20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 308/22

A.

mivel az élelmiszer- és nyersanyagárak legutóbbi ingadozásai komoly aggodalmat keltettek az európai és globális élelmiszer-ellátási lánc működését illetően,

B.

mivel, bár az élelmiszerárak 1996 óta évente 3,3 %-kal emelkedtek, a felvásárlási árak csupán 2,1 %-kal növekedtek, miközben a működési költségek 3,6 %-kal lettek magasabbak, ami azt bizonyítja, hogy az élelmiszer-ellátási lánc nem megfelelően működik,

C.

mivel a Bizottság közleménye elismeri, hogy „ezek a változások amellett, hogy jelentős terheket róttak a gazdákra, a fogyasztói érdekek sérülésével is jártak” (5),

D.

mivel a végfelhasználói árak átlagosan szinten maradtak, sőt a mezőgazdasági nyersanyagok árainak 2008-ban bekövetkezett zuhanása ellenére még nőttek is,

E.

mivel a kiegyensúlyozott kereskedelmi kapcsolatok nem csupán az élelmiszer-ellátási lánc működését tennék hatékonyabbá, hanem a gazdálkodóknak is kedveznének,

F.

mivel napjainkban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok terjedése gátolja a gazdálkodók beruházási és innovációs lehetőségeit (különösen a környezetbarát technológiák, az éghajlatváltozás mérséklése és a megújuló erőforrások terén, ugyanakkor a gazdálkodóknak magas szintű környezeti követelményeket kell teljesíteniük, melyeket a 2013 utáni közös agrárpolitika tovább fog szigorítani),

G.

mivel az élelmiszer-ellátási láncból származó mezőgazdasági hozzáadott érték részesedése az 1995-os 31 %-ról 2005-ben a 25 tagú EU-ban 24 %-ra csökkent, és mivel az elkövetkező évekre vonatkozó előrejelzések szerint a termelőkre jutó részarány tovább csökken majd, miközben az élelmiszer-feldolgozók, a nagykereskedők és/vagy a kiskereskedők és az élelmiszer-ellátási láncon kívüli gazdasági szereplők haszna szakadatlanul nő,

H.

mivel a gazdák jövedelme a 27 tagállamú EU-ban 2009-ben 12 %-kal csökkent, ami azt jelenti, hogy már nem képesek a munkájukból tisztességes jövedelemre szert tenni, és mivel ennek ellenére a gazdálkodóknak, valamint a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazatnak továbbra is rendkívül szigorú követelményeknek megfelelő élelmiszer-ipari termékeket kell előállítaniuk a fogyasztók által megfizethető áron, a közös agrárpolitikában lefektetett célkitűzésekkel összhangban,

I.

mivel az élelmiszer-ellátási lánc magában foglalja a mezőgazdasági termelőket, a gazdaszövetkezeteket és a termelői szervezeteket, az élelmiszer-feldolgozó ipart, a nagykereskedőket, a kiskereskedőket, a nagyáruházak hálózatait, a vendéglátóipart, az éttermeket, illetve az önellátásból, a magántermelésből származó közvetlen kínálatot és a fogyasztókat, továbbá az élelmiszer-ellátási láncon kívüli gazdasági szereplőket is, például a kommunikációs és reklámozással foglalkozó vállalatokat, szállítási és logisztikai szolgáltatókat, energetikai szolgáltatókat és közszolgáltatókat, csomagolási, technikai erőforrással összefüggő és technológiai szolgáltatókat, az adalékanyagok beszállítóit, valamint a tanácsadási szolgáltatást nyújtókat; mivel az egész lánc fenntarthatóságának javítása érdekében ezt a bonyolult helyzetet és a fennálló számos eltérést tekintetbe kell venni,

J.

mivel a Bizottság közleménye komoly problémákat tár fel, például a vevői erőfölénnyel való visszaélést, a szerződéskötés tisztességtelen gyakorlatait (beleértve a késedelmes kifizetéseket is), az egyoldalú szerződésmódosításokat, a tárgyalásokhoz való hozzáférésért fizetett előlegeket, a korlátozott piaci hozzáférést, az árképzésre és a haszonkulcsok megoszlására vonatkozó adatok hiányát az élelmiszerlánc egészében, amelyek szoros összefüggésben állnak a termelés, a nagykereskedelem és a kiskereskedelem növekvő ágazati koncentrációjával,

