20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 308/18

A.

mivel az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) négy tagállama (Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc) az Európai Unió (EU) jelentős kereskedelmi partnere, és közülük mennyiségi szempontból Svájc a negyedik, Norvégia pedig az ötödik legfontosabb uniós kereskedelmi partner,

B.

mivel az EU és három EFTA-tagállam (Izland, Liechtenstein, és Norvégia) közötti kapcsolatok az Európai Gazdasági Térségen (EGT) alapulnak, amely teljes körű részvételt biztosít a belső piacon, és az EGT-megállapodás kezelése és ellenőrzése magas színvonalon intézményesített keretben történik,

C.

mivel Svájc EGT-megállapodásban való részvételét 1992-ben népszavazás útján támadták meg, és ezért a Svájc és az EU közötti kapcsolatok jelenleg több mint 120 kétoldalú és ágazati megállapodáson alapulnak, amelyek biztosítják a nagyfokú integrációt, de a belső piacon való teljes körű részvételt nem,

1.

úgy véli, hogy az EGT-megállapodás a gazdasági növekedés egyik fő húzóereje; üdvözli az EGT-hez tartozó EFTA-államok összességében jó eredményeit a belső piaci jogszabályok végrehajtásában, amint arról az EGT-hez tartozó EFTA-államok belső piaci eredménytáblája tanúskodik; megjegyzi, hogy a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás végrehajtása tekintetében az EU és Svájc közötti kapcsolatok sokkal több problémát vetnek fel;

2.

megállapítja, hogy a kétoldalú megállapodások nem hoznak létre semmilyen automatikus mechanizmust arra, hogy a tartalmuk igazodjon a vonatkozó vívmányok későbbi fejlődéséhez; elismeri, hogy a nemzeti jog autonóm igazodása az uniós joghoz a kétoldalú megállapodások alá tartozó területeken a svájci népnek abból a szuverén döntéséből ered, hogy nem csatlakozik az EGT-hez, amit teljes mértékben tiszteletben kell tartani;

3.

üdvözli az EGT-hez tartozó EFTA-államokra vonatkozó jobb adatok felvételét a fogyasztói piacok éves eredménytáblájába; arra ösztönzi az EFTA Felügyeleti Hatóságot, hogy – a Bizottság támogatásával és vele együttműködésben – fejlessze tovább a belső piaci jogszabályok végrehajtásának szisztematikus ellenőrzését;

4.

megállapítja, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével bizonytalanság támadt azzal kapcsolatban, hogy az uniós jogszabályok közül melyik az EGT-vonatkozású; úgy véli, hogy ez az EGT-hez tartozó EFTA-államokban a belső piaci jogszabályok lassabb végrehajtásához vezethet; szorgalmazza, hogy a Bizottság értékelje ezt a helyzetet;

5.

megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés növeli a nemzeti parlamentek szerepét az uniós döntéshozatalban; úgy véli, hogy ennek mintájára az EGT-vonatkozású javaslatok tekintetében az EGT-hez tartozó EFTA-államok parlamentjeit is erősebben be kellene vonni az uniós jogalkotási folyamatba; felhívja a Bizottságot, hogy az EGT-hez tartozó EFTA-államok nemzeti parlamentjeinek adja át azokat a jogalkotási javaslatokat, amelyeket egyeztetés céljából megküldenek az uniós tagállamok nemzeti parlamentjeinek;

6.

felhívja a Bizottságot, hogy formalizálja az EGT-megállapodás hatálya alá tartozó új uniós szabályok és jogszabályok értesítési eljárását, hogy így csökkentse az új jogszabályok elfogadása és az EGT-hez tartozó EFTA-államok potenciális bekapcsolódása közötti rést;

7.

arra ösztönzi az EGT-hez tartozó EFTA-államokat, hogy biztosítsanak elegendő forrást a belső piacra vonatkozó jogszabályok végrehajtására; úgy véli, hogy e tekintetben alapvető fontosságú a szolgáltatási irányelv végrehajtása és különösen az egyablakos ügyintézési pontok létrehozása;

8.

