6.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 117/214

A.

mivel komoly aggodalmak merülnek fel annak kapcsán, hogy sürgős uniós szintű szabályozási lépések nélkül tovább súlyosbodnak a dél-ázsiai hajóbontási körülmények, amelyek a környezetre nézve pusztító hatásúak, az ott alkalmazott emberek szempontjából pedig lealacsonyítóak,

B.

mivel – miután az Európai Tanács támogatta – a Bázeli Egyezmény elismeri, hogy hajók is hulladékká válhatnak; mivel azonban ugyanez a tárgy más nemzetközi szabályok értelmében továbbra is hajónak tekinthető, ugyanis jelenleg a tulajdonosok többsége nem tájékoztatja a hatóságokat a hajó lebontására irányuló szándékáról; mivel így a tulajdonosoknak is gondoskodniuk kell arról, hogy továbbítsák a tájékoztatást a hajóik lebontására irányuló szándékról, illetve a hajóikon található veszélyes anyagokról,

C.

mivel a hulladékszállításról szóló rendeletet továbbra is módszeresen figyelmen kívül hagyják, és mivel elismert tény, hogy a szívességi lobogó szerinti államok felelőssége és szerepe jelentős akadályt jelent a veszélyes hulladékok illegális exportja elleni küzdelem tekintetében,

D.

mivel az egyhéjazatú olajszállító tartályhajók forgalomból való globális kivonását követően leszerelt hajók, illetve a részben a recesszió miatt forgalomból kivont öreg hajók nagy száma – amennyiben az EU nem tesz azonnali és konkrét lépéseket – a normáknak nem megfelelő dél-ázsiai létesítmények ellenőrizetlen terjedéséhez vezet, sőt a jelenség továbbterjedhet az afrikai régió országaira is,

E.

mivel globális szinten elítélték az úgynevezett „partra vetést”, vagyis a hajóbontás azon módszerét, amikor a hajókat az apálykor szárazra kerülő partszakaszra futtatják, hiszen ez a módszer nem képes biztosítani sem a munkások biztonságát, sem a tengeri környezet megfelelő védelmét a hajókból származó szennyezésekkel szemben,

1.

hangsúlyozza, hogy a Parlament fent említett állásfoglalása, valamint az abban kifejtett álláspont ma is érvényes, illetve aláhúzza, hogy ezt az álláspontot a hajók újrahasznosításáról szóló, 2009 májusában elfogadandó egyezménynek a lehető legnagyobb mértékben tükröznie kell;

2.

hangsúlyozza, hogy az újrahasznosítást is a hajók élettartamának részeként kell felfogni, az újrahasznosítási kötelezettséget is figyelembe véve a hajók megépítésére és felszerelésére irányuló tervezési szakaszban is;

3.

kiemeli, hogy az élettartamuk végére érő hajókat veszélyes hulladéknak kell tekinteni, mivel sokféle veszélyes anyagokat tartalmaznak, és ezért e hajóknak a Bázeli Egyezmény hatálya alá kell tartozniuk;

4.

üdvözli a hajóbontás gyakorlatának javítására irányuló EU-stratégiát; hangsúlyozza azonban, hogy a Bizottságnak gyorsan túl kell lépnie a megvalósíthatósági tanulmányok szakaszán, és teljes mértékben el kell köteleznie magát a hulladékszállítási rendelet hatékony végrehajtását szavatoló fellépés mellett; ezzel összefüggésben szigorúbb ellenőrzést és nyomon követést kér a nemzeti kikötői hatóságoktól, valamint felkéri a Bizottságot, hogy készítsen iránymutatásokat e kérdéskörrel kapcsolatosan;

5.

hangsúlyozza, hogy nincs vesztegetnivaló idő, és konkrét, az IMO sajnálatosan erőtlen lépéseit meghaladó, EU-szintű szabályozási fellépésre szólít fel;

6.

az élettartamuk végére érő hajók „partra vetésének” kimondott tilalmát kéri, és úgy véli, hogy az EU keretében a dél-ázsiai országoknak nyújtott minden műszaki támogatásnak célul kell kitűznie az említett, teljességgel fenntarthatatlan és teljes mértékben elfogadhatatlan hajóbontási módszer felszámolását;

7.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tárgyalások során olyan hatálybalépési feltételekre törekedjenek, amelyek biztosítják a hajók újrahasznosításáról szóló egyezmény gyors alkalmazhatóságát;

8.

felkéri a tagállamokat, hogy az IMO-szintű megállapodás megszületése után a lehető leghamarabb írják alá és ratifikálják a hajók újrahasznosításáról szóló egyezményt;

9.

felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a hajótulajdonosokat, hogy késedelem nélkül alkalmazzák a hajók újrahasznosításáról szóló egyezmény főbb elemeit annak érdekében, hogy az elkövetkező hónapokban és években lebontásra küldött hajókat valóban biztonságos és környezetkímélő módon szereljék szét;

10.

hangsúlyozza, hogy a 2009 májusában Hongkongban elfogadandó, a hajók újrahasznosításáról szóló egyezményt értékelni kell majd abból a szempontból, hogy a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának és ártalmatlanításának ellenőrzéséről szóló, az európai hulladékszállítási rendeletbe integrált Bázeli Egyezménnyel azonos ellenőrzési szintet biztosít-e;

11.

támogatja a Bizottság azon javaslatait, amelyek a hajóbontó létesítmények független tanúsítására és ellenőrzésére irányulnak; úgy véli, hogy sürgősen szükség van ilyen intézkedésekre, és hangsúlyozza, hogy a hajóiparnak juttatott bármiféle közösségi támogatást attól kell függővé tenni, hogy a kedvezményezettek tanúsított hajóbontó létesítményeket használnak-e; üdvözli e tekintetben az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség által kidolgozott normákat, amelyek a helyes irányba tett lépések, ám további fejlődést remél a közeljövőben;

12.

felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon konkrét intézkedéseket, például a biztonságos és tiszta újrahasznosító létesítmények címkézésére irányuló rendszert annak érdekében, hogy elő lehessen mozdítani a tudás- és technológiatranszfert, ezáltal hozzásegítve a dél-ázsiai hajóbontó létesítményeket a nemzetközi biztonsági és környezetvédelmi szabványok, és különösen a hajók újrahasznosításáról szóló egyezmény által előírandó szabványok betartásához; úgy véli, hogy a hajóbontásban érintett országokat célzó fejlesztési támogatásokra irányuló EU-politika szélesebb keretében is figyelembe kell venni ezt a célkitűzést;

13.

határozottan ösztönzi az EU és a hajóbontásban érintett dél-ázsiai országok kormányai közötti párbeszédet a hajóbontó létesítmények munkakörülményei vonatkozásában, ideértve a gyermekmunka kérdését is;

14.

kéri egy, a hajógyártó ipar kötelező jellegű hozzájárulásán alapuló és a termelő felelősségét kimondó elvnek megfelelő finanszírozási mechanizmus kialakítását;

15.

kéri a Bizottságot, hogy világosan mondja ki a szennyezés tulajdonosa felett joghatósággal rendelkező állam felelősségét;

16.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Törökország, Banglades, Kína, Pakisztán és Indiai kormányának, illetve az IMO-nak.