K.

mivel a 2009. október 28-i bizottsági közlemény a mezőgazdasági ágazat szerkezetátalakításának és konszolidációjának elősegítését és megkönnyítését javasolja az önkéntes mezőgazdasági termelői szervezetek létrehozásának ösztönzése révén,

L.

mivel a globalizáció és a koncentrálódás folyamata különösen a kiskereskedelem szintjén egyenlőtlenségeket teremtett az élelmiszerlánc különböző szereplői között, és a mai valóság azt mutatja, hogy kisszámú, de nagyhatalmú kereskedői csoportok tárgyalnak közvetlenül vagy közvetve 13,4 millió gazdálkodóval és 310 000 mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalattal az egész Unióban,

M.

mivel a túlzott koncentráció következményeképpen szűkül a termékskála, pusztul a kulturális örökség, egyre kevesebb a kiskereskedelmi üzlet és a munkalehetőség, és nehezebbé válik a megélhetés,

N.

mivel a Bizottság szerint az egyenlőtlen alkupozícióból adódó szerződésbeli egyensúlyhiányok kedvezőtlenül hatnak az élelmiszer-ellátási lánc versenyképességére, hiszen a kisebb, de hatékonyabb szereplők esetleg kénytelenek alacsonyabb jövedelmezőségi szinten tevékenykedni, miközben szűkülnek a jobb termékminőséggel és az innovatív termelési eljárásokkal kapcsolatos beruházásokra vonatkozó lehetőségeik és késztetéseik,

O.

mivel a belső piacon az élelmiszer-ipari termékek szabadon forgalmazhatók, és a termelők (szervezetek), az élelmiszer-feldolgozók, a forgalmazók és a kiskereskedők közötti ártárgyalások kimenetelét gyakran a világpiaci árak alakulása határozza meg,

P.

mivel a gazdálkodók és a kiskereskedők között számszerűleg és gazdasági erő tekintetében meglévő hatalmas különbségek egyértelműen jelzik az élelmiszer-ellátási lánc kiegyensúlyozatlanságát, és mivel a számszerű kiegyenlítés érdekében elő kell segíteni a gazdálkodók gazdasági szervezeteinek fejlődését; mivel a szövetkezetek központi szerepet játszanak a gazdálkodók befolyásának és tárgyalási erejének növelése révén,

Q.

mivel az Európai Unió részese a világkereskedelemnek és szerződés útján is kötődik hozzá,

R.

mivel az Európai Unió a világ legnagyobb mezőgazdasági importőre és exportőre: az Európai Unió mezőgazdasági behozatala 2008-ban mintegy 10 %-os növekedést követően elérte a 98 600 millió eurót, a kivitel pedig közel 11 %-os bővülés után a 75 200 millió eurót,

S.

mivel az Európai Unió fejlesztéstámogatási politikájának keretében már nagyszámú előzetes kifizetést teljesít, és mivel nem szabad olyan kétoldalú megállapodásokat kötni, amelyek csak az egyik fél számára kedvezők, de hátrányosak az európai mezőgazdaság számára,

1.

üdvözli az Európai Bizottság „Hatékonyabban működő európai élelmiszer-ellátási lánc” című 2009. október 28-i közleményét (COM(2009)0591), mivel az elismeri a különböző piaci szereplők ereje közötti nagymértékű egyenlőtlenségek létezését, azonban nem tartja kielégítőnek az említett közlemény által javasolt eszközöket a probléma kezelésére;

2.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen tűzzék napirendre a haszonkulcsok igazságtalan megoszlásának problémáját az élelmiszerláncban, különös tekintettel a mezőgazdasági termelők megfelelő jövedelmére; elismeri, hogy a fenntartható és méltányos termelési rendszerek ösztönzése érdekében a gazdálkodók e téren történő beruházásait és elkötelezettségüket kompenzálni kell; hangsúlyozza, hogy az erők ütköztetése helyett együttműködési kapcsolatokat kell kialakítani;

