This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document C2005/069/21
Case C-25/05 P: Appeal brought on 26 January 2005 (fax: 24 January 2005) by August Storck KG against the judgment delivered on 10 November 2004 by the Court of First Instance of the European Communities (Fourth Chamber) in Case T-402/02 August Storck KG v Office for Harmonisation in the Internal Market (Trade Marks and Designs)
C-25/05. P. sz. ügy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (negyedik tanács) a T-402/02. sz. August Storck KG kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2004. november 10-én hozott ítélete ellen az August Storck AG által 2005. január 26-án (faxon 2005. január 24-én) benyújtott fellebbezés
C-25/05. P. sz. ügy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (negyedik tanács) a T-402/02. sz. August Storck KG kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2004. november 10-én hozott ítélete ellen az August Storck AG által 2005. január 26-án (faxon 2005. január 24-én) benyújtott fellebbezés
HL C 69., 2005.3.19, pp. 10–11
(ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV)
|
19.3.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 69/10 |
Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (negyedik tanács) a T-402/02. sz. August Storck KG kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2004. november 10-én hozott ítélete ellen az August Storck AG által 2005. január 26-án (faxon 2005. január 24-én) benyújtott fellebbezés
(C-25/05. P. sz. ügy)
(2005/C 69/21)
Az eljárás nyelve: német
Az August Storck KG, képviseli Ilse Rohr, Dr. Heidi Wrage-Molkenthin és Dr. Tim Reher ügyvédek, CMS Hasche Sigle, Stadthausbrücke 1-3, D-20355 Hamburg, 2005. január 26-án (faxon 2005. január 24-én) fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (negyedik tanács) a T-402/02. sz. August Storck KG kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2004. november 10-én hozott ítélete ellen.
A fellebbező fél azt kéri, hogy a Bíróság:
|
1) |
helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróságnak (negyedik tanács) a T-402/02. sz. ügyben 2004. november 10-én hozott ítéletét (1), |
|
2) |
adjon helyt az első fokon előterjesztett kérelmeknek és jogerősen bírálja el a jogvitát, másodlagosan utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróságnak; |
|
3) |
kötelezze az OHIM-ot a költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
1. A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése
Az Elsőfokú Bíróság jogban tévedett, amikor a bejelentett megjelöléssel szemben azt a követelményt támasztotta, hogy annak jelentősen különböznie kell az érintett áruszektor más összehasonlítható védjegyeitől. A megjelölés megkülönböztető képességét ezzel szemben önmagából kiindulva kell megítélni, függetlenül a piac esetleges hasonló védjegyeitől.
A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben semmiképpen nem kell figyelembe venni a közérdeket és a rendelkezésre állás követelményét. A védjegy kisajátítása jellegénél fogva megfelel a védjegyjognak. Semmi nem mutat arra, hogy indokolatlan kisajátításról lenne szó.
Az OHIM nem sorolt fel más olyan kizáró okot – így például a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének d)-j) pontját sem –, amely vonatkozásában a közérdeket figyelembe lehetne venni.
A bejelentett megjelölés eredeti megkülönböztető képességgel rendelkezik. Az a tény, hogy a fogyasztó a megjelölést mint cukorkát ismeri, nem zárja ki, hogy a megjelölés egyidejűleg az eredetmegjelölés szerepét is betöltse. A színes térbeli védjegynek kifejezetten ott jut jelző és felismerést segítő szerep, ahol – mint például az édességek piacán – a fogyasztó igen széles kínálattal találja szemben magát.
2. A 40/94 rendelet 74. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértése
Az Elsőfokú Bíróság véleményével ellentétben az OHIM-nak vizsgálnia és ismertetnie kellett volna, milyen hasonló és azonos védjegyek vannak állítása szerint a piacon, ha ezzel kívánja megindokolni a védjegyként történő lajstromozás elutasítását. Az OHIM nem alapíthatja döntését olyan tényekre, amelyek nem állnak rendelkezésére és amelyeket csupán feltételez. Amennyiben az OHIM – a fellebbező véleményével ellentétben – szükségesnek tartja, hogy a megjelölés megkülönböztető képességét a cukorkáknak a piacon található megjelenési formáihoz viszonyítva állapítsa meg, úgy meg vizsgálnia kell ezt a piaci helyzetet.
3. A 40/94 rendelet 73. cikkének megsértése
Az OHIM a cukorkáknak a piacon állítólag fellelhető hasonló megjelenési formáira hivatkozással indokolta, hogy a bejelentett megjelölés nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. A fellebbezőnek nem nyílt alkalma arra, hogy a cukorkáknak a piacon állítólag fellelhető ezen megjelenési formáiról nyilatkozzon, mivel ezeket az OHIM nem mutatta be.
Ezáltal megsértették a fellebbező meghallgatáshoz való jogát.
4. A 40/94 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének megsértése
A bejelentett megjelölés már az EU területére kiterjedő, széles körű használata révén is megszerezte a megkülönböztető képességet. A megjelöléssel ellátott termékek eladott mennyiségére és reklámkiadásaira vonatkozó bizonyítékokat az OHIM által kért, a teljes cukorkapiachoz viszonyított számadatok hiányában is figyelembe kellett volna venni.
Az OHIM és az Elsőfokú Bíróság véleményével ellentétben nem szükséges az EK minden tagállamára vonatkozóan bebizonyítani, hogy a megjelölés használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet. Mivel célkitűzés az egységes piac létrehozása az EK valamennyi tagállamában, a bejelentett megjelölésnek az EK területén a nemzeti határokra tekintet nélküli elterjedtségét és ismertségét kell figyelembe venni. Következésképpen a felperes által a használatra vonatkozóan felhozott bizonyítékok elegendőek annak megállapításához, hogy a megjelölés megkülönböztető képességet szerzett az EK-ban.