–

az AS Tallinna Vesi AS képviseletében T. Pikamäe vandeadvokaat,

–

az észt kormány képviseletében N. Grünberg, meghatalmazotti minőségben,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Palatiello avvocato dello Stato,

–

a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és M. A. M. de Ree, meghatalmazotti minőségben,

–

az osztrák kormány képviseletében G. Hesse, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében E. Sanfrutos Cano, E. Kružíková és F. Thiran, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: L. Naaber‑Kivisoo vandeadvokaat,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19‑i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 312., 3. o.) 6. cikke (4) bekezdésének az értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Tallinna Vesi AS és a Keskkonnaamet (környezetvédelmi hivatal, Észtország) között, az utóbbi által a Tallinna Vesi részére hulladékhasznosítás céljából hozott, a szennyvíziszap hulladékstátuszának a hasznosítási műveletet követően történő megszűnésének megállapítását megtagadó két határozat tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2008/98 irányelv (1) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A hulladékokról szóló, 2006. április 5‑i 2006/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [HL 2006. L 114., 9. o.] létrehozza a hulladékok kezelésének Közösségen belüli jogi keretét. Az irányelv olyan alapfogalmakat határoz meg, mint a hulladék, a hasznosítás és az ártalmatlanítás, és meghatározza a hulladékgazdálkodás alapvető követelményeit, mindenekelőtt a hulladékgazdálkodási műveleteket végző létesítmény vagy vállalkozás engedélyezésének vagy nyilvántartásba vételének kötelezettségét, valamint a tagállamok hulladékgazdálkodási terv készítésére vonatkozó kötelezettségét. Az irányelv megállapít olyan főbb elveket is, mint például a hulladék olyan módon történő kezelésének kötelezettségét, amely nem gyakorol kedvezőtlen hatást a környezetre és az emberi egészségre, valamint egy a hulladékhierarchia alkalmazására való ösztönzést, továbbá a szennyező fizet elvvel összhangban azt a követelményt, hogy az adott hulladék ártalmatlanításának költségeit a hulladék birtokosának vagy korábbi birtokosának, vagy a hulladékot előidéző termék előállítójának kell viselnie.”

4

A 2008/98 irányelv (28) és (29) preambulumbekezdése kimondja:

5

Ezen irányelv (30) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„A[z EUMSZ] 191. [cikk] (2) bekezdésében foglalt elővigyázatosság és a megelőzés elvének végrehajtása érdekében általános környezetvédelmi célkitűzéseket kell meghatározni a közösségi hulladékgazdálkodás tekintetében. Ezen elvek alapján a Közösség és a tagállamok feladata, hogy az elismert kockázatok megszüntetését szolgáló intézkedések elfogadása révén létrehozzák a szennyező források és zavaró tényezők kialakulása megelőzésének, illetve csökkentésének és – amennyiben lehetséges – kezdetektől fogva történő megszüntetésének keretét.”

6

Az említett irányelv 3. cikkének 1. pontja értelmében:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

7

Ugyanezen irányelv „Hulladékhierarchia” című 4. cikkének (1) bekezdése előírja:

„(1) Az alábbi hulladékhierarchiát elsőbbségi sorrendként kell alkalmazni a hulladékmegelőzésre és ‑gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok és politika terén:

8

A 2008/98 irányelvnek „A hulladékstátusz megszűnése” című 6. cikke értelmében:

„(1)   Egy adott hulladék megszűnik a 3. cikk 1. pontja értelmében hulladék lenni, amennyiben hasznosítási műveleten, beleértve az újrafeldolgozást, esett át, és megfelel az alábbi feltételekkel összhangban kidolgozandó konkrét kritériumoknak:

A kritériumok szükség esetén a szennyező anyagok határértékeit is tartalmazzák, és figyelembe veszik az anyag vagy a tárgy lehetséges káros környezeti hatásait.

(2)   Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló intézkedéseket – amelyek az (1) bekezdésben meghatározott kritériumok elfogadására, és azon hulladékfajta meghatározására vonatkoznak, amelyre az ilyen kritériumok alkalmazandók – a 39. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. A hulladékstátusz megszűnése tekintetében konkrét kritériumok kidolgozását kell megfontolni, legalábbis az adalékanyagok, a papír, az üveg, a fém, a gumiabroncsok és a textilanyagok vonatkozásában.

[…]

(4)   Ha közösségi szinten nem határoztak meg kritériumokat az (1) és (2) bekezdésben foglalt eljárás szerint, a tagállamok eseti alapon határozhatnak arról, hogy egy konkrét hulladék megszűnt‑e hulladéknak lenni az alkalmazandó esetjog figyelembevételével. Az ilyen határozatokról értesítik a Bizottságot [az 1998. július 20‑i 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 1998. L 217., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 21. kötet, 8. o.) módosított,] a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel [(HL 1998. L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.)] összhangban, ha ezt az az irányelv megköveteli.

[…]”

9

2004. január 28‑án az Észt Köztársaság Riigikoguja (parlament) elfogadta a hulladékról szóló törvényt (jäätmeseadus). E törvény 2014. július 18. és 2015. december 31. között hatályos szövegének 2. és 21. cikke a következőképpen szólt:

„2. cikk – Hulladékok

(1)   Hulladéknak minősül minden olyan ingóság vagy nyilvántartásba vett hajó, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles.

(2)   A »megválás« az ingóság használaton kívül helyezéséből, a használatával való felhagyásból vagy használaton kívül hagyásából áll, amennyiben e tárgy használata műszaki szempontból nem lehetséges, vagy gazdasági vagy környezetvédelmi körülményekre tekintettel nem tűnik észszerűnek.

[…]

(4)   A kormány rendeltben meghatározza a jelen cikk (1) bekezdésében foglalt feltételeket teljesítő hulladékok listáját, amely a veszélyes hulladékokat is tartalmazza.

21. cikk – A hulladékstátusz megszűnése

(1)   A hulladék megszűnik hulladék lenni, amennyiben hasznosítási műveleten, beleértve az újrafeldolgozást, esett át, és megfelel a [2008/98] irányelv 6. cikkének (2) bekezdése alapján meghatározott, az alábbi feltételekkel összhangban kidolgozandó kritériumoknak:

(2)   Amennyiben nem került sor a 2008/98/EK irányelv 6. cikkének (2) bekezdése alapján a jelen cikk (1) bekezdése szerinti kritériumok meghatározására, az e területért felelős miniszter a jelen cikk (1) bekezdésének 1)–4) pontjában említett feltételek figyelembevételével rendeletben meghatározhatja azokat a kritériumokat, amelyek alapján egyes hulladéktípusok megszűnnek hulladéknak lenni.

(3)   A kritériumoknak szükség esetén tartalmazniuk kell a szennyező anyagok határértékeit, és figyelembe kell venniük a lehetséges káros környezeti vagy egészségügyi hatásokat.

(4)   A hasznosítási műveletet, amelyet követően a hulladék megszűnik hulladék lenni, fel kell tüntetni a hasznosítási műveletet elvégző vállalkozó hulladékengedélyében vagy a tööstusheite seadus (az ipari kibocsátásokról szóló törvény) alapján kiadott integrált környezetvédelmi engedélyében.”

10

A Tallinna Vesi Tallinn város (Észtország) és környéke települési szennyvízének elvezetésével, valamint szennyvíz eleveniszapos szennyvíztisztítóban történő kezelésével foglalkozik. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kiderül, hogy a tisztításon átesett szennyvíziszapot anaerob lebontás (metanizáció) céljából tartályokba helyezik. Az anaerob lebontás tizenöt napos folyamatát követően az iszapból (filteres) centrifugaprések segítségével kivonják a vizet, és anaerob lebontás céljából komposzttelepekre szállítják.

11

A Tallinna Vesi a települési szennyvízből származó, általa a fenti módon kezelt szennyvíziszapot zöld területeken használandó komposztként kívánta forgalmazni. Megítélése szerint e folyamat biológiai újrafeldolgozásnak (R3o műveleti kód) felel meg, és ennek megfelelő hulladékengedélyt igényelt.

12

A nemzeti jog értelmében a biológiai újrafeldolgozás olyan hulladékhasznosítási művelet, amelynek során a hulladékot kezelik, és az megszűnik hulladék lenni, ha a hulladékokról szóló törvény 21. cikke (1) bekezdésének 3) pontja értelmében teljesülnek az adott rendeltetések műszaki követelményei, valamint a hatályos jogszabályok és termékszabványok.

13

Az Észt Köztársaság a 2008/98 irányelv 6. cikkét úgy ültette át, hogy a hulladékokról szóló törvény 21. cikkében előírta, hogy a hulladékstátusz megszűnésére csak uniós jogi aktus vagy a szóban forgó kritériumok megállapításáról szóló környezetvédelmi miniszteri rendelet alapján kerülhet sor. Konkrétan, e cikk (2) bekezdése értelmében a Tallinna Vesihez hasonló gazdasági szereplő által kezelt szennyvíziszap hulladékstátusza megszűnésének megállapítása azt feltételezi, hogy a környezetvédelmi miniszter a szóban forgó hulladéktípusnak megfelelően előzetesen rendeletben határozza meg azokat a kritériumokat, amelyek alapján a környezetvédelmi hivatal értékelheti, hogy a kezelt szennyvíziszap hulladékstátusza megszűnt‑e. E hivatal tehát az észt jog értelmében nem támaszkodhat kizárólag a hulladékokról szóló törvény 21. cikkének (1) bekezdésében kimondott elvekre annak meghatározásához, hogy a jelen esetben a Tallinna Vesi által a szennyvíziszapon végzett stabilizálási és fertőtlenítési művelet következtében az megszűnt hulladéknak lenni, és áruvá vált.

14

Márpedig az alapügy tárgyát képező engedélyek kiadásának időpontjában az uniós jog és az észt jog sem írt elő ilyen kritériumokat. Ezért a környezetvédelmi hivatal nem adta meg az R3o kódot a települési szennyvíziszap hasznosítási műveletére, azzal az indokkal, hogy a hulladékokról szóló törvény 21. cikke (1) bekezdésének 3) pontjában foglalt feltétel nem teljesül. A Tallinna Vesi által végzett hulladékkezelési műveleteket tehát a környezetvédelmi hivatal által elfogadott két határozat „a hulladék hasznosítását megelőző biológiai kezelésnek (R12o műveleti kód)” minősítette.

15

2014. december 1‑jén és 2015. július 20‑án a Tallinna Vesi keresetet indított a Tallinna Halduskohus (tallinni közigazgatási bíróság, Észtország) előtt e két határozat részleges megsemmisítése iránt, valamint a környezetvédelmi hivatal arra való kötelezése iránt, hogy az módosítsa az e minősítésnek megfelelő engedélyeket, vagy ennek hiányában adjon ki új engedélyeket az R3o műveleti kód alapján. E kereseteket a tallini közigazgatási bíróság a 2016. július 15‑i ítéletével műszaki követelmények, jogszabályok és termékszabványok hiányában elutasította. A Tallinna Vesi ezért fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben.

16

E körülmények között határozott úgy a Tallinna Ringkonnakohus (tallini fellebbviteli bíróság, Észtország), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

17

A kérdést előterjesztő bíróság kérdéseivel, amelyeket együttesen kell vizsgálni, lényegében arra keresi a választ, hogy a 2008/98 irányelv 6. cikkének (4) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti szabályozás, amelynek értelmében – amennyiben egy adott hulladéktípus tekintetében uniós szinten nem határoztak meg kritériumokat a hulladékstátusz megszűnésének meghatározására – e státusz megszűnése az ilyen hulladéktípusra vonatkozó, általános hatályú nemzeti jogi aktussal meghatározott kritériumok lététől függ, és hogy ilyen körülmények esetén a hulladékbirtokos kérheti a hatáskörrel rendelkező tagállami hatóságtól vagy e tagállam bíróságától a hulladékstátusz megszűnésének a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban történő megállapítását.

18

Emlékeztetni kell arra, hogy a 2008/98 irányelv 3. cikkének 1. pontja olyan anyagként vagy tárgyként határozza meg a „hulladék” fogalmát, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles.

19

A 2008/98 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése meghatározza azon feltételeket, amelyeknek meg kell felelniük azoknak a konkrét kritériumoknak, amelyek alapján meghatározható, hogy mely hulladék veszíti el az ezen irányelv 3. cikkének 1. pontja szerinti hulladék minőségét, amennyiben hasznosítási műveleten vagy újrafeldogozáson esett át.

20

A 2008/98 irányelv 6. cikkének (2) bekezdés értelmében a Bizottság feladata, hogy a hulladékstátusz megszűnésének meghatározását lehetővé tévő, konkrét kritériumok megállapítása érdekében meghatározza e cikk (1) bekezdésének alkalmazási szabályait. Nem vitatott, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló, hasznosítási műveleten átesett szennyvíziszapra vonatkozóan nem fogadott el ilyen szabályokat.

21

Amint a 2008/98 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének szövegéből következik, e körülmények között a tagállamok eseti alapon határozhatnak arról, hogy bizonyos hulladékok kikerültek‑e a hulladékstátuszból, ugyanakkor a 98/48 irányelvvel módosított 98/34 irányelv értelemében kötelesek értesíteni a Bizottságot az e területen elfogadott műszaki szabványokról és szabályokról.

22

Először is meg kell állapítani, hogy az európai uniós jogalkotó ezáltal kifejezetten előírta azt, hogy a tagállamok jogosultak valamely anyag vagy tárgy hulladékstátuszának megszűnésére vonatkozó intézkedések elfogadására, ugyanekkor nem pontosította ezen intézkedések jellegét.

23

E tekintetben rá kell mutatni, hogy mivel a 2008/98 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott intézkedések – csakúgy, mint az e cikk (2) bekezdése alapján elfogadott uniós jogszabályok – a hulladékstátusz megszűnését eredményezik, és ezért a hulladékokra vonatkozó jogszabályok által a környezetvédelem és az emberi egészség területén biztosított védelem megszűnésével ezen intézkedéseknek kell biztosítaniuk az említett cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában támasztott feltételek tiszteletben tartását, és különösen figyelembe kell venniük az érintett anyag vagy tárgy környezetre és emberi egészségre gyakorolt, összes lehetséges káros hatását.

24

A 2008/98 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének szövegéből továbbá az következik, hogy a tagállamok rendelkezhetnek az egyedi esetekre vonatkozó határozatok lehetőségéről, különösen a „hulladéknak” minősített anyag vagy tárgy birtokosai által benyújtott kérelmek alapján, azonban bizonyos hulladékkategóriákra vagy meghatározott hulladéktípusokra vonatkozóan műszaki szabványt vagy szabályt is elfogadhatnak. Amint azt a főtanácsnok indítványának 49. pontjában megjegyezte, az e rendelkezésben szereplő, azon kötelezettség ugyanis, hogy az ilyen intézkedéseket a 98/48 irányelvvel módosított 98/34 irányelv által megkövetelt esetekben bejelentsék a Bizottságnak, a műszaki szabályok tervezeteire irányul, és nem az egyedi határozatokra.

25

A 2008/98 irányelv 6. cikkének (4) bekezdésével tehát nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében adott hulladéktípus tekintetében, uniós szinten, a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozóan meghatározott kritériumok hiányában e státusz megszűnése az ilyen hulladéktípusra vonatkozó, általános hatályú nemzeti jogi aktussal meghatározott kritériumok lététől függ.

26

Másodsorban a tagállami fellépés fakultatív jellegéből – amely az e rendelkezés első mondatában használt „határozhat” szóból következik – ered, hogy a tagállamok úgy is dönthetnek, hogy bizonyos hulladékok nem veszíthetik el e minőségüket, és lemondanak a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó szabályozás elfogadásáról.

27

Amint a főtanácsnok indítványának 44. pontjában azt kifejtette, a tagállamok feladata azonban az, hogy ha nem élnek a fenti lehetőséggel, az ne akadályozza a 2008/98 irányelv célkitűzéseinek megvalósítását, így a hulladékok ezen irányelv 4. cikke szerinti hierarchiája alkalmazásának ösztönzését, vagy – amint a (8) és (29) preambulumbekezdéséből kitűnik – a természeti erőforrások megőrzése érdekében történő hulladékhasznosítását és a hasznosított anyagok felhasználását, valamint a körforgásos gazdaság bevezetésének lehetővé tételét. Ezzel összefüggésben a Bizottság, ennek hiányában pedig a tagállamok feladata, hogy azon konkrét kritériumok elfogadásához, amelyek lehetővé teszik a nemzeti hatóságok és bíróságok számára a – hulladéknak az emberi egészség veszélyeztetése és a környezet károsítása nélküli használhatóvá tételét lehetővé tévő – hasznosítási műveleten átesett hulladék hulladékstátusza megszűnésének megállapítását, valamennyi releváns körülményt, valamint a tudományos és műszaki ismeretek legfrissebb állását figyelembe vegyék.

28

A jelen ügyben a Bírósághoz benyújtott iratokból kiderül, hogy a szennyvíziszap hasznosítása bizonyos kockázatokkal jár a környezetre és az emberi egészségre nézve, különösen a veszélyes anyagok jelenlétével kapcsolatos kockázatokkal. Márpedig, ami a veszélyes anyagokat illeti, a tagállamok – azon mérlegelési mozgástérre tekintettel, amellyel az előző két pontban szereplő megfontolások alapján rendelkeznek – megtehetik, hogy nem állapítják meg valamely áru vagy anyag hulladékstátuszának megszűnését, illetve nem határoznak meg olyan szabványokat, amelynek betartása ezen áru vagy anyag hulladékstátuszának megszűnését eredményezi.

29

Emellett emlékeztetni kell arra, hogy önmagában a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek, valamint azon feltételek alapján, amelyeknek azon konkrét kritériumoknak kell megfelelniük, amelyek lehetővé teszik annak meghatározását, hogy mely hulladékok szűnnek meg az ezen irányelv 3. cikkének 1. pontja értelmében vett hulladékok lenni, amennyiben hasznosítási műveleten vagy újrafeldolgozáson estek át, nem lehet közvetlenül meghatározni azt, hogy adott hulladék nem tekinthető többé hulladéknak (lásd ebben az értelemben: 2013. március 7‑iLapin ELY‑keskus, liikenne ja infrastruktuuri ítélet, C‑358/11, EU:C:2013:142, 55. pont).

30

Ezért meg kell állapítani, hogy a 2008/98 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése nem teszi lehetővé az olyan hulladékbirtokosnak, mint amilyen a Tallinna Vesi, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló körülmények esetén a hatáskörrel rendelkező tagállami hatóságtól vagy e tagállam bíróságától a hulladékstátusz megszűnésének megállapítását kérje.

31

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2008/98 irányelv 6. cikkének (4) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:

32

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19‑i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikkének (4) bekezdését a következőképpen kell értelmezni: