–

J. L. Colino Sigüenza képviseletében J. M. Blanco Martín abogado,

–

az In‑Pulso Musical SC képviseletében J. Lozano Blanco abogado,

–

a spanyol kormány képviseletében A. Gavela Llopis, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében J. Rius és M. Kellerbauer, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12‑i 2001/23/EK tanácsi irányelv (HL 2001. L 82., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 98. o.) 1. cikke (1) bekezdésének és 4. cikke (1) bekezdésének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Jorge Luís Colino Sigüenza, valamint az Ayuntamiento de Valladolid (Valladolid önkormányzata, Spanyolország), az In‑pulso Musical SC, Administrador Concursal de Músicos y Escuela SL‑ként (a Músicos y Escuela SL csődgondnoka) Miguel del Real Llorente, a Músicos y Escuela és a Fondo de Garantía Salarial (Fogasa; bérgarancia‑alap, Spanyolország) között L. Colino Sigüenza csoportos létszámcsökkentés keretében sorra kerülő elbocsátásának jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2001/23 irányelv foglalja egységes szerkezetbe az 1998. június 29‑i 98/50/EK tanácsi irányelvvel (HL 1998. L 201., 88. o.) módosított, a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1977. február 14‑i 77/187/EGK tanácsi irányelvet (HL 1977. L 61., 26. o.).

4

A 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:

5

Ezen irányelv 3. cikk (1) bekezdésének első albekezdése előírja:

„Az átadót megillető, az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek az ilyen átruházásból eredően átszállnak a kedvezményezettre.”

6

A 2001/23 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében:

„A vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének átruházása önmagában nem teremt jogalapot az átadó vagy a kedvezményezett általi elbocsátásra. Ez a rendelkezés nem akadályozza az olyan elbocsátásokat, amelyeknek oka gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű, és a munkaerő tekintetében változásokat eredményez [helyesen: amelyeknek a munkaerő tekintetében változásokat eredményező gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű indokuk van].”

7

A gazdasági egységek átruházása esetén a munkavállalókra alkalmazandó szabályokat a 2001. július 9‑i 12/2001. sz. törvénnyel (a BOE 2001. július 10‑i 164. száma, 24890. o.) módosított 1995. március 24‑i Real Decreto Legislativo 1/1995 por el que se aprueba el texto refundido de la Ley del Estatuto de los Trabajadores (a munkavállalók jogállásáról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalt szövegének elfogadásáról szóló, 1/1995. sz. királyi törvényerejű rendelet; a BOE 1995. március 29‑i 75. száma, 9654. o.; a továbbiakban: a munkavállalók jogállásáról szóló törvény) határozza meg.

8

A munkavállalók jogállásáról szóló törvény 44. cikkének 1. és 2. bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„1.   Valamely vállalkozásnak vagy e vállalkozás valamely telephelyének vagy önálló termelőegységének az átruházása önmagában nem szünteti meg a munkaviszonyt; az új munkáltatóra a munkaszerződés és a szociális biztonság tekintetében az előző munkáltató jogai és kötelezettségei vonatkoznak – beleértve a nyugállománnyal kapcsolatos kötelezettségvállalásokat is – az alkalmazandó különös szabályozásban előírt feltételek mellett, illetve általánosságban az átadó által a kiegészítő szociális védelem területén vállalt valamennyi kötelezettséget is beleértve.

2.   A jelen cikkben foglaltak alkalmazásában vállalkozás átruházásának tekintendő egy olyan gazdasági egység átruházása, amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett csoportja marad, amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson.”

9

E törvénynek a „Csoportos létszámcsökkentés” címet viselő 51. cikke a következőket írja elő:

„E törvény alkalmazásában »csoportos létszámcsökkentésnek« minősül a munkaszerződés gazdasági, műszaki, szervezeti vagy termelési okból történő megszüntetése olyan esetben, amikor a munkaviszony megszüntetése 90 napos időszakon belül:

Gazdasági okok akkor állnak fenn, ha a vállalkozás pénzügyi teljesítményéből kedvezőtlen gazdasági helyzet tűnik ki, olyan esetekben, amikor ténylegesen veszteségek keletkeznek, vagy veszteségek felmerülése várható, illetve a rendes bevételekben vagy értékesítésekben tartós csökkenés mutatkozik. A csökkenés mindenesetre akkor minősül tartósnak, ha három egymást követő negyedév során az egyes negyedévekben elért rendes bevétel vagy értékesítés szintje alacsonyabb az előző év ugyanazon negyedévében elértnél.

[…]

Csoportos létszámcsökkentésnek minősül a munkaszerződések megszüntetése akkor is, ha az a vállalkozásnál foglalkoztatottak teljes létszámát érinti, feltéve hogy az érintett munkavállalók száma meghaladja az ötöt, amennyiben a munkaszerződések megszüntetése annak következménye, hogy a vállalkozás a korábban említettekkel azonos okok miatt teljesen beszünteti tevékenységét.

[…]

2.   A csoportos létszámcsökkentést megelőző időszakban a munkáltatónak konzultálnia kell a munkavállalók képviselőivel legfeljebb 30 – illetve 50 munkavállalónál kevesebbet foglalkoztató vállalkozások esetén 15 – naptári napos időtartamban.

[…]

A munkaügyi hatóság biztosítja a konzultációs időszak hatékonyságát. Adott esetben figyelmeztetéseket és javaslatokat tehet a felek számára, akik semmilyen esetben sem szakíthatják meg vagy függeszthetik fel az eljárást. Ezen túlmenően, az előző bekezdés sérelme nélkül a konzultációk időszakában a munkaügyi hatóság – a felek közös kérelmére – a csoportos létszámcsökkentéssel felmerülő problémák megoldásának megtalálásához megfelelő mediációs intézkedéseket tehet. Ugyanezzel a céllal valamely fél kérelmére vagy saját kezdeményezésére segítséget nyújthat.

A konzultációs időszak végén a munkáltató közli az eredményt a munkaügyi hatósággal. Ha sikerült megállapodásra jutni, a vállalkozó megküldi annak hiteles másolatát e hatóságnak. Ellenkező esetben átadja a munkavállalók képviselőinek és a munkaügyi hatóságnak az általa meghozott, a csoportos létszámcsökkentésről szóló végső határozatot, e létszámcsökkentés feltételeinek közlésével egyidejűleg.

[…]

4.   A határozatnak a munkavállalók képviselőivel való közlését követően a munkáltató az e törvény 53. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek mellett értesítheti az elbocsátásokról az egyes érintett munkavállalókat. Minden esetben legalább harminc napnak kell eltelnie a konzultációs időszak munkaügyi hatósággal való közlésének időpontja és az elbocsátás hatálybalépése között.

[…]

6.   A munkáltató határozata az ezen elbocsátás tekintetében indított keresetek tárgyát képezheti. A munkavállalók képviselői általi keresetindítás az e keresettel kapcsolatos határozat meghozataláig felfüggeszti az egyéni keresetek elbírálását.”

10

A csoportos létszámcsökkentésre a 2011. október 10‑i Ley 36/2011 reguladora de la jurisdicción social (a munkaügyi peres eljárásról szóló 36/2011. sz. törvény; a BOE 2011. október 11‑i 245. száma, 106584. o.) 124. cikke az irányadó. Ennek a „Gazdasági, szervezeti, műszaki, termelési vagy vis maiorral kapcsolatos okok miatt sorra kerülő csoportos létszámcsökkentések” címet viselő cikknek a 2012. július 15‑től hatályos változata a következőképpen rendelkezik:

„1.   A munkáltató határozatát a munkavállalók képviselői a következő bekezdések szerinti eljárás keretében támadhatják meg. A keresetet a szakszervezeti képviselők akkor indíthatják, ha megfelelően részt vettek a csoportos létszámcsökkentésre irányuló eljárásban.

2.   A kereset a következő jogalapokon alapulhat:

A foglalkoztatás fenntartását célzó, jogszabályban, kollektív szerződésekben vagy a konzultációs időszak során létrejött egyezségben előírt elsőbbségi szabályok alkalmazásának mellőzésével kapcsolatos kérelmek semmi esetre sem képezhetik ezen eljárás tárgyát. Ezeket a kérelmeket az e cikk 11. bekezdésében említett, egyéni eljárás keretében kell előterjeszteni.

[…]

6.   A keresetet a konzultációs időszak során létrejött egyezségnek vagy a munkáltató által elfogadott, a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó határozat munkavállalók képviselőivel való közlésének időpontjától számított húsznapos jogvesztő határidőn belül kell megindítani.

[…]

9.   A kereset elfogadhatónak nyilvánítását követően a bíróság hivatala értesíti az alperes munkáltatót, és felszólítja, hogy ötnapos határidőn belül, lehetőség szerint elektronikus úton nyújtsa be a dokumentumokat, a konzultációs időszak jegyzőkönyveit, valamint ezen időszak eredményeinek a munkaügyi hatósággal való közlését.

Ugyanebben a meghagyásban a hivatal öt napot biztosít a munkáltató számára, hogy a munkavállalók képviselői által indított keresetről tájékoztassa a csoportos létszámcsökkentéssel érintett munkavállalókat azzal a céllal, hogy ezek a munkavállalók tizenöt napon belül közölhessék a bírósággal az ítélet kézbesítéséhez szükséges címüket.

[…]

11.   Az ítélethozatalra a tárgyalást követő öt napon belül kerül sor, és az ítélettel szemben fellebbezéssel lehet élni.

A bíróság megállapítja az elbocsátásról szóló határozatot érvényességét, amennyiben a munkáltató a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 51. cikke 2. vagy 7. bekezdésének megfelelően igazolja a hivatkozott jogi indok fennállását.

Az ítélet az elbocsátásról szóló határozat érvénytelenségét állapítja meg, amennyiben a munkáltató nem igazolja az elbocsátásról szóló levélben jelzett jogi indok fennállását.

[…]

12.   Az ítéletet – jogerőre emelkedését követően – közlik a felekkel és a csoportos létszámcsökkentéssel érintett azon munkavállalókkal, akik az e cikk 13. bekezdésének b) pontjában előírt célokból közölték a bírósággal kézbesítési címüket.

A jogerős ítéletet tájékoztatási céllal megküldik a munkaügyi hatóságnak, a munkanélküli alapnak, valamint a társadalombiztosítási hatóságnak, amennyiben nem vettek részt az eljárásban.

13.   Amennyiben az eljárás tárgya a Juzgado de lo Social [munkaügyi bíróság, Spanyolország] előtt a munkaszerződés megszüntetésével szemben indított egyéni kereset, e törvény 120–123. cikkének rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

A szerződésnek a munkáltató általi, a törvényekből, kollektív szerződésekből, illetve a konzultációs időszak során létrejött egyezségből esetlegesen eredő, az álláshely megtartásával kapcsolatos prioritások megsértésével történő megszüntetése szintén semmis. Ez a semmisség nem terjed ki szerződéseknek az ugyanazon csoportos létszámcsökkentés keretében, az álláshely megtartásával kapcsolatos prioritásoknak megfelelően sorra kerülő megszüntetésére.”

11

E törvény 160. cikkének (5) bekezdése előírja:

„A jogerős ítélet az ítélt dolog hatályával bír az ezen ítélettel azonos tárgyra irányuló vagy az ítélettel közvetlen kapcsolatban álló, folyamatban lévő vagy indítható egyéni keresetek vonatkozásában, függetlenül attól, hogy azok a szociális és munkaügyi bíróság vagy a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartoznak, és amelyeket ily módon a kollektív peres eljárás tartamára fel kell függeszteni. A felfüggesztést akkor is elrendelik, ha első fokon már hoztak határozatot és azzal szemben fellebbezést vagy felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. Mivel az eljáró bíróságot akkor is köti a kollektív kereset tárgyában hozott jogerős ítélet, ha a jogerős ítélet ellentmondásos jellegére nem hivatkoztak az ítélkezési gyakorlat egységességét szolgáló, a Tribunal Supremo [legfelsőbb bíróság, Spanyolország] előtt indított felülvizsgálati kérelemben.”

12

J. L. Colino Sigüenzát a valladolidi (Spanyolország) önkormányzati zeneiskola 1996. november 11‑től zenetanárként alkalmazta. Kezdetben ezt a zeneiskolát közvetlenül a valladolidi önkormányzat működtette, L. Colino Sigüenza munkáltatója pedig először ez az önkormányzat volt.

13

1997‑ben a valladolidi önkormányzat felhagyott az említett iskola közvetlen működtetésével és egymást követő, nyílt ajánlati felhívásokat tett közzé e szolgáltatás odaítélésére. Az ezen egymást követő eljárások végén kijelölt nyertes ajánlattevő ettől az időponttól kezdve 2013. augusztus 31‑ig megszakítás nélkül a Músicos y Escuela volt, amely folytatta a zeneiskola tevékenységét azáltal, hogy átvette a helyiségek, ingóságok és az e szolgáltatás nyújtását szolgáló hangszerek kezelését. A Músicos y Escuela szintén átvette az említett önkormányzat alkalmazásában álló munkavállalók egy részét, köztük L. Colino Sigüenzát. Ez a tevékenység továbbra is a valladolidi önkormányzat által a polgároknak önkormányzati zeneiskolaként kínált szolgáltatásnak minősült.

14

A valladolidi önkormányzati zeneiskola tanulóinak létszámában a 2012–2013‑as tanévben bekövetkezett csökkenés miatt a tanulók által e szolgáltatás címén kifizetett összegek már nem álltak összhangban a valladolidi önkormányzatot a Músicos y Escuelával kötött szerződés értelmében terhelő ellentételezés összegével, aminek eredményeként ezen utóbbi az említett önkormányzattól ezen iskolaév első negyedévére 58403,73 euró összeget, második negyedévére pedig 48592,74 euró összeget kért.

15

Mivel a valladolidi önkormányzat megtagadta ezen összegek kifizetését, 2013. február 19‑én a Músicos y Escuela kérte a szolgáltatás odaítélésére vonatkozó szerződésnek az említett önkormányzat mulasztása miatti megszüntetését, továbbá megfelelő kártérítést követelt. Válaszul ez az önkormányzat 2013 augusztusában a Músicos y Escuela hibájára hivatkozva felmondta a szerződést, mivel az a tevékenységeit a szerződésben kikötött idő lejárta előtt befejezte. Az ügyet a Sala de lo Contencioso‑Administrativo du Tribunal Superior de Justicia de Castilla y León (Kasztília és León felsőbírósága közigazgatási kollégiumának tanácsa, Spanyolország) elé terjesztették, amely több, 2014‑ben és 2015‑ben hozott jogerős ítéletében úgy határozott egyrészről, hogy a valladolidi önkormányzat megsértette a Músicos y Escuelával kötött szerződést, amennyiben ez a szerződés a beiratkozott tanulók számától független bevételi garanciát írt elő, valamint hogy az említett önkormányzat e garancia tiszteletben tartásának elmulasztásával saját maga akadályozta meg, hogy a Músicos y Escuela folytathassa tevékenységeit, ekként igazolva e szerződésnek az ugyanezen önkormányzat hibájából történő felmondását. Másrészről, mivel a Músicos y Escuela nem tartotta tiszteletben kötelezettségeit azáltal, hogy egyoldalúan döntött tevékenységeinek 2013. március 31‑én történő megszüntetéséről, az általa előterjesztett, kártérítés és kamatok megfizetése iránti kérelmet elutasították.

16

Mindeközben 2013. március 4‑én a Músicos y Escuela elindította a valladolidi önkormányzattal fennálló konfliktusából eredő gazdasági helyzet miatt a teljes személyi állományát érintő csoportos létszámcsökkentés megvalósításához szükséges tárgyalásos és konzultációs időszakot. 2013. március 27‑én a munkavállalók képviselőivel való megegyezés hiányában a Músicos y Escuela döntést hozott a teljes személyi állomány csoportos elbocsátásáról.

17

2013. március 31‑én, azaz néhány hónappal a folyamatban lévő iskolaév vége előtt a Músicos y Escuela beszüntette tevékenységét, és április 1‑jén visszaadta a valladolidi önkormányzatnak az önkormányzati zeneiskola működéséhez szükséges azon helyiségeket, hangszereket és eszközöket, amelyek működtetésével megbízták. 2013. április 4‑én a Músicos y Escuela átadta a 2013. április 8‑ával hatályos felmondóleveleket a teljes személyi állomány – köztük L. Colino Sigüenza – számára. Ezt a társaságot 2013. július 30‑án fizetésképtelennek nyilvánították.

18

Mivel a munkaügyi peres eljárásról szóló törvény értelmében kizárólag a Músicos y Escuela munkavállalóinak képviselői indíthatnak keresetet csoportos létszámcsökkentés esetén, ők keresetet nyújtottak be a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó határozattal szemben a Sala de lo Social de Valladolid du Tribunal Superior de Justicia de Castilla y Leónhoz (Kasztília és León felsőbíróságának valladolidi szociális tanácsa, Spanyolország), amely 2013. június 19‑i határozatában elutasította ezt a keresetet.

19

A munkavállalók képviselői e határozattal szemben fellebbezést nyújtottak be a Tribunal Supremóhoz (legfelsőbb bíróság), amely 2014. november 17‑i ítéletében szintén elutasította keresetüket. Ez az ítélet jogerőssé vált.

20

Mindeközben 2013 augusztusában a valladolidi önkormányzat az In‑pulso Musicalt bízta meg a valladolidi önkormányzati zeneiskola működtetésével, és őt bízta meg – amint azt korábban a Músicos y Escuelával tette – az e célból szükséges helyiségek, hangszerek és eszközök használatával. Az In‑pulso Musical 2013 szeptemberében kezdte meg a 2013–2014‑es iskolaévre vonatkozó tevékenységét. Egy újabb pályázati eljárást követően a valladolidi önkormányzat ismételten az In‑pulso Musicalt jelölte meg e szerződés nyertes ajánlattevőjének a 2014–2015‑ös és a 2015–2016‑os iskolaév tekintetében. Ez a társaság a korábban az említett önkormányzati zeneiskolában dolgozó és a Músicos y Escuela által csoportosan elbocsátott munkavállalók közül senkit nem vett fel.

21

J. L. Colino Sigüenza elbocsátásának kifogásolása céljából a Músicos y Escuelával, a valladolidi önkormányzattal és az In‑pulso Musicallal szemben egyéni keresettel fordult a Juzgado de lo Social no 4 de Valladolidhoz (valladolidi 4. sz. munkaügyi bíróság, Spanyolország).

22

2015. szeptember 30‑án ez a bíróság azon az alapon utasította el L. Colino Sigüenza keresetét, hogy a Tribunal Supremónak (legfelsőbb bíróság) a munkavállalók képviselői által a csoportos létszámcsökkentés tárgyában indított keresetet elutasító 2014. november 17‑i ítéletének jogerőre emelkedése annak ellenére köti őt az érdekelt által a saját elbocsátása tárgyában indított egyéni keresettel kapcsolatban, hogy az érdekelt egyénileg nem vett részt az ezen ítélet alapjául szolgáló eljárásban. Ezen túlmenően, a Juzgado de lo Social no 4 de Valladolid (valladolidi 4. sz. munkaügyi bíróság) úgy vélte, hogy az In‑pulso Musical L. Colino Sigüenza munkáltatójaként nem volt a Músicos y Escuela jogutódja, amennyiben elbocsátása és a valladolidi önkormányzati zeneiskola működtetésének az In‑pulso Musical általi folytatása között csaknem öt hónap telt el.

23

J. L. Colino Sigüenza fellebbezést terjesztett elő ezen ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bíróság, a Tribunal Superior de Justicia de Castilla y León (Kasztília és León felsőbírósága, Spanyolország) előtt.

24

Fellebbezésének alátámasztásaként lényegében egyrészről előadja, hogy a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) csoportos létszámcsökkentés tárgyában indított keresetet elutasító 2014. november 17‑i ítéletének jogerőre emelkedése őt egyénileg nem érintheti, mivel ő félként nem vett részt ebben az eljárásban, a jogerő ilyen kiterjesztése pedig sérti a Charta 47. cikkében garantált, a hatékony jogorvoslathoz való jogát. Másrészről azzal érvel, hogy a jelen ügyben az In‑pulso Musical javára történő vállalkozásátruházásra került sor, ily módon ez a művelet nem igazolhatja munkaszerződésének megszüntetését.

25

Ez a bíróság ennélfogva lényegében egyrészről azt kérdezi, hogy a szolgáltatásnyújtásnak a 2013. április 1. és 2013 szeptemberének eleje közötti, a Músicos y Escuela általi ideiglenes megszakítása – amely utóbbi időpontban az In‑pulso Musical ismét működtetni kezdte az önkormányzati zeneiskolát – akadályát képezi‑e annak megállapításának, hogy vállalkozásnak vagy üzletnek a 2001/23 irányelv 1. cikke értelmében vett „átruházásáról” van szó, másrészről pedig, hogy az előtte folyamatban lévő ügybelihez hasonló helyzetben a jogerővel kapcsolatos nemzeti jogszabály alkalmazása azzal a hatással jár‑e, hogy sérti L. Colino Sigüenza hatékony jogorvoslathoz való jogát.

26

E körülmények között a Tribunal Superior de Justicia de Castilla y León (Kasztília és León felsőbírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

27

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozhat egy, az alapeljárásbelihez hasonló olyan helyzet, amelyben egy önkormányzati zeneiskola működtetésével kapcsolatos, szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződés nyertes ajánlattevője, aki számára az e tevékenység folytatásához szükséges valamennyi tárgyi eszközt az önkormányzat biztosította, a folyamatban lévő iskolaév vége előtt két hónappal megszünteti ezt a tevékenységet, elbocsátja az alkalmazottakat és ezeket a tárgyi eszközöket visszaadja az önkormányzatnak, amely új közbeszerzési eljárást folytat le kizárólag a következő iskolaév tekintetében és az új nyertes ajánlattevő számára biztosítja ugyanezeket a tárgyi eszközöket.

28

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság megállapította, hogy a 2001/23 irányelv hatálya – anélkül, hogy fontos lenne annak ismerete, hogy a vállalkozást átruházták‑e – kiterjed az összes esetre, amelyben szerződéses viszonyok keretében változás történik a vállalkozás vagy üzlet működtetéséért felelős természetes vagy jogi személyben, aki e tényből adódóan a munkáltatói kötelezettségeket a vállalkozásnál vagy üzletnél dolgozó alkalmazottakkal szerződésben rögzíti (2015. november 26‑iAira Pascual és Algeposa Terminales Ferroviarios ítélet, C‑509/14, EU:C:2015:781, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a 2001/23 irányelv a valamely gazdasági egységen belül fennálló munkaviszonyok tulajdonosváltástól független folyamatosságának biztosítására irányul. Annak meghatározásához, hogy vállalkozások ezen irányelv értelmében vett átruházásáról van‑e szó, a döntő kritérium tehát az a körülmény, hogy a szóban forgó egység megőrzi‑e identitását, ami különösen a működés tényleges folytatásából vagy átvételéből ered (2015. szeptember 9‑iFerreira da Silva e Brito és társai ítélet, C‑160/14, EU:C:2015:565, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Annak megállapításához, hogy e feltétel teljesül‑e, a szóban forgó műveletet jellemző összes ténybeli körülményt együttesen kell figyelembe venni, amelyek között szerepel az érintett vállalkozás vagy üzlet típusa; az, hogy sor került‑e tárgyi eszközök, azaz ingatlanok vagy ingóságok átruházására; az immateriális javak értéke az átvétel időpontjában; az, hogy sor került‑e a vállalkozás új vezetője által a személyi állomány jelentős részének átvételére, az ügyfélkör átadására; az átruházás előtti és utáni tevékenységek hasonlóságának mértéke; e tevékenységek esetleges felfüggesztésének időtartama. Ezek az elemek azonban a szempontoknak csupán egy részét jelentik az összes felmerülő jelenség megítélése során, és emiatt nem lehet őket elszigetelten értékelni (2015. szeptember 9‑iFerreira da Silva e Brito és társai ítélet, C‑160/14, EU:C:2015:565, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

A Bíróság hangsúlyozta különösen, hogy a különböző kritériumoknak tulajdonítandó jelentőség szükségszerűen változik a végzett tevékenységektől vagy a vállalkozásban, az üzletben vagy az üzletrészben alkalmazott termelési, illetve üzemeltetési módszerektől függően (2015. szeptember 9‑iFerreira da Silva e Brito és társai ítélet, C‑160/14, EU:C:2015:565, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

A Bíróság e tekintetben megállapította, hogy egy olyan ágazatban, ahol a tevékenység alapvetően a munkaerőn alapul, valamely gazdasági egység identitása akkor tartható meg, ha az állítólagos kedvezményezett nem veszi át ezen egység személyi állományának jelentős részét (2015. november 26‑iAira Pascual és Algeposa Terminales Ferroviarios ítélet, C‑509/14, EU:C:2015:781, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

Ezzel szemben egy olyan ágazatban, amelyben a tevékenység alapvetően a felszereléseken alapul, az, hogy az új vállalkozó nem veszi át azt a személyi állományt, amelyet jogelődje ugyanezen tevékenység végzésére alkalmazott, nem elegendő annak kizárásához, hogy olyan egység átruházásáról van szó, amely a 2001/23 irányelv értelmében megtartja identitását (lásd ebben az értelemben: 2015. november 26‑iAira Pascual és Algeposa Terminales Ferroviarios ítélet, C‑509/14, EU:C:2015:781, 41. pont).

34

Az előterjesztett kérdést többek között az ítélkezési gyakorlatból levonható e következtetések tükrében, a nemzeti bíróság által az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban előadott főbb ténybeli elemek figyelembevételével kell értékelni.

35

Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy az alapeljárásbelihez hasonló helyzetben a hangszerekhez, berendezésekhez és helyiségekhez hasonló tárgyi eszközök a szóban forgó gazdasági tevékenység végzéséhez elengedhetetlen elemeknek tűnnek, mivel ez a tevékenység zeneiskola működtetésére irányul. Márpedig a jelen ügyben nem vitatott, hogy a valladolidi önkormányzat az új nyertes ajánlattevő rendelkezésére bocsátotta az összes olyan tárgyi eszközt, amelyet a korábbi nyertes ajánlattevő számára biztosított.

36

Ezen túlmenően – mivel úgy tűnik, hogy az alapeljárásban szóban forgó gazdasági tevékenység nem minősülhet alapvetően munkaerőn alapuló tevékenységnek, amennyiben az jelentős felszereléseket igényel –, az az egyedüli körülmény, hogy az In‑pulso Musical nem vette át a Músicos y Escuela munkavállalóit, nem teszi lehetővé a 2001/23 irányelv értelmében vett vállalkozásátruházás fennállásának kizárását.

37

Ezután azt a körülményt illetően, hogy az alapeljárásban szóban forgó tevékenység folytatásához elengedhetetlen tárgyi eszközök mindig is a valladolidi önkormányzat tulajdonában voltak, emlékeztetni kell ara, hogy – amint az a jelen ítélet 28. pontjából kitűnik – nem releváns a 2001/23 irányelv alkalmazása szempontjából az, hogy a tárgyi eszközöket átruházták‑e.

38

E tekintetben a Bíróság megállapította többek között, hogy az a körülmény, hogy az új vállalkozó által átvett tárgyi eszközök nem elődjének a tulajdonában álltak, hanem azokat csupán a megbízó bocsátotta rendelkezésre, nem vezethet annak kizárásához, hogy az említett irányelv értelmében vett vállalkozásátruházás megvalósult (2015. november 26‑iAira Pascual és Algeposa Terminales Ferroviarios ítélet, C‑509/14, EU:C:2015:781, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

Következésképpen a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdése b) pontjának olyan értelmezése, amely kizárna ezen irányelv hatálya alól egy olyan helyzetet, amelyben a szóban forgó tevékenység folytatásához elengedhetetlen tárgyi eszközök mindig is az átadó (a valladolidi önkormányzat) tulajdonában voltak, megfosztaná az említett irányelvet hatékony érvényesülésének egy részétől (lásd: 2015. november 26‑iAira Pascual és Algeposa Terminales Ferroviarios ítélet, C‑509/14, EU:C:2015:781, 40. pont).

40

Végezetül, a Bíróság elé terjesztett egyéb elemek megerősítették – figyelemmel a jelen ítélet 30. pontjában felidézett kritériumokra –, hogy az alapügyben a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „vállalkozás átruházásáról” van szó. Ez a helyzet a Músicos y Escuela tanulóinak az In‑pulso Musical általi átvétele és a Músicos y Escuela által 2013. április 1‑jéig nyújtott szolgáltatásoknak az In‑pulso Musical általi, 2013 szeptemberétől történő folytatása esetében.

41

Ráadásul a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a vállalkozás tevékenységeinek mindössze néhány hónapra történő, ideiglenes felfüggesztése nem zárhatja ki, hogy az alapeljárásban szóban forgó gazdasági egység megtartotta identitását, így pedig azt, hogy az ugyanezen irányelv értelmében vett vállalkozásátruházásról van szó (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 9‑iFerreira da Silva e Brito és társai ítélet, C‑160/14, EU:C:2015:565, 31. pont).

42

E tekintetben a Bíróság megállapította többek között, hogy annak értékeléséhez, hogy egy még létező gazdasági egység átruházására került‑e sor, az egyik figyelembe veendő tényező az, hogy az átruházás időpontjában a vállalkozás ideiglenesen nem működött és nem rendelkezett munkavállalókkal. A vállalkozás ideiglenes bezárása és az átruházás időpontjában a személyi állomány ebből következő hiánya azonban önmagában nem zárhatja ki, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett vállalkozásátruházásra került sor (1988. június 15‑iBork International és társai ítélet, 101/87, EU:C:1988:308, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

Ez a következtetés különösen igaz az alapeljárásbelihez hasonló helyzetben, amelyben noha a vállalkozás tevékenységét öt hónapos időszakra szüntették meg, az három hónapos iskolai szünetet is magában foglalt.

44

Következésképpen a vállalkozás tevékenységeinek ideiglenes felfüggesztése, valamint a Músicos y Escuela munkavállalói In‑pulso Musical általi átvételének hiánya nem zárhatja ki, hogy az alapeljárásban szóban forgó gazdasági egység megtartotta identitását, így pedig azt, hogy az ugyanezen irányelv értelmében vett vállalkozásátruházásról van szó.

45

Végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladatát képezi annak – a fenti megfontolások tükrében és a szóban forgó műveletet jellemző tényállás figyelembevételével történő – megállapítása, hogy az alapügyben vállalkozásátruházásra került‑e sor, vagy sem.

46

E körülmények között az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozhat egy, az alapeljárásbelihez hasonló olyan helyzet, amelyben egy önkormányzati zeneiskola működtetésével kapcsolatos, szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződés nyertes ajánlattevője, aki számára az e tevékenység folytatásához szükséges valamennyi tárgyi eszközt az önkormányzat biztosította, a folyamatban lévő iskolaév vége előtt két hónappal megszünteti ezt a tevékenységet, elbocsátja az alkalmazottakat és ezeket a tárgyi eszközöket visszaadja az önkormányzatnak, amely új közbeszerzési eljárást folytat le kizárólag a következő iskolaév tekintetében és az új nyertes ajánlattevő számára biztosítja ugyanezeket a tárgyi eszközöket.

47

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 2001/23 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy az alapeljárásbelihez hasonló olyan körülmények között, amikor egy önkormányzati zeneiskola működtetésével kapcsolatos, szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződés nyertes ajánlattevője a folyamatban lévő iskolaév vége előtt két hónappal megszünteti ezt a tevékenységet és elbocsátja az alkalmazottakat, a következő iskolaév elején pedig a tevékenységet az új nyertes ajánlattevő folytatja, úgy kell tekinteni, hogy a munkavállalók elbocsátására „gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű, és a munkaerő tekintetében változásokat eredményez[ő]” okok miatt került sor, vagy hogy ezen elbocsátás okát „vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének átruházása” képezte.

48

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy amint azt a Bíróság több alkalommal megállapította, a 2001/23 irányelv arra irányul, hogy a vállalkozás vezetésének változása esetén biztosítsa a munkavállalók jogainak fenntartását, lehetővé téve számukra, hogy ugyanolyan feltételekkel maradhassanak az új munkáltató alkalmazásában, mint amilyenekben az átadóval megállapodtak (2008. november 27‑iJuuri ítélet, C 396/07, EU:C:2008:656, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az említett irányelv célja – amennyire lehetséges – a munkaszerződés, illetve a munkaviszony módosítás nélküli folytatásának biztosítása a kedvezményezettel annak megakadályozása érdekében, hogy az érintett munkavállalók pusztán az átruházás tényéből adódó kedvezőtlenebb helyzetbe kerüljenek (1987. december 17‑iNy Mølle Kro ítélet, 287/86, EU:C:1987:573, 25. pont; 2005. május 26‑iCeltec ítélet, C‑478/03, EU:C:2005:321, 26. pont).

49

Mindemellett – amint az magából a 2001/23 irányelv 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének szövegéből következik – az irányelv által biztosítani kívánt védelem csak az átruházás időpontjában munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkező munkavállalókra vonatkozik.

50

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint – az ezzel ellentétes különös rendelkezés hiányában – kizárólag azok a munkavállalók hivatkozhatnak a 2001/23 irányelvre, akik munkaszerződése vagy munkaviszonya fennállt az átruházás időpontjában. A munkaszerződés vagy a munkaviszony ezen időpontban való fennállását vagy annak hiányát a nemzeti jog alapján kell értékelni, figyelemmel azonban arra, hogy az említett irányelvnek az átruházás esetén az elbocsátással szemben a munkavállalók számára biztosított védelemre vonatkozó kötelező szabályait tiszteletben tartsák (1988. június 15‑iBork International és társai ítélet, 101/87, EU:C:1988:308, 17. pont).

51

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2001/23 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének átruházása önmagában nem képez okot arra, hogy az átadó vagy a kedvezményezett elbocsássa a munkavállalókat.

52

Következésképpen úgy kell tekinteni, hogy azok a munkavállalók, akiknek munkaszerződése vagy munkaviszonya a 2001/23 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének megsértésével az átruházásnál korábbi hatállyal szűnt meg, az átruházás időpontjában továbbra is a vállalkozás munkavállalói, aminek többek között az a következménye, hogy a munkáltató velük szembeni kötelezettségei ipso iure átszállnak az átadóról a kedvezményezettre (1998. március 12‑iDethier Équipement, C‑319/94, EU:C:1998:99, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53

Annak meghatározása céljából, hogy az elbocsátás indokát – a 2001/23 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének megsértésével – kizárólag az átruházás képezte‑e, az elbocsátást övező objektív körülményeket kell figyelembe venni (1988. június 15‑iBork International és társai ítélet, 101/87, EU:C:1988:308, 18. pont).

54

E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozat pontosítja, hogy L. Colino Sigüenzát jóval a tevékenységnek az In‑pulso Musicalra történő átruházását megelőzően bocsátották el, valamint hogy a munkaviszony megszüntetését azzal indokolták, hogy a Músicos y Escuela nem tudja kifizetni személyi állományának munkabérét, amely helyzet a valladolidi önkormányzatot a Músicos y Escuelához kötő szerződés rendelkezéseinek ezen önkormányzat általi megsértéséből eredt. Ily módon úgy tűnik, hogy e körülmények amellett szólnak, hogy a Músicos y Escuela alkalmazottainak elbocsátására a 2001/23 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű” okokból került sor, feltéve ugyanakkor, hogy az összes munkavállaló elbocsátását övező körülmények, valamint az új szolgáltató késedelmes kijelölése nem olyan szándékos intézkedést képez, amely arra irányul, hogy megfosszák az érintett munkavállalókat azoktól a jogoktól, amelyeket számukra a 2001/23 irányelv biztosít, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

55

A fenti megfontolásokra figyelemmel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/23 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az alapeljárásbelihez hasonló olyan körülmények között, amikor egy önkormányzati zeneiskola működtetésével kapcsolatos, szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződés nyertes ajánlattevője a folyamatban lévő iskolaév vége előtt két hónappal megszünteti ezt a tevékenységet és elbocsátja az alkalmazottakat, a következő iskolaév elején pedig a tevékenységet az új nyertes ajánlattevő folytatja, úgy tűnik, hogy a munkavállalók elbocsátására az e rendelkezés értelmében vett „gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű, és a munkaerő tekintetében változásokat eredményez[ő]” okok miatt került sor, feltéve hogy az összes munkavállaló elbocsátását övező körülmények, valamint az új szolgáltató késedelmes kijelölése nem olyan szándékos intézkedést képez, amely arra irányul, hogy megfosszák ezeket a munkavállalókat azoktól a jogoktól, amelyeket számukra a 2001/23 irányelv biztosít, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

56

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 2001/23 irányelvet, valamint a Charta 47. cikkében rögzített, hatékony jogorvoslathoz való jogot akként kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes a jogerővel kapcsolatos, az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló azon nemzeti szabályozás, amely tiltja, hogy a nemzeti bíróságok határozatot hozzanak a munkavállaló csoportos létszámcsökkentés keretében sorra kerülő egyéni elbocsátása 2001/23 irányelv szerinti jogellenességének megállapításáról, amennyiben ezzel a csoportos létszámcsökkentéssel kapcsolatban már hoztak bírósági határozatot az e csoportos létszámcsökkentésre irányuló olyan eljárás keretében, amelyben kizárólag a munkavállalók képviselői vehettek részt.

57

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén az előbbi az utóbbiak által eldöntendő jogviták megoldásához szükséges támpontokat nyújt az uniós jog értelmezése terén (lásd többek között: 1992. július 16‑iMeilicke ítélet, C‑83/91, EU:C:1992:332, 22. pont; 2009. március 24‑iDanske Slagterier ítélet, C‑445/06, EU:C:2009:178, 65. pont).

58

Ezen együttműködés keretében egyedül az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelős nemzeti bíróság jogosult az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélni azt, hogy egyrészt az ítélethozatala szempontjából szükséges‑e az előzetes döntéshozatal, másrészt azt, hogy a Bíróság elé terjesztett kérdések relevánsak‑e. Következésképpen, ha a nemzeti bíróságok által előterjesztett kérdés valamely uniós jogi rendelkezés értelmezésére vonatkozik, a Bíróság főszabály szerint köteles a kérelemről határozni (lásd többek között: 2001. március 13‑iPreussenElektra ítélet, C‑379/98, EU:C:2001:160, 38. pont; 2001. december 6‑iClean Car Autoservice ítélet, C‑472/99, EU:C:2001:663, 13. pont; 2004. február 5‑iSchneider ítélet, C‑380/01, EU:C:2004:73, 21. pont).

59

Az uniós jognak a nemzeti bíróság számára hasznos értelmezése ugyanakkor megköveteli, hogy a nemzeti bíróság meghatározza az általa előterjesztett kérdések ténybeli és jogszabályi hátterét, vagy legalábbis kifejtse azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken e kérdések alapulnak (lásd többek között: 1993. január 26‑iTelemarsicabruzzo és társai ítélet, C‑320/90–C‑322/90, EU:C:1993:26, 6. pont; 2006. július 13‑iEurodomus végzés, C‑166/06, nem tették közzé, EU:C:2006:485, 9. pont).

60

Meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz elegendő információt a releváns nemzeti jogi keretre vonatkozóan. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis semmiféle információval nem szolgál a jogerő elvének a munkaügyi peres eljárásról szóló 36/2011. sz. törvény 124. cikke (13) bekezdésének b) pontja értelmében vett alkalmazását illetően.

61

Ezen túlmenően, e törvény 160. cikkének (5) bekezdése, amelyre a törvény 124. cikke (13) bekezdésének b) pontja utal, akként rendelkezik, hogy a jogerő az eljárás tárgyára korlátozódik. Márpedig egyrészről az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz semmiféle információt az említett törvény 160. cikkének (5) bekezdését illetően, másrészről pedig – amint arra a tárgyaláson a spanyol kormány rámutatott – annak vizsgálata céljából, hogy az eljárás tárgya a jelen ügyben azonos‑e, tekintettel mind az elbocsátás, mind pedig az összes munkavállalót érintő átruházás csoportos jellegére, a spanyol eljárási jog más rendelkezéseit is figyelembe kellene venni.

62

E körülmények között, mivel a Bíróság nem rendelkezik az ahhoz szükséges információkkal, hogy a harmadik kérdésre hasznos választ adjon, azt elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

63

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: