1.

A Bundesverwaltungsgericht (németországi szövetségi közigazgatási bíróság) a 2010. szeptember 23-i végzésével, mely 2010. november 23-án érkezett a Bírósághoz, előzetes döntéshozatal céljából az EUMSZ 267. cikk alapján kérdéseket terjesztett a Bíróság elé a 2010. február 9-i 116/2010/EU bizottsági rendelettel ( 2 ) módosított, az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20-i 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 3 ) (a továbbiakban: 1924/2006 rendelet vagy rendelet) 2. cikke (2) bekezdése 5. pontjának, 4. cikke (3) bekezdésének, valamint 10. cikke (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozóan.

2.

A kérelmet az egyrészről egy borászati szövetkezet, a Deutsches Weintor, valamint másrészről a Land Rheinland-Pfalz (Rajna-vidék–Pfalz tartomány) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, mely egy olyan reklámot érint, melyben a „bekömmlich” (emészthető, jótékony hatású, tápláló) megjelöléshez a bor enyhe savasságára való hivatkozás kapcsolódik.

3.

A kérdést előterjesztő bíróság az „egészségre vonatkozó állítás” fogalmának értelmezését kéri annak megállapításához, hogy e megjelölés ilyen állításnak minősül-e, melyet az 1924/2006 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése általánosan tilt az olyan alkoholtartalmú italok tekintetében, mint a szóban forgó bor.

4.

Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság arra az esetre, ha az ilyen megjelölés valóban egészségre vonatkozó állításnak minősülne, amelynek a bor megjelenítése vagy reklámozása tekintetében történő alkalmazását a 1924/2006 rendelet tiltja a bor termelője vagy forgalmazója számára, azt kérdezi, hogy e tilalom összeegyeztethető-e a foglalkozás megválasztásának és a vállalkozásnak a szabadságával, melyeket az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) a 15. cikkének (1) bekezdésében, illetve 16. cikkében előír.

5.

Az 1924/2006 rendelet tárgyát és hatályát – a jelen ügy szempontjából releváns részében – a rendelet 1. cikke a következőképpen határozza meg:

„(1)   E rendelet összehangolja a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit, amelyek az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokra vonatkoznak, a belső piac hatékony működése érdekében, magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása mellett.

(2)   Ezt a rendeletet a kereskedelmi kommunikációban – a végső fogyasztónak ilyen formában szolgáltatott élelmiszerek címkézésén, megjelenítésén vagy reklámjában – szereplő, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások tekintetében kell alkalmazni.

[…]”

6.

Az 1924/2006 rendeletnek a „Fogalommeghatározások” című 2. cikke a (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Ezenkívül a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

[…]

[…]”

7.

Az 1924/2006 rendeletnek „A tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazásának feltételei” címet viselő 4. cikke a (3) bekezdésében a következőket írja elő:

„Több mint 1,2 térfogatszázalék alkoholt tartalmazó italokon nem közölhetők egészségre vonatkozó állítások.

[…]”

8.

Az 1924/2006 rendeletnek az „Általános feltételek” címet viselő 5. cikke a releváns részében a következőket írja elő:

„(1)   A tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazása csak a következő feltételek teljesülése esetén megengedett:

[…]”

9.

Az 1924/2006 rendeletnek „Az állítások tudományos alátámasztása” című 6. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„A tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokat általánosan elfogadott tudományos bizonyítékokra kell alapozni, és azokkal kell alátámasztani.”

10.

Az egészségre vonatkozó állításokra irányadó konkrétabb rendelkezések az 1924/2006 rendelet IV. fejezetében találhatók. E fejezetben a „Különös feltételek” címet viselő 10. cikk a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Tilos az egészségre vonatkozó állítások alkalmazása, kivéve ha azok a II. fejezetben foglalt általános követelményeknek és az e fejezetben foglalt különös követelményeknek megfelelnek, ha azokat e rendelettel összhangban engedélyezik, és ha azok a 13. és 14. cikkben meghatározott engedélyezett állítások listáján szerepelnek.

[…]

(3)   A tápanyag vagy az élelmiszer – általában az egészségre vagy az egészséggel kapcsolatos jó közérzetre gyakorolt – általános, nem részletezett [helyesen: nem egyedi] kedvező hatásaira való hivatkozás csak akkor közölhető, ha azt a 13. vagy 14. cikkben meghatározott listában szereplő egészségre vonatkozó egyedi állítás is kíséri.

[…]”

11.

A Deutsches Weintor borászati szövetkezet, melynek székhelye a Rajna-vidék–pfalzi Ibesheimben található. A szövetkezet dornfelder és szürke/fehér burgundi szőlőfajtákból nyert, „Edition Mild” („Lágy változat”) megjelöléssel és a „sanfte Säure” („enyhén savas”) kiegészítő felirattal ellátott borokat forgalmaz.

12.

A címkén különösen a következők szerepelnek: „A bor különleges, a savasságot biológiai úton csökkentő LO3-kímélő eljárásunk alkalmazása útján válik lággyá”. A borosüvegek gyűrűjén az „Edition Mild bekömmlich” (Jótékony hatású lágy változat) felirat szerepel. Az árlista a bort az „Edition Mild – sanfte Säure/bekömmlich” („Lágy változat – enyhén savas/jótékony hatású”) megjelöléssel tünteti fel.

13.

Az alapügy felei között vita áll fenn azt illetően, hogy az olyan reklám, amelyben a bort érintő „bekömmlich” (jótékony hatású, könnyen emészthető) megjelöléshez az enyhe savasságára való hivatkozás kapcsolódik, az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdése 5. alpontjának értelmében egészségre vonatkozó állításnak minősül-e, és következésképpen e rendelet 4. cikkének (3) bekezdése értelmében tiltott-e az alkoholtartalmú italok tekintetében.

14.

Az alkoholtartalmú italok forgalmazásának felügyeletét Rajna-vidék–Pfalzban ellátó hatóság kifogásolta a „bekömmlich” megjelölés alkalmazását azzal az indokkal, hogy az az 1924/2006 rendelet értelmében egészségre vonatkozó állításnak minősül, a Deutsches Weintor pedig keresetet indított a Verwaltungsgericht (közigazgatási bíróság) előtt annak megállapítása iránt, hogy a fent leírt címkézés és reklámozás megengedett.

15.

A Deutsches Weintor lényegében arra hivatkozott, hogy a megjelölés nem az egészségre, hanem csupán az általános jó közérzetre vonatkozik. A rendelet hatálya az ilyen jellegű állításokra nem terjed ki, az egészségre vonatkozó állítás fogalmát tehát szigorúan kell értelmezni.

16.

A Verwaltungsgericht 2009. április 23-i ítéletével elutasította a keresetet.

17.

A Rajna-vidék–pfalzi Oberverwaltungsgericht (legfelsőbb közigazgatási bíróság) 2009. augusztus 19-i ítéletével elutasította az ezen ítélet ellen benyújtott fellebbezést. Abból indult ki, hogy az egészség fogalma mindenképpen felöleli a fogyasztó szervezetére és annak működésére az élelmiszer által gyakorolt hatásokat. A gyógyszerektől eltérően azonban nem az a meghatározó tényező, hogy a szervezet működésének célzott befolyásolásáról van-e szó.

18.

Az Oberverwaltungsgericht álláspontja szerint a bor „bekömmlich” megjelöléssel való ellátása kapcsolatot hoz létre az emberi test folyamataival, és nem minősülhet az általános jó közérzetre való puszta hivatkozásnak. Bár a kifejezés értelmezhető csupán általánosan, annak jelentése messzemenőbb: a „jótékony hatású”, „könnyen emészthető”, és „gyomorkímélő” jelzők szinonimájának tekinthető.

19.

Az Oberverwaltungsgericht megállapította, hogy ez a bor fogyasztása szempontjából jelentőséggel bír, mivel azzal gyakran fej- és gyomorbántalmakat hoznak összefüggésbe; a bor bizonyos körülmények között egyenesen az emberi szervezetet károsító hatással is bírhat, és függőség kialakulásához vezethet. A „bekömmlich” kifejezésnek a savasság csökkentését szolgáló különleges eljárásra és az enyhe savasságra való hivatkozással való összekapcsolása a fogyasztó tudatában összefüggést teremt a bor és a borfogyasztással az emésztés tekintetében részben együtt járó káros hatások hiánya között.

20.

A Deutsches Weintor által egy jogkérdésre vonatkozóan benyújtott fellebbezés ügyében eljáró Bundesverwaltungsgericht előtt a Deutsches Weintor azzal érvel, hogy a rendelet nem megfelelő módon került alkalmazásra.

21.

Először is a releváns tények tekintetében a Bundesverwaltungsgericht az előzetes döntéshozatalra utaló végzésében megállapítja, hogy az Oberverwaltungsgericht azt feltételezte, hogy a tájékozott és körültekintő, átlagos fogyasztóban az a nézet alakul ki, hogy a Deutsches Weintor által a megjelenítés és a reklámozás tekintetében használt megjelölés a bor savasságára vonatkozó hivatkozás. E bor különösen „bekömmlichnek” (jótékony hatásúnak) minősül, mivel a különleges savasságcsökkentő eljárásnak köszönhetően a savassága „enyhe”. Ez a fogyasztó számára tehát a gyomorra gyakorolt különösen enyhe hatást hangsúlyozza.

22.

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy jogkérdés tekintetében benyújtott fellebbezés ügyében eljáró bíróságként kötve van a „bekömmlich” megjelölést érintően az első fokon eljáró bíróság által tett ténybeli megállapításokhoz. Úgy véli továbbá, hogy a Deutsches Weintor által e tekintetben felhozott kifogások nem meggyőzőek.

23.

A kérdést előterjesztő bíróságban azonban kételyek merültek fel az „egészségre vonatkozó állítás” fogalmának az első fokon eljáró bíróság által alkalmazott, tág értelmezését illetően, és ezáltal azt érintően, hogy azt az előfeltételezést, hogy a jelen ügy „egészségre vonatkozó állításra” vonatkozik, a ténybeli megállapítások alátámasztják-e.

24.

E tekintetben a Bundesverwaltungsgericht azt az álláspontot képviseli, hogy ahhoz, hogy az 1924/2006 rendelet értelmében egészségre vonatkozó állításról legyen szó, nem lehet elegendő a szervezet működésének átmeneti fenntartására vagy egyéb befolyásolására vonatkozó állítás. Az egészségre vonatkozó jelleg sokkal inkább csak akkor feltételezhető, ha a fizikai állapotra vagy a közérzetre gyakorolt hosszú távú, tartós hatásokról, és nem csupán az anyagcsere-folyamatokra gyakorolt – a szervezetet és ezáltal a tulajdonképpeni egészségi állapotot érintetlenül hagyó – mulandó hatásokról van szó.

25.

A Bundesverwaltungsgericht álláspontja szerint a Deutsches Weintor által forgalmazott borokra enyhe savasságuk miatt a „bekömmlich” megjelöléssel történő hivatkozás pusztán a termékek könnyű emészthetőségére vonatkozik, és pusztán azt az állítást foglalja magában, hogy a bor az emésztés során nem okoz gyomorbántalmat, illetve csekélyebb mértékű gyomorbántalmat okoz annál, mint amelyre az ilyen fajtájú és minőségű bor esetében egyébként számítani lehet. Túlságosan messzemenőnek tűnik ezt az egészségre vonatkozó konkrét hivatkozásnak, vagy akár csak arra való általános hivatkozásnak tekinteni, hogy a bor fogyasztása általában véve hozzájárul az „egészséges” táplálkozáshoz.

26.

A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével azt kívánja tisztázni, hogy átmeneti, kizárólag az élelmiszer fogyasztásához és emésztéséhez szükséges időre korlátozódó kedvező hatások is minősülhetnek-e az 1924/2006 rendelet értelmében vett egészségre vonatkozó állításnak.

27.

A második kérdést érintően a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy álláspontja szerint a rendelet kizárólag az élelmiszernek vagy valamely alkotóelemének kedvező hatást tulajdonító állításokat kívánja az egészségre vonatkozó állítások körébe vonni, és következésképpen csak azokat az állításokat kell mérlegelni, amelyek a fogyasztónak azt sugallják, hogy az élelmiszer fogyasztása javítja az egészségi állapotot.

28.

A kérdést előterjesztő bíróság kétli, hogy az egészségi állapot ilyen javítására lehet következtetni önmagában abból, hogy valamely élelmiszer az azonos csoportba tartozó hasonló termékeknél kevésbé káros az egészségre, azaz csupán viszonylagos kedvező hatást biztosít. Ha gyakran károsnak tekintett hatások kiváltására képes anyagokat (a jelen esetben: a borban lévő savat) tartalmazó élelmiszerről van szó, akkor már önmagában az általános nyelvhasználatra tekintettel is kevésbé tűnik logikusnak az ilyen termék fogyasztását egészségjavító hatásúnak minősíteni pusztán azért, mert a káros hatások némileg csekélyebb mértékűek a hasonló termékek által kiváltottaknál.

29.

Végezetül a Bundesverwaltungsgericht álláspontja szerint azt is mérlegelni kell, hogy valamely tilalom összeegyeztethető-e az alapjogokkal, és különösen a foglalkozás megválasztásának és a vállalkozásnak a szabadságával, melyeket a Charta 15. cikkének (1) bekezdése, illetve 16. cikke biztosít. Ha valamely italnak a „bekömmlich” hagyományos megjelöléssel történő ellátása az 1924/2006 rendelet értelmében egészségre vonatkozó állításnak minősülne, és ezért a bor tekintetében tiltott lenne, ez a Bundesverwaltungsgericht álláspontja szerint a rendelet célján túlmenne, és ezen alapjogok aránytalan korlátozásának minősülhetne.

30.

A Bundesverwaltungsgericht ezen körülmények között úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

31.

A kérdést előterjesztő bíróság az első és a második kérdésével, amelyeket együttesen célszerű vizsgálni, lényegében azt kívánja megtudni, hogy az „egészségre vonatkozó állításnak” az 1924/2006 rendeletben meghatározott fogalmát úgy kell-e értelmezni, hogy abba az olyan állítások is beletartoznak, amelyek a fizikai állapotra gyakorolt, csupán átmeneti, különösen az élelmiszer fogyasztásához és emésztéséhez szükséges időre korlátozódó kedvező hatásokra utalnak, és amelyek pusztán azt sugallják, hogy az érintett élelmiszernek a fizikai állapotra gyakorolt káros hatása korlátozottabb, mint az ilyen élelmiszerek esetében általában megszokott.

32.

A jelen előzetes döntéshozatalra utaló végzés tekintetében a Deutsches Weintor, a Land Rheinland-Pfalz, a cseh, az észt, a francia, a magyar és a finn kormány, valamint az Európai Parlament és a Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket. Az észt, a francia, a magyar és a finn kormány kivételével e felek a 2012. január 19-i tárgyaláson is képviseltették magukat.

