16.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 192/25

1)

mivel a szabadság, biztonság és jog területét illető európai politika az elkövetkező években tapasztalható sikerének mértéke meghatározó lesz arra nézve, hogyan ítélik meg az európai polgárok az Európai Unió hozzáadott értékét;

2)

mivel a legtöbb tagállamban a regionális és helyi önkormányzatok illetékesek a rend és a biztonság területén, és a közbiztonság romlását okozó társadalmi-szociális problémák megoldásában is gyakran (megosztott) felelősséggel bírnak;

3)

mivel az Európai Unió a biztonságot, szabadságot és jogot illető politikájának eredményességét és hatékonyságát egyes területeken – például a polgárság, a válságkezelés, a terrorizmus elleni küzdelem, az integráció, az információátadás és a szervezett bűnözés visszaszorításának vonatkozásában – az is nagymértékben meghatározza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a felsorolt területeken hogyan gyakorolják hatásköreiket;

4)

mivel európai szinten jelenleg nem ismerik el és nem kezelik megfelelően azt a kulcsfontosságú szerepet, amelyet a helyi és regionális önkormányzatok a biztonságpolitikában az említett területeken játszanak;

5)

mivel a helyi és regionális önkormányzatok szerepének elismerése uniós szinten mindenekelőtt – a szabadság, biztonság és jog területén a Tanács és az Európai Bizottság, illetve az egyes államok közötti eredményes és kiegyensúlyozott munkamegosztásra irányuló határozott elképzeléseken alapuló – részvételük előfeltételeinek megteremtését, bevonásuk ösztönzését és a szükséges támogatások megadását kellene, hogy eredményezze, melyet a helyi és regionális önkormányzatok – a Régiók Bizottságának keretein belüli és kívüli –cselekvő és kezdeményező magatartása egészítene ki;

1.1

értékeli az Európai Bizottság megközelítését a hágai program kidolgozásával kapcsolatban. A COM(2005)184 final cselekvési tervben és a COM(2005)124 final, illetve COM(2005)122 final keretprogramokban felsorolt számos intézkedés és cselekvés az európai szabadság, biztonság és jog erősítése iránt mutatott akaraterőről és elszántságról tesz tanúbizonyságot.

1.2

úgy véli, nem véletlen, hogy a szabadság, biztonság és jog elsőbbséget élveznek az Európai Unión belül. A európai polgárok ragaszkodnak ezekhez az értékekhez. Az alkotmányszerződéssel kapcsolatos vita rámutatott, hogy sok polgár elégedetlen az Európai Unió által elért eredményekkel. Az eddigi politikák annak érdekében, hogy a polgárok újra kötődjenek Európához („reconnecting Europe to the people”), nem vezettek eredményre. A helyi és regionális önkormányzatok polgárközeliségük miatt közvetlenül tapasztalhatják, hogy polgáraik egyre gyakrabban elfordulnak az Európai Uniótól.

1.3

úgy ítéli meg, hogy a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politika megújítása és korszerűbbé tétele páratlan alkalmat kínál arra, hogy visszaszerezzük a polgárok támogatását. Hadd lássák és érezzék a polgárok, hogy az Európai Unió ténylegesen hozzájárul lakókörnyezetük biztonságának javulásához és szabadságjogaik, illetve jogaik védelméhez.

1.4

kiemeli, hogy a szabadságot, biztonságot és jogot illető politika megújítása és korszerűsítése a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepének elismerését is megkívánja. Ebben a tekintetben figyelmeztet arra, hogy a nemzeti szintű hatóságok szerepének nyomatékos hangsúlyozásával a jelenlegi politika komoly mulasztást követ el. A nemzeti szintű hatóságok számos problémát nem tudnak a helyi és regionális önkormányzatok segítsége nélkül megoldani. A helyi és regionális önkormányzatok alkotják a frontvonalat, ha például megfelelő adminisztratív és gyakorlati válaszlépések kezdeményezéséről van szó súlyos terrorcselekmények, pandémiák, természeti csapások, ipari parkokban bekövetkező robbanások és tüzek, áramellátási zavarok, nagyszabású rendezvényeken bekövetkező szerencsétlenségek, stb. esetén. A helyi és regionális önkormányzatok alkotják a frontvonalat akkor is, ha például az utcai rendbontás, bűnözés és erőszak elleni küzdelemről, az új európai polgárok eredményes integrációjának ösztönzéséről, vagy pedig – bármely területen – a fenyegető radikalizálódás megelőzését célzó intézkedésekről van szó.

1.5

úgy véli, hogy az Európai Uniónak – a tagállamok összességének –, illetve a helyi és regionális önkormányzatoknak szükségük van egymásra, hogy elérhető legyen a szabadság, biztonság és jog a polgár számára látható és érezhető javulása. A jelenlegi európai politikákban ez nem jut megfelelően kifejezésre. Ezért már most megállapítható, hogy amennyiben a politikák a jelenlegi úton haladnak tovább, nem vezetnek megfelelő eredményre. A frontvonal nem kap elegendő támogatást, és stratégiai bevetése sem kielégítő. Jobban tudatosítani kellene azt is, hogy a szabadság, biztonság és jog területét érintő számos probléma esetén már a frontvonal megfelelő és hatékony bevetése elegendő lehet a „csata megnyeréséhez”.