elismeri, hogy az EGT-hez tartozó EFTA-államokban a belső piacra vonatkozó jogszabályok végrehajtása intézményi okok miatt szükségszerűen lassabban történik, mint az EU-ban; felhívja a figyelmet arra, hogy ezen eltérő körülmények és az egészében véve pozitív mérleg ellenére az EGT-hez tartozó EFTA-államok előtt további lehetőségek állnak rendelkezésre a végrehajtás hiányosságainak csökkentésére;

9.

megjegyzi, hogy jelenleg még folyamatban van más fontos belső piaci jogalkotási javaslatok megvitatása, köztük a fogyasztói jogokról szóló irányelvre vonatkozó bizottsági javaslaté; felhívja a Bizottságot, hogy az EGT-hez tartozó EFTA-államokat fokozottan vonja be az említett tárgyalásokba;

10.

üdvözli az EU és Svájc közötti, határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás liberalizációja felé tett előrehaladást, és különösen a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás pozitív hatásait, amiről az Unióból származó, Svájcban működő kiküldött munkavállalók és önfoglalkoztató szolgáltatók számának 2005 és 2009 közötti folyamatos emelkedése tanúskodik; megjegyzi, hogy ez a tendencia kölcsönösen előnyös;

11.

megjegyzi, hogy Svájc a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodást kiegészítve több támogató intézkedést is elfogadott azzal a céllal, hogy védje a munkavállalókat a bér- és szociális dömpinggel szemben, biztosítsa a svájci és az uniós szolgáltatókkal szembeni egyenlő bánásmódot és megóvja a megállapodás lakossági támogatottságát; megállapítja, hogy ezek az intézkedések az uniós vállalkozások, konkrétan a kis- és középvállalkozások esetében gátolhatják a svájci szolgáltatásnyújtást; megjegyzi, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ezek közül a támogató intézkedések közül több csak akkor lenne elfogadható, ha arányosan védelmeznének egy olyan általános érdeket, amely a szolgáltatók származási államában még nem védett;

12.

rámutat arra, hogy különösen a következő támogató intézkedések aránytalanok a személyek szabad mozgása tekintetében, és megnehezítik a kis- és közepes vállalkozások számára, hogy szolgáltatásokat nyújtsanak Svájcban: a Svájcban érvényes előzetes bejelentési kötelezettség nyolcnapos várakozási idővel, a háromoldalú bizottságok alkalmazási költségeihez való hozzájárulási kötelezettség, valamint a túlzottan szigorú végrehajtás; ezzel összefüggésben sürgeti a svájci hatóságokat, hogy helyezzék hatályon kívül azokat az előírásokat, amelyek a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó külföldi vállalkozásokat arra kötelezik, hogy pénzügyi feddhetetlenségükről garanciát nyújtsanak;

13.

aggodalommal szemléli a zürichi Kloten repülõtérrel kapcsolatos legutóbbi fejleményeket, ahol a svájci hatóságok megtiltották a német és osztrák taxik számára az utasok felvételét, és komoly kétségeinek ad hangot azzal kapcsolatban, hogy ez az intézkedés összeegyeztethetõ-e a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodással; sürgeti a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja ki ezt a kérdést;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az Unión belüli belső piac működését akadályozó azon intézkedéseket, amelyek a svájci szolgáltatók számára is problémát jelentenek, és szükség esetén tegyen lépéseket;

15.

arra biztatja a svájci kormányt és a kantonokat, hogy támaszkodjanak az Unió és az EGT tapasztalataira a szolgáltatási ágazatnak a szolgáltatási irányelv végrehajtása révén történő megnyitásával kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy gazdasági szempontból úgy tűnik, a szolgáltatási irányelvnek nem csak a tagállamok között, de a tagállamokon belül is liberalizációs hatása van, a nemzeti jogszabályoknak a letelepedés előtt álló szükségtelen akadályok eltávolítását célzó ellenőrzési folyamata, valamint azon kölcsönös felülvizsgálat révén, amelynek során a tagállamok a köz érdekében igazoltak minden további korlátozást; ezért úgy véli, hogy egy hasonló gyakorlat segítséget nyújthat az EU és Svájc közötti, határokon átnyúló szolgáltatások élénkítésének megalapozása terén;

16.

üdvözli a svájci kormány az irányú erőfeszítéseit, hogy javítsa az információkhoz való hozzáférést az Unióból származó vállalkozások számára;

17.

üdvözli a svájci parlamentnek a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv átültetésére vonatkozó határozatát, és kéri Svájcot és a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb állapodjanak meg az irányelv végrehajtásáról;

18.

megállapítja, hogy általánosságban a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás nem rendelkezik átfogó módon a szolgáltatások szabad mozgásáról, mivel ez utóbbi területet rendkívül szelektív módon konkrét kétoldalú megállapodások szabályozzák; hangsúlyozza, hogy egy átfogó megállapodás a szolgáltatások szabad mozgásáról mindkét oldalon jelentős gazdasági előnyökkel járna; ezért felhívja a Bizottságot és Svájcot, hogy fontolják meg a szolgáltatások szabad mozgásáról szóló, mindenre kiterjedő megállapodás megkötése céljából folytatott tárgyalások megindításának lehetőségét;

19.

teljes mértékben tiszteletben tartja a Svájc és az EU közötti kapcsolatok sajátos jellegét, ugyanakkor úgy véli, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy az azonos vagy párhuzamos belső piaci szabályokat – többek között a szolgáltatások szabad mozgása területén – az Unióban és Svájcban azonos módon értelmezzék és alkalmazzák, hogy így biztosítsák Svájc egyenrangú részvételét a belső piacon;

20.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak és Svájcnak kölcsönös érdeke a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás alkalmazásának fokozott egységessége, valamint a svájci és az uniós belső piaci jogszabályok időszerűbb közelítése, ami mindkét oldal gazdasági szereplői számára átláthatóbb, kiszámíthatóbb környezetet teremtene;

21.

üdvözli azt a svájci hatóságok részéről megfigyelhető független tendenciát, hogy figyelembe veszik az EU Bírósága által a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás aláírása után kialakult ítélkezési gyakorlatot; üdvözli a „Cassis de Dijon”-elv figyelembevétele érdekében nemrég elfogadott svájci jogszabályt;

22.

arra biztatja a Bizottságot és Svájcot, hogy a kétoldalú szerződésekről, köztük a termékbiztonságra vonatkozó szerződésről szóló folyamatban lévő tárgyalások során mihamarabb jussanak megállapodásra; kéri a Bizottságot és Svájcot, hogy ezeket és a jövőbeli megállapodásokat a lehető legvilágosabban fogalmazzák meg, figyelembe véve a jövőbeli fejleményeket, annak érdekében, hogy kezdettől fogva szigorúan korlátozzák a nem egységes alkalmazás lehetőségét;

23.

felhívja a Bizottságot és Svájcot, hogy foglalkozzanak egy olyan mechanizmus kidolgozásával, amely lehetővé teszi a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás gyorsabb hozzáigazítását a vonatkozó vívmányok fejlődéséhez a hatálya alá tartozó területeken;

24.

felhívja a Bizottságot és Svájcot, hogy rövid határidőn belül tárják fel annak lehetőségeit, hogy horizontális megoldásokat találjanak bizonyos intézményi kérdésekre, csökkentsék a döntéshozatali rendszer széttagoltságát és javítsák átláthatóságát, fokozzák a vegyes bizottságok közötti kommunikációt, és fontolják meg egy hatékony konfliktusrendezési mechanizmus bevezetését;

25.

fokozott kommunikációra szólít fel az Európai Parlament és Svájc között, a svájci képviselőket pedig nagyobb arányú részvételre szólítja fel az Európai Parlament és megfelelő szerveinek munkájában;

26.

megjegyzi, hogy a számos politikai területtel – többek között a fogyasztóvédelemmel – kapcsolatos jelenlegi és tervezett tárgyalások során tapasztalható új kihívások fényében meg kell vitatni, hogy milyen lehetőségek vannak a meglévő intézményi kereteken való túllépésre és esetleg egy mindenre kiterjedő kétoldalú megállapodás Svájc és az EU számára kölcsönös előnyökkel járó megkötésére;

27.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.