—

a Hauptzollamt Köln képviseletében J. Krebs, meghatalmazotti minőségben,

—

a Kronos Titan GmbH képviseletében W. Meilicke és D. E. Rabback Rechtsanwälte,

—

a Hauptzollamt Krefeld képviseletében X. Konoplev, meghatalmazotti minőségben,

—

a Rhein‑Ruhr Beschichtungs‑Service GmbH képviseletében D. Schiebold és N. Liebheit Rechtsanwälte,

—

a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, A. Cunha és R. Collaço, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében C. Barslev és W. Mölls, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv (HL L 283., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 405. o.) 2. cikke (3) bekezdésének értelmezésére vonatkoznak.

2

E kérelmeket az egyrészről a Hauptzollamt Köln (kölni fő vámhivatal) és a Kronos Titan GmbH (a továbbiakban: Kronos) között, másrészről pedig a Hauptzollamnt Krefeld (krefeldi fő vámhivatal) és a Rhein‑Ruhr Beschichtungs‑Service GmbH (a továbbiakban: RRBS) között az egyrészről a toluol, másrészről a lakkbenzin, valamint az Exxsol D 60 könnyűpárlat – a Kronos és az RRBS által tüzelő‑, fűtőanyagként használt termékek – esetében alkalmazandó adómérték tárgyában folyamatban lévő két eljárásban terjesztették elő.

3

A 2003/96 irányelv (2)–(6), (9), (17) és (18) preambulumbekezdése a következőképpen fogalmaz:

[...]

[…]

4

A 2003/96 irányelv 1. cikke kimondja, hogy a tagállamok ezen irányelvvel összhangban adót állapítanak meg az energiatermékekre és a villamos energiára.

5

Az említett irányelv 2. cikke (1), (3) és (5) bekezdésében az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:

„(1)   Ezen irányelv alkalmazásában »energiatermékek« a következők:

(3)   Ha az energiatermékeket üzemanyagként vagy tüzelő‑, fűtőanyagként kínálják, értékesítik vagy használják fel, akkor azok kivételével, amelyekre ezen irányelv adómértéket határoz meg, a felhasználásnak megfelelően kell [őket] adóztatni, s az adómérték a hozzá[juk] legközelebb álló [helyesen: az azokkal egyenértékű] tüzelő‑, fűtőanyag vagy üzemanyag adómértéke.

Az (1) bekezdésben felsorolt adóköteles termékeken kívül bármely üzemanyagként, üzemanyagok adalékaként vagy hígítóanyagként kínált, értékesített vagy felhasznált terméket a hozzá legközelebb álló [helyesen: az azzal egyenértékű] üzemanyag adómértékével kell megadóztatni.

Az (1) bekezdésben felsorolt adóköteles termékeken kívül bármely egyéb olyan szénhidrogént, kivéve a tőzeget, amelyet tüzelő‑, fűtőanyagként kínálnak, értékesítenek vagy használnak fel, a hozzá legközelebb álló [helyesen: az azzal egyenértékű] energiatermék adómértével kell megadóztatni.

[...]

(5)   Ezen irányelvben a Kombinált Nómenklatúra szerinti kódokra való hivatkozásokat a vám‑ és statisztikai nómenklatúráról, valamint a közös vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletének módosításáról szóló, 2001. augusztus 6‑i 2031/2001/EK bizottsági rendeletben [HL L 279., 1. o.] szereplő kódokra való hivatkozásoknak kell tekinteni.

[...]”

6

Az említett irányelv 4. cikke a következőképpen szól:

„(1)   Azon adómértékek, amelyeket a tagállamoknak a 2. cikkben felsorolt energiatermékekre és villamos energiára alkalmaznak, nem lehetnek kisebbek, mint az ezen irányelvben előírt minimum [helyesen: minimális] adómértékek.

(2)   Ezen irányelv alkalmazásában »adómérték« a szabadforgalomba bocsátás időpontjában az energiatermékek és a villamos energia mennyiségére közvetlenül vagy közvetetten számított összes közvetett adó (kivéve hozzáadottérték‑adó) tekintetében megállapított teljes teher.”

7

Az említett irányelv 7. és 8. cikke úgy rendelkezik, hogy az üzemanyagokra és az üzemanyagként felhasznált termékekre egyenként az említett irányelv I. mellékletének A. és B. táblázatában meghatározott minimum [helyesen: minimális] adómértékek alkalmazandók. Ezen irányelv 9. cikke szerint a tüzelő‑, fűtőanyagokra alkalmazandó minimum [helyesen: minimális] adómértékeket az I. melléklet C. táblázatában meghatározottak szerint kell rögzíteni.

8

A fent említett táblázatok egyike sem tartalmaz adómértéket sem a toluol (KN 2902 30 00 vámtarifaszám), sem pedig a lakkbenzin vagy a könnyűpárlat vonatkozásában (az utóbbi kettő a KN 2710 11 21 vámtarifaszám alá tartozik).

9

A 2003/96 irányelv I. mellékletének C. táblázata a következő:

10

Az energiaadóról szóló 2006. július 15‑i törvény (Energiesteuergesetz) (a továbbiakban: EnergieStG) 2. §‑ának az alapügy tényállásának megvalósulása idején, 2007‑ben és 2008‑ban hatályos változata az alábbiak szerint rendelkezett:

„(1)   Az adó összege,

[...]

[...]

(3)   Az (1) és (2) bekezdéstől eltérően az adó összege […] [itt egy részletes lista következik, amely öt vámtarifaszám – amelyek egy része vámtarifaalszámot tartalmaz – és az azokhoz rendelt lényegesen alacsonyabb adómértékek felsorolásából áll; a lista többek között a KN 2710 19 41–KN 2710 19 49 vámtarifaalszám alá tartozó gázolajokat, valamint a KN 2710 19 61–KN 2710 19 69 vámtarifaalszám alá tartozó fűtőolajokat tartalmazza],

amennyiben tüzelő‑, illetve fűtőanyagként használják fel azokat, vagy azokról ilyen felhasználás céljából tesznek bevallást. […]

(4)   Az (1)–(3) bekezdésben említett energiatermékektől eltérő energiatermékek az azon energiatermékeket terhelővel azonos adó alá tartoznak, amelyekhez jellegük és felhasználásuk célja szerint a legközelebb állnak. [...]”

11

A Kronos titándioxidport, úgynevezett „fehér pigmentet” gyárt. A kívánt kémiai reakció előidézéséhez a hőmérsékletet 1650°C fokra kell emelni. A Kronos e hőmérséklet eléréséhez a toluolt oxigénáramba permetezi a tűzszekrényben.

12

2007 során a Kronos hozzávetőleg 1,1 millió euró összeget vallott be a Hauptzollamt Köln részére a toluol használatát terhelő energiaadó címén. Ennek során pontosan igazodott a Hauptzollamt Köln jogi álláspontjához, amelynek megfelelően 654,50 euró/1000 kg‑os adómértéket alkalmazott. Ezen adómértéket rögzíti az EnergieStG 2. §‑a (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontja a legfeljebb 10 mg/kg kéntartalmú, a KN 2710 11 41–KN 2710 11 49 vámtarifaalszám alá tartozó benzin esetében. A Kronos egyidejűleg panaszt is benyújtott bevallásával szemben; e panasszal azon lényegesen alacsonyabb adómértékek egyikének alkalmazását kívánja elérni, amelyeket az EnergieStG 2. §‑ának (3) bekezdése határoz meg több más energiatermékre, ha azokat tüzelésre, fűtésre használják fel.

13

Mivel az EnergieStG 2. §‑a a toluolt nem tartalmazza, az említett cikk (4) bekezdésének megfelelően a jellege és a felhasználásának célja szerint legközelebb álló energiatermék adómértékét kell alkalmazni.

14

A panasz elutasítását követően benyújtott keresetnek a Finanzgericht helyt adott, amely úgy vélte, hogy a 2003/96 irányelv 2. cikke (3) bekezdésének első és harmadik albekezdését kell figyelembe venni. E bíróság szerint, mivel a toluolt tüzelő‑, illetve fűtőanyagként használták fel, az adó mértékét nem az EnergieStG‑nek a 2003/96 irányelv fenti rendelkezésével összhangban értelmezett 2. §‑ának (1) bekezdésére, hanem csak a fent említett törvény 2. §‑ának (3) bekezdésére lehet alapítani, mivel egyedül ez a rendelkezés rögzíti a tüzelő‑, illetve fűtőanyagra vonatkozó adómértéket.

15

A Hauptzollamt Köln felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Finanzgericht ítéletével szemben a Bundesfinanzhof előtt.

16

Az felületi bevonatokat gyárt termikus eljárás útján. Ehhez hordókban beszerzett, nem adózott lakkbenzint (KN 2710 11 21 vámtarifaalszám) és az ugyanezen alszám alá besorolandó Exxsol D 60 könnyűpárlatot használ fel, amelyek a folyamatban elégnek.

17

A Hauptzollamt Krefeld a lakkbenzin és az Exxsol D 60 könnyűpárlat tekintetében a 2007‑re és 2008‑ra vonatkozó 2008. december 1‑jei és 2009. december 7‑i adómegállapító határozatokkal összesen 134747,70 euró energiaadót állapított meg 654,50 euró/1000 kg‑os adómérték alkalmazásával. Ezen adómértéket az EnergieStG 2. §‑a (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontja határozza meg a KN 2710 11 41–KN 2710 11 49 vámtarifaalszám tartozó, legfeljebb 10 mg/kg kéntartalmú benzinre. Az RRBS sikertelen panaszt követően keresetet indított, amellyel azon lényegesen alacsonyabb adómértékek egyikének alkalmazását kívánja elérni, amelyeket az EnergieStG 2. §‑ának (3) bekezdése határoz meg több más energiatermékre, ha azokat tüzelésre, fűtésre használják fel.

18

Mivel a lakkbenzint és az Exxsol D 60 könnyűpárlatot nem sorolja fel az EnergieStG 2. §‑a, az EnergieStG 2. §‑ának (4) bekezdése alapján azon energiatermék adómértékét kell alkalmazni, amelyhez ezek jellegük és felhasználásuk célja szerint a legközelebb állnak.

19

A keresetnek a Finanzgericht (adóügyi bíróság) helyt adott, mert az említett bíróság úgy véli, hogy figyelembe kell venni a 2003/96/EK irányelv 2. cikke (3) bekezdésének első és harmadik albekezdését. Az említett bíróság szerint, mivel a lakkbenzint és az Exxsol D 60 könnyűpárlatot tüzelésre, fűtésre használják, az EnergieStG 2. §‑ának az említett irányelv e rendelkezéseivel összhangban álló értelmezése esetén nem az EnergieStG 2. §‑ának (1) bekezdése, hanem csak 2. §‑ának (3) bekezdése szerinti adómértékek alkalmazhatók, mert csak ez utóbbi rendelkezés határoz meg a tüzelő‑, fűtőanyagokra vonatkozó adómértékeket.

20

A Hauptzollamt Krefeld felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Finanzgericht ítéletével szemben a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

21

A kérdést előterjesztő bíróság, noha hajlik annak megállapítására, hogy a szóban forgó termékek magas adóztatása – annak ellenére, hogy azokat tüzelő‑, fűtőanyagként használják – megfelel a 2003/96 irányelv követelményeinek, úgy véli, hogy e megfelelés nem biztos.

22

Ilyen körülmények között a Bundesfinanzhof az eljárást felfüggesztette, és a következő – a két ügyben azonos szövegű – kérdést terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„Megköveteli‑e a [2003/96 irányelv] 2. cikkének (3) bekezdése, hogy azon energiatermékek adóztatása során, amelyek különböznek azon energiatermékektől, amelyekre az [említett] irányelv adómértéket határoz meg, az energiatermékek adóztatása során olyan adómértéket alkalmazzanak, amelyet a nemzeti jog az energiatermék tüzelő‑, illetve fűtőanyagként történő felhasználásának esetére határoz meg, amennyiben az adott energiaterméket szintén tüzelő‑, illetve fűtőanyagként használják fel? Vagy, ha az adott energiatermék a tüzelő‑, illetve fűtőanyagként történő felhasználás esetén egy meghatározott energiatermékkel egyenértékű, akkor is alkalmazható‑e az utóbbi energiatermékre a nemzeti jogban meghatározott adómérték, ha annak esetében az üzemanyagként vagy tüzelő‑, illetve fűtőanyagként történő felhasználásra tekintet nélkül meghatározott egységes adómértékről van szó?”

23

A Bíróság elnöke 2013. február 7‑i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélet meghozatala céljából elrendelte a C‑43/13. és C‑44/13. sz. ügyek egyesítését.

24

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy hogyan kell értelmezni a 2003/96 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében szereplő azon feltételt, amely szerint azon energiatermékeket, amelyek esetében az említett irányelv nem határoz meg adómértéket, a felhasználásuk alapján adóztatják az egyenértékű üzemanyag vagy tüzelő‑, fűtőanyag tekintetében meghatározott adómérték alapján.

25

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy valamely uniós jogi rendelkezés tartalmának meghatározása során tekintettel kell lenni mind annak megfogalmazására, mind összefüggéseire és céljaira (Spedition Welter ítélet, C‑306/12, EU:C:2013:650, 17. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

A 2003/96 irányelv 2. cikke (3) bekezdésének szövegét illetően kétségtelen, hogy több nyelvi változat, így a spanyol, a német, az angol, a francia és az olasz nyelvi változat úgy hivatkozik a „felhasználásra”, mint az alkalmazandó adómérték meghatározása érdekében figyelembe veendő első szempontra, míg az „egyenértékű” termék szempontját csak ezt követően említik. Ez az egymásutániság arra utalhat, hogy először a szóban forgó termék konkrét felhasználását kell megvizsgálni, és csak ezt követően kell meghatározni, hogy melyik referenciatermék „egyenértékű”.

27

Mivel azonban az említett szempontok felsorolásának sorrendje nem azonos a 2003/96 irányelv valamennyi nyelvi változatában, meg kell vizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgó rendelkezés összefüggései és céljai megerősítik‑e a termék konkrét felhasználása szempontjának az egyenértékűség szempontjával szembeni nagyobb jelentőségét.

28

Az alapügyben szóban forgó rendelkezés összefüggéseit illetően meg kell állapítani, hogy a 2003/96 irányelv rendszere az üzemanyagok és a tüzelő‑, fűtőanyagok egyértelmű megkülönböztetésén alapul. Ezen megkülönböztetést, amelyet a (17) és a (18) preambulumbekezdés vezet be, többek között az említett irányelv 7–9. cikke alkalmazza, amelyek az egyrészről az üzemanyagokra, vagy tüzelő‑, fűtőanyagokra, valamint a meghatározott ipari és kereskedelmi célokra üzemanyagként felhasznált termékekre alkalmazandó minimális adómérték meghatározásának feltételeivel kapcsolatosak.

29

Az üzemanyagként használt termékekre utalva a 2003/96 irányelv 8. cikke hozzájárul a felhasználási szempont által ezen irányelv összefüggésében betöltött funkció tisztázásához, azaz hogy egy meghatározott termék a felhasználásától függően vagy mint üzemanyag, vagy mint tüzelő‑, fűtőanyag adóztatható.

30

Meg kell tehát állapítani, hogy a 2003/96 irányelv rendszere az üzemanyagok és a tüzelő‑, fűtőanyagok – többek között a felhasználás szempontja alapján történő – egyértelmű megkülönböztetésén alapul.

31

Azon rendszer céljait illetően, amelybe az alapügyben szóban forgó rendelkezés illeszkedik, meg kell állapítani, hogy a 2003/96 irányelv (3)–(5) preambulumbekezdéséből következik, hogy az uniós jogalkotó az üzemanyagok és a tüzelő‑, fűtőanyagok közötti különbségtétellel és bizonyos számú minimális adómérték meghatározásával a belső piac megfelelő működésének biztosítására törekedett.

32

Márpedig az említett irányelv 2. cikke (3) bekezdésének olyan értelmezése, miszerint a tagállamok kötelesek valamennyi üzemanyagként vagy tüzelő‑, fűtőanyagként felhasznált termékre egyenként vagy egy másik üzemanyag, vagy egy másik tüzelő‑, fűtőanyag esetében előírt adómértéket alkalmazni, lehetővé teszi a nemzeti adózási rendszerek közelítését annak elkerülésével, hogy ugyanazon terméket bizonyos tagállamokban üzemanyagként adóztassák, míg más tagállamokban arra a tüzelő‑, fűtőanyag adómértékét alkalmazzák. Az említett rendelkezés által bevezetett mechanizmus ebben az értelmezésben hatékonyan hozzájárul a belső piac működéséhez.

33

Ráadásul a 2003/96 irányelv 2. cikke (3) bekezdésének olyan értelmezése, amely szerint az üzemanyagként vagy tüzelő‑, fűtőanyagként való felhasználás szempontja a meghatározó, lehetővé teszi az azonos célra használt termékek közötti esetleges versenytorzulások kizárását.

34

Először is meg kell határozni azt az üzemanyagként vagy tüzelő‑, fűtőanyagként történő felhasználást, amelyre a szóban forgó termék esetében sor kerül, majd ezt követően meg kell állapítani, hogy az adott esettől függően mely üzemanyag vagy tüzelő‑, fűtőanyag minősül az említett rendelkezés értelmében vele egyenértékűnek.

35

Ahogyan azt a főtanácsnok az indítványa 48. pontjában kifejtette, a „termék egyenértékűségének” fogalmát a lehetőséghez mérten a szóban forgó energiatermékek helyettesíthetőségének vagy felcserélhetőségének szemszögéből kell értelmezni. Az alapügyben meg kell tehát vizsgálni, hogy a 2003/96 irányelv I. mellékletének C. táblázatában szereplő termékek egyike felhasználható‑e az említett energiatermékek helyettesítésére az adott esetben kívánt eredmény elérése céljából. Ily módon biztosítva van, hogy az ugyanazon funkciót betöltő két terméket ugyanolyan mértékben adóztatják.

36

Azt is pontosítani kell, hogy amennyiben nem áll fenn az előző pont értelmében vett helyettesítés, azonosítani kell, hogy az adott esettől függően mely üzemanyag vagy tüzelő‑, fűtőanyag áll jellege és felhasználásának célja alapján legközelebb a szóban forgó termékhez. Ily módon teljesül az üzemanyagok és a tüzelő‑, fűtőanyagok megkülönböztetésére vonatkozó kötelezettség azon termékek vonatkozásában, amelyek esetében nem határoztak meg az Európai Unió szintjén egyedi minimális adómértéket.

37

A fentiekből következik, hogy a 2003/96 irányelv 2. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „egyenértékű üzemanyag vagy tüzelő‑, fűtőanyag” fogalmát először is a szóban forgó termék tüzelő‑, fűtőanyagként vagy üzemanyagként történő felhasználása alapján kell meghatározni azon – a 2003/96 rendelet I. mellékletének vonatkozó táblázatában szereplő – üzemanyagok vagy tüzelő‑, fűtőanyagok egyikének azonosítását megelőzően, amelyet e termék a felhasználása során ténylegesen helyettesít, vagy ennek hiányában amelyhez jellege és felhasználásának célja alapján a legközelebb áll.

38

A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/96 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében szereplő azon feltételt, amely szerint azon energiatermékeket, amelyek esetében az említett irányelv nem határoz meg adómértéket, a felhasználásuk alapján adóztatják a velük egyenértékű üzemanyag vagy tüzelő‑, fűtőanyag tekintetében meghatározott adómérték alapján, úgy kell értelmezni, hogy először meg kell határozni, hogy a szóban forgó terméket üzemanyagként vagy tüzelő‑, fűtőanyagként használják‑e fel, majd ezt követően meg kell állapítani, hogy az adott esettől függően a szóban forgó termék a felhasználása során az említett irányelv I. melléklete megfelelő táblázatában szereplő mely üzemanyagot vagy tüzelő‑, fűtőanyagot helyettesít ténylegesen, vagy ennek hiányában mely fent említett üzemanyaghoz vagy tüzelő‑, fűtőanyaghoz áll jellege és felhasználásának célja alapján a legközelebb.

39

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv 2. cikkének (3) bekezdésében szereplő azon feltételt, amely szerint azon energiatermékeket, amelyek esetében az említett irányelv nem határoz meg adómértéket, a felhasználásuk alapján adóztatják a velük egyenértékű üzemanyag vagy tüzelő‑, fűtőanyag tekintetében meghatározott adómérték alapján, úgy kell értelmezni, hogy először meg kell határozni, hogy a szóban forgó terméket üzemanyagként vagy tüzelő‑, fűtőanyagként használják‑e fel, majd ezt követően meg kell állapítani, hogy az adott esettől függően a szóban forgó termék a felhasználása során az említett irányelv I. melléklete megfelelő táblázatában szereplő mely üzemanyagot vagy tüzelő‑, fűtőanyagot helyettesít ténylegesen, vagy ennek hiányában mely fent említett üzemanyaghoz vagy tüzelő‑, fűtőanyaghoz áll jellege és felhasználásának célja alapján a legközelebb.