1.6

úgy ítéli meg, hogy az újításhoz és korszerűsítéshez mindezek mellett rendszerezettebb, jobban felépített szemléletmódra is szükség van a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politika vonatkozásában. A cselekvési tervhez mellékletként csatolt, rendkívül különböző, első pillantásra egymástól független intézkedések és cselekvések hosszú sora nem válik a politika érthetőségének, felismerhetőségének és végrehajthatóságának javára. Ezt szemlélteti, hogy a cselekvési terv a hágai programnak nem minden pontját dolgozta ki; hogy a cselekvési terv a hágai programhoz képest bizonyos részeiben új pontokat is tartalmaz; hogy az eddig megjelent pénzügyi keretprogramok nem fogják át a teljes cselekvési programot.

1.7

felszólít az erők egyesítésére a szabadság, biztonság és jog területén Európa-szerte tapasztalható komoly gondok kezelése érdekében. A polgárok, vállalkozások, szervezetek, intézmények, a vezetői réteg és az egyes igazgatási szintek (demokratikusan választott) képviselői határozottan érzik, hogy sürget az idő. Már nem elegendő a többé-kevésbé informális eszmecsere. Tetterős, bürokráciamentes fellépésre van szükség. Ennek érdekében a következőkben néhány konkrét cselekvést javasol, amelyek kiindulópontként szolgálhatnak.

2.1

úgy véli, hogy hágai program kidolgozását szolgáló cselekvési programot az elkövetkező években az RB véleményei alapján tartalmilag át kell dolgozni. A cselekvési programban már az Európai Bizottság is arra a következtetésre jutott, hogy – tekintettel a szabadságot, biztonságot és jogot érintő területek politikai jellegére – a cselekvési terv módosítását szükség esetén lehetővé kell tenni. 2006 végén sor kerül a cselekvési terv félidős értékelésére. Gondoskodni kell arról, hogy a félidős értékelés (eredményeinek) megszövegezésében világosan megjelenjen, hogy a politikákban hogyan kerül sor a helyi és regionális önkormányzatok pozíciójának megerősítésére.

2.2

támogatja, hogy a keretprogramok a következők figyelembevételével módosuljanak:

2.3

csodálkozik azon, hogy a szóban forgó keretprogramokat a magyarázó szövegek a költségvetés és a finanszírozás rendszerének jelentős egyszerűsítéseként taglalják. Brüsszeli megközelítésben ez bizonyára így is van; de a helyi és regionális önkormányzatok szemszögéből nézve a rendszer jelenlegi formájában túlságosan bonyolult, és nem felel meg a végrehajtási gyakorlat szükségleteinek.

2.4

ajánlja, hogy a cselekvési program félidős értékelése érdekében minden tagállam nagy vonalakban készítsen beszámolót a hágai program és a cselekvési program jelentőségéről az adott tagállam helyi és regionális önkormányzatai vonatkozásában. Ennek során (többek között) feltétlenül választ kell adni a következő kérdésekre:

2.5

örömmel látná, ha a helyi és regionális önkormányzatokat bevonnák a szóban forgó beszámolók készítésébe. A beszámolók alapján egy európai teljesítményértékelő rendszert (benchmark) kell felállítani. 2006/2007-ben kerekasztal-konferenciát kell szervezni, amelyen az Európai Bizottság, a tagállamok képviselői és a Régiók Bizottságának tagjai – lehetőleg szakértők és az érintett szervezetek közreműködésével – megbeszélik az imént említett teljesítményértékelő rendszert, levonják a következtetéseket és ajánlásokat tesznek.

2.6

kéri annak támogatását és ösztönzését, hogy tagjai – az Európai Bizottsággal együttműködésben – 2006/2007-ben cselekvési tervet dolgozzanak ki a szabadság, biztonság és jog tárgyában, amely a tervben képviseltetett helyi és regionális önkormányzatok számára konkrét célkitűzéseket tartalmaz. Ezek – részben azért, mert a cselekvések más helyi és regionális önkormányzatokra is kihatnak – hozzájárulhatnak egy hatékonyabb európai politikához a szabadság, biztonság és jog területén. A célkitűzéseknek mindenképpen vonatkozniuk kell a következőkre:

2.7

hangsúlyozza, hogy maguknak a helyi és regionális önkormányzatoknak is (másokkal közösen) kezdeményezniük kell, ha meg akarják erősíteni pozíciójukat a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politikában, eredményesebbé téve ezzel a szóban forgó politikák összességét.

2.8

nyomatékosan kéri a helyi és regionális önkormányzatok tájékozottságának ösztönzését a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politika vonatkozásában. Sok információt – ha rendelkezésre áll is – nem könnyű megtalálni vagy elérni. A helyi és regionális önkormányzatok azon – jelenleg valószínűleg nagy számú – csoportjait, akiknek nincs, vagy alig van fogalmuk arról, miért fontosak az Európai Unió cselekvései a szabadság, biztonság és jog területén, a mostani információáramlás nyilvánvalóan nem éri el. Az RB-vel együttműködésben a következő lehetőségeket kell megvizsgálni:

2.9

véleménye szerint a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politika kidolgozásának, megvalósításának, végrehajtásának és értékelésének folyamatát úgy kell kidolgozni, hogy a helyi és regionális önkormányzatok részvétele – különösen a politikáknak az önkormányzatok közvetlen illetőségeire vonatkozó területein – mindvégig biztosítva legyen. Amennyiben már most adott a részvétel, ez nem mutatkozik elegendően az eredményben. Jelen véleményt figyelembe kell venni a 2.3. pontban említett kerekasztal-konferencián.

2.10

javasolja, hogy ne szorítkozzunk olyan jellegű absztrakciókra, mint pl. „nagy jelentősége van a helyi és regionális önkormányzatok intenzív bevonásának”, hanem gondoskodjunk az ilyen elképzelések gyakorlatba való átültetéséről, például a Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament munkamódszereinek módosításával. A szabadság, biztonság és jog területén például a közlemények, javaslatok és határozatok magyarázó szövegeibe alapvetően fel lehetne venni egy fejezetet „A helyi és regionális önkormányzatok szerepe” címmel. Egy ilyen fejezet többletértéke nem is annyira tartalmában, mint inkább a dokumentumok előkészítésére ható ösztönző erejében rejlik.

2.11

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat a szabadságot, biztonságot és jogot illető politikával kapcsolatos konkrét, végrehajtásközpontú ötletek „bölcsőjének” kellene tekinteni. A helyi és regionális önkormányzatok „frontvonal” mivoltukból adódóan Európa-szerte olyan gyakorlati tapasztalattal, ismerettel és szaktudással rendelkeznek, amely nemzeti szinten gyakran sokkal kisebb mértékben található meg. A jelenlévő szellemi erőt mozgósítani kell, és a politikák előkészítésében előkelő helyet kell neki biztosítani.

2.12

kéri annak ösztönzését, hogy a hágai program és a cselekvési program javasolt nyomon követésében a helyi és regionális önkormányzatok közvetlen illetőségébe tartozó politikaterületeken a helyi és regionális önkormányzatok válogatott szakértői csoportjai vegyenek részt. Így közvetlenül meg lehet tudni, az egyes politikák hogyan működnek a gyakorlatban.

2.13

rendszerezettebb és jobban felépített szemléletmód kialakítását száll síkra, amennyiben folytatni kívánjuk a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politika jelenlegi, programokra épülő megközelítését. Az egyes intézkedések csak akkor vezethetnek sikerre, ha összefüggő cselekvések ésszerű láncolatának szemeiként valósulnak meg.

2.14

megjegyzi, hogy nincs sok értelme több lehetőséget adni az állami vezetésnek ahhoz, hogy tájékozódjon az egyes személyek (például engedélyért vagy szubvencióért folyamodók) integritásáról, ha az állami vezetés nem határoz meg integritásra vonatkozó politikát, nincsenek integritásvizsgálatra alkalmas eszközei és nem hajtja végre az integritásra vonatkozó jogszabályokat. Hasonlóan felesleges az egyes lakónegyedek rossz közbiztonságának büntető intézkedéseken alapuló megközelítésébe fektetni, ha egyidejűleg nem fektetünk be a tárgyi és a szociális infrastruktúrába is.

2.15

ajánlja az egymással összefüggő cselekvések ilyen jellegű láncolatainak feltérképezését, hogy meghatározható legyen, a szubszidiaritás elvéből kiindulva mire összpontosítson az Európai Unió. Ennek során ajánlatos célirányosan kiválasztani néhány prioritásként tekintendő témát, a többit pedig az állami szintű hatóságokra hagyni. Minél több elszámolható célkitűzést kell meghatározni. Az egyszerűsítés és a koncentráció szükségszerűen jobb átláthatósághoz és nagyobb stabilitáshoz vezet.

2.16

kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kapjanak lehetőséget arra, hogy ne csak a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politika egyes, specifikus részeiről gondolkodjanak együtt az unióval, hanem a politikák alapjául szolgáló stratégiai elképzelésekről is. Minél pontosabban meg kell határozni a politikaterületek tartalmi hatókörét és annak lehetőségét, hogyan lehet a biztonság szerepét a többi politikaterületen is megerősíteni (externális integráció). A biztonságra helyezett nagyobb hangsúly például a környezetvédelem terén oda vezethet, hogy a vállalatok környezetvédelmi információihoz való hozzáféréssel kapcsolatos jogszabályokban több lehetőség nyílik arra, hogy az érzékeny adatokat ne kelljen nyilvánosságra hozni.

2.17

nyomatékosan kéri annak vizsgálatát, hogy a helyi és regionális szinten használatos mechanizmusok és rendszerezési elvek (például a célcsoportra vagy egyénekre irányuló politikák szerinti, illetve a problémákra irányuló politikák és területi alapú politikák szerinti rendszerezés) mennyiben használhatók európai szinten is.

2.18

megjegyzi, hogy a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politikaterületek (megújuló) szisztematikus, jól felépített szemléletmódjának kialakulásához a jogi alap (újra)átgondolása is hozzátartozik. Az elérendő szint szempontjából a hágai programnak az alkotmányszerződés volt a vezérfonala. Vizsgáljuk meg, hogy az alkotmányszerződés körül kialakult helyzetnek milyen következményei vannak a szabadságot, biztonságot és jogot illető politikára, és erre mi legyen a megfelelő válasz. Ugyanakkor a (megújuló) szemléletből levezethető, milyen feltételekhez kellene igazodnia az (európai) jogi alapnak. Elengedhetetlenül szükség van a szabadságot, biztonságot és jogot illető politika szilárd, demokratikus és jogállami legitimációjára. Ennek keretében megfelelően rögzíteni kell a helyi és regionális önkormányzatok alapvető szerepét.

2.19

ajánlja, hogy a polgárok és a vállalkozások részére dolgozzanak ki világos kommunikációs stratégiát a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politikáról. Számukra általában a helyi és regionális önkormányzatok jelentik az első (hivatalos) kapcsolattartó pontot. Ezért éppen a helyi és regionális önkormányzatokat kell felhasználni arra, hogy megmutassuk a polgároknak és a vállalkozásoknak, hogyan veszi ki részét Európa biztonságuk szavatolásából.

2.20

emlékeztet arra, hogy – többek között – a londoni és madridi terrortámadások, az árvíz, amely 2005-ben Európa-szerte nagy területeket sújtott, a fertőző betegségek kitörése emberen és állaton, az elhúzódó áramellátási zavarok következményei; a különböző francia városokban nemrégiben kitört zavargások jól példázzák az olyan helyzeteket, amelyekben a helyi és regionális önkormányzatok nagy mértékben (és elsődlegesen) felelősek a megfelelő válságkezelésért.

2.21

a válságkezelés szakszerűsítését szükséges fejleménynek tekinti, mindenekelőtt a terrorizmus elleni küzdelem fényében, de szélesebb értelemben is. Az Európa Tanács keretében működő European Forum of Local and Regional Disaster Management [helyi és regionális válságkezelés európai fóruma] elnevezésű, válságkezelésre irányuló európai hálózat közelmúltbeli létrehozása jó példája annak a széles körű nézetnek, hogy sürgősen szükség van a szóban forgó szakszerűsítésre.

2.22

úgy véli, hogy a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politika a válságkezelés megfelelő megközelítését kétféleképpen támogathatná:

2.23

javasolja, hogy a válságkezelést is tekintsék prioritásnak, és kiemelni, hogy a válságkezelés hatékony szervezeti keretéről elsősorban a nemzeti szintű hatóságoknak kell gondoskodniuk.

2.24

úgy véli, hogy konkrét intézkedéseket kell kidolgozni az Európai Unió egyrészt összehangoló és kísérő, másrészt ösztönző szerepéhez. Ezeket a cselekvési terv félidős értékelésekor hozzá lehet fűzni a 2007–2013 közötti időszakra szóló menetrendhez. A cselekvési terv mellékletének 3.5. pontjában jegyzett intézkedések végrehajtását is prioritásnak kell tekinteni. A szélesebb értelemben vett (tehát nem csak a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos) válságkezelés szakszerűsítésére pénzügyi eszközöket kell rendelkezésre bocsátani – többek között a következő módokon:

2.25

ehhez kapcsolódva kéri a 2007–2013 közötti időszakra szóló „A terrorizmus megelőzése, arra való felkészültség és következményeinek kezelése” elnevezésű programjavaslat hatókörének kibővítését, hogy az a nem terrorizmus okozta válságok kezelése optimalizálásának finanszírozását is megalapozza.

2.26

megjegyzi, hogy az önkényes támadások miatt szorongásban élő polgárok szabadságuk alapvető összetevőit vesztették el. Nem szabad megengedni, hogy ez legyen az Európai Unió sorsa. A terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó véleményhez kapcsolódóan (CdR 465/2004) az RB elismeri a megelőzésre, a felkészültségre és a válaszlépésekre irányuló intézkedéseket. A megelőző stratégia sikeréhez azonban szükség van a – szélsőségességben gyökerező – terrorizmus mélyebb okainak feltárására és kezelésére. Ebben az összefüggésben fel kell ismerni a kapcsolatot az integrációs politikával, és azt, hogy az integrálódott polgárok számára feltétlenül szavatolni kell az európai társadalomban való tényleges és teljes mértékű részvételt.

2.27

kiemeli, hogy ennek kiegészítéseképpen ösztönözni kell a radikalizálódási tendenciák feltérképezését, illetve a radikalizálódásra és extrémizmusra hajlamos csoportok azonosítását, különös tekintettel néhány olyan európai régióra, ahol a radikalizálódás valós fenyegetést jelent. Nemcsak a behatárolt számú, egy radikalizálódási folyamat következményeképpen tényleges terrorista cselekményeket elkövető személyek jelentenek fenyegetést, hanem a polarizálódási folyamatok is. A polarizációnak – a biztonság, az életminőség és a tolerancia szemszögéből nézve – nem kívánt következményei lehetnek, amelyek veszélybe sodorják a társadalmi összetartást. Ezek a folyamatok több európai országban komoly fenyegetést jelentenek. A radikalizálódási és polarizálódási folyamatok felismerésének segédeszközeként ajánlatos úgynevezett „korai előrejelző” mutatókat meghatározni. Az ilyen mutatókkal a hatóságok – de a lakáshivatalok, a szociális, ifjúsági, oktatási, egészségügyi és segélyszervezetek stb. is – már korai stádiumban figyelmeztethetnek és készíthetnek elő válaszlépéseket az esetlegesen radikalizálódó személyekre, újabb lehetőséget hozva létre a „házi” terroristák gyarapodásának leküzdésére. Ügyelni kell rá ugyanakkor, hogy ezen intézkedések ne akadályozzák a bevándorlók beilleszkedését és foglalkoztatását. Rendkívül fontos elébe menni annak, hogy a radikalizálódás irányába haladjanak olyan, nagy létszámú „középcsoportok”, amelyek (még) nem vagy csak kevéssé érzik magukat érintettnek az európai társadalomban.