3

tudomásul veszi, hogy valamennyi, a római szerződésekben hivatkozott mezőgazdasági vonatkozású célkitűzés (a termelékenység növelése, megfelelő élelmiszer-ellátás, megfizethető fogyasztói árak, a piac stabilizálása) teljesült, leszámítva az igazságos mezőgazdasági jövedelmekre vonatkozó célkitűzést; kéri ezért a Bizottságot, hogy ezt kellőképpen vegye figyelembe valamennyi költségvetési javaslatban;

4.

elismeri, hogy szükség van egy stabil, biztonságos és jövedelmező termelői ágazatra, amely az élelmiszerlánc egyik döntő tényezője; ugyanakkor azt is elismeri, hogy az élelmiszerláncot számos szereplő alkotja – gazdálkodók, élelmiszer-feldolgozók, gyártók, beszállítók és kiskereskedők –, akik valamennyien hozzáadott értéket állítanak elő, és egyformán szükségük van a biztonság egy bizonyos szintjére;

5.

kéri a Bizottságot, hogy a felhasználóbarát jelleg erősítése céljával – az élelmiszertermékek szélesebb skáláját lefedő, többnyelvű felhasználói felület alkalmazása és az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi szintjének tagállamokon belüli és közötti jobb összehasonlíthatóságának biztosítása révén – fejlessze tovább az európai élelmiszerár-megfigyelési eszközt, eleget téve az árképzés nagyobb átláthatósága tekintetében a fogyasztók és a termelők által támasztott igényeknek;

6.

sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Bizottság vonakodik tanulmányt készíteni a haszonkulcsoknak az ellátási lánc egészén történő megoszlásáról, pedig arról megállapodás született a 2009. évi költségvetési eljárás kapcsán;

7.

rámutat, hogy az üzleti átláthatóság terén a mezőgazdasági vállalatok, valamint az élelmiszerlánc különböző szakaszain elhelyezkedő szereplők között fennálló egyenlőtlenségek káros következményekkel járhatnak a gazdálkodók és a termelői csoportok tárgyalási pozíciójára nézve;

8.

kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul végezze el a mezőgazdasági árak és árrések (kiegészítve az árakra, árrésekre és mennyiségre vonatkozó adatokkal) európai megfigyelőközpontjára vonatkozó kísérleti projektet, amelynek Bizottságon belüli megvalósítására a Parlament és a Tanács 1,5 millió euró elkülönítését fogadta el a 2010-es költségvetés vonatkozó jogcíme alatt;

9.

sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is tartsa fenn az állandó vitafórum szerepét betöltő, élelmiszer-elosztási lánccal foglalkozó magas szintű munkacsoportot, mivel az fontos eszköznek bizonyult a jelenlegi egyenlőtlen helyzet orvoslására irányuló problémaazonosításban, ajánlások megfogalmazásában és stratégiák alkalmazásában;

10.

kéri, hogy a Bizottság tegyen javaslatot arra vonatkozóan, hogy a legnagyobb európai kereskedők, feldolgozók, nagybani eladók és kiskereskedők kötelesek legyenek éves jelentést készíteni piaci részesedésükről (a magáncímkéikre vonatkozó adatokkal együtt) a legfontosabb élelmiszerfajták és azok havi bontásban szerepeltetendő eladási mennyisége tekintetében, lehetővé téve, hogy minden piaci partner felbecsülhesse a kereslet, a kínálat és az árváltozások várható alakulását az élelmiszerláncban;

11.

megjegyzi, hogy – amint azt a Bizottság is megerősítette – egyes országokban az élelmiszer-feldolgozó iparban tapasztalható a legnagyobb árrés; ezért kéri, hogy az árak átláthatóságának garantálása érdekében különösen az élelmiszer-feldolgozó ipart ellenőrizzék és vizsgálják meg;

12.

szükségesnek tartja a piaci átláthatóság növelését és a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatás bővítését, melyek nélkülözhetetlenek a termékek azonosítása és az élelmiszerek, illetve a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek változatosságának biztosítása szempontjából, valamint kifejezik a különböző országok, régiók történelmét és kultúráját, és valamennyi tagállam mezőgazdaságának „egyedi” vonásait tükrözik;

13.

kéri a Bizottságot, hogy készítsen hatásvizsgálatot a magánszférában alkalmazott minőségjelzések és saját márkajelzések megfelelőbb jogi szabályozásának előnyeiről, amellyel elkerülhető ezek tömeges megjelenése, és növelhető az átláthatóság a fogyasztók számára, valamint a piaci hozzáférés a termelők számára;

14.

hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az európai agráriumban és élelmiszeriparban keletkező hozzáadott érték növekedését, és tájékoztatási kampányokat kell indítani, amelyek keretében a fogyasztók értesülnek a gazdálkodók és az egész ágazat által a környezetvédelem, az élelmiszer-biztonság és az állatjólét érdekében tett erőfeszítésekről;

15.

kéri a nemzeti és az európai versenyhatóságokat, valamint a termelésben és a kereskedelemben érintett egyéb szabályozó hatóságokat, hogy határozottan lépjenek fel az élelmiszer-ellátási láncban tevékenykedő nagyüzemi mezőgazdasági forgalmazók, globális termelő vállalatok, élelmiszer-feldolgozók és kiskereskedők erőfölénye és jelentős piaci részesedése ellen; sürgeti e hatóságokat, hogy lépjenek fel minden gazdasági szereplő visszaélésszerű felvásárlói gyakorlataival szemben, amelyek a gazdálkodókat szélsőségesen egyenlőtlen alkupozícióba kényszerítik;

16.

felszólítja a Bizottságot, hogy alakítson ki új kapcsolatot a versenyszabályok és a KAP között azzal a céllal, hogy a gazdálkodókat és szakmaközi szervezeteiket olyan eszközökkel lássák el, amelyek lehetővé teszik tárgyalási pozíciójuk javítását;

17.

sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy adott tagállamban annak a jelenségnek a következményeit, hogy egyetlen kiskereskedő vagy kiskereskedők egy kis számú csoportja jelentős piaci részesedést szerez; sürgeti a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a termelők és a fogyasztók javát szolgáló kiigazító intézkedések bevezetésének lehetőségét abban az esetben, amikor a kiskereskedői gyakorlat vagy a piaci részesedés versenykorlátozó hatású;

18.

kéri a Bizottságot, hogy 2010 végéig terjesszen jelentést a Parlament elé, adatokat szolgáltatva a jelentős vásárlóerővel való visszaélésről az EU-ban, a versenyt sértő magatartásról és a tisztességtelen szerződéskötési gyakorlatokról az európai élelmiszerláncban a termelői ágazattól egészen a fogyasztóig, valamint ezekre a problémákra javasoljon megfelelő válaszlépéseket;

19.

kéri a tagállamokat, hogy a versenyt torzító tisztességtelen szerződéskötési gyakorlatokkal kapcsolatos bizonyítékok gyűjtését szolgáló közvetlen mechanizmusok bevezetése révén szükség esetén növeljék nemzeti versenyhatóságaik intézkedési mozgásterét;

20.

úgy véli, szükség van arra, hogy uniós szinten tiltsák be a mezőgazdasági termékek beszerzési ár alatti értékesítését;

21.

sürgeti a Bizottságot, hogy kezdeményezze az élelmiszer-ellátási lánc teljes körű vizsgálatát az ágazatot érintő, jelentős vásárlóerővel való visszaélés szintjének meghatározása céljából; kiemeli a gyógyszeripari versenyről 2009-ben végzett sikeres felmérést;

22.

sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a versenysértő magatartás felmérésére jelenleg alkalmazott kritériumokat (Herfindahl-index); ez a mutató hasznos a monopolhelyzetek kialakulása veszélyének értékelése szempontjából, azonban nem képes kimutatni az összejátszáson alapuló vagy oligopol jellegű, versenysértő gyakorlatok valós mértékét, amelyek pedig a jelek szerint – legalábbis részben – előfordulnak a jelentős mennyiségű árut forgalmazó kiskereskedők esetében;

23.

kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a versenyszabályoknak az élelmiszerlánc tekintetében való célzottabb alkalmazását, és vizsgálja meg, indokolt-e jogalkotási javaslatot terjesztenie az Európai Parlament és a Tanács elé e tekintetben annak érdekében, hogy hatékony módon korlátozni lehessen a termelői szektorokban, az élelmiszerfeldolgozó-iparban és a kereskedelmi ágazatokon belül a piaci erőfölény kialakulását, és meg lehessen erősíteni a gazdálkodók alkupozícióját jól működő termelői szervezetek, szektorális szervezetek, valamint kis- és középvállalkozások révén lehetővé téve számukra az erőfölényben lévő szereplőkkel szembeni összehangolt fellépést;

24.

úgy véli, hogy az egységes közös piacszervezésről szóló 2007/1234/EK rendelet sürgős felülvizsgálatra szorul a fent nevezett szervezetek megerősítése érdekében, és hogy e rendelet hatályát ki kell terjeszteni a fenntartható termelés gyakorlataira, mint az EUMSz 101. cikke alóli mentesség megadásához szükséges feltételre;

25.

úgy véli, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben hozott nemzeti intézkedések bizonyos szintű összehangolására és egymáshoz közelítésére van szükség uniós szinten;

26.

sürgeti a Bizottságot, hogy jogi tekintetben is biztosítsa az egyedi, jellegzetes, helyi vagy regionális jellegükből adódóan sajátosan helyi kötődésű termékeknek a szabványosított termékektől való megkülönböztetését;

27.

felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják a különféle tápanyagokra vonatkozó környezeti és egészségügyi jellemzők fennmaradását, és gondoskodjon arról, hogy ehhez a sokféleséghez megfelelő ár is párosuljon; a megfelelően mérhető minőségi jellemzőknek is befolyásolniuk kell a verseny alakulását;

28.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós versenyjogi szabályokat a jelentős vásárlóerővel való visszaéléssel ne lehessen kikerülni (ne kerüljön sor piactorzulásra) az élelmiszerláncban – ami ma a gazdák és kisipari feldolgozók késedelmes kifizetése, a szerződéses feltételek utólagos megváltoztatása, a diszkontárak kikényszerítése, a veszteséges értékesítések, a szélsőségesen magas mennyiségi követelmények és az indokolatlan listázási költségek formájában gyakran előfordul –, és hogy adott esetben tegyen jogalkotási javaslatot e tekintetben;

29.

kéri különösen, hogy a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2000/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv felülvizsgálata keretében az élelmiszer-ellátási láncban alkalmazott fizetési határidőket legfeljebb 30 napra rövidítsék le minden élelmiszer, és még rövidebb időre a gyorsan romló mezőgazdasági termékek tekintetében (a kivétel lehetősége megfontolandó a termelői szervezetek és szövetkezetek esetében);

30.

sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az európai versenyjog – jelenleg csupán a fogyasztók jólétére és az alacsony élelmiszerárakra összpontosító – kiterjesztése érdekében;

31.

kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza, hogy az egyes kereskedelmi hálózatok által a jogszabályokban meghatározott követelmények mellett és azokon túl a zöldség- és gyümölcstermesztési gyakorlatok és növényvédőszer-maradványok vonatkozásában diktált feltételek nem sértik-e a tisztességes kereskedelmet és nem erőstik-e tisztességtelenül a kereskedők pozícióját az élelmiszer-ellátási láncban;

32.

kéri a piaci visszaélések – például a veszteséges értékesítések vagy a jutalékok – számbavételét, és kifejezett tiltásukat az Európai Unió részéről; kéri továbbá, hogy készítsenek nyilvános listát a szabályokat nem betartó vállalkozásokról, és hogy hozzanak szankciókat ellenük;

