–

a Chaudfontaine Loisirs SA képviseletében Y. Spiegl és E. van Nuffel d’Heynsbroeck avocats,

–

a belga kormány képviseletében S. Baeyens, P. Cottin és C. Pochet, meghatalmazotti minőségben,

–

a cseh kormány képviseletében L. Halajová, M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

–

a portugál kormány képviseletében P. Barros da Costa és A. Silva Coelho, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Armenia és M. Herold, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdésének, az adósemlegesség elvének és a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.) 135. cikke (1) bekezdése i) pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Chaudfontaine Loisirs SA és az État belge (SPF Finances) (szövetségi adóhivatal, Belgium) (a továbbiakban: belga adóhatóság) között a 2016. július 1. és 2018. május 21. közötti időszakban fizetendő hozzáadottérték‑adóra (héa), valamint e fizetendő héával kapcsolatos bírságokra és késedelmi kamatokra vonatkozó határozat tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontja előírja:

„A tagállamok mentesítik az adó alól a következő ügyleteket:

[…]

4

A 2016. július 1‑jei programtörvénnyel módosított, code de la taxe sur la valeur ajoutée (a hozzáadottérték‑adóról szóló törvénykönyv, Moniteur belge, 1969. július 17., 7046. o.) 1. cikkének (14) bekezdése a következőképpen szólt:

„E törvénykönyv alkalmazásában:

1° »szerencsejátékok«:

2° »sorsolásos játékok«: minden olyan körülmény, amely játékszelvény vásárlása útján díjakért vagy pénzbeli vagy tárgynyereményekért való jelentkezést tesz lehetővé, ahol a nyerteseket sorsolás útján vagy bármely más véletlenszerű körülmény alapján jelölik ki, amelyre azok semmilyen befolyást nem tudnak gyakorolni.”

5

A 2016. július 1‑jei programtörvénnyel módosított hozzáadottérték‑adóról szóló törvénykönyv 44. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„Adómentesek továbbá:

[…]

13°

6

A Chaudfontaine Loisirs online szerencsejátékokat kínál.

7

E tevékenység Belgiumban héamentes volt 2016. július 1‑jéig, amely időpontban a sorsolásos játékoktól eltérő online szerencsejátékokra vonatkozó héamentességet hatályon kívül helyező rendelkezéseket fogadtak el.

8

E rendelkezéseket a Cour constitutionnelle (alkotmánybíróság, Belgium) 2018. március 22‑i ítéletével megsemmisítette a belga szövetségi állam és a belga régiók közötti, a belga jog által előírt hatáskörmegosztásra vonatkozó szabályok megsértése miatt. Ebben az ítéletben e bíróság nem vizsgálta meg az elé terjesztett többi – különösen a 2006/112 irányelvnek, az adósemlegesség elvének, valamint az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikknek a megsértésén alapuló – jogalapot, mivel úgy ítélte meg, hogy e jogalapok nem vezethetnek az említett rendelkezések szélesebb körű megsemmisítéséhez. Az említett ítéletben az említett bíróság úgy határozott továbbá, hogy fenntartja ugyanezen rendelkezések joghatásait, hivatkozva a már megfizetett adók visszatérítésével járó költségvetési és igazgatási nehézségekre.

9

2018. november 8‑i ítéletében a Cour constitutionnelle (alkotmánybíróság) pontosította, hogy a sorsolásos játékokon kívüli online szerencsejátékokra vonatkozó héamentességet hatályon kívül helyező, a 2018. március 22‑i ítéletével általa megsemmisített rendelkezéseknek a joghatásai fennmaradtak a 2016. július 1. és 2018. május 21. közötti időszakra megfizetett adók tekintetében.

10

Ezen ítéleteket követően a Chaudfontaine Loisirs a 2019. novemberi héabevallásának héakorrekciókra vonatkozó részében a saját javára a 2016. július 1‑je és 2018. május 21. közötti időszakban megfizetett héa összegének megfelelő 640478,82 euró összeget tüntetett fel, és 630240,56 euró héaösszeg visszatérítését kérte.

11

E kérelmet egy 2019. december 16‑i levélben megismételte, amelyben arra hivatkozott, hogy a Bíróság a 2019. június 27‑iBelgisch Syndicaat van Chiropraxie és társai ítéletében (C‑597/17, EU:C:2019:544) kimondta, hogy valamely nemzeti bíróság nem alkalmazhat olyan nemzeti rendelkezést, amely feljogosítja őt arra, hogy a megsemmisített jogi aktus bizonyos joghatásait fenntartsa.

12

2020. december 1‑jei határozatával a belga adóhatóság elutasította e kérelmet, és rámutatott, hogy ez az ítélet olyan helyzetre vonatkozik, amelyben a megsemmisített nemzeti rendelkezéseket a 2006/112 irányelvvel ellentétesnek ítélték, míg 2018. március 22‑i ítéletében a Cour constitutionnelle (alkotmánybíróság) a belga jog által előírt hatáskörmegosztásra vonatkozó szabályok megsértése miatt semmisítette meg az alapügyben szóban forgó nemzeti rendelkezéseket.

13

2020. december 7‑én a belga adóhatóság korrekciós kimutatást készített, amelyben megállapította, hogy a Chaudfontaine Loisirs 640478,82 euró összegű héa, 64074,88 euró bírság és 2019. december 21‑étől a fizetendő héaösszeg után havi 0,8%‑os mértékű késedelmi kamat megfizetésére köteles.

14

2021. április 13‑án a Chaudfontaine Loisirs keresetet nyújtott be e határozattal és e korrekciós kimutatással szemben a tribunal de première instance de Liège‑hez (liège‑i elsőfokú bíróság), amely a kérdést előterjesztő bíróság. Másodlagosan a Cour constitutionnelle (alkotmánybíróság) vétkessége miatt – mivel e bíróság úgy határozott, hogy fenntartja az általa megsemmisített rendelkezések joghatásait – a belga állam felelősségére, harmadlagosan pedig a belga államnak a jogalkotó vétkessége miatt fennálló felelősségére hivatkozik.

15

Ebben az összefüggésben a tribunal de première instance de Liège (liège‑i elsőfokú bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

16

A főtanácsnok indítványának a 2024. április 25‑i tárgyaláson történt ismertetését követően a Chaudfontaine Loisirs a Bíróság Hivatalához 2024. június 5‑én érkezett levelében kérte az eljárás szóbeli szakasza újbóli megnyitásának elrendelését.

17

E kérelem alátámasztására a Chaudfontaine Loisirs arra hivatkozik, hogy az indítvány a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdése i) pontja közvetlen hatályának elismerésére vonatkozó jogkérdést érinti, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság nem terjesztett a Bíróság elé, és amellyel kapcsolatban ezért nem tudta az észrevételeit előterjeszteni. A főtanácsnok ezzel kapcsolatos következtetéseivel sem ért egyet.

18

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az eljárási szabályzatának 83. cikke értelmében a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei nincsenek kellően feltárva, vagy ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek nem vitattak meg.

19

Arra is emlékeztetni kell, hogy sem az Európai Unió Bíróságának alapokmánya, sem pedig az eljárási szabályzat nem teszi lehetővé, hogy a felek a főtanácsnoki indítványra válaszként észrevételeket tegyenek (2023. január 31‑iPuig Gordi és társai ítélet, C‑158/21, EU:C:2023:57, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20

Ezenkívül az EUMSZ 252. cikk második bekezdése szerint a főtanácsnok teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjeszt elő azokban az ügyekben, amelyek esetében az Európai Unió Bíróságának alapokmánya szerint a főtanácsnok részvételére van szükség. A Bíróságot nem köti sem ezen indítvány, sem pedig az annak alapjául szolgáló, a főtanácsnok által kifejtett indokolás. Következésképpen az, ha valamelyik fél nem ért egyet a főtanácsnok indítványával, bármilyen kérdéseket is vizsgáljon a főtanácsnok az indítványban, önmagában nem indokolhatja az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását (2023. január 31‑iPuig Gordi és társai ítélet, C‑158/21, EU:C:2023:57, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21

A jelen esetben a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően úgy ítéli meg, hogy a határozathozatalhoz szükséges valamennyi információval rendelkezik.

22

Közelebbről, a jelen ítélet 20. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel meg kell állapítani, hogy ellentétben azzal, amit a Chaudfontaine Loisirs az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitása iránti kérelmének alátámasztására előad, mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdés a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontja vonatkozásában a nemzeti bíróság előtt elismerendő joghatásokra vonatkozik, a kérdést előterjesztő bíróság szükségszerűen e rendelkezés közvetlen hatályának elismeréséről kérdezte a Bíróságot. Ebből következik, hogy a Chaudfontaine Loisirs‑nak lehetősége volt kifejteni az ezzel kapcsolatos álláspontját.

