16.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 306/42

1.1

Az invazív fajok növekvő veszélyt jelentenek a biológiai sokféleségre, a mezőgazdaságra és a közegészségre. Jelenleg az invazív fajokkal kapcsolatos becsült költség évi 10–12 milliárd euróra tehető, ami jelentős gazdasági terhet is jelent.

1.2

Az EGSZB elismeri, hogy – ahogyan az a legfelsőbb politikai szinten is kifejezésre jutott – egyértelműen cselekvésre van szükség, és tudomásul veszi, hogy a közleményben leírtak szerint az invazív fajok kezelésére négy politikai lehetőség van: a „változatlan ügymenet”, a jelenlegi jogi eszközök használatának maximalizálása, önkéntes intézkedésekkel kiegészítve, a jelenlegi jogszabályok kiigazítása, és egy átfogó, e célra rendelt uniós jogi eszköz létrehozása.

1.3

Az EGSZB elismeri, hogy a dokumentum kitűnő elemzést tartalmaz, ugyanakkor megjegyzi, hogy a Közösségnek már három éve, a biodiverzitási cselekvési terv elfogadásakor válaszolnia kellett volna a kihívásra, ezért azonnali cselekvést sürget.

1.4

Az EGSZB meggyőződése, hogy az invazív fajok jelentette fenyegetés kezelésének legjobb módja egy átfogó, e célra rendelt uniós jogi eszköz elfogadása, valamint egy új európai ügynökség létrehozása volna, amely ellenőrizné annak végrehajtását.

1.5

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az uniós polgárok tudatosságának fokozására van szükség az invazív fajokkal kapcsolatos, a kereskedelmi és szállítási tevékenységek gyors bővülése miatt felmerült problémák tekintetében. Ezt a tájékoztatási és oktatási tevékenységek által, a cselekvés hiánya, illetve az elégtelen fellépés miatt felmerülő problémák és gazdasági költségek ismertetésével lehet elérni.

1.6

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy az invazív fajok kezelésének társadalmi szempontjait vegyék kellően figyelembe a jelenlegi EU-s jogszabályok alkalmazása során, vagy a jövőbeni átfogó, uniós jogi eszköznél, mint ahogyan az az EU kikötőibe érkező tankhajók gázzal való elárasztásával összefüggő jelentős egészségi kockázatok esetében is történt.

2.1.1

A dokumentumban használt „invazív faj” kifejezés magában foglalja a biológiai sokféleségről szóló egyezményben használt „invazív idegen faj” fogalmát, és az „invazív nem honos faj” fogalmát. Az invazív fajokat tág értelemben úgy lehet meghatározni, mint olyan fajokat, amelyek betelepítése és/vagy elterjedése fenyegetheti a biológiai sokféleséget vagy más előre nem látható következményekkel járhat. Az Európai Bizottság közleményében utal arra, hogy az invazív fajok egyre nagyobb problémát jelentenek az EU-ban.

2.1.2

A hatodik uniós kutatási keretprogram keretében támogatott DAISIE-projekt 10 882 nem honos fajt azonosított Európában, amelyek 10–15 %-a várhatóan kedvezőtlen gazdasági vagy ökológiai hatást vált majd ki. A biológiai sokféleséget közvetlenül érintő főbb tényezők az élőhelyek változása, az éghajlatváltozás, a túlzott kiaknázás, a szennyezés és az invazív fajok.

2.2.1

Míg ezen öt tényező közül négy kezelésére léteznek uniós eszközök, az invazív fajok kezelésére – számos más OECD-országgal ellentétben – jelenleg nincs uniós szintű átfogó eszköz. Ezt a hiányosságot orvosolni kell, ha az EU el akarja érni azon célját, amely szerint „2010-re meg kell állítani a biológiai sokféleség csökkenését”. Ezenkívül az invazív fajok jelentős gazdasági fenyegetést is jelentenek az EU számára.

2.2.2

Az invazív fajok problémájának kezelése terén való összehangolt cselekvés szükségességét már a legfelső politikai szinten is kifejezésre juttatták. A Környezetvédelmi Tanács, az Európai Parlament, a Régiók Bizottsága (1) és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (2) egyaránt hangsúlyozta az invazív fajokra vonatkozó uniós stratégia, a hatékony korai figyelmeztető rendszer és az uniós szintű hatékony válaszmechanizmusok szükségességét. Hasonló kötelezettségvállalásokat tartalmaz a hatodik környezetvédelmi cselekvési program, „A biológiai sokféleség csökkenésének megállítása 2010-ig – és azon túl” címet viselő európai bizottsági közlemény és az ahhoz kapcsolódó cselekvési terv is.

