–

a „Baltijas Starptautiskā Akadēmija” SIA képviseletében I. Cvetkova,

–

a „Stockholm School of Economics in Riga” SIA képviseletében E. Balode‑Buraka, D. Driče és L. Rasnačs advokāti,

–

a lett kormány képviseletében J. Davidoviča, I. Hūna és K. Pommere, meghatalmazotti minőségben,

–

a holland kormány képviseletében M. Bulterman, M. Gijzen, J. Hoogveld és J. Langer, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében P. Arenas, C. Kovács és A. Sauka, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem [az EUMSZ] 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17‑i 651/2014/EU bizottsági rendelet (HL 2014. L 187., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 149., 8. o. és HL 2021. L 365., 47. o.) 2. cikke 83. pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmeket a „Baltijas Starptautiskā Akadēmija” SIA (a továbbiakban: BSA), illetve a „Stockholm School of Economics in Riga” SIA (a továbbiakban: SSE) magánjogi felsőoktatási intézmények és a Latvijas Zinātnes padome (lett tudományos tanács, Lettország) között az utóbbi által közzétett, alap‑ és alkalmazott kutatási projektek benyújtására irányuló pályázati felhívás keretében az említett intézmények által benyújtott projektfinanszírozási kérelmek elutasítása tárgyában folyamatban lévő jogviták keretében terjesztették elő.

3

A 651/2014 rendelet (45), (47), (48) és (49) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[…]

4

E rendelet „Hatály” című 1. cikke az (1) bekezdésében a következőket mondja ki

„Ezt a rendeletet a következő támogatási kategóriákra kell alkalmazni:

[…]

[…]”.

5

E rendelet „Fogalommeghatározások” című 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

A kutatás‑fejlesztési és innovációs támogatással kapcsolatos fogalommeghatározások

83. „kutató‑tudásközvetítő szervezet”: (közjogi vagy magánjogi értelemben) jogi formájától vagy finanszírozási módjától függetlenül olyan entitás (pl. egyetem vagy kutatóintézet, technológiatranszfer‑ügynökség, innovációs közvetítő, valós vagy virtuális együttműködést kínáló kutatásorientált entitás), amelynek elsődleges célja a független tevékenységként végzett alapkutatás, ipari kutatás vagy kísérleti fejlesztés, vagy e tevékenységek eredményeinek oktatás, közzététel vagy tudástranszfer útján széles körben történő terjesztése. Amennyiben az ilyen entitás gazdasági tevékenységeket is végez, a gazdasági tevékenységek finanszírozását, a gazdasági tevékenységekkel járó költségek és az abból származó bevételek elszámolását elkülönítve kell végezni. Azok a vállalkozások, amelyek például részvényesként vagy tagként döntő befolyással lehetnek egy ilyen entitásra, nem élvezhetnek preferenciális hozzáférést az általa elért kutatási eredményekhez”.

6

„A kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatások keretrendszere” című európai bizottsági közlemény (HL 2014. C 198., 1. o.; a továbbiakban: 2014. évi bizottsági közlemény) 17., 19. és 20. pontja a következőket írja elő:

[…]

7

A minisztertanács 2017. december 12‑i 725. sz., „Fundamentālo un lietišķo pētījumu projektu izvērtēšanas un finansējuma administrēšanas kārtība” (az alap‑ és alkalmazott kutatási projektek értékelési és finanszírozási eljárásai) című rendelete (Latvijas Vēstnesis, 2017, 248. sz.) a 2.7. pontjában a következőket mondja ki:

„[A] pályázó a (közjogi vagy magánjogi) jogi formájától vagy a tevékenységét szabályozó normatív rendelkezések (alapszabály, belső szabályzat, alapító okirat) szerinti finanszírozási módjától függetlenül a tudományos intézmények nyilvántartásában szereplő olyan tudományos intézmény, amely elsődlegesen nem gazdasági jellegű tevékenységet folytat, és megfelel a [651/2014 rendelet] 2. cikkének 83. pontja szerinti „kutató‑tudásközvetítő szervezet” meghatározásának.”

8

A 725. sz. rendelet 6. pontja értelmében:

„A pályázó a gazdasági tevékenységéhez nem kapcsolódó projektet hajt végre. Egyértelműen elkülöníti egymástól azokat az elsődleges tevékenységeket (és a kapcsolódó pénzügyi mozgásokat), amelyek nem gazdasági jellegűek, azon tevékenységektől, amelyek gazdasági tevékenységeknek minősülnek. A kereskedők számára végzett tevékenységeket, a kutatási infrastruktúra bérbeadását és a tanácsadási szolgáltatásokat gazdasági tevékenységeknek kell tekinteni. Amikor a tudományos intézmény olyan más gazdasági tevékenységeket is folytat, amelyek nem felelnek meg a nem gazdasági jellegű elsődleges tevékenységeknek, e tevékenységeit és a kapcsolódó pénzügyi mozgásokat elkülöníti a többi tevékenységétől és az azokhoz kapcsolódó pénzügyi mozgásoktól.”

9

A 725. sz. rendelet 12.5 pontja a következőképpen rendelkezik:

„A [lett tudományos tanács] értékeli, hogy a projektjavaslat megfelel‑e a következő adminisztratív támogathatósági kritériumoknak: a projekt végrehajtására a jelen rendeletben foglalt követelményeknek eleget tevő tudományos intézetben kerül sor.”

10

Az előterjesztő bíróságok előtti két ügyben az alapeljárásbeli felperesek olyan magánjogi felsőoktatási intézmények, amelyek pályázatot nyújtottak be a lett tudományos tanács által 2019‑ben és 2020‑ban közzétett két különböző, kutatási projektek finanszírozására vonatkozó pályázati felhívásra.

11

A lett tudományos tanács az oktatási és tudományos minisztérium felügyelete alatt álló közigazgatási hatóság, amelynek feladata a tudományos és technológiai fejlesztés nemzeti politikájának végrehajtása, biztosítva azon tudományos kutatási programok és projektek szakértelmét, végrehajtását és felügyeletét, amelyeket az állami költségvetés terhére, az Európai Unió strukturális alapjai és egyéb külföldi források által finanszíroznak.

12

A BSA Lettországban székhellyel rendelkező korlátolt felelősségű gazdasági társaság, amely egyetemi és nem egyetemi jellegű felsőoktatási szolgáltatásokat nyújt. Állami akkreditációval rendelkező felsőoktatási intézményről van szó, amely egyébiránt szerepel a tudományos intézmények nyilvántartásában.

13

A 2020. január 23‑i határozatával a lett tudományos tanács jóváhagyta a 2020. évre szóló alap‑ és alkalmazott kutatási projektekre irányuló általános pályázati felhívásról szóló rendeletet, amely felhívás keretében a BSA projektjavaslatot nyújtott be.

14

A 2020. április 14‑i határozatával a lett tudományos tanács támogatásra való jogosultság hiánya miatt elutasította a BSA projektjavaslatát azzal az indokkal, hogy a BSA nem tekinthető a 725. sz. rendelet értelmében vett tudományos intézménynek, mivel nem felel meg a „kutató‑tudásközvetítő szervezetnek” a 651/2014 rendelet 2. cikke 83. pontjában szereplő fogalommeghatározásának.

15

Közelebbről, a lett tudományos tanács jelezte, hogy a BSA által benyújtott dokumentumok egyáltalán nem tartalmaztak olyan információt, amely alapján megállapítható lett volna, hogy a független kutatások folytatása képezi‑e az elsődleges tevékenységét. E tekintetben e tanács rámutatott arra, hogy 2019‑ben a BSA üzleti forgalmának 84%‑át az egyetemi tevékenységért kapott díjak alkották, amely a BSA tevékenységének típusára tekintettel (korlátolt felelősségű társaság, amelynek elsődleges célja a haszonszerzés) gazdasági tevékenységnek minősül. Következésképpen a lett tudományos tanács arra a következtetésre jutott, hogy a BSA elsődleges tevékenységét kereskedelmi jellegűnek kell tekinteni.

16

A lett tudományos tanács emellett megállapította, hogy a BSA által benyújtott dokumentumok nem tartalmaztak elegendő információt arra vonatkozóan, hogy azok a vállalkozások, amelyek például részvényesként vagy tagként döntő befolyással lehetnek rá, nem élvezhetnek preferenciális hozzáférést a kutatási kapacitásaihoz vagy az általa elért kutatási eredményekhez. Következésképpen a lett tudományos tanács úgy ítélte meg, hogy a BSA nem tudta biztosítani, hogy a projekt végrehajtása és a finanszírozásának felhasználása megfeleljen a 725. sz. rendelet 6. pontjának, amely megköveteli, hogy a pályázó olyan projektet hajtson végre, amely nem kapcsolódik a gazdasági tevékenységéhez, és egyértelműen különítse el egymástól azokat az elsődleges tevékenységeket (és a kapcsolódó pénzügyi mozgásokat), amelyek nem gazdasági jellegűek, azon tevékenységektől, amelyek gazdasági tevékenységeknek minősülnek.

17

A BSA az Administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság, Lettország) előtt vitatta a lett tudományos tanács elutasító határozatát arra hivatkozva, hogy a független kutatás az elsődleges tevékenységét képezi. A BSA azzal érvel, hogy sem a 651/2014 rendelet, sem a pályázati rendelet nem tartalmaz olyan megjelölést, amely szerint a pályázó nem gyakorolhat gazdasági tevékenységet és abból nem tehet szert nyereségre, ahogyan azt sem írja elő, hogy milyen aránynak kell lennie a gazdasági és a nem gazdasági jellegű tevékenységek között. A BSA továbbá azt állítja, hogy egyértelműen elkülöníti egymástól a gazdasági jellegű, illetve a nem gazdasági jellegű elsődleges tevékenységeket, valamint a kapcsolódó pénzügyi mozgásokat.

18

A kérdést előterjesztő bíróságban ennélfogva kérdés merül fel a 651/2014 rendelet – amelyre a lett jogszabály utal – 2. cikke 83. pontja értelmében vett „kutató‑tudásközvetítő szervezet” fogalmának értelmezésével, valamint az ilyen szervezet jellemzésére szolgáló kritériumokkal kapcsolatban.

19

E körülmények között az Administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság, Lettország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

20

Az SSE Lettországban székhellyel rendelkező korlátolt felelősségű társaság, amelynek célja többek között a tudomány fejlesztése, és amelynek tevékenységei között szerepel a gazdaságtudományok területén folytatott alap‑ és alkalmazott kutatás. Emellett egyetemi és szakoktatást is nyújt. Egyetlen tagja a „Rīgas Ekonomikas augstskola – Stockholm School of Economics in Riga” elnevezésű alapítvány, amely szerepel az egyesületek és alapítványok nyilvántartásában.

21

A 2019. május 22‑i határozatával a lett tudományos tanács jóváhagyta a 2019. évre szóló alap‑ és alkalmazott kutatási projektekre irányuló általános pályázati felhívásról szóló rendeletet, amely felhívás keretében az SSE projektjavaslatot nyújtott be.

22

A 2019. szeptember 19‑i határozatával a lett tudományos tanács támogatásra való jogosultság hiánya miatt elutasította az SSE projektjavaslatát azzal az indokkal, hogy az SSE nem tekinthető a 725. sz. rendelet értelmében vett tudományos intézménynek, mivel nem felel meg a „kutató‑tudásközvetítő szervezetnek” a 651/2014 rendelet 2. cikke 83. pontjában szereplő fogalommeghatározásának.

23

E határozat elsősorban azon alapult, hogy az SSE projektjavaslatából kitűnt, hogy 2018‑ban az SSE nem gazdasági jellegű tevékenységeiből származó üzleti forgalom aránya 34% volt, a gazdasági tevékenységekből származó 66%‑kal szemben.

24

A lett tudományos tanács ebből azt a következtetést vonta le, hogy az SSE elsődleges tevékenysége kereskedelmi jellegű, és nem tekinthető úgy, hogy elsődleges célja a független tevékenységként végzett alapkutatás, ipari kutatás vagy kísérleti fejlesztés, vagy e tevékenységek eredményeinek oktatás, közzététel vagy tudástranszfer útján széles körben történő terjesztése. Azt is megállapította, hogy az SSE által benyújtott dokumentumok emellett nem tartalmaznak arra utaló információkat, hogy az SSE az elsődleges tevékenységéből származó bevételének összességét újra e tevékenységbe fektetné be.

25

Az SSE az Administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság) előtt megtámadta a lett tudományos tanács elutasító határozatát többek között arra hivatkozva, hogy teljesíti a 725. sz. rendeletben előírt követelményeket, mivel szerepel a tudományos intézmények nyilvántartásában, ezenfelül pedig az elsődleges tevékenysége nem gazdasági jellegű. E tekintetben az SSE dokumentumokat nyújtott be annak bizonyítására, hogy az elsődleges tevékenységéhez kapcsolódó pénzügyi mozgásokat elkülönítette a gazdasági jellegű tevékenységeitől, és az e gazdasági tevékenységeiből származó nyereséget újra a kutatóintézetként végzett elsődleges tevékenységébe fektette be.

26

Az Administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság, Lettország) a 2020. június 8‑i ítéletével elutasította az SSE keresetét. E bíróság, jóllehet elismerte, hogy a tudományos tevékenység az SSE tevékenységi területeinek egyike, rámutatott arra, hogy a 2018. évi üzleti forgalomra vonatkozó tájékoztatóból az tűnik ki, hogy az SSE gazdasági tevékenységeihez kapcsolódó bevételek és kiadások jelentősebbek a nem gazdasági jellegű tevékenységekből származóknál. E bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy az SSE nem minősül az alap‑ és alkalmazott kutatások folytatása céljából állami finanszírozásra jogosult tudományos intézménynek.

27

Az SSE ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be az Administratīvā apgabaltiesához (regionális közigazgatási bíróság, Lettország).

28

E bíróságnak kétségei vannak a lett tudományos tanács és az Administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság) által tett megállapításokat illetően. Véleménye szerint azon kritériumok jóváhagyása esetén, amelyeket e hatóságok a támogatások tudományos intézetek számára való nyújtására vonatkozóan megállapítottak, és amelyek szerint a gazdasági tevékenységeihez kapcsolódó bevételeknek és kiadásoknak alacsonyabbaknak kell lenniük a nem gazdasági tevékenységekből származóknál, a magánjogi felsőoktatási intézmények nem részesülhetnének állami kutatástámogatásban, ami eltérő bánásmódot eredményezne velük szemben.

29

Az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság) azon a véleményen van, hogy a 651/2014 rendelet nem állapítja meg egyértelműen, hogy valamely jogalany „kutató‑tudásközvetítő szervezetként” való minősítése érdekében indokolt‑e figyelembe venni e jogalany gazdasági és nem gazdasági tevékenységeiből származó bevételek és kiadások arányát.

30

Úgy véli, hogy az előtte folyamatban lévő ügy megoldása a 651/2014 rendelet 2. cikke 83. pontjának a Bíróság általi értelmezésétől függ.

31

E körülmények között az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság, Lettország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

32

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk által létrehozott együttműködés keretében kizárólag az ügyben eljáró és a meghozandó határozatért felelős nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy az ügy sajátos jellemzőire tekintettel az ítélet meghozatalához szükség van‑e az előzetes döntéshozatalra, és hogy a Bíróságnak feltett kérdések relevánsak‑e. Következésképpen, ha a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (2020. december 10‑iJ & S Service ítélet, C‑620/19, EU:C:2020:1011, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

Így vélelmezhetjük az uniós szabályozást érintő kérdések relevanciáját. A Bíróság csak akkor tagadhatja meg a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről való határozathozatalt, ha nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a jogi vagy ténybeli elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson, vagy ha a probléma hipotetikus jellegű (2022. február 24‑iTiketa ítélet, C‑536/20, EU:C:2022:112, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

A jelen ügyekben a 651/2014 rendelet 2. cikke 83. pontjának értelmezésére kérik a Bíróságot, amely rendelkezés a „kutató‑tudásközvetítő szervezet” fogalmát határozza meg. Mindazonáltal az előterjesztő bíróságok az előzetes döntéshozatal iránti kérelmeiket az alap‑ és alkalmazott kutatás állami finanszírozásáról szóló 725. sz. rendeletnek a lett tudományos tanács általi alkalmazásával kapcsolatos jogviták keretében terjesztették elő. Amint azt e bíróságok kifejtik, a 725. sz. rendelet 2.7 pontja egyértelmű és feltétlen utalást tartalmaz a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontjára, és pontosítja, hogy a projektet benyújtó pályázó abban az esetben jogosult a lett tudományos tanács által nyújtott állami kutatásfinanszírozásra, ha megfelel a kutatószervezetnek a 651/2014 rendelet 2. cikke 83. pontjában szereplő fogalommeghatározásának. Mivel – amint azt az említett bíróságok kellő mértékben kifejtették – az alapeljárások megoldása a 651/2014 rendelet e rendelkezésének értelmezésétől függ, kitűnik, hogy a Bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adott válaszai szükségesek a kérdést előterjesztő bíróságok általi ítélethozatalhoz.

35

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság elismerte, hogy hatáskörrel rendelkezik az uniós jogi rendelkezésekre vonatkozó, előzetes döntéshozatal iránti kérelmekről való döntésre olyan helyzetekben, amikor az alapeljárás tárgyát képező tények nem tartoznak ugyan az uniós jog hatálya alá, de e rendelkezéseket a nemzeti jog – a tárgyuk vagy a hatályuk módosítása nélkül – az e rendelkezések tartalmára való közvetlen és feltétlen utalással alkalmazandóvá tette. A Bíróság ezenfelül következetesen kimondta, hogy az ilyen típusú helyzetekben az uniós jogrend egyértelmű érdeke, hogy a jövőbeli eltérő értelmezések elkerülése érdekében az uniós jogból vett rendelkezéseket egységesen értelmezzék (lásd ebben az értelemben: 1990. október 18‑iDzodzi ítélet, C‑297/88 és C‑197/89, EU:C:1990:360, 36. és 37. pont; 2019. október 24‑iBelgische Staat ítélet, C‑469/18 és C‑470/18, EU:C:2019:895, 21–23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. december 10‑iJ & S Service ítélet, C‑620/19, EU:C:2020:1011, 34., 44. és 45. pont).

36

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekből kitűnik, hogy a lett hatóságok azzal, hogy az alapkutatások állami finanszírozására vonatkozó jogosultsági kritériumok meghatározása keretében a 725. sz. rendelet 2.7 pontjában közvetlen és feltétlen módon utaltak a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontjára, biztosítani kívánták a nemzeti jog és a releváns uniós jog közötti összhangot, valamint azt, hogy az alapkutatás állami finanszírozására vonatkozó rendszerük összeegyeztethető legyen az állami támogatásokra vonatkozó uniós jogszabályokkal, így az említett utalás nem módosítja sem e rendelkezés tárgyát, sem annak hatályát.

37

E körülmények között a Bíróságnak a jelen ügyekben előterjesztett első, második, harmadik és negyedik kérdésre kell választ adnia annyiban, amennyiben azok a 651/2014 rendelet 2. cikke 83. pontjának az értelmezésére vonatkoznak.

38

Ezzel szemben a C‑164/21. sz. ügyben előterjesztett ötödik, arra vonatkozó kérdést illetően, hogy mennyiben releváns az entitás által fogadott hallgatók származása, valamint az intézmény által nyújtott oktatás típusa a kutató‑tudásközvetítő szervezetként való minősítés kritériumaként, meg kell állapítani, hogy e kérdés hipotetikus jellegű, mivel az előterjesztő bíróság nem fejti ki kellő egyértelműséggel és pontossággal azokat az indokokat, amelyek alapján az említett kérdést feltette, ahogyan azt sem, hogy az említett kérdésre adott válasz mennyiben szükséges az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez.

39

A C‑164/21. sz. ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem ugyanis nem jelöli meg, hogy azok a kritériumok, amelyekre e kérdés vonatkozik, mennyiben relevánsak az alapeljárás keretében, például abból a szempontból, hogy a lett tudományos tanács e kritériumokra alapította volna a határozatát, vagy hogy a BSA az előterjesztő bírósághoz benyújtott keresetében hivatkozott volna azokra. Következésképpen a C‑164/21. sz. ügyben előterjesztett ötödik kérdést elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

40

A C‑164/21. sz. ügyben előterjesztett első és második kérdéssel, valamint a C‑318/21. sz. ügyben előterjesztett első, második és harmadik kérdéssel, amelyeket együttesen kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróságok lényegében arra várnak választ, hogy a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan magánjogi entitás, amely több, a kutatást is magában foglaló tevékenységet folytat, de amelynek a bevételei nagyobb részben gazdasági tevékenységekből, így visszterhesen nyújtott oktatási szolgáltatásokból származnak, az e rendelkezés értelmében vett „kutató‑tudásközvetítő szervezetnek” tekinthető‑e.

41

Az előterjesztő bíróságok így a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontjában meghatározott „kutató‑tudásközvetítő szervezet” fogalmának értelmezésével, valamint az ilyen szervezet jellemzésére szolgáló kritériumokkal kapcsolatos kérdésre várnak választ a Bíróságtól.

42

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2019. február 26‑iRimšēvičs és EKB kontra Lettország ítélet, C‑202/18 és C‑238/18, EU:C:2019:139, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

A 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontjában szereplő fogalommeghatározás szerint a kutató‑tudásközvetítő szervezet „(közjogi vagy magánjogi értelemben) jogi formájától vagy finanszírozási módjától függetlenül olyan entitás (pl. egyetem vagy kutatóintézet, technológiatranszfer‑ügynökség, innovációs közvetítő, valós vagy virtuális együttműködést kínáló kutatásorientált entitás), amelynek elsődleges célja a független tevékenységként végzett alapkutatás, ipari kutatás vagy kísérleti fejlesztés, vagy e tevékenységek eredményeinek oktatás, közzététel vagy tudástranszfer útján széles körben történő terjesztése”.

44

E rendelkezés egyébiránt pontosítja, hogy amennyiben az ilyen entitás gazdasági tevékenységeket is végez, a gazdasági tevékenységek finanszírozását, a gazdasági tevékenységekkel járó költségek és az abból származó bevételek elszámolását elkülönítve kell végezni. Emellett úgy rendelkezik, hogy azok a vállalkozások, amelyek például részvényesként vagy tagként döntő befolyással lehetnek egy ilyen entitásra, nem élvezhetnek preferenciális hozzáférést az általa elért kutatási eredményekhez.

45

A 651/2014 rendelet 2. cikke 83. pontjának szó szerinti értelmezéséből kitűnik, hogy valamely entitás kutató‑tudásközvetítő szervezetként való minősítésének központi kritériuma az e szervezet által követett elsődleges cél, amelynek vagy a független tevékenységként végzett alapkutatásnak, ipari kutatásnak vagy kísérleti fejlesztésnek, vagy e tevékenységek eredményeinek oktatás, közzététel vagy tudástranszfer útján széles körben történő terjesztésének kell lennie.

46

Először is, ami az „elsődleges cél” fogalmát illeti, meg kell állapítani, hogy azt a 651/2014 rendelet nem határozza meg. Következésképpen e fogalom jelentését és hatályát a Bíróságnak kell meghatároznia e fogalomnak az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentése szerint (lásd ebben az értelemben: 2020. február 5‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Tengerészek felvétele a rotterdami kikötőben], C‑341/18, EU:C:2020:76, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E nyelvhasználat szerint egy entitás célja a saját maga által meghatározott, elérni kívánt célkitűzésre utal, az „elsődleges” melléknév pedig a szóban forgó cél kiemelt jelentőségét és így a jogalany által esetlegesen követett más célokkal szembeni elsőbbségét hangsúlyozza.

47

Ebből a szempontból az „elsődleges cél” fogalmának a 651/2014 rendelet 2. cikke 83. pontjában történő használata arra enged következtetni, hogy az e rendelkezés értelmében vett kutató‑tudásközvetítő szervezet többféle célt követhet és különböző típusú tevékenységeket végezhet, feltéve hogy e különböző célok között a fő – az e szervezet által esetlegesen követett többi célhoz képest meghatározó jelentőségű – célkitűzést a független tevékenységként végzett kutatási tevékenységek folytatása vagy e tevékenységek eredményeinek széles körben történő terjesztése képezi.

48

Ezen értelmezést – amely szerint a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontja és az e rendelkezés alapjául szolgáló „elsődleges cél” fogalma nem képezi akadályát annak, hogy a kutató‑tudásközvetítő szervezet más, esetlegesen gazdasági jellegű tevékenységeket, így visszterhesen nyújtott oktatási tevékenységeket is folytasson, amennyiben e tevékenységek másodlagosak maradnak, és nem meghatározóak a rendszerint nem gazdasági jellegű, független tevékenységként végzett kutatásban vagy e kutatás eredményeinek terjesztésében álló elsődleges tevékenységekhez képest – e rendelet (49) preambulumbekezdése és a Bizottság 2014. évi közleményének 20. pontja is megerősíti, amelyekből az következik, hogy a kutatószervezet vagy a kutatóhely gazdasági és nem gazdasági jellegű tevékenységeket is gyakorolhat egyszerre.

49

Másodszor, ami az entitás elsődleges céljának elérése érdekében végzett tevékenységeket illeti, noha a 651/2014 rendelet 2. cikke 83. pontjának szövege és a „vagy” kötőszó használata arra utal, hogy a kutató‑tudásközvetítő szervezeteknek nem feltétlenül kell végezniük egyidejűleg kutatási, illetve a kutatási eredmények terjesztésével kapcsolatos tevékenységeket, az „e tevékenységek eredményei” kifejezés szükségképpen feltételezi, hogy a szervezet tudásközvetítő tevékenységei nem terjedhetnek ki különbségtétel nélkül bármilyen, így olyan kutatások eredményeire is, amelyek semmilyen kapcsolatban nem állnak a szóban forgó entitással, hanem legalább részben az entitás által folytatott kutatási tevékenységek eredményeire kell vonatkozniuk.

50

Ezen elemekből következik, hogy valamely entitás akkor minősülhet a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontja értelmében vett „kutató‑tudásközvetítő szervezetnek”, ha független kutatási tevékenységeket végez, amelyeket adott esetben az e kutatási tevékenységek eredményeinek terjesztésére irányuló tevékenységek egészítenek ki.

51

Következésképpen a kizárólag oktatási és képzési tevékenységeket folytató intézmények, amelyek általános jelleggel a tudomány aktuális állását terjesztik, nem minősíthetők kutató‑tudásközvetítő szervezetnek. Ezt az értelmezést erősíti a 651/2014 rendelet célja és általános felépítése, valamint az e rendelet által a kutatás‑fejlesztési és innovációs támogatásokra vonatkozóan megállapított rendszer is, amelynek – amint az többek között e rendelet (45), (47) és (48) preambulumbekezdéséből kitűnik – nem lehet célja, hogy olyan entitások számára biztosítson mentességet a támogatások tekintetében, amelyek kizárólag oktatással és kutatási tevékenységhez nem kapcsolódó általános ismeretek terjesztésével foglalkoznak, és egyébiránt ilyen kutatási tevékenységet nem is végeznek.

52

Harmadszor, ami azon kritériumokat illeti, amelyek fényében a 651/2014 rendelet 2. cikke 83. pontja értelmében vett „kutató‑tudásközvetítő szervezetként” való minősítés érdekében az entitás elsődleges céljában álló alapvető feltételt vizsgálni kell, mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az említett 2. cikk 83. pontja nem pontosítja azokat. Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy e rendelkezés az entitás elsődleges céljának vizsgálatakor lehetővé teszi valamennyi releváns kritérium – így az alkalmazandó szabályozási háttér vagy a szóban forgó entitások alapszabályai – figyelembevételét.

53

E tekintetben a Bíróságnak arra kell választ adnia, hogy az entitás által követett elsődleges cél értékelése szempontjából meghatározó‑e az entitás üzleti forgalmának szerkezete, illetve a gazdasági tevékenységeiből származó bevételek ezen belüli aránya. Konkrétabban, a kérdést előterjesztő bíróságok arra keresik a választ, hogy az, hogy egy entitás bevételeinek több mint a fele ilyen gazdasági tevékenységekből származik, szükségszerűen azt jelenti‑e, hogy nem minősíthető a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontja értelmében vett „kutató‑tudásközvetítő szervezetnek”.

54

E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontja az entitás elsődleges céljának értékelése és „kutató‑tudásközvetítő szervezetként” való minősítése szempontjából semmilyen követelményt nem rögzít a tevékenységeinek finanszírozási struktúrája és e finanszírozás eredete vonatkozásában. E rendelkezés éppen hogy pontosítja, hogy az ilyen minősítést az entitás finanszírozási módjától, illetve közjogi vagy magánjogi jogállásától függetlenül kell elvégezni.

55

Emellett az elkülönített elszámolásnak a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontjában előírt követelménye megerősíti, hogy a kutató‑tudásközvetítő szervezet gazdasági jellegű és bevételeket termelő tevékenységeket is végezhet.

56

Végül, amint azt a lett és a holland kormány, valamint a Bizottság hangsúlyozza, meg kell állapítani, hogy az entitás üzleti forgalmának szerkezetére és e forgalmon belül az ezen entitás gazdasági tevékenységeiből, illetve a rendszerint nem gazdasági jellegű, a kutatási és a kutatási eredmények terjesztésére irányuló tevékenységekből származó bevételek által képviselt részre vonatkozó kritérium önmagában való figyelembevétele torzított képet mutathat az entitás tényleges tevékenységeiről és elsődleges céljáról, például azáltal, hogy alábecsüli egy csupán csekély bevételt termelő tevékenység valódi jelentőségét.

57

Következésképpen meg kell állapítani, hogy az entitás üzleti forgalmának szerkezetére és e forgalmon belül az ezen entitás gazdasági tevékenységeiből származó bevételek által képviselt részre vonatkozó kritérium nem használható az említett entitás elsődleges céljának értékelését meghatározó egyedüli kritériumként ezen entitás kutató‑tudásközvetítő szervezetként való esetleges minősítése szempontjából.

58

Mindazonáltal a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontjával nem ellentétes az, ha e kritériumot a releváns körülmények összessége elemzésének tágabb összefüggésében az entitás által követett elsődleges célra utaló körülményként veszik figyelembe.

59

A fenti megfontolások összességére tekintettel a C‑164/21. sz. ügyben előterjesztett első és második kérdésre, valamint a C‑318/21. sz. ügyben előterjesztett első, második és harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontját abban az értelemben kell értelmezni, hogy az olyan magánjogi entitás, amely több, a kutatást is magában foglaló tevékenységet folytat, de amelynek a bevételei nagyobb részben gazdasági tevékenységekből, így visszterhesen nyújtott oktatási szolgáltatásokból származnak, az e rendelkezés értelmében vett „kutató‑tudásközvetítő szervezetnek” tekinthető, feltéve hogy az adott eset releváns körülményei összességének fényében megállapítható, hogy az elsődleges célja a független tevékenységként végzett alapkutatás, ipari kutatás vagy kísérleti fejlesztés, amit adott esetben e kutatási tevékenységek eredményeinek oktatás, közzététel vagy tudástranszfer útján történő terjesztése egészít ki. Ennek keretében az ilyen entitástól nem követelhető meg, hogy a bevételeinek bizonyos hányada nem gazdasági jellegű kutató‑tudásközvetítő tevékenységekből származzon.

60

A C‑164/21. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy ahhoz, hogy valamely entitás az e rendelkezés értelmében vett „kutató‑tudásközvetítő szervezetnek” legyen tekinthető, szükséges az, hogy ezen entitás az elsődleges tevékenységéből származó bevételeket újra ugyanezen tevékenységbe fektesse be.

61

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontja a kutató‑tudásközvetítő szervezetként való minősítéshez az entitás által végzett esetleges gazdasági tevékenységek finanszírozásának, költségeinek és bevételeinek elkülönített elszámolására vonatkozó kötelezettségen túl nem támaszt semmilyen követelményt a bevételek ezen entitás általi felhasználására és esetleges újbóli befektetésére vonatkozóan.

62

E tekintetben emellett meg kell jegyezni, amint arra a holland kormány és a Bizottság az észrevételeikben rámutattak, hogy a 800/2008 rendelet szerinti korábbi rendszer tartalmazott a bevételek újbóli befektetésére vonatkozó ilyen követelményt, az említett rendelet 30. cikke az 1. pontjában ugyanis úgy rendelkezett, hogy „minden nyereséget ismét ilyen [kutatási] tevékenységekbe […] fektetnek”, a 651/2014 rendelet azonban nem vette át e követelményt.

63

Végül, ellentétben a lett kormány állításával, az újbóli befektetésre vonatkozó ilyen követelmény nem vezethető le a Bizottság 2014. évi közleménye 19. pontjának b) alpontjából, amelynek – e közlemény 19. pontja a) alpontjával ellentétben – nem a kutatószervezet elsődleges tevékenységeinek minősítése a célja, hanem az kizárólag a tudásközvetítő tevékenységek minősítésére vonatkozik. E 19. pont b) alpontja csupán annak érdekében hivatkozik a bevételeknek a kutatószervezet elsődleges tevékenységeibe történő újbóli befektetésére vonatkozó követelményre, hogy meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett ez utóbbi tevékenységek „nem gazdasági” jellegűnek minősíthetők.

64

A fenti megfontolások összességére tekintettel a C‑164/21. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontját úgy kell értelmezni, hogy ahhoz, hogy valamely entitás az e rendelkezés értelmében vett „kutató‑tudásközvetítő szervezetnek” legyen tekinthető, nem szükséges, hogy ezen entitás az elsődleges tevékenységéből származó bevételeket újra ugyanezen tevékenységbe fektesse be.

65

A C‑164/21. és a C‑318/21. sz. ügyben előterjesztett negyedik kérdésükkel a kérdést előterjesztő bíróságok lényegében arra várnak választ, hogy a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az entitás tagjainak és részvényeseinek jogi formája, valamint az általuk végzett tevékenységek és az általuk követett célok esetleges haszonszerzési jellege meghatározó kritériumnak minősül az említett entitás e rendelkezés értelmében vett „kutató‑tudásközvetítő szervezetként” történő minősítése szempontjából.

66

Először is, a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontja kifejezetten előírja, hogy az entitás (közjogi vagy magánjogi) jogállása és finanszírozási módja közömbös annak meghatározása szempontjából, hogy kutató‑tudásközvetítő szervezetnek minősíthető‑e. Ez a 651/2014 rendeletet kibocsátó Bizottság arra irányuló szándékát mutatja, hogy valamely entitás kutató‑tudásközvetítő szervezetként való minősítése céljából ne vegyék figyelembe az entitás jogállásával és belső szervezetével kapcsolatos formai szempontokat.

67

Másodszor, a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontjában szereplő azon szabály, amely szerint azok a vállalkozások, amelyek például részvényesként vagy tagként döntő befolyással lehetnek egy ilyen entitásra, nem élvezhetnek preferenciális hozzáférést az általa elért kutatási eredményekhez, azt sugallja, hogy az entitás tagjainak vagy részvényeseinek jogállása, valamint tevékenységeik vagy céljaik haszonszerzési vagy nonprofit jellege nem meghatározó az említett entitás e rendelkezés értelmében vett „kutató‑tudásközvetítő szervezetként” való minősítése szempontjából.

68

Ezenkívül rá kell mutatni arra, hogy e szabály csupán a vállalkozásnak tekinthető entitásokra vonatkozik. Márpedig, amint azt a Bíróság már több ízben kimondta (lásd ebben az értelemben: 2002. február 19‑iWouters és társai ítélet, C‑309/99, EU:C:2002:98, 46. és 47. pont; 2020. június 11‑iBizottság és Szlovák Köztársaság kontra Dôvera zdravotná poist’ovňa ítélet, C‑262/18 P és C‑271/18 P, EU:C:2020:450, 28. és 29. pont), és amint azt a 651/2014 rendelet I. mellékletének 1. cikke és a Bizottság 2014. évi közleményének 17. pontja megerősíti, a jogi formájától és a követett cél nonprofit jellegétől függetlenül az uniós jog értelmében vett vállalkozásnak minősül minden olyan jogalany, amely áruk vagy szolgáltatások adott piacon történő kínálatával járó gazdasági tevékenységet végez. Következésképpen, amint azt többek között a lett és a holland kormány, valamint a Bizottság állítja, a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontjában szereplő szabály semmilyen korlátozást nem tartalmaz a kutató‑tudásközvetítő szervezet esetleges tagjainak vagy részvényeseinek jogi formáját, valamint az e szervezetek által gyakorolt tevékenységek és az általuk követett célok haszonszerzési vagy nonprofit jellegét illetően.

69

A fenti megfontolások összességére tekintettel a C‑164/21. sz. és a C‑318/21. sz. ügyben előterjesztett negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontját úgy kell értelmezni, hogy az entitás tagjainak és részvényeseinek jogi formája, valamint az általuk végzett tevékenységek és az általuk követett célok esetleges haszonszerzési jellege nem minősül meghatározó kritériumnak az említett entitás e rendelkezés értelmében vett „kutató‑tudásközvetítő szervezetként” történő minősítése szempontjából.

70

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: