Opinion of the Advocate-General

Opinion of the Advocate-General

1. A kérdést előterjesztő bíróság, a Tribunal du travail de Bruxelles által a jelen ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés az 1408/71/EGK rendelet(2) (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 79. cikkének (1) bekezdésére vonatkozik, és különösen az e rendelkezés a) pontjában foglalt hivatkozásra, amely e rendelet 72. cikkére utal. Az 1408/71 rendeletet 2010. május 1-től hatályon kívül helyező és annak helyébe lépő 883/2004/EK rendelet(3) teljes egészében megváltoztatta ezeket a rendelkezéseket. Mindazonáltal az új rendelkezések a jelen ügy szempontjából nem relevánsak.

2. Az alapeljárásban a kérdést előterjesztő bíróság feladata a P. Dumont de Chassart felperes által a munkavállalók családi támogatásával foglalkozó belga pénztár ( Office national d’allocations familiales pour travailleurs salariés , Munkavállalók Országos Családi Támogatási Hivatala, a továbbiakban: ONAFTS) azon határozatával szemben előterjesztett kereseti kérelem elbírálása, amellyel elutasításra került P. Dumont de Chassart árvasági családi támogatás iránti kérelme. Ezzel összefüggésben a Bíróságnak lényegében arra kell választ adnia, hogy az 1408/71 rendeletnek „az elhunyt munkavállaló vagy önálló vállalkozó árvájának” járó családi támogatások nyújtására vonatkozóan alkalmazandó nemzeti szabályozást meghatározó rendelkezései kizárják-e az összesítés elvének alkalmazását a túlélő munkavállaló szülő által más tagállamban megszerzett biztosítási idő tekintetében, amennyiben, ahogy az a jelen ügyben is fennáll, az árvasági családi támogatás igénylése iránti kérelem alapján a nemzeti jog lehetővé teszi az e szülő által megszerzett biztosítási idő figyelembevételét.

3. A jelen ügy tárgya azzal a ténnyel függ össze, hogy a Bíróság által e tárgyban elbírált jogviták nagy részével ellentétben ezen ügy nem az egyidejűleg több tagállamban járó ellátások halmozódásával kapcsolatos kérdésre irányul,(4) hanem mindenekelőtt az 1408/71 rendelet és az alkalmazandó nemzeti jog rendelkezései közötti kölcsönhatásra vonatkozik.

I – Jogi háttér

A – Az uniós jog

4. Az 1408/71 rendelet 72. cikke a III. fejezet „Családi ellátások” címet viselő 7. fejezetében található. E cikk „A biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő összesítése” címet viseli, és a következőképpen rendelkezik:

„Ha egy tagállam jogszabályai szerint az ellátásokra való jogosultság megszerzése a szolgálati tevékenységi idő megszerzésétől függ, ezen állam illetékes intézménye a szükséges mértékben figyelembe veszi a más tagállamok területén szerzett biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi időt, mintha azt az általa alkalmazott jogszabályok szerint szerezték volna.”

5. A rendelet III. címében szereplő, „Ellátások nyugdíjasok gyermekei számára és árvaellátás” címet viselő 8. fejezet tartalmazza a 78. és 79. cikket.

6. A rendelet „Árvák” címet viselő 78. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) E cikk alkalmazásában »ellátás« a családi támogatás, illetve szükség esetén a kiegészítő vagy különleges árvaellátás.

(2) Az árvaellátást a következő szabályoknak megfelelően nyújtják, függetlenül attól, hogy az árva vagy az eltartásáról gondoskodó természetes vagy jogi személy melyik tagállamban rendelkezik lakóhellyel [helyesen: melyik tagállamban rendelkezik lakóhellyel vagy melyik tagállamban letelepedett]:

[…]

b) több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott elhunyt munkavállaló vagy önálló vállalkozó árvájának

i. azon tagállam jogszabályainak megfelelően, amelyben az árva lakóhellyel rendelkezik, feltéve, hogy – szükség esetén a 79. cikk (1) bekezdése a) pontja rendelkezéseinek figyelembevételével – az (1) bekezdésben említett ellátások valamelyikére ezen állam jogszabályai szerint jogosultság áll fenn; […]”.

7. Az 1408/71 rendeletnek „A nyugdíjasok eltartott gyermekei számára nyújtott ellátásokra és az árvaellátásra vonatkozó közös rendelkezések” címet viselő 79. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) A […] 78. cikk szerinti ellátásokat az e cikkek rendelkezéseinek alkalmazása során meghatározott jogszabályok szerint, az e jogszabályok alkalmazására köteles intézmény nyújtja saját költségén, mintha […] az elhunyt csak az illetékes állam jogszabályainak hatálya alá tartozott volna.

Azonban:

a) ha e jogszabályok előírják, hogy az ellátásokra való jogosultság megszerzése, fenntartása vagy feléledése a biztosítási idő, szolgálati idő, önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő vagy tartózkodási idő tartamától függ, ezt az időtartamot – ha szükséges – […] a 72. cikk rendelkezéseinek figyelembevételével kell meghatározni; […].

[…].”

B – A nemzeti jog

8. A munkavállalók családi támogatásairól szóló, 1939. december 19-i egységes szerkezetbe foglalt törvények (a továbbiakban: egységes szerkezetbe foglalt törvények) 56a. cikkének (1) bekezdése lényegében kimondja, hogy azok az árvák jogosultak az árvasági családi támogatásra, akiknek vagy az elhunyt, vagy a túlélő szülője a halálesetet közvetlenül megelőző tizenkét hónap során ugyanezen egységes szerkezetbe foglalt törvények alapján megszerezte a jogosultságot a legalább hathavi (alap) átalánytámogatásra.

II – A tényállás, a nemzeti eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

9. Az alapeljárás felperese, P. Dumont de Chassart belga állampolgár, az ugyancsak belga állampolgár G. Descampe özvegye. A házaspárnak van egy Diego Descampe nevű, 2000-ben Párizsban született fia, aki ugyancsak belga állampolgár.

