–

az „Elektrorazpredelitelni mrezhi Zapad” EAD képviseletében V. Bozhilov, A. Ganev és A. Krastev advokati,

–

az Európai Bizottság képviseletében O. Beynet, D. Drambozova és I. Rubene, valamint T. Scharf, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a villamos energia belső piacáról szóló, 2019. június 5‑i (EU) 2019/943 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2019. L 158., 54. o.) 18. cikke (1), (7) és (8) bekezdésének, a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló, 2019. június 5‑i (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2019. L 158., 125. o.) 10. cikke (4) bekezdésének, 46. cikke (2) bekezdése d) pontjának és 59. cikke (1) bekezdése a) pontjának, továbbá a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 304., 64. o.) 27. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet YL mint háztartási fogyasztó és az „Elektrorazpredelitelni mrezhi Zapad” EAD (a továbbiakban: ERM Zapad) között egy olyan számla vitatása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek összegét a fogyasztásmérő meghibásodása miatt becsült villamosenergia‑fogyasztás alapján számították ki.

3

A 2011/83 irányelv (11) és (25) preambulumbekezdése kimondja:

[…]

4

Ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése előírja:

Ez az irányelv – az irányelv rendelkezései által meghatározott feltételek szerint és mértékben – kereskedők és fogyasztók között kötött szerződésekre alkalmazandó. Az irányelv víz, gáz, villamos energia vagy távfűtés – akár közszolgáltatók általi – szolgáltatására vonatkozó szerződésekre is alkalmazandó, amennyiben e termékeket szerződés alapján biztosítják.”

5

Az említett irányelv 27. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az áruk, víz, gáz, villamos energia, távfűtés vagy digitális tartalom nem kért szállítása, illetve szolgáltatások nem kért nyújtása esetében a fogyasztó mentesül bármely ellenszolgáltatás nyújtása alól a [a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (»Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról«) (HL 2005. L 149., 22. o.)] 5. cikkének (5) bekezdésében és I. mellékletének 29. pontjában szereplő tilalom értelmében. Ilyen esetekben a fogyasztói válasz hiánya az ilyen kéretlen szállítást vagy szolgáltatásnyújtást követően nem jelent beleegyezést.”

6

A 2019/943 rendelet 18. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A hálózati rendszerüzemeltetők által a hálózati hozzáférés tekintetében alkalmazott díjaknak – ideértve a hálózati csatlakozás díjait, a hálózat használatának díjait és, amennyiben alkalmazandó, a hálózat kapcsolódó megerősítésének díjait – költségeket tükrözőknek és átláthatóknak kell lenniük, figyelembe kell venniük a hálózatbiztonsági és a rugalmassági követelményeket, és tükrözniük kell a ténylegesen felmerült költségeket, amennyiben azok megfelelnek egy hatékonyan működő és szerkezetileg hasonló hálózati rendszerüzemeltető díjainak, és megkülönböztetésmentesen alkalmazzák őket. Ezek a díjak nem foglalhatnak magukban nem kapcsolódó szakpolitikai célkitűzéseket támogató, költségeket.

[Az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2012. L 315., 1. o.)] 15. cikke (1) és (6) bekezdésének, valamint az említett irányelv XI. mellékletében foglalt kritériumoknak a sérelme nélkül a hálózati díjak meghatározására szolgáló módszernek hosszú távon, semlegesen kell támogatnia a rendszer átfogó hatékonyságát a felhasználók és a termelők felé kibocsátott árjelzések révén, és a módszert különösen úgy kell alkalmazni, hogy az elosztás szintjén csatlakozó termelést ne részesítse sem előnyben, sem hátrányban az átvitel szintjén csatlakozó termeléssel szemben. A hálózati díjak nem kezelhetik hátrányosan vagy pozitív megkülönböztetéssel az energiatárolást és az aggregálást, és nem ösztönözhetnek a saját termelésnek és a saját fogyasztásnak, valamint a keresletoldali válaszban való részvételnek a mellőzésére. E cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül ezek a díjak nem lehetnek távolságfüggők.