23

Következésképpen nem szükséges elrendelni az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását.

24

Az első és második kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontját az adósemlegesség elvével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely eltérő bánásmódot alkalmaz egyrészt a játékszelvény‑vásárlás és az offline kínált egyéb szerencsejátékokban való részvétel, és másrészt az online kínált sorsolásos játékoktól eltérő szerencsejátékokban való részvétel között, kizárva ez utóbbit az előbbiekre alkalmazandó héamentességből.

25

A 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdése i) pontjának megfelelően a fogadások, a sorsolásos játékok és az egyéb szerencsejátékok, a tagállam által megállapított feltételekre és korlátozásokra is figyelemmel, mentesek a héa alól.

26

Magából e rendelkezés szövegéből következik, hogy e rendelkezés széles mérlegelési mozgásteret hagy a tagállamok számára az érintett ügyletek mentesítését vagy adóztatását illetően, mivel e tagállamok számára lehetővé teszi, hogy meghatározzák azokat a feltételeket és korlátozásokat, amelyekhez az e mentességben való részesülés köthető (lásd analógia útján: 2011. november 10‑iThe Rank Group ítélet, C‑259/10 és C‑260/10, EU:C:2011:719, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

A Bíróság továbbá pontosította, hogy a tagállamok számára biztosított, arra vonatkozó jog gyakorlása, hogy az említett rendelkezés által előírt héamentességet illetően feltételeket és korlátozásokat határozzanak meg, lehetővé teszi a tagállamok számára azt, hogy ezen adó alól csak bizonyos szerencsejátékokat mentesítsenek (2013. október 24‑iMetropol Spielstätten ítélet, C‑440/12, EU:C:2013:687, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Azonban, amennyiben ugyanezen rendelkezésnek megfelelően a tagállamok élnek azzal a lehetőséggel, hogy meghatározzák a mentesség feltételeit és korlátozásait, és következésképpen azt, hogy az ügyletekre héát vetnek‑e ki, vagy sem, tiszteletben kell tartaniuk az adósemlegességnek a közös héarendszer szerves részét képező elvét (2011. november 10‑iThe Rank Group ítélet, C‑259/10 és C‑260/10, EU:C:2011:719, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az adósemlegesség elvével ellentétes különösen az, ha az egymással versenyző hasonló árukat vagy szolgáltatásokat a héa szempontjából eltérően kezelik (2011. november 10‑iThe Rank Group ítélet, C‑259/10 és C‑260/10, EU:C:2011:719, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Annak meghatározása céljából, hogy két szolgáltatásnyújtás hasonló‑e, elsősorban az átlagos fogyasztó szempontját kell figyelembe venni, elkerülve a csekély eltérésekre alapított mesterséges megkülönböztetést (lásd ebben az értelemben: 2011. november 10‑iThe Rank Group ítélet, C‑259/10 és C‑260/10, EU:C:2011:719, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

Két szolgáltatásnyújtás tehát hasonló, amennyiben a felhasználásuk alapján való összehasonlításuk azt mutatja, hogy azonos tulajdonságokkal rendelkeznek, és a fogyasztók azonos igényeinek kielégítésére szolgálnak, valamint amennyiben a fennálló különbségek nem befolyásolják jelentősen az átlagos fogyasztó arra irányuló döntését, hogy az említett szolgáltatások közül melyiket vegye igénybe (2011. november 10‑iThe Rank Group ítélet, C‑259/10 és C‑260/10, EU:C:2011:719, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

Másként fogalmazva, azt kell megvizsgálni, hogy a szóban forgó szolgáltatások az átlagos fogyasztó szempontjából helyettesítési viszonyban állnak‑e egymással. Ebben az esetben ugyanis a héa szempontjából az eltérő bánásmód befolyásolhatja a fogyasztó választását, ami következésképpen az adósemlegesség elvének a megsértését jelentené (lásd ebben az értelemben: 2022. február 3‑iFinanzamt A ítélet, C‑515/20, EU:C:2022:73, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

E tekintetben nemcsak azon különbségeket kell figyelembe kell venni, amelyek a szóban forgó szolgáltatások tulajdonságait, valamint e szolgáltatások használatát érintik, és amelyek ennélfogva ugyanezen szolgáltatások elválaszthatatlan részét képezik, hanem az e szolgáltatások nyújtásának körülményei közötti különbségeket is, mivel ezek az összefüggésbeli különbségek az átlagos fogyasztó szemszögéből saját igényeinek kielégítése szempontjából különbséget eredményezhetnek, és ennélfogva befolyásolhatják e fogyasztó döntését (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 9‑iPhantasialand ítélet, C‑406/20, EU:C:2021:720, 41. és 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

Így a Bíróság kimondta, hogy a szokásokhoz vagy hagyományokhoz hasonló kulturális jellegű tényezők relevánsak lehetnek az ilyen vizsgálat keretében (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 9‑iPhantasialand ítélet, C‑406/20, EU:C:2021:720, 44. pont).

35

A Bíróság továbbá rámutatott a szerencsejátékokat illetően, hogy a tétek és nyeremények minimumában és maximumában, a nyerési esélyekben, az elérhető formátumokban és a játékos és a játék közötti interaktív jellegben fellelhető különbségek jelentősen befolyásolhatják az átlagos fogyasztó döntését, mivel a szerencsejátéknak alapvetően a nyerési lehetőségben rejlik a vonzereje (lásd ebben az értelemben: 2011. november 10‑iThe Rank Group ítélet, C‑259/10 és C‑260/10, EU:C:2011:719, 57. pont).

36

Ezzel szemben emlékeztetni kell arra, hogy a szolgáltatók személye, az a jogi forma, amelyben azok tevékenységüket kifejtik, az az engedélyezési kategória, amelybe az érintett játékok tartoznak és a felügyelet és szabályozás terén alkalmazandó jogi rendszer, főszabály szerint nem lényegesek e játékok összehasonlíthatóságának értékelése szempontjából (lásd analógia útján: 2011. november 10‑iThe Rank Group ítélet, C‑259/10 és C‑260/10, EU:C:2011:719, 46. és 51. pont).

37

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a szóban forgó szabályozás kettős eltérő bánásmódot valósít meg. Egyrészt e szabályozás különbséget tesz a sorsolásos játékok és az egyéb szerencsejátékok között, mentesítve a héa alól minden online és offline játékszelvény‑vásárlást. Másrészt az említett szabályozás eltérő bánásmódot alkalmaz az online és offline sorsolásos játékoktól eltérő szerencsejátékok között, kizárva az online játékokat az offline játékokra alkalmazandó adómentesség alól.

38

Jóllehet kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a jelen ítélet 29–37. pontjában szereplő megfontolásokra tekintettel értékelje e szolgáltatásnyújtások hasonlóságát, a Bíróság feladata, hogy hasznos útmutatással szolgáljon e tekintetben ahhoz, hogy lehetővé tegye e bíróság számára az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntését (lásd ebben az értelemben: 2024. június 20‑iGEMA ítélet, C‑135/23, EU:C:2024:526, 32. pont).

39

Különösen ki kell emelni, hogy kulturális tényezők, a tétek és nyeremények minimumával és maximumával, valamint a nyerési esélyekkel kapcsolatos különbségek az átlagos fogyasztó szemszögéből különbséget eredményezhetnek mind a sorsolásos játékok és az egyéb szerencsejátékok, mind pedig az online és offline kínált sorsolásos játékoktól eltérő szerencsejátékok között.

40

Ami közelebbről először is a sorsolásos játékok és az egyéb szerencsejátékok hasonlóságának vizsgálatát illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozásnak megfelelően egyrészt más szerencsejátékoktól eltérően, amelyekben a játékos képességei – mint például a játékos ügyessége vagy tudása – befolyásolhatják a nyerés valószínűségét, az e szabályozás értelmében vett sorsolásos játékok keretében a nyerteseket kizárólag a véletlen határozza meg, anélkül hogy képességeik bármilyen befolyást gyakorolhatnának e tekintetben. Másrészt, mivel ebben a keretben a nyertest egy konkrét időpontban választják ki, a játékszelvény megvásárlása és az eredmény között eltelt idő jelentős lehet.

41

Az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozásban meghatározott sorsolásos játékokat tehát a nyertesek meghatározására vonatkozó várakozási idő és a játék kimenetelére vonatkozó, a játékosok képességei befolyásának teljes hiánya közötti kombináció jellemzi.

42

Márpedig úgy tűnik, hogy az ilyen objektív különbségek az egyéb szerencsejátékokhoz képest jelentősen befolyásolhatják az átlagos fogyasztó arra vonatkozó döntését, hogy melyik szerencsejáték‑kategóriát vegye igénybe, aminek vizsgálata azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

43

Másodszor, ami az online és offline kínált sorsolásos játékoktól eltérő szerencsejátékokban való részvétel hasonlóságának vizsgálatát illeti, különösen az e játékokat övező rendszertani tényezőket kell figyelembe venni.

44

Úgy tűnik ugyanis, hogy a szerencsejátékok földrajzi és időbeli hozzáférhetőségével, a névtelenség lehetőségével, valamint a játékosok közötti, illetve az utóbbiak és a játékszervezők közötti interakciók fizikai vagy virtuális jellegével kapcsolatos különbségek jelentős mértékben befolyásolhatják az átlagos fogyasztó arra vonatkozó döntését, hogy melyik szerencsejáték‑kategóriát vegye igénybe, aminek vizsgálata azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

45

A jelen ítélet 29–44. pontjában kifejtett megfontolásokra tekintettel első ránézésre úgy tűnik, hogy a jelen ítélet 37. pontjában foglalt szolgáltatások nem hasonlóak, ami azt jelenti, hogy az olyan eltérő bánásmód, mint amelyről az alapügyben szó van, összeegyeztethető az adósemlegesség elvével. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy minden releváns tényezőre tekintettel konkrétan megvizsgálja, hogy e szabályozás sérti‑e ezt az elvet.

46

Következésképpen az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontját az adósemlegesség elvével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely eltérő bánásmódot alkalmaz egyrészt a játékszelvény‑vásárlás és az offline kínált egyéb szerencsejátékokban való részvétel, és másrészt az online kínált sorsolásos játékoktól eltérő szerencsejátékokban való részvétel között, kizárva ez utóbbit az előbbiekre alkalmazandó héamentességből, amennyiben az e szerencsejáték‑kategóriák közötti objektív különbségek jelentősen befolyásolhatják az átlagos fogyasztó arra vonatkozó döntését, hogy e szerencsejáték‑kategóriák közül melyiket vegye igénybe.

47

A harmadik és negyedik kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, az kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan tagállami bíróság, amelynek határozatai ellen nincs jogorvoslati lehetőség, alkalmazhat olyan nemzeti rendelkezést, amely feljogosítja őt arra, hogy fenntartsa az általa a nemzeti jogának magasabb rendű szabályaival összeegyeztethetetlennek ítélt nemzeti rendelkezések joghatásait, annak a kifogásnak a vizsgálata nélkül, amely szerint e rendelkezések az uniós joggal is összeegyeztethetetlenek, és anélkül, hogy e jog ezen értelmezési kérdéseit a Bíróság elé terjesztené.

48

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Erre tekintettel a Bíróságnak adott esetben át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket (2024. május 16‑iToplofikatsia Sofia [Az alperes lakóhelyének fogalma] ítélet, C‑222/23, EU:C:2024:405, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

E célból a Bíróság a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolása alapján meghatározhatja az uniós jog azon rendelkezéseit, illetve jogelveit, amelyeknek az értelmezése az alapügyben felmerülő jogvita tárgyára figyelemmel szükséges (2024. március 21‑iDyrektor Izby Administracji Skarbowej w Bydgoszczy [Helyesbítés lehetősége téves adómérték esetén] ítélet, C‑606/22, EU:C:2024:255, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50

A jelen ügyben, noha a harmadik és a negyedik kérdés az uniós jog által azon tagállami bíróság számára előírt kötelezettségekre vonatkozik, amelynek határozatai ellen nincs jogorvoslati lehetőség, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e kérdést egy elsőfokú nemzeti bíróság terjesztette elő, amely arra keresi a választ, hogy milyen következményekkel jár az olyan nemzeti rendelkezésnek az adósemlegesség elvével összefüggésben értelmezett 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontjával való esetleges összeegyeztethetetlensége, amelyet a tagállamának alkotmánybírósága a nemzeti joga magasabb szintű szabályainak megsértése miatt megsemmisített, és amelynek joghatásait ez utóbbi bíróság fenntartotta.

51

Ebben az összefüggésben kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak az alapügyben nem közvetlenül a tagállamának alkotmánybírósága által tanúsított magatartásról kell határoznia, hanem adott esetben le kell vonnia az e nemzeti rendelkezés uniós joggal való összeegyeztethetetlenségéből eredő következményeket egy adóalany és valamely adóhatóság között az ezen adóalany által fizetendő héa összege tárgyában folyamatban lévő jogvitában.

52

E körülmények között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik és negyedik kérdést úgy kell átfogalmazni, hogy e kérdésekkel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elve és az uniós jog elsőbbségének elve arra kötelezi‑e a nemzeti bíróságot, hogy mellőzze az adósemlegesség elvével összefüggésben értelmezett 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontjával összeegyeztethetetlennek ítélt nemzeti rendelkezések alkalmazását, anélkül, hogy a nemzeti alkotmánybíróságnak az e nemzeti rendelkezések joghatásait fenntartó ítélete e tekintetben jelentőséggel bírna.

53

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében előírt lojális együttműködés elve szerint a tagállamok kötelesek az uniós jog megsértéséből eredő jogellenes következményeket megszüntetni, és hogy ez a kötelezettség, hatáskörük keretein belül, az érintett tagállam valamennyi szervére vonatkozik (2023. október 5‑iOsteopathie Van Hauwermeiren ítélet, C‑355/22, EU:C:2023:737, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54

Ezért amikor megállapítják, hogy valamely nemzeti szabályozás összeegyeztethetetlen az uniós joggal, az érintett tagállam hatóságainak – a meghozandó intézkedések megválasztását teljes mértékben megőrizve – gondoskodniuk kell arról, hogy a nemzeti jog a lehető leghamarabb megfeleljen az uniós jognak, és hogy a jogalanyoknak az uniós jogból eredő jogai teljes mértékben érvényesüljenek (2023. október 5‑iOsteopathie Van Hauwermeiren ítélet, C‑355/22, EU:C:2023:737, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55

Arra is emlékeztetni kell, hogy az uniós jog elsőbbségének elve megköveteli, hogy amennyiben a nemzeti jogszabályoknak az uniós jog követelményeivel összhangban álló értelmezése nem lehetséges, az uniós jogi rendelkezéseket hatáskörének keretei között alkalmazni hivatott nemzeti bíróság az előtte folyamatban lévő jogvitában köteles biztosítani e jog követelményeinek teljes érvényesülését, szükség esetén – saját hatáskörénél fogva – mellőzve az uniós jog közvetlen hatállyal bíró rendelkezésével ellentétes bármely, akár utólag keletkezett nemzeti szabályozás vagy gyakorlat alkalmazását, anélkül hogy előzetesen kérelmeznie kellene vagy meg kellene várnia e nemzeti szabályozás vagy gyakorlat jogalkotói vagy bármilyen egyéb alkotmányos úton történő megsemmisítését (2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2022:99, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56

Márpedig a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontja közvetlen hatállyal rendelkezik (lásd analógia útján: 2011. november 10‑iThe Rank Group ítélet, C‑259/10 és C‑260/10, EU:C:2011:719, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57

Kétségtelen, hogy – amint az a jelen ítélet 26. pontjában megállapításra került – e rendelkezés bizonyos mérlegelési mozgásteret enged a tagállamoknak, amikor az említett rendelkezésben foglalt héamentesség feltételeit előíró és korlátait meghatározó szabályozást fogadnak el.

58

Mindemellett az a körülmény, hogy a tagállamok valamely irányelv rendelkezése értelmében mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, nem zárja ki annak bírósági felülvizsgálatát, hogy a nemzeti hatóságok túllépték‑e ezt a mérlegelési mozgásteret (lásd ebben az értelemben: 2014. október 9‑iTraum ítélet, C‑492/13, EU:C:2014:2267, 47. pont; 2022. március 8‑iBezirkshauptmannschaft Hartberg‑Fürstenfeld [Közvetlen hatály] ítélet, C‑205/20, EU:C:2022:168, 30. pont; 2023. április 27‑iM. D. [A Magyarországra való beutazás tilalma] ítélet, C‑528/21, EU:C:2023:341, 98. pont).

59

Márpedig az említett mérlegelési mozgástér korlátai többek között az adósemlegesség elvéből erednek. Így a Bíróság már kimondta, hogy amennyiben ellentétesek az adósemlegesség elvével azok a feltételek vagy korlátozások, amelyektől a tagállam függővé teszi a szerencsejátékok héamentességét, az említett tagállam e feltételek vagy korlátozások alapján nem tagadhatja meg az ilyen játékok szervezőjétől azon adómentességet, amelyre ez utóbbi a 2006/112 irányelv alapján jogosan tarthat igényt (lásd ebben az értelemben: 2011. november 10‑iThe Rank Group ítélet, C‑259/10 és C‑260/10, EU:C:2011:719, 68. pont).

60

Emlékeztetni kell arra is, hogy kizárólag a Bíróság engedélyezheti, kivételesen és jogbiztonságon alapuló kényszerítő megfontolások alapján, azon kizárás joghatásainak ideiglenes felfüggesztését, amelyeket valamely uniós jogi szabály a vele ellentétes nemzeti jogra gyakorol. A Bíróság által adott jogértelmezéshez fűződő joghatások időbeli korlátozására kizárólag ugyanazon ítéletben kerülhet sor, amely a kért értelmezésről szól (2023. október 5‑iOsteopathie Van Hauwermeiren ítélet, C‑355/22, EU:C:2023:737, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61

Sértené az uniós jog elsőbbségét és egységes alkalmazását, ha a nemzeti bíróságoknak lehetőségük lenne – akár ideiglenesen – elsőbbséget biztosítani az uniós joggal ellentétes nemzeti rendelkezéseknek az uniós joggal szemben (2023. október 5‑iOsteopathie Van Hauwermeiren ítélet, C‑355/22, EU:C:2023:737, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62

Az elsőbbség elve tehát arra kötelezi a nemzeti bíróságot, hogy tekintsen el a közvetlen hatályú uniós joggal ellentétesnek ítélt nemzeti rendelkezések alkalmazásától, még akkor is, amikor a nemzeti alkotmánybíróság előzetesen ezen alkotmányellenesnek ítélt rendelkezések kötelező ereje megszűnésének elhalasztásáról döntött (lásd ebben az értelemben: 2009. november 19‑iFilipiak ítélet, C‑314/08, EU:C:2009:719, 85. pont).

63

A Bíróság arra is rámutatott, hogy az a nemzeti bíróság, amely korábban már élt az EUMSZ 267. cikk második bekezdésében részére biztosított lehetőséggel, kötve van az alapügy elbírálásánál a Bíróság által a szóban forgó rendelkezések tekintetében adott értelmezéshez, és adott esetben figyelmen kívül kell hagynia a felsőbb szintű bíróság megállapításait, ha úgy ítéli meg, hogy ezen értelmezésre való figyelemmel azok nem felelnek meg az uniós jognak (2010. október 5‑iElchinov ítélet, C‑173/09, EU:C:2010:581, 30. pont).

64

A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik és a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elve és az uniós jog elsőbbségének elve arra kötelezi a nemzeti bíróságot, hogy mellőzze az adósemlegesség elvével összefüggésben értelmezett 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontjával összeegyeztethetetlennek ítélt nemzeti rendelkezések alkalmazását, anélkül, hogy a nemzeti alkotmánybíróságnak az e nemzeti rendelkezések joghatásait fenntartó ítélete e tekintetben jelentőséggel bírna.

65

Az ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy visszatéríthető‑e az adóalany részére az általa kínált szerencsejátékok és fogadások valós bruttó árrése után a 2006/112 irányelv és az adósemlegesség elvének megsértésével általa megfizetett héa.

66

A jelen ügyben, noha a kérdést előterjesztő bíróság az ötödik kérdésében az uniós jog megsértésével megfizetett héa visszatérítésére vonatkozó számítási módra hivatkozik, meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában e tekintetben semmilyen magyarázattal nem szolgál.

67

Ezzel szemben e határozatból kitűnik, hogy az ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy amennyiben azt állapítja meg, hogy az adósemlegesség elvével összefüggésben értelmezett 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontjával ellentétes az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás, az alapeljárás felperese jogosult‑e az e szabályozás alapján megfizetett héa összegének visszatérítésére.

68

E kérdést tehát úgy kell érteni, hogy az a jogalap nélkül fizetett összeg visszakövetelésére vonatkozó uniós jogi szabályok értelmezésére irányul (lásd analógia útján: 2011. szeptember 6‑iLady & Kid és társai ítélet, C‑398/09, EU:C:2011:540).

69

E körülmények között, és figyelemmel a jelen ítélet 48. és 49. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdést úgy kell átfogalmazni, hogy azzal a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a jogalap nélkül fizetett összeg visszakövetelésére vonatkozó uniós jogi szabályokat úgy kell‑e értelmezni, hogy azok biztosítják az adóalany számára a valamely tagállamban a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdése i) pontjának megsértésével beszedett héa összegének visszatérítéséhez való jogot.