10. A család éveken keresztül Franciaországban lakott, ahol mindkét szülő munkavállalóként dolgozott. Az iratokból többek között kiderül, hogy P. Dumont de Chassart 1993. szeptember 28. és 2008. augusztus 31. között pszichológusként dolgozott egy gyermekekkel foglalkozó szervezetnél. G. Descampe ezzel szemben mind Belgiumban (1968 és 1976 között, valamint 1987 és 1998 között), mind Franciaországban (2002-ig) munkavállalóként dolgozott. Mindazonáltal 2002-től a 2008. április 25-én bekövetkezett haláláig nem dolgozott, és Franciaországban a „korengedményes nyugdíj” hatálya alá tartozott anélkül, hogy bármilyen jövedelmet vagy járandóságot kapott volna.

11. 2008. augusztus 31-én, azaz már néhány hónappal G. Descampe halálát követően P. Dumont de Chassart és gyermeke Belgiumba költöztek, ahol előbbi, miután körülbelül egy hónapot dolgozott, munkanélkülivé vált.

12. 2008. október 13-án P. Dumont de Chassart árvasági családi támogatás iránti kérelmet nyújtott be az ONAFTS-hoz.

13. Noha az ONAFTS 2009. március 9-én, valamint 2009. április 6-án visszamenőleges hatállyal családi támogatásban és a gyermeküket egyedül nevelő szülőknek járó kiegészítésben részesítette P. Dumont de Chassart-ot, 2009. október 20-án hozott határozatában azonban elutasította P. Dumont de Chassart árvasági családi támogatás iránti kérelmét. Az ONAFTS azon körülményre hivatkozással indokolta határozatát, hogy az elhunyt édesapa a halálesetet közvetlenül megelőző tizenkét hónap során az egységes szerkezetbe foglalt törvények 56a. cikke alapján nem teljesítette a legalább hathavi (alap) átalánytámogatáshoz szükséges feltételeket.

14. 2010. február 4-én P. Dumont de Chassart keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt, amelyben az elutasítást arra hivatkozással kifogásolta, hogy az ONAFTS köteles lett volna megítélni számára az árvasági családi támogatást azon saját jogú biztosítási időt figyelembe véve, amit ő Franciaországban szerzett meg férje halála előtt.

15. A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az 1408/71 rendelet 78. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja alapján az árva lakóhelye szerinti tagállam joga alkalmazandó, és így 2008. szeptember 1-jétől a belga jog alkalmazandó P. Dumont de Chassart helyzetére. A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy az egységes szerkezetbe foglalt törvények 56a. cikke alapján az árvasági családi támogatás iránti kérelem mind az elhunyt szülő, mind a túlélő szülő helyzete alapján levezethető. A jelen ügyben ugyanakkor e kérelem nem alapulhat az elhunyt szülő helyzetén, mivel ő a halálesetét közvetlenül megelőző tizenkét hónap során nem teljesítette az egységes szerkezetbe foglalt törvények 56a. cikkében meghatározott feltételeket. P. Dumont de Chassart helyzete ezzel szemben csak akkor képezhetné a kérelem alapját, ha a Franciaországban folytatott munkavégzésének időtartama megegyezne a Belgiumban folytatott munkavégzés időtartamával. Ez abban az esetben állna fenn, ha a felperes helyzetére alkalmazható lenne az 1408/71 rendelet 72. cikke, amely a biztosítási és szolgálati idő összesítéséről rendelkezik.

16. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság szerint az 1408/71 rendelet 72. cikkének P. Dumont de Chassart helyzetére való alkalmazása a jelen ügyben kizárt, mivel – ahogyan azt az ONAFTS határozatában kiemelte – a rendelet 79. cikkének (1) bekezdése e cikkre hivatkozik, amely ugyanakkor kizárólag az elhunyt munkavállalóra utal. A hivatkozás elhunyt szülőre történő korlátozása azon körülménnyel magyarázható, hogy a szülő halála keletkezteti az árvasági családi támogatáshoz való jogosultságot. Ebből az következik, hogy az 1408/71 rendelet 79. cikke (1) bekezdésének, valamint ebből következően az általa a rendelet 72. cikkére történő hivatkozás személyi hatálya korlátozottabb az egységes szerkezetbe foglalt törvények 56a. cikkének hatályánál, amely ezzel szemben mindkét szülő helyzetére vonatkozik. Mindez nem teszi lehetővé a túlélő munkavállaló szülő helyzetének a jelen ügyben való figyelembevételét.

17. A kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi tehát, hogy az 1408/71 rendelet 79. cikkének (1) bekezdése, valamint az egységes szerkezetbe foglalt törvények 56a. cikke közötti viszonyból eredő helyzet nem sérti-e az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét. A kérdést előterjesztő bíróságban kétség merült fel többek között azon különbségtétel tekintetében, amely a belga területet az Unión belüli munkavállalás céljából el nem hagyó szülők árvái, valamint az olyan más tagállamban letelepedett uniós polgár szülők árvái között áll fenn, ahol valamely, a belga jog szempontjából releváns időszakban a túlélő szülő dolgozott, míg az elhunyt szülő nem folytatott munkavégzést. Az előbbiek tekintetében ugyanis a hivatkozási időszakban Belgiumban dolgozó túlélő szülő az elhunyt szülő biztosítási idején túl a Belgiumban megszerzett saját biztosítási idejét is érvényesítheti, miközben az utóbbiak tekintetében a biztosítási idők ily módon értelmezett összesítése nem teszi lehetővé a túlélő szülő számára, hogy „átvigye” Belgiumba a más tagállamban megszerzett saját biztosítási idejét.

18. E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság felfüggesztette az alapeljárást, és a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„A[z] […] 1408/71 rendelet 79. cikkének (1) bekezdése sérti-e az egyenlő bánásmódnak és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának többek között az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én aláírt európai egyezmény 14. cikkében kimondott – és adott esetben a [z EUMSZ 20., az EUMSZ 45. és/vagy az EUMSZ 49.] cikkel együttesen értelmezett – elvét, amennyiben olyan értelmezést nyer, miszerint csak az elhunyt szülőre vonatkozik a biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő összesítésének az […] 1408/71 rendelet 72. cikkében található szabálya, és ennek következtében az […] egységes szerkezetbe foglalt törvények 56a. cikkének (1) bekezdése a túlélő szülő számára kizárja – állampolgárságától függetlenül, amennyiben valamely tagállam állampolgára vagy amennyiben az […] 1408/71 rendelet személyi hatálya alá esik, és az Európai Unió valamely más tagállamában tevékenységet fejtett ki az […] egységes szerkezetbe foglalt törvények 56a. cikkének (1) bekezdése által meghatározott tizenkét hónapos időszakban –, hogy bizonyítékkal szolgálhasson arra, hogy megfelel annak a feltételnek, amely szerint a […] szerkezetbe foglalt törvények 51. cikke (3) bekezdésének 1. pontja értelmében vett jogosultként, hathavi átalánytámogatásban részesülhetett volna a halálesetet megelőző tizenkét hónap során, míg az a túlélő szülő, aki akár belga állampolgárként, akár az Európai Unió más tagállamának állampolgáraként az […] egységes szerkezetbe foglalt törvények 56a. cikkének (1) bekezdésében meghatározott tizenkét hónapos időszakban kizárólag Belgiumban dolgozott, amennyiben szükséges, jogosult ezt bizonyítani, csupán azért, mert sohasem hagyta el a belga felségterületet?”

III – A Bíróság előtti eljárás

19. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés 2011. november 30-án érkezett a Bíróság Hivatalához. Írásbeli észrevételeket terjesztett elő P. Dumont de Chassart, a belga kormány, a Tanács és az Európai Bizottság.

20. A 2012. november 7-én tartott tárgyaláson részt vett P. Dumont de Chassart, a belga kormány, a Tanács és a Bizottság.

IV – Jogi elemzés

21. A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével lényegében azt kérdezi, hogy az 1408/71 rendelet 79. cikkének (1) bekezdése sérti-e az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, mivel az alapeljárásban f ennálló körülmények esetén kizárólag az elhunyt munkavállaló szülő tekintetében engedélyezve a biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő összesítésének az 1408/71 rendelet 72. cikkében található szabályának alkalmazását, az árvaellátás megítélése során nem teszi lehetővé ezen idő figyelembevételét az Európai Unió más tagállamában munkát folytató túlélő szülő tekintetében, noha a nemzeti szabályozás alapján lehetőség van ez utóbbi helyzetének figyelembevételére a támogatás nyújtása iránti kérelem szempontjából.

22. A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés elemzését megelőzően azon előzetes kérdésre kell választ adni, amelyet a belga kormány terjesztett elő az 1408/71 rendelet jelen ügyben való alkalmazhatóságát illetően.

A – Az 1408/71 rendelet alkalmazhatóságáról

23. A belga kormány ugyanis előzetesen arra hivatkozik, hogy mivel G. Descampe 2002 áprilisában felhagyott valamennyi munkavégzésre irányuló tevékenységgel, és így halálakor, 2008 áprilisában nem tartozott egyetlen szociális biztonsági rendszerhez sem, halálakor nem minősült az 1408/71 rendelet 1. cikkének a) pontja értelmében vett munkavállalónak vagy önálló vállalkozónak. Következésképpen eltartottjai nem hivatkozhatnak az e rendelet által biztosított jogokra.

24. E tekintetben meg kell jegyeznem, hogy az 1408/71 rendelet személyi hatályra vonatkozó 2. cikkének (1) bekezdése rögzíti, hogy „[e] rendelet vonatkozik azokra a munkavállalókra vagy önálló vállalkozókra és diákokra, akik egy vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak vagy tartoztak , és akik a tagállamok egyikének állampolgárai, [...] illetve ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira”(5) .

25. A jelen ügyben nem képezi vita tárgyát, hogy G. Descampe egy tagállam, Belgium állampolgára, és hogy Franciaországban és Belgiumban munkavállalóként dolgozva több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott . Az sem vitás, hogy mind árva gyermeke, mind házastársa túlélő családtagnak minősülnek az 1408/71 rendelet értelmében.

26. Véleményem szerint e körülmények között kétségtelen, hogy az 1408/71 rendelet alkalmazandó az alapeljárás tényállására.

27. Ami az 1408/71 rendelet alkalmazhatóságát illeti, pusztán a teljesség kedvéért megállapítható, hogy a rendelet ratione temporis is alkalmazandó, mivel P. Dumont de Chassart kérelme 2008 októberében került benyújtásra, azaz azon új 883/2004 rendelet hatálybalépését megelőzően, amely, ahogyan az már korábban említésre került, 2010. május 1-jétől hatályon kívül helyezte az 1408/71 rendeletet, és annak helyébe lépett.(6)

B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

28. A kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés érdemi részének elemzésére áttérve mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az lényegében az 1408/71 rendelet 79. cikke (1) bekezdésének az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével összefüggő érvényességére vonatkozik. Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az érvényességre vonatkozóan a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés az 1408/71 rendelet 79. cikke (1) bekezdésének különös értelmezésén, azaz a korábbi 16. pontban említett, az ONAFT által alkalmazott és a kérdést előterjesztő bíróság által látszólag elismert megszorító értelmezésén alapul. Ezen értelmezés szerint a túlélő munkavállaló szülő által megszerzett biztosítási idők összesítése lényegében kizárt még akkor is, ha a nemzeti szabályozás lehetővé teszi az ez utóbbi által megszerzett biztosítási idők figyelembevételét az árvaellátás nyújtása iránti kérelem alapján, mivel az 1408/71 rendelet 79. cikkének (1) bekezdésének a) pontjában foglalt 72. cikkre történő utalás az elhunyt munkavállaló szülő helyzetére korlátozódik.

