Ez a dokumentum az EUR-Lex webhelyről származik.
Dokumentum 62011CJ0097
Judgment of the Court (Fourth Chamber), 24 May 2012.#Amia SpA, in liquidation v Provincia Regionale di Palermo.#Reference for a preliminary ruling from the Commissione tributaria provinciale di Palermo.#Environment — Landfill of waste — Directive 1999/31/EC — Special levy on the disposal of solid waste in landfills — Landfill operator subject to that levy — Operating costs of a landfill — Directive 2000/35/EC — Default interest — Obligations of the national court.#Case C‑97/11.
A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2012. május 24.
Amia SpA, felszámolás alatt kontra Provincia Regionale di Palermo.
A Commissione tributaria provinciale di Palermo (Olaszország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Környezet – Hulladéklerakás – 1999/31/EK irányelv – A szilárd hulladék hulladéklerakóban való lerakására kivetett különleges adó – A hulladéklerakó üzemeltetőjének adókötelezettsége ezen adó tekintetében – Hulladéklerakó üzemeltetési költségei – 2000/35/EK irányelv – Késedelmi kamat – A nemzeti bíróság kötelezettségei.
C‑97/11. sz. ügy.
A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2012. május 24.
Amia SpA, felszámolás alatt kontra Provincia Regionale di Palermo.
A Commissione tributaria provinciale di Palermo (Olaszország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Környezet – Hulladéklerakás – 1999/31/EK irányelv – A szilárd hulladék hulladéklerakóban való lerakására kivetett különleges adó – A hulladéklerakó üzemeltetőjének adókötelezettsége ezen adó tekintetében – Hulladéklerakó üzemeltetési költségei – 2000/35/EK irányelv – Késedelmi kamat – A nemzeti bíróság kötelezettségei.
C‑97/11. sz. ügy.
Határozatok Tára – Általános EBHT
Európai esetjogi azonosító: ECLI:EU:C:2012:306
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2012. május 24. ( *1 )
„Környezet — Hulladéklerakás — 1999/31/EK irányelv — A szilárd hulladék hulladéklerakóban való lerakására kivetett különleges adó — A hulladéklerakó üzemeltetőjének adókötelezettsége ezen adó tekintetében — Hulladéklerakó üzemeltetési költségei — 2000/35/ EK irányelv — Késedelmi kamat — A nemzeti bíróság kötelezettségei”
A C-97/11. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Commissione tributaria provinciale di Palermo (Olaszország) a Bírósághoz 2011. február 28-án érkezett, 2010. október 14-i határozatával terjesztett elő az előtte
az Amia Spa, felszámolás alatt
és
a Provincia Regionale di Palermo
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: J.-C. Bonichot tanácselnök, K. Schiemann, L. Bay Larsen, C. Toader és E. Jarašiūnas (előadó) bírák,
főtanácsnok: E. Sharpston,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
— |
az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Varone avvocato dello Stato, |
— |
az Európai Bizottság képviseletében A. Marghelis és A. Aresu, meghatalmazotti minőségben, |
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem arra irányul, hogy a C-172/08. sz. Pontina Ambiente ügyben 2010. február 25-én hozott ítélet (EBHT 2010., I-1175. o.) fényében a kérdést előterjesztő bíróságnak mellőznie kell-e azon nemzeti rendelkezések alkalmazását, amelyeket ellentétesnek ítél a 2003. szeptember 29-i 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 447. o.) módosított, a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelv (HL L 182., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 228. o.; a továbbiakban: 1999/31 irányelv) 10. cikkével, valamint a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2000. június 29-i 2000/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 200., 35. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 226. o) 1–3. cikkével. |
2 |
E kérelmet az Amia SpA, felszámolás alatt (a továbbiakban: Amia) és a Provincia Regionale di Palermo között, szilárdhulladék lerakását terhelő különleges adót kivető határozat tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő. |
Jogi háttér
Az uniós szabályozás
3 |
