20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 308/30

A.

mivel a globalizáció tömegesen elbocsátott munkavállalókra gyakorolt negatív hatásainak enyhítése és e munkavállalók iránti szolidaritásának kifejezése érdekében az újbóli munkalehetőségek fokozottabb biztosításán kívül az Európai Unió globalizációs alkalmazkodási alapot hozott létre (a továbbiakban: alkalmazkodási alap) a munkanélkülivé vált munkavállalók munkaerőpiacra történő ismételt beilleszkedésére irányuló, személyre szabott programok pénzügyi támogatására; mivel az alkalmazkodási alap számára maximálisan évi 500 millió euró áll rendelkezésre, amely vagy az előző évi kiadások teljes felső határa alatt rendelkezésre álló tartalékkeretből, vagy az előző két pénzügyi év során törölt kötelezettségvállalási előirányzatokból származik, kivéve a pénzügyi keret 1b. alfejezetéhez kapcsolódó előirányzatokat; mivel az alkalmazkodási alapot olyan rugalmas és konkrét támogatási eszközként hozták létre, amely arra szolgál, hogy gyorsabban és hatékonyabban lehessen reagálni a világkereskedelemben bekövetkező változások eredményeként végrehajtott elbocsátások által sújtott munkavállalók ismételt beilleszkedésére,

B.

mivel a gazdasági és pénzügyi válság nyomán kialakult növekvő munkanélküliség kezelése és a 2007 és 2008-ban szerzett tapasztalatokból származó tanulságok levonása érdekében az Európai Unió 2009 júniusában módosította az alkalmazkodási alap felhasználására vonatkozó szabályokat; mivel ez a módosítás a 2011. december 31. előtt benyújtandó összes kérelemre vonatkozott és az alap alkalmazási körének kiszélesítését, a beavatkozási kritériumok rugalmasabbá tételét és pontosítását, az általa biztosított társfinanszírozás mértékének ideiglenes növelését és az alapból származó pénzügyi hozzájárulás tagállamok által történő felhasználására vonatkozó időtartam meghosszabbítását jelentette,

C.

mivel az alkalmazkodási alap keretében 2007 és 2009 első félévének vége között igénybe vett előirányzatok értékelése rámutat az elkülönített források szerény mértékű végrehajtására, hiszen az elméletileg rendelkezésre álló 1,5 milliárd euróból csak 80 milliót vettek igénybe 18 kérvény esetében 24 431 munkavállaló javára 8 tagállamban igen korlátozott számú ágazatban (nevezetesen a textiliparban és a gépkocsigyártásban); mivel e hiányosságokat az eredetileg elkülönített és a végül kifizetett összegek közötti különbség is jelzi, minthogy 24,8 millió eurót – azaz az igénybe vett összegek 39,4 %-át – térítették vissza utólag az első 11 kérelem esetében,

D.

mivel bár egyelőre még nem lehetséges az alap működésének értékelése a felülvizsgált szabályzat alapján, mivel a 2009 májusa óta benyújtott kérelmek jelenleg elbírálás vagy végrehajtás alatt állnak, az már megállapítható, hogy az alkalmazkodási alapból származó támogatásokra irányuló kérelmek száma jelentős mértékben nőtt, ami bizonyítja a bevezetett módosítások szükségességét; mivel 2009 májusa és 2010 áprilisa között a benyújtott kérelmek száma 18-ról 46-ra, az igényelt hozzájárulások mértéke 80-ról 197 millió euróra, a kérelmező államok száma 8-ról 18-ra nőtt, a támogatásra szoruló munkavállalók száma ugyanakkor közel megduplázódott (további 36 712 munkavállaló), az érintett gazdasági ágazatok skálája pedig jelentős mértékben kiszélesedett,

E.

mivel azonban 9 tagállam eddig nem vette igénybe az alkalmazkodási alapot, az igénybe vett összegek továbbra is jóval alulmúlják a rendelkezésre álló évi legfeljebb 500 millió eurós összeget, és a kérelmek többsége olyan térségekre vonatkozik, ahol az egy főre jutó GDP meghaladja az európai uniós átlagot, és ahol a munkanélküliség továbbra is viszonylag alacsony; mivel ebből az a következtetés vonható le, hogy bár az eredeti rendeleten eszközölt javítások jelentősek voltak, ezek továbbra is szerény mértékűek az elmúlt években tapasztalt tömeges elbocsátások számához képest,