2.28

hangsúlyozza, hogy ezeknek a válaszlépéseknek különösen a helyi önkormányzatok szintjén kell formát ölteniük, ezért a helyi önkormányzatokat támogatni kell, hogy fokozhassák tájékozottságukat, például létrehozhassanak egy helyi információs csomópontot, amely a radikalizálódás korai felderítését szolgálja. Egy ilyen információs csomópont tanácsot adhat a helyi intézményeknek az egyes jelek értelmezésével és az esetleges beavatkozással kapcsolatban.

2.29

amellett száll síkra, hogy ösztönözni kell a radikalizálódásra utaló jelek felismerésére és jelentésére irányuló képzési programok kidolgozását és megvalósítását a helyi önkormányzatok tisztviselői számára.

2.30

egyidejűleg javasolja annak vizsgálatát is, hogyan lehet megakadályozni a szélsőséges szervezetek toborzó tevékenységét, és hogyan lehet hatásosan fellépni az extrémizmusra való felhívások és a terrorcselekmények elkövetéséhez az Interneten nyújtott gyakorlati útmutatókkal szemben.

2.31

úgy véli, hogy el kell határozni a pénzügyi műveletekről nyújtott információk gyorsabb és alaposabb cseréjét, amelynek hozzá kell járulnia az intézmények és szervezetek nagyobb átláthatóságához, a helyi önkormányzatok felé is. A pénzügyi áramlatok rendszeresen olyan intézményeken és szervezeteken át vezetnek, amelyeket regionális és/vagy helyi önkormányzatok is támogatnak (például az integrációval kapcsolatos tevékenységek céljából). A megfelelő információ az ilyesfajta pénzáramlatok leállításához vezethet. Az erre vonatkozó javaslatokat a tervezés során előre kell hozni (2006).

2.32

jelzi, hogy a terrorizmussal kapcsolatos vizsgálatok és a terrorizmus ellen való küzdelem hatékony kezeléséhez nagyobb mértékű együttműködésre és információátadásra van szükség, mind az európai tagállamok között, mind pedig a tagállamokon belül a hatóságok között. A cselekvési program javasolja, hogy országonként hozzanak létre egy olyan „kapcsolattartó pontot”, amely hozzáférhet a (lehetséges) terrorista tevékenységekkel kapcsolatos minden számottevő információhoz. Egy ilyesfajta „kapcsolattartó pont” azonban csak akkor lehet hatékony, ha a helyi és regionális önkormányzatok között – több szem többet lát alapon – jól működő információs háló is létezik. A tagállamoknak világossá kell tenniük, hogy milyen módon szavatolják egy ilyen információs háló tényleges működését, és – amennyiben szükséges – vázolniuk kell egy jobb információs háló kialakításának terveit.

2.33

nyomatékosan kéri, hogy – például egy szakértői központ létrehozásával – rendszeres tapasztalatcserére kerüljön sor a terrorizmussal szembeni fellépés tanulságairól. Az aktuális operatív tevékenységekről szóló kölcsönös tájékoztatás nagy jelentőséggel bír, de legalább ennyire fontos, hogy az ilyen tevékenységek után minél előbb megosszuk a terrorizmussal szembeni stratégiai fellépés tanulságait. Ebbe a folyamatba a helyi és regionális önkormányzatok hálózatait is feltétlenül be kell vonni.

2.34

ajánlja, hogy ne csak a sebezhető infrastruktúra feltérképezésére fordítsanak figyelmet – ahogy azt a cselekvési program javasolja –, hanem az olyan frekventált helyekre is, mint például a pályaudvarok, stadionok, rendezvényterületek, idegenforgalmi látványosságok stb. A helyi és regionális önkormányzatok általában fontos szerepet játszanak az ilyen helyek védelmében és biztosításában.

2.35

éppen ezért kéri a helyi és regionális önkormányzatok támogatását szakszerű kockázatelemző munkájuk megkönnyítése érdekében, valamint a védelemre és biztonságra vonatkozó legjobb gyakorlatok kialakításának ösztönzését. Megfelelő jogi alapról kell gondoskodni annak érdekében, hogy a helyi önkormányzatok a sebezhető célok védelmét és biztonságát célzó előírások betartására kötelezhessék a tulajdonosokat és üzemeltetőket. Ezért ösztönözni kell olyan eszköztárak létrehozását, amellyel az önkormányzatok megkönnyíthetik a tulajdonosok és az üzemeltetők számára az előírások eredményes betartását.

2.36

ajánlja – többek között a környezetvédelmi információkhoz való hozzáférés terén – az arra irányuló szabályozások alapjainak felülvizsgálatát, és azon információkét, amelyeket a polgároknak kell tudniuk lakókörnyezetük kockázatairól, illetve azét, hogy milyen határok között nyilvánosak a sebezhető célok tulajdonságairól és védelméről szóló operatív adatok.