2.3.1

Az invazív fajok új régiókba történő érkezése és belépése három nagyobb mechanizmus alapján történhet: áruként történő behozatal, szállítás általi behurcolás és/vagy természetes elterjedés egy szomszédos régióból, amelyben a faj maga idegennek számít. Ebből a három mechanizmusból hat fő út következik: a kiengedés, a kiszabadulás, a szennyezőként vagy potyautasként, a korridorokon keresztüli és a spontán megjelenés.

2.3.2

A kereskedelmi és szállítási tevékenységek gyors bővülése egyre több lehetőséget teremt az invazív fajok behurcolására és a környezeti problémákra. Az egységes piac léte azt jelenti, hogy ha egy invazív fajt egyszer behoznak egy tagállam területére, az gyorsan elterjedhet az EU egész területén. A kereskedelemmel összefüggő kérdéseket ezért csak az Európai Közösség külső határainál lehet hatékonyan kezelni. Tekintettel arra, hogy ezek a fajok hogyan telepednek meg és terjednek el, az egy tagállam által hozott intézkedések teljesen hatástalanok maradhatnak, ha a szomszédos országok nem tesznek lépéseket, vagy nem összehangolt módon járnak el.

2.3.3

A szén-dioxid-koncentráció növekedése, a hőmérséklet emelkedése, a nagyobb mértékű nitrogén-lerakódás, a zavarási rendszerek megváltozása és az élőhelyek állapotának növekvő romlása valószínűleg megkönnyíti majd a további betelepülést.

6.2.1

Közleményében az Európai Bizottság azt írja, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása az EU-ban nem lehetséges az invazív fajok problémájának átfogó kezelése nélkül. Az invazív fajok jelenléte jelentős ökológiai, gazdasági és társadalmi következményekkel jár az EU-ban, és összehangolt választ igényel. Jelenleg a Közösség nem tudja hatékonyan kezelni az invazív fajok problémáját, és a magas fokú biológiai sokféleséget mutató területek, így például az EU tengerentúli területei, nem részesülnek megfelelő figyelemben. Az invazív fajok problémájának különböző vetületeit részben lefedő jelenlegi uniós jogszabályok megnehezítik az összehangolt végrehajtást. A tagállamok politikái közötti összhang alacsony szintű vagy egyáltalán nem létezik. A tudományos forgatókönyvek a biológiai inváziók drámai növekedését jelzik. A helyzet tehát valószínűleg romlani fog.

6.2.2

Az EGSZB-nek az a meggyőződése, hogy az invazív fajok jelentette fenyegetés kezelésének legjobb módja egy átfogó, e célra rendelt uniós jogi eszköz elfogadása, valamint egy új európai ügynökség létrehozása volna, amely a háromlépcsős hierarchikus megközelítésnek megfelelően koordinálná és végezné az invazív fajok kezelését. Csak ezáltal garantálható a hatékony fellépés, amint azt a Science folyóirat egyik cikke is hangsúlyozza. Egy ilyen európai ügynökség becsült költsége évi 4–10 millió euro volna, ami elenyésző azon ökológiai, gazdasági és egészségügyi hatások költségeihez viszonyítva, amelyek az Unió tétlensége esetén jelentkeznének. A ballasztvízkezelésről szóló egyezmény uniós tagállamok általi, mielőbbi ratifikálását sürgető európai bizottsági kezdeményezés is jelentős előrelépés lenne az invazív fajok megfelelő módon történő kezelése terén.

6.3.1

Egy új, kötelező érvényű uniós jogi eszköz, valamint az új jogszabályok végrehajtásáért felelős új európai ügynökség pénzügyi okok miatt számos tagállamban ellenállásba ütközhet. Megítélésük szerint ezt az intézkedéstípust az uniós költségvetésből kellene finanszírozni, hiszen irreális volna, ha a nagy kikötőkkel és légi csomópontokkal rendelkező – azaz a legtöbb invazív fajt Európába „beengedő” – tagállamokra hárulna egy olyan politika finanszírozásának feladata, amely az egész EU számára hasznos. A tagállami politikusok költségként, azaz országuk gazdasági növekedésének akadályaként tekinthetnek az egyre terjedő biológiai invázió visszaszorítását célzó újabb jogszabályokra és szabályozásra, miközben igen valószínű, hogy az adófizetők sem lesznek hajlandóak a pluszköltségek kifizetésére, mivel még nem ismerik fel az invazív fajok jelentette veszélyeket. Ez a vonakodás azonban nem jelenthet kifogást a tétlenségre.

6.4.1

Az invazív fajokkal összefüggő kérdések hatékony kezelése szempontjából nagy szerepe van a jól tájékozott és elkötelezett közvéleménynek. Jelenleg az uniós polgárok mindössze 2 %-a érzi úgy, hogy a biológiai inváziók komolyan veszélyeztetik a biodiverzitást. A tájékoztatási és oktatási tevékenységek segítségével felelősségérzetet kell kialakítani az európai polgárok, hatóságok és intézmények körében az invazív fajok kereskedelme és szállítása jelentette potenciális veszélyek tekintetében. Ha ezek a tájékoztatási és oktatási tevékenységek nemcsak a biodiverzitást fenyegető kockázatokra korlátozódnak, hanem egyéb – a népegészségre vagy a mezőgazdaságra irányuló – veszélyekre is rávilágítanak, az emberek esetleg nyitottabbá válhatnak az új jogszabályok és egy új európai ügynökség létrehozása iránt, különösen akkor, ha nyilvánvalóvá válik, hogy az azonnali fellépéssel szemben a tétlenségért hosszú távon igen nagy árat kell fizetni. És minél előbb megtesszük a megfelelő lépéseket, annál alacsonyabbak lesznek az összköltségek.

6.5.1

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg az invazív fajok jelentette problémák és káros szociális mellékhatásaik kezelését célzó összes létező eszközt és jogszabályt. Ezekre a mellékhatásokra jó példa az, hogy a más földrészekről Európába szállított konténereket gázzal árasztják el, azt biztosítandó, hogy azok szennyeződésmentesen érkezzenek meg az európai kikötőkbe.

6.5.2

Számos különböző módon biztosítható, hogy a konténerek szennyeződésmentesen érkezzenek meg az uniós kikötőkbe. A legelterjedtebb módszer azonban a konténerek metil-bromid gázzal történő elárasztása. Jóllehet a kiindulási kikötők szempontjából ez a legegyszerűbb és legolcsóbb módszer, ugyanakkor a célállomások szempontjából ez a legbonyolultabb, a legdrágább és a legveszélyesebb is.

6.5.3

Hosszú időbe telik, mire a gázzal elárasztott konténerek gáztartalma biztonságos szintre csökken. Mivel azonban az egész gazdaság úgy működik, hogy minden „percre pontosan” ki van számolva, azaz a konténereket érkezés után azonnal ki kell rakodni, sokszor nincs idő azok megfelelő gázmentesítésére. Így az idő szorításában előfordulhat, hogy a dokkmunkások túl korán és megfelelő védőfelszerelés nélkül lépnek be a konténerekbe. Ezenkívül a gázzal elárasztott konténereken gyakran nem jelzik megfelelően, hogy kellő körültekintést igényelnek. A gázzal feltöltött konténerek szállítása többe kerül, mint a gáz nélkülieké, és költségmegtakarítási megfontolásból az így kezelt konténereket sokszor az előírt figyelmeztető jelzés nélkül szállítják. Ezekben az esetekben a dokkmunkások védőfelszerelés nélkül lépnek be a konténerekbe, hogy érkezés után azonnal kiürítsék őket. Mivel a metil-bromid színtelen és szagtalan, a mérgező gáz a munkások tudta nélkül fejtheti ki egészségromboló hatását. Ennek következtében egyre több az olyan dokkmunkás, aki az erősen mérgező metil-bromid belélegzése révén maradandó egészségkárosodást szenvedett. Mivel a metil-bromid-kezelésnek vannak alternatívái, a konténerek gázzal való elárasztásának tilalma jól illeszkedne az invazív fajok korai észlelését célzó fenntartható intézkedések kidolgozandó csomagjába.