—

F. Lesar képviseletében R. Tögl Rechtsanwalt,

—

az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer és J. Schmoll, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében B.‑R. Killmann és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL 2000. L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.) 2. cikke (1) bekezdésének, 2. cikke (2) bekezdése a) pontjának és 6. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Franz Lesar és a Beim Vorstand der Telekom Austria AG eingerichtetes Personalamt (a Telekom Austria Aktiengesellschaft igazgatótanácsa mellett működő személyzeti hivatal; a továbbiakban: személyzeti hivatal) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az, hogy ez utóbbi megtagadta azoknak a tanulmányi és szolgálati időknek F. Lesar nyugdíjjogosultságának kiszámítása tekintetében történő beszámítását, amelyeket ő 18. életévének betöltését megelőzően teljesített.

3

A 2000/78 irányelv 1. cikke értelmében ennek az irányelvnek a „célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel”.

4

Ezen irányelv 2. cikke kimondja:

„(1)   Ezen irányelv alkalmazásában az »egyenlő bánásmód elve« azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában:

[...]”

5

Ugyanezen irányelv 6. cikkének szövege a következő:

„(1)   A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – egy törvényes cél által objektíven és észszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerőpiaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek [helyesen: ha – a nemzeti jog keretein belül – jogszerű céllal, például jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerőpiaci, vagy szakképzési céllal objektív és észszerű módon igazolható, valamint e cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek].

Az ilyen eltérő bánásmód magában foglalhatja, többek között:

[...]

(2)   A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben [helyesen: a foglalkoztatási szociális rendszerekbe történő belépés, továbbá a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra való jogosultság korhatárhoz kötése] – beleértve az ilyen rendszerek alapján a foglalkoztatottak vagy a foglalkoztatottak csoportjai, illetve kategóriái részvételének különböző életkorhoz kötését – és az ilyen rendszerekkel kapcsolatos biztosításmatematikai számításokban az életkor használata nem jelent az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést, feltéve, hogy ez nem eredményez a nemi hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetést.”

6

A Bundesgesetz über die Pensionsansprüche der Bundesbeamten, ihrer Hinterbliebenen und Angehörigen (Pensionsgesetz 1965) (a szövetségi köztisztviselők, túlélő hozzátartozóik és családtagjaik nyugdíjjogosultságáról szóló 1965. november 18‑i törvény [a nyugdíjakról szóló 1965. évi törvény], BGBl., 340/1965; a továbbiakban: az 1965. évi PG) „A szolgálatba lépést megelőzően teljesített, figyelembe veendő idők” címet viselő 53. §‑ának szövege az alapügy tényállása megvalósulásának időpontjában az alábbi volt:

„(1)   A szolgálati idővel egyenértékűnek tekinthetők a (2)–(4) bekezdésben felsorolt idők, amennyiben megelőzik a nyugdíj szempontjából tekintetbe vehető szövetségi szolgálati idő kezdőnapját. Ezen időket nyugdíjszerző időkként kell figyelembe venni.

(2)   Az alábbi időket kell beszámítani:

[...]

[...]”

7

Az 1965. évi PG‑nek „A beszámítás kizárása és lemondás” című 54. §‑a (2) bekezdésében így rendelkezett:

„Nem számíthatók be az alábbi, szolgálati idővel egyenértékű idők:

[...]”

8

F. Lesar 1949. június 3‑án született. Az 1963. szeptember 9. és 1967. március 8. közötti időszakban, 18. életévének betöltését megelőzően tanulmányi szerződés keretében dolgozott a Post und Telegraphenverwaltung des Bundesnél (a szövetségi állam posta‑ és távíró‑igazgatósága, Ausztria). 1967. március 9‑től szerződéses közszolgálati alkalmazotti jogviszonyban állt e hatósággal. F. Lesar az 1967. szeptember 14‑től 1972. február 17‑ig terjedő időszakban munkájával párhuzamosan újból tanulmányokat folytatott a dolgozók szövetségi gimnáziumában. 1972. július 1‑jétől a szövetségi állam alkalmazta közszolgálati jogviszony keretében.

9

Közszolgálatba lépését megelőzően F. Lesar tanulmányi szerződésének és munkaviszonyának teljes időtartama folyamán nyugdíjjárulékot fizetett a társadalombiztosítási szervnek, ideértve a 18. életévének betöltését megelőző időszakot is.

10

A Post‑ und Telegraphendirektion für Steiermark (stájerországi posta‑ és távíró‑igazgatóság, Ausztria) 1973. augusztus 23‑i határozatával megállapította, hogy a felperes a 18. életévének betöltése és a közszolgálatba lépése között teljesített összesen öt év és tizenöt napos időszakot nyugdíjjogosultságának kiszámítása tekintetében a szolgálatba lépést megelőzően teljesített időként feltétel nélkül el kell ismerni számára, az 1965. évi PG 53. §‑a értelmében (a továbbiakban: a szolgálati idővel egyenértékű idők). Ezek az idők a következő időszakokból álltak:

11

1974. május 22‑i határozatával a Pensionsversicherungsanstalt der Angestellten (alkalmazottak nyugdíjbiztosítási intézete, Ausztria) társadalombiztosítási szervi minőségében a szolgálati idővel egyenértékű idők címén úgynevezett „átviteli díjat” állapított meg és fizetett ki a szövetségi állam részére. Ennek összege 4785 osztrák schilling (ATS) (körülbelül 350 euró) volt.

12

Az 1974. március 28‑i és az 1974. május 22‑i határozattal 33160,05 ATS (körülbelül 2400 euró) összeget állapítottak meg a felperes részére visszatérítés címén, amely – többek között – az általa a 18. életévét megelőző tanulmányi, illetve szolgálati jogviszonyának ideje alatt megfizetett nyugdíjjárulékra vonatkozott.

13

Az alapeljárás felperesét 2004. szeptember 1‑jével nyugdíjazták. Ennek keretében a személyzeti hivatal nyugdíja összegét kizárólag az 1973. augusztus 23‑i határozatban elismert korábbi, szolgálati idővel egyenértékű idők beszámításával határozta meg.

14

2011. augusztus 19‑én F. Lesar kérelemmel fordult munkáltatójához az iránt, hogy 18. életévét megelőzően teljesített tanulmányi időket, illetve szerződéses közszolgálati alkalmazotti jogviszonyban töltött időket ugyancsak számítsák be. A személyzeti hivatal e kérelmet 2012. augusztus 23‑i határozatával elutasította. F. Lesar ekkor keresetet nyújtott be a Verfassungsgerichtshof (közigazgatási bíróság, Ausztria) előtt, amely azonban e kereset tekintetében megállapította saját hatáskörének hiányát, és ezt követően a kérdést előterjesztő bírósághoz utalta vissza e kérelmet.

15

E bíróság úgy véli, hogy a 18. életév betöltését megelőzően teljesített tanulmányi és szolgálati idők nyugdíj szempontjából történő beszámításának megtagadása életkoron alapuló eltérő bánásmódot valósít meg, és felmerül benne, hogy ezen eltérő bánásmód igazolható‑e.

16

E körülmények között a Verwaltungsgerichtshof (közigazgatási bíróság, Ausztria) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„Úgy kell‑e értelmezni a 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdését és 2. cikke (2) bekezdésének a) pontját, valamint 6. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, mint amilyenről az alapeljárásban szó van, amely szerint az olyan tanulmányi időket és a szövetségi állammal fennálló szerződéses közszolgálati alkalmazotti jogviszonyban töltött olyan időket, amelyekre tekintettel járulékot kellett fizetni a kötelező nyugdíjbiztosításba, köztisztviselői nyugdíj megszerzése céljából a szolgálatba lépést megelőző, szolgálati idővel egyenértékű időkként

17

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdését, 2. cikke (2) bekezdésének a) pontját és 6. cikkének (1) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely a nyugdíjjogosultság megszerzése és az öregségi nyugdíj összegének kiszámítása szempontjából kizárja a köztisztviselő 18. életévének betöltését megelőzően teljesített tanulmányi és szolgálati idők figyelembevételét, miközben ezen időket, ha azokat ennek az életkornak a betöltését követően teljesítették, figyelembe veszik.

18

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy vitathatatlan, hogy az 1965. évi PG 54. §‑a (2) bekezdésének a) pontja azzal, hogy ezen öregségi nyugdíj kiszámítása céljából a köztisztviselők egy részét kizárja a 18. életévük betöltését megelőzően teljesített tanulmányi idők beszámításához való jog alól, e köztisztviselők 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett díjazási feltételeit érinti. Ennélfogva e rendelkezés alkalmazandó az alapügyben szereplő helyzetre (2015. január 21‑iFelber‑ítélet, C‑529/13, EU:C:2015:20, 24. pont).

19

Azzal kapcsolatban, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás a foglalkoztatás és a munkavégzés tekintetében az életkoron alapuló eltérő bánásmódot valósít‑e meg, emlékeztetni kell arra, hogy 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében az irányelv alkalmazásában az „egyenlő bánásmód elve” azt jelenti, hogy az ezen irányelv 1. cikkében említett okok, amelyek sorában szerepel az életkor, egyike alapján sem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni. Az irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja pontosítja, hogy az e cikk (1) bekezdésének alkalmazásában közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az említett irányelv 1. cikkében hivatkozott okok bármelyike alapján.

20

Az 1965. évi PG 53. §‑a (2) bekezdésének a) pontja értelmében szolgálati, tanulmányi jogviszonyban vagy egyéb munkaviszonyban belföldi közjogi munkáltatónál teljesített időt tekintetbe kell venni a nyugdíjpontok kiszámításához. Az 1965. évi PG 54. §‑ának (2) bekezdése ugyanakkor ezt a beszámítást azokra az időszakokra korlátozza, amelyeket a köztisztviselő a 18. életévének betöltését követően teljesített.

21

Márpedig az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapeljárásban szerepel, kevésbé előnyösen kezeli azon személyeket, akik a szakmai tapasztalatukat, vagy annak egy részét, a 18. életévük betöltése előtt szerezték, mint azokat, akik ezen életkor betöltése után szereztek ugyanolyan jellegű és hasonló időtartamú tapasztalatot. Az ilyen jellegű szabályozás eltérő bánásmódot valósít meg a személyek között a szakmai tapasztalatuk megszerezésekor betöltött életkoruk alapján. E kritérium két személy között, akik ugyanolyan tanulmányokat folytattak és ugyanolyan szakmai tapasztalatot szereztek, kizárólag az életkorukon alapuló eltérő bánásmódhoz is vezethet. Egy ilyen rendelkezés tehát a 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése és 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett, közvetlenül az életkoron alapuló eltérő bánásmódot valósít meg (lásd ebben az értelemben: 2009. június 18‑iHütter‑ítélet, C‑88/08, EU:C:2009:381, 38. pont, 2015. január 21‑iFelber‑ítélet, C‑529/13, EU:C:2015:20, 27. pont).

22

Mindazonáltal meg kell vizsgálni, hogy ezen eltérő bánásmód a 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdésére tekintettel igazolható‑e. Elöljáróban meg kell jegyezni e tekintetben, hogy noha a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseit formálisan az ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének, 2. cikke (2) bekezdése a) pontjának és 6. cikke (1) bekezdésének értelmezésére korlátozta, ez a körülmény nem képezi akadályát annak, hogy a Bíróság a nemzeti bíróság részére megadja az uniós jog összes, az előtte folyamatban lévő ügy elbírálásához esetleg hasznos értelmezési szempontját, függetlenül attól, hogy e bíróság e kérdésben utalt‑e azokra (2013. szeptember 26‑iHK Danmark ítélet, C‑476/11, EU:C:2013:590, 56. pont, 2015. október 29‑iNagy‑ítélet, C‑583/14, EU:C:2015:737, 20. pont).

23

Az említett irányelv 6. cikkének (2) bekezdéséből következik különösen, hogy a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekbe történő belépés, továbbá a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra való jogosultság korhatárhoz kötése nem jelent az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést.

24

Mivel az említett rendelkezés lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy kivételt írjanak elő az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve alól, ezt a rendelkezést megszorítóan kell értelmezni (2013. szeptember 26‑iHK Danmark ítélet, C‑476/11, EU:C:2013:590, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

A Bíróság ezzel összhangban úgy ítélte meg, hogy 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése nem minden foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerre alkalmazandó, csak azokra, amelyek az időskor és a rokkantság kockázatait fedezik (2013. szeptember 26‑iHK Danmark ítélet, C‑476/11, EU:C:2013:590, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Továbbá nem tartozik e rendelkezés hatálya alá az időskor és a rokkantság kockázataira vonatkozó foglalkoztatói szociális biztonsági rendszert jellemző valamennyi tényező, hanem csak azok a tényezők, amelyeket e rendelkezés kifejezetten megemlít (lásd, ebben az értelemben: 2013. szeptember 26‑iHK Danmark ítélet, C‑476/11, EU:C:2013:590, 52. pont).

26

A jelen ügyben azt kell tehát megvizsgálni, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás olyan foglalkoztatási szociális biztonsági rendszer keretébe illeszkedik‑e, amely az időskor és a rokkantság kockázatait fedezi, és amennyiben igen, arra kell választ találni, hogy e szabályozás az említett rendelkezésben említett esetek, azaz „a rendszerekbe történő belépés, továbbá a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra való jogosultság korhatárhoz kötése” körébe tartozik‑e.

27

Meg kell állapítani egyrészt, hogy a 2000/78 irányelv nem határozza meg, hogy mit kell „foglalkoztatási szociális biztonsági rendszer” alatt érteni. E fogalom szerepel ugyanakkor a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5‑i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 204., 23. o.) 2. cikke (1) bekezdésének f) pontjában, amelynek értelmében a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek „olyan, a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról szóló, 1978. december 19‑i 79/7/EGK tanácsi irányelv [(HL 1979, L 6, 24. o. magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 215. o.)] hatálya alá nem tartozó rendszerek, amelyek célja, hogy valamely vállalkozásban vagy vállalkozások csoportjában, gazdasági ágazatban vagy foglalkoztatási ágazatban vagy ilyen ágazatok csoportjában akár alkalmazottként, akár önálló vállalkozóként tevékenykedő munkavállalóknak olyan ellátásokat biztosítsanak, amelyek a törvény által szabályozott kötelező érvényű szociális biztonsági rendszerek által biztosított ellátásokat kívánják kiegészíteni vagy helyettesíteni, akár kötelező, akár választható az ilyen rendszerekben való tagság”.

28

E vonatkozásban, amint azt lényegében megjegyezte a főtanácsnok indítványának 45. pontjában, a Bíróság rendelkezésére álló ügyiratokból kitűnik, hogy az alapügy tárgyát képező szövetségi köztisztviselői nyugdíjrendszer olyan rendszer, amelynek célja, hogy a 2006/54 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében a törvény által szabályozott nyugdíjbiztosítási rendszer által biztosított ellátásokat helyettesítő ellátásokat nyújtson. A szövetségi köztisztviselők ugyanis ki vannak zárva az ASVG által létrehozott nyugdíjbiztosítási rendszerből a szövetségi állammal fennálló közszolgálati alkalmazásukból kifolyólag, mert munkaviszonyuk a nyugdíjbiztosítási rendszer által nyújtottakkal egyenértékű ellátásokra jogosítja őket.

29

Másrészt az osztrák kormány arra hivatkozott, hogy az alapügy tárgyát képező szabályozás főként a köztisztviselők közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében köt ki olyan korhatárt, amelytől kezdve a tagok megkezdik a járulék szövetségi köztisztviselők nyugdíjrendszerébe való fizetését és teljes öregségi nyugdíjjogosultságot szereznek.

30

Ilyen körülmények között, amint azt a főtanácsnok megállapította indítványának 37. pontjában, az olyan szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező, azon szabadság kifejeződése, amellyel a tagállamok a 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése alapján rendelkeznek a tekintetben, hogy a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben a rendszerbe történő belépés vagy a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra való jogosultságot életkorhoz kössék. Ugyanis e rendelkezés szövege értelmében a tagállamoknak nem csak arra van lehetőségük, hogy különböző életkorokat határozzanak meg a munkavállalók vagy munkavállalók csoportjai vagy kategóriái tekintetében, de arra is, hogy valamely foglalkoztatási szociális biztonsági rendszeren belül olyan eszközöket alkalmazzanak, amelyek alkalmasak egységes belépési kor vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjkorhatár biztosítására.

31

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az ilyen szabályozás a 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése értelmében „a rendszerekbe történő belépés, továbbá a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra való jogosultság korhatárhoz kötése” biztosítását célozza.

32

Következésképpen az előterjesztett kérdésre az a választ kell adni, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdését, 2. cikke (2) bekezdésének a) pontját és 6. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely a nyugdíjjogosultság megszerzése és az öregségi nyugdíj összegének kiszámítása szempontjából kizárja a köztisztviselő 18. életévének betöltését megelőzően teljesített tanulmányi és szolgálati idők figyelembevételét, amennyiben e szabályozás célja az, hogy a köztisztviselői nyugdíjrendszeren belül az e rendszerbe történő belépés és az e rendszer keretében nyújtott nyugellátásokra való jogosultság korhatárának az egységes meghatározását biztosítsa.

33

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdését, 2. cikke (2) bekezdésének a) pontját és 6. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely a nyugdíjjogosultság megszerzése és az öregségi nyugdíj összegének kiszámítása szempontjából kizárja a köztisztviselő 18. életévének betöltését megelőzően teljesített tanulmányi és szolgálati idők figyelembevételét, amennyiben e szabályozás célja az, hogy a köztisztviselői nyugdíjrendszeren belül az e rendszerbe történő belépés és az e rendszer keretében nyújtott nyugellátásokra való jogosultság korhatárának az egységes meghatározását biztosítsa.