2.37

hangsúlyozza, hogy tudatosítani kell, hogy a sebezhető célok biztonságának szavatolása tekintetében kulcsfontosságú a (magán) biztonságvédelmi szervezetek minősége. E célból tanácsos megvizsgálni, szükség – és lehetőség – van-e a minőség javítását szolgáló intézkedésekre.

2.38

sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a cselekvési programból hiányzik a polgárok kockázati tudatosságának növelésére irányuló stratégia. A polgárok különösen a helyi önkormányzatoktól várják el, hogy megfelelően tájékoztassák őket a lakókörnyezetükben lehetséges módon bekövetkező merényletek kockázatairól. Ezért ösztönözni kell egy világos kommunikációs stratégia létrehozását.

2.39

emlékeztet arra, hogy az alapvető jogokról folytatott vitában jelentős hangsúlyt kap az alapvető jogok eróziójának megelőzése. Sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyes hatóságok a lakosság biztonságának védelmére irányuló törekvése még nem jelenik meg kellő mértékben.

2.40

megállapítja, hogy az alapvető jogok körül kialakult vita csak akkor lehet eredményes, ha a – például az integrációt érintő – kötelességekről szóló vita sem marad ki belőle. Ösztönzi az aktív helyi vitákat – például városi szintű vitafórumokat –, melyekkel az erre vonatkozó európai politikát polgárközelibbé lehet tenni. Az ilyen viták nagyon fontosak annak feltárására, hogy a jogok és kötelességek közötti egyensúly megőrzése érdekében milyen intézkedések alkalmazhatóak eredményesen.

2.41

támogatja a hágai programban előirányzott alapvető jogok hivatalának létrehozását, mely rendszerezhetné, leírhatná és hozzáférhetővé tehetné a legjobb gyakorlatokat, valamint, tekintve a lehetséges merényletek és zavargások okozta növekvő nyugtalanságot, jelentős módon hozzájárulhat a hátrányos megkülönböztetésről, rasszizmusról, integrációról és terrorizmusról szóló vitához.

2.42

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az alkotmányszerződéssel kapcsolatos bizonytalanság folytán az Európai Bíróság jogvédő szerepének javítását célzó tervezett módosítások is veszélybe kerültek, mindenekelőtt a természetes és jogi személyeket az őket közvetlenül érintő uniós szabályozó tevékenységgel szembeni fellépésre feljogosító hatáskörre vonatkozóan. Az imént említett jogvédelmi hézagot sürgősen pótolni kell, tekintve, hogy az Európai Unió a szabadságot, biztonságot és jogot illető politikája az elkövetkező években erősödni fog.

2.43

emlékeztet rá, hogy az újonnan érkezettek társadalmunkra gyakorolt hatása – akár bevándorlókról, akár menedékkérőkről legyen szó, amennyiben menekültstátuszt vagy egyéb kiegészítő humanitárius védelmet kaptak, – különösen érzékelhető a helyi szinten, ezért főképpen a városokban nagyon fontos, hogy biztosított legyen a megfelelő mértékű (strukturális, társadalmi, gazdasági és kulturális) integráció, amelynek alapvető feltételeként ténylegesen szavatolni kell, hogy az integrálódott polgárok teljes mértékben részt vehessenek az európai társadalomban. Az imént vázolt stratégia jelentőségét a francia városokban nemrégiben kitört zavargások is igazolják.

2.44

kiemeli, hogy az integráció során gondoskodni kell közös kötődésről ahhoz a társadalomhoz, amelyhez az egyén tartozik, és ez csak akkor lehetséges, ha az integrációt nem tekintjük kötelezettségmentes folyamatnak. Alapvető, hogy az Európai Unió megteremtse a sikeres integráció világos kereteit és feltételeit, de elismeri, hogy az integráció – hatását tekintve – mindenekelőtt állami szintű ügy. Fontos, hogy a helyi önkormányzatok segítséget kapjanak az integrációs folyamat szervezésében, mind a felvilágosítás és pénzügyi eszközök, mind pedig a legjobb gyakorlatok kidolgozása révén, mégpedig az integrációért felelős európai miniszterek a hollandiai Groningenben megrendezett 2004-es konferenciáján megbeszéltekre támaszkodva.

2.45

javasolja többek között a városi szintű vitafórumok, az eszmecserék, a nyelvtanítás, a beilleszkedést ösztönző kezdeményezések, a foglalkoztatási projektek, az emancipációs folyamatok, a megkülönböztetés-ellenes projektek támogatását, valamint a helyi szintű tapasztalatok, újítások, sikerek és kudarcok nyomon követésének és az erről folytatott rendszeres eszmecserének a biztosítását.

2.46

úgy véli, meg kell előzni, hogy a népesség egyes csoportjai társadalmi szempontból reménytelen helyzetben érezzék magukat, és ösztönözni kell a nagyvárosok egyes kerületei közötti egyensúlyt elősegítő kezdeményezéseket, például a lakáspolitika, a jövedelempolitika és a képzés terén hozott intézkedések révén.

2.47

üdvözli„Az európai integráció kézikönyvének” soron következő kiadását, amelyre nyomatékosabban fel kellene hívni mindenekelőtt a helyi és regionális önkormányzatok figyelmét, mivel úgy tűnik, hogy a kézikönyv első kiadása nem tett szert elegendő ismertségre.

