20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 308/44

A.

mivel az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió Alapjogi Chartája meghatározzák az Európai Unió alapját képező értékeket, de mivel az Európai Unióban élők közül a gyakorlatban nem mindenki részesül teljes mértékben az Alapjogi Charta által biztosított előnyökből, különös tekintettel az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nőkre, köztük az erőszak, az emberkereskedelem és a szegénység áldozataira; mivel továbbá ezek az értékek közösek valamennyi tagállam társadalmaiban, ahol a pluralizmus, a megkülönböztetésmentesség, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség érvényesül,

B.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke tiltja a nemzeti kisebbséghez tartozás alapján történő mindenfajta megkülönböztetést; mivel azonban számos, az Európai Unióban élő etnikai kisebbségi közösség még mindig hátrányos megkülönböztetés, társadalmi kirekesztés és szegregáció áldozata,

C.

mivel az egyenlő bánásmód minden polgár alapvető joga, nem pedig kiváltság, és mivel a toleranciának a mindennapi életben tanúsított általános magatartásformának kell lennie, nem pedig egyesek felé tett szívességnek; mivel a megkülönböztetés minden formája ellen egyenlő intenzitással kell küzdeni,

D.

mivel az etnikai kisebbségekhez tartozó nők nemcsak a többségi társadalomhoz tartozó férfiakhoz, hanem az etnikai kisebbségekhez tartozó férfiakhoz képest is hátrányos helyzetben vannak,

E.

mivel az etnikai kisebbségekhez tartozó nők integrációjával kapcsolatos egységes politikához alapvetően szükséges az integrált uniós megközelítés, többek között olyan intézkedések formájában, amelyek fellépnek a megkülönböztetés ellen, elősegítik a lakhatáshoz, a foglalkoztatáshoz, az oktatáshoz, illetve az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést, valamint előmozdítják az alapvető jogok tiszteletben tartását,

F.

mivel nem létezik egyetemesen elfogadott jogi fogalommeghatározás az etnikai kisebbségi csoportokra vonatkozóan; mivel az esélyegyenlőség és a kölcsönös tiszteleten alapuló azonos bánásmód elveinek, a megértésnek és az elfogadásnak kellene képezni az EU politikáinak sarokkövét valamennyi lakosa számára származásra való tekintet nélkül,

G.

mivel a színvonalas oktatáshoz való, mindenki számára biztosított egyenlő hozzáférés elősegíti a munkaerő-piaci integrációt és javítja az általános életminőséget; mivel azonban bizonyos tagállamokban az etnikai kisebbségi lakosság ki van rekesztve a többségi oktatási rendszerekben való teljes mértékű és egyenlő részvételből; mivel a demokratikus és nyitott gondolkodású társadalom Unión belüli fejlődésének biztosításához az oktatási rendszereknek a tolerancia és az egyenlőség értékeit kell közvetíteniük,

H.

mivel a harmadik országok állampolgáraira irányuló integrációs politikák számára kedvező a nemekkel kapcsolatos megközelítés fokozottabb megjelenítése, ami szükséges annak biztosítása érdekében, hogy figyelembe vegyék az etnikai kisebbségekhez tartozó nők speciális szükségleteit,

I.

mivel a bevándorlási és menekültügyi politikának és szabályozásnak elő kellene segítenie az etnikai kisebbségekhez tartozó nők integrációját,

J.

mivel a többszörös megkülönböztetés, a sztereotípiák, a megbélyegzés és az etnikai szegregáció elkerülése érdekében az etnikai kisebbségekhez tartozó nők társadalmi befogadására vonatkozó célzott megközelítésre van szükség,

K.

mivel a kulturális, hagyománybeli és/vagy vallási különbségek nem jelenthetnek akadályt az etnikai csoportokhoz tartozó nők integrációja előtt,

L.

mivel a részletesen lebontott adatok gyűjtése a nők és az etnikai kisebbségek emberi jogai védelmének és előmozdításának előfeltétele, és mivel statisztikák hiányában több probléma is azonosíthatatlan marad, ami azt eredményezi, hogy nem kerülnek elfogadásra célzott politikák,

M.

mivel az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők integrálására alkalmas eszközök és politikák széles skálája áll rendelkezésre, ám nemzeti szinten végrehajtási hiányosságok tapasztalhatók, európai szinten pedig hiányzik a koordináció,

N.

mivel az esetek többségében az etnikai kisebbségekhez tartozó nők többszörös hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, és gyakran nagyobb mértékben ki vannak téve a társadalmi kirekesztésnek, a szegénységnek és az emberi jogok súlyos megsértésének – ideértve az emberkereskedelmet és a kényszersterilizálást –, mint a többségi társadalom nőtagjai és a kisebbségi csoportok férfi tagjai,

O.

mivel az etnikai kisebbségek számos női tagjának alacsonyabb gazdasági-társadalmi státusza a gyakorlatban alapvető jogaik gyakorlásának korlátozását, valamint azt eredményezi, hogy nem férnek hozzá a forrásokhoz, köztük a reproduktív és szexuális egészséggel kapcsolatos forrásokhoz, és ez megnehezíti az integrációs folyamatot,

P.

mivel a nők egészségi állapota nemcsak saját, hanem gyermekeik egészségét is befolyásolja,

Q.

mivel a nők társadalomban való aktív részvétele és sikeres integrációja pozitívan hat gyermekeikre és a következő generációkra,

R.

mivel az etnikai kisebbségekhez tartozó nők társadalmi kirekesztése nehézségekhez vezethet a gazdasági függetlenedés terén, ami közvetlen és közvetett költségekkel járhat a közösségi és az állami költségvetések terhére,

S.

mivel az etnikai kisebbségekhez tartozó nők nagyobb mértékben ki vannak téve a férfiak által elkövetett erőszaknak és visszaéléseknek, amennyiben kevésbé integráltak, mint a többségi társadalom női tagjai,

T.

mivel a társadalmi befogadás szempontjából hasznos az etnikai kisebbségekhez tartozó nőkkel való fokozott és rendszeres konzultáció helyi, regionális, nemzeti és európai uniós szinten,

1.

hangsúlyozza, hogy nem létezik egyetemesen elfogadott jogi fogalommeghatározás az etnikai kisebbségi csoportokra vonatkozóan, és ez a fogalom az uniós tagállamokban élő különböző etnikai csoportok igen sokféle helyzetére kiterjed;

2.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nem kormányzati szervezetekkel és a civil társadalmi csoportokkal együttműködésben, valamint a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályoknak megfelelően gondoskodjanak nemek és nemzetiségek szerint lebontott adatok rendszeres gyűjtéséről és elemzéséről a társadalmi befogadással kapcsolatos olyan kérdések tekintetében, mint például az oktatáshoz, a munkaerőpiachoz, a társadalombiztosításhoz, az egészségügyi rendszerhez és a lakhatáshoz történő hozzáférés;

3.

úgy véli, hogy elsődleges fontosságú a meglévő jogszabályok kellő időben történő végrehajtása és ennek megfelelően az irányelvek tagállamokban való átültetése; úgy véli, hogy az európai, nemzeti, regionális és helyi szinten érvényesülő fenntarthatóbb hatás és jobb politikák érdekében jobban szervezett egyeztetésre van szükség az etnikai kisebbségekkel kapcsolatos európai, nemzeti és helyi szintű politikák között, és a döntéshozókat valamennyi szinten arra ösztönzi, hogy konzultáljanak a jogaikban érintett nőkkel, valamint az e téren tevékenykedő közösségeikkel és szervezeteikkel azon szakpolitikák és intézkedések terén, amelyek célja az etnikai kisebbségekhez tartozó nők társadalmi befogadásának javítása;

4.

rámutat a különböző kultúrák elfogadásával, valamint a hátrányos megkülönböztetés és az előítéletek hatásaival kapcsolatos nevelés fontosságára; megjegyzi, hogy a tényleges befogadás mind az etnikai kisebbségek, mind a többségi társadalom felelőssége, mivel a társadalmi egység megvalósulása érdekében mind a kettőnek erőfeszítéseket kell tenni;

5.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket, amelyek célja, hogy megakadályozzák az etnikai kisebbségekhez tartozó nők szakképzettségének elvesztését úgy, hogy jobb hozzáférést biztosítanak a munkaerőpiachoz, beleértve a megfizethető és jó minőségű gyermekfelügyelethez való hozzáférést, valamint az oktatáshoz, képzéshez és szakképzéshez való hozzáférést; sürgeti a kisebbségi csoportokhoz tartozó nőkre irányuló olyan politikák tényleges megvalósítását, amelyek egyszerű, gyors eljárásokat biztosítanak a bevándorló nők képességeinek és képesítéseinek elismerésére;

6.

megjegyzi a példaképek integrációban betöltött jelentőségét, és támogatja a társadalmi kirekesztés megakadályozásában több tapasztalattal rendelkező tagállamokban bevált gyakorlatok cseréjét; arra ösztönzi az európai uniós, nemzeti, regionális és helyi szintű döntéshozókat, hogy konzultáljanak az etnikai kisebbségekhez tartozó nők szervezeteivel az etnikai kisebbségekhez tartozó nők társadalmi befogadását célzó szakpolitikákról és intézkedésekről; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javasoljanak intézkedéseket a kultúrák közötti és társadalmi-kulturális közvetítők megjelenésének elősegítésére az Európai Unión belül;

7.

álláspontja szerint a beilleszkedés folyamatát korai életszakaszban kell elindítani annak érdekében, hogy hatékonyan lehessen alternatívát nyújtani a szegénység és a társadalmi kirekesztődés helyett; úgy véli, hogy intézményes keretet kell biztosítani a gyermekeknek és családoknak nyújtott, közösségi alapú szociális és oktatási szolgáltatások számára, amelyek kielégítik a területi és személyes igényeket, és egyenlő hozzáférést biztosítanak a minőségi szolgáltatásokhoz, ezért arra kéri a Bizottságot, hogy részesítse kiemelt támogatásban a korai integrációt célzó programokat;

8.

kéri a Bizottságot, hogy az Európai Szociális Alap révén, illetve a tagállamokat, hogy a nemzeti szociális alapok révén támogassák az etnikai kisebbségekhez tartozó nőket célzó vállalkozási lehetőségeket, vállalkozói szemináriumok és műhelyfoglalkozások szervezése, valamint fejlesztési projektek széles körű ismertetése révén;

9.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nem kormányzati szervezetekkel együttműködésben szervezzenek az etnikai kisebbségekhez tartozó nőket és a nyilvánosságot megcélzó figyelemfelkeltő kampányokat, és a megosztottság elkerülése érdekében biztosítsák a meglévő rendelkezések teljes körű végrehajtását a diszkriminatív kulturális szokások és patriarchális példaképek leküzdésére, valamint küzdjenek a nők elleni erőszakot alátámasztó, széles körben elterjedt szexista sztereotípiák és társadalmi megbélyegzés ellen, továbbá biztosítsák, hogy az erőszak igazolása céljából ne lehessen semmilyen szokással, hagyománnyal vagy vallással kapcsolatos szempontra hivatkozni;

10.

hangsúlyozza, hogy további, ágazatokon átívelő kutatásokra és mutatókra van szükség az Unió területén élő etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők hátrányos megkülönböztetésével és társadalmi kirekesztődésével kapcsolatban, melyek alapján megtervezhető a célzott integrálási politika; ezért arra ösztönzi a Bizottságot – különösen a Kutatási Főigazgatóságot –, hogy anyagilag támogassa az erre irányuló kutatási projekteket;

11.

sürgeti a nemzeti kisebbségekhez tartozó nők aktív politikai és szociális részvételét a társadalom valamennyi területén, beleértve a politikai vezetést, az oktatást és a kultúrát, a jelenlegi alulreprezentáltság leküzdése érdekében;

12.

rámutat arra, hogy a nők gazdasági függetlensége és szerepük megerősítése kulcsfontosságú tényező a többségi társadalomban való teljes részvételük biztosítása érdekében;

13.

sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben minden nő alapvető jogait, beleértve az etnikai kisebbségekhez tartozó nőket, különös tekintettel az egészségügyi ellátáshoz, az igazságszolgáltatáshoz, a jogsegélyhez, a jogi tájékoztatáshoz és a lakhatáshoz való hozzáférésükre;

14.

ösztönzi a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi és regionális hatóságokat, hogy aktívan javítsák és könnyítsék meg az etnikai kisebbségekhez tartozó nők és lányok számára biztosított oktatáshoz való hozzáférést – különös tekintettel a nyelvtanulásra, főleg a befogadó ország hivatalos nyelveinek elsajátítására –, valamint az élethosszig tartó tanuláshoz és a felsőbb szintű oktatáshoz való hozzáférést, hogy megszűnjön az oktatás különböző szintjein tapasztalható, nemek közti különbség, amely a munkaerőpiacról történő kiszorulásukhoz és szegénységhez vezethet;

15.

hangsúlyozza, hogy az etnikai kisebbségekhez tartozó nők számára több nyelven hozzáférést kell biztosítani az egészségügyi információkhoz; hangsúlyozza az egészségügyi szolgáltatók interkulturális képzésének fontosságát az etnikai kisebbségekhez tartozó nők csoportjaival közösen;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy a társadalmi befogadásra irányuló politikákról és intézkedésekről szóló döntések meghozatalakor vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőség kérdését;

17.

sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a nemi alapú erőszak megakadályozásával vagy a nők ez elleni védelmével kapcsolatos támogatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítására függetlenül jogi helyzetüktől, faji hovatartozásuktól, koruktól, szexuális irányultságuktól, etnikai származásuktól vagy vallásuktól;

18.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a nemek közötti egyenlőségről szóló és a diszkriminációellenes jogszabályok maradéktalan végrehajtására az etnikai kisebbségekhez tartozó nők jogaival és a jogaik megsértése esetén igénybe vehető jogorvoslat módjaival kapcsolatos célirányos képzések és figyelemfelkeltő intézkedések számára rendelkezésre bocsátott források biztosításával;

19.

sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a többszörös megkülönböztetés áldozatainak védelmét, akik között a legnagyobb csoportot az etnikai kisebbségekhez tartozó nők jelentik a jogrendszert kiegészítő, a többszörös megkülönböztetésről szóló egyértelmű záradékokkal és kötelező erejű szabályozással;

20.

továbbra is szorgalmazza, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete aktívan vegyen részt az etnikai kisebbségekhez tartozó nőkkel kapcsolatos adatgyűjtésben, és az integráció kérdéskörében végzett kutatásban, a nemek közti esélyegyenlőség elvének következetes alkalmazásával és a prioritások előmozdításával a társadalmi befogadás terén;

21.

sürgeti az Alapjogi Ügynökséget, hogy a többéves keret valamennyi vetületébe és az azt követő tevékenységeibe foglalja be a nemek közti esélyegyenlőség és a nők jogainak horizontális szempontjait, beleértve az etnikai diszkriminációval, valamint a romák alapvető jogaival kapcsolatos tevékenységeket;

22.

sürgeti a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy módszeresen gyűjtsön nemek és nemzetiség, valamint más jellemzők szerint lebontott adatokat, és az eredményeket nemek és etnikai hovatartozás alapján lebontott módon ismertesse; hangsúlyozza a megfelelő adatgyűjtési és adatvédelemi mechanizmusok szükségességét az adatokkal való visszaélések – például a faji alapú nyilvántartásba vétel – elkerülése érdekében;

23.

rámutat az esélyegyenlőséggel foglalkozó nemzeti szervek létfontosságú szerepére a diszkrimináció áldozatainak nyújtott támogatás és segítségnyújtás, valamint a jogaikról és kötelességeikről szóló tájékoztatás terén; sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemzeti esélyegyenlőségi szervek hatékony működését és függetlenségét, és lássák el őket megfelelő pénzügyi és humán erőforrásokkal a diszkrimináció minden területét, beleértve a többszörös diszkriminációt; kéri a nemzeti esélyegyenlőségi szerveket, hogy dolgozzanak ki a többszörös diszkrimináció elleni eszközöket és képzéseket, beleértve az etnikai kisebbséghez tartozó nők egyedi helyzetét;

24.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.