24.9.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 282/14

1.

A jelen ügy fő kérdése az, hogy a bérleti szerződés alapján a bérbeadó által a bérlői részére nyújtott szolgáltatások (a továbbiakban: szolgáltatások) úgy tekinthetők-e, mint egy egységes ingatlan-bérbeadás adómentes szolgáltatásának részei, akár azért, mert a szolgáltatások a bérlettel objektíve egyetlen oszthatatlan gazdasági ügyletet alkotnak, akár mert azok a bérlethez mint főszolgáltatáshoz (a továbbiakban: főszolgáltatás) képest „járulékosak”. E kérdés eldöntése során, és figyelemmel a Bíróság C-572/07. sz. Tellmer-ügyben 2009. június 11-én hozott ítéletére, mennyire releváns az, hogy a szolgáltatásokat a bérbeadótól eltérő személyek is nyújthatnák (bár nem nyújtják), annak ellenére, hogy a szóban forgó bérleti szerződések feltételei szerint a bérlőknek nincs más választásuk, mint a bérbeadók szolgáltatásainak igénybevétele?

2.

Annak meghatározása során, hogy egységes ügyletről van-e szó, releváns-e az, hogy amennyiben a bérlő nem fizeti meg a szolgáltatási díjat, a bérbeadó nem csak a szolgáltatás nyújtásának megtagadására, hanem a bérlővel kötött bérleti szerződés megszüntetésére is jogosult?

3.

Amennyiben az 1. kérdésre adott válasz az, hogy releváns az, hogy harmadik személyeknek lehetőségük van a szolgáltatások nyújtására közvetlenül a bérlő számára, ez pusztán kiegészítő tényező annak meghatározása során, hogy a szolgáltatások egyetlen oszthatatlan gazdasági ügyletet alkotnak, amelynek elemekre bontása erőltetett lenne, vagy a főszolgáltatás járulékos szolgáltatásai, vagy pedig meghatározó tényező? Amennyiben ez pusztán kiegészítő tényező vagy egyáltalán nem releváns, melyek más tényezők relevánsak annak meghatározása során, hogy a szolgáltatások járulékos szolgáltatások-e? Különösen mennyire releváns az, ha szolgáltatásokat a bérleti szerződés tárgyát képező bérbe adott helyiségekben vagy azokkal kapcsolatban nyújtják, illetve az, ha az épület más részeiben?

4.

Amennyiben harmadik felek lehetősége a szolgáltatásnyújtásra releváns, pontosabban az-e a releváns, hogy a szolgáltatásokat jogi értelemben harmadik felek is nyújthatnák, még ha ez a gyakorlatban nehezen is lenne megszervezhető, vagy a bérbeadóval nehezen is lehetne ebben megállapodni, vagy a releváns szempont az ilyen szolgáltatások nyújtásának gyakorlati lehetősége, illetve általános gyakorlata?

5.

A jelen ügyben a szolgáltatások több szolgáltatásból állnak, amelyeket egységes szolgáltatási díj fejében nyújtanak. Amennyiben ezek közül egyes szolgáltatások (például a közös helyiségek takarítása, a biztonsági szolgáltatások nyújtása) nem alkotnak egyetlen oszthatatlan gazdasági ügyletet vagy járulékosnak tekinthetők a főszolgáltatáshoz képest, ugyanakkor más szolgáltatások igen, helyes-e a teljes ellenérték felosztása a különböző szolgáltatások között annak érdekében, hogy meghatározzák az adóköteles és nem adóköteles szolgáltatások arányát? Másodlagosan helyes lenne-e úgy tekinteni a nyújtott szolgáltatásokat, hogy azok annyira szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy „egyetlen oszthatatlan gazdasági ügyletet alkotnak, amelynek elemekre bontása erőltetett lenne”, amely maga egyetlen szolgáltatásnak minősül, amely elkülönül az ingatlan-bérbeadástól?