24.9.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 282/33

—

semmisítse meg a Bizottság által a C 36/2007. sz. állami támogatás — Németország; a Deutsche Post AG számára nyújtott állami támogatásra vonatkozó eljárásban a 2011. május 10-én hozott bizottsági határozatot (C[2011] 3081 végleges);

—

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

1.

Az első, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalap — Támogatásnak való, nyilvánvalóan téves minősítés

—

A Bizottság nyilvánvalóan téves értékelése abban áll, hogy a Bizottság nem alkalmazta a jelen ügyre a Combus-ügy nyomán kialakult ítélkezési gyakorlatot (a T-157/01. sz. Danske Busvognmænd kontra Bizottság ügyben 2004. március 16-án hozott ítélet [EBHT 2004, II-917. o.]). Ezen ítélkezési gyakorlat értelmében nem minősülnek állami támogatásnak azok az intézkedések, amelyek megszabadítják a korábbi állami vállalatokat az általában a magánvállalkozásokat terhelő mértéken felüli nyugdíjtehertől. A jelen ügyre alkalmazva ez egyértelműen azt jelenti, hogy a nyugdíjfizetési kötelezettségek állami finanszírozása nem minősül állami támogatásnak.

2.

A második, a 659/1999 rendelet (1) 1. cikke b) pontjának, az EUMSZ 107. cikknek és az EUMSZ 108. cikknek a megsértésére alapított jogalap — Az „új” támogatásként való besorolás során vétett nyilvánvaló értékelési hiba

—

A Bizottság nyilvánvalóan téves értékelése abban áll, hogy a Bizottság tévesen értelmezte, hogy az állam által a nyugdíjfizetési kötelezettségért vállalt felelősség esetében — amennyiben az egyáltalán állami támogatásnak minősül — csak létező támogatásokról lehet szó. Az államnak a nyugdíjfizetési kötelezettségért fennálló állandó felelőssége az alaptörvényből ered, ezért már a szerződések hatálybalépésekor is fennállt, és azt követően sem módosult lényegesen. Továbbá köti a Bizottságot a T-266/02. sz. Deutsche Post kontra Bizottság ügyben tett indokolás, amely szerint a Bizottság a nyugdíjszabályozás vonatkozásában a 2002. június 19-i határozatában már megállapította az állami támogatásokra vonatkozó szabályok szerinti „előny” hiányát, amely kizárja az állami támogatásnak való minősítést.

3.

A harmadik, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalap — Az állítólagos támogatás kiszámításának nyilvánvalóan téves módszere

—

A felperes e tekintetben kifogásolja, hogy a Bizottság a saját előadása alapján szükséges, a felperes által a tisztviselőknek valóban nyújtott, a versenyben nem szokásos szociális terhek miatti állítólagos „ráfizetések” levonásával figyelembe vett szociális szolgáltatásokra vonatkozó elszámolásokat nem vezette át a szabályozott termékek esetében engedélyezett ellenszolgáltatások és a szokásos piaci feltételek mellett a magánversenytársakat terhelő szociális juttatások közé. A Bizottság számítási módja elfogadhatatlan módon teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a felperes által a tisztviselőknek nyújtott tényleges szociális juttatásokat, azt eredményezve, hogy a Bizottság által kiszámított állítólagos támogatás mértéke vonatkozásában jelentéktelen, hogy a felperes nyújtott-e szociális juttatásokat, és, ha igen, akkor milyen mértékűeket. A felperes azzal érvel továbbá, hogy nem bizonyíthatók a juttatásokhoz kapcsolódó állítólagos „ráfizetések”, és mindenesetre valóban nem lehettek volna fedezhetők a versenyben nem szokásos szociális kiadások ilyen eredmények mellett.

4.

A negyedik, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalap — A nem szabályozott terület állítólagos „kereszt-támogatásának” a szabályozott terület által állami támogatásnak való nyilvánvalóan hibás minősítése

A felperes e tekintetben különösen azt kifogásolja, hogy a Bizottság elmulasztotta a szükséges túlkompenzálási számításokat, és nem vizsgálta, hogy az állami kompenzációs juttatások egyáltalán túllépték-e a kompenzálható költségeket.

5.

Az ötödik, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalap — A versenyben szokásos szociális terhek viszonyítási alapjának meghatározásakor vétett nyilvánvaló hiba

6.

A hatodik, az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalap — Az indokolás hiánya