2.48

támogatja egy európai integrációs fórum évenkénti megszervezésének gondolatát, és javasolja, hogy ebbe szorosan vonják be a helyi és regionális önkormányzatok tapasztalatait és szaktudását.

2.49

emlékeztet arra, hogy a múlt század második felében az adatvédelem – a rendőrállamtól való félelem fényében – elsősorban a polgárok a hatóságokkal szembeni védelmére irányult, és kiemeli egy új egyensúly megtalálásának szükségességét, amely jobban figyelembe veszi a polgárok biztonságának védelmét a rosszindulatú törvénysértőkkel szemben.

2.50

úgy véli, hogy ennek értelmében támogatandó az a célkitűzés, amely a cselekvési program kidolgozásakor kiemelt figyelmet szentel a személyi adatok védelmére, de tudatában kell lenni, hogy egyre gyakrabban választani kell az adatvédelemmel kapcsolatos egyéni és kollektív (például biztonsági) érdekek védelme között. A terrorizmus ellen küzdelemben az információ kulcsszerepet játszik.

2.51

kéri az Európai Bizottságot, hogy politikájának kidolgozása során ne hagyja figyelmen kívül, hogy – amennyire a nemzeti jogszabályok keretei ezt lehetővé tették – számos helyi és regionális önkormányzat kölcsönös tájékoztatóhálózatokat épített ki, amelyek segítségével a pl. lakcímre, adózásra, lakó- és szociális körülményekre, egészségre stb. vonatkozó adatokat rendőrségi és bírósági adatokkal lehet összekötni. Ez a stratégia sokszorosan kamatoztatható többek között a terrorizmus és a súlyos bűntettek elleni küzdelemben, de a visszaeső bűnözők által okozott városi rendbontások felszámolására is.

2.52

ezért, a személyi adatok védelme érdekében nyomatékosan kéri világos, általános jogi alap kidolgozását, amely aránytartó, és megfelelő mozgásteret nyújt ahhoz, hogy szükség esetén előnyben lehessen részesíteni a biztonságos társadalom érdekeit, és vitára szólítja az európai polgárokat, bevonva a helyi és regionális önkormányzatokat is.

2.53

úgy véli, hogy a közrend és közbiztonság fenntartása, illetve a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem szükségessé teszi a tagállamok közötti fokozott információátadást. A helyi és regionális önkormányzatoknak a biztonsági politika végrehajtásában és érvényesítésében játszott kulcsfontosságú szerepére való tekintettel arra kéri a tagállamokat, hogy világosan fejtsék ki, konkrétan milyen formában zajlik a helyi és regionális önkormányzatokkal folytatott információátadás.

2.54

megállapítja, hogy a támogatásokat, szerződéseket, engedélyeket, stb. érintő döntéshozatal során a helyi és regionális önkormányzatok jelentős hozzáadott értékkel szolgálhatnak a (szervezett) bűnözéssel szembeni fellépés terén. Ösztönözni kell, hogy a döntéshozatal során szerepet játszhassanak a (korábbi) kihágások is, amely lehetővé teszi engedély megtagadását, ha indokolt a feltételezés, hogy a kérvényező ismételten „rossz útra fog térni”.

2.55

örömmel látná, ha a rendőrség és a bíróság „kiszűrné” a nyomozási aktákból a helyi és regionális önkormányzatoknak átadható információkat, hogy esetleges engedélyek és támogatások megítélésekor az önkormányzatok figyelemmel lehessenek ezekre az adatokra. Ha például egy vendéglátó-ipari vállalkozót embercsempészésért vagy emberkereskedelemért elítélnek, akkor nem elképzelhetetlen, hogy ugyanez a vállalkozó illegálisan az országban tartózkodó személyeket dolgoztat a vállalkozásában. Amennyiben a vendéglátó-ipari engedély feltételei teljesítésének felügyelete a helyi önkormányzat illetősége, az említetthez hasonló helyzetekben rendkívül hatásos, ha az idevágó információ megosztható, és megvizsgálható, indokolt-e az érintett vállalkozás engedélyének bevonása.

2.56

kéri a helyi és regionális önkormányzatok ez irányú tapasztalatainak közösségi szintű rendszerezését, leírását és hozzáférhetővé tételét annak érdekében, hogy a közösségi jogszabályok – köztük az európai közbeszerzési jog – támogassák a helyi és regionális önkormányzatok ilyen irányú kezdeményezéseit.

2.57

kéri továbbá – amennyire a nemzeti jogszabályok keretei ezt lehetővé teszik – legjobb gyakorlatok kidolgozását az információátadás és az adatbázisok összekapcsolása terén (az adózás, lakókörülmények, szociális és foglalkoztatási ügyek, engedélyezés, illetve az állampolgári adatok adminisztrációja vonatkozásában) a regionális és helyi közszolgálatok, illetve (például a lakókörnyezetet megzavarókkal szembeni fellépés vonatkozásában) a rendőrség és a bíróság között, annak érdekében, hogy hatékonyabban felfedhetők és kézbe vehetők legyenek a szervezett bűnözés hálózatai.

2.58

kiemeli annak szükségességét, hogy mentesítsük a rendőri erőket a törvényes bevándorláshoz kapcsolódó adminisztratív feladatoktól – mint például a tartózkodási engedélyek meghosszabbítása –, hogy nagyobb erővel és szakértelemmel vehessék fel a harcot az illegális bevándorlásból hasznot húzó szervezett bűnözéssel szemben. A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy ezen adminisztratív feladatokat a helyi hatóságok speciális irodákon keresztül el tudják látni, – amennyiben ezt a különböző tagállamok rendszerei lehetővé teszik – ha ehhez a tagállamoktól megfelelő pénzügyi támogatást kapnak.

2.59

kéri a helyi és regionális önkormányzatok aktív – a hatáskörök és feladatok alapos kockázatfelmérésére támaszkodó – integritási politikájának továbbfejlesztését.

2.60

tudomásul veszi, hogy a cselekvési tervben különleges figyelmet kap a gyermekek jogainak védelme és a gyermekek és nők elleni erőszak elleni küzdelem, valamint bővül az áldozatok támogatására irányuló tevékenységek köre.

2.61

egyetért egyfelől a bőséges pénzügyi kerettel az „Alapvető jogok és jogérvényesülés” keretprogram az erőszak megelőzésére és visszaszorítására vonatkozó politikájának megvalósítására, másfelől a Daphne-program megerősítésével és kiterjesztésével annak érdekében, hogy lehetőség nyíljon a kábítószer-használat megelőzésével kapcsolatos politika alkalmazására, amelyben ösztönzést kap a civil szervezetek részvétele.

2.62

támogatja azokat a kezdeményezéseket is, amelyek az érintett közigazgatási intézmények közötti jobb együttműködés és információátadás segítségével az együttes fellépést célozzák az embercsempészet ellen (különösen nők és gyermekek esetében), amelynek során általában szervezett bűnözésről van szó.

2.63

megállapítja, hogy számos helyi önkormányzat rendelkezik tapasztalattal a családon belüli erőszak felderítésével és kezelésével kapcsolatban, a gyermekekkel és nőkkel szembeni erőszak ugyanis gyakran a családon belül is megfigyelhető. Fontos, hogy az ilyen jellegű erőszak elleni helyi szintű fellépés alapvetően hozzájáruljon ahhoz, hogy az érintett célcsoportok ráeszméljenek: a nőkkel és gyermekekkel szembeni erőszak tekintetében a társadalom és a jog teljes mértékben a „zéró tolerancia” elvét alkalmazza.

2.64

javasolja, hogy a cselekvési program végrehajtása során gyűjtsék össze a helyi és regionális önkormányzatok ez irányú tapasztalatait, hogy itt is ki lehessen dolgozni a legjobb gyakorlatot. Ajánlja továbbá helyi erőszak-bejelentő pontok létrehozását.

2.65

ismételten utal rá, hogy a helyi önkormányzatok közvetlenül szembesülnek a menedékkérők problémáival, és hogy a jogerősen elutasított menedékkérők, akik (mivel nem kötelező vagy nincs rá lehetőség) nem hagyják el közvetlenül az országot, gyakran a nagyvárosok névtelenségében keresnek oltalmat. Ez a városokban szociális és biztonsági problémák kialakulásához vezethet;

2.66

emiatt rendkívül fontosnak tartja, hogy kialakuljon egy közös menekültügyi térség és menekültügyi eljárás, illetve egy egységes státusz a menedékre jogosultak számára;

2.67

kéri, hogy az uniós intézmények tegyenek erőfeszítéseket a menedékkérők származási országukba való visszatérésének egyértelmű megkönnyítése érdekében. Támogatni kell az önkéntes visszatérést, méghozzá olyan ajánlatokkal, amelyek az önálló boldogulás képességének fejlesztésére irányulnak. Az RB megállapítja, hogy különböző uniós tagországokban már vannak példák ilyen alapon működő helyi és regionális projektekre, és kéri az ilyen jellegű projektek, valamint az alkalmazott módszerekre és eredményekre vonatkozó információ-átadás ösztönzését.

2.68

rendkívül fontosnak tartja a közös bevándorlási politika létrehozását, melyet a különböző nemzeti politikák koordinációja kísér, de megállapítja, hogy a sikeres bevándorlási politika kulcsa a jól átgondolt integrációs politika. A helyi önkormányzatokra itt fontos szerep hárul a társadalmi kohézió megőrzését és ösztönzését illetően;

2.69

tudatában annak, hogy ez a terület a radikalizálódás és extrémizmus megelőzésének kérdéskörével is érintkezik, kéri, hogy a helyi önkormányzatok részesüljenek megfelelő segítségben az újító erejű helyi kezdeményezések támogatása során;

2.70

úgy véli, hogy nem szabad megfeledkezni a harmadik országból származók jelenleg homályos jogi státuszáról és jogairól. Ez ugyanis – mindenekelőtt az integrációs politika vonatkozásában – a helyi önkormányzatokat sújtja. A nem uniós lakosok például munkaerő-piaci kérdésekben nem támaszkodhatnak az uniós jogszabályokra, pedig ez fontos feltétele a sikeres integrációs politikának. A Régiók Bizottsága kéri, hogy mindezek vonatkozásában az is szem előtt maradjon, milyen fontos, hogy az Európán kívüli országokból származó jó képességű csoportok („high potentials”) ne forduljanak el Európától.