1. 

A jelen ügy a Gul Ahmed Textile Mills Ltd (a továbbiakban: Gul Ahmed) által előterjesztett fellebbezésre vonatkozik, amely fellebbezés keretében a Gul Ahmed arra kéri a Bíróságot, hogy teljes egészében helyezze hatályon kívül a Törvényszék T‑199/04 RENV, Gul Ahmed Textile Mills kontra Tanács ügyben 2016. december 15‑én hozott ítéletét. ( 2 ) A Törvényszék ezzel az ítélettel elutasította a Gul Ahmednek a Pakisztánból származó pamutféle ágyneműk behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2004. március 2‑i 397/2004/EK tanácsi rendelet ( 3 ) megsemmisítésére irányuló keresetét.

2. 

A jelen ügy fontos kérdést vet fel azzal kapcsolatban, hogy mi minősül az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradásának. A Bíróságnak lehetősége nyílik megítélni, hogy – az esetlegesen felmerülő jogi és ténybeli helyzetekre tekintettel – a kért megsemmisítés a szóban forgó felperes javát szolgálhatja‑e. Általánosabban megfogalmazva, a Bíróságnak alkalma adódik arra, hogy az eljáráshoz fűződő érdek megítélésével kapcsolatos bizonyos eljárási szempontokra – különösen a bizonyítási teherre és a felperes eljárási jogaira – vonatkozóan kialakítsa saját ítélkezési gyakorlatát.

3.

A Gul Ahmed olyan pakisztáni társaság, amely pamutféle ágyneműket exportál az Európai Unióba.

4.

2002. november 4‑én az Európai Bizottság e termékek Európai Unióba történő behozatalát illetően dömpingellenes vizsgálatot indított.

5.

E vizsgálat eredményei alapján 2004. március 2‑án a Tanács elfogadta a 397/2004 rendeletet, amely a Kombinált Nomenklatúra e rendeletben megjelölt kódjai alá sorolt, Pakisztánból származó pamutféle ágyneműk behozatalára 13,1%‑os mértékű dömpingellenes vámot vetett ki.

6.

A 384/96 rendelet ( 4 ) 11. cikkének (3) bekezdése értelmében lefolytatott felülvizsgálatot követően a 397/2004 rendeletet módosította a 695/2006 tanácsi rendelet. ( 5 ) Ez utóbbi rendelet a Gul Ahmed által gyártott pamutféle ágyneműkre irányadó végleges dömpingellenes vám mértékét 5,6%‑ban állapította meg.

7.

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban az így megállapított végleges dömpingellenes vám 2009. március 4‑én, vagyis öt évvel a bevezetését követően megszűnt.

8.

2004. május 28‑án a Gul Ahmed keresetet terjesztett az Elsőfokú Bíróság elé, amelyben kérte a 397/2004 rendeletnek a rá vonatkozó részében történő megsemmisítését.

9.

Keresetében a Gul Ahmed öt jogalapra hivatkozott. Közelebbről, második jogalapjával a Gul Ahmed előadta, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibát követett el és a rendes érték általa történő meghatározása során megsértette az alaprendelet 2. cikkének (3) és (5) bekezdését, valamint 18. cikkének (4) bekezdését és a dömpingellenes megállapodást. ( 6 ) Ezenfelül a harmadik jogalapjával a Gul Ahmed előadta, hogy a rendes érték és az exportár összehasonlítása során alkalmazott vámvisszatérítés‑kiigazítás sérti az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdését, a dömpingellenes megállapodást és a megfelelő indoklásnak az EUMSZ 296. cikk értelmében vett kötelezettségét.

10.

A Törvényszék a T‑199/04, Gul Ahmed Textile Mills kontra Tanács ügyben 2011. szeptember 27‑én hozott ítéletével ( 7 ) helyt adott az ötödik jogalap ( 8 ) harmadik részének és – a többi jogalap vizsgálatát mellőzve – a szóban forgó rendeletet a felperesre vonatkozó részében megsemmisítette.

11.

A Bizottság által támogatott Tanács fellebbezett és a Bíróságtól kérte ezen ítélet hatályon kívül helyezését.

12.

E Bíróság a C‑638/11 P, Tanács kontra Gul Ahmed Textile Mills ügyben 2013. november 14‑én hozott ítéletében ( 9 ) a T‑199/04 ügyben hozott ítéletet teljes egészében hatályon kívül helyezte, az ügyet visszautalta a Törvényszék elé, a költségekről pedig nem határozott.

13.

2015. november 26‑án a Törvényszék a T‑199/04 RENV ügyben tárgyalást tartott. A tárgyaláson a Bizottság által támogatott Tanács azzal érvelt, hogy a Gul Ahmednek az eljáráshoz már nem fűződik érdeke.

14.

A két intézmény ezen érvelés alátámasztása érdekében előadta, hogy a szóban forgó rendeletben előírt dömpingellenes vám 2009. március 2‑án megszűnt, tehát e vám az említett termék exportját már nem terheli. A két intézmény azt is előadta, hogy a Bíróság alapokmányának 46. cikke szerint 2014. május 1‑jén ( 10 ) lejárt az említett vám alkalmazásával okozott kár megtérítésére irányuló kereset előterjesztésére rendelkezésre álló határidő, és hogy a dömpingellenes vámnak az Uniós Vámkódex értelmében történő visszatérítéséhez való jog is elévült. ( 11 ) Az intézmények azzal érveltek, hogy ennek megfelelően a kért megsemmisítés a Gul Ahmed javát már nem szolgálhatja.

15.

A Törvényszék a Gul Ahmed részére a tárgyalás napjától kedve kéthetes időszakot adott az elfogadhatatlanságra vonatkozó így felhozott jogalappal kapcsolatos észrevételeinek (és az ügy elbírálásához fűződő érdekének fennmaradását esetlegesen alátámasztó minden okirati bizonyítéknak) az előterjesztésére.

16.

A 2015. december 10‑i levelével a Gul Ahmed előterjesztette észrevételeit, ennek keretében előadva, hogy az eljáráshoz továbbra is érdeke fűződik. A Gul Ahmed a következő öt jogalapra hivatkozott: i. az eljárás költségeinek a Tanáccsal történő megtéríttetéséhez fűződő érdekére, ii. az észszerű időn belül történő elbírálásnak az uniós bíróságok általi elmulasztásával okozott károk megtérítésére irányuló jövőbeli keresetre, iii. a megfizetett végleges dömpingellenes vám visszatéríttetésével kapcsolatos lehetőségére, iv. hasonló jogellenesség jövőbeli megismétlődése elkerülésének biztosításához fűződő érdekére, valamint v. a szóban forgó rendelettel okozott kár megtérítésére irányuló kereset jövőbeli előterjesztésének lehetőségére.

17.

2016. január 6‑i és 20‑i levelével a Bizottság és a Tanács benyújtották észrevételeiket. Lényegében azt kérték a Törvényszéktől, hogy utasítsa el a Gul Ahmed által felhozott érveket és állapítsa meg, hogy a Gul Ahmednek az eljárás folytatásához már nem fűződik érdeke. Következésképpen a kereset okafogyottá vált.

18.

A Törvényszék a T‑199/04 RENV, Gul Ahmed Textile Mills kontra Tanács ügyben 2016. december 15‑én hozott ítéletével megállapította, hogy i. az eljárás költségeinek a Tanáccsal történő megtéríttetéséhez fűződő állítólagos érdek, ii. az észszerű időn belül történő elbírálás uniós bíróságok általi elmulasztásával okozott károk megtérítésére irányuló jövőbeli kereset állítólagos lehetősége, iii. hasonló jogellenesség jövőbeli megismétlődése elkerülésének biztosításához fűződő állítólagos érdek, valamint iv. a Gul Ahmed jó hírnevének helyreállításához fűződő állítólagos érdek nem igazolja a Gul Ahmed eljáráshoz fűződő érdekét. A Törvényszék azt is megállapította, hogy v. a megfizetett végleges dömpingellenes vám visszatéríttetésével kapcsolatos állítólagos lehetőség igazolja a Gul Ahmed eljáráshoz fűződő érdekét, bár csupán az első, a negyedik és az ötödik jogalap tekintetében. ( 12 )

19.

Ennek megfelelően a Törvényszék megállapította, hogy nem szükséges a második és a harmadik jogalapról határozni, és kizárólag az első, a negyedik és az ötödik jogalapot vizsgálta meg. A Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy ez utóbbi jogalapok megalapozatlanok, ennek megfelelően a keresetet teljes egészében elutasította.

20.

Fellebbezésével a Gul Ahmed arra kéri a Bíróságot, hogy helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet és minden jogalapról érdemben határozzon, másodlagosan pedig érdemi elbírálás végett utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé. A Gul Ahmed két fellebbezési jogalapot terjeszt elő.

21.

Először is a Gul Ahmed előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a Gul Ahmednak a keresetében felhozott második és harmadik jogalap tekintetében az eljárás folytatásához már nem fűződik érdeke, és hogy a Törvényszék e megállapítását nem indokolta megfelelően. Másodszor, a Gul Ahmed egy sor érvet hoz fel arra vonatkozóan, hogy a Törvényszék az ötödik jogalap első két részének elutasításával több szempontból is tévesen alkalmazta a jogot.

22.

A Tanács és a Bizottság arra kérik a Bíróságot, hogy a fellebbezést elfogadhatatlanként vagy – másodlagosan – megalapozatlanként utasítsa el.

23.

A 2018. január 25‑i tárgyaláson a Gul Ahmed, a Tanács és a Bizottság szóbeli észrevételeket terjesztett elő.

24.

A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítvány keretében az első fellebbezési jogalap vizsgálatára szorítkozom.

25.

A megsemmisítési eljáráshoz fűződő érdek követelménye a Törvényszék által a megtámadott ítéletben követett értelmezésben szigorú mércét állít fel. A Törvényszék érvelését követve a Gul Ahmednak ahhoz, hogy megfeleljen ennek a szigorú mércének, nem pusztán a megsemmisítési eljárást kellett volna megindítania, hanem az említett rendelet által előidézett károk megtérítésére irányuló keresetet is kellett volna előterjesztenie és a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknál a különböző időszakokban megfizetett dömpingellenes vámok visszafizetése iránt is eljárást kellett volna kezdeményeznie.

26.

A Gul Ahmed által megsemmisíteni kért rendelet az idő múlásával hatályát vesztette, és a károk megtérítésére vagy a vám visszafizetésére vonatkozó minden követelés elévült. Ennek ellenére a Gul Ahmednak a megsemmisítési eljárás folytatásához továbbra is érdeke fűződik‑e?

27.

Álláspontom szerint valójában arról van szó, hogy ilyen helyzetben a felperesnek elővigyázatosnak és körültekintőnek is kell lennie. Más szóval a felperesnek gondosan oda kell figyelnie a saját jogi helyzetében idővel bekövetkező változásokra, és meg kell tennie mindazokat a további lépéseket, amelyek szükségesek lehetnek ahhoz, hogy megőrizze az eljárás folytatásához fűződő érdekét. Amennyiben ezt elmulasztja, azt kockáztatja, hogy az alperes az eljárás folytatásához fűződő érdekét sikerrel támadja meg.

28.

Ebből a szempontból a sikeres megsemmisítés iránti kereset lényeges előfeltétele az elszenvedett kár megszüntetésének. A legtöbb esetben azonban ez önmagában nem szünteti meg az említett kárt. Ehhez kártérítés iránti keresetet kell indítani. Ez nem jelenti azt, hogy az első kereset (megsemmisítés iránti kereset) függene a kártérítés iránti keresettől. A Gul Ahmed előadásával ellentétben e két eljárás önálló, azonban egymással összefüggő természete nem torzítja a Szerződésben a magánszemélyek részére biztosított jogorvoslatok rendszerét.

29.

A megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságának feltételeit az EUMSZ 263. cikk rögzíti. Ennek értelmében – többek között – i. a megsemmisíteni kért aktus „harmadik személyekre joghatással járó” kell, hogy legyen, ii. a felperesnek közvetlen és személyes érintettség formájában kereshetőségi joggal kell rendelkeznie, valamint iii. a keresetet ebben a cikkben rögzített határidőkön belül kell megindítani. ( 13 ) A jelen ügyben nem férhet kétség ahhoz, hogy e mércék közül az első a 397/2004 rendelettel kapcsolatban teljesül. A második mércét illetően semmikor nem vált kétségessé az, hogy a 397/2004 rendelet a Gul Ahmedet közvetlenül és személyében érinti. A szóban forgó rendelet ugyanis a dömpingellenes vizsgálattal érintett pakisztáni gyártók között említi a Gul Ahmedet, és e társaság tanúsítja, hogy a termékeinek az Európai Unióba történő behozatalát nagy összegű vámmal sújtották. A harmadik mércét illetően nem vitatott, hogy a Gul Ahmed a megsemmisítés iránti keresetét az EUMSZ 263. cikkben rögzített határidőn belül terjesztette elő.

30.

Nem elegendő azonban az EUMSZ 263. cikkben előírt összes feltételt teljesíteni. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely természetes vagy jogi személy által indított megsemmisítés iránti kereset csupán abban az esetben elfogadható, amennyiben a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. A jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, és a kereset ezért – sikeressége esetén – az azt indító személy javára szolgálhat. ( 14 ) Nem vitatott, hogy a Gul Ahmed a megsemmisítés iránti keresetének benyújtása időpontjában teljesítette ezt a követelményt.

31.