70

Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az uniós jog megsértésével valamely tagállam által beszedett adók visszatérítéséhez való jog az ilyen adókat tiltó, a Bíróság által értelmezett uniós jogi rendelkezések által a jogalanyok számára biztosított jogokból ered, és azokat kiegészíti. A tagállamok tehát főszabály szerint kötelesek az uniós jog megsértésével beszedett adók visszafizetésére (2023. szeptember 28‑iAdministrația Județeană a Finanțelor Publice Brașov [A visszatérítéshez való jog átruházása] ítélet, C‑508/22, EU:C:2023:715, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71

A jogalap nélkül fizetett összeg visszaköveteléséhez való jog célja tehát az adó uniós joggal való összeegyeztethetetlensége következményeinek orvoslása, semlegesítve a gazdasági terhet, amellyel ezen adó jogtalanul sújtotta azt a gazdasági szereplőt, aki azt végül valóban viselte (2013. május 16‑iAlakor Gabonatermelő és Forgalmazó ítélet, C‑191/12, EU:C:2013:315, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72

Mindazonáltal az ilyen visszatérítés kivételesen megtagadható, amennyiben az a jogosult jogalap nélküli gazdagodását idézi elő. Az uniós jogrendben e téren biztosított jogok védelme nem vonja tehát maga után az uniós jog megsértésével kivetett adók, illetékek és díjat visszatérítését, amennyiben megállapítható, hogy az ezen adók fizetésére kötelezett személy ezen adókat ténylegesen áthárította más adóalanyokra (lásd ebben az értelemben: 2013. május 16‑iAlakor Gabonatermelő és Forgalmazó ítélet, C‑191/12, EU:C:2013:315, 25. pont; 2024. március 21‑iDyrektor Izby Administracji Skarbowej w Bydgoszczy [Helyesbítés lehetősége téves adómérték esetén] ítélet, C‑606/22, EU:C:2024:255, 34. és 35. pont).

73

Ezt a kivételt azonban megszorítóan kell értelmezni, figyelembe véve többek között azt a tényt, hogy valamely adó fogyasztóra való áthárítása nem semlegesíti szükségképpen az adóztatás adóalanyra gyakorolt gazdasági hatásait (lásd ebben az értelemben: 2003. október 2‑iWeber’s Wine World és társai ítélet, C‑147/01, EU:C:2003:533, 95. pont).

74

Így még abban az esetben is, ha megállapítható, hogy a tartozatlan adó terhét harmadik személyekre hárították át, ezen adó gazdasági szereplőnek való visszatérítése nem vonja maga után szükségszerűen ez utóbbi jogalap nélküli gazdagodását, mivel az említett adó összegének az alkalmazott árba való beépítése az értékesítései mennyiségének csökkenéséhez kötődő kárt okozhatott neki (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 6‑iLady & Kid és társai ítélet, C‑398/09, EU:C:2011:540, 21. pont; 2024. március 21‑iDyrektor Izby Administracji Skarbowej w Bydgoszczy [Helyesbítés lehetősége téves adómérték esetén] ítélet, C‑606/22, EU:C:2024:255, 28. pont).

75

Emlékeztetni kell arra is, hogy az olyan jogalap nélküli gazdagodás fennállása és mértéke, amelyet az uniós jog alapján jogalap nélkül beszedett adó visszatérítése eredményezne az adóalany számára, kizárólag az összes releváns körülményt figyelembe vevő gazdasági elemzéssel állapítható meg (lásd ebben az értelemben: 2008. április 10‑iMarks & Spencer ítélet, C‑309/06, EU:C:2008:211, 43. pont; 2024. március 21‑iDyrektor Izby Administracji Skarbowej w Bydgoszczy [Helyesbítés lehetősége téves adómérték esetén] ítélet, C‑606/22, EU:C:2024:255, 38. pont).

76

Ebből következik, hogy az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a jogalap nélkül fizetett összeg visszakövetelésére vonatkozó uniós jogi szabályokat úgy kell értelmezni, hogy azok biztosítják az adóalany számára a valamely tagállamban a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdése i) pontjának megsértésével beszedett héa összegének visszatérítéséhez való jogot, feltéve hogy e visszatérítés nem eredményezi ezen adóalany jogalap nélküli gazdagodását.

77

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: