24.9.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 282/38

—

A Törvényszék helyezze hatályon kívül a Közszolgálati Törvényszék (első tanács) F-50/09. sz., Livio Missir Mamachi di Lusignano kontra Bizottság ügyben 2011. május 12-én hozott ítéletét annyiban, amennyiben az elutasította a Livio Missir Mamachi di Lusignano által az EK 236. cikk és a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott, a kinevezésre jogosult hatóság 2009. február 3-i határozatának megsemmisítésére, valamint a Bizottságnak az Alessandro Missir Mamachi di Lusignano és felesége megölésével okozott vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésére irányuló keresetet;

—

a Törvényszék kötelezze a Bizottságot arra, hogy fizessen kártérítést a fellebbezőnek és Alessandro Missir Mamachi di Lusignano általa képviselt örököseinek az őket ért nem vagyoni és vagyoni károkért, valamint fizessen kártérítést az áldozatot halála előtt ért nem vagyoni károkért;

—

A Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap arra vonatkozik, hogy a Közszolgálati Törvényszék jogellenesen utasította el — mint elfogadhatatlant — a fellebbezőt, Alessandro Missir Mamachi di Lusignanot és örököseiket ért nem vagyoni kár megtérítése iránti keresetet.

E jogalapjának alátámasztására a fellebbező elsősorban azzal érvel, hogy a Közszolgálati Törvényszék logikátlanul, tévesen és hátrányosan megkülönböztető módon alkalmazta az úgynevezett összhang elvét, amely csupán azt követeli meg, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti panasz és a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján indított kereset jogalapja és tárgya azonos legyen, nem pedig a 90. cikk (1) bekezdése szerinti kérelem és a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panasz közötti azonosságot. Másodsorban a fellebbező azzal érvel, hogy a Közszolgálati Törvényszék által az összhang elvének adott értelmezés korlátozza a hatékony bírói jogvédelem elvének érvényesítését, amely elvet többek között az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke tartalmaz.

2.

A második jogalap arra vonatkozik, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság csupán a keletkezett károk 40 %-áért felelős.

E jogalap alátámasztására a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen értékelte a Bizottság jogellenes magatartása és e magatartás lehetséges következményei közötti összefüggést, mivel a tisztviselőnek okozott kár az intézmény gondatlan magatartásának közvetlen és előre látható következménye volt. Ezenkívül a fellebbező azzal érvel, hogy noha a kárt különböző körülmények közrehatása okozta, a Bizottságot az elkövetett emberölésből eredő károk megtérítésére egyetemlegesen kell kötelezni. Következésképpen a fellebbező által a Bizottsággal szemben érvényesített kártérítési kérelemnek teljes mértékben helyt kell adni.

3.

Harmadik jogalap, amely arra vonatkozik, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság a személyzeti szabályzat alapján Alessandro Missir örököseinek nyújtott juttatások kifizetésével teljes mértékben mentesült a felelősség alól.

E jogalapjának alátámasztására a fellebbező azzal érvel, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból fakadó jogelvekre tekintettel a személyzeti szabályzat 73. cikkében előírt juttatásokon kívül más személyzeti szabályzaton alapuló juttatások nem irányulhatnak a károk megtérítésére, mivel azok jogalapjukat, feltételeiket és céljukat tekintve eltérnek az általános jog szabályai szerinti kártérítéstől. Következésképpen, mivel a Bizottság nem térítette meg teljes egészében a kárt, amelyért felelős, kötelezni kell arra, hogy a fellebbezőnek fizessen olyan összeget, amely alkalmas a megölt tisztviselő örökösei teljes kárának megtérítésére.