Az 1999/31 irányelv 10. cikke szerint: „A tagállamok intézkedéseket tesznek annak biztosítására, hogy az a díj, amelyet az üzemeltető egyes hulladéktípusoknak az adott telepen való elhelyezéséért felszámít, fedezze a hulladéklerakó létesítésének és működtetésének valamennyi költségét, lehetőség szerint beleértve a 8. cikk a) pontjának iv. alpontja szerinti biztosítékot vagy annak megfelelőjét, és fedezze a telep bezárásának és legalább 30 évig tartó utógondozásának becsült költségeit. A tagállamok a környezeti információkhoz való hozzáférés szabadságáról szóló, 1990. június 7-i 90/313/EGK tanácsi irányelv [HL L 158., 56. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 402. o.] követelményeinek megfelelően átláthatóságot biztosítanak minden szükséges költségre vonatkozó adat gyűjtéséhez és felhasználásához.” |
4 |
A 2000/35 irányelv 1. cikke szerint ezen irányelv rendelkezései a kereskedelmi ügyletek ellenértékének kiegyenlítéseként végrehajtott valamennyi fizetésre vonatkoznak. |
5 |
A 2000/35 irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében ezen irányelv alkalmazásában „kereskedelmi ügyletek” a vállalkozások, illetve vállalkozások és hatóságok között lebonyolított olyan ügyletek, amelyek fizetés ellenében áruk szállítását vagy szolgáltatások nyújtását eredményezik. |
6 |
A 2000/35 irányelv „Késedelmi kamat” című 3. cikke értelmében a tagállamok biztosítják, hogy késedelmes fizetés esetén kamat váljon esedékessé, és arra a hitelező jogosulttá váljon, amennyiben teljesítette szerződéses és jogszabályi kötelezettségeit, és nem kapta kézhez időben az esedékes összeget, kivéve, ha az adós nem felel a késedelemért. |
Az olasz szabályozás
7 |
A keletkezett hulladék mennyisége csökkentésének, valamint a hulladékok nyersanyagként és energiaként történő újrafelhasználásának előmozdítása érdekében az államháztartást racionalizáló intézkedésekről szóló, 1995. december 28-i 549. törvény (a GURI 1995. december 29-i 302. számának rendes melléklete; a továbbiakban: 549/95 törvény) különleges adót vezet be a szilárd hulladék hulladéklerakóban való lerakására vonatkozóan. |
8 |
Az 549/95 törvény 3. cikkének (25) bekezdése alapján ezen adót illetően adóköteles esemény a szilárd hulladék lerakása. |
9 |
Az 549/95 törvény 3. cikkének (26) bekezdéséből következően ezen adót illetően adóalany a végleges elhelyezésért felelős vállalkozás üzemeltetője, aki köteles ezt az adót arra az önkormányzatra áthárítani, amelyik a hulladékot lerakja. |
10 |
Az 549/95 törvény 3. cikkének (27) bekezdése értelmében a szilárdhulladék-lerakást terhelő különleges adó a tartományokat illeti meg. |
11 |
Az 549/95 törvény 30. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy a hulladéklerakó üzemeltetőjének kell megfizetnie az adót azon régió számára, amelyiknek a területén a hulladéklerakó található. Az adót a hulladék elhelyezésének időpontja szerinti naptári negyedév végétől számított egy hónapon belül kell megfizetni. |
12 |
Az 549/95 törvény 3. cikkének (31) bekezdése szerint a hulladéklerakó üzemeltetője pénzbírsággal sújtható, amennyiben a hulladék lerakását nem, vagy tévesen veszi nyilvántartásba, nem tesz bevallást, vagy bevallása téves, illetve amennyiben az adót nem, vagy késedelmesen fizeti meg. |
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
13 |
Az Amia egy Palermó területén, Bellolampo helységben található hulladéklerakót üzemeltet, ahol a helyi önkormányzatok által időszakosan elhelyezett hulladék ártalmatlanítására irányuló tevékenységét kifejti. |
14 |
Az 549/95 törvény és a végrehajtásáról szóló regionális törvény alapján az Amia negyedévente köteles megfizetni a szilárdhulladék-lerakást terhelő különleges adót a Provincia Regionale di Palermónak, és köteles ezt az adót azokra a településekre áthárítani, amelyek a hulladéklerakóba szállítják hulladékukat. |
15 |
Az Amia a különleges adót 2007. év első és második negyedévében csak részlegesen, ugyanezen év harmadik és negyedik negyedévében pedig egyáltalán nem fizette meg. Emiatt a Provincia Regionale di Palermo illetékes hatósága adómegállapító határozatot hozott vele szemben a meg nem fizetett, 3574205,19 euró összegű adó és kamatai beszedése érdekében, továbbá az adó 30%-ával megegyező összegű mulasztási bírságot szabott ki. |
16 |
2010. március 22-én az Amia a Commissione tributaria provinciale di Palermo előtt keresettel támadta meg ezen adómegállapító határozatot. |
17 |
Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat értelmében az alapügyben az adó késedelmes megfizetése azon késedelemből ered, amivel a hulladéklerakóban hulladékot elhelyező önkormányzatok megtérítik a szóban forgó adót a hulladéklerakó üzemeltetőjének. A kérdést előterjesztő bíróság szerint az 549/95 törvény meghatározza a hulladék lerakását terhelő adót, és azon határidőt, amelyen belül azt be kell szedni a hulladéklerakó üzemeltetőjétől, nem tartalmaz ugyanakkor előírásokat az adónak az üzemeltető részére a hulladékot elhelyező önkormányzat által, ésszerű határidőben való megtérítése vonatkozásában, és e megtérítés kikényszerítése érdekében nem rendelkezik hatékony eljárásról sem. A kérdést előterjesztő bíróság hozzáteszi, hogy az 549/95 törvény nem rendelkezik azon lehetőségről sem, hogy a hulladéklerakó üzemeltetője a hulladékot elhelyező személytől követelje az említett adó késedelmes megfizetése miatt kiszabott közigazgatási szankció megtérítését. |
18 |
E körülmények között a Commissione tributaria di Palermo az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé: „A [fent hivatkozott Pontina Ambiente] ügyben hozott ítélet fényében megállapítható-e, hogy az eljáró bíróság nem alkalmazhatja az […] 549. sz. törvény 3. cikkének (26) és (31) bekezdését, mivel azok ellentétesek az 1999/31[…] irányelv 10. cikkével, valamint a 2000/35[…] irányelv [1–3.] cikkével?” |
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
19 |
Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy olyan körülmények között, mint az alapügyben, és a fent hivatkozott Pontina Ambiente ügyben hozott ítélet fényében mellőzni kell-e az olyan nemzeti rendelkezések alkalmazását, mint amilyenek az alapügyben szereplők, amennyiben nem teljesülnek azok a feltételek, amelyeket a Bíróság az említett ítéletben meghatározott ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy az említett nemzeti rendelkezések megfelelnek az 1999/31 irányelv 10. cikkének és a 2000/35 irányelv 1–3. cikkének. |
Az elfogadhatóságról
20 |
Az olasz kormány vitatja az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságát. Egyfelől álláspontja szerint az nem releváns az alapügy megoldása szempontjából, mivel a kérdést előterjesztő bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a hulladéklerakó üzemeltetője által a hulladékot elhelyező önkormányzatokkal szemben indított visszkereset elbírálására. E kormány kifejti, hogy az olasz szabályozásnak megfelelően a közigazgatási bíróságok rendelkeznek hatáskörrel az ilyen kereset elbírálására. Másfelől az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést anélkül terjesztették elő, hogy előtte megvizsgálták volna, hogy a fent hivatkozott Pontina Ambiente ügyben hozott ítéletben meghatározott feltételek az alapügyben ténylegesen teljesülnek-e, és különösen, hogy az olasz jogban általánosságban léteznek-e már megfelelő jogi eszközök. |
21 |
Meg kell azonban állapítani, hogy a jogvita tényállását és az alkalmazandó nemzeti jogot kellően ismertető előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő és a kérdés szükségességének megítélésére hivatott bíróság által feltett kérdés nyilvánvalóan összefügg az alapeljárás tárgyával. |
22 |
Ennélfogva az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet elfogadhatónak kell tekinteni, mivel annak elfogadhatósága szempontjából az olasz kormány által hivatkozott körülmények, nevezetesen a kérdést előterjesztő bíróságnak a helyi önkormányzatokkal szemben indított visszkereset elbírálására vonatkozó hatáskörével, illetve a fent hivatkozott Pontina Ambiente ügyben kimondott feltételeknek megfelelő jogi eszközök olasz jogban való meglétével kapcsolatos kérdések, nem relevánsak. |
Az ügy érdeméről
23 |
A fent hivatkozott Pontina Ambiente ügyben a Bíróság kimondta, hogy az 1999/31 irányelv 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a hulladéklerakó üzemeltetőjét a hulladékot lerakó önkormányzat által számára megtérítendő adó alanyává teszi, és amely vele szemben ezen adó késedelmes megfizetése esetére pénzbeli szankciót helyez kilátásba, feltéve azonban, hogy e szabályozásban szerepelnek annak garantálására irányuló intézkedések, hogy az adó megtérítésére ténylegesen és rövid időn belül sor kerül, illetve hogy a behajtáshoz kapcsolódó valamennyi költséget – különösen az adó címén az érintett önkormányzat által az említett üzemeltetőnek fizetendő összegek késedelmes megfizetéséből adódó költségeket, beleértve az üzemeltetővel szemben e késedelem miatt esetlegesen kiszabott pénzbeli szankciókat – belefoglalják az érintett önkormányzat által az említett üzemeltetőnek fizetendő árba. A Bíróság kimondta továbbá, hogy e feltételek teljesülésének ellenőrzése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. |
24 |
Ugyanebben az ítéletében a Bíróság megállapította továbbá, hogy a 2000/35 irányelv 1–3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a hulladékot hulladéklerakóban lerakó helyi önkormányzat által a lerakó üzemeltetőjének fizetendő összegek, mint például a valamely adó megtérítése címén fizetendő összegek, az említett irányelv hatálya alá tartoznak, ennélfogva a tagállamok az irányelv 3. cikkének megfelelően kötelesek biztosítani, hogy az üzemeltető kamatot követelhessen az említett összegeknek az érintett helyi önkormányzat általi késedelmes megfizetése esetén. |
25 |
A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint az 549/95 törvény rendelkezései megfogalmazásuk és gyakorlati alkalmazásuk szerint összeegyeztethetetlenek az 1999/31 irányelv 10. cikkével és a 2000/35 irányelv 1–3. cikkével. |
26 |
Az olasz kormány álláspontja szerint az olasz szabályozás rendelkezik azon jogi eszközökkel, amelyek biztosítják a hulladékot elhelyező helyi önkormányzatoktól a hulladéklerakó üzemeltetője által viselt valamennyi költség ésszerű határidőben való megtérítésének kikényszerítését. E tagállam megjegyzi különösen, hogy ez utóbbi visszkeresettel élhet az annak elbírálására kizárólagos hatáskörrel rendelkező közigazgatási bíróság előtt. |
27 |
E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az a kérdés, hogy mellőzni kell-e valamely nemzeti rendelkezés alkalmazását amiatt, hogy az ellentétes az uniós joggal, csak akkor merül fel, ha nincs semmilyen lehetőség e rendelkezésnek az uniós joggal összhangban történő értelmezésére (a C-282/10. sz. Dominguez-ügyben 2012. január 24-én hozott ítélet 23. pontja). |
28 |
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a belső jog alkalmazásakor a tagállami bíróságok kötelesek a belső jogot úgy értelmezni, hogy a szóban forgó irányelv eredményének eléréséhez a lehető legteljesebb mértékig figyelembe veszik annak szövegét és célját, következésképpen megfelelni az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdésének. A nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének e követelménye ugyanis az EUM-Szerződés rendszeréből következik, amennyiben lehetővé teszi a tagállami bíróságoknak, hogy az előttük folyamatban lévő ügyek elbírálása során hatáskörüknek megfelelően biztosítsák az uniós jog teljes érvényesülését (a fent hivatkozott Dominguez-ügyben hozott ítélet 24. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
29 |
Az uniós joggal összhangban álló értelmezés elve ezenkívül megköveteli, hogy a nemzeti bíróságok hatáskörük keretei között tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a belső jog egészére tekintettel és az általa elfogadott értelmezési módszerek alkalmazásával biztosítsák a szóban forgó irányelv teljes érvényesülését, és annak céljával összhangban álló eredményre jussanak (lásd a fent hivatkozott Dominguez-ügyben hozott ítélet 27. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). |
30 |
Következésképpen az alapügyhöz hasonló esetben a nemzeti rendelkezések alkalmazásának mellőzése előtt a nemzeti bíróság feladata megvizsgálni, hogy figyelemmel az említett rendelkezések mellett a teljes belső jogra is, az e jogban elfogadott értelmezési módszerek alkalmazásával nem juthat-e az említett nemzeti jog olyan értelmezésére, amely összhangban áll a szóban forgó irányelv szövegével és céljával. |
31 |
Ebből következik, hogy a jelen esetben az 549/95 törvény vonatkozó rendelkezései alkalmazásának mellőzését megelőzően a kérdést előterjesztő bíróságnak először is a belső – mind anyagi, mind eljárási – jog egészét figyelembe véve ellenőriznie kell, hogy semmiképpen sem lehetséges-e a belső jogának olyan értelmezésére jutni, amely megfelel az 1999/31 és a 2000/35 irányelv szövegének és céljának. |
32 |
Arra az esetre, ha ilyen értelmezés nem lehetséges, meg kell vizsgálni, hogy az 1999/31 irányelv 10. cikke, valamint a 2000/35 irányelv 1–3. cikke közvetlen hatállyal bír-e, adott esetben pedig azt, hogy az Amia hivatkozhat-e arra a Provincia Regionale di Palermóval szemben. |
33 |
Ezzel kapcsolatban a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy minden esetben, amikor valamely irányelv rendelkezései tartalmukat tekintve feltétlenek és kellően pontosak, azokra a magánszemélyek a nemzeti bíróságok előtt a tagállammal szemben hivatkozhatnak, ha a tagállam elmulasztotta az irányelv határidőn belüli átültetését a nemzeti jogba, vagy azt helytelenül ültette át (lásd a fent hivatkozott Dominguez-ügyben hozott ítélet 33. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). |
34 |
A jelen esetben az 1999/31 irányelv 10. cikke eleget tesz e kritériumoknak, mivel a tagállamokkal szemben egyértelműen megfogalmazott és pontosan meghatározott eredménykötelezettséget ír elő, továbbá a benne foglalt szabály alkalmazása semmilyen feltételtől nem függ. Ez a rendelkezés ugyanis megköveteli, hogy a tagállamok intézkedéseket hozzanak annak biztosítására, hogy a hulladéklerakóban való ártalmatlanításért kért árat úgy határozzák meg, hogy az fedezze a hulladéklerakó létesítésének és működtetésének valamennyi költségét (lásd a fent hivatkozott Pontina Ambiente ügyben hozott ítélet 35. pontját). |
35 |
Jóllehet az 1999/31 irányelv 10. cikke nem tesz kötelezővé pontos módszert a tagállamok számára a hulladéklerakás költségeinek finanszírozásával kapcsolatban, e körülmény nem érinti az e cikkben előírt kötelezettség egyértelmű és feltétlen jellegét. |
36 |
A 2000/35 irányelv 1–3. cikkét illetően meg kell állapítani, hogy ezen irányelv 3. cikke előírja, hogy a tagállamok biztosítják, hogy késedelmes fizetés esetén kamat váljon esedékessé, és arra a hitelező jogosulttá váljon, amennyiben teljesítette szerződéses és jogszabályi kötelezettségeit, és nem kapta kézhez időben az esedékes összeget, kivéve ha az adós nem felel a késedelemért. |
37 |
A tagállamok számára előírt e kötelezettség feltétlen és kellően egyértelmű ahhoz, hogy közvetlen hatállyal bírjon. A hulladékot hulladéklerakóban lerakó helyi önkormányzat által a lerakó üzemeltetőjének fizetendő összegek, mint például a valamely adó megtérítése címén fizetendő összegek, a 2000/35 irányelv hatálya alá tartoznak, ennélfogva ezen üzemeltető kamatot követelhet az említett összegeknek az érintett helyi önkormányzat általi késedelmes megfizetése esetén (lásd a fent hivatkozott Pontina Ambiente ügyben hozott ítélet 48. pontját). |
38 |
Mivel az 1999/31 irányelv 10. cikke és a 2000/35 irányelv 1–3. cikke megfelel a közvetlen hatály fennállásához szükséges feltételeknek, e rendelkezések kötelezők a tagállamok minden hatóságára, vagyis nem csak a nemzeti bíróságokra, hanem minden közigazgatási szervre is, beleértve a decentralizált hatóságokat is, és e hatóságok kötelesek azokat alkalmazni (lásd ebben az értelemben a 103/88. sz. Costanzo-ügyben 1989. június 22-én hozott ítélet [EBHT 1989., 1839. o.] 30–33. pontját, valamint a C-243/09. sz. Fuß-ügyben 2010. október 14-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-9849. o.] 61. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). |
39 |
Így azon szervek sorában, amelyekkel szemben a közvetlen hatállyal rendelkező irányelvek rendelkezéseire lehet hivatkozni, az olyan hatóságok is szerepelnek, mint a Provincia Regionale di Palermo. |
40 |
Ebből következik, hogy az alapeljárásban az Amia a kérdést előterjesztő bíróság előtt a Provincia Regionale di Palermóval szemben hivatkozhat az 1999/31 irányelv 10. cikkére és a 2000/35 irányelv 1–3. cikkére. |
41 |
Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy amennyiben a nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezése nem lehetséges, az alapügyben mellőzze valamennyi, az 1999/31 irányelv 10. cikkével és a 2000/35 irányelv 1–3. cikkével ellentétes nemzeti rendelkezés alkalmazását. |
42 |
Következésképpen a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az alapügyben fennállókhoz hasonló körülmények esetén:
|
A költségekről
43 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: |
Az alapügyben fennállókhoz hasonló körülmények esetén: |
|
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.