[…]”

(7)   Az elosztási díjaknak tükrözniük kell a költségeket és figyelembe kell venniük az elosztóhálózat rendszerhasználók – köztük az aktív felhasználók – általi igénybevételét. Az elosztási díjak hálózati csatlakozási kapacitásra vonatkozó elemeket tartalmazhatnak, és a rendszerhasználók fogyasztási vagy termelési profiljától függően differenciálhatók. Ha a tagállamok bevezették az okos mérési rendszereket, a szabályozó hatóságok az átviteli és elosztási tarifák vagy módszereik […] 2019/944 irányelv 59. cikke szerinti meghatározásakor vagy jóváhagyásakor figyelembe veszik az időben differenciált hálózati díjakat, és adott esetben az időben differenciált hálózati díjak bevezethetők a hálózat használatát a végfelhasználó számára átlátható, költséghatékony és tervezhető módon tükrözve.

(8)   Az elosztási díjak kiszámításának módszerei az elosztórendszer‑üzemeltetőket a hálózatuk legköltséghatékonyabb üzemeltetésére és fejlesztésére kell, hogy ösztönözzék, többek között szolgáltatások beszerzése révén. Ezzel összefüggésben az átvitelirendszer‑üzemeltetők és az elosztórendszer‑üzemeltetők arra való ösztönzése érdekében, hogy – többek között az energiahatékonyság, a rugalmassági szolgáltatások igénybevétele, továbbá az intelligens hálózatok és az okos mérési rendszerek fejlesztése révén – növeljék hálózataikban az átfogó rendszerhatékonyságot, a szabályozó hatóságok elismerik és az átviteli és elosztási díjakba beépítik a releváns költségeket, ezen belül az előre tekintő beruházáshoz kapcsolódó költségeket, továbbá adott esetben teljesítménycélokat vezetnek be.”

7

A 2019/944 irányelv (83) preambulumbekezdése szerint:

„A szabályozó hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az átvitelirendszer‑üzemeltetők és az elosztórendszer‑üzemeltetők meghozzák a megfelelő intézkedéseket hálózatuk ellenállóbbá és rugalmasabbá tétele érdekében. Ennek érdekében nyomon kell követniük ezen üzemeltetők teljesítményét olyan mutatók alapján, mint például az átvitelirendszer‑üzemeltetők és az elosztórendszer‑üzemeltetők vonalak dinamikus vonalminősítés szerinti működtetésére való képessége, az alállomások távoli nyomon követésének és valós idejű ellenőrzésének fejlesztése, a hálózati veszteségek csökkentése, valamint az áramkimaradások gyakorisága és időtartama.”

8

Ezen irányelv 10. cikkének (4) bekezdése így rendelkezik:

„A végfelhasználókat megfelelően értesíteni kell, ha a szerződési feltételekben bármilyen módosítás várható, és az értesítéskor tájékoztatni kell őket a szerződés megszüntetésére vonatkozó jogukról. Az ellátók áttekinthető és érthető módon, közvetlenül tájékoztatják a végfelhasználókat az ellátási ár valamennyi kiigazításáról, valamint a kiigazítás okairól és előfeltételeiről, továbbá alkalmazási köréről, megfelelő időben, legkésőbb két héttel, lakossági fogyasztók esetében pedig egy hónappal a kiigazítás hatálybelépését megelőzően. A tagállamok biztosítják, hogy a végfelhasználók szabadon megszüntethessék a szerződéseket, ha az ellátó által közölt új szerződéses feltételeket vagy az ellátási ár kiigazításait nem fogadják el.”

9

Az említett irányelv 46. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:

„A villamosenergia‑átviteli tevékenység a 40. cikkben felsoroltakon kívül legalább az alábbi feladatokat foglalja magában:

[…]

[…]”

10

Ugyanezen irányelv 59. cikke (1) bekezdésének a szövege a következő:

„A szabályozó hatóság a következő feladatokat látja el:

[…]”

11

A Komisia za energiyno i vodno regulirane (energia‑ és vízszabályozási bizottság, Bulgária), a 2019/944 irányelv értelmében vett bolgár szabályozó hatóság által elfogadott Pravila za izmervane na kolichestvoto elektricheska energia (a villamos energia mennyiségének mérésére vonatkozó szabályok, a továbbiakban: PIKEE) 50. cikke a következőket írja elő:

„(1)   „Amennyiben a metrológiai hitelesítés során megállapítást nyer, hogy a kereskedelmi mérőberendezés nem mér, vagy a megengedett mértéket meghaladó hibával mér, az érintett villamosenergia‑elosztórendszer‑üzemeltető kiszámítja a mérés hiánya vagy a pontatlan mérés megállapításának időpontjára vonatkozóan, az utolsó ellenőrzésig visszamenőleg, ez az időszak azonban nem haladhatja meg a három hónapot:

[…]”

12

A PIKEE 52. cikke előírja:

„(1)   A kereskedelmi mérőberendezések olyan műszaki meghibásodása esetén, amely lehetetlenné teszi a mérőberendezésen keresztüláramlott villamos energia mennyiségének megállapítását, és az ellenőrzés vagy a leolvasás során nem állapítottak meg külső beavatkozást, a berendezésen keresztüláramlott villamosenergia‑mennyiséget a következő prioritási sorrendben kell kiszámítani:

[…]”

[…]”

13

YL egy, a villamosenergia‑elosztó hálózathoz csatlakozó és fogyasztásmérővel felszerelt ház tulajdonosa. Az utcán fémdobozban elhelyezett e fogyasztásmérőhöz csak az ERM Zapad alkalmazottai férhetnek hozzá.

14

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy 2023. április 10‑én az ERM Zapad által végzett helyszíni ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a fogyasztásmérő nem működött, bár nem volt látható hibája, sem kívül, sem belül. Ezt a mérőt leszerelték és ellenőrzés céljából megküldték a bulgarski institut po metrologia (bolgár mérésügyi intézet, Bulgária) részére, amely arra a következtetésre jutott, hogy az nem felel meg a szabványosított metrológiai és műszaki követelményeknek, ezért YL villamosenergia‑fogyasztását nem lehetett megfelelően leolvasni. Az is megállapítást nyert, hogy a mérő utolsó, 2023. április 10‑i ellenőrzését megelőző ellenőrzésére 2018. március 14‑én került sor.

15

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban az is szerepel, hogy egyrészt a tényleges villamosenergia‑fogyasztás pontos rögzítése hiányában az ERM Zapad 2058,26 bolgár leva (BGN) (hozzávetőleg 1000 euró) összegű számlát állított ki, amely 3168 kilowattóra (KWh) becsült villamosenergia‑fogyasztásnak felelt meg a 2023. január 11. és 2023. április 10. közötti időszak tekintetében (a továbbiakban: vitatott számla), a PIKEE‑nek megfelelően. Másrészt az e fogyasztás címén fizetendő összeget az érintett időszakban hatályos villamosenergia nappali díjszabás alapján számították ki, amely magasabb, mint az éjszakai díj.

16

YL keresetet indított a Sofiyski rayonen sad (szófiai kerületi bíróság, Bulgária), a kérdést előterjesztő bíróság előtt, mivel nem fogadta el a vitatott számlát, arra hivatkozva, hogy nem tudhatta, hogy a mérő nem működik, mivel nem volt ahhoz hozzáférése. Ezenfelül azt az időszakot is vitatja, amelyre vonatkozóan a becsült villamosenergia‑fogyasztást kiszámították.

17

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a PIKEE szabályozza a fogyasztónak betudható villamosenergia‑mennyiség kiszámításának eljárását és módszereit arra az esetre, ha a villamosenergia‑fogyasztást nem megfelelően mérték.

18

E bíróság szerint először is, ha a mérő nem működik megfelelően, és a fogyasztó nem végez külső beavatkozást, e számítást többek között a PIKEE 52. cikke alapján végzik, amely lehetővé teszi a szolgáltató számára, hogy megállapítsa a becsült villamosenergia‑fogyasztást. Ezt követően a tarifakapcsoló, vagyis a nappali és az éjszakai rendszert meghatározó óra meghibásodása esetén az említett számítást a PIKEE releváns rendelkezései alapján kell elvégezni. Ezenkívül a jogalap nélküli gazdagodás fogalmára támaszkodva a PIKEE azt a vélelmet tükrözi, amely szerint a fogyasztó egy adott időszakban meghatározott mennyiségű energiát használt fel egy meghatározott, éjszakai vagy nappali tarifa szerint, amely időszak attól az időponttól függ, amikor a szolgáltató vagy a hálózatüzemeltető megállapítja a fogyasztásmérő műszaki hibáját. Végül az említett rendelkezések tehát az elfogyasztott, de nem mért villamos energiára vonatkoznak, amelyet az átvitelirendszer‑üzemeltető veszteségének tekintenek, amelynek költségeit a fogyasztónak kell viselnie.

19

A kérdést előterjesztő bíróság először is megjegyzi, hogy a 2019/944 irányelv (83) preambulumbekezdése bevezeti a villamosenergia hálózati veszteségek csökkentésének elvét, amely az energiahatékonyság, a rendszerüzemeltetők általi valós idejű távoli leolvasás és hálózati ellenőrzés általános elvének részét alkotja.

20

Ebben az összefüggésben e bíróság hangsúlyozza, hogy ezen irányelv 46. cikke (2) bekezdésének d) pontja kimondja, hogy a villamosenergia‑átviteli tevékenység magában foglalja az energiakompenzációs díjakat, és a 2019/943 rendelet 18. cikkének (8) bekezdése értelmében az elosztórendszer üzemeltetők arra való ösztönzése érdekében, hogy növeljék hálózataik hatékonyságot, és az energiahatékonyság érdekében korlátozzák a veszteségeket, a tagállami szabályozó hatóság elismeri és az átviteli elosztási díjakba beépíti e költségeket.

21

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság a 2019/944 irányelv 46. cikke (2) bekezdésének d) pontja és a 2019/943 rendelet 18. cikkének (8) bekezdése értelmében vett „energiakompenzációs” díjak kifejezés jelentésével kapcsolatban tesz fel kérdést. E bíróság arra keresi a választ, hogy ez a kifejezés magában foglalja‑e az elfogyasztott, de a fogyasztásmérő meghibásodását követően nem megfelelően leolvasott villamos energia számlázását, függetlenül attól, hogy az a fogyasztó cselekményének volt‑e betudható, vagy sem, jóllehet a szolgáltató vagy a rendszerüzemeltető nem orvosolta kellő időben ezt a meghibásodást.

22

E bíróság azt is hangsúlyozza, hogy a 2019/943 rendelet bevezeti azt az elvet, amely szerint az arányosság biztosítása érdekében a költségeket bele kell foglalni a díjakba, ami a gyakorlatban ezen üzemeltetők azon kötelezettségének enyhítéséhez vezethet, hogy a költségeik csökkentése révén növeljék hálózataik hatékonyságát, amint azt az alapeljárás körülményei is bizonyítják.

23

A jelen ügyben az említett bíróság megjegyzi, hogy a 2018. és a 2023. év között a szóban forgó fogyasztásmérőt egyáltalán nem ellenőrizték, és az ERM Zapad csak a fogyasztásmérő hibáját 2023. április 12‑én megállapító ellenőrzést követően állított ki számlát a szolgáltatott, de nem leolvasott energia költségeinek fedezésére. Ugyanezen bíróság arra keresi a választ, hogy e veszteségek a fogyasztót terhelhetik‑e, ha a szállító, az átvitelirendszer‑üzemeltető vagy az elosztórendszer‑üzemeltető nem orvosolta kellő időben a fogyasztásmérő meghibásodása által okozott problémát.

24

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság emlékeztet arra, hogy a 2019/944 irányelv 59. cikke (1) bekezdésének a) pontja felhatalmazza a szabályozó hatóságot arra, hogy meghatározza vagy jóváhagyja az átviteli és elosztási tarifákat vagy azok számítási módszereit, vagy mindkettőt.

25

E bíróság arra keresi a választ, hogy e rendelkezés lehetővé teszi‑e a nemzeti szabályozás számára, hogy a hálózatüzemeltető költségeit belefoglalja e tarifákba, amennyiben azok a szolgáltatott és elfogyasztott, de a fogyasztásmérő meghibásodása miatt nem leolvasott vagy pontatlanul leolvasott energiának felelnek meg, tekintettel arra az elvre, amely szerint az említett tarifákat vagy azok számítási módszereit átlátható kritériumok alapján kell meghatározni.

26

Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy a 2019/943 rendelet 18. cikkének (1), illetve (7) bekezdése a fogyasztóra hárítja azt a kötelezettséget, hogy olyan díjakat fizessen az átvitelirendszer‑üzemeltetőnek, amelyek e rendszer költségeit tükrözik, és előírja, hogy a költségeknek figyelembe kell venniük az elosztórendszer használatát.

27

Márpedig e bíróság arra keresi a választ, hogy az így érintett költségeknek milyen módon kell figyelembe venniük az elosztóhálózat használatát, és hogy e tekintetben elfogadható‑e a becsült költségkimutatás.

28

Negyedszer, a kérdést előterjesztő bíróság, emlékeztetve arra, hogy nem vitatott, hogy az alapeljárás felei szerződéses jogviszonyban állnak az érintett helyiséggel kapcsolatos villamosenergia‑szolgáltatás érdekében, és úgy véli, hogy a 2011/83 irányelv 3. cikkének megfelelően ezt az irányelvet kell alkalmazni a villamosenergia‑szolgáltatásra vonatkozó szerződésekre, arra keresi a választ, hogy ezen irányelv 27. cikke mentesíti‑e a fogyasztót azon kötelezettség alól, hogy a mérőberendezés meghibásodása esetén a villamosenergia‑szolgáltató részére minden olyan összeget megfizessen, amely meghaladja a ténylegesen felhasznált villamosenergia‑mennyiséget.

29

Ötödször, a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a 2019/944 irányelv 10. cikkének (4) bekezdése előírja a szolgáltató számára, hogy tájékoztassa a végső felhasználókat az ellátási ár bármely kiigazításáról. E bíróság arra keresi a választ, hogy e rendelkezés lehetővé teszi‑e egy olyan nemzeti szabályozás alkalmazását, amely felhatalmazza a szolgáltatót vagy a rendszerüzemeltetőt arra, hogy egy, az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben újraszámítsa a villamos energia árát és mennyiségét.

30

E körülmények között a Sofiyski Rayonen sad (szófiai kerületi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

31

Először is, az ERM Zapad egyrészt arra hivatkozik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság úgy hozta meg az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet tartalmazó végzést, hogy előzetesen nem tartotta tiszteletben a kontradiktórius eljárás elvét, megsértve ezzel a nemzeti jogot. Másrészt megkérdőjelezi e bíróság bizonyos ténymegállapításait, amelyek pontatlansága lényegében azzal a következménnyel jár, hogy e kérelem semmilyen kapcsolatban nem áll az alapeljárás felei közötti jogviszonyokkal. Pontosabban, ellentétben azzal, ami e végzésből kitűnik, az ERM Zapad kizárólag elosztórendszer‑üzemeltetői minőséggel rendelkezik. Semmiféle olyan szerződéses jogviszony nem áll fenn közte és YL között, amelynek tárgya a villamosenergia‑szolgáltatás lenne, és ilyen szerződéses jogviszony fennállására egyébként sem hivatkoztak.

32

Ezt követően, az ERM Zapad szerint semmilyen kapcsolat nem áll fenn az alapeljárás tárgya és az uniós jog között. Ami ugyanis egyrészt az első, a második, a harmadik és az ötödik kérdést illeti, amelyek a 2019/943 rendelet és a 2019/944 irányelv értelmezésére vonatkoznak, az alapügy körülményei nem tartoznak e jogi aktusok hatálya alá. Másrészt, ami a 2011/83 irányelv értelmezésére vonatkozó negyedik kérdést illeti, az ERM Zapad úgy véli, hogy ezen irányelv (11) és (25) preambulumbekezdésének megfelelően a villamosenergia‑elosztási tevékenység a villamosenergia‑szolgáltatással ellentétben nem tartozik ezen irányelv hatálya alá.

33

Túl ezen, az előterjesztett kérdések nem relevánsak az alapügy megoldása szempontjából. Mivel ugyanis az elvégzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a mérő védőplombái sérültek, e kérdések elfogadhatatlanok annyiban, amennyiben e berendezés olyan működési zavarának esetére vonatkoznak, amely nem valamely külső beavatkozásnak tudható be. Függetlenül attól, hogy létezik‑e ilyen beavatkozás, vagy sem, az említett kérdésekre adott válaszok nem relevánsak az alapeljárás által felvetett, a szóban forgó követelésnek és összegének igazolására vonatkozó egyetlen kérdés megoldása szempontjából. E követelés abból a bizonyított tényből ered, hogy YL nem mérhető mennyiségben fogyasztott villamos energiát anélkül, hogy azt megfizette volna, amivel kárt okozott az ERM Zapadnak. Az a kérdés, hogy ez az összeg veszteséget okoz‑e a rendszernek, vagy ez a veszteség beleszámítható‑e az elosztási díjakba, egy olyan eljárás esetében lehet releváns, amelyben az ERM Zapad a szóban forgó összeget a pénzügyi teher megosztása keretében valamennyi fogyasztótól követeli az összes fogyasztó, nem pedig egyetlen olyan fogyasztó részéről történő kollektív kompenzáció szükségessége okán, aki a villamos energiát nem mért mennyiségekben használta fel.

34

Végül az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben említett uniós jogi rendelkezések értelmezése nem vet fel semmilyen kétséget, tekintettel többek között a Bíróságnak a 2019/944 irányelvet és a 2019/943 rendeletet megelőző uniós szabályozásra vonatkozó ítélkezési gyakorlatára.

35

Az Európai Bizottság arra mutat rá, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az tűnik ki, hogy a fogyasztásmérőn nem történt külső beavatkozás, és ezért, mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett öt kérdés ezen eszköz külső beavatkozásnak betudható működési zavarának esetére vonatkozik, e kérdések hipotetikusak, tehát elfogadhatatlanok.

36

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságának vizsgálata érdekében először is egyrészt arra kell emlékeztetni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az előzetes döntéshozatali eljárás keretében a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti feladatmegosztásra tekintettel nem a Bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot a nemzeti jog bírósági szervezeti és eljárási szabályaival összhangban hozták‑e meg. Ezenkívül a Bíróságot mindaddig köti ezen határozat, amíg azt a belső jog által esetlegesen biztosított jogorvoslatok keretében nem vonják vissza (2023. december 21‑iRoyal Antwerp Football Club ítélet, C‑680/21, EU:C:2023:1010, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

Ennek megfelelően a Bíróságnak nem feladata, hogy a jelen ügyben állást foglaljon a nemzeti eljárási szabályoknak az előzetes döntéshozatalra utaló határozat általi esetleges megsértéséről.

38

Másrészt arra is emlékeztetni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kizárólag a nemzeti bíróság rendelkezik hatáskörrel az alapügy tényállásának megállapítására és megítélésére. Ennek keretében a kérdést előterjesztő bíróság által közölt ténybeli és jogi helyzet figyelembevételével a Bíróság kizárólagos feladata az, hogy az uniós jog értelmezéséről vagy érvényességéről határozzon annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezésére bocsássa az utóbbi előtt folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez hasznos elemeket (lásd ebben az értelemben: 1978. március 16‑iOehlschläger ítélet, C‑104/77, EU:C:1978:69, 4. pont; 2019. október 24‑iÉtat Belge ítélet, C‑35/19, EU:C:2019:894, 28. pont). Következésképpen, még ha az alapeljárásban részt vevő egyik fél vitatja is az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő ténybeli elemeket, az előterjesztett kérdéseket a kérdést előterjesztő bíróság által közölt információk alapján kell megválaszolni (lásd ebben az értelemben: 2025. március 20‑iSumitomo Chemical Agro Europe ítélet, C‑809/23, EU:C:2025:195, 42. és 43. pont).

39

Ennek megfelelően nem a Bíróság feladata, hogy állást foglaljon az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő ténybeli megállapításokról, amelyek pontosságát az ERM Zapad vitatja.

40

Másodszor, ami az előterjesztett kérdéseknek a jogvita megoldása szempontjából fennálló relevanciáját illeti, emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kizárólag az alapügyben eljáró, a meghozandó bírósági határozatért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szükségességét az ügydöntő határozat meghozatala szempontjából, mind a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját. Ebből az következik, hogy a nemzeti bíróságok által előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell, és a Bíróság csak akkor tagadhatja meg az e kérdésekről való határozathozatalt, ha úgy tűnik, hogy az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az említett kérdésekre hasznos választ adhasson (2023. december 21‑iRoyal Antwerp Football Club ítélet, C‑680/21, EU:C:2023:1010, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

A jelen ügyben, jóllehet az alapügy felei nem értenek egyet az alapeljárás jellegét és tárgyát illetően, e felek egyike sem kérdőjelezi meg annak valós jellegét, amely végeredményben egyértelműen következik a kérdést előterjesztő bíróságnak a jelen ítélet 13–18. pontjában összefoglalt megállapításaiból. Ugyanezen megállapításokból továbbá kitűnik, hogy a Bíróság elé terjesztett, az uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdések nyilvánvalóan és teljességgel nem állnak kapcsolatban az alapeljárás tényállásával és tárgyával, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik.

42

Hangsúlyozni kell azonban, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett öt kérdését két alternatív ténybeli helyzettel kapcsolatban teszi fel, nevezetesen azzal az esettel kapcsolatban, amikor a szóban forgó fogyasztásmérő hibája külső beavatkozásnak tudható be, és ha e hiba nem annak tudható be.

43

Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozat egyértelműen kimondja, hogy az említett hiba nem külső beavatkozásnak tudható be.

44

Következésképpen, amennyiben a kérdések egy olyan esetre vonatkoznak, amely nem felel meg az alapügyben szóban forgó, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban leírt ténybeli helyzetnek, nevezetesen annak, hogy a fogyasztásmérő hibája külső beavatkozásnak tudható be, e kérdések hipotetikusak, tehát elfogadhatatlanok.

45

Másrészt úgy tűnik, hogy az ERM Zapad az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatatlanságát abból a tényből vezeti le, hogy az alapügyben szóban forgó helyzet nem tartozik sem a 2019/943 rendelet, sem a 2019/944 irányelv, sem pedig a 2011/83 irányelv hatálya alá.

46

Márpedig elegendő annak megállapítása, hogy amennyiben – mint a jelen ügyben is – nem nyilvánvaló, hogy valamely uniós jogi rendelkezés értelmezése semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, az e rendelkezésnek az alapügyre való alkalmazhatatlanságára alapított kifogás nem az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságára vonatkozik, hanem a kérdések érdemét érinti (2021. október 28‑iKomisia za protivodeystvie na koruptsiyata i za otnemane na nezakonno pridobitoto imushtestvo ítélet, C‑319/19, EU:C:2021:883, 25. pont; valamint ebben az értelemben: 2023. július 24‑iLin ítélet, C‑107/23 PPU, EU:C:2023:606, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

47

Harmadszor, ami az uniós jog kért értelmezésével kapcsolatos bármely kétség állítólagos, elsősorban a Bíróság e területre vonatkozó ítélkezési gyakorlatából eredő hiányát illeti, elegendő arra emlékeztetni, hogy még ha a Bíróságnak van is az adott jogkérdést megoldó ítélkezési gyakorlata, a nemzeti bíróságok továbbra is a lehető legnagyobb mértékben jogosultak arra, hogy a Bírósághoz forduljanak, ha azt célszerűnek tartják, anélkül hogy az a körülmény, hogy az értelmezésre előterjesztett rendelkezéseket a Bíróság már értelmezte, azzal a következménnyel járna, hogy a Bíróság elveszíti az újbóli határozathozatalra vonatkozó hatáskörét (2021. október 6‑iConsorzio Italian Management és Catania Multiservizi ítélet, C‑561/19, EU:C:2021:799, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

48

A fenti megfontolásokra tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatatlanok, amennyiben arra a helyzetre vonatkoznak, amelyben a szóban forgó fogyasztásmérő hibája beavatkozásnak tudható be.

49

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseivel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2019/943 rendelet 18. cikkének (1), (7) és (8) bekezdését, a 2019/944 irányelv 10. cikkének (4) bekezdését, 46. cikke (2) bekezdésének d) pontját és 59. cikke (1) bekezdésének a) pontját, valamint a 2011/83 irányelv 27. cikkét, hogy amennyiben a fogyasztásmérő meghibásodása miatt a háztartási fogyasztó által fogyasztott villamos energia mennyiségét nem lehetett megfelelően mérni, a becsült villamosenergia‑fogyasztás alapján kiszámított összeg kiszámlázható e fogyasztóval szemben.

50

E kérdések megválaszolása érdekében előzetesen meg kell vizsgálni, hogy e rendelet és ezen irányelvek hatálya kiterjed‑e az ilyen hibák jogkövetkezményeire.

51

E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a 2019/943 rendelet 18. cikkének (1), (7) és (8) bekezdését illetően, amely az első és a harmadik kérdés tárgyát képezi, e cikk lényegében azt írja elő, hogy a rendszerüzemeltetők által a hálózatokhoz való hozzáférésért felszámított díjaknak, valamint az elosztási díjaknak tükrözniük kell a költségeket, átláthatóknak kell lenniük, és figyelembe kell venniük a hálózatok biztonsága és rugalmassága garantálásának szükségességét. Ezenkívül az elosztási díjak magukban foglalják az elosztórendszer‑üzemeltetőknél a hálózataik leginkább költséghatékony üzemeltetésével és fejlesztésével kapcsolatban felmerülő költségeket is.

52

Márpedig e rendelkezésekben semmi nem enged arra következtetni, hogy azok a fogyasztásmérő hibáinak jogkövetkezményeire vonatkoznának.

53

Másodszor, ami a 2019/944 irányelvet illeti, először is hangsúlyozni kell, hogy ezen irányelv 10. cikkének (4) bekezdése, amely az ötödik kérdés tárgyát képezi, annak előírására szorítkozik, hogy a végső felhasználóknak joguk van ahhoz, hogy a szolgáltató tájékoztassa őket a szerződési feltételek módosítására irányuló szándékról, valamint, valós időben, a szolgáltatási ár bármely kiigazításáról.

54

Márpedig egyrészt az alapeljárás nyilvánvalóan nem szerződéses módosításokra, és különösen nem az árak kiigazítására vonatkozik, annál is inkább, mivel az ERM Zapad által alkalmazott szabályokat a PIKEE határozza meg.

55

Másrészt a 2019/944 irányelv 10. cikkének (4) bekezdésében előírt tájékoztatáshoz való jog csak azokra a szerződéses feltételekre vonatkozik, amelyek a felek akaratától függnek, köztük elsősorban a villamos energia árára, nem pedig az átviteli‑ és elosztórendszer‑üzemeltetőnek a rendszer használatáért járó díjazására irányuló átviteli és elosztási díjakra, amelyeket a szabályozó hatóság a 2019/944 irányelv 59. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban határoz meg.

56

Másodszor, a 2019/944 irányelvnek az első kérdés tárgyát képező 46. cikke (2) bekezdése d) pontja, még azt feltételezve is, hogy az alkalmazható egy, az átvitelirendszer‑üzemeltetőtől eltérő olyan jogalanyra, mint amilyennek az ERM Zapad tűnik, arra szorítkozik, hogy a villamosenergia‑átviteli tevékenységbe belefoglalja „az átviteli rendszerrel kapcsolatos valamennyi díj beszedés[ét], ideértve a hozzáférési díjakat, az energiakompenzációt és a kisegítő szolgáltatások díjait is”.

57

Márpedig e rendelkezés nemcsak hogy nem említi a „veszteségkompenzáció díjának” az első kérdésben említett fogalmát, de nyilvánvalóan nem vonatkozik a fogyasztásmérő hibájának jogkövetkezményeire.

58

Harmadszor, ezen irányelv 59. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmében, amely a második kérdés tárgyát képezi, a szabályozó hatóság átlátható kritériumok alapján állapítja meg vagy hagyja jóvá az átviteli és elosztási tarifákat vagy az ezekre vonatkozó módszertanokat vagy mindkettőt.

59

Meg kell állapítani, hogy azonkívül, hogy az alapügy nem a PIKEE által előírt kritériumok vagy számítási módszerek érvényességére vonatkozik, sem pedig arra, hogy az ERM Zapad a vitatott számlán szereplő összeg meghatározása során tiszteletben tartotta‑e azokat, ez az összeg nem felel meg az átviteli vagy elosztó hálózatok használatának ellentételezésére szolgáló átviteli vagy elosztási díjnak, mivel az ERM Zapad e számlán keresztül az YL által felhasznált, de nem megfelelően mért villamos energiának megfelelő összeg megfizetését követeli.

60

Harmadszor, ami a 2011/83 irányelvet illeti, még azt feltételezve is, hogy az ERM Zapad álláspontjával ellentétben ez az irányelv alkalmazható a villamos energia elosztására irányuló tevékenységre, ezen irányelvnek a negyedik kérdés tárgyát képező 27. cikke úgy rendelkezik, hogy a fogyasztó mentesül bármely ellenszolgáltatás nyújtása alól, többek között a villamosenergia‑szolgáltatás nem kért nyújtása esetén.

61

Amint azt mind az ERM Zapad, mind a Bizottság hangsúlyozza, ahhoz, hogy e rendelkezést alkalmazni lehessen, az szükséges, hogy ne igényeljék a villamos energia szolgáltatását. A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből az tűnik ki, hogy YL egy olyan szerződés alapján, amelynek érvényessége nem vitatott, villamos energiát fogyasztott abban az időszakban, amelynek során a szóban forgó fogyasztásmérő nem működött megfelelően, így nem állapítható meg, hogy e villamos energia szolgáltatását YL nem igényelte, függetlenül a szolgáltató személyétől.

62

A fenti megfontolások összességét figyelembe véve az előterjesztett kérdésekre a következő választ kell adni:

63

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott: