20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 308/73

A.

mivel az Európai Unió az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az uniós szerződésekben rögzített olyan elveken alapul, amelyek magukban foglalják a megkülönböztetésmentesség, az uniós állampolgárságból fakadó sajátos jogok, valamint a személyes adatok védelméhez való jog elvén alapulnak,

B.

mivel ezen elvek a fent említett 2000/43/EK, 2000/78/EK, 2004/38/EK és 95/46/EK irányelveken keresztül érvényesülnek,

C.

mivel a 10–12 millió európai roma továbbra is súlyos és rendszeres megkülönböztetésnek van kitéve az oktatás (elsősorban szegregáció), a lakhatás (elsősorban kényszerkilakoltatások, átlag alatti életkörülmények, gyakran gettókban), a foglalkoztatás (különösen alacsony foglalkoztatási arány) és az egészségügyi ellátó rendszerhez és egyéb közszolgáltatásokhoz való alacsony hozzáférés terén, és mivel részvételük a politikai életben megdöbbentően kismértékű,

D.

mivel az európai romák többsége a 2004. és 2007. évi bővítés után uniós polgárrá vált, és azóta családtagjaikkal együtt a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog nyújtotta előnyöket élvezik,

E.

mivel különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak azok a roma személyek és közösségek, akik/amelyek úgy határoztak, hogy a nemzeti állampolgárságuk szerinti uniós tagállam helyett egy másik uniós tagállamban telepednek le,

F.

mivel számos tagállamból hazatelepítették vagy kitoloncolták a romákat, ahogyan legutóbb Franciaországból is, ahol a kormány 2010 márciusa és augusztusa között több száz roma származású uniós állampolgárt utasított ki vagy telepített haza „önkéntes alapon”,

G.

mivel a francia hatóságok szeptemberben találkozót szerveztek Párizsba a bevándorlással és szabad mozgással kapcsolatos, uniós hatáskörbe tartozó kérdések megvitatása céljából, ahova meghívták Olaszország, Németország, az Egyesült Királyság, Spanyolország, Görögország, Kanada és az Egyesült Államok belügyminiszterét, majd később a belga belügyminisztert és az Európai Bizottság képviselőit, de a többi tagállamot nem, és mivel az olasz belügyminiszter kijelentette, hogy szót kíván emelni a bevándorlás és a szabad mozgás szigorúbb uniós szabályozása érdekében, különösen a romák vonatkozásában,

H.

mivel ezt a magatartást a romák megbélyegzése, valamint a cigányellenesség általános elterjedése kísérte a politikai színtéren,

I.

mivel a Lille-i közigazgatási bíróság megerősített egy korábbi, 2010. augusztus 27-i bírósági határozatot, amelyben hét roma személy ellen kiadott kitelepítési végzést semmisített meg azon az alapon, hogy a hatóságok nem bizonyították, hogy e személyek „fenyegetést jelentenek a közrendre”,

J.

mivel az Európai Parlament több alkalommal kérte a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy romákkal kapcsolatos uniós stratégiát, előmozdítva az esélyegyenlőség és a társadalmi integráció elvét egész Európában,

K.

mivel az Unió számos olyan eszközzel rendelkezik, amely felhasználható a romák társadalmi kirekesztése elleni küzdelemben, például a strukturális alapok keretében teremtett új lehetőség arra, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) teljes keretének akár 2 %-át lakáscélú kiadásra fordítsák a perifériára szorult közösségek javára – amely intézkedés 2010 folyamán lép életbe –, vagy például az Európai Szociális Alapon belül létező lehetőségek,

L.

mivel a tagállamokban egyenlőtlen és lassú az előrelépés a romákkal szembeni megkülönböztetés elleni, az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a lakhatáshoz és a szabad mozgáshoz való jogaik biztosítása révén folytatott küzdelemben, és mivel a tagállamokban növelni kell a romák képviseletét a kormányzati szervekben és a közigazgatásban,

