EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52009IP0195

A hajóbontás javítására irányuló EU stratégia Az Európai Parlament 2009. március 26-i állásfoglalása a hajóbontás gyakorlatának javítására irányuló EU-stratégiáról

HL C 117E., 2010.5.6, p. 214–216 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

6.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 117/214


2009. március 26., csütörtök
A hajóbontás javítására irányuló EU stratégia

P6_TA(2009)0195

Az Európai Parlament 2009. március 26-i állásfoglalása a hajóbontás gyakorlatának javítására irányuló EU-stratégiáról

2010/C 117 E/34

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottságnak a hajóbontás gyakorlatáról szóló, 2007. május 22-i zöld könyvére (COM(2007)0269),

tekintettel a hajóbontás gyakorlatának javításáról szóló zöld könyvről szóló, 2008. május 21-i állásfoglalására (1),

tekintettel a Bizottságnak a hajóbontás gyakorlatának javítására irányuló EU-stratégiáról szóló, 2008. november 19-i közleményére (COM(2008)0767),

tekintettel az EK-Szerződés 2. és 6. cikkére, amelyek értelmében a környezetvédelmi előírásokat integrálni kell a közösségi politika különféle területeibe a gazdasági tevékenységek környezeti szempontból fenntartható fejlesztése érdekében,

tekintettel az EK-Szerződés 175. cikkére,

tekintettel a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának és ártalmatlanításának ellenőrzéséről szóló egyezményre (Bázeli Egyezmény), amit az ENSZ 1989. március 22-én a veszélyes hulladékok nemzetközi szállítását szabályozó keretként fogadott el,

tekintettel a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (hulladékszállítási rendelet) (2),

tekintettel a 2009. májusi diplomáciai konferenciára, amelyet a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet tart a hajók biztonságos és környezetkímélő újrahasznosításáról szóló egyezmény (a hajók újrahasznosításáról szóló egyezmény) kapcsán,

tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel komoly aggodalmak merülnek fel annak kapcsán, hogy sürgős uniós szintű szabályozási lépések nélkül tovább súlyosbodnak a dél-ázsiai hajóbontási körülmények, amelyek a környezetre nézve pusztító hatásúak, az ott alkalmazott emberek szempontjából pedig lealacsonyítóak,

B.

mivel – miután az Európai Tanács támogatta – a Bázeli Egyezmény elismeri, hogy hajók is hulladékká válhatnak; mivel azonban ugyanez a tárgy más nemzetközi szabályok értelmében továbbra is hajónak tekinthető, ugyanis jelenleg a tulajdonosok többsége nem tájékoztatja a hatóságokat a hajó lebontására irányuló szándékáról; mivel így a tulajdonosoknak is gondoskodniuk kell arról, hogy továbbítsák a tájékoztatást a hajóik lebontására irányuló szándékról, illetve a hajóikon található veszélyes anyagokról,

C.

mivel a hulladékszállításról szóló rendeletet továbbra is módszeresen figyelmen kívül hagyják, és mivel elismert tény, hogy a szívességi lobogó szerinti államok felelőssége és szerepe jelentős akadályt jelent a veszélyes hulladékok illegális exportja elleni küzdelem tekintetében,

D.

mivel az egyhéjazatú olajszállító tartályhajók forgalomból való globális kivonását követően leszerelt hajók, illetve a részben a recesszió miatt forgalomból kivont öreg hajók nagy száma – amennyiben az EU nem tesz azonnali és konkrét lépéseket – a normáknak nem megfelelő dél-ázsiai létesítmények ellenőrizetlen terjedéséhez vezet, sőt a jelenség továbbterjedhet az afrikai régió országaira is,

E.

mivel globális szinten elítélték az úgynevezett „partra vetést”, vagyis a hajóbontás azon módszerét, amikor a hajókat az apálykor szárazra kerülő partszakaszra futtatják, hiszen ez a módszer nem képes biztosítani sem a munkások biztonságát, sem a tengeri környezet megfelelő védelmét a hajókból származó szennyezésekkel szemben,

1.

hangsúlyozza, hogy a Parlament fent említett állásfoglalása, valamint az abban kifejtett álláspont ma is érvényes, illetve aláhúzza, hogy ezt az álláspontot a hajók újrahasznosításáról szóló, 2009 májusában elfogadandó egyezménynek a lehető legnagyobb mértékben tükröznie kell;

2.

hangsúlyozza, hogy az újrahasznosítást is a hajók élettartamának részeként kell felfogni, az újrahasznosítási kötelezettséget is figyelembe véve a hajók megépítésére és felszerelésére irányuló tervezési szakaszban is;

3.

kiemeli, hogy az élettartamuk végére érő hajókat veszélyes hulladéknak kell tekinteni, mivel sokféle veszélyes anyagokat tartalmaznak, és ezért e hajóknak a Bázeli Egyezmény hatálya alá kell tartozniuk;

4.

üdvözli a hajóbontás gyakorlatának javítására irányuló EU-stratégiát; hangsúlyozza azonban, hogy a Bizottságnak gyorsan túl kell lépnie a megvalósíthatósági tanulmányok szakaszán, és teljes mértékben el kell köteleznie magát a hulladékszállítási rendelet hatékony végrehajtását szavatoló fellépés mellett; ezzel összefüggésben szigorúbb ellenőrzést és nyomon követést kér a nemzeti kikötői hatóságoktól, valamint felkéri a Bizottságot, hogy készítsen iránymutatásokat e kérdéskörrel kapcsolatosan;

5.

hangsúlyozza, hogy nincs vesztegetnivaló idő, és konkrét, az IMO sajnálatosan erőtlen lépéseit meghaladó, EU-szintű szabályozási fellépésre szólít fel;

6.

az élettartamuk végére érő hajók „partra vetésének” kimondott tilalmát kéri, és úgy véli, hogy az EU keretében a dél-ázsiai országoknak nyújtott minden műszaki támogatásnak célul kell kitűznie az említett, teljességgel fenntarthatatlan és teljes mértékben elfogadhatatlan hajóbontási módszer felszámolását;

7.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tárgyalások során olyan hatálybalépési feltételekre törekedjenek, amelyek biztosítják a hajók újrahasznosításáról szóló egyezmény gyors alkalmazhatóságát;

8.

felkéri a tagállamokat, hogy az IMO-szintű megállapodás megszületése után a lehető leghamarabb írják alá és ratifikálják a hajók újrahasznosításáról szóló egyezményt;

9.

felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a hajótulajdonosokat, hogy késedelem nélkül alkalmazzák a hajók újrahasznosításáról szóló egyezmény főbb elemeit annak érdekében, hogy az elkövetkező hónapokban és években lebontásra küldött hajókat valóban biztonságos és környezetkímélő módon szereljék szét;

10.

hangsúlyozza, hogy a 2009 májusában Hongkongban elfogadandó, a hajók újrahasznosításáról szóló egyezményt értékelni kell majd abból a szempontból, hogy a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának és ártalmatlanításának ellenőrzéséről szóló, az európai hulladékszállítási rendeletbe integrált Bázeli Egyezménnyel azonos ellenőrzési szintet biztosít-e;

11.

támogatja a Bizottság azon javaslatait, amelyek a hajóbontó létesítmények független tanúsítására és ellenőrzésére irányulnak; úgy véli, hogy sürgősen szükség van ilyen intézkedésekre, és hangsúlyozza, hogy a hajóiparnak juttatott bármiféle közösségi támogatást attól kell függővé tenni, hogy a kedvezményezettek tanúsított hajóbontó létesítményeket használnak-e; üdvözli e tekintetben az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség által kidolgozott normákat, amelyek a helyes irányba tett lépések, ám további fejlődést remél a közeljövőben;

12.

felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon konkrét intézkedéseket, például a biztonságos és tiszta újrahasznosító létesítmények címkézésére irányuló rendszert annak érdekében, hogy elő lehessen mozdítani a tudás- és technológiatranszfert, ezáltal hozzásegítve a dél-ázsiai hajóbontó létesítményeket a nemzetközi biztonsági és környezetvédelmi szabványok, és különösen a hajók újrahasznosításáról szóló egyezmény által előírandó szabványok betartásához; úgy véli, hogy a hajóbontásban érintett országokat célzó fejlesztési támogatásokra irányuló EU-politika szélesebb keretében is figyelembe kell venni ezt a célkitűzést;

13.

határozottan ösztönzi az EU és a hajóbontásban érintett dél-ázsiai országok kormányai közötti párbeszédet a hajóbontó létesítmények munkakörülményei vonatkozásában, ideértve a gyermekmunka kérdését is;

14.

kéri egy, a hajógyártó ipar kötelező jellegű hozzájárulásán alapuló és a termelő felelősségét kimondó elvnek megfelelő finanszírozási mechanizmus kialakítását;

15.

kéri a Bizottságot, hogy világosan mondja ki a szennyezés tulajdonosa felett joghatósággal rendelkező állam felelősségét;

16.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Törökország, Banglades, Kína, Pakisztán és Indiai kormányának, illetve az IMO-nak.


(1)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0222.

(2)  HL L 190, 2006.7.12., 1. o.


Top