33.

kéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a saját termékmárkákkal (magáncímkékkel) való visszaélés, valamint a nagy áruházláncok beszerzési szövetségeinek gyakorlatai tisztességtelen versenyhez, a termelőkre gyakorolt nyomáshoz és a termelői árak rendszeres csökkenéséhez vezettek-e, és ha igen, akkor milyen mértékben; hangsúlyozza, hogy a magáncímkékkel való visszaélés rossz hatással van a termelők (különösen a kistermelők) innovációs kapacitására; sürgeti a Bizottságot, hogy lépjen fel e téren, és biztosítsa a tisztességes bánásmódot a termelői csoportokkal szemben az árképzés során;

34.

úgy véli, hogy az élelmiszer-ipar vertikális integrációjának megerősítésére irányuló bizottsági ajánlások nem mindig tükrözik, hogy vissza kell állítani az alkupozíció egyensúlyát a gazdák, a forgalmazók és az élelmiszer-ipar között, és hogy e stratégiáknak a visszaélésszerű gyakorlatoktól való elriasztást célzó intézkedésekkel kell együtt járniuk;

35.

figyelmeztet arra, hogy a felvásárlók által kikényszerített szerződéses mezőgazdasági termelés, a vertikális integráció és a határidős ügyletek – amelyek napjainkban egyre jelentősebb szerepet játszanak – gyengíthetik a versenyt és a gazdák alkupozícióit; kéri ezért a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az ilyen típusú szerződéses megállapodások hatásait, és szükség esetén tegye meg a megfelelő lépéseket;

36.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a gazdálkodókkal és a gazdák szervezeteivel – közöttük ágazati és ágazatközi szervezetekkel is – megtárgyalt feltételeken alapuló méltányos szerződéskötést az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi szereplője között, a fenntartható termelői gyakorlatok előmozdítása, a legjobb termékminőség biztosítása, az alapanyagok felvásárlási árának csökkentése, az igazságos árak garantálása, valamint a vevők által elkövetett szerződésszegéssel szembeni, könnyen hozzáférhető védelmi rendszer rendelkezésre bocsátása érdekében; úgy véli, hogy a szerződésszabványok hasznos eszközöknek bizonyulhatnak, ezért alkalmazásukat bizonyos ágazatokban kötelezővé kell tenni; támogatja a szerződéses gyakorlatok bejelentésével kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között, ideértve a Bizottság számára nyújtandó tájékoztatást is;

37.

üdvözli és bátorítja ombudsmani hivatalok felállítását és olyan egyéb döntőbírósági mechanizmusok létrehozását, melyek célja a szerződéses megállapodások betartásának szavatolása; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az e tekintetben szerzett tapasztalatokat egy uniós szintű élelmiszer-kiskereskedelmi ombudsmani hivatal létrehozása érdekében, amelynek feladata a magatartási kódexek, a bevált gyakorlatok és különböző tagállamok gazdasági szereplői között kötött üzleti szerződések végrehajtásának biztosítása lenne;

38.

kéri a Bizottságot, hogy leplezze le a listázási díjakkal és más, piacra lépési díjakkal kapcsolatos tisztességtelen gyakorlatokat, és vizsgálja meg azokat versenyjogi szempontból; kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a listázási díjak és piacra lépési díjak használatára vonatkozó egységes szabályokra, és lépjen fel a kereskedők által kért túlzott díjakkal szemben;

39.

véleménye szerint a Bizottságnak ösztönöznie kell egy európai szintű, kiterjedt tájékoztatási kampányt annak érdekében, hogy felhívja a gazdálkodók figyelmét jogaikra – és azokra a visszaélési formákra, amelyeknek áldozataivá válhatnak –, valamint a visszaélés leleplezése céljából rendelkezésükre álló lehetőségekre;

40.

kéri, hogy az Európai Unió vesse latba befolyását egy független globális szabályozó ügynökség felállítása érdekében, amely rendelkezéseket ír elő a határidős és az opciós ügyletek tekintetében, és szigorú szabályozási intézkedéseket vezet be az élelmiszerekkel kapcsolatos globális spekulációk ellen;

41.

kéri, hogy a fokozott piacorientáltságra tekintettel hozzanak intézkedések a szélsőséges áringadozások ellen, hiszen az élelmiszerlánc egyes szereplői hasznot húznak e jelenségből, miközben az másokat láthatóan károsan érint; kéri a Bizottságot, hogy a termelők kiszolgáltatottságának csökkentése érdekében javasoljon jogszabályokat az áringadozásokat korlátozó eszközökre;

42.

kéri a Bizottságot, hogy az élelmiszercikkekkel kapcsolatos spekuláció megelőzése céljával erősítse meg az árutőzsdét felügyelő hatóságok hatáskörét, és folytassa a munkát a mezőgazdasági határidős ügyletekre hatással levő, nem mezőgazdasági árucikkekkel kapcsolatos spekuláció megelőzésére irányuló megfelelő uniós intézkedések bevezetése érdekében;

43.

kéri a Bizottságot, hogy javítsa a mezőgazdasági áruk származékos piacának ellenőrzését és általános átláthatóságát, és fokozza a származékos termékek tőzsdén kívüli piacának átláthatóságát is a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (MiFID) és a vonatkozó jogszabályok elkövetkező felülvizsgálata során;

44.

sürgeti, hogy a Tanács a gazdák alkupozíciójának megerősítése érdekében – különösen a gazdasági és termelői szervezetek, az ágazati szervezetek és a termelői szövetkezetek támogatása révén – bátorítsa jobban az önszabályozásra irányuló kezdeményezéseket, és a gazdasági kockázatok mérséklése érdekében ösztönözze a viszontbiztosítók létrehozásának lehetőségét;

45.

bátorítja a tagállamokat, hogy vezessék be a bevált kereskedelmi gyakorlatok kódexeit, valamint ezek részeként jogorvoslati mechanizmusokat és a tisztességtelen gyakorlatok szankcionálását is az élelmiszerláncban; kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot közös, az EU-ban mindenütt alkalmazandó szabályokra annak érdekében, hogy vissza lehessen állítani az egyensúlyt az élelmiszer-ellátási láncban; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot európai szintű mechanizmus alkalmazására az erőfölényben lévő kereskedők és beszállítóik közötti kapcsolatok szaktestületi ellenőrzésére a tagállamokban;

46.

szükségesnek tartja az ellátási lánc tagjai közti nagyobb mértékű integráció előmozdítását szakmaközi szervezetek révén és önkéntes szabványszerződések létrehozását azzal a lehetőséggel, hogy bizonyos esetekben – mindenekelőtt a romlandó termékek esetében – végrehajtásukat a tagállamok jogilag kötelezővé tegyék;

47.

sajnálja, hogy a Bizottság nyilatkozatában nem fektet nagyobb hangsúlyt a mezőgazdaságnak az élelmiszer-ellátásban és az élelmiszer-ipari gazdasági értékláncban betöltött fontos szerepére; nyomatékosan felhívja a figyelmet az alacsony termelői árak és a strukturális túltermelés összefüggésére a hátrányos helyzetű térségekben, valamint ennek a fenntarthatóságra, az élelmiszer-minőségre, az állatjólétre, a mezőgazdasági innovációra és a foglalkoztatásra gyakorolt következményeire;

48.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan eszközök elfogadására, amelyek támogatják és ösztönzik a gazdálkodók által irányított élelmiszer-ellátási láncokat, a rövid ellátási láncokat és a gazdálkodói piacokat, hogy közvetlen kapcsolat jöhessen létre a fogyasztókkal, és a gazdálkodók tisztességesebb módon részesülhessenek a végső eladási árból, csökkentve a közvetítők és a folyamat lépéseinek számát;

49.

határozottan kéri a Bizottságot, hogy tevékenysége során fordítson különös figyelmet a fejlődő országok helyzetére, és ne veszélyeztesse e harmadik országok élelmiszer-önellátását;