1.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió mindenekelőtt egy olyan közösség, amely a nyílt és befogadó társadalom, valamint az uniós polgárság fenntartását és támogatását szolgáló értékeken és elveken alapul, különösen a megkülönböztetés minden formájának tiltása révén;

2.

hangsúlyozza, hogy minden európai uniós polgár és családja rendelkezik az egész Európai Unión belüli szabad mozgás és tartózkodás jogával, amely a Szerződésekben meghatározottaknak megfelelően az európai uniós polgárság egyik alapvető eleme, és ezt a 2004/38/EK irányelv hajtja végre, amelyet minden tagállamnak alkalmaznia kell és tiszteletben kell tartania;

3.

mély aggodalmát fejezi ki a francia és más tagállami hatóságok romákat és vándorokat célzó, kiutasításukra irányuló intézkedései miatt; sürgeti az említett hatóságokat, hogy haladéktalanul függesszék fel a romák kiutasítását, egyúttal felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy intézzenek hasonló kérést a szóban forgó tagállamokhoz;

4.

hangsúlyozza, hogy az Alapjogi Charta és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény tiltja a tömeges kitoloncolást, és ezek az intézkedések sértik az uniós szerződéseket és az uniós jogot, mivel faji és etnikai alapú megkülönböztetést valósítanak meg, és sértik az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelvet;

5.

mély aggodalmát fejezi ki a romák visszatoloncolása során folytatott politikai vitát jellemző gyűlöletkeltő és nyíltan diszkriminatív hangnem miatt, amely hitelessé teszi a rasszista kijelentéseket és a szélsőjobboldali csoportok fellépéseit; ezért emlékezteti a politikusokat az őket terhelő felelősségre, és visszautasít minden olyan nyilatkozatot, amely a kisebbségeket és a bevándorlást összefüggésbe hozza a bűnözéssel, és diszkriminatív előítéleteket teremt;

6.

ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a 2004/38/EK irányelv csak kivételes esetekben, továbbá konkrét és egyértelmű korlátok között teszi lehetővé az európai uniós polgárok kiutasítását és szabad mozgásának korlátozását; egyebek mellett a kiutasításra vonatkozó határozatokat egyedi alapon és egyedi mérlegelés alapján kell meghozni, figyelembe véve az egyéni körülményeket, eljárási biztosítékok és jogorvoslat biztosítása mellett (28., 30. és 31. cikk);

7.

hangsúlyozza ezenkívül, hogy a 2004/38/EK irányelvnek megfelelően az anyagi eszközök hiánya semmilyen körülmények között nem indokolhatja európai uniós polgárok automatikus kiutasítását ((16) preambulumbekezdés és 14. cikk), valamint hogy a közérdekre, a közbiztonságra és a közegészségre való hivatkozással a szabad mozgásra és tartózkodásra vonatkozóan csak személyes magatartás alapján lehet korlátozásokat bevezetni, általános megelőzés ürügyén vagy az etnikai vagy nemzeti származás alapján nem;

8.

hangsúlyozza továbbá, hogy a kiutasított romáktól való ujjlenyomatvétel is jogellenes és ellentétes az EU Alapjogi Chartájával (21. cikk (1) és (2) bekezdés), a Szerződésekkel és az uniós joggal, nevezetesen a 2004/38/EK és a 2000/43/EK irányelvekkel, és kimeríti az etnikai vagy nemzetiségi alapú megkülönböztetés fogalmát;

9.

sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben tegyenek eleget az uniós jogszabályokban előírt kötelezettségeiknek, és szüntessék meg a következetlenségeket a szabad mozgáshoz való jogról szóló irányelv előírásainak alkalmazása terén; megismétli a tagállamokhoz intézett korábbi felhívásait, hogy vizsgálják felül és helyezzék hatályon kívül azon jogszabályaikat és politikáikat, amelyek faji és etnikai alapon közvetlenül vagy közvetetten megkülönböztetik a romákat, és felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ellenőrizze a Szerződések, valamint a diszkrimináció elleni, illetve szabad mozgással kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó uniós irányelvek tagállami alkalmazását, különösen a romák vonatkozásában, továbbá felszólítja őket, hogy a jogszabályok alkalmazásának tagállami elmulasztása esetén tegyék meg a szükséges intézkedéseket, többek között jogsértési eljárások indításával;

10.

úgy ítéli meg, hogy a romák helyzete Európában semmilyen módon nem lehet hatással sem Románia és Bulgária Schengen-i övezethez való csatlakozására, sem állampolgáraik jogaira;

11.

mélyen elítéli, hogy az Európai Bizottság – a szerződések őre – csak megkésve és korlátozott módon reagált, amikor szükségessé vált annak ellenőrzése, hogy a tagállami intézkedések összeegyeztethetők-e az EU elsődleges joganyagával és az uniós jogszabályokkal, különös tekintettel a megkülönböztetésmentességről, a szabad mozgásról és a személyes adatok védelméről szóló fent említett irányelvekre; ismételten aggodalmának ad hangot a romákkal foglalkozó politikákkal kapcsolatos felelősségi körök biztosok közötti jelenlegi felosztása miatt, és határozott horizontális koordinációra szólít fel az időben történő és hatékony jövőbeli válaszlépések érdekében;

12.

felkéri a Bizottságot, hogy határozottan képviselje az Európai Unió Alapjogi Chartája és a szerződések által is megerősített értékeket és elveket, és azonnal kezdje meg annak teljes körű felmérését, hogy Franciaországban és a többi tagállamban a romákkal kapcsolatos politikák megfelelnek-e az európai uniós jogszabályoknak, és a helyzetelemzéshez használja fel többek között a nem kormányzati szervezetektől és a romák képviselőitől kapott információkat;

13.

mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság az ügy sürgőssége ellenére ez idáig nem reagált a Parlament azon 2008. januári és 2010. márciusi felszólítására, hogy a tagállamokkal együttműködve dolgozzon ki egy romákról szóló európai stratégiát; ismételten felhívja a Bizottságot a roma integrációra vonatkozó átfogó európai stratégia kidolgozására;

14.

úgy ítéli meg, hogy az EU és tagállamai osztoznak abbéli felelősségükben, hogy előmozdítsák a romák integrációját, és ehhez egy európai uniós szintű, átfogó megközelítésre van szükség egy romákkal kapcsolatos európai uniós stratégia formájában, amely a Córdobában rendezett, romákról szóló második európai csúcstalálkozón tett alábbi kötelezettségvállalásokra épül:

15.

mélyen elítéli, hogy a romákról szóló második európai csúcstalálkozón – amelyen mindösszesen három miniszter vett részt – a tagállamok a politikai akarat hiányáról tettek bizonyságot, és felhívja a tagállamokat, hogy támogassanak konkrét intézkedéseket az elnökségi trió romákról szóló csúcstalálkozón kiadott együttes nyilatkozatában vállalt kötelezettségek tényleges végrehajtása érdekében;

16.

kulcsfontosságúnak tartja egy olyan komplex fejlesztési program létrehozását, amely valamennyi kapcsolódó politikai területet egyszerre célozza meg, és lehetővé teszi az azonnali intézkedést az elgettósodott területek vonatkozásában, amelyek komoly szerkezeti hátrányokkal küzdenek; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az operatív programok végrehajtása során szigorúan tartsák be az esélyegyenlőségi intézkedéseket, hogy a projektek sem közvetlenül, sem közvetetten ne erősítsék a romák szegregációját és kirekesztését; hangsúlyozza, hogy 2010. február 10-én a Parlament jelentést fogadott el a marginalizált közösségeket segítő, lakáscélú intézkedések támogathatóságáról, amely lehetővé teszi a kiszolgáltatott csoportok javára történő lakáscélú intézkedéseket az ERFA keretében, és kéri, hogy a felülvizsgált rendelet rövid időn belül kerüljön végrehajtásra annak érdekében, hogy a tagállamok aktívan élhessenek ezzel a lehetőséggel;

17.

kéri a romaként és nőként kettős diszkriminációt elszenvedő roma nőket célzó politikák hatékony végrehajtását; sürgeti ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nem kormányzati szervezetekkel együttműködésben szervezzenek a roma nőket és a nyilvánosságot megcélzó figyelemfelkeltő kampányokat, és a megosztottság elkerülése érdekében biztosítsák a meglévő rendelkezések teljes körű végrehajtását a diszkriminatív kulturális szokások és patriarchális példaképek leküzdésére, valamint küzdjenek a nők elleni erőszakot alátámasztó, széles körben elterjedt szexista sztereotípiák és társadalmi megbélyegzés ellen, továbbá biztosítsák, hogy az erőszak igazolása céljából ne lehessen semmilyen szokással, hagyománnyal vagy vallással kapcsolatos szempontra hivatkozni;

18.

aggodalmát fejezi ki a romák nyugat-balkáni államokba való erőszakos hazatelepítése miatt, ahol hajléktalanság és hátrányos megkülönböztetés várhat rájuk; felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a romák alapvető jogaik tiszteletben tartását, például a megfelelő segítségnyújtás és nyomon követés révén;

19.

sürgeti, hogy a Tanács fogadjon el közös álláspontot a strukturális és az előcsatlakozási támogatásokról, ezáltal is tükrözve a romák integrációjának támogatására vonatkozó európai politikai kötelezettségvállalást, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a romák befogadásáról szóló közös alapelveket teljes mértékben figyelembe vegyék a megfelelő operatív programok mindenfajta felülvizsgálatakor, a következő programozási időszakra is előretekintve; sürgeti a Bizottságot, hogy elemezze és értékelje a kiszolgáltatott csoportokat célzó előcsatlakozási és strukturális alapok befektetéseinek eddigi társadalmi hatásait, vonja le a következtetéseket, és amennyiben szükséges, alakítson ki újabb stratégiákat és szabályokat ezen a területen;

20.

felszólít arra, hogy az EU és tagállamai mozgósítsanak megfelelő forrásokat roma integrációs projektek számára, gondoskodjanak arról, hogy e pénzeszközök eljussanak a tagállamokhoz, és kövessék nyomon azok felhasználását, valamint a projektek megfelelő végrehajtását, továbbá arra, hogy értékeljék e projektek hatékonyságát; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy készítsenek jelentés e témában, és azokat megfelelő javaslatokkal kísérjék;

21.

arra ösztönzi az uniós intézményeket, hogy a helyi szintektől a nemzetközi nem kormányzati szervekig vonják be a roma közösségeket a romákról szóló átfogó uniós politika létrehozásának folyamatába, beleértve a tervezés, a végrehajtás és az ellenőrzés valamennyi vonatkozását, valamint hogy támaszkodjanak „A romák beilleszkedésének évtizede” elnevezésű 2005–2015 közötti program tapasztalataira, az EBESZ cselekvési tervére, valamint az Európa Tanács, az ENSZ és az Európai Parlament ajánlásaira;

22.

megbízza illetékes bizottságát, hogy a nemzeti parlamentekkel együttműködve és az Alapjogi Ügynökséggel – amelynek jelentést kellene készítenie – és az emberi jogokkal és a romák problémáival foglalkozó nem kormányzati szervezetekkel és szervekkel való konzultációt követően kövesse nyomon az ügyet, és készítsen jelentést a romák európai helyzetéről, a korábbi európai parlamenti állásfoglalásokra és jelentésekre alapozva; egy uniós szintű kölcsönös értékelési mechanizmust is ki kellene építeni a tagállami megfelelés ellenőrzése és biztosítása érdekében;

23.

sürgeti a tagállamokat, hogy az ENSZ faji megkülönböztetés megszüntetésével foglalkozó bizottságának 77. ülésén kiadott ajánlások azonnali végrehajtása révén teljes mértékben tegyenek eleget a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény alapján fennálló kötelezettségeiknek;

24.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a tagjelölt országoknak, az európai adatvédelmi biztosnak, az Európa Tanácsnak és az EBESZ-nek.