7.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 302/49

1.1

A külföldön dolgozók és családtagjai jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1990. december 18-i 45/158. sz. határozatával fogadta el. Az egyezmény 2003. július 1-jén lépett hatályba, miután 20 tagállam ratifikálta. Azóta összesen 25 állam ratifikálta az egyezményt (1). Ennek következtében, teljes hatályú nemzetközi szerződés lett, amelyet az aláíró államoknak, mint feleknek be kell tartani.

1.2

Az egyezmény célja, hogy megfelelő törvényhozási eszközökkel és a jó nemzeti gyakorlat eszközeivel a világ minden pontján védje az emberi jogait és méltóságát azoknak a személyeknek, akik külföldre távoznak gazdasági vagy foglalkoztatási okokból. A kivándorlási politikáról szóló nemzetközi jogalkotás közös alapja a demokrácia előmozdítása és az emberi jogok védelme. Az Egyezmény garantálja is egyben a származási és a befogadó ország különböző szituációinak egyensúlyát.

1.3

Ez az egyezmény egyike annak a hét nemzetközi, az Egyesült Nemzetek által elfogadott szerződésnek, amelyek az emberi jogokra vonatkoznak. Elismeri, hogy egyes, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában meghatározott alapvető emberi jogokat garantálni kell valamennyi külföldön dolgozó személy és családja számára. Átfogó és egyetemes jelleggel kodifikálja ezen dolgozók és családjaik jogait az egyenlő elbánás elve alapján. Felsorolja azokat a jogokat, amelyeket meg kell adni a bevándorlók részére, akár törvényes, akár tiltott úton érkeztek, meghatározza védelmük minimális normáit polgári, gazdasági, politikai, szociális és munkajogi értelemben, és elismeri, hogy a bevándorló munkások részére biztosítani kell a nemzetközi jogszabályok által védett alapvető jogokat.

1.4

Az egyezmény továbbá kitér az ILO korábbi egyezményeire (2) és a jogi kereteket kiterjeszti világszerte minden bevándorlásra, elősegíti a bevándorlókkal való méltányos elbánást és igyekszik megakadályozni az illegális bevándorlók kizsákmányolását. Az egész bevándorlási folyamatra kiterjed: oktatás, kiválasztódás, indulás, átutazás, a befogadó országban való tartózkodás, visszatérés és újra berendezkedés a származási országban.

1.5

A kivándorlási hullámok kezeléséért az egyes államok felelősek. Az EGSzB, az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkára egyetértésével, támogatja a jobb kétoldalú, regionális és nemzetközi kooperációt a származási és a befogadó országok között. Az egyezménynek nem célja elősegíteni vagy kezelni a bevándorlási folyamatokat, inkább az alapvető emberi jogok világszerte való elismerését és nemzetközi védelmének megerősítését igyekszik garantálni.

1.6

Az egyezmény a bevándorlók lehetséges adminisztratív szituációit többféleképpen értékeli: mindenki számára garantálja az alapvető emberi jogai védelmét, és további jogokat juttat a törvényes bevándorlók számára.

1.7

Az egyezmény révén a nemzetközi közösség és az Egyesült Nemzetek Szervezete azon óhaját fejezi ki, hogy javítani kívánja az államok közti együttműködést az illegális bevándorlók csempészetének és rejtett foglalkoztatásának megelőzésére és gyökeres kiirtására, és a bevándorlók alapvető emberi jogainak védelmének kiterjesztésére az egész világon (3).

2.1

Az egyezmény a bevándorló munkások számára egyenlő elbánást és ugyanazokat a jogi feltételeket kívánja garantálni, mint a helyi munkások számára. Ez az alábbiakat foglalja magában:

2.2

Az egyezmény rendelkezik a szülőfölddel való kapcsolattartás jogáról is. Ez az alábbiakat foglalja magában:

2.3

Az egyezmény arra az alapelvre helyezkedik, hogy valamennyi bevándorló számára biztosítani kell egy minimális szintű védelmet. A bevándorlók helyzetének mindkét lehetőségét figyelembe veszi (legális és illegális), további jogokat állapít meg a törvényes bevándorlók részére és elismer bizonyos alapvető jogokat az illegális bevándorlók számára.

2.4

Az egyezmény célja, hogy kezdeményezések jöjjenek létre az illegális bevándorlás visszaszorítására, és főleg azoknak a félrevezető információknak a megszüntetésére, amelyek az embereket illegális bevándorlásra csábítják; ezen kívül embercsempészek és illegális bevándorlókat dolgoztató munkáltatók elleni szankciók bevezetésére.

2.5

Felállítja a Bevándorló Munkások és Családtagjaik Jogvédő Bizottságát, mely tíz szakértőből áll, akiket a tagországoknak kell kinevezni, és akiknek a feladata az egyezmény végrehajtásának felügyelése.

3.1

A nemzetközi bevándorlás annak az óriási gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségnek a következménye, amely a gazdag északi és a fejlődő országok között áll fenn és ez az egyenlőtlenség csak egyre mélyül a globalizációval. Érdekes megfigyelni, hogy azon országok, melyek már ratifikálták a megállapodást, többségükben a bevándorlók származási országai. Sem az Európai Unió tagállamai, sem pedig az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Japán és a nyugati világ többi országa nem ratifikálta vagy nem írta alá (4) az egyezményt, holott ezek az országok fogadják be legnagyobb számban a bevándorlókat (5).

3.2

Az Európai Uniónak, mely számos területen törekszik nemzetközi normák kialakítására (a nemzetközi kereskedelemért a WTO-n belül, a környezetvédelemért a Kiotói megállapodáson keresztül, stb.), arra is ügyelnie kell, hogy a bevándorlók alapvető jogait is biztosítsák hasonló nemzetközi normák.

4.1

Az Európai Unió az a térség, ahol az emberi jogokat garantálják és védik, és ahol az Egyesült Nemzetek Szervezetének legtöbb nemzetközi jogi eszközét is érvényesítik. Az Európai Uniónak magának is megvannak a maga eszközei ezen a területen, mint pl. az Emberi Jogokról szóló Európai Egyezmény és az Alapvető Emberi Jogok Chartája.

4.2

Az Európai Unió ezen kívül kifejlesztett számos jogi eszközt a hátrányos megkülönböztetés visszaszorítására (6). Ennek ellenére számos szakértő, beleértve az Európai Faj- és Idegengyűlöleti Monitoring Központot (7), tett jelentést a bevándorlók hátrányos megkülönböztetéséről a munkahelyeken.

4.3

Az Európai Tanács Tampere-i ülése óta, az Európai Unió részt vesz a menedékjogról és bevándorlásról szóló közös jogszabály előkészítésében. Tampere józan politikai alapot fektetett le, amely lehetővé teszi az Unió számára, hogy harmonizálja bevándorlási és menedékjog nyújtásának jogszabályait, és javítsa a kooperációt a harmadik világ országaival a bevándorlási hullámok jobb kezelését illetően. Továbbá, Tamperében konszenzust értek el abban, hogy garantálni szükséges mindenki részére a tisztességes bánásmódot, és, hogy olyan politikát kell kifejleszteni, amely elősegíti az integrációt és megelőzi a diszkriminációt.

4.4

A Bizottság számos törvényjavaslatot dolgozott ki, amelyek azonban jelentős ellenállásba ütköztek a Tanács kebelén belül (8). A Tampere-i ülés után eltelt négy év óta csak sovány eredmények születtek: az elfogadott jogszabály csalódást keltett és messze jár Tampere célkitűzéseitől, a Bizottság javaslataitól, a Parlament véleményétől és az EGSzB állásfoglalásától. A Tanácson belül a megállapodások elfogadására jelenleg alkalmazott rendszer lehetővé teszi a javaslatok blokkolását. Ez, kombinálva egyes kormányok magatartásával, igen nehézzé teszi, hogy konszenzust lehessen elérni.

4.5

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság számos véleménnyel hívta fel a Tanács figyelmét arra, hogy nagyobb felelősséggel cselekedjen és a nagyobb együttműködésre alapozva sokkal konstruktívabban álljon a kérdéshez. Egyre növekvő mértékben szükségessé vált az Európai Unió számára, hogy megfelelő közös jogszabályai legyenek, melyekkel a bevándorlást jogszerűen és átlátható módon lehet kezelni.

4.6

Az EGSzB számos véleményt (9) fogalmazott meg, melyekben sürgeti az Európai Uniót olyan politika elfogadására, amely biztosítja, hogy a gazdasági bevándorlást a megfelelő jogi mederbe tereljék, elejét vegyék az illegális bevándorlásnak és megállítsák az embercsempészetet.

4.7

A fentiek fényénél, a bevándorlók belépésének, állandó lakáshoz és munkához jutásának feltételeit szabályozó Irányelv elfogadása a Bizottság javaslata (10), és az EGSzB véleménye (11) alapján, sürgősen napirendre tűzendő kérdés lett.

4.8

Az Európai Tanács Thesszaloniki ülése üdvözölte a Bizottság közleményét a bevándorlásról, integrációról és foglalkoztatásról (12), amelyben azt vetíti előre, hogy a munkaerő beáramlása az Európai Unióba jelentősen meg fog növekedni az elkövetkezendő években, és ezért megfelelő jogszabályok szükségesek ahhoz, hogy a bevándorlást jogi keretek között szabályozzák. A Bizottság azt is megállapította, hogy az integrációs politikának a bevándorló népességre kell koncentrálnia és arra, hogy célzottan szüntesse meg a kizsákmányolás és a hátrányos megkülönböztetés minden formáját.

4.9

Egyes nemzeti bevándorlási jogszabályok nincsenek teljesen összhangban a hatályos nemzetközi emberjogi egyezményekkel, és egyes Európai Irányelveket (például a családegyesítésről szólót) egyes NGO-k (nem kormányszervek) és az Európai Parlament úgy tekintenek, mint amelyek ellentétesek az alapvető emberi jogokkal. Az EGSzB úgy ítéli meg, hogy a meglévő nemzetközi emberjogi egyezmények, valamint az EU Alapvető Emberi Jogok Chartája elegendő ahhoz, hogy reájuk alapuljon a teljes európai bevándorlási jogszabályrendszer.

5.1

Újabban, az Egyesült Államok egy sajátos egyoldalú megközelítést fejlesztett ki a nemzetközi ügyek irányítására. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének teljes rendszere súlyos problémáknak néz elébe e miatt a helyzet miatt. A jelenleg létező kizárólagos rendszer eredményeként veszélybe került, ha ezen belül multilaterálisan kívánjuk megoldani a nemzetközi konfliktusokat, kooperációra alapozva.

5.2

Az Európai Unió, bár nagy nehézségek árán, de felvázolta közös külpolitikáját, amelyen belül az Egyesült Nemzetek Szervezetének lényeges szerepet szán. A jövőbeni Alkotmányozó Szerződés ezt a külpolitikai mandátumot úgy fogja megszilárdítani, mint a Közösség egyik feladatát.

5.3

Az Európai Unió külkapcsolatai a multilateralizmuson és az Egyesült Nemzetek Szervezetével való aktív kompromisszumon alapulnak. Egy nemrégiben kiadott dokumentumban (13) az Európai Bizottság kijelentette, hogy: „Az a kihívás, amellyel az ENSZ-nek jelenleg szembe kell néznie, világos: a »globális uralkodás« gyenge marad, ha a multilaterális intézmények képtelenek hatékonyan keresztülvinni döntéseiket és normáikat – legyen szó akár a »nagypolitikai« szféráról, a nemzetközi békéről és biztonságról, vagy azoknak a kötelezettségvállalásoknak a gyakorlati bevezetéséről, amelyeket az ENSZ konferenciája elvállalt a társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi területen. Az EU-t különös felelősség terheli ebben a vonatkozásban. Egyrészt, a multilateralizmust külkapcsolatai állandó elvévé tette. Másrészt, ennek mintaként kell és kellene szolgálnia mások számára a nemzetközi kötelezettségeik bevezetésénél – sőt még azon túl is”.

5.4

A globalizáció új alkalmakat teremt és a globális kormányzás új problémáit veti felszínre (14). Jelenleg, a bevándorlás jelenti a legnagyobb problémákat mind a bevándorlók, mind a származási és a befogadó országok számára. A kihívás, mellyel szembe kell néznünk, az, hogy ezeket a problémákat alkalmakká kell átalakítanunk mindenki számára, a bevándorlók, a származási országok és a befogadó országok számára egyaránt. A multilateralizmus és a nemzetközi kooperáció azok az utak, amelyek a jó globális uralkodáshoz, a nemzetközi közösség által létesített és mindenki által elismert jogszabályi és intézményrendszerhez vezetnek el.

5.5

Amint azt Koffi Annan, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkára kijelentette az Európai Parlamentben 2004. január 29-én, a nemzetközi kooperáció a legjobb megközelítés a jövő években egyre nagyobb mértékű nemzetközi bevándorlás kezelésére. „Csak kooperáció útján – legyen az bilaterális, regionális, vagy globális – tudunk partnerkapcsolatokat felépíteni a fogadó és küldő országok között úgy, hogy az mindenki érdekét szolgálja; tudunk felkutatni innovációkat, hogy a bevándorlás a fejlődés motorja lehessen; tudunk hatékonyan küzdeni az áru- és embercsempészek ellen; és közös normákban megállapodni a bevándorlókkal szembeni bánásmódról és a bevándorlás kezeléséről”.

5.6

Európa a szabadság, demokrácia és minden nép emberi jogai tiszteletben tartásának hazája. Annak érdekében, hogy ezeket az értékeket a jövőben erősítsük, az EU valamennyi Tagállamának ratifikálni kell azokat a nemzetközi egyezményeket, melyek ezeket az alapvető emberi jogokat védik, és jogelveiket bele kell építeni mind a Közösségi, mind a nemzeti jogszabályokba.

5.7

Az Európai Alkotmánytervezet 7. §-a támogatja, hogy az Európai Unió lépjen be az Emberi és Alapvető Szabadságjogok Védelmére létrejött Európai Egyezménybe. Az EGSzB is támogatja ezt. Az EGSzB azt is támogatja, hogy az Alkotmány szövegébe vegyék be az Unió Alapvető Emberi Jogok Chartáját, amely így közös alapot teremt minden nép jogai számára az Unión belül.

5.8

Ezeknek az értékeknek az Unió nemzetközi kapcsolatai elválaszthatatlan részévé kell válniuk. Európának elő kell mozdítania egy közös jogi testület létrehozását, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete által elfogadott nemzetközi egyezmények segítségével védjék mindenki alapvető jogait világszerte, tekintet nélkül arra, hogy milyen nemzetből származik, és hol van az állandó lakóhelye.

6.1

Azokkal a véleményekkel összhangban, amelyeket az Európai bevándorlási politikával kapcsolatosan, az Európai Parlament véleményét támogatva fogalmazott meg, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság bíztatja az Európai Unió tagállamait a Bevándorlók és Családtagjaik Jogvédelméről szóló Nemzetközi Egyezmény ratifikálására, melyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése fogadott el 1990. december 18-i 45/158. sz. határozatával, és amely 2003. július 1-jén lépett hatályba.

6.2

Az EGSzB felszólítja a Bizottság Elnökét és a Tanács jelenlegi Elnökségét, hogy tegyék meg a szükséges politikai kezdeményezéseket, mellyel biztosítani lehet, hogy a tagállamok ratifikálják ezt az egyezményt az elkövetkezendő 24 hónap során, valamint az EU is, mihelyt az alkotmányszerződés lehetővé teszi számára nemzetközi egyezmények aláírását. A ratifikálás megköny-nyítésére, a Bizottságnak egy tanulmányt kell készítenie, melyben elemzi az egyezménnyel kapcsolatos nemzeti és közösségi jogszabályokat. Ezen kívül a szociális partnerek és a civil társadalom egyéb szervezetei is csatlakozzanak az EGSzB-hez és a Bizottsághoz a ratifikálás előmozdítása érdekében.