7.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 295/4

(1)

A Bizottságnak az 1/2003/EK rendelet 7. cikke és 23. cikkének (2) bekezdése szerint benyújtott határozattervezete a folyadékkristályos kijelző (a továbbiakban: LCD) panelek gyártói között létrejött kartellre vonatkozik.

(2)

A Bizottság 2009. május 27-i kifogásközlésében arra az előzetes megállapításra jutott, hogy egyes vállalkozások az EUMSZ 101. cikke (1) bekezdésének és az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének egységes és folytatólagos megsértésében vettek részt a televíziókba, hordozható számítógépekbe és képernyőkbe beépített LCD-panelek ágazatában 2001. október 5. és 2006. május 25. között valamennyi vállalkozás vonatkozásában, egy kivételével, amely feltehetően 2001. október 5. és 2006. január 6. között vett részt a jogsértésben.

(3)

A határozattervezet arra a megállapításra jut, hogy a következő vállalkozások megsértették az EUMSZ 101. cikkének (1) bekezdését és az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdését azáltal, hogy egységes és folytatólagos megállapodásban és összehangolt gyakorlatban vettek részt a televíziókba, hordozható számítógépekbe és képernyőkbe beépített LCD-panelek ágazatában:

(4)

E vállalkozások mindegyike (a továbbiakban együttesen: a Felek) megkapta a kifogásközlést, és az 1/2003/EK rendelet 27. cikkének megfelelően lehetőséget kapott arra, hogy az abban foglalt kifogásokkal kapcsolatban ismertesse véleményét.

(5)

Az ügyért felelős meghallgató tisztviselő eredetileg Karen WILLIAMS volt. 2010. szeptember 16-i meghallgató tisztviselői kinevezésemet követően én vettem át az ügyet.

(6)

A kifogásközlés 2009. május 27-i kibocsátását követően a felek betekintést kaptak az ügyiratba CD-ROM-on keresztül, amelyet 2009. június 4-én vettek kézhez. A Felek a szóbeli és írásbeli engedékenységi nyilatkozatokba is betekinthettek a Bizottság hivatali helyiségeiben.

(7)

A kifogásközlésre adott válaszában és a szóbeli meghallgatáson különösen az LGD vetett fel kérdéseket az iratbetekintésre vonatkozóan. Az LGD azt állította, hogy néhány fordítás hiányzott, továbbá hogy az ügyirat felépítése – különösen a nem bizalmas változatok helye – lehetetlenné tette számára, hogy felmérje, milyen hozzáadott értéket biztosítottak az általa benyújtott információk a Bizottság vizsgálatához. Az LGD további iratbetekintésre kapott lehetőséget, amelyet követően 2010. február 1-jén kiegészítő kérelmet nyújtott be, részleges mentességet kérve az engedékenységi közlemény 26. pontja értelmében. Noha 2010. február 1-jei kérelmében az LGD fenntartotta a további észrevételek megtételére vonatkozó jogait, végül nem élt ezekkel.

(8)

A fentiek alapján úgy vélem, hogy az LGD teljes mértékben gyakorolhatta arra vonatkozó jogát, hogy részleges mentességre való esetleges jogosultságával kapcsolatban meghallgassák, valamint hogy az iratbetekintés nehézségei – bármennyire is sajnálatosak – végül semmilyen módon nem akadályozták a meghallgatáshoz való joga gyakorlásában.

(9)

A kifogásközlés címzettjei eredetileg 2009. július 10-ig válaszolhattak a kifogásközlésre. Valamennyi fél e határidő meghosszabbítását kérte olyan indokok alapján, amelyeket az akkori meghallgató tisztviselő megalapozottnak tartott. A határidőt a CPT esetében 2009. július 23-ig, a HannStar és a Samsung esetében 2009. július 24-ig, a CMI, az AUO és az LGD esetében pedig 2009. július 28-ig hosszabbították meg. Az iratbetekintéssel kapcsolatos, fent említett problémák miatt az LGD további hosszabbítást kért, így a határidőt számára 2009. augusztus 11-ig meghosszabbították. Minden érintett fél időben válaszolt.

(10)

2009. szeptember 22–23-án szóbeli meghallgatásra került sor, amelyen minden fél képviselői részt vettek.

(11)

A szóbeli meghallgatás folyamán a Bizottság kérdéseket tett fel néhány félnek, és írásbeli választ kért. E válaszok nem bizalmas változatához a 2010. április 6-i levélben biztosítottak hozzáférést.

(12)

A Bizottság 2010. április 6-án levelet küldött a Feleknek (a továbbiakban: a levél), amelyben jelezte, hogy bizonyos dokumentumokat, amelyeket augusztus 11-én […] nyújtott be a kifogásközlésére adott válaszában, esetleg bele kíván foglalni a határozatba. A dokumentumokat csatolták a Levélhez, amelyben megállapították, hogy az „új információk megerősítik és alátámasztják a kifogásközlésben már megfogalmazott kifogásokat”.

(13)

E Levélre adott válaszában az AUO azt állította: a Bizottság azzal, hogy nem bocsátotta rendelkezésre a dokumentumokat a szóbeli meghallgatás előtt, megfosztotta az AUO-t a meghallgatás lehetőségétől. Egyes […] dokumentumokra vonatkozó észrevételeiben az AUO azt is kérte a Bizottságtól, hogy adjon további információt arra vonatkozóan, hogy a dokumentumok hogyan erősítik meg és támasztják alá a kifogásközlésben már megfogalmazott kifogásokat. A CMI a Levélre adott válaszában megjegyezte: annak magyarázata nélkül, hogy mit kívánnak alátámasztani a dokumentumok, nehéz megítélni, hogy a Bizottság hogyan hasznosítja majd ezeket.

(14)

Az AUO és a CMI állításai ellenére úgy vélem, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta a Felek meghallgatáshoz való jogát az új […] dokumentumokkal kapcsolatban. Először is nem gondolom, hogy a […] dokumentumok közlésének Bizottság általi időzítése nem lett volna megfelelő. A Bizottságot nem lehet kérni annak meghatározására – még a szóbeli meghallgatás előtt –, hogy a kifogásközlésre adott válaszok mely részeit kívánja majd felhasználni végső határozatában. Másodszor a Feleknek lehetőségük volt arra, hogy írásbeli észrevételeket tegyenek az új […] dokumentumokra vonatkozóan. A szóbeli meghallgatás joga csak azokra a kifogásokra vonatkozik, amelyekre a Bizottság támaszkodik, és a Levél a kifogásközlésben szereplőkön túl nem tartalmazott új kifogásokat. A Bizottság ezért kifejezetten ezekre a dokumentumokra vonatkozóan nem volt köteles szóban meghallgatni a Feleket. Harmadszor noha a levélben pontosabban is megfogalmazhatták volna, hogy a dokumentumok mely kifogásokhoz kapcsolódnak, úgy vélem, hogy az a kontextus, amelyben a Bizottság potenciálisan felhasználhatta volna a dokumentumokat, elég egyértelmű volt ebben az ügyben ahhoz, hogy a Felek hasznos észrevételeket tegyenek a dokumentumokkal kapcsolatban, és ezáltal teljes mértékben gyakorolják meghallgatáshoz való jogukat.

(15)

A határozattervezet áttekintését követően arra a megállapításra jutottam, hogy a határozattervezet csak azokat a kifogásokat érinti, amelyekre vonatkozóan a Feleknek lehetőségük nyílt saját álláspontjuk ismertetésére (2).

(16)

Az alábbiakban mindazonáltal áttekintek néhány észrevételt, amelyet a Felek az eljárások folyamán a meghallgatáshoz való joggal kapcsolatban tettek, különösen az illetékesség és a bírság kiszámítása tekintetében.

(17)

A kifogásközlésre adott válaszában néhány fél (3) azért bírálta a Bizottságot, mert nem állapította meg megfelelően, hogy ebben az ügyben illetékességgel rendelkezik. Különösen arra hívták fel a figyelmet, hogy a kifogásközlés csak e probléma nagyon korlátozott elemzését tartalmazza, amely megállapítja, hogy a Bizottság kizárólag azon az alapon rendelkezik illetékességgel, hogy a szóban forgó versenyellenes magatartás befolyásolhatja a Közösségen és az EGT-n belüli kereskedelmet. A Felek egyike úgy érvelt, hogy sértené meghallgatáshoz való jogát, ha a határozatot a kifogásközlésben szereplő indokolás alapján fogadnák el.

(18)

A határozattervezet foglalkozik ezzel a kritikával, és részletesebb elemzést tartalmaz, meghatározva azokat az indokokat, amelyek alapján az illetékességet ebben az ügyben megállapították, nevezetesen, hogy a kartell globális volt, és többek között az EGT-beli fogyasztóknak történő közvetlen értékesítést célozta.

(19)

Noha igaz, hogy a Bizottság illetékességének a kifogásközlésben szereplő jogi értékelése meglehetősen korlátozott volt, mégis úgy vélem, hogy a Felek meghallgatáshoz való jogát elegendően tiszteletben tartották. A Bizottság a kifogásközlésben fenntartások nélkül kijelentette, hogy úgy tekinti, hogy a Bizottság illetékességgel rendelkezik ebben az ügyben. A Felek e kijelentésre írásban és a meghallgatás során is részletesen válaszoltak. A kifogásközlésben már bemutatták azokat az alapvető tényeket, amelyekkel a határozattervezet a Bizottság illetékességére vonatkozó jogi következtetést alátámasztja. A Felek így már a határozat elfogadása előtt érvényre juttathatták e tényekkel kapcsolatos véleményüket. Végül, noha kedvezőbb lett volna, ha a kifogásközlés részletesebb elemzést tartalmaz ezen illetékességi kérdésre vonatkozóan, úgy vélem, hogy e hiányosság nem sértette a meghallgatáshoz való jogot ebben az ügyben.

(20)

A kifogásközlés (352) bekezdése megállapította, hogy „a Bizottság szándékában áll figyelembe venni és belefoglalni értékelésébe azt a tényt, hogy az ezen eljárásban érintett terméket más végső termékekbe építik bele”. E bekezdéssel kapcsolatban több fél észrevételt tett a kifogásközlésre adott válaszában és a szóbeli meghallgatás során. Néhány fél úgy érvelt, hogy a (352) bekezdés olyannyira nem volt egyértelmű, hogy nem tudták megfelelően gyakorolni a meghallgatáshoz való jogukat.

(21)

Először is meg kell jegyezni, hogy a bírság kiszámítása tekintetében a Bizottságnak a kifogásközlésben csak azokat a fő ténybeli és jogi bizonyítékokat kell feltüntetnie, amelyek bírság kiszabásához vezetnek, mint például a feltételezett jogsértés súlya és időtartama, valamint hogy e jogsértést „szándékosan vagy gondatlanságból” követték-e el (4). Ebből következően, még ha el is fogadjuk azt az állítást, hogy a (352) bekezdés nem jelezte egyértelműen, hogy a Bizottság milyen módszertant szándékozik követni a lehetséges bírság kiszabásakor, a Bizottság mindazonáltal az ítélkezési gyakorlat határain belül járt el.

(22)

Mindenesetre a Bizottság a későbbiekben a szóbeli meghallgatáson teljes mértékben foglalkozott a Felek aggályaival ebben az ügyben. 2010. március 4-én a Bizottság az 1/2003/EK rendelet 18. cikkének (2) bekezdése szerint levelet intézett a Felekhez, amelyben Felkérte őket, hogy a lehetséges bírság kiszámításának céljából nyújtsanak be forgalommal kapcsolatos információkat. A Bizottság a Felektől többek között az EGT-be irányuló közvetlen és közvetett értékesítési adatokat (5) kérte. A feleknek a kérelemre adott válaszát követően 2010. április 6-án újabb levelet küldtek részükre, amelyben a Bizottság egyértelműen kijelenti, hogy „a Bizottság szándékában áll felhasználni (a március 4-i információkérésben kért adatokat) az értékesítési érték kiszámításának alapjául és így – a bírságokról szóló 2006. évi iránymutatás szerint – a bírság alapjául”.

(23)

A 2010. március 4-i információkérés és a Bizottság 2010. április 6-i levele egyaránt világossá tette, hogy a lehetséges bírság kiszámításakor a Bizottság – többek között – az EGT-be irányuló egyes közvetett értékesítéseket („az EGT-be irányuló közvetlen értékesítés átalakított termékeken keresztül”) kívánja figyelembe venni. Ebből követk, ezően a Feleknek lehetőséget nyújtottak arra, hogy e kérdéssel kapcsolatban ismertessék véleményüket és azok valóban éltek is ezzel a lehetőséggel, így tehát meghallgatáshoz való jogukat teljes mértékben tiszteletben tartották. Amint azt fent említettem, a Bizottság ezáltal meghaladta az ítélkezési gyakorlat követelményeit.

(24)

A felek írásbeli és szóbeli meghallgatását követően a jogsértés időtartamát csökkentették […].

(25)

Továbbá a kifogásközlés néhány címzettje – akiket a Bizottság jelzései szerint a jogsértés bizonyos elkövetőivel együtt egyetemlegesen felelőssé szándékoztak tenni – nem szerepel a határozattervezet címzettjei között.

(26)

A fentiek alapján megállapítom, hogy a meghallgatáshoz való jogot tiszteletben tartották.