50.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a helyi vagy távértékesítéssel, valamint a termékek felhasználhatósági időtartamával kapcsolatos uniós higiéniai szabványokat, decentralizálja és egyszerűsítse az igazolási és ellenőrzési rendszereket, mozdítsa elő a közvetlen termelői-fogyasztói kapcsolatokat és a rövid élelmiszer-ellátási láncokat;

51.

leszögezi, hogy feltétlenül szükség van határozott szabályozásra a mezőgazdasági termékek minősége vonatkozásában; emlékeztet ennek kapcsán a mezőgazdasági termékek minőségére vonatkozó politikáról szóló 2010. március 25-i európai parlamenti állásfoglalásra, és leszögezi, hogy az importtermékeknek feltétlenül meg kell felelniük valamennyi minőségi és termelési előírásnak, hogy elejét vegyük az európai termékekkel szembeni tisztességtelen versenynek;

52.

emlékeztet, hogy a gazdálkodók bevételeinek stabilitása meghatározza lehetőségeiket a zöld technológiákba, az éghajlatváltozást mérséklő, megújuló energiaforrásokba és környezetbarát eljárásokba történő befektetések terén, ugyanakkor komoly környezetvédelmi követelményeket kell teljesíteniük;

53.

alapvetően szükségesnek tartja az élelmiszer-ellátási lánc további racionalizálását és szervezésének javítását az élelmiszer-szállítás környezeti hatásának csökkentése és a helyben megtermelt élelmiszerek forgalmazásának előmozdítása érdekében;

54.

hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termékek tartósításába és csomagolásába történő befektetések jelentősen hozzájárulhatnak e termékek tisztességes árának biztosításához;

55.

hangsúlyozza, hogy a termékek gazdaságokban történő feldolgozásának ösztönzése, valamint a nem mezőgazdasági tevékenységek révén biztosítani kell a vidéki gazdaság fenntartható fejlődését a munkahelyek számának növelése és további jövedelmek biztosítása érdekében;

56.

kéri a Bizottságot, hogy támogassa a helyi és regionális élelmiszermarketing-kezdeményezéseket, és indokolatlanul ne akadályozza azokat rendeletekkel és adminisztratív terhekkel, mivel azok jelentősen hozzájárulnak a mezőgazdasági vállalkozások hozzáadottérték-előállításához;

57.

kéri a Bizottságot, hogy az uniós szabályok felülvizsgálata során fordítson kellő figyelmet a helyi élelmiszer-termelőkre, például az önellátó termelésre is;

58.

kéri, hogy a Bizottság a fenntartható gazdálkodási gyakorlatok erősítése, valamint a szezonális és helyi élelmiszer-ellátás fejlesztése érdekében mérje fel a vendéglátó-ipari szolgáltatások közbeszerzési gyakorlatára vonatkozó szabályok módosításának lehetőségét;

59.

úgy véli, hogy közbeszerzések – például tejtermékprogramok, iskolagyümölcs- és -zöldségprogramok – révén kellene piaci hozzáférést biztosítani a kis, helyi termelők és a helyi termelői csoportok számára;

60.

úgy véli, hogy lépéseket kell tenni annak ösztönzése érdekében, hogy a mezőgazdasági piacokat közvetlenül a gazdálkodók irányítsák, hogy termelői bevásárlóközpontokat (piacokat) hozzanak létre, ahol közvetlenül kínálják termékeiket a fogyasztóknak, és hogy ösztönző programokat vezessenek be a termékek helyi piacokon történő értékesítése érdekében;

61.

határozottan kéri, hogy a Bizottság az Európai Parlament és a Tanács elé terjesztendő jelentésében elemezze az élelmiszerlánc során keletkező jelentős mennyiségű élelmiszer-hulladék problémáját, amely a legtöbb tagállamban az előállított élelmiszer akár 30 %-át is kiteszi, és az élelmiszerek alapvető értékét tudatosító kampányok révén tegyen lépéseket;

62.

leszögezi, hogy élelmiszer-programokat kell kialakítani a rászoruló, például a leghátrányosabb helyzetű, az idős és a fiatal uniós polgárok számára;

63.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.