F.

mivel a társfinanszírozás küszöbértékének a 2009-es felülvizsgálat alkalmával 50 %-ról 65 %-ra emelése valószínűleg az egyik olyan tényező, amely magyarázatot ad a kérelmek számának növekedésére,

G.

mivel az alap alacsony szintű felhasználása az Európai Unió legszegényebb térségeiben a különböző nemzeti stratégiáknak, vagy annak a következménye, hogy nehézségek álltak elő a lehetséges kedvezményezettek pontos státuszának megállapítása során még mielőtt európai szintű döntés született,

H.

mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2008. július 17-i közös nyilatkozata ellenére, amely az alkalmazkodási alap mihamarabbi és lehető leghatékonyabb pénzügyi támogatását sürgette, az eljárás időtartama a tömeges elbocsátásoktól az alapnak a kérvényező állam támogatására irányuló beavatkozásáig továbbra is körülbelül 12–17 hónap; mivel ez az időtartam részben magyarázatot ad az alapból származó beavatkozásra irányuló kérelemben szereplő munkavállalók száma és a tényleges támogatásban részesülő munkavállalók száma között tapasztalt különbségre,

I.

mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési kérdésekben történő együttműködésről szóló intézményközi megállapodás (5) csak csekély mértékben módosítja az alkalmazkodási alap igénybevételére vonatkozó eljárást azáltal, hogy – a gyakorlatnak megfelelően – a háromoldalú egyeztetési eljárást szabadon választhatóvá teszi; mivel valószínűtlen, hogy e módosítás enyhít majd az eljárás nehézkességén vagy lassúságán,

J.

mivel a Bizottságnak az intézményközi megállapodásban foglaltak érvényesüléséről szóló félidős jelentése (6) alapján az eljárás lassúságának egyik oka az, hogy az alap igénybevétele érdekében a költségvetési hatóság mindkét ágának konkrét döntést kell hoznia; mivel ez nem akadályozhatja meg az alap igénybevételére vonatkozó döntéshozatal felgyorsítását és egyszerűsítését,

K.

mivel egyelőre nem állnak rendelkezésre megbízható és következetes adatok az alkalmazkodási alap 2009 utáni módosítását követő felhasználásáról, és mivel azon a határozott véleményen van, hogy átláthatóságot kell teremteni és rendszeres jelentéstételi kötelezettséget kell előírni,

L.

mivel a 2007 és 2010 áprilisa között hozott 27 döntés mindegyike pozitív volt és az összegek tekintetében megfelelt a Bizottság javaslatainak,

M.

mivel a globalizáció jelensége és a gazdasági válság foglalkoztatásra gyakorolt hatásai 2013 után is érezhetőek lesznek, és ennek következtében az elkövetkező években a kérelmek száma valószínűleg emelkedni fog; mivel azonban az alkalmazkodási alap célja nem az innovációhiány helyettesítése,

1.

úgy véli, hogy az alap mint az Európai Unió szociálpolitikájának egyik eszköze által képviselt hozzáadott érték abban rejlik, hogy jól látható, konkrét, célzott és ideiglenes pénzügyi támogatást nyújt a súlyos gazdasági és szociális zavarok által sújtott ágazatokban vagy térségekben tömeges elbocsátás áldozataivá vált munkavállalók számára biztosított, személyre szabott szakmai átképzést és a munkaerőpiacra történő újbóli beilleszkedést célzó programok számára;

2.

úgy véli, hogy az alap igénybevételére irányuló kérelmek számának növekedése, valamint az igénybevételre vonatkozó és a végrehajtási eljárás alkalmazásának nehézségei az alapra vonatkozó eljárási és költségvetési rendelkezések lehető leghamarabb történő módosítását teszik szükségessé; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak javítania kellene az alkalmazkodási alappal kapcsolatos tájékoztatást és az alap láthatóságát mind a tagállamok, mind az alap lehetséges kedvezményezettjei körében; ezért szorgalmazza, hogy a Bizottság hozza előre a félidős értékelés benyújtását 2011. június 30-ra és ehhez kapcsolódóan terjesszen elő az alkalmazkodási alapról szóló rendelet felülvizsgálatára irányuló javaslatot az alap legkirívóbb hiányosságainak orvoslása érdekében a jelenlegi többéves pénzügyi keret vége előtt;

3.

sürgeti a Bizottságot, hogy az időközi felülvizsgálatban értékelje a megítélt hozzájárulásokat az alábbi minőségi szempontok tekintetében:

4.

sürgeti a Bizottságot, hogy az időközi felülvizsgálatban értékelje a megítélt hozzájárulásokat költségvetési szempontból és az eredményeket foglalja össze az alábbiak figyelembevételével:

5.

úgy véli, hogy a rendelet felülvizsgálata szempontjából figyelembe kell venni az alkalmazkodási alap működésére vonatkozó értékelés eredményeit és a szerzett tapasztalatokat, és bele kell foglalni az alap igénybevételére vonatkozó eljárás időtartamának jelentős csökkentését lehetővé tevő intézkedéseket;

6.

sürgeti a Bizottságot, hogy javasolja, hogy az alapról szóló rendeletbe foglalják bele azt a tagállamokra vonatkozó kötelezettséget, amelynek értelmében támogatniuk kell a munkavállalói szervezetek részvételét az alapból származó hozzájárulások felhasználásának ideje alatt; sürgeti a Bizottságot, hogy szervezze meg a munkavállalóknak az alkalmazkodási alap által nyújtott támogatások felhasználásába történő bevonásával kapcsolatos tapasztalatok és helyes gyakorlatok cseréjét annak érdekében, hogy a meglévő és új ügyekben érintett munkavállalók kiaknázhassák a korábban felgyülemlett tapasztalatokat;

7.

hangsúlyozza, hogy az alább intézkedések kidolgozása és elfogadása esetén az alkalmazkodási alap igénybevételéhez szükséges időt felére lehetne csökkenteni:

8.

sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson iránymutatást a tagállamok számára az alkalmazkodási alapból származó támogatásra irányuló kérelmek kidolgozására és benyújtására vonatkozóan, törekedve arra, hogy a pályázati eljárás gyors legyen, és széles konszenzus alakuljon ki az érintettek között a munkavállalóknak a munkaerőpiacra történő hatékony újbóli beilleszkedését illetően alkalmazandó stratégiák és bevezetendő intézkedések tekintetében; felhívja a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az eljárást azon intézkedések előfinanszírozása révén, amelyeknek az alkalmazás napjától kezdődően érvénybe kell lépniük, annak érdekében, hogy az alkalmazkodási alap végrehajtási időszakát a lehető legteljesebb mértékben ki lehessen használni az érintett munkavállalók javára;

9.

emlékezteti a tagállamokat arra, hogy kötelességük egyrészről a szociális partnerek bevonása a kérelmek előkészítésének kezdetétől az alkalmazkodási alapról szóló rendelet 5. cikkének értelmében, másrészről pedig az e rendelet 9. cikkének való megfelelés, amely előírja a tagállamok számára, hogy nyújtsanak tájékoztatást a finanszírozott intézkedésekről és tegyék közzé azokat, valamint hogy ezeket az információkat az érintett munkavállalókhoz, a regionális hatóságokhoz és a szociális partnerekhez is juttassák el, valamint hogy szabványosítsák az eljárásokat; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák az üzemi tanácsok bevonását még a programok megkezdése előtt, annak garantálása érdekében, hogy a szociális partnerek valódi segítséget nyújthassanak olyan átalakítási tervek kidolgozásában, amelyek nem a vállalatok, hanem a munkavállalók érdekeit szolgálják;

10.

kéri a tagállamokat, hogy nemzeti szinten hozzanak létre egy, az alappal kapcsolatos kommunikációs és igazgatási struktúrát, amely kapcsolatban áll minden résztvevő féllel, különösen pedig a szociális partnerekkel, továbbá osszák meg európai szinten a bevált módszereket, ami lehetővé teszi az alap gyors és hatékony beavatkozását tömeges elbocsátások esetén;

11.

emlékeztet arra, hogy az 1927/2006/EK rendelet lehetővé teszi, hogy több tagállam együttesen kérjen támogatást az alapból abban az esetben, ha nem csupán egyetlen tagállam területén fekvő földrajzi régióban vagy adott ágazatban dolgozó munkavállalókról van szó;

12.

úgy véli, hogy az eljárások felgyorsítása és egyszerűsítése érdekében hatékonyabb koordinációra van szükség a Bizottság és az Európai Parlament között azért, hogy a döntéshozatali határidőt le lehessen rövidíteni anélkül, hogy ez a Parlament illetékes bizottságai által a kérelemről készített értékelés rovására történne, és ezért

13.

úgy véli, hogy az alap igénybevételére vonatkozó eljárás egyszerűsítésére és rugalmasabbá tételére irányuló ezen azonnali intézkedések a felülvizsgálat során belefoglalhatók a rendeletbe, ha az addig szerzett tapasztalatok indokolják azt; álláspontja szerint e lépések egyike sem korlátozhatja vagy csökkentheti a Parlament mint a költségvetési hatóság egyik ágának az alap igénybevételére vonatkozó döntési jogkörét;

14.

úgy véli, hogy az eljárás javítása mellett szükség van a gazdasági és pénzügyi válság miatt munkahelyüket elvesztő munkavállalók támogatása érdekében 2009-ben bevezetett eltérésnek a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig történő meghosszabbítására és ezért a társfinanszírozás mértékének 65 %-on való tartására, mivel az ezek jóváhagyását indokoló körülmények korántsem szűntek meg;

15.

tudomásul veszi, hogy első alkalommal szerepelnek a Bizottság 2011-es költségvetés-tervezetében az alkalmazkodási alap kifizetési előirányzatai, és úgy véli, hogy ez fontos eleme az alap irányításáról és láthatóságáról folyó átfogó gondolkodásnak; véleménye szerint azonban nem biztos, hogy ennyi kifizetési előirányzatból fedezni lehet az alkalmazkodási alap igénybevételével kapcsolatos 2011-es kérelmekhez szükséges összegeket; ezért ismételten kéri, hogy az alkalmazkodási alap igénybevételével kapcsolatos kérelmeket ne kizárólag az ESZA soraiból történő átcsoportosítás útján finanszírozzák, és kéri a Bizottságot, hogy minden további késedelem nélkül keressen és használjon e célra más költségvetési sorokat;

16.

hangsúlyozza, hogy az alkalmazkodási alapot a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó tárgyalások keretében határozzák meg; úgy véli, hogy e célból több alternatívát lehetne megvizsgálni; úgy véli, hogy kiemelt figyelmet kellene fordítani egy saját kifizetési és kötelezettségvállalási előirányzatokkal rendelkező, független alap létrehozásának lehetőségét, és sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat egy ilyen alap finanszírozásával kapcsolatban; úgy véli, hogy az alkalmazkodási alap bármilyen jövőbeli reformja esetében meg kell őrizni a rugalmasságot, amely jelenleg komparatív előnyt jelent az EU strukturális alapjaihoz képest;

17.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi alkalmazkodási alap intézkedéseinek aktív munkakeresésre irányuló intézkedésekkel kapcsolatos állandó támogatási eszközzé történő alakítása a tagállamok szociális politikáját kiegészítő európai szociális pillér létrehozására irányuló politikai akaratot jelezne, amely pillér képes lenne a szakképzéssel kapcsolatos európai megközelítés megújítására; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy az alkalmazkodási alap intézkedéseinek továbbra is különbözniük kell az ESZA-tól és az élethosszig tartó tanulással kapcsolatos európai programoktól, mivel az alkalmazkodási alap a támogatásban részesített egyes munkavállalók képességeinek fejlesztésére, nem pedig a vállalkozások gondjainak megoldására vagy az oktatási intézményeknek nyújtott horizontális szolgáltatások biztosítására összpontosít;

18.

felszólítja az EGAA-t igénybe vevő tagállamokat, hogy alakítsanak ki szinergiákat az EGAA, az ESZA és a mikrofinanszírozás között, hogy ennek segítségével meghatározzák az egyes esetekben alkalmazandó legmegfelelőbb intézkedéseket;

19.

sürgeti a tagállamokat, hogy az Alapot használják európai célkitűzések megvalósítására, az új, fenntartható, zöld, magas színvonalú munkahelyekhez szükséges új készségek egy adott régióban való előmozdítására, valamint a vállalkozói készség és az élethosszig tartó tanulás ösztönzésére, annak érdekében, hogy a munkavállalók számára lehetővé váljon személyes karrierjük fejlesztése, és javuljon az EU versenyképessége a globalizált környezetben;

20.

sürgeti a Bizottságot, hogy fordítson nagyobb figyelmet az alap felhasználására éves közleményeinek jelentős bővítésével és az Európai Parlamentnek a pénzügyi hozzájárulások tagállamok általi felhasználásáról való rendszeres tájékoztatásával;

21.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.