29. Ezzel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésre adandó hasznos válasz érdekében az 1408/71 rendelet célkitűzéseire vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatból kell kiindulni. A Bíróság ugyanis többször kimondta, hogy az 1408/71 rendelet nem alakítja ki a szociális biztonság egységes rendszerét, hanem fenntartja a különböző nemzeti rendszereket, és annak egyetlen célja e rendszerek összehangolásának biztosítása.(7) Az 1408/71 rendelettel létrehozott rendszer valójában csak egy koordinációs szabályozás, amely különösen a különböző körülmények között a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló munkavállalókra vagy önálló vállalkozókra alkalmazandó jogszabály vagy jogszabályok meghatározására irányul.(8)

30. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében továbbra is a tagállamok hatáskörében marad a társadalombiztosítási ellátások nyújtása feltételeinek meghatározása, amelyek ezeket szigoríthatják is, feltéve, hogy a megállapított feltételek nem vezetnek az uniós munkavállalók nyílt vagy rejtett hátrányos megkülönböztetéséhez.(9) Az ítélkezési gyakorlat alapján továbbá a tagállamoknak e feltételek meghatározása során tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogot, és különösen az 1408/71 rendelet célkitűzéseit, valamint az ennek alapjául szolgáló elveket.(10)

31. E tekintetben a Bíróság azt is kimondta, hogy az 1408/71 rendelet célja – amint azt a második és negyedik preambulumbekezdése is kimondja – biztosítani a munkavállalók és az önálló vállalkozók szabad mozgását az Unión belül, tiszteletben tartva a szociális biztonságra vonatkozó nemzeti jogszabályok sajátos jellemzőit. E célból – amint az a rendelet ötödik, hatodik és tizedik preambulumbekezdéséből is következik – e rendelet előírja azon elvet, miszerint a különböző nemzeti jogszabályok alkalmazása során biztosítani kell az egyenlő bánásmódot, és annak lehető legjobb biztosítását, hogy a tagállam területén foglalkoztatott valamennyi munkavállaló egyenlő bánásmódban részesüljön, illetve közülük a szabad mozgáshoz való jogot gyakorló munkavállalókat ne érje hátrányt.(11)

32. Az egyenlő bánásmódnak és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben hivatkozott elve tehát az 1408/71 rendelet alapvető elvét képezi.

33. Ami különösen az ügy alapeljárásbeli tárgyát képező árvaellátásokat illeti, azokat az 1408/71 rendelet III. címének 8. fejezetében lévő 78. és 79. cikk szabályozza.

34. Az 1408/71 rendelet 78. cikke tekintetében a Bíróság már több alkalommal megállapította, hogy a rendelet célja az árvaellátás nyújtását szabályozó tagállam meghatározása, amely ellátás nyújtására a jelen esetben főszabály szerint az 1408/71 rendeletnek a kizárólag egy jogszabály alkalmazását kimondó elvet rögzítő 13. cikkének (1) bekezdésével összhangban e tagállam szabályozása alapján kerül sor. Különösen a 78. cikk (2) bekezdése b) pontjának i. alpontjából következik az, hogy amennyiben az elhunyt munkavállaló több tagállam szabályozásának hatálya alá tartozott, a szóban forgó ellátást azon tagállam jogszabályainak megfelelően nyújtják, amelyben az árva lakóhellyel rendelkezik.(12)

35. Az árvaellátás nyújtását szabályozó tagállam meghatározását követően az 1408/71 rendelet 79. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ezen ellátásokat az e jogszabályok alkalmazására köteles intézmény nyújtja saját költségén, mintha az elhunyt csak az illetékes állam jogszabályainak hatálya alá tartozott volna. E rendelkezés egyrészről meghatározza az árvaellátás nyújtására köteles intézményt, másrészről az illetékes tagállam jogszabályai alkalmazásának módjáról rendelkezik, amely jogszabályokat a kizárólag egy jogszabály alkalmazását kimondó fent hivatkozott elvvel összhangban úgy kell alkalmazni, „mintha” az elhunyt csak e jogszabályok hatálya alá tartozott volna. Véleményem szerint ez utóbbi előírás biztosítékot nyújt azon személy részére, aki – gyakorolva a szabad mozgáshoz való jogát – él az 1408/71 rendelet rendelkezéseiben foglalt jogokkal. E biztosíték célja az e személlyel szembeni hátrányos megkülönböztetés megelőzése a rendelet 78. cikke szerinti kapcsolóelv alapján meghatározott jogszabály konkrét alkalmazásának módja tekintetében.

36. A 79. cikk (1) bekezdésének a) pontja ugyanakkor korlátozza az oly módon meghatározott jogszabály alkalmazásának elvét, „mintha” az elhunyt csak e jogszabályok hatálya alá tartozott volna, mivel rögzíti, hogy ha e nemzeti jogszabályok előírják, hogy az ellátásokra való jogosultság megszerzése, fenntartása vagy feléledése a biztosítási idő tartamától függ, ha szükséges, a különböző tagállamokban megszerzett idők összesítésének az 1408/71 rendelet 72. cikkében előírt elvét kell alkalmazni. Véleményem szerint e rendelkezés is biztosítékot jelent azon személy részére, aki – gyakorolva a szabad mozgáshoz való jogát – él az 1408/71 rendelet rendelkezéseiben foglalt jogokkal. A rendelkezés célja ugyanis annak biztosítása, hogy a nemzeti szabályozás oly módon történő alkalmazása, „mintha” az elhunyt csak e jogszabályok hatálya alá tartozott volna, ne zárja ki az összesítésnek az EUMSZ 48. cikk a) pontjában rögzített és az 1408/71 rendelet jelen ügy szempontjából releváns 72. cikkébe átültetett elvének alkalmazását.

37. Ezzel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság az ONAFTS által képviselt állásponttal látszólag egyetértve úgy véli, hogy az a körülmény, hogy az 1408/71 rendelet 79. cikkének (1) bekezdése kizárólag az elhunyt munkavállaló szülőre utal, azzal a következménnyel jár, hogy a túlélő munkavállaló szülő által megszerzett biztosítási idők összesítésének lehetővé tétele céljából kizárt az e cikk (1) bekezdésének a) pontjában foglalt 72. cikkre történő utalás alkalmazásának lehetősége abban az esetben, ahogyan az alapeljárásban is, a nemzeti szabályozás lehetővé teszi ez utóbbi helyzetének figyelembevételét az árvaellátás nyújtása iránti kérelem alapján.

38. Nem értek egyet az 1408/71 rendelet 79. cikke (1) bekezdésének ilyen értelmezésével.

39. E tekintetben elsőként meg kell állapítani, hogy a fenti megfontolásokból kitűnik, hogy általánosságban az 1408/71 rendelet rendelkezései, valamint különösen 79. cikkének (1) bekezdése, semmilyen módon nem érintik azokat a feltételeket, amelyeket az árvaellátás megszerzése érdekében teljesíteni szükséges. E rendelkezések az 1408/71 rendeletnek a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata által kiemelt, és a fenti 29. és 31. pontban említett célkitűzéseivel összhangban kizárólag azon kollíziós szabályok előírására korlátozódnak, amelyek célja azon tagállam meghatározása, amelynek jogszabályai alkalmazandóak, és amelynek intézménye saját költségén köteles a támogatás nyújtására, valamint meghatározzák az e szabályozás alkalmazásának módját.

40. Az árvaellátás nyújtása feltételeinek meghatározása ugyanakkor a fenti 30. pontban említett állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a tagállamok hatáskörében marad.

41. Következésképpen véleményem szerint már az 1408/71 rendelet rendelkezéseiben foglalt kollíziós szabályok természetéből is azt következik, hogy nem akadályozhatják meg a nemzeti hatóságot abban, hogy az figyelembe vegye az árvaellátás nyújtására vonatkozó nemzeti szabályozás által előírt feltételeket.(13)

42. Másodsorban arra is emlékeztetni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az 1408/71 rendelet rendelkezéseit az EUMSZ 48. cikk fényében kell értelmezni, amelynek célja a migráns munkavállalók szabad mozgásának lehető legteljesebb megvalósításához való hozzájárulás.(14)

43. E tekintetben az 1408/71 rendelet első preambulumbekezdése kimondja, hogy a szociális biztonságra vonatkozó nemzeti jogszabályok összehangolását célzó rendelkezések – amelyeket e rendelet tartalmaz – a személyek szabad mozgásának keretébe tartoznak, és e rendelkezéseknek hozzá kell járulniuk e személyek életszínvonalának és alkalmazási feltételeinek javításához.(15)

44. Ezzel összefüggésben a Bíróság megállapította, hogy az 1408/71 rendelet célkitűzését túllépi, és egyben az EUMSZ 48. cikk céljain és keretén is kívül esik, ha az 1408/71 rendeletet úgy értelmezzük, hogy az valamely tagállamnak megtiltja, hogy a nemzeti szabályok a munkavállalók és családtagjaik számára szélesebb körű szociális védelmet nyújtsanak, mint amely az említett rendelet alkalmazásából ered.(16)

45. A szociális biztonságra vonatkozó nemzeti jogszabályok összehangolására irányuló uniós szabályozás ugyanis – különösen annak céljaira tekintettel – a céljaival összhangban álló, és kifejezetten előírt kivételektől eltekintve nem alkalmazható oly módon, hogy megfossza a migráns munkavállalót vagy annak eltartottait a kizárólag egy tagállam jogszabályai alapján őt megillető ellátásokra való jogosultságtól.(17) Ezen elv megerősítésével összhangban a Bíróság tehát következetesen ellenezte az 1408/71 rendelet rendelkezéseinek olyan értelmezését, amely valamely tagállam jogszabályaiban biztosított szociális előnyök elvesztéséhez vezethet.(18)

46. Véleményem szerint a jelen esetben nyilvánvaló, hogy az 1408/71 rendelet 79. cikke (1) bekezdésének az ONAFTS által javasolt és a kérdést előterjesztő bíróság által látszólag támogatott értelmezése azzal a következménnyel jár, hogy a szabad mozgás jogát gyakorló migráns munkavállaló, mint amilyen P. Dumont de Chassart, elveszíti az alkalmazandó nemzeti szabályok által a szociális biztonsági ellátásokra vonatkozóan biztosított jogát. Ahhoz hasonlóan, ahogy azt már más alkalommal(19) megállapítottam, valamint ahogy azt a 44. pontban említett ítélkezési gyakorlat megállapította, az ilyen eredmény nem lenne összhangban a rendelet szellemiségével, valamint a szociális biztonságra vonatkozó nemzeti jogszabályoknak az EUMSZ 48. cikk által kívánt összehangolása útján elérendő céljaival.

47. Az ilyen értelmezés továbbá, noha nem foglal magában állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést, ahogy arra a belga kormány a tárgyaláson utalt, mivel a szabályozás az állampolgárságtól függetlenül alkalmazandó, jogellenes hátrányos megkülönböztetést eredményez a szabad mozgás jogát gyakorló munkavállalók és az azt nem gyakorló munkavállalók között.

48. Harmadsorban az 1408/71 rendelet 79. cikke (1) bekezdésének olyan értelmezése, amely a szabad mozgás jogát gyakorló, túlélő munkavállaló szülő számára nem tiltja a szolgálati idő összesítését előíró normák alkalmazását, nemcsak, hogy az egyetlen olyan értelmezés, amely összhangban áll a rendelet céljaival, hanem a norma szövegéhez is hű marad.

49. Ugyanis jóllehet igaz, hogy az 1408/71 rendelet 79. cikkének (1) bekezdése az elhunyt helyzetére annak megjelölése céljából utal, hogy miként alkalmazandóak a rendelet 78. cikke alapján meghatározott jogszabályok, mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a 79. cikk ezen (1) bekezdésének a) pontja, amely magában foglalja az összesítés 72. cikk szerinti elvére való hivatkozást, nem tartalmaz utalást az elhunyt helyzetére. E rendelkezés nem tartalmaz olyan elemet, amely arra engedne következtetni, hogy az uniós jogalkotó az összesítés elvének alkalmazását kizárólag az elhunyt szülőre kívánta korlátozni, a túlélő munkavállaló szülőt kizárva, amennyiben a nemzeti szabályozás lehetővé teszi az ez utóbbi által megszerzett biztosítási idők figyelembevételét az árvaellátás nyújtása iránti kérelem alapján.

50. E tekintetben azt is meg kell jegyezni, hogy az EUMSZ, különösen az EUMSZ 48. cikk a) pontja közvetlenül rögzítette a biztosítási, tartózkodási és szolgálati idők összevonásának elvét, amelyet az 1408/71 rendelet több rendelkezésében, így többek között a 72. cikkében átvett.(20) A Bíróság már egyértelművé tette, hogy a tagállami szociális biztonsági rendszerek uniós szintű összehangolásának egyik alapelvéről van szó, amely az 1408/71 rendelet általános célkitűzéseivel összhangban azt hivatott biztosítani, hogy azon munkavállaló, aki él az EUMSZ által biztosított szabad mozgás jogával, ne veszítsen el olyan, a szociális biztonsági rendszer keretében nyújtott kedvezményeket, amelyek megilletnék, ha pályafutása során végig egyetlen tagállam területén dolgozott volna, mindez visszatarthatná az uniós munkavállalókat attól, hogy éljenek a szabad mozgáshoz való jogukkal, és így e szabadság érvényesülésének gátját jelentené.(21)

51. Mindezen megfontolások fényében úgy vélem tehát, hogy az 1408/71 rendelet 79. cikkének (1) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy az kizárólag az elhunyt szülő tekintetében engedélyezi a biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi időknek az 1408/71 rendelet 72. cikke szerinti összesítésére vonatkozó rendelkezések alkalmazását. A nemzeti hatóság nem hivatkozhat tehát e cikkre az Unió más tagállamában munkavállalóként alkalmazott azon túlélő szülő által megszerzett biztosítási idők a nemzeti szabályozásnak megfelelő figyelembevétele kizárásának igazolásaként, aki – amennyiben fennállnak a feltételek – jogosult a biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi időknek az 1408/71 rendelet 72. cikke szerinti összesítésére vonatkozó rendelkezések alkalmazására. Ennek fényében tehát az 1408/71 rendelet 79. cikkének (1) bekezdése nem alkalmas az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére.

52. Az összesítés elvének alkalmazásával kapcsolatban végezetül elemezni szükséges a belga kormány által felhozott és a tárgyaláson megvitatott érvet, miszerint az Unió más tagállamában a túlélő munkavállaló szülő által folytatott tevékenység kizárólag akkor vehető figyelembe, amennyiben az a biztosítási, szolgálati idő vagy az önálló vállalkozóként már Belgiumban folytatott tevékenység idejének oly módon történő kiegészítésére szolgál, hogy P. Dumont de Chassart helyzete, aki a férje halálát megelőző évben kizárólag Franciaországban dolgozott, semmiképpen sem vehető figyelembe az 1408/71 rendelet 72. cikke szerinti összesítés során.(22)

53. E tekintetben ki kell emelnem, hogy a Bíróságnak nemrégiben alkalma volt egyértelművé tenni, hogy nem fogadható el az 1408/71 rendelet 72. cikke szerinti „összesítés” olyan értelmezése, amely két, különböző tagállamokban megszerzett szolgálati idő létét feltételezi. Ennek fényében az ellátás nyújtására illetékes intézmény helye szerinti tagállam nem írhatja elő, hogy bizonyos időtartamú munkaviszonyt az ő területén kell teljesíteni, ami kizárná a kizárólag más tagállam területén teljesített időszak figyelembevételét a társadalombiztosítási ellátásokhoz való jog megszerzése céljából.(23)

54. A Bíróság ugyanis kimondta, hogy az 1408/71 rendelet 72. cikkének szövege az összesítés tekintetében figyelembe kívánja venni „a más tagállamok területén megszerzett biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi időt”, mintha azt az illetékes intézmény által alkalmazott jogszabályok szerint szerezték volna.

55. Az 1408/71 rendelet a fenti 29. és 31. pontban említett célkitűzéseivel összhangban ugyanis olyan eszközrendszert hoz létre, amely a migráns munkavállalók és önálló vállalkozók, valamint az azok jogán jogosultak számára biztosítja a különböző országok jogszabályai szerint figyelembe vehető „összes időszak” összevonását a juttatásokhoz való jog megszerzése és fenntartása, valamint a juttatások összegének kiszámítása céljából.

56. Ebből következően a tagállam illetékes intézménye – Belgiummal szemben – a családi ellátás odaítélésekor nem követelheti meg a valamely más tagállamban – a jelen esetben Franciaországban – teljesített szolgálati vagy munkaviszonyon felül további biztosítási idő megszerzését a saját területén.

57. A belga kormány által a tárgyaláson előadott állásponttal szemben az összesítés fogalmának a Bíróság által a Bergström-ügyben hozott ítéletben(24) megfogalmazott értelmezése nem képezheti vita tárgyát, a Perez Garcia ügyben hozott ítélet(25) 43. pontja által sem, amelyből semmiképpen nem vezethető le, hogy az 1408/71 rendelet 72. cikkének alkalmazása azt feltételezi, hogy valamely szolgálati vagy tevékenységi időt a családi ellátás nyújtására köteles tagállam területén szerezték, a Bíróság fenti értelmezését a Coonan-ügyben és a Vigier-ügyben hozott azon ítéletek(26) sem tehetik vita tárgyává, amelyek egyáltalán nem a családi ellátások nyújtására vonatkoznak.

58. Másfelől végezetül ki kell emelni, hogy az olyan megoldás, amely lehetővé teszi az 1408/71 rendelet 72. cikke szerinti összesítés elvének a túlélő szülőre történő alkalmazását is, összhangban áll a Belgium által választott azon megoldással, miszerint ezen elv alkalmazandó éppen a családi ellátások esetében. E választást kifejezetten rögzíti az 1408/71 rendeletnek az „Egyes tagállamok jogszabályainak alkalmazására vonatkozó különös szabályok” címet viselő VI. melléklete A. pontjának 7. alpontja.(27)

V – Végkövetkeztetések

59. A fenti megállapítások alapján azt indítványozom, hogy a Bíróság az alábbi értelemben válaszoljon a Tribunal du travail de Bruxelles által előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdésre:

„Az 1408/71 rendelet 79. cikkének (1) bekezdése nem sérti az egyenlő bánásmódnak és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, mivel az alapeljárásban fennálló körülmények esetén az nem értelmezhető úgy, hogy a biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi időknek az 1408/71 rendelet 72. cikke szerinti összesítésére vonatkozó rendelkezések kizárólag az elhunyt munkavállaló szülő által megszerzett biztosítási idők figyelembevételével alkalmazandóak, kizárva tehát azt, hogy az Európai Unió más tagállamában munkát folytató túlélő szülő által megszerzett biztosítási időt figyelembe vegyék, amennyiben a vonatkozó nemzeti szabályozás az árvaellátás nyújtása iránti kérelem alapján lehetővé teszi az ez utóbbi által megszerzett biztosítási idők figyelembevételét is.”

(1) .

(2)  – A szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (HL L 49., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 35. o.), a 2008. június 17-i 592/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 177., 1. o.) módosított 1996. december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.) módosított és naprakésszé tett változatában.. A rendelet itt idézett címe az egységes szerkezetbe foglalt változat címe.

(3)  – A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 166., 1. o.) 2008. május 1-jétől hatályon kívül helyezte az 1408/71 rendeletet, és annak helyébe lépett, ezzel egyidejűleg lépett hatályba a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 284., 1. o.).

(4)  – Lásd pusztán példálózó jelleggel a 733/79. sz. Laterza-ügyben 1980. június 12-én hozott ítéletet (EBHT 1980., 1915. o.); a 320/82. sz. D’Amario-ügyben 1983. november 24-én hozott ítéletet (EBHT 1983., 3811. o.); a C-59/95. sz., Bastos Moriana és társai ügyben 1997. február 27-én hozott ítéletet (EBHT 1997., I-1071. o.); a C-471/99. sz., Martínez Domínguez és társai ügyben 2002. szeptember 24-én hozott ítéletet (EBHT 2002., I-7835. o.); a C-225/10. sz., Perez Garcia és társai ügyben 2011. október 20-án hozott ítéletet (EBHT 2011., I-10111. o.).

(5)  – Kiemelés tőlem. E rendelkezés szövegét az 1408/71/EGK rendeletnek és az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 574/72/EGK rendeletnek a diákokra való kiterjesztése céljából történő módosításáról szóló, 1999. február 8-i 307/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 38., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 335. o.) kiterjesztette, mivel a rendelkezésben foglalt mondat első részébe bevezette a „diákokra” szövegrészt.

(6)  – Lásd a jelen indítvány 1. pontját és 3. lábjegyzetét.

(7)  – Lásd többek között a 21/87. sz. Borowitz-ügyben 1988. július 5-én hozott ítélet (EBHT 1988., 3715. o.) 23. pontját, a C-331/06. sz. Chuck-ügyben 2008. április 3-án hozott ítélet (EBHT 2008., I-1957. o.) 27. pontját, valamint a C-503/09. sz. Stewart-ügyben 2011. július 21-én hozott ítélet (EBHT 2011., I-6497. o.) 75–77. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

(8)  – Lásd többek között a C-493/04. sz. Piatkowski-ügyben 2006. március 9-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-2369. o.) 20. pontját, a C-50/05. sz. Nikula-ügyben 2006. július 18-án hozott ítélet (EBHT 2006., I-7029. o.) 20. pontját, a C-103/06. sz. Derouin-ügyben 2008. április 3-án hozott ítélet (EBHT 2008., I-1853. o.) 20. pontját, valamint a C-440/09. sz. Tomaszewska-ügyben 2011. március 3-án hozott ítélet (EBHT 2011., I-1033. o.) 25. pontját.

(9)  – Lásd többek között a C-12/93. sz. Drake-ügyben 1994. szeptember 20-án hozott ítélet (EBHT 1994., I-4337. o.) 27. pontját, a C-88/95., C-102/95. és C-103/95. sz., Martínez Losada és társai egyesített ügyekben 1997. február 20-án hozott ítélet (EBHT 1997., I-869. o.) 43. pontját, a C-306/03. sz. Salgado Alonso-ügyben 2005. január 20-án hozott ítélet (EBHT 2005., I-705. o.) 27. pontját, valamint az előző lábjegyzetben hivatkozott Tomaszewska-ügyben hozott ítélet 24. pontját.

(10)  – Lásd a fenti 8. lábjegyzetben hivatkozott Tomaszewska-ügyben hozott ítélet 27. pontját.

(11)  – Lásd a fenti 8. lábjegyzetben hivatkozott Tomaszewska-ügyben hozott ítélet 28. pontját, a fenti 8. lábjegyzetben hivatkozott Piatkowski-ügyben hozott ítélet 19. pontját, valamint a fenti 8. lábjegyzetben hivatkozott Derouin-ügyben hozott ítélet 20. pontját.

(12)  – Lásd többek között a fenti 4. lábjegyzetben hivatkozott Bastos Moriana-ügyben hozott ítélet 15. pontját, valamint a fenti 4. lábjegyzetben hivatkozott Martínez Domínguez-ügyben hozott ítélet 23. pontját.

(13)  – Lásd analógia útján a C-208/07. sz. von Chamier-Glisczinski-ügyre vonatkozó indítványom (2009. július 16-án hozott ítélet, EBHT 2009., I-6095. o.) 51. pontjában tett kijelentésemet.

(14)  – Lásd legutóbb a C-611/10. és 612/10. sz., Hudzinski egyesített ügyekben 2012. június 12-én hozott ítélet 53. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot. Ilyen értelemben lásd a C-205/05. sz. Nemec-ügyben 2006. november 9-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-10745. o.) 37. és 38. pontját és a C-352/06. sz. Bosmann-ügyben 2008. május 20-án hozott ítélet (EBHT 2008., I-3827. o.) 29. pontját is.

(15)  – Lásd az előző lábjegyzetben hivatkozott Bosmann-ügyben hozott ítélet 30. pontját, valamint az előző lábjegyzetben hivatkozott Hudinzki-ügyben hozott ítélet 54. pontját.

(16)  – Lásd a 13. lábjegyzetben hivatkozott von Chamier-Glisczinski-ügyben hivatkozott ítélet 56. pontját, valamint a 14. lábjegyzetben hivatkozott Hudinzki-ügyben hozott ítélet 55. pontját.

(17)  – Lásd a 100/78. sz. Rossi-ügyben 1979. március 6-án hozott ítélet (EBHT 1979., 831. o.) 14. pontját, a C-388/09. sz. da Silva Martins-ügyben 2011. június 30-án hozott ítélet (EBHT 2011., I-5737. o.) 75. pontját, valamint a 14. lábjegyzetben hivatkozott Hudinzki-ügyben hozott ítélet 56. pontját.

(18)  – Lásd többek között a C-45/92. és C-46/92. sz., Lepore et Scamuffa egyesített ügyekben 1993. december 9-én hozott ítélet (EBHT 1993., I-6497. o.) 21. pontját; a C-349/87. sz. Paraschi-ügyben 1991. október 4-én hozott ítélet (EBHT 1991., I-4501. o.) 22. pontját; a C-282/91. sz. de Wit-ügyben 1993. március 30-án hozott ítélet (EBHT 1993., I-1221. o.) 16. és 17. pontját; a C-165/91. sz. van Munster-ügyben 1994. október 5-én hozott ítélet (EBHT 1994., I-4661. o.) 27. pontját. Lásd továbbá a C-31/96., C-32/96. és C-33/96. sz., Naranjo Arjona és társai egyesített ügyekben 1997. október 9-én hozott ítélet (EBHT 1997., I-5501. o.) 20. pontját; a C-153/97. sz. Grajera Rodríguez ügyben 1998. december 17-én hozott ítélet (EBHT 1998., I-8654. o.) 17. pontját; a 14. lábjegyzetben hivatkozott Nemec-ügyben hozott ítélet 37. és 38. pontját.

(19)  – Lásd az 13. lábjegyzetben hivatkozott Chamier-Glisczinski-ügyre vonatkozó indítványom 56. pontját.

(20)  – Az 1408/71 rendelet többek között a 18., 38., 45., 64. és 67. cikkében rögzíti az összesítés elvét. A fenti 3. lábjegyzetben hivatkozott új 883/2004 rendelet általános jellegű rendelkezésben ismerte el ezt az elvet (6. cikk).

(21)  – Lásd analógia útján a fenti 8. lábjegyzetben hivatkozott Tomaszewska-ügyben hozott ítélet 30. pontját és a C-481/93. sz. Moscato-ügyben 1995. október 26-án hozott ítélet (EBHT 1995., I-3525. o.) 28. pontját, valamint a fenti 9. lábjegyzetben hivatkozott Salgado Alonso-ügyben hivatkozott ítélet 29. pontját.

(22)  – A belga kormány érvelésének alátámasztásaként a 2008. február 4-i 101/2008 bizottsági rendelettel (HL L 31., 15. o.) módosított, az 1996. december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.) módosított és naprakésszé tett, az 1408/71 rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1972. március 21-i 574/72/EGK tanácsi rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontjára is utal. A belga kormány szerint ezen, az 574/72 rendelet IV. címének „A biztosítási idők összesítésének általános szabályai” címet viselő I. fejezetében foglalt cikke igazolja álláspontját, mivel az a más tagállamok jogszabályai szerint szerzett biztosítási és tartózkodási idő „hozzáadására” utal a biztosítási idők „kiegészítése” céljából. Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy e cikk nem lehet a belga kormány érvelésének alapja. E cikk (1) bekezdéséből kifejezetten következik, hogy azt az 1408/71 rendelet meghatározott rendelkezéseire kell alkalmazni, különösen azokra, amelyek a betegséggel és anyasággal összefüggő ellátásokra, a rokkantsági, öregségi és haláleseti ellátásokra (nyugdíj), valamint a haláleseti juttatásokra, illetve munkanélküli ellátásokra, nem pedig a családi ellátásokra vonatkoznak. Az e cikkben kifejezetten említett normák nem foglalják ugyanis magukban a családi ellátásokra vonatkozó rendelkezéseket, és így különösen nem történik hivatkozás az 1408/71 rendelet 72. és 79. cikkére sem.

(23)  – Lásd a C-257/10. sz. Bergström-ügyben 2011. december 15-én hozott ítélet (EBHT 2011., I-13227. o.) 39–44. pontját, különösen 39. és 40. pontját.

(24)  – Hivatkozás a fenti 23. lábjegyzetben.

(25)  – Hivatkozás a fenti 4. lábjegyzetben.

(26)  – A 110/79. sz. Coonan-ügyben 1980. április 24-én hozott ítélet (EBHT 1980., 1445. o.) és a 70/80. sz. Vigier-ügyben 1981. január 27-én hozott ítélet (EBHT 1981., 229. o.).

(27)  – E pontból kifejezetten következik ugyanis, hogy „[a] rendelet 72. cikke és 79. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a másik tagállam jogszabályai szerinti szolgálati, illetve biztosítási időt figyelembe kell venni, ha a belga jogszabályok szerinti ellátásokra való jogosultságnak az a feltétele, hogy a munkavállalókra vonatkozó rendszer keretében járó családi ellátásokra jogosító feltételek egy meghatározott korábbi időszakban teljesüljenek”.