Ezen érdek követelménye – habár arról az EUMSZ 263. cikk nem rendelkezik – az uniós bíróságok által az e rendelkezésben rögzített követelményektől külön elemzett elfogadhatósági feltételnek minősül. ( 15 ) Ezt a tagállamok számára közös általános eljárásjogi elmélet ihlette, mivel azt kívánja biztosítani, hogy el lehessen kerülni a „köz érdekében” indított perek erőteljes áradatát, ami azzal a kockázattal járna, hogy a megsemmisítés iránti keresetet egyfajta közérdekű keresetté változtatná át.

32.

Az állandó ítélkezési gyakorlattal összhangban a felperes eljáráshoz fűződő érdekének – a kereset tárgyára tekintettel – a kereset benyújtásakor fenn kell állnia (ellenkező esetben a kereset elfogadhatatlannak minősül) és a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik. ( 16 ) Az érdeknek létrejöttnek és fennállónak is kell lennie. ( 17 )

33.

A 397/2004 rendelet 2009. március 4‑én hatályát vesztette. Ez azonban a jelen eljárást nem teszi okafogyottá, mivel a rendelet ex nunc vesztette hatályát, tehát nem járt ugyanolyan joghatással, mint amilyennel – főszabály szerint – e rendelet megsemmisítése járt volna. ( 18 )

34.

Az ítélkezési gyakorlatból egyértelmű, hogy a felperes érdeke nem feltétlenül szűnik meg, amennyiben a vitatott aktus a jövőre nézve a továbbiakban már nem vált ki joghatásokat. ( 19 ) Ha a szóban forgó intézkedés az eljárás során hatályát veszti, a Bíróságnak a felperes eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradását in concreto kell értékelnie, figyelembe véve különösen a hivatkozott jogellenesség következményeit, valamint az állítólagosan elszenvedett kár jellegét. ( 20 ) Az említett érdek indokolt lehet arra a kárra hivatkozással, amelynek jövőbeni bekövetkezésétől a felperes tart. A szóban forgó kár számos formát ölthet: például új illetékek nem kívánatos kiszabása, az üzleti lehetőségek megnyirbálása, potenciális új termékek kifejlesztésével kapcsolatos korlátozások.

35.

A Törvényszék a megtámadott ítéletben megállapította, hogy a Gul Ahmed eljáráshoz fűződő érdeke a keresetének bizonyos részeit, azaz a második és a harmadik jogalapot illetően az eljárás folyamán megszűnt.

36.

Jogszerű lenne‑e az eljáráshoz fűződő érdek fogalmát akként értelmezni, hogy azt – a felperes ügyének bíróság általi elbírálásához fűződő jogával együtt – a puszta időmúlás megszüntetheti?

37.

Főszabály szerint elutasítom ezt a megközelítést.

38.

Az ilyen értelmezés azt jelentené, hogy az eljárás hossza – amely főszabály szerint nem róható fel a felperesnek ( 21 ) – megszüntetheti a felperes jogorvoslathoz való jogát. Ez az eljárás hosszától függően a törvény előtti véletlenszerű egyenlőtlenségekhez vezethet. Ez az alpereseket akár arra is ösztönözheti, hogy a jogi szempontú vizsgálat meghiúsításának reményében késleltetési taktikát alkalmazzanak.

39.

Ez annak elfogadását jelentené, hogy az intézmények által elfogadott aktusok, amelyek időbeli hatálya korlátozott, és amelyek a megsemmisítés iránti kereset benyújtását követően, de mielőtt még a bíróság meghozhatná ítéletét, hatályukat vesztik, nem képeznék az uniós bírósági felülvizsgálat tárgyát. ( 22 )

40.

A Bíróság az elvi jelentőségű Les Verts kontra Parlament ( 23 ) ügyében rögzítette, hogy az Európai Unió olyan jogközösség, amelyben mind a tagállamok, mind az intézmények jogi aktusait alkotmányos alapjának, azaz a Szerződésnek és az abból eredő jogszabályoknak való megfelelés szempontjából kell megvizsgálni. ( 24 )

41.

A fentiekben bemutatott helyzet összeegyeztethetetlen az ítélkezési gyakorlattal és az EUMSZ 263. cikk szellemével, amelynek értelmében a Bíróság megvizsgálja az intézmények által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusok jogszerűségét. ( 25 )

42.

Az eljáráshoz fűződő érdek tehát alkotmányos jelentőségű, és azt az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében rögzített, hatékony bírói jogvédelemhez való jog tágabb kontextusában kell elhelyezni. ( 26 )

43.

Álláspontom szerint mindezek az elemek az eljáráshoz fűződő érdek fogalmának tág értelmezése mellett szólnak. ( 27 )

44.

Elutasítom a Tanács és a Bizottság azon álláspontját, amely szerint az ilyen értelmezés azzal a kockázattal jár, hogy a megsemmisítés iránti kereset közérdekű keresetté alakul át. Sok tagállam nemzeti rendszerében ugyanis az eljáráshoz fűződő érdek megszorító értelmezése az igazságszolgáltatási rendszernek a perek erőteljes áradatával szembeni védelmét szolgálhatja. ( 28 ) Az uniós eljárásjogban ugyanakkor a koncepciót alátámasztják az EUMSZ 263. cikkben rögzített kereshetőségi joggal kapcsolatos szigorú feltételek.

45.

Bobek főtanácsnokhoz hasonlóan úgy vélem, hogy az „eljáráshoz fűződő érdek” fennállását nem szabad úgy manipulálni, hogy a pereskedések egy adott szintje biztosítva legyen. ( 29 ) Ezt a követelményt inkább az emberi jogokra tekintettel, demokratikus módon kell értelmezni. ( 30 ) Kokott főtanácsnokkal is egyetértek, aki azzal érvel, hogy ilyen érdek megállapításához nem lehet túlzó követelményeket támasztani, ha már teljesülnek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének második és harmadik fordulata szerinti szűk feltételek. ( 31 )

46.

Az uniós bíróság előtti eljárás sikeres kimenetele esetén várható személyes haszon vagy előny az eljáráshoz fűződő érdek fennállásának megállapítása szempontjából döntő jelentőséggel bír. Előfordulhat azonban, hogy ez a kritérium túlzottan szubjektív és változó, mivel nem foglal magában küszöbértéket vagy mércét arra vonatkozóan, hogy az ügy megnyerésének a felperes helyzetére milyen mértékű pozitív hatást kell gyakorolnia. ( 32 )

47.

Az eljáráshoz fűződő érdek esetről esetre, a vitatott aktus megsemmisítése által valamely felperes egyedi helyzetére esetlegesen gyakorolt összes jogkövetkezmény figyelembevételével, in concreto állapítható meg. Ebben az összefüggésben Wahl főtanácsnok megjegyezte, hogy a Bíróság arra törekszik, hogy ne kövesse az „érdek fennmaradásának” túlzottan megszorító felfogását. ( 33 ) Egyetértek és osztom a Bobek főtanácsnok által már kifejtett azon álláspontot, amely szerint annak bizonyításához, hogy fennáll az eljáráshoz fűződő érdek, elegendő kellene, hogy legyen az, hogy a felperes meggyőzően bizonyítja a megtámadott jogi aktus által rá gyakorolt negatív hatást (ami magában foglalja a jogi aktus megsemmisítéséből eredő személyes haszon fennállását). ( 34 ) A bizonyítás e szintjének meghaladása esetén előfordulhat, hogy a felperesnek a lehetetlent kellene bizonyítania. ( 35 )

48.

E tekintetben valamely előny megszerzésének valószínűsége vagy valószerűsége kevéssé számít. ( 36 ) A potenciális előny nagysága is jelentéktelen. Pontosabban, ha az adott előny valamely kártérítés iránti jövőbeli keresettől függ, az uniós bíróságnak tartózkodnia kell az ilyen kereset érdemi vizsgálatától és sikerességének előrejelzésétől. A felperesi minőséget kizárólag az előny jövőbeli megszerzésére vonatkozó, teljes mértékben hipotetikus és bizonytalan kilátás zárja ki, ( 37 ) míg alapesetben észszerűen valószínűsíthetően megszerezhető jövőbeni előny igazolja az eljáráshoz fűződő érdeket. ( 38 )

49.

Nem gondolom, hogy nagyvonalú megközelítés esetén olyan helyzet alakulna ki, amelyben a Bíróságnak általános vagy hipotetikus kérdésekről kellene tanácsadói véleményeket kialakítania. ( 39 ) Az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása, az eljárásgazdaságosság vagy sürgősség miatt az ügy érdemi vizsgálatának elkerülése érdekében a Bíróság „az elfogadhatóság nyelvét” sem alkalmazhatja. ( 40 ) Amennyiben – a jelen eljárásban a Gul Ahmed eljárásához hasonlóan – valamely felperes a keresetének benyújtása időpontjában az eljáráshoz fűződő érdekre kellően hivatkozik, a Bíróságnak szigorúan meg kell vizsgálnia azt az állítást, miszerint a felperes ezt követően elvesztette az eljáráshoz fűződő érdekét.

50.

Mindezek alapján rátérek annak vizsgálatára, hogy a Gul Ahmednak továbbra is érdeke fűződik‑e az eljáráshoz.

51.

A Tanács arra kéri a Bíróságot, hogy a fellebbezés különböző részeit minősítse elfogadhatatlannak, mivel azok lényegében a Törvényszék ténymegállapításainak újbóli vizsgálatára irányulnak, és a Törvényszék előtt felhozott jogalapokat ismétlik meg.

52.

Igaz, hogy a fellebbezés nem mindig pontos, és – amint azt a Tanács helyesen megjegyezte – adott esetben a Törvényszék előtt már felhozott érvekre korlátozódik. ( 41 )

53.

Ugyanakkor egyértelmű, hogy a Gul Ahmed az uniós jognak a Törvényszék általi értelmezését és alkalmazását kifogásolja, ezért az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezés keretében újból vita tárgyát képezhetik. ( 42 ) Emellett jóllehet általánosságban, de a Gul Ahmed a Törvényszék által adott indoklás elégtelenségére hivatkozik. Ez önmagában jogi kérdésnek minősül, és mint ilyenre, a fellebbezés keretében lehet rá hivatkozni. ( 43 )

54.

Ezenfelül a Bíróságot nem csak a felek érvei kötik, hanem ezen érveken felül – adott esetben – az elé terjesztett tényállásra alkalmazhatja a jogvita elbírálása szempontjából releváns jogi szabályokat; mivel ellenkező esetben arra kényszerülhetne, hogy határozatát téves jogi megállapításokra alapítsa. ( 44 )

55.

Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság érdemben vizsgálja meg a Gul Ahmed által felhozott érveket annyiban, amennyiben azok jogkérdésekhez kapcsolódnak, és nem vonják kétségbe a Törvényszék ténymegállapításait és értékelését. ( 45 )

56.

A Gul Ahmed azzal érvel, hogy a Törvényszék eljárási szabályzatának 129. cikkére – amelynek értelmében a kereset benyújtásának időpontjában igazolnia kell az eljáráshoz fűződő érdeket – nem lehet hivatkozni abból a célból, hogy valamely felperesnek a szóban forgó érdeket az eljárás későbbi szakaszában igazolnia kelljen. Amennyiben tehát valamely felperes már igazolta a keresetének benyújtásához fűződő érdekét, mentesül annak bizonyítása alól, hogy az eljáráshoz továbbra is érdeke fűződik.

57.

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a felperesnek kell az eljáráshoz fűződő érdekét igazolnia. ( 46 ) Ezenfelül az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Bíróság – akár az alperes (vagy más érdekelt fél) kérelmére, akár hivatalból – az eljárás bármely szakaszában megállapíthatja, hogy a felperes eljáráshoz fűződő érdeke továbbra is fennáll‑e. ( 47 )

58.

Álláspontom szerint azonban, ha – a Gul Ahmedhoz hasonlóan – a felperes a keresetének benyújtása időpontjában már bizonyította, hogy az elfogadhatóság valamennyi szükséges feltétele teljesül, ( 48 )vélelmezni kell, hogy e feltételeket továbbra is teljesíti.

59.

Ez a félelem egészen addig fennáll, amíg azt nem vitatják. A felperesnek ezért nem kell (például) kéthavonta anyagot előterjesztenie annak igazolása céljából, hogy az eljáráshoz fűződő érdeke továbbra is fennáll, és ezáltal „megerősítenie” az eredeti keresetét. Az ilyen követelményt rögzítő eljárási szabály nem lenne működőképes.

60.

Ugyanakkor az eljárás bármely szakaszában megengedhető, hogy az alperes megtámadhassa ezt a vélelmet. Mivel e vélelem megtámadása a felperessel szembeni viszontkeresethez hasonló, az alperesnek precízen és ehhez kapcsolódó anyaggal alátámasztva kell megjelölnie annak pontos indokait. ( 49 ) Ennek oka, hogy a felperesnek meg kell ismernie a vele szemben felhozott állításokat. Nem igazságos a felperestől elvárni, hogy előre kitalálja a kifogást és előre minden lehetséges tárgykört lefedjen. A Bíróság ezért nem fogadhatja el az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradásának puszta vitatását. ( 50 )

61.

Egy, jelentős mértékben írásbeli eljárásra támaszkodó (az uniós bíróságokon alkalmazandóhoz hasonló) eljárási rendszerben természetes lenne azt várni, hogy a kifogást írásban nyújtsák be. Számomra úgy tűnik, hogy amennyiben – a jelen ügyhöz hasonlóan – a kifogást először a tárgyaláson szóban adják elő, a bíróságnak rendszerint meg kell határoznia azt az időszakot, amelyen belül a kifogást felhozó félnek (vagyis az alperesnek) a kifogást hivatalosan elő kell terjesztenie, megjelölve annak pontos terjedelmét, és szolgáltatva azokat a bizonyítékokat, amelyek szükségesek annak valószínűsítéséhez, hogy a felperes eljáráshoz fűződő érdeke ténylegesen már nem áll fenn.

62.

Miután ezt megtette az alperes, a bizonyítás terhe a felperesre hárul, akinek kötelező észszerű lehetőséget biztosítani arra, hogy olyan körülmények között ismertesse álláspontját, amelyek alapján nem kerül teljesen előnytelen helyzetbe ellenfelével szemben. ( 51 ) A Bíróságnak – a fegyveregyenlőség elvénél fogva, amely velejárója a tisztességes eljárás fogalmának – időt kell biztosítania a felperesnek arra, hogy cáfolhassa a kifogást, és ezt követően olyan határidőt tűzhet ki, amelyen belül a többi érdekelt fél ezen érveket illetően előterjesztheti írásbeli észrevételeit. ( 52 )

63.

Miután a Bíróságnál mindkét fél előterjesztette észrevételeit, a Bíróságnak elemeznie kell a felhozott érveket és az azokat alátámasztó anyagokat, és ezt követően kell határozatot hoznia. ( 53 )

64.

A jelen ügy azonban nem ezt az utat követte. A Törvényszék előtt 2015. november 25‑én tartott tárgyaláson a Tanács és a Bizottság szóban azzal érvelt, hogy a Gul Ahmed eljáráshoz fűződő érdeke az eljárás folyamán megszűnt, mivel a szóban forgó rendelet hatályát vesztette és a kártérítés iránti minden kereset elévült. A Bizottság ugyanakkor számos olyan indokot hozott fel, amely igazolhatja az eljáráshoz fűződő érdeket, majd az ítélkezési gyakorlat elemzésén alapuló részletes érveket adott elő annak igazolása céljából, hogy az észrevételeiben miért nem igazolhatta egyik sem a Gul Ahmed ügyében az eljáráshoz fűződő érdeket. ( 54 ) A Törvényszék ezt követően két hetet adott a Gul Ahmednak, hogy benyújtsa észrevételeit, ezt követően pedig lehetőséget adott arra, hogy a Tanács és a Bizottság megjegyzéseket tegyen ezekre az észrevételekre. Valamennyi fél a kitűzött határidőn belül benyújtotta észrevételeit.

65.

Jogellenes‑e az, ami a jelen ügyben történt, amiatt, hogy nem felelt meg a fenti 61–63. pontban általam javasolt általános szabályoknak?

66.

Álláspontom szerint az intézmények az általuk felhozott kifogást magán a tárgyaláson megfelelően alátámasztották (és az ellen a Gul Ahmed nem szólalt fel). A Gul Ahmed ezért olyan helyzetben volt, amelyben kifejthette az eljáráshoz fűződő érdekével kapcsolatban felhozott kifogásra vonatkozó álláspontját. Igaz, hogy általánosságban elvárható lehet, hogy az ilyen jellegű, súlyos kifogást írásban terjesszék elő. A Gul Ahmed azonban soha nem kérte a Törvényszéket arra, hogy a kifogást felhozó feleket erre kötelezze, és az ennek következtében alkalmazott eljárást illetően sem fogalmazott meg fenntartást. Álláspontom szerint ilyen körülmények között a Törvényszék által alkalmazott rögtönzött eljárás nem sértette a Gul Ahmed védelemhez való jogát.

67.

A fentiekre tekintettel arra a következtetésre jutottam, hogy a Törvényszék a bizonyítási teherre vonatkozó eljárási szabályokat vagy a fegyveregyenlőségét elvét nem sértette meg.

68.

A Gul Ahmed azzal érvel, hogy a dömpingkülönbözetnek az intézmények általi számításával kapcsolatos állítólagos hibák nem adott ügyhöz kapcsolódnak, de a jövőben is megismétlődhetnek. Előadja, hogy ezért joggal folytattathat eljárást annak érdekében, hogy megakadályozza a Tanácsot e jogellenesség jövőbeli megismétlésében.

69.

A Tanács előadja, hogy ennek kockázata nem áll fenn. Először is a Pakisztánból származó pamutféle ágyneműkre vonatkozó új vizsgálat megindításának lehetősége pusztán hipotetikus. Másodszor és mindenesetre, az állítólagos hibák az adott ügyhöz kapcsolódnak, mivel az alkalmazott módszertan abból eredt, hogy ellenőrizhető adat nem állt rendelkezésre, és a Gul Ahmed nem működött együtt. ( 55 ) A Törvényszék megállapította, hogy a Gul Ahmed nem adott elő konkrét érveket, ezért a követelését elutasította. ( 56 )

70.

A felperes eljáráshoz fűződő érdeke nem feltétlenül szűnik meg akkor, ha a vitatott aktus a jövőre nézve már nem fejt ki joghatást. ( 57 ) Az ilyen megsemmisítés önmagában jogi következményekkel, különösen az uniós intézmények részéről folytatott kifogásolt gyakorlat megismétlődésének megakadályozásával járhat. ( 58 ) Az eljáráshoz fűződő érdek azonban csak akkor állhat fenn, ha a feltételezett jogellenesség a benyújtott kereset alapjául szolgáló ügyben szereplő körülményektől függetlenül a jövőben is megismétlődhet. ( 59 ) A példák – az egyes ténybeli körülmények értékelése során vétett hibák helyett – magukban foglalhatják az uniós jog rendelkezéseinek a Világkereskedelmi Szervezet megállapodásaira tekintettel való értelmezése során elkövetett hibákat, ( 60 ) különösen pedig az alkalmazott módszertannal, kritériumokkal vagy képletekkel kapcsolatos hibákat. Végezetül előfordulhat, hogy a felperesnek hasonló eljárásokban nem kell igazolnia a jövőben megismétlődő jogellenesség által való közvetlen érintettségét. ( 61 )

71.

Először is a jelen ügyben a további vizsgálat lehetőségét nem teszi pusztán hipotetikussá az, hogy a Gul Ahmed textíliáinak az Európai Unióba történő behozatalát terhelő végleges dömpingellenes vám megszűnése óta több év eltelt. Épp ellenkezőleg, a pamutféle ágyneműk pakisztáni gyártói által követett árazási gyakorlatok akár ismételten meg is vizsgálhatók, ha látszólag megint teljesítik a dömpingelt behozatallal szembeni védelemre vonatkozó uniós szabályok alkalmazásának feltételeit.

72.

Másodszor az, hogy a Tanács megbízható elsődleges információforrás hiányában az alaprendelet 2. cikke (3), (5) és (6) bekezdésének erejénél fogva „bármilyen más elfogadható módszert” vett alapul, önmagában nem jelenti azt, hogy az állítólagos módszertani hibák az adott ügyhöz kapcsolódtak. A Tanácsnak e rendelkezés alkalmazása során egy bizonyos módszertant kellett elfogadnia és meghatározott szempontokat kellett alapul vennie.

73.

Nem könnyű meghúzni a határvonalat egyrészről a potenciálisan ismétlődő hibák, másrészről pedig az adott ügyhöz kapcsolódó hibák között. Előfordulhat, hogy egy adott megoldást valamely új helyzet kezelése érdekében, eseti jelleggel alkalmaznak. Ez a megoldás ugyanakkor olyan következetes közigazgatási gyakorlatot vagy „sablont” is tükrözhet, amelyet a Bizottság az ismétlődő helyzet kezelésére dolgozott ki. Amennyiben ez a helyzet, ténylegesen várható annak jövőbeli megismétlődése.

74.

Álláspontom szerint nem valószínű, hogy a megbízható elsődleges adatok hiánya vagy a vizsgálat alá vont személyek együttműködésének hiánya a dömpingellenes vizsgálat során újonnan felmerülő problémának minősül. Következésképpen főszabály szerint az ilyen ellenőrzés során esetlegesen elkövetett, egyes állítólagos hibák valójában módszertani jellegűek lehetnek, ezért valószínűsíthető, hogy hasonló vizsgálatok keretében a jövőben megismétlődnek.

75.

A tárgyaláson azonban a Gul Ahmed jogi képviselője kitartott amellett, hogy a Gul Ahmed fellebbezésében valójában valamely konkrét módszertan hiányát kifogásolta, és azt állította, hogy a Bizottság a megállapításait önkényes és eseti jellegű döntésekre alapította.

76.

Ebben az értelmezésben a Gul Ahmed az általa felhozott érvben nem jelöl meg olyan téves jogalkalmazást, amelyet a Törvényszék a Bizottság állítólagos hibáinak adott ügyhöz kapcsolódó hibákként történő minősítésével követett volna el. Amint azt a Tanács és a Bizottság helyesen előadják, ezzel az érvvel a Gul Ahmed pusztán azt kéri, hogy a Bíróság vizsgálja meg újból a Törvényszéknél előterjesztett ténybeli és az ügy érdemére vonatkozó érveket, amire azonban a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel. Ezzel az érvvel a Gul Ahmed ugyanis lényegében elismeri, hogy az állítólagos hibák az adott ügyhöz kapcsolódtak. Következésképpen a Gul Ahmed nem bizonyította, hogy az állítólagos jogellenesség a jövőben megismétlődhet, és hogy a Törvényszék által e tekintetben adott indoklás jogilag megkövetelt mértékű. ( 62 )

77.

A Gul Ahmed előadja, hogy a Törvényszék nem indokolta a harmadik jogalap állítólagos részleges elutasítását és e jogalap fennmaradó részéről nem határozott.

78.

Amint azt a Tanács és a Bizottság helyesen megjegyzi, a Gul Ahmed által felhozott érv a megtámadott ítélet 58. pontjának nyilvánvalóan téves értelmezésén alapul. A Törvényszék az említett pontban az ügy kimeneteléhez fűződő érdek fennmaradásának vizsgálata során a jelen ügyre jellemző öt körülmény meghatározására szorítkozott. A Törvényszék megállapította, hogy a Gul Ahmednak nem fűződik érdeke a jogalap előterjesztéséhez, és úgy vélte, hogy e tekintetben okafogyott a kereset.

79.

Javaslom tehát a fellebbezés ezen elemének elutasítását.

80.

A Gul Ahmed láthatólag úgy értelmezi a Shanghai Excell ítéletet, hogy abból az következik, hogy a keresetének elfogadhatatlanná nyilvánítása annak elismerését jelentené, miszerint a felülvizsgálatból kizárható az olyan aktus, amelynek joghatása az adott aktus megsemmisítése iránti kereset megindítását követően, de az ítélet meghozatala előtt megszűnik; ez nem egyeztethető össze az EUMSZ 263. cikkel.

81.

A Shanghai Excell ítélet ilyen értelmezéséből az következne, hogy az eljáráshoz fűződő érdeket más körülmények változására tekintet nélkül, szisztematikusan fennállónak kell tekinteni olyan megsemmisítés iránti eljárásokban, amelyek tárgya olyan aktus, amelynek joghatása az ítélet meghozatala előtt megszűnik. Amint azt a Tanács és a Bizottság helyesen megjegyezte, ilyen elv nem vezethető le az ítélkezési gyakorlatból, különösen pedig az említett ítélet 56. és azt követő pontjaiból.

82.

Javaslom tehát a fellebbezés ezen elemének elutasítását.

83.

A Gul Ahmed – jóllehet általánosságban fogalmazva – előadja, hogy a Törvényszék megsértette a Bíróság alapokmányának 36. cikkét, mivel nem teljesítette indoklási kötelezettségét, és nem tért ki a Gul Ahmed eljáráshoz fűződő érdeke fennmaradásának igazolása céljából a Gul Ahmed által felhozott összes érvre és bizonyítékra.

84.

Már kitértem a Törvényszék által adott indoklás megfelelőségére a jövőben megismétlődő jogellenesség kockázata tekintetében. ( 63 ) Ezért most rátérek a Gul Ahmed állítása szerint a Gul Ahmed eljáráshoz fűződő érdekét igazoló többi jogalapra vonatkozóan a Törvényszék által adott indoklásra.

85.

A Gul Ahmed azzal érvel, hogy a felmerült költségeire tekintettel az eljárás folytatásához jogszerű érdeke fűződik. A Törvényszék a megtámadott ítéletben megállapította, hogy a szóban forgó rendelet megsemmisítése önmagában nem biztosítana jogot a felperesnek a költségeinek megtérítésére, mivel e költségek önálló kereseti kérelem kereteibe tartoznak, és bizonyos körülmények esetén még a pernyertes fél is kötelezhető a költségek megtérítésére. ( 64 )

86.

Egyetértek a Törvényszék által levont következtetéssel, annak indoklását azonban nem osztom.

87.

A pervesztes félnek a költségek megtérítésére kötelezésére irányuló kérelem nem önálló kereseti kérelem. E kérelem a vitatott aktus megsemmisítése iránti elsődleges kérelemhez képest járulékos és másodlagos. Amennyiben valamely félnek már nem fűződik érdeke az elsődleges kérelemhez, az e kérelem érvényesítésével kapcsolatos költségek követeléséhez fűződő érdeke is megszűnik.

88.

A Bíróság alapokmánya 58. cikkének (2) bekezdése értelmében nem elfogadható az olyan fellebbezés, amely kizárólag a költségek viseléséről való döntésre irányul. E rendelkezés megfogalmazására és céljára tekintettel az eljárási költségek megtéríttetéséhez fűződő érdek nem alapozhatja meg az eljárás folytatását. Az eljáráshoz fűződő érdek igazolásához a felperesnek oldalán a költségekkel összefüggő érdek mellett az eljárás lefolytatásához fűződő egyéb érdeknek is fenn kell állnia. ( 65 ) Az eljárás folytatásához fűződő érdek követelménye értelmét vesztené, ha az ellenérdekű fél költségek megtérítésére kötelezésére vonatkozó puszta kérelem elegendő lenne a megsemmisítés iránti eljárás folytatásához fűződő érdek igazolásához.

89.

Következésképpen javaslom a Bíróságnak annak megállapítását, hogy a jogi eljárás költségei megtérítettésének kívánalma önállóan nem igazolhatja az eljáráshoz fűződő érdeket. Ez a megállapítás azonban nem indokolja a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, mivel a Törvényszék megállapítása továbbra is helytálló.

90.

A Gul Ahmed arra is hivatkozik, hogy az uniós bíróságok előtti eljárás állítólagos elhúzódása miatt valamikor a jövőben kártérítést kíván követelni. A Törvényszék megállapította, hogy a szóban forgó kártérítés követelése érdekében a Gul Ahmednak a Törvényszéknél kártérítés iránti keresetet kell előterjesztenie. Következésképpen erre az okra nem hivatkozhatott a jelen ügyhöz fűződő érdekének igazolása céljából. ( 66 )

91.

Habár egyetértek a Törvényszék által levont következtetéssel, annak indoklását nem osztom.

92.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a felperesnek továbbra is érdeke fűződhet az őt hátrányosan érintő aktus megsemmisítésének igényléséhez, amennyiben a jogellenesség megállapítása a vitatott aktus által a felperesnek okozott vagyoni vagy nem vagyoni kár ( 67 ) megtérítése iránti jövőbeni kereset alapjául szolgálhat. ( 68 ) Pontosabban a felperesnek az eljáráshoz akkor fűződik érdeke, ha vitatott aktus megsemmisítése önmagában is a felperes javát szolgálhatja a kártérítés iránti keresetében, különösen azáltal, hogy növeli e kereset sikerességének esélyét. ( 69 ) A felperesnek akkor is érdeke fűződik az eljáráshoz, ha a megsemmisítés alapját képezheti az aktus kibocsátójával való peren kívüli, a felperesek által elszenvedett kár megtérítésére irányuló egyezkedésnek. ( 70 )

93.

Az eljárás elhúzódásával okozott kár megtérítése iránti kereset sikeressége azonban főszabály szerint a vitatott aktus megsemmisítése iránti korábbi kereset sikerességétől nem függ. ( 71 )

94.

Következésképpen a Bíróságnak annak megállapítását javaslom, hogy az eljárás elhúzódásával okozott károk megtérítése iránti kereset indításának kívánalma nem minősül a már folyamatban lévő megsemmisítés iránti eljáráshoz fűződő érdek fennmaradásának. Ez a megállapítás azonban nem indokolja a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, mivel a Törvényszék megállapítása továbbra is helytálló.

95.

A Gul Ahmed előadja, hogy leányvállalata, a GTM (Europe) Ltd (a továbbiakban: GTM) által a belga hatóságokhoz benyújtott, 2007. augusztustól a szóban forgó behozatal tekintetében megfizetett dömpingellenes vám visszafizetésére irányuló kérelem és más hasonló kérelmek igazolják az eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradását. A Tanács előadja, hogy a leányvállalat eljáráshoz fűződő érdeke nem bír jelentőséggel.

96.

A Törvényszék először is megállapította, hogy a Gul Ahmed leányvállalatának eljáráshoz fűződő érdeke „összeolvad” a Gul Ahmed eljáráshoz fűződő érdekével, ezért azt igazolja. ( 72 ) Másodszor megállapította, hogy a GTM kérelme a 397/2004 rendelet – a szóban forgó rendeletnek a dömpinghez kapcsolódó egyes elemek ( 73 ) – 695/2006 rendelettel történő módosítását követően megfizetett vámhoz kapcsolódik. A Törvényszék azt is megállapította, hogy a második és a harmadik jogalap a szóban forgó rendeletnek a 695/2006 rendelettel felváltott részeinek megtámadására vonatkozott, és hogy az ezen az alapon kért megsemmisítés ezért nem érinti a GTM‑nek azt ezt követően hatályos rendelet alapján beszedett vámra vonatkozó kérelmét. Ennek megfelelően a Törvényszék megállapította, hogy az említett visszafizetési kérelem a Gul Ahmed eljáráshoz fűződő érdekét kizárólag a Törvényszék elé terjesztett első, negyedik és ötödik jogalap tekintetében igazolja. ( 74 ) A Törvényszék nem foglalkozott a Gul Ahmed által az írásbeli észrevételeiben említett más visszafizetési kérelmekkel.

97.

Az e Bíróság előtt tartott tárgyaláson a Gul Ahmed kifejtette, hogy az említett más, visszafizetési kérelmek alátámasztása céljából azért nem szolgáltatott bizonyítékot, mert e kérelmeket a Gul Ahmed termékeinek független importőrei terjesztették elő, aminek következtében azok – meggyőződése szerint – az ügy szempontjából nem bírnak jelentőséggel.

98.

Ilyen körülmények között a Törvényszéknek nem róható fel az, hogy az értékelését kizárólag a GTM visszafizetési kérelmére alapozta. Ezenfelül a Törvényszék – a pusztán általánosságban említett – más kérelmekkel kapcsolatos álláspontját konkrétan nem volt köteles igazolni, és azt sem kellett kifejtenie, hogy e kérelmeket miért tekintette irrelevánsnak. ( 75 )

99.

A szóban forgó rendelet megsemmisítése esetén a Gul Ahmed termékeinek behozatala tekintetében megfizetett dömpingellenes vám visszafizetésének jogalapját az Uniós Vámkódex 117. cikkének (1) bekezdésével összhangban értelmezett 116. cikke (1) bekezdésének a) pontja képezné. E kódex 121. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a visszafizetési kérelmet a szóban forgó vámtartozás közlésének napjától számított három éven belül kell benyújtani. Ebből az következik, hogy az ezen időszakon belül benyújtott visszafizetési kérelmekre – például a GTM által benyújtott visszafizetési kérelmekre – a Gul Ahmed hivatkozhatott az eljáráshoz fűződő érdekének igazolása érdekében.

100.

A Gul Ahmed által keresetében hivatkozott második és harmadik jogalap valójában a szóban forgó rendelet olyan elemeire vonatkozik, amelyeket a 695/2006 rendelet hatályon kívül helyezett. ( 76 ) Még ha a Tanács által e rendelet alkalmazása céljából követett szempontok és módszertan bizonyos mértékben hasonlítottak volna is a szóban forgó rendelet alkalmazása céljából használt kritériumokhoz és módszertanhoz, ( 77 ) az utóbbi rendelet esetleges megsemmisítése a 695/2006 rendelet jogszerűségét közvetlenül nem érintené.

101.

Ezenfelül, még ha a Bíróság meg is semmisítené a szóban forgó rendeletet, és a megsemmisítés elméletileg a Tanácsot az 595/2006 rendelet felülvizsgálatára vagy visszaható hatállyal történő visszavonására késztetné, az ilyen feltételezés a Gul Ahmed számára legfeljebb valamely haszonnak a pusztán jövőbeni és bizonytalan megszerzésére vonatkozó kilátást biztosítana. Ez önmagában nem elegendő a Gul Ahmed eljáráshoz fűződő érdekének igazolásához. ( 78 )

102.

Következésképpen a Gul Ahmed érvei e tekintetében történő elutasításának a Törvényszék általi indoklása kellően egyértelmű.

103.

A Gul Ahmed írásbeli észrevételeiben és fellebbezésében a jó hírnevének helyreállításához fűződő érdekére nem hivatkozik. A Törvényszék megállapította, hogy a Gul Ahmed e tekintetben „nem dolgozta ki keresetét”. ( 79 ) A 2018. január 25‑i tárgyaláson a Bizottság kifejtette, hogy a Törvényszék előtti tárgyaláson e kérdést maga vetette fel és maga részletezte az eljáráshoz fűződő érdeket esetlegesen igazoló indokként.

104.

A felperes megsértett jó hírneve esetleges helyreállításának esélye a felperes jogi helyzete helyett inkább annak ténybeli helyzetéhez kapcsolódik. Az eljáráshoz fűződő érdeket igazolhatja e ténybeli haszon megszerzésének (a feltétlen bizonyossághoz képest) nyilvánvaló esélye. ( 80 )

105.

Az állandó ítélkezési gyakorlattal összhangban a dömpingellenes vám alkalmazása a dömpingmagatartásokból eredő tisztességtelen versennyel szembeni védelmi és megelőző jellegű intézkedés. ( 81 ) Álláspontom szerint valamely végleges dömpingellenes vámot megállapító rendelet potenciálisan alkalmas arra, hogy sértse az olyan személyek jó hírnevét, akiket a dömpingmagatartásokért felelősként sorol fel. Következésképpen az említett rendelet megsemmisítését kérő felperesnek az eljárás folytatásához feltehetően legalábbis nem vagyoni érdeke fűződik azon az alapon, hogy az esetleges megsemmisítés a jó hírnevének sérelmét enyhítheti, vagy akár teljes mértékben megszüntetheti. ( 82 ) Az eljáráshoz fűződő érdek a hivatkozott jogalapok jellegére tekintet nélkül igazolt lehet. ( 83 )

106.

Ahhoz azonban, hogy ezek az elvek alkalmazhatók legyenek, a felperesnek a beadványában hivatkoznia kellett volna erre a kérdésre és a jó hírnevének az általa megsemmisíteni kért rendelet által okozott sérelmének alátámasztására némi bizonyítékot kellett volna szolgáltatnia. Ebben az ügyben nem ez történt, és e lehetőséget a továbbiakban nem elemzem.

107.

A Gul Ahmed – bár csak általánosságban – a Törvényszék előtt hivatkozott arra, hogy esetlegesen be kívánja perelni a Tanácsot a 397/2004 rendelettel a Gul Ahmednak okozott kár megtérítése céljából. A Tanács és a Bizottság azzal érveltek, hogy mindenesetre a szóban forgó rendelettel okozott károk megtérítése iránti keresetindítási jog elévült. A Törvényszék a megtámadott ítéletben ezzel az érvvel nem foglalkozott.

108.

Főszabály szerint a felperesnek továbbra is érdeke fűződhet az aktus megsemmisítésének igényléséhez, amennyiben a jogellenesség megállapítása a vitatott aktus által a felperesnek okozott kár megtérítése iránti jövőbeni kereset vagy az aktus kibocsátójával a jövőben folytatott egyezkedés alapjául szolgálhat. ( 84 ) A kártérítés iránti jövőbeni kereset a felperes javát azonban kizárólag akkor szolgálhatja, ha az nem évült el, tehát nem elfogadhatatlan.

109.

A Bíróság alapokmányának 46. cikkével összhangban az Unió szerződésen kívül okozott károkért való felelősségének megállapítása iránti eljárás megindításának joga az erre okot adó esemény felmerülésétől számított öt év alatt évül el, kivéve ha az elévülés megszakad, mert a Bírósághoz az Európai Unió szerződésen kívül okozott károkért való felelősségére hivatkozással keresetet nyújtottak be, ( 85 ) vagy ha a károsult fél az eljárás megindítása előtt követelésével az Európai Unió megfelelő intézményéhez fordult. Amennyiben az Európai Unió szerződésen kívül okozott károkért való felelőssége általános hatályú aktusból ered, ez az elévülés nem kezdődhet el az említett aktus káros következményei bekövetkezése előtt. ( 86 )

110.

A szóban forgó rendelet alkalmazásának időszaka során a Gul Ahmedot – különösen a termékeinek behozatalát terhelő dömpingellenes vámnak az Uniónak történő megfizetési kötelezettségével kapcsolatban – ért kár megtérítése iránti igény elévült. A rendelet 2009. március 4‑én hatályát vesztette, és az elévülési időszakot semmi nem szakította meg. Közelebbről az idő múlását az elévülés szempontjából nem szakítja meg az, hogy a Gul Ahmed megsemmisítési eljárást indított. ( 87 )

111.

Elméletileg előfordulhat, hogy a Gul Ahmedet más olyan kár is érte, amely csak később következett be, és amelynek vonatkozásában az elévülési időszak még nem telt el. Elméletileg még az is előfordulhat, hogy folyamatos károk – például bankgarancia költségeinek megfizetése – merül fel, ( 88 ) vagy a jó hírnév sérelme, ( 89 ) amelyekre hivatkozással Gul Ahmed ismételten csak beperelheti a Tanácsot. ( 90 )

112.

A jó hírnév sérelmével a jelen indítványban korábban már foglalkoztam. ( 91 ) Egyébiránt a Gul Ahmed a Törvényszék vagy e Bíróság előtt nem jelölt meg folyamatos károkat vagy kártérítés iránt már folyamatban levő eljárást. A Gul Ahmed ezért az eljáráshoz fűződő érdekét nem alapozhatja ilyen homályos és bizonyítékokkal kellően alá nem támasztott érvekre. A Törvényszéknek nem róható fel az, hogy e tekintetben kifejezett indoklást nem adott. ( 92 )

113.

A fentiekre tekintettel arra a következtetésre jutottam, hogy a Törvényszék kellő indoklást adott, ezért a Gul Ahmed ezzel ellentétes érvelését el kell utasítani.

114.

Nem teszek ajánlást a jelen ügy költségeinek viselésére vonatkozóan, mivel a Bíróság arra kért, hogy kizárólag a Gul Ahmed által felhozott első fellebbezési jogalapot vizsgáljam meg, és a fellebbezés végleges elbírálása attól függ, hogy a Bíróság hogyan foglal állást – az első fellebbezési jogalap mellett – a második fellebbezési jogalap kérdésében.

115.

A fentiekre tekintettel, a második fellebbezési jogalap Bíróság általi elbírálásának a sérelme nélkül azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a Gul Ahmed első fellebbezési jogalapját.