4.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 81/26

1.

annak érdekében, hogy a globális éghajlatváltozással sikerrel szálljunk szembe, közép- és hosszú távú stratégiákat kell kidolgozni az EU-ban és a nemzetközi közösséggel együttműködésben;

2.

az EU Miniszterek Tanácsa 1996-ban kijelentette, hogy „úgy véli, hogy a globális középhőmérséklet legfeljebb 2 °C-kal haladhatja meg az iparosodás előtti korszakban mért értéket”;

3.

a globális középhőmérséklet emelkedésének 2 °C-ra történő visszaszorítása olyan előnyökkel jár, amelyek jelentősebbek a kibocsátás csökkentésére irányuló politikák költségeinél;

4.

lényeges, hogy a leghatékonyabb és a legolcsóbb átalakítási és csökkentési tevékenységeket folyamatosan alkalmazni kell annak érdekében, hogy megfeleljünk a környezeti célkitűzéseknek, ugyanakkor fenntartsuk gazdasági versenyképességünket is.

5.

az éghajlatváltozás globális probléma, amely a regionális és helyi önkormányzatok felelőssége is. Az EU és tagállamai által közösen aláírt Kiotói Jegyzőkönyv olyan nemzetközi egyezmény, amely cselekvésre kötelezi a tagállamokat – így a regionális és helyi önkormányzatokat is.

1.1

üdvözli a közleményt, amely a jelenlegi helyzetet pontosan összefoglalja, és áttekintést nyújt mind az éghajlatváltozásból eredő veszélyekről, mind pedig e jelenség elleni küzdelem hatékony eszközeiről;

1.2

üdvözli a Kiotói Jegyzőkönyv hatályba lépését, amely az éghajlatváltozás elleni harc globális stratégiájának első szakasza is egyben;

1.3

megismétli, hogy támogatja az erre a területre irányuló határozott EU-politikát;

1.4

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy egyre több ország vegyen részt az éghajlatváltozás elleni harcban – az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáért felelős minden szektort be kell vonni, különös tekintettel az energia-előállító, a tengeri szállítási és légiközlekedési szektorokra;

1.5

szeretné kifejezni aggodalmát a világszintű fellépés hiányának következményei miatt;

1.6

sajnálatát fejezi ki, hogy néhány tagállam még nagyon távol van a Kiotói Jegyzőkönyvben megfogalmazott közösségi célkitűzésben számukra meghatározott „–8 %”-os cél elérésétől, de fontosnak tartja annak elősegítését, hogy ezek a tagországok is közeledjenek a kitűzött célhoz.

1.7

egyetért az Európai Bizottság ajánlásával, hogy tudatosságnövelő kampányokat kell indítani a nyilvánosság e témával kapcsolatos érdeklődésének és figyelmének fokozása céljából, miközben a lakosságot fenntarthatóbb életmódra kell ösztönözni. Ezzel egyidejűleg hangsúlyozza az erre a területre vonatkozó iskolai projektek kidolgozásának és végrehajtásának jelentőségét, mivel az iskolák tükrözhetik az egész társadalom viselkedését;

1.8

úgy véli, hogy a területrendezésre irányuló politikának figyelembe kell vennie az energiahatékonyságra vonatkozó célkitűzéseket – ezzel ösztönzést nyújtva a kompatibilis és kiegészítő jellegű tevékenységek elegyének – az utazási távolságok és következésképpen a felhasznált üzemanyag csökkentése érdekében;

1.9

hangsúlyozza a zöldterületek létrehozásának és megőrzésének szükségességét, amit bele kell építeni a városi területek stratégiai tervébe; az erdős területek növelése rendkívül fontos a légkörben található szén megkötési folyamatának hatékonyabbá tételében;

1.10

támogatja a fenntarthatóbb közlekedési formák létrehozását, amelyben a városközpontokban a gyalogos forgalom számára fenntartott, illetve a járműforgalom elől elzárt, vagy járművek számára korlátozott hozzáférésű területek elengedhetetlen szerepet játszanak; úgy véli, hogy vonzó tömegközlekedési rendszert kellene létrehozni, amely nagymértékben kiegészítené, és számos esetben kiváltaná az egyéni közlekedést;

1.11

kiemelten fontosnak tartja, hogy minden jármű tisztább üzemanyaggal üzemeljen, ideértve a közigazgatási szervek és vállalatok által használt gépjárműveket is; továbbá felkéri a közigazgatási szerveket, hogy járjanak élen a tisztább gépjárműflották használata terén;

1.12

úgy véli, hogy a szelektív hulladékgyűjtéshez szükséges eszközök biztosítása és a lakosság támogatásának e kérdéshez történő megnyerése hozzá fog járulni a célkitűzések eléréséhez;

1.13

úgy véli, hogy a megfelelő energiateljesítményt figyelembe kell venni az új épületek építésénél és a már meglévők renoválásánál;

1.14

hangsúlyozza, hogy a nemzeti kormányok mellett a regionális és helyi önkormányzatoknak is felelősségük van a fent említett intézkedések végrehajtása révén az éghajlatváltozás elleni harcban.

2.1

rámutat annak szükségességére, hogy az Európai Bizottság támogassa az éghajlatváltozás elleni harcot minden szinten, ideértve a helyi és regionális szintet is.

2.2

kéri az erdőtüzek megelőzésére és leküzdésére irányuló intézkedések felgyorsítását, mivel ezek elengedhetetlen eszközei az üvegházhatást okozó gázkibocsátások visszaszorításának;

2.3

kéri az európai gleccserek, mint törékeny és a klímaváltozásokra különösen érzékeny ökoszisztémák tanulmányozására és folyamatos figyelemmel kísérésére szánt intézkedések megerősítését;

2.4

sürgeti a vállalkozások jelentős pénzügyi ösztönzését a „tiszta” technológiák alkalmazására, illetve a meglévő technológiák átalakítására;

2.5

támogatja egy hatékony ellenőrzési politika létrehozását az ipari tevékenységek felügyeletére irányuló erőfeszítések részeként, az éghajlatváltozás elleni harc jogszerűségének biztosítása érdekében;

2.6

támogatja, hogy az épületek fűtésrendszerének kialakítása során az alternatív energiaforrásokat – például a biomasszát – is figyelembe vegyék, és ezt minden szektorra ki kell terjeszteni, így a közigazgatásra is, és ebben az összefüggésben a már létező energiaforrások hatékonyabb kihasználására is felhívja a figyelmet, így például az energia és a hő összekapcsolásának megszervezésére, ami hozzájárul a termelőegységenkénti alacsonyabb kibocsátási értékek eléréséhez.

2.7

kéri a magas energiahatékonyságú termékek, illetve a megújuló energiaforrások alkalmazásával gyártott termékek fogyasztását támogató ösztönzők létrehozását;

2.8

javasolja az éghajlatváltozáshoz hozzájáruló tevékenységek támogatásának megszüntetését;

2.9

támogatja és megismétli a Tanács javaslatát, melynek értelmében célokat kell kitűzni a 2012 utáni időszakra; a Tanácshoz hasonlóan úgy véli, hogy a fejlett országok számára helyénvaló lenne 15 % és 30 % közötti csökkentést előirányozni 2020-ra a Kiotói Jegyzőkönyvben meghatározott referenciaértékek vonatkozásában; a fenti időpontot követően pedig a Környezetvédelmi Tanács következtetéseivel összhangban álló értékeket kellene meghatározni (2050-re 60–80 %);

2.10

ajánlja, hogy a városi környezetre vonatkozó tematikus stratégia tartalmazzon az éghajlatváltozás elleni küzdelemre buzdító ösztönzőket;

2.11

javasolja, hogy hőmérséklet növekedésének 2 °C-os korlátozására vonatkozó költség-haszon elemzést vessék alá részletesebb vizsgálatoknak és kutatásnak; Pontosabban meg kell határozni, hogy a 2 °C-ra vonatkozó célkitűzés eléréséhez az üvegházhatást okozó gázok milyen koncentrációja engedhető meg, és hogy a csökkentés milyen költségekkel jár;

2.12

javasolja, hogy a városok egyre nagyobb számban csatlakozzanak az LA21-es folyamathoz, és helyezzék még inkább középpontba az ilyen jellegű stratégiák végrehajtását.