—

a Loutfi Management Propriété intellectuelle SARL képviseletében P. Péters advocaat,

—

az AMJ Meatproducts NV és a Halalsupply NV képviseletében C. Dekoninck és K. Roox advocaten,

—

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

—

a finn kormány képviseletében H. Leppo, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében F. Wilman és F. Bulst, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.) 9. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezésére irányul.

2

Ezt a kérelmet a Loutfi Management Propriété intellectuelle SARL (a továbbiakban: Loutfi) és az AMJ Meatproducts NV (a továbbiakban: Meatproducts), valamint a Halalsupply NV (a továbbiakban: Halalsupply) között, a Loutfi által lajstromoztatott két közösségi védjegy állítólagos bitorlása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 207/2009 rendeletnek „A közösségi védjegyoltalom tartalma” című 9. cikkének (1) bekezdése határozza meg a közösségi védjegy jogosultja számára biztosított jogokat. E rendelkezés a következőket írja elő:

„A közösségi védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

[...]”

4

A Loutfi a következő közösségi védjegyek jogosultja:

—

a Nizzai Megállapodás szerinti 29. osztályba (többek között hús, hal, baromfi‑ és vadhús) és 30. osztályba (többek között cukor, kenyér, cukrászsütemények és méz) tartozó áruk vonatkozásában 2011. augusztus 24‑én bejelentett és 2012. január 8‑án lajstromozott alábbi, piros, fehér és zöld színű 10217198. sz. közösségi védjegy:

5

2011. november 3‑án a Meatproducts (akkori nevén Deko Vleeswarenfabriek) bejelentette az EL BAINA Benelux védjegyet a következő osztályba tartozó áruk vonatkozásában:

6

Az EL BAINA védjegyet 2012. február 10‑én a 909776. számon lajstromozták, és az az alábbi, színjelölés nélküli megjelölésre (a továbbiakban: a tárgyalt megjelölés) vonatkozik:

7

A Halalsupply átvette a Meatproducts vállalkozását, beleértve annak védjegyportfólióját is.

8

A Loutfi a 207/2009 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján védjegybitorlással összefüggésben lefoglalás iránti kérelmet terjesztett a rechtbank van koophandel te Brussel (brüsszeli kereskedelmi bíróság) elnöke elé, amelyben többek között annak „kényszerítő bírság terhe mellett történő megtiltását” kérte, „hogy a Deko, a Halalsupply, és [az EL BAINA védjeggyel jelölve értékesített] árukat, azok csomagolását és az ahhoz tartozó dokumentumokat birtokló bármely személy ezeket másra átruházza”.

9

E kérelemnek a 2012. április 5‑én hozott végzéssel helyt adtak.

10

2012. július 31‑i végzésével a rechtbank van koophandel te Brussel elnöke a Meatproducts és a Halalsupply kérelmére elrendelte a 2012. április 5‑i végzésben elrendelt biztosítási intézkedések megszüntetését.

11

A Loutfi a 2012. július 31‑én hozott végzés ellen fellebbezést nyújtott be a hof van beroep te Brusselhez (brüsszeli fellebbviteli bíróság).

12

A kérdést előterjesztő bíróság ítéletében többek között arra mutat rá, hogy a tárgyalt megjelölés a két közösségi védjeggyel jelölt árukkal azonos, vagy legalábbis azokhoz hasonló árukra vonatkozik.

13

A kérdést előterjesztő bíróság ezenkívül megjegyzi, hogy mind a Loutfi, mind a Meatproducts és a Halalsupply által forgalmazott áruk „halal”, azaz a muzulmán vallási előírások szerint elkészített árunak minősülnek, és ezért azokat elsősorban muzulmán vásárlóközönségnek szánják.

14

A kérdést előterjesztő bíróság ebből azt a következtetést vonja le, hogy a jelen ügyben az érintett vásárlóközönséget az arab származású, az Európai Unióban „halal” élelmiszert fogyasztó és az írott arab nyelv legalább alapszintű ismeretével rendelkező muzulmán fogyasztókból álló vásárlóközönségként kell meghatározni.

15

A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az „EL BNINA”, „EL BENNA” és „EL BAINA” szóelemek, amelyek arab szavak latin betűs átírásai, a közösségi védjegyekben és a tárgyalt megjelölésben is dominánsnak tekinthetők, éppúgy, mint az arabul leírt megfelelőik, jóllehet az utóbbi elemek az előbbieknél valamivel kevésbé dominánsak.

16

A kérdést előterjesztő bíróság ezenkívül kiemeli, hogy bár a két közösségi védjegyen és a tárgyalt megjelölésen látható, latin és arab írásjegyekkel leírt arab szavak vizuális szempontból bizonyos fokig hasonlítanak egymásra, arab kiejtésük és a hozzájuk tapadó jelentés ugyanakkor jelentősen különbözik. A kérdést előterjesztő bíróság megemlíti, hogy az említett nyelven az „el benna” jelentése „íz”, az „el bnina” jelentése „finomság”, az „el baina” pedig „látványt” jelent.

17

A kérdést előterjesztő bíróság mindezekre a szempontokra tekintettel azt állapítja meg, hogy a két közösségi védjegy és a tárgyalt megjelölés között esetlegesen fennálló összetéveszthetőség vizsgálata aszerint változhat, hogy figyelembe veszik‑e a közösségi védjegyekben és a tárgyalt megjelölésben szereplő, latin és arab írásjegyekkel is leírt szóelemek arab jelentését és kiejtését.

18

E körülmények között a hof van beroep te Brussel úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 22. cikkére figyelemmel úgy kell‑e értelmezni a 207/2009 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontját, hogy a tagállamok hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságai annak értékelése során, hogy összetéveszthető‑e egymással egy olyan közösségi védjegy, amelyben egy arab szó a domináns, és egy olyan megjelölés, amelyben egy másik, de vizuálisan hasonló arab szó a domináns, megvizsgálhatják és figyelembe vehetik, sőt kötelesek megvizsgálni és figyelembe venni e szavak kiejtésbeli és jelentésbeli eltéréseit akkor is, ha az arab nem hivatalos nyelve az Uniónak és a tagállamoknak?”

19

A kérdést előterjesztő bíróság kérdése lényegében arra irányul, hogy úgy kell‑e értelmezni a 207/2009 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontját, hogy egy olyan közösségi védjegy és egy olyan megjelölés között esetlegesen fennálló összetéveszthetőség értékelésénél, amelyek azonos vagy hasonló árukra vonatkoznak, és amelyekben egy‑egy latin és arab írásjegyekkel leírt, egymásra vizuálisan hasonlító arab szó a domináns, figyelembe lehet, illetve kell venni ezeknek a szavaknak a jelentését és kiejtését abban az esetben, ha a közösségi védjeggyel és a szóban forgó megjelöléssel érintett vásárlóközönség rendelkezik az írott arab nyelv alapszintű ismeretével.

20

Elsőként arra kell rámutatni, hogy a 207/2009 rendelet, és közelebbről annak 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja nem utal olyan konkrét nyelvre vagy ábécére, amelynek használatát a vásárlóközönség számára esetlegesen fennálló összetéveszthetőség megítélésénél figyelembe kellene venni vagy figyelmen kívül kellene hagyni.

21

Az összetéveszthetőséget az adott áruk vagy szolgáltatások szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztóiból álló, érintett vásárlóközönség észlelésére tekintettel kell értékelni (lásd ebben az értelemben: Henkel kontra OHIM ítélet, C‑456/01 P és C‑457/01 P, EU:C:2004:258, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22

Az érintett vásárlóközönség meghatározása és a közösségi védjegyek és a tárgyalt megjelölés által érintett áruk, illetve szolgáltatások azonosságának vagy hasonlóságának megállapítása a nemzeti bíróság által elvégzendő ténybeli értékeléstől függ. A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítélte meg, hogy az érintett vásárlóközönséget az arab származású, az Unióban „halal” élelmiszert fogyasztó és az írott arab nyelv legalább alapszintű ismeretével rendelkező muzulmán fogyasztókból álló vásárlóközönségként kell meghatározni. Ezenkívül – ahogyan ez a jelen ítélet 12. pontjából következik – azt is megállapította, hogy a két közösségi védjeggyel és a tárgyalt megjelöléssel jelölt áruk azonosak, vagy legalábbis hasonlóak.

23

Ami a közösségi védjegyek és a tárgyalt megjelölés között a vásárlóközönség szempontjából esetlegesen fennálló összetéveszthetőséget illeti, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az ilyen összetéveszthetőség fennállását az adott ügy minden releváns elemét figyelembe véve, átfogóan kell értékelni. Ez az értékelés magában foglalja az ütköző megjelöléseknek elsősorban a megkülönböztető és domináns elemeik figyelembevételével történő vizuális, hangzásbeli, illetve fogalmi összehasonlítását (lásd ebben az értelemben: Aceites del Sur‑Coosur kontra Koipe ítélet, C‑498/07 P, EU:C:2009:503, 59. és 60. pont; XXXLutz Marken kontra OHIM ítélet, C‑306/11 P, EU:C:2012:401, 39. pont).

24

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy az „EL BNINA”, az „EL BENNA” és az „EL BAINA” szóelem a két közösségi védjegynek és a tárgyalt megjelölésnek is domináns elemét alkotja, csakúgy mint (bár kisebb mértékben) e szavak arabul leírt megfelelői. Arra is rámutatott, hogy bár vizuális szempontból ezek a szóelemek bizonyos fokig hasonlítanak egymásra, a Meatproducts és a Halalsupply által elé benyújtott dokumentumok tanúsága szerint kiejtésük és a jelentésük lényegesen eltérő.

25

A fenti megfontolásokból az következik, hogy ezeket a hangzásbeli és fogalmi különbségeket figyelembe kell venni, mivel enélkül az összetéveszthetőséget csak részlegesen, és így a közösségi védjegyek és a tárgyalt megjelölés által az érintett vásárlóközönségben keltett összbenyomást figyelmen kívül hagyva lehetne értékelni.

26

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre ezért azt a választ kell adni, hogy a 207/2009 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy egy olyan közösségi védjegy és egy olyan megjelölés között esetlegesen fennálló összetéveszthetőség értékelésénél, amelyek azonos vagy hasonló árukra vonatkoznak, és amelyekben egy‑egy latin és arab írásjegyekkel leírt, egymásra vizuálisan hasonlító arab szó a domináns, figyelembe kell venni ezeknek a szavaknak a jelentését és kiejtését abban az esetben, ha a közösségi védjeggyel és a szóban forgó megjelöléssel érintett vásárlóközönség rendelkezik az írott arab nyelv alapszintű ismeretével.

27

Mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adott válasz a 207/2009 rendelet szövegéből és a Bíróság ahhoz kapcsolódó ítélkezési gyakorlatából levezethető, nem szükséges megvizsgálni az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt rendelkezéseknek az említett válaszra gyakorolt esetleges hatásait.

28

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság a következőképpen határozott:

A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy egy olyan közösségi védjegy és egy olyan megjelölés között esetlegesen fennálló összetéveszthetőség értékelésénél, amelyek azonos vagy hasonló árukra vonatkoznak, és amelyekben egy‑egy latin és arab írásjegyekkel leírt, egymásra vizuálisan hasonlító arab szó a domináns, figyelembe kell venni ezeknek a szavaknak a jelentését és kiejtését abban az esetben, ha a közösségi védjeggyel és a szóban forgó megjelöléssel érintett vásárlóközönség rendelkezik az írott arab nyelv alapszintű ismeretével.