsolatban. Az ott leírtak főleg a fix ellentételezésű tőkeeszközökhez kapcsolódnak.

7.

A Bizottság a szabályozásban bekövetkezett változások és a változó piaci környezet fényében arra számít, hogy az állami tőkeinjekciók a jövőben gyakrabban valósulhatnak meg változó ellentételezésű részvények formájában. Tekintettel arra, hogy az ilyen részvényeket (esetlegesen) osztalék és tőkenyereség formájában ellentételezik, amely megnehezíti az ilyen eszközök ellentételezésének közvetlen előzetes felmérését, a tőkeinjekciók beárazásáról szóló szabályok egyértelműsítése kívánatos.

8.

A Bizottság ezért az ilyen tőkeinjekciók ellentételezésének felmérését a részvények kibocsátási árfolyama alapján fogja végezni. A tőkeinjekciókat a részvény („higító hatással” (9) történő kiigazítása utáni) árához képest megfelelő kedvezménnyel kell jegyezni közvetlenül a tőkeinjekció bejelentése előtt, annak érdekében, hogy az állam megfelelő biztosítékot kapjon a megfelelő ellentételezésre (10).

9.

A tőzsdén jegyzett bankok esetében a részvények irányadó árának a kibocsátott részvényekkel azonos jogokat biztosító részvények jegyzett piaci árát kell tekinteni. A tőzsdén nem jegyzett bankok esetében nincs ilyen piaci ár és a tagállamoknak megfelelő piaci alapú értékelési megközelítést kell alkalmazniuk (ideértve a hasonló helyzetű csoport árfolyam/nyereség arányán alapú megközelítést vagy más általánosan elfogadott értékelési módszereket). A részvényeket ehhez a piaci (vagy piaci alapú) értékhez képest megfelelő kedvezménnyel kell jegyezni.

10.

Ha a tagállamok szavazati jogok nélküli részvényeket jegyeznek, nagyobb kedvezmény lehet szükséges, amelynek tükröznie kell a szavazati joggal járó és a szavazati joggal nem járó részvények közti árazási különbséget az uralkodó piaci viszonyoknak megfelelően.

11.

A feltőkésítési intézkedéseknek megfelelő ösztönzőket kell tartalmazniuk, amelyek arra késztetik a bankokat, hogy a lehető leghamarabb kilépjenek az állami támogatási struktúrából. A változó ellentételezésű részvények esetében, ha a kilépési ösztönzőket úgy alakítják ki, hogy az korlátozza a tagállam nyereségének növekedési lehetőségeit – például annak szavatolása révén, hogy az eredeti részvényesek az újonnan kibocsátott részvényeket olyan áron vásárolhatják vissza az államtól, amely ésszerű éves hozammal jár az állam számára – akkor a korlátozott nyereségnövekedési potenciál tükrözése érdekében nagyobb kedvezményre van szükség.

12.

A kedvezmény mértékének minden esetben tükröznie kell a tőkeinjekció méretét a meglévő alapvető (Core Tier 1) tőkéhez viszonyítva. Minél nagyobb a tőkehiány a meglévő tőkéhez képest, annál nagyobb az állam kockázata, és ezért nagyobb kedvezményre van szükség.

13.

Elvileg a hibrid eszközöknek tartalmazniuk kellene egy „alternatív kuponfizetési mechanizmust”, amely szerint a kézpénzben ki nem fizethető kuponokat újonnan kibocsátott részvények formájában fizetnék meg az államnak.

14.

A Bizottság a jövőben is kérni fogja a tagállamoktól, hogy nyújtsanak be szerkezetátalakítási tervet (vagy a már meglévő terv felülvizsgálatát) a megmentési támogatást engedélyező bizottsági határozat keltétől számított hat hónapon belül minden olyan bank esetében, amely közpénzből kap támogatást feltőkésítés, vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések útján. Ha az adott bank esetében korábban már született megmentési határozat, amelyet a bankoknak nyújtott támogatásoknak a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontjával való összeegyeztethetőségére vonatkozó szabályok szerint hoztak – akár ugyanazon szerkezetátalakítási művelet részeként, akár nem – a Bizottság hat hónapnál rövidebb időszakon belül is kérheti szerkezetátalakítási terv benyújtását. A Bizottság a bankok hosszútávú életképességét arányosan fogja értékelni, teljes mértékben figyelembe véve azokat az elemeket, melyek arra engednek következtetni, hogy a bank hosszú távon jelentős szerkezetátalakítás nélkül is életképes lehet, különösen amennyiben a tőkehiány lényegében az államadóssággal kapcsolatos bizalmi válsággal függ össze, a közpénzből finanszírozott tőkeinjekció pedig csak az EGT-megállapodás Szerződő Felei államkötvényeinek átértékeléséből fakadó veszteségek ellensúlyozására szolgál olyan bankoknál, amelyek egyébként életképesek, és az elemzés azt mutatja, hogy a szóbanforgó bankok nem vállaltak túlzott kockázatot az államkötvények vásárlásakor.

15.

A bankok kaphatnak állami garanciát új adósságinstrumentumok kibocsátására, függetlenül attól, hogy azok biztosítottak-e vagy sem, a tőkének minősülő eszközök kivételével. Mivel a bankok finanszírozási nehézségei a határidős finanszírozási piacokon koncentrálódnak, általánosságban az állami garanciáknak csak az egy és öt év közti lejáratú papírokra szabad kiterjedniük (a fedezett kötvények esetében ez hét év).

16.

A válság kezdete óta az állami garanciák beárazása a kedvezményezett 2007. január 1-je és 2008. augusztus 31-e közti időszakbeli CDS-felárának mediánjához kapcsolódott. 2010. július 1. óta az így képzett árak megemelkedtek, hogy jobban tükrözzék az egyes kedvezményezettek kockázati profilját (11).

17.

A banki CDS-felárak kockázataiban mutatkozó közelmúltbeli nagy eltérések figyelembevétele érdekében ezt az árképzési formulát úgy kell aktualizálni, hogy azon hároméves periódus CDS-felárainak mediánját tükrözze, amely egy hónappal a garancia megadása előtt ér véget. Mivel az utóbbi években a CDS-felárak növekedése részben olyan, az egyes bankoktól független hatások következménye, mint különösen az állampapírpiacokon növekvő feszültség és a veszélyérzet általános növekedése a bankszektorban, a formulának el kell különítenie az egyes bankoknál jelentkező valós kockázatot a tagállamok CDS-felárának és a piac egészének a változásaitól. A formulának figyelembe kell vennie azt is, hogy a fedezett kötvényekre nyújtott garanciák lényegesen alacsonyabb kockázatnak teszik ki a garancia nyújtóját, mint a fedezetlen adósságpapírokra nyújtott garanciák.

18.

A (17) bekezdésben említett elvekkel összhangban a mellékletben meghatározott felülvizsgált árképzési formula minimális garanciadíjakat vezet be, amelyeket akkor kell fizetni, ha az állami garanciát nemzeti alapon nyújtják, közös tagállami garanciák nélkül. A Bizottság 2012. január 1-től ezt a formulát fogja alkalmazni minden egyéves vagy hosszabb lejárati idejű banki kötelezettséggel kapcsolatos állami garanciára.

19.

Ha a garancia olyan kötelezettségre vonatkozik, amelyet nem a garanciát nyújtó hazai fizetőeszközében nyújtottak, akkor a garanciát nyújtó árfolyam-kockázatának fedezése céljából kiegészítő díjat kell fizetni.

20.

Amennyiben egy évnél rövidebb lejárati idejű adósságra kell garanciát nyújtani, a Bizottság továbbra is a jelenlegi árképző formulát fogja alkalmazni, amely referenciaként megtalálható a mellékletben. A Bizottság nem fogja engedélyezni a három hónapnál rövidebb lejárati idejű adósságra nyújtott kezességvállalásokat, kivéve az olyan kivételes eseteket, amikor a kezességvállalás a pénzügyi stabilitáshoz szükséges. Ezekben az esetekben a Bizottság a megfelelő díjazást az állami támogatási struktúrából való mielőbbi kilépés megfelelő ösztönzésének szükségességét figyelembe véve fogja megállapítani.

21.

Amennyiben a tagállamok megállapodást kötnek arról, hogy közösen nyújtanak garanciákat a banki kötelezettségekre, a Bizottság ennek fényében felül fogja vizsgálni iránymutatását, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok CDS-felárát csak annyiban vegyék figyelembe, amennyiben az releváns marad.

22.

A tagállamoknak az új vagy meghosszabbított garanciarendszerekről szóló értesítés megtételekor fel kell tüntetniük egy, a formula alkalmazásával kiszámított, közelmúltbeli piaci adatokon nyugvó becsült díjat minden olyan bank esetében, amely a garanciára jogosult lehet, annak érdekében, hogy a Bizottság értékelni tudja az új árképzési formula gyakorlati alkalmazását. A tagállamoknak a garanciával fedezett kötvények minden egyes kibocsátástól számított három hónapon belül tájékoztatniuk kell továbbá a Bizottságot a garanciával fedezett kötvények minden egyes kibocsátásához kapcsolódóan a tényleges garanciadíjról.