33.

A Deutsches Weintor és a cseh kormány azzal érvel, hogy az „egészségre vonatkozó állításnak” az 1924/2006 rendeletben alkalmazott fogalma szigorúan értelmezendő. A Deutsches Weintor és a cseh kormány javaslata szerint lényegében az első és a második kérdésre azt kell válaszolni, hogy e fogalom a fizikai állapot tartós javítását célzó, kedvező táplálkozási vagy élettani hatást előfeltételez, nem pedig csupán átmeneti javulást. Ezenfelül a Deutsches Weintor álláspontja szerint nem elegendő, ha az állítás arra vonatkozik, hogy az érintett élelmiszernek bármely káros hatása korlátozottabb, mint az ilyen élelmiszerek esetében általában megszokott.

34.

Ezzel ellentétben az első kérdésre vonatkozóan észrevételt előterjesztő valamennyi fél – konkrétan a Land Rheinland-Pfalz, a francia, az észt, a finn és a magyar kormány, valamint a Bizottság – a kiterjesztő értelmezés mellett foglal állást, és azzal érvel, hogy a fizikai állapotra gyakorolt, csupán átmeneti, különösen az élelmiszer fogyasztásához és emésztéséhez szükséges időre korlátozódó hatás elegendő lehet ahhoz, hogy a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló megjelölés az 1924/2006 rendelet értelmében egészségre vonatkozó állításnak minősüljön.

35.

A második kérdést illetően, mely arra irányul, hogy elegendő-e annak állítása, hogy valamely élelmiszer kevésbé káros az egészségre, mint a hasonló termékek, e felek a Deutsches Weintor által javasolttal ellentétes választ javasolnak, vagy azzal érvelnek, hogy e kérdés – külön – megválaszolása szükségtelen vagy irreleváns.

36.

Elsőként hangsúlyozni kell, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretében nem a Bíróságnak kell meghatároznia, hogy az 1924/2006 rendelet (16) bekezdésében hivatkozott és meghatározott tipikus fogyasztó szemszögéből konkrétan mit jelent vagy sugall a bornak a „bekömmlich” megjelöléssel való ellátása az enyhe savasságra való hivatkozás, vagy a címkézésen szereplő, a különleges savasságcsökkentő eljárást érintő egyéb kiegészítő információ mellett; a Bíróságnak az sem feladata, hogy ennek alapján véglegesen megállapítsa, hogy a szóban forgó megjelölés a rendelet értelmében egészségre vonatkozó állításnak minősül-e.

37.

Ellenkezőleg, a nemzeti bíróság feladata az, hogy ezt az értékelést az 1924/2006 rendeletnek a Bíróság által értelmezett, releváns rendelkezései alapján elvégezze.

38.

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzésében már közölte, hogy a Verwaltungsgericht megállapításai szerint – mely megállapítások a kérdést előterjesztő bíróságot főszabály szerint kötik – a szóban forgó megjelölést (a Deutsches Weintor által képviselt állásponttal ellentétben) a tájékozott és körültekintő, átlagos fogyasztó nem fogja úgy értelmezni, hogy az pusztán az általános jó közérzetre vagy a megjelölés tárgyát képező bor olyan általános jellemzőire vonatkozó hivatkozás, mint például a bor íze, hanem azt a bor enyhe savasságára való hivatkozásnak fogja tekinteni, amely a bornak a gyomorra gyakorolt, különösen enyhe hatását, és így annak könnyű emészthetőségét hangsúlyozza.

39.

Ez az a keret, amelyben a Bíróságnak az elé terjesztett értelmezési kérdéseket vizsgálnia kell, melyek közül az első lényegében arra vonatkozik, hogy az egészségre vonatkozó állításnak az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 5. pontjában meghatározott fogalma az olyan megjelöléseket és állításokat is magában foglalja-e, amelyek a fizikai állapotra gyakorolt, csupán átmeneti, olyan kedvező hatásokra vonatkoznak, vagy ilyen hatásokat sugallnak, mint például a gyomorra gyakorolt olyan hatás, amely csupán a bor fogyasztásához és emésztéséhez szükséges időn át tart.

40.

E tekintetben elsőként meg kell jegyezni, hogy az egészségre vonatkozó állítás fogalmának az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 5. pontjában foglalt meghatározása meglehetősen általános megfogalmazású, mely szerint ide értendő minden olyan állítása, amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy „az adott élelmiszer, élelmiszercsoport vagy annak valamely alkotóeleme és az egészség között összefüggés van”.

41.

Igaz, hogy – amint azt számos fél észrevételezte – a rendelet egyébiránt nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy mit jelent az „egészség”; bizonyossággal kijelenthető azonban, hogy e fogalom általánosságban az ember fizikai és lelki állapotára utal, és – kétségtelenül némiképp ellentmondásos módon – ez értelmezhető mind az emberi test és elme bizonyos működési szintjének értelmében (ennek megfelelően az ember lehet „jó egészségi állapotban” vagy „rossz egészségi állapotban”), mind pedig a teljes fizikai és lelki jólét ideális állapota értelmében. ( 4 ) Az 1924/2006 rendelet 13. cikkének (1) bekezdéséből különösen kitűnik, hogy az egészségnek a rendelet alapjául vett fogalma nemcsak a testfunkciókat foglalja magában, hanem az ember pszichológiai és viselkedési funkcióit is.

42.

Másodszor – az „egészségre vonatkozó állítás” fogalmának jelentése tekintetében – az 1924/2006 rendelet számos rendelkezéséből kitűnik, hogy az ilyen állítás azon a feltevésen alapul, hogy a termék kedvező hatást gyakorol az ember fizikai állapotára (vagy – a jelen ügy szempontjából irreleváns aspektusként – a lelki állapotára).

43.

E tekintetben az 1924/2006 rendelet (6) preambulumbekezdése kizárólag a tápanyag-összetételre vonatkozó állítások tekintetében kifejezetten megállapítja, hogy a nem kedvező hatásokkal kapcsolatos állítások nem tartoznak a rendelet hatálya alá. Álláspontom szerint azonban nem csupán a fogyasztók védelmének a rendelet által követett általános céljából (lásd különösen az (1) preambulumbekezdést), hanem más rendelkezésekből – különösen a (10) preambulumbekezdésből, amely a „táplálkozási, élettani vagy más egészségügyi előnyökre” hivatkozik, a (14) preambulumbekezdésből, amely csupán olyan anyagokra vonatkozik, amelyekről azt állítják, hogy kedvező hatásúak, valamint az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjából, és az 5. cikk (2) bekezdéséből, amelyek szintén az állított kedvező hatás feltételét alkalmazzák – is egyértelműen kitűnik, hogy a rendelet értelmében az egészségre vonatkozó állítás a testfunkciókra gyakorolt pozitív, kedvező hatást előfeltételezi.

44.

Harmadszor fontos megjegyezni, hogy az „állítás” fogalmának a 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 1. pontjában szereplő fogalmából következően ahhoz, hogy a rendelet értelmében egészségre vonatkozó állításnak minősüljön, a megjelölésnek arra kell utalnia, hogy az érintett élelmiszernek sajátos jellemzői vannak, azaz egyedi kedvező hatása van az egészségre, vagy egyedi kedvező élettani hatása van. Következésképpen – amint a Bizottság helyesen észrevételezte –, azok az (előzetes döntéshozatalra utaló végzésben említett) nem egyedi jellegű, pozitív, élettani vagy az anyagcsere-folyamatokra gyakorolt hatások, amelyek pusztán általános módon kapcsolódnak az érintett élelmiszer vagy élelmiszertípus beviteléhez, mint például az emberi táplálkozáshoz, amely természetesen alapvető fontosságú a testfunkciók fenntartásához, a priori nem tartoznak az „egészségre vonatkozó állítás” fogalmába.

45.

Mindazonáltal álláspontom szerint sem az 1924/2006 rendelet rendelkezései, sem más meggyőző érv nem alapozza meg azt a feltételezést, hogy a fent említett fogalmi elemeken túlmenően a fizikai állapotra vagy a testfunkciókra gyakorolt (kedvező) hatásoknak a hossza vagy a fenntarthatósága az „egészségre vonatkozó állításnak” a rendelet értelmében vett fogalma tekintetében szintén fogalmi elemnek minősül, vagy annak kellene minősülnie.

46.

Először is elvi szinten mesterségesnek tűnik a fizikai jólétre gyakorolt átmeneti hatásoknak az „egészség” fogalmából való kizárása. Meg kell ugyanis állapítani, hogy egyrészről az általános egészségi állapot, másrészről pedig az adott személy átmenetibb, a körülményektől függő jóléte vagy betegsége szorosan összekapcsolódik. Így – amint a Bizottság helyesen mutatott rá – számos gyógyászati termék csupán átmeneti enyhülést idéz elő, vagy csak rövid távú hatást gyakorol az emberi szervezetre, és általánosságban mégsem vitatott, hogy e gyógyszerek is az egészséghez kapcsolódnak.

47.

Másodszor – amint a fentiekben már említésre került – a jogalkotó nyilvánvalóan az egészségre vonatkozó állítás fogalmának a tág értelmű meghatározása mellett határozott, amely megfelel a fogyasztók védelme magas szintjének, melynek biztosítása az 1924/2006 rendeletnek célja, amint az az (1) preambulumbekezdéséből kitűnik.

48.

Különösen megállapítható, hogy az egészségre vonatkozó állítások által az érintett élelmiszert érintően esetlegesen kialakított pozitív képre, és arra az ösztönző hatásra tekintettel, amelyet az ilyen állítások ezért a fogyasztókra gyakorolhatnak, a rendelet célja a fogyasztók védelme az olyan állításokkal szemben, amelyek megtévesztőek és/vagy hamisak, és erre fő eszköze az állításokat tudományos alátámasztásának a megkövetelése. ( 5 )

49.

A több mint 1,2 térfogatszázalék alkoholt tartalmazó italok tekintetében az 1924/2006 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése általánosan – azaz az állított kedvező hatás valóságosságára és tudományos bizonyítékkal való alátámasztására tekintet nélkül – megtiltja az egészségre vonatkozó állítások használatát, valamint a rendelet 10. cikkének (3) bekezdése értelmében a tápanyag vagy az élelmiszer általában az egészségre vagy az egészséggel kapcsolatos jó közérzetre gyakorolt általános, nem egyedi kedvező hatásaira való hivatkozást (mivel ezek előfeltételezik az egészségre vonatkozó egyedi állítást). A függőségnek és a túlzott fogyasztásnak az alkoholfogyasztáshoz kapcsolódó veszélyeire tekintettel a messzemenőbb cél e tekintetben nyilvánvalóan bármely olyan pozitív, egészséggel kapcsolatos értelmezési lehetőségnek a kiküszöbölése, amely általánosságban ösztönözhetné az alkoholtartalmú italok fogyasztását.

50.

Álláspontom szerint az 1924/2006 rendelet e céljaival ellentétes lenne az egészségre vonatkozó állítás fogalmának olyan szigorú értelmezése, amely e fogalomból kizárná az olyan állításokat, amelyek a fizikai állapotra gyakorolt átmeneti kedvező hatásra utalnak. Amint a felek közül többen is hangsúlyozták, ez a rendelet védelmének alkalmazási köre alól kivonna számos olyan terméket és kapcsolódó állítást, amelyek bár pozitív – noha átmeneti – élettani hatásra utalnak, alkalmasak azon élelmiszer vagy anyag fogyasztásának az ösztönzésére, amelyhez kapcsolódnak.

51.

Végezetül – gyakorlati szemszögből is vizsgálva – az első kérdésben javasolt különbségtétel további elhatárolási problémákhoz is vezetne azt illetően, hogy az állított, testfunkciókra gyakorolt hatás meddig minősül átmenetinek, és honnantól tekinthető hosszú távúnak vagy tartósnak, és következésképpen nehezítené az 1924/2006 rendelet következetes és kiszámítható alkalmazását.

52.

A következő kérdésként azt vizsgálva, hogy az „egészségre vonatkozó állításnak” az 1924/2006 rendeletben meghatározott fogalma kiterjed-e az olyan állításra, amely pusztán arra utal, hogy valamely anyag csökkentett mennyisége miatt az adott élelmiszernek a fizikai jólétre gyakorolt káros hatása korlátozottabb, mint a hasonló termékek esetében megszokott, meg kell állapítani először is, hogy amint a kérdést előterjesztő bíróság arra helyesen rámutatott, az 1924/2006 rendeletnek különösen a (15) peambulumbekezdéséből és 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjából egyértelműen kitűnik, hogy e fogalom az olyan állításokra is kiterjed, amelyek az egészségre gyakorolt, annak eredményeképpen jelentkező hatásra utalnak, hogy valamely anyag az élelmiszerből hiányzik, vagy csökkentett mennyiségben van jelen, mint a szóban forgó bor csökkentett savtartalma esetében.

53.

Másodszor – ami konkrétabban azt a kérdést illeti, hogy ilyen állításnak minősülhet-e annak sugallása, illetve az arra való utalás, hogy valamely élelmiszer pusztán kevésbé káros az egészségre az azonos csoportba vagy fajtába tartozó hasonló termékeknél, a jelen esetben a boroknál –, a fentiekben megállapításra került, hogy az ilyen állítás azon a feltevésen alapul, hogy a termék konkrét pozitív vagy kedvező hatást gyakorol az egészségre vagy a testfunkciókra. Az állított, egészséghez kapcsolódó kedvező hatás egyedisége tehát feltételez egy összehasonlítási vagy viszonyítási alapot, azaz egy hasonló terméket.

54.

Álláspontom szerint tehát tökéletesen lehetséges, hogy az állított kedvező élettani hatás csupán az egészség tekintetében jelentkező viszonylagos előnyben testesüljön meg, beleértve az annak tulajdonítható előnyt, hogy az adott élelmiszer pusztán kevésbé ártalmas vagy káros hatást gyakorol a testfunkciókra, mint az ilyen fajta élelmiszerek esetében megszokott.

55.

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fentiekben kifejtésre került – az „egészségre vonatkozó állítás” fogalmát kiterjesztően kell értelmezni; az azonban, hogy e fogalom megköveteli az egészségre gyakorolt pozitív vagy kedvező hatásra való utalást, nem jelenti azt, hogy bármely szempontból szükséges lenne az általános egészségi állapot tényleges javulása vagy a gyógyászati termékekéhez hasonló tényleges gyógyító hatás.

56.

Ez az értelmezés álláspontom szerint egybecseng a 1924/2006 rendeletnek a fent hivatkozott céljával, amely a fogyasztók magas szintű védelmének biztosításában áll.

57.

Ebben az összefüggésben az is igaz, hogy az egészség tekintetében jelentkező, csupán viszonylagos előny állítása, amely annak ígéretében, áll, hogy kevésbé káros hatás áll fenn egyes olyan testfunkciók tekintetében, mint az emésztés, befolyásolhatja a fogyasztói szokásokat, és ösztönözheti az érintett élelmiszer fogyasztását. Ezért – a borokat mérlegelve – a könnyebb emészthetőségre utalás nemcsak tagadhatatlanul eltávolítja a fogyasztók preferenciáit az ilyen jellegű más italoktól, amelyek egyébként hasonlók, hanem az is elképzelhető, hogy az ilyen állítás abszolút módon ösztönzi az érintett ital fogyasztását, és akár új fogyasztókat is vonz, különösen ideértve az érzékeny gyomorral rendelkező fogyasztókat.

58.

A fenti megfontolások alapján az javaslom, hogy az első és második kérdésre a Bíróság azt a választ adja, hogy az „egészségre vonatkozó állításnak” az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 5. pontjában meghatározott fogalmát úgy kell értelmezni, hogy abba az olyan állítások is beletartoznak, amelyek a fizikai állapotra gyakorolt, átmeneti, kedvező hatásokra utalnak, mint az élelmiszer fogyasztásához és emésztéséhez szükséges időre korlátozódó hatások, beleértve azokat az állításokat is, amelyek arra utalnak, hogy valamely anyagnak a csökkentett mennyisége miatt az adott élelmiszernek a fizikai jólétre gyakorolt káros hatása korlátozottabb, mint az ilyen élelmiszerek esetében általában megszokott.

59.

Az első és a második kérdésre adott igenlő válasz esetében a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló, egészségre vonatkozó állításoknak a borhoz hasonló alkoholtartalmú italok tekintetében történő használatát érintően az 1924/2006 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében előírt tilalom összeegyeztethető-e a Chartával, különösen a foglalkozás megválasztásának és a vállalkozásnak a szabadságával, melyeket a Charta a 15. cikkének (1) bekezdésében, illetve 16. cikkében előír.

60.

A Deutsches Weintor álláspontja szerint a harmadik kérdésre nemleges választ kell adni. Nézete szerint az olyan egészségre vonatkozó állítás használatának az olyan tilalma, mint amely a jelen ügy tárgyát képezi, aránytalan beavatkozásnak minősül a bortermelőknek és borforgalmazóknak a foglalkozás szabad megválasztásához és a szabad vállalkozáshoz fűződő joga tekintetében.

61.

Ezzel ellentétben a harmadik kérdés vonatkozásában észrevételt előterjesztő valamennyi egyéb fél azt a választ javasolja, hogy az egészségre vonatkozó állítás használatának az alkoholtartalmú italok tekintetében az 1924/2006 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében előírt általános tilalma – különös tekintettel az alkoholtartalmú italok fogyasztásához kapcsolódó veszélyekre – igazolt és arányos, és ennek megfelelően megfelel a Charta előírásainak. Az Európai Parlament, amely az érvelését főként a harmadik kérdésre összpontosította, hasonló módon arra a következtetésre jut, hogy e kérdés vizsgálata nem vezet olyan tényező meglétének a megállapításához, amely érintené az 1924/2006 rendelet érvényességét.

62.

Elsőként emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerint az Unió elismeri a Chartában foglalt jogokat, szabadságokat és elveket, és a Charta „ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések”.

63.

Meg kell tehát vizsgálni, hogy az 1924/2006 rendelet – abban a tekintetben, hogy a 4. cikkének (3) bekezdésében általános tilalmat ír elő arra vonatkozóan, hogy a több mint 1,2 térfogatszázalék alkoholt tartalmazó italokon a fent ismertetett értelemben „egészségre vonatkozó állításokat” közöljenek – összeegyeztethető-e a Chartában, és különösen annak 15. cikkének (1) bekezdésében és 16. cikkében előírt alapjogokkal.

64.

A Charta 15. cikkének (1) bekezdése és 16. cikke előírja a foglalkozás megválasztásának és a vállalkozásnak a szabadságát, melyeket a Bíróság már elismert az Európai Unió jogának általános elveiként. ( 6 ) Ezen ítélkezési gyakorlat szerint a vállalkozás szabadsága voltaképpen átfedésben van a szakmai tevékenység szabad gyakorlásával. ( 7 )

65.

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy mivel a jelen ügy tárgyát képező, egészségre vonatkozó állításokat érintő tilalom az alkoholtartalmú italokra vonatkozó címkézést, reklámozást és tájékoztatást érinti, és ezért az ilyen termékek termelőinek és forgalmazóinak a vállalkozási tevékenységére bizonyos korlátozásokat ír elő, e tilalom valószínűleg hatással van a vállalkozás szabadságára és a foglalkozás gyakorlásának szabadságára. ( 8 )

66.

Amint azonban a Bíróság többször is megállapította, az ilyen alapjogok nem abszolút jellegűek, hanem azokat társadalmi szerepük alapján kell mérlegelni. Következésképpen e jogok gyakorlása korlátozható, különösen a közös piacszervezés kontextusában, feltéve hogy ezek a korlátozások ténylegesen megfelelnek az Európai Unió által elérni kívánt közérdekű céloknak, és a kitűzött cél tekintetében nem jelentenek olyan aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely csorbítaná e jogok lényegét. ( 9 )

67.

Hasonló módon megállapítható, hogy a Charta 52. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi az olyan jogok korlátozását, mint amelyek a 15. és 16. cikkében szerepelnek, feltéve hogy a korlátozásra a törvény által, e jogok és szabadságok lényeges tartalmának, valamint az arányosság elvének tiszteletben tartásával kerül sor, továbbá a korlátozás elengedhetetlen, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogai és szabadságai védelmét szolgálja.

68.

E kritériumok alapján a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az 1924/2006 rendelet célja – annak (1) preambulumbekezdése alapján, a fent ismertetettek szerint – a fogyasztók magas szintű védelmének a biztosítása; konkrétabban a 4. cikk (3) bekezdése vonatkozásában megállapított tilalmat illetően a rendelet – amint az a (10) és (18) preambulumbekezdéséből is kitűnik – a közegészség magas szintű védelmére törekszik, mivel az alkohol túlzott fogyasztásához kapcsolódó, esetlegesen káros hatásokra és veszélyekre tekintettel e rendelkezés célja az, hogy az egészség és az alkoholtartalmú italok fogyasztása között megakadályozzon mindenfajta pozitív asszociációt, függetlenül attól, hogy az érintett, egészségre vonatkozó állítások tudományosan alátámasztottak-e.

69.

E tekintetben a Bíróság számos alkalommal elismerte, hogy azok az intézkedések, amelyek a túlzott alkoholfogyasztás elleni küzdelem céljából korlátozzák az alkoholtartalmú italok reklámozását, közegészségügyi megfontolásokon alapulnak, és a közegészség védelme, amint az az EUMSZ 9. cikkből is következik, az Európai Unió által elismert közérdekű célnak minősül. ( 10 )

70.

Azt is meg kell jegyezni, hogy bár e jogokat érintheti a jelen ügy tárgyát képező tilalom, nem állítható, hogy a vállalkozásnak vagy a foglalkozás gyakorlásának a szabadsága sérülne, mivel az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 5. pontja értelmében vett egészségre vonatkozóállításnak a borhoz hasonló alkoholtartalmú italok tekintetében való használatát érintő tilalom az ilyen italok termelői vagy forgalmazói tekintetében a vállalkozást csak egy egyértelműen meghatározott alkalmazási körön belül korlátozza. ( 11 )

71.

Végezetül az 1924/2006 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében előírt korlátozás álláspontom szerint alkalmas a fentiekben hivatkozott, a közegészség védelmére irányuló cél elérésére, és a függőség, valamint a túlzott alkoholfogyasztás, illetve az alkoholfogyasztáshoz kapcsolódó, esetlegesen káros hatások veszélyeihez viszonyítva a tilalom nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

72.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság megállapította, hogy a közegészség területén követett célok súlya igazolhat olyan korlátozásokat, amelyek egyes piaci szereplők tekintetében – akár jelentős – negatív hatásokkal járnak. ( 12 )

73.

Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy a jelen ügy tárgyát képező tilalom végeredményben az egészségre vonatkozó, az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdése 5. pontjának értelmében vett állítások alkalmazására korlátozódik, azaz olyan megjelölésre vagy információra, amely – a fentiekben kifejtettek szerint – az egészségre gyakorolt valamely konkrét, pozitív hatásra utal. Ezzel szemben továbbra is lehetséges más olyan állításoknak vagy a címkén feltüntetett információknak a megjelenítése, akár az alkoholtartalmú italokon is, amelyeknek nincs ilyen konkrét tartalma – például a termék objektív jellemzőire vonatkozó információk vagy tápanyag-összetételre vonatkozó állítások.

74.

Így – bár a kérdést előterjesztő bíróságnak úgy tűnik, hogy a jelen ügy tárgyát képező borok megjelölése, azaz a „bekömmlich” kifejezésnek az enyhe savasságra és egy meghatározott termelési eljárásra való hivatkozással való összekapcsolása – az átlagos fogyasztó szemszögéből valószínűleg utalhat olyan, a testfunkciókra gyakorolt pozitív hatásokra, amelyek alapján ez az 1924/2006 rendelet értelmében „egészségre vonatkozó állításnak” minősül, lehetséges, hogy ez nem áll fenn abban az esetben, ha a címkén például kizárólag az enyhe savasságra történik utalás.

75.

A fentiekre tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1924/2006 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében előírt általános tilalom, amely az olyan, egészségre vonatkozó állításoknak a borhoz hasonló alkoholtartalmú italok tekintetében történő alkalmazását érinti, mint amely a jelen ügy tárgyát képezi, összeegyeztethető az EUSZ 6. cikkének a Charta 15. cikkének (1) bekezdésében, illetve 16. cikkében előírt, a foglalkozás szabad megválasztásához és a szabad vállalkozáshoz fűződő jogokkal összefüggésben értelmezett (1) bekezdésével.

76.

A fenti indokok alapján azt javaslom, hogy az előzetes döntéshozatal céljából a Bundesverwaltungsgericht által előterjesztett kérdésekre a Bíróság a következő választ adja: