16.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 306/1

1.1

A földrészek között bonyolított légiutas-forgalom vonatkozásában az EU és Észak-Amerika közötti viszonylat messze a legjelentősebb. A szállított utasok száma 2007-ben meghaladta a 60 milliót, a szállított áru mennyisége pedig a 3,1 millió tonnát, vagyis a világrészek közötti légi forgalom terén messze ez a legjelentősebb útvonal.

1.2

Az EU és Kanada, valamint az EU és az Amerikai Egyesült Államok között tárgyalások kezdődtek a nyitott légiközlekedési területek (OAA) létrehozásáról. A nyitott légiközlekedési terület fogalma a teljes légi szabadságot mindkét félre kiterjeszti.

1.3

Az Európai Bizottság 2007. április 30-án írta alá az Amerikai Egyesült Államokkal kötött átfogó légiközlekedési megállapodás első szakaszának szövegét (az első szakaszban létrejött megállapodást).

1.3.1

Az első szakaszban létrejött megállapodás óriási siker volt ugyan, mégsem sikerült megvalósítania az első számú célkitűzést: a nyitott légiközlekedési terület létrehozását.

1.4

2009. március 30-án a Közlekedési Tanács politikai állásfoglalást fogadott el az EU–Kanada megállapodás aláírásának jóváhagyásáról. 2009. május 6-án a prágai EU–Kanada csúcstalálkozón jóváhagyták a megállapodás végleges szövegét.

1.4.1

Az EU és Kanada közötti megállapodás az EU első olyan megállapodása, amelynek sikerült megvalósítania a piacok teljes körű megnyitását a forgalmi jogok és a befektetések terén, és ezzel egyidejűleg mindeddig páratlan szintre sikerült jutnia a szabályozás közelítésében és a hatóságok közötti együttműködésben.

1.4.2

Az EGSZB örömmel fogadja az EU és Kanada közötti légiközlekedési megállapodást mint az első olyan megállapodást, amely teljes mértékben az uniós külpolitika új, a Tanács 2005-ös következtetéseinek megfelelő irányát követi.

1.4.3

Az EGSZB határozottan támogatja az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy hasonló eredményeket érjen el az EU és az Egyesült Államok közötti tárgyalások második szakaszában.

1.5

Az EU és az USA közötti tárgyalások 2008-ban megkezdődött második szakaszának – az első szakaszban létrejött megállapodás 21. cikkének megfelelően – a következő, valamelyik vagy mindkét fél számára kiemelt érdeket képviselő elemekre kell kitérnie: a forgalmi jogok további liberalizálása, további külföldi beruházási lehetőségek, a környezetvédelmi intézkedések és az infrastrukturális korlátok hatása a forgalmi jogok gyakorlására, további hozzáférés a kormányok által finanszírozott légi közlekedéshez, valamint a légi járművek személyzettel való ellátása. Az európai érdekelt felek a szabályozás közelítésének javítását várják a tárgyalások második szakaszától.

1.5.1

Az EGSZB fel szeretné hívni a figyelmet arra, hogy az idő kérdése fontos, ezért az EU és az USA felhatalmazott képviselőinek újra kellene kezdeniük a tárgyalásokat, amilyen hamar csak gyakorlatilag lehetséges. Amennyiben 2010 novemberéig nem sikerül számottevő haladást elérni, az EU dönthet úgy, hogy felfüggeszt bizonyos, az amerikai légitársaságoknak eddig biztosított jogokat.

1.5.2

A munkaügyi kérdésekre kiemelt figyelmet kell fordítani, mivel a tárgyalások második szakaszának fontos részét képezik. Az alkalmazottak támogatása igen fontos. Az EGSZB szorgalmazza, hogy a második munkaügyi fórum, amelyre Brüsszelben, 2009 júniusában kerül sor, hozzon kézzelfogható eredményeket a fontos szociális kérdésekről szóló ajánlások formájában.

1.5.3

A nyitott légiközlekedési terület megvalósítása növelni fogja az EU és az Egyesült Államok közötti forgalmat, ami a környezetre nézve negatív hatásokkal járhat. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság végezze el a potenciális megállapodás stratégiai jellegű környezetvédelmi hatásvizsgálatát.

1.6

Az EGSZB számára prioritás, hogy a második szakaszban létrejött megállapodásnak meg kellene valósítania a nyitott légiközlekedési terület alapvető alkotóelemeit:

1.7

Az EGSZB erőteljesen ösztönzi a TEC-et, hogy támogassa a tárgyalások második szakaszát azáltal, hogy azt politikailag kiemelt helyen kezeli, valamint lehetővé teszi a Transzatlanti Munkaügyi Párbeszéd (TALD), a Transzatlanti Környezetvédelmi Párbeszéd (TAED) és más, hivatalosan a TEC-hez tartozó párbeszédfórumok révén történő konzultációt.

1.8

Az EU és az Egyesült Államok között a második szakaszban létrejövő megállapodáshoz az EU és Kanada közötti légiközlekedési megállapodást kellene referenciaként alapul venni. A változás lehetséges – ez az EU és Kanada közötti tárgyalások fő üzenete.

2.1

Az EUROSTAT földrészek között bonyolított légiutas-forgalomra vonatkozó adatai szerint az EU és Észak-Amerika közötti viszonylat messze a legjelentősebb. A szállított utasok száma 2007-ben meghaladta a 60 milliót (ez 2006-hoz képest 5,6 %-os növekedést és az EU–27-ből kiinduló utasforgalom 22,3 %-át jelenti).

2.2

Az IATA szerint az Észak-Amerika és (Oroszországot is beleszámítva) Európa közötti észak-atlanti útvonalon az utasforgalom 2007-ben 57,3 millió fő volt, ami 2006-hoz képest 7,6 %-os emelkedést jelent, vagyis a világrészek közötti légi forgalom terén messze ez a legjelentősebb útvonal.

2.3

2007-ben Észak-Amerika és Európa között több mint 3,1 millió tonna áru szállítására került sor, ezzel ez lett a három legfontosabb globális szállítási útvonal egyike.

2.4

Az EU és az USA közötti légiközlekedési piacnak ez a nagyságrendje földrajzi, kulturális és gazdasági okokra vezethető vissza. 2007-ben csak az EU és az USA a globális kereskedelem 40 %-át adta, és világviszonylatban a közvetlen külföldi befektetések 60 %-a is ide irányult. Nem kétséges, hogy a légi közlekedés is hozzájárul ennek a világszerte a legkiterjedtebb kereskedelmi és befektetési kapcsolatnak a fejlődéséhez. Az EU és Kanada közötti kapcsolat szintén nagyon erős (az EU a második legnagyobb közvetlen befektető Kanadában).

2.5

Az EU és Észak-Amerika közötti széles körű gazdasági kapcsolatokat szorosabb szabályozási együttműködés segíti elő. A 2007-ben alakult Transzatlanti Gazdasági Tanács (TEC) magas szintű fórumot biztosít az EU és az USA között stratégiai jellegű gazdasági ügyekben folytatott párbeszéd számára. Célja a szabályozás jobb összehangolása, illetve a kereskedelem és a befektetések fokozása. Egy átfogó EU–Kanada kereskedelmi megállapodás lehetőségéről is folynak az előzetes tárgyalások.

2.6

Ennek a szabályozási és gazdasági együttműködésnek a keretében kezdődtek meg a tárgyalások az EU és Kanada, valamint az EU és az Amerikai Egyesült Államok között a nyitott légiközlekedési területek (OAA) létrehozásáról. Az Európai Bizottság megbízásából (még a jelenlegi válság előtt) készített tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az EU és az Egyesült Államok közötti nyitott légiközlekedési terület az első 5 év során elősegítené a két térség közötti utasforgalom több mint 25 millió főnyi növekedését, a fogyasztók számára több mint 15 milliárd euró haszonnal járna, valamint 80 000 új munkahelyet teremtene az EU-ban és az USA-ban együttvéve, mivel

2.6.1

A nyitott légiközlekedési terület megvalósítása növelni fogja az EU és az Egyesült Államok közötti forgalmat, ami a környezetre nézve negatív hatásokkal járhat, többek közt nagyobb mértékű kibocsátással, a hulladékmennyiség és a zaj növekedésével. A múltban már megpróbáltak megoldást találni ezekre és más környezetvédelmi problémákra, de nem túl sikeresen.

2.7

A nyitott légiközlekedési terület fogalma a teljes légi szabadságot mindkét félre kiterjeszti, eltörli a külföldi eredetű befektetésekre vonatkozó korlátozásokat, és megkülönböztetésmentes, átlátható feltételek mellett teszi lehetővé a repülőgépek teljes bérlését. A szabályozás közelítése, valamint a biztonság, a védelem, illetve a környezetvédelemre vonatkozó légiközlekedési normák harmonizációja iránti általános elkötelezettséget testesíti meg.

3.1

Az Európai Bizottság az új EU–USA légiközlekedési megállapodás tárgyalását a Közlekedési Tanács 2003. június 5-i ülésén kapott megbízás alapján kezdte meg.

3.2

Az Európai Bizottság 2007. április 30-án írta alá az Amerikai Egyesült Államokkal együtt az átfogó légiközlekedési megállapodás első szakaszának szövegét (az első szakaszban létrejött megállapodást), amely 2008. március 30. óta van érvényben. Ez a megállapodás a tagállamok által megkötött meglévő kétoldalú megállapodások helyébe lépett.

3.3

Az EU–USA légiközlekedési megállapodás fő elemei a következők:

3.4

Az első szakaszban létrejött megállapodás fontos előrelépést jelentett a nyitott légiközlekedési terület felé. Lefektette a szabályozási együttműködés fontos alapelveit, és a folyamat felügyelése érdekében létrehozta a vegyes bizottságot. Hozzájárult a piaci hozzáférés előtti akadályok közül néhánynak a felszámolásához.

3.5

Az első szakasz óriási siker volt ugyan, mégsem sikerült megvalósítania az első számú célkitűzést: a nyitott légiközlekedési terület létrehozását. Az első szakaszban létrejött megállapodás különösen a piaci hozzáférés tekintetében kiegyensúlyozatlan: az egyesült államokbeli légitársaságokat felruházza az EU-n belül az ötödik szabadság jogával, míg az uniós légitársaságok nem élvezhetik ugyanezeket a jogokat az USA piacán. (Az ötödik szabadság joga azt jelenti, hogy a légitársaságoknak joguk van saját országukból a másik fél országába, majd onnan tovább harmadik országokba fuvarozni.) Bizonyos piaci gyakorlatok (konkrétan a Fly America program) továbbra is az USA légitársaságainak kedveznek. Végül pedig a megállapodás lehetővé teszi, hogy amerikai befektetők nagyobb arányban lehessenek szavazati joggal rendelkező résztulajdonosok uniós légitársaságokban (49 %), mint amilyen arányban az uniós befektetők hasonló tulajdonrészt szerezhetnek USA-légitársaságokban (25 %).

3.6

A két fél megállapodott abban, hogy az első megállapodás hatálybalépését követő 60 nap múlva megkezdik a tárgyalások második szakaszát.

4.1

Az USA-val az első szakaszban létrejött megállapodás megkötése után az Európai Bizottság 2007. október elején megbízást kapott a Tanácstól, hogy kezdje meg az EU és Kanada közötti légiközlekedési megállapodásról szóló tárgyalásokat. Négy tárgyalási fordulót követően, valamint a 2008-as québeci EU–Kanada csúcstalálkozó útmutatását követve az Európai Bizottság 2008. november 30-án elfogadta az EU és Kanada közötti légiközlekedési megállapodás tervezetét. 2009. március 30-án a Közlekedési Tanács politikai állásfoglalást fogadott el az EU–Kanada megállapodás aláírásának jóváhagyásáról. 2009. május 6-án a prágai EU–Kanada csúcstalálkozón jóváhagyták a megállapodás végleges szövegét.

4.2

A megállapodási javaslat főbb jellemzői a következők:

4.3

Az EU és Kanada közötti megállapodás az EU első olyan megállapodása, amelynek sikerült megvalósítania a piacok teljes körű megnyitását a forgalmi jogok és a befektetések terén, és ezzel egyidejűleg mindeddig páratlan szintre sikerült jutnia a szabályozás közelítésében és a hatóságok közötti együttműködésben.

4.4

Az EGSZB örömmel fogadja az EU és Kanada közötti légiközlekedési megállapodást mint az első olyan megállapodást, amely teljes mértékben az uniós külpolitika új, a Tanács 2005-ös következtetéseinek megfelelő irányát követi.

4.5

Az EGSZB határozottan támogatja az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy hasonló eredményeket érjen el az EU és az Egyesült Államok közötti tárgyalások második szakaszában.

5.1

A tárgyalások második szakaszának – az első szakaszban létrejött megállapodás 21. cikkének megfelelően – a következő, valamelyik vagy mindkét fél számára kiemelt érdeket képviselő elemekre kell kitérnie:

5.2

A konzultációs folyamatból az látszik, hogy az európai érdekelt felek a szabályozás közelítésének javítását várják a második szakasztól.

5.3

Lehetséges, hogy a felek a második szakaszban további előrelépést tudnak majd elérni az első szakaszban megnyitott alábbi együttműködési területeken:

6.1

A munkaügyi kérdésekre kiemelt figyelmet kell fordítani, mivel a tárgyalások második szakaszának fontos részét képezik. Különösen a 2008 decemberében, Washington fővárosban tartott „EU–USA légiközlekedési fórum a liberalizációról és munkaügyekről – múlt, jelen és jövő” című rendezvényt kellene tüzetesebben megvizsgálni, és eredményeit a lehető legjobban figyelembe venni a kollektív megállapodások, illetve a szerződésekkel, a munkaidővel, a szakképzéssel, a szociális juttatásokkal és a szakszervezeti képviselettel kapcsolatos személyi jogok területén.

6.2

Az EGSZB szorgalmazza, hogy a második munkaügyi fórum, amelyre Brüsszelben, 2009 júniusában kerül sor, hozzon kézzelfogható eredményeket a nyitott légiközlekedési terület jövőbeli megvalósításával kapcsolatos fontos szociális kérdésekről szóló ajánlások formájában. Az alkalmazottak támogatása igen fontos a tárgyalások második szakaszának sikeres végrehajtását illetően.

6.3

A tárgyalások második szakaszába a Transzatlanti Munkaügyi Párbeszédet (TALD) is be kellene vonni. Az EGSZB a „Transzatlanti kapcsolatok: Hogyan javítható a civil társadalom részvétele?” (1) című véleményében kifejezte, hogy kiemelten támogatja a TALD újbóli létrehozását az EU és az USA közötti intézményesített párbeszéd részeként. Az EGSZB továbbá azt ajánlotta, hogy a TALD-t és a Transzatlanti Környezetvédelmi Párbeszédet (TAED) is vegyék fel a TEC tanácsadói csoportjába.

7.1

Az első szakaszban létrejött megállapodást aláíró felek eredeti megállapodása szerint a tárgyalások második szakaszának menetrendje a következő:

7.2

Amennyiben 2010 novemberéig nem sikerül számottevő haladást elérni, az EU dönthet úgy, hogy felfüggeszt bizonyos, az amerikai légitársaságoknak biztosított jogokat. Az EGSZB fel szeretné hívni a figyelmet arra, hogy az idő kérdése fontos, ezért az EU és az USA felhatalmazott képviselőinek újra kellene kezdeniük a tárgyalásokat, amilyen hamar csak gyakorlatilag lehetséges.

8.1

A második szakaszban létrejövő megállapodásnak meg kellene valósítania a nyitott légiközlekedési terület alapvető alkotóelemeit:

8.2

A tárgyalások második szakaszára – jelentősége miatt – a lehető legnagyobb figyelmet kell fordítani, ezért a TEC menetrendjébe is bele kell venni. Az EGSZB erőteljesen ösztönzi a TEC-et, hogy támogassa a tárgyalások második szakaszát azáltal, hogy azt politikailag kiemelt helyen kezeli, valamint lehetővé teszi a TALD és más, hivatalosan a TEC-hez tartozó párbeszédfórumok révén történő konzultációt.

8.3

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság végezzen (a tárgyalások második szakaszának elején) stratégiai jellegű környezetvédelmi hatásvizsgálatot. A környezetre gyakorolt potenciális negatív hatásokat kimutató stratégiai hatásvizsgálat segítene kiküszöbölni vagy minimalizálni ezeket a hatásokat az EU és az Egyesült Államok közötti tárgyalások során.

8.4

Az EU és az Egyesült Államok között a második szakaszban létrejött megállapodáshoz az EU és Kanada közötti légiközlekedési megállapodást kellene referenciaként alapul venni. A változás lehetséges – ez az EU és Kanada közötti tárgyalások fő üzenete.

8.5

Az EU–Kanada megállapodás sikeres végrehajtása és az EU–USA közötti tárgyalások második szakaszának sikeres lezárása az EU és a latin-amerikai országok közötti légiközlekedési megállapodások alakulását is pozitívan befolyásolhatja.

9.1

A két piac jelentősége miatt az EU és az Egyesült Államok közötti megállapodás egy új, Chicago utáni légiközlekedési korszak kezdetét jelentheti.

9.2

Az EU–USA megállapodás a szabályozás közelítésének és a nyíltságnak egyfajta oázisát alkotja, amely az újonnan érkezettek előtt is nyitva áll, ezért ha más, hasonlóan gondolkodó államokhoz is eljut, és végül egyre több országot ösztönöz arra, hogy felülvizsgálják politikáikat annak érdekében, hogy hasznot húzhassanak ennek a megállapodásnak az elgondolásaiból, felválthatja az 1944-es Chicagói Egyezményt.