Válassza ki azokat a kísérleti funkciókat, amelyeket ki szeretne próbálni

Ez a dokumentum az EUR-Lex webhelyről származik.

Dokumentum 62009CJ0304

A Bíróság (első tanács) 2010. december 22-i ítélete.
Európai Bizottság kontra Olasz Köztársaság.
Tagállami kötelezettségszegés - Állami támogatások - A tőzsdére újonnan bevezetett vállalatok részére nyújtott támogatások - Visszatéríttetés.
C-304/09. sz. ügy.

Határozatok Tára 2010 I-13903

Európai esetjogi azonosító: ECLI:EU:C:2010:812

C‑304/09. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Olasz Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés – Állami támogatások – A tőzsdére újonnan bevezetett vállalatok részére nyújtott támogatások – Visszatéríttetés”

Az ítélet összefoglalása

1.        Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A jogellenes támogatások visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettség megszegése – Védekezési jogalapok – A végrehajtás teljes lehetetlensége

(EK 10. cikk, EK 88. cikk, (2) bekezdés, és EK 249. cikk)

2.        Államok által nyújtott támogatások – Jogellenes támogatás visszatéríttetése – A nemzeti jog alkalmazása – Felfüggesztést elrendelő ideiglenes intézkedések elfogadása – Megengedhetőség – Feltételek

(659/1999 tanácsi rendelet, 14. cikk (3) bekezdés)

1.        Az a tagállam, amely jogellenes támogatások visszatéríttetésére kötelező határozat címzettje, az EK 249. cikk értelmében köteles minden intézkedést megtenni, hogy biztosítsa e határozat végrehajtását. A tagállamnak az esedékes összegek tényleges visszatérítését kell elérnie. A megállapított határidőn túli, késedelmes visszatéríttetés, valamint a tagállamot a jogellenes támogatás visszatéríttetésére kötelező bizottsági határozat nemzeti bíróságok általi végrehajtásának biztosítására hivatott olyan jogalkotói aktusok, amelyek elfogadása késedelmesen történt, vagy amelyek nem bizonyulnak hatékonynak, nem felelnek meg a Szerződésből eredő követelményeknek.

Az a tagállam ugyanis, amely a megállapított határidőn belül nem teszi meg a Bizottság határozatával jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatási program megszüntetéséhez, továbbá az említett program keretében nyújtott támogatásoknak a kedvezményezettekkel történő visszatéríttetéséhez szükséges valamennyi intézkedést, nem teljesíti az e határozatból eredő kötelezettségeit.

A kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bizottság által az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján benyújtott keresettel szembeni védekezésként a tagállam egyedül a szóban forgó határozat megfelelő végrehajtásának teljes lehetetlenségére alapított érvre hivatkozhat.

A végrehajtás teljes lehetetlenségével kapcsolatos feltétel nem teljesül, ha az alperes tagállam arra szorítkozik, hogy azokról a jogi, politikai vagy gyakorlati nehézségekről tájékoztatja a Bizottságot, amelyeket a határozat végrehajtása előidéz, anélkül hogy a támogatások visszatéríttetése érdekében az érintett társaságokkal szemben ténylegesen eljárna, és a Bizottságnak e határozat végrehajtásának olyan alternatív módozatait javasolná, amelyek e nehézségek legyőzését lehetővé tennék.

Az állami támogatások tárgyában hozott bizottsági határozat végrehajtása során váratlan és előre nem látható nehézségeket tapasztaló vagy a Bizottság által nem tervezett következményekről tudomást szerző tagállam köteles mérlegelés céljából a Bizottság elé terjeszteni e problémákat, a szóban forgó határozat megfelelő módosításait kezdeményezve. Ilyen esetben a Bizottság és az érintett tagállam – a többek között az EK 10. cikk alapját képező azon szabály értelmében, amely a tagállamok és az uniós intézmények jóhiszemű együttműködésének kölcsönös kötelezettségét írja elő – a nehézségek leküzdése céljából köteles jóhiszeműen együttműködni a Szerződésben foglalt, különösen pedig az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések teljes tiszteletben tartása mellett.

(vö. 31–32., 35–37., 42., 58. pont és a rendelkező rész)

2.        A nemzeti bíróságok a 659/1999 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése értelmében kötelesek a jogellenes támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat teljes hatékonyságát biztosítani és az e határozat által kitűzött célnak megfelelő megoldást találni.

Ami a nemzeti bíróságok által elfogadott, felfüggesztést elrendelő ideiglenes intézkedéseket illeti, az ilyen intézkedések akkor rendelhetők el, ha bizonyos feltételek teljesülnek, azaz: először is, ha e bíróságnak komoly kétségei vannak az uniós jogi aktus érvényességét illetően, és – amennyiben a vitatott jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdéssel még nem fordultak a Bírósághoz – ő maga kérdést terjeszt elő; másodszor, ha sürgős helyzetről van szó olyan értelemben, hogy az ideiglenes intézkedések annak elkerüléséhez szükségesek, hogy az azokat kérelmező felet súlyos és helyrehozhatatlan kár érje; harmadszor, ha a bíróság megfelelően figyelembe veszi az Unió érdekeit; negyedszer, ha e feltételek mindegyikének vizsgálata során a nemzeti bíróság tiszteletben tartja a Bíróságnak vagy a Törvényszéknek az uniós jogi aktus jogszerűségéről hozott határozatait, vagy az európai uniós szinten hasonló ideiglenes intézkedéseket elrendelő végzését. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell azt is, hogy a nemzeti bíróság nem szorítkozhat arra, hogy az érvényességre vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordul a Bírósághoz, hanem az ideiglenes intézkedés elrendelésekor meg kell jelölnie azokat az indokokat is, amelyek alapján úgy ítéli meg, hogy a Bíróság az uniós aktus érvénytelenségét fogja megállapítani.

(vö. 44–46. pont)







A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2010. december 22.(*)

„Tagállami kötelezettségszegés – Állami támogatások – A tőzsdére újonnan bevezetett vállalatok részére nyújtott támogatások – Visszatéríttetés”

A C‑304/09. sz. ügyben,

az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2009. július 30‑án

az Európai Bizottság (képviselik: L. Flynn, V. Di Bucci és E. Righini, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Olasz Köztársaság (képviselik: G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili, avvocato dello Stato, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök, J.‑J. Kasel, A. Borg Barthet, E. Levits és M. Safjan (előadó) bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. szeptember 29‑i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Keresetlevelében az Európai Közösségek Bizottsága azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy az Olasz Köztársaság – mivel a megállapított határidőn belül nem tette meg a tőzsdére újonnan bevezetett vállalatok részére Olaszország által nyújtott C 8/2004 (ex NN 165/2003) állami támogatásról szóló, 2005. március 16‑i 2006/261/EK bizottsági határozattal (HL 2006., L 94., 42. o.) jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatási program megszüntetéséhez, továbbá az említett program keretében nyújtott támogatásoknak a kedvezményezettekkel történő visszatéríttetéséhez szükséges valamennyi intézkedést – nem teljesítette az EK‑Szerződésből, valamint e határozat 2–4. cikkéből eredő kötelezettségeit.

 Jogi háttér

2        Az [EK 88. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) (13) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„mivel a közös piaccal össze nem egyeztethető jogellenes támogatás esetében helyre kell állítani a hatékony versenyt; mivel ebből a célból szükség van arra, hogy a támogatást, beleértve a kamatokat, késedelem nélkül visszatérítsék; mivel indokolt, hogy a visszatérítésre a nemzeti jog eljárásai szerint kerüljön sor; mivel azoknak az eljárásoknak az alkalmazása nem akadályozhatja a hatékony verseny helyreállítását azáltal, hogy meghiúsítja a bizottsági határozat közvetlen és hatékony végrehajtását; mivel ennek az eredménynek az eléréséhez a tagállamoknak meg kell hozniuk minden olyan intézkedést, amely biztosítja a Bizottság határozatának hatékonyságát”.

3        A 659/1999 rendeletnek „A támogatás visszatérítése” című 14. cikke így rendelkezik:

„(1) Amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére (a továbbiakban: visszatérítési határozat). A Bizottság nem követeli meg a támogatás visszatérítését, amennyiben az ellentétes a közösségi jog valamelyik általános elvével.

(2) A visszatérítési határozat szerint visszatérítésre kerülő támogatás magában foglalja a Bizottság által megfelelő kamatlábbal meghatározott kamatot. A kamat attól a naptól esedékes, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották, addig a napig, amíg visszafizetésre nem került.

Az [Európai Közösségek Bíróságának] [az EK 242. cikk] értelmében hozott határozatának sérelme nélkül, a visszatérítést késedelem nélkül és az érintett tagállam nemzeti joga szerinti eljárás keretében kell végrehajtani, feltéve hogy e rendelkezések lehetővé teszik a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását. Ebből a célból és a nemzeti bíróságok előtt zajló eljárás esetén – a közösségi jog sérelme nélkül – az érintett tagállamok meghozzák a jogrendszerük szerint rendelkezésre álló szükséges intézkedéseket, beleértve az átmeneti intézkedéseket is.”

4        Ugyanezen rendelet 23. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Amennyiben az érintett tagállam nem tartja be a feltételt megállapító vagy elutasító határozatokat, különösen a 14. cikkben említett esetekben, a Bizottság az ügyet közvetlenül [az Európai Közösségek Bírósága] elé utalhatja [az EK 88. cikk] (2) bekezdésének megfelelően.”

 A ténybeli háttér és 2006/261 határozat

5        A Bizottság a 2006/261 határozat 1. cikkében megállapította, hogy a szabályozott európai piacra bevezetett vállalkozásoknak adózási ösztönzők formájában előnyöket biztosító, az Olasz Köztársaság által hatályba léptetett állami támogatási program összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

6        Mint ez az említett határozatból kitűnik, a szóban forgó támogatási program kétféle gazdasági előnyt biztosított. Először is a szabályozott értéktőzsdére bevezetett társaságok részére 20% mértékű csökkentett társasági adókulcsot tett lehetővé, három éven át növelve ezzel az e társaságok által valamennyi gazdasági tevékenység keretében elért nettó bevételt. Másodszor e támogatási program azzal a hatással járt, hogy csökkentette az adóalapot abban az adózási időszakban, amelynek során a tőzsdére történő bevezetés lezajlott. Ezenkívül e csökkentéseknek az volt a következménye, hogy a 2004. évi jövedelmek vonatkozásában alacsonyabb tényleges adókulcsot kellett alkalmazni.

7        A hivatalos vizsgálat Bizottság általi megindítását követően az olasz hatóságok nyilvánosan értesítették a támogatási program potenciális kedvezményezettjeit a lehetséges következményekről arra az esetre, ha a Bizottság megállapítaná, hogy a kérdéses intézkedés a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatásnak minősül. A Bizottság mindamellett úgy ítélte meg, hogy a kedvezményezetteknek esetleg már odaítélt támogatásokat vissza kell követelni.

8        Közelebbről, a 2006/261 határozat 2–4. cikke így rendelkezett:

„2. cikk

Olaszországnak meg kell semmisíteni az 1. cikkben említett támogatási intézkedést attól az adóévtől kezdődően, amelyre ezen határozat bejelentése [helyesen: közlésének időpontja] esik.

3. cikk

(1) Olaszország minden szükséges intézkedést köteles megtenni, hogy a kedvezményezettektől visszakövetelje a […] támogatást, amelyet jogszerűtlenül bocsátott rendelkezésükre [helyesen: amelyet már jogszerűtlenül a rendelkezésükre bocsátott].

(2) A visszatérítést késedelem nélkül és a nemzeti jog szerinti eljárás keretében kell végrehajtani, feltéve hogy az lehetővé teszi jelen határozat azonnali és hatékony végrehajtását.

(3) A visszatérítést a lehető leghamarabb be kell fejezni. Különösen akkor, ha a folyó adóév közbeni adóbefizetések csökkentésével a támogatást már jóváhagyták [helyesen: ha a támogatást a folyó adóév során esedékes adóbefizetések csökkentése formájában már odaítélték], Olaszországnak a 2004‑re előírt utolsó befizetéssel a teljes adót be kell szednie. Minden egyéb esetben Olaszország köteles visszakövetelni az adót legkésőbb annak az adóévnek a végéig, amelyre jelen határozat bejelentési [helyesen: közlésének] időpontja esik.

(4) A visszatérítendő támogatások magukban foglalják a kamatokat is, amely[ek] attól a naptól esedékes[ek], amikor a támogatást a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották, addig a napig, amíg visszatérítésre nem került.

(5) A kamatokat a 794/2004/EK bizottsági határozat [helyesen: rendelet] V. fejezete alapján kell kiszámítani.

(6) Jelen határozat bejelentésétől [helyesen: közlésétől] számított két hónapon belül Olaszország elrendeli a jogszerűtlen támogatás kamatterhekkel növelt visszatérítését az 1. cikkben említett támogatás minden kedvezményezettjének.

4. cikk

A jelen határozat bejelentési idejétől [helyesen: közlésének időpontjától] számított két hónapon belül Olaszország tájékoztatja a Bizottságot a jelen határozatnak való megfelelés érdekében elfogadott és tervezett intézkedésekről. Ezeket az információkat a jelen határozat I. mellékletében található kérdőív segítségével kell közölni. Olaszország ugyanilyen határidővel köteles bemutatni minden olyan dokumentumot, amely igazolja visszatérítési eljárás megindítását a jogszerűtlen támogatás kedvezményezettjeivel szemben.”

 A 2006/261 határozat ellen benyújtott kereset

9        Az Olasz Köztársaság 2005. május 26‑án keresetet indított az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága előtt a 2006/261 határozat megsemmisítése iránt. Az Olasz Köztársaság ideiglenes intézkedések iránti kérelmet nem terjesztett elő.

10      Az Elsőfokú Bíróság a T‑211/05. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 4‑én hozott ítéletében (EBHT 2009., II‑2777. o.] elutasította a fenti keresetet. Az Olasz Köztársaság 2009. november 16‑án fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen. A C‑458/09. P. szám alatt nyilvántartásba vett e fellebbezési eljárás jelenleg is folyamatban van a Bíróság előtt.

 A pert megelőző eljárás

11      A 2006/261 határozatot 2005. március 17‑én közölték az Olasz Köztársasággal.

12      Az olasz hatóságok e határozat végrehajtása érdekében bizonyos intézkedéseket tettek, és azokról tájékoztatták a Bizottságot. Így többek között a végrehajtási eljárás az alábbiak szerint zajlott:

–        a 2006/261 határozat végrehajtása érdekében törvényjavaslatot dolgoztak ki;

–        az olasz hatóságok a törvényalkotási eljárás során felmerülő nehézségekkel szembesülve, 2006 júliusában úgy döntöttek, hogy a jogellenes támogatásokat közigazgatási úton téríttetik vissza;

–        az Agenzia delle Entrate (a továbbiakban: Agenzia) az érintett adóalanyok részére előzetesen olyan közleményt kézbesített, amely a 60 napon belül esedékes összegek megfizetésére irányuló fizetési meghagyást tartalmazott; az Agenzia megfelelő magatartási szabályokat határozott meg annak érdekében, hogy a kedvezményezetteknek lehetővé tegye a kapott támogatás, valamint annak kamatai önkéntes visszatérítését; az ellenőrzés és a 2006. szeptember 30. előtt esedékes visszatéríttetések iránti eljárások lefolytatásáért felelős igazgatóságokhoz és hivatalokhoz különleges szolgálati feljegyzéseket intéztek;

–        a támogatások visszatéríttetésére irányuló aktusok ellen két társaság keresetet indított az adóügyekben eljáró olasz bíróságok, előtt; az egyik társaság az elsőfokú eljárásban pervesztes lett, ezt követően pedig teljes egészében visszatérítette a 2009. április 1‑je előtt esedékes összegeket; a másik társaság esetében, amely a támogatás fő kedvezményezettje volt, a Commissione tributaria provinciale di Modena felfüggesztette a fizetési meghagyást, e felfüggesztés meghatározó indoka pedig az volt, hogy az említett fizetési meghagyás kibocsátása jogalap nélkül történt; az említett meghagyást hatályon kívül helyező elsőfokú határozat elleni fellebbezés tárgyában eljáró Commissione tributaria regionale di Bologna elrendelte az eljárás felfüggesztését, többek között azt állítva, hogy a 2006/261 határozat megsemmisítése iránti eljárás folyamatban van az Elsőfokú Bíróság előtt (a fent hivatkozott T‑211/05. sz. ügy);

–        az olasz jogalkotó jogalkotási úton, mégpedig a 2008. június 6‑i 101. sz. törvénnyel (a GURI 2008. június 7‑i 132. száma, 4. o.) törvénnyé alakított 2008. április 8‑i 59. sz. törvényerejű rendelet (a GURI 2008. április 9‑i 84. száma, 3. o.; a továbbiakban: 59/2008. sz. törvényerejű rendelet) elfogadásával kísérelte meg megoldani a visszatéríttetési előírásoknak a nemzeti bíróságok általi felfüggesztéséből eredő eljárási problémát.

13      A Bizottság a pert megelőző eljárás során mindvégig ragaszkodott a 2006/261 határozat azonnali és tényleges végrehajtásához. Ezenkívül a Bizottság több alkalommal további információkat és felvilágosítást kért a kedvezményezettekről, valamint a visszatérítésre irányuló rendeleti előírások elfogadásának módjairól. A Bizottság e felhívásokat vagy azzal indokolta, hogy megítélése szerint az olasz hatóságok által nyújtott információk hiányosak voltak, vagy pedig azzal, hogy naprakésszé kívánja tenni a támogatás visszatéríttetésének előrehaladásával kapcsolatos adatokat. Az olasz hatóságok egymást követő több levélben tájékoztatták a Bizottságot a 2006/261 határozat végrehajtási módjainak alakulásáról.

14      A Bizottság felhívta az Olasz Köztársaság figyelmét, hogy a jogellenes támogatás visszatéríttetése iránti eljárás nem kielégítő, amennyiben a jogellenesen felvett és még vissza nem térített támogatások összege 2008 októberében összesen 4 365 265,04 eurót (a támogatások és azok kamatai) tett ki. Következésképpen a Bizottság szerint a támogatások visszatéríttetésében a jogalkotói beavatkozások ellenére nem történt előrelépés. E feltételek mellett a Bizottság a jelen kereset benyújtása mellett döntött.

 A keresetről

 A felek érvei

15      Keresetlevelében a Bizottság azt állítja, hogy az a tagállam, amely jogellenes támogatások visszatéríttetésére kötelező határozat címzettje, az EK 249. cikk értelmében köteles minden megfelelő intézkedést megtenni, hogy biztosítsa e határozat végrehajtását.

16      A Bizottság véleménye szerint a visszatéríttetési kötelezettség valódi eredménykötelemnek minősül. Ezenkívül a visszatéríttetésnek nem csupán ténylegesnek, hanem azonnalinak is kell lennie.

17      Azon kezdeti törvényjavaslattal kapcsolatban, amelyet az Olasz Köztársaság a 2006/261 határozat végrehajtása érdekében szándékozott elfogadni, a Bizottság több alkalommal emlékeztetett arra, hogy a jogalkotási eszköz melletti választás nem képezte az e határozat azonnali és tényleges végrehajtását biztosító legmegfelelőbb módszert.

18      Márpedig a nemzeti eljárásokat nem lehet úgy lefolytatni, hogy az a hatékony verseny helyreállításának akadályát képezze. Épp ellenkezőleg, ezeket az eljárásokat a 2006/261 határozat hatékony érvényesülése érdekében kell kialakítani.

19      A Bizottság ezt követően megjegyzi, hogy a jelen ügyben az Olasz Köztársaság egyedül a 2006/261 határozat megfelelő végrehajtásának teljes lehetetlenségére alapított érvet hozhatta volna fel védekezésként. Az olasz hatóságok viszont ezzel összefüggésben soha nem hivatkoztak teljes lehetetlenségre.

20      A végrehajtás teljes lehetetlenségének fennállásával kapcsolatos feltétel nem teljesül, ha az alperes tagállam – mint a jelen ügyben is – arra szorítkozik, hogy azokról a jogi, politikai vagy gyakorlati nehézségekről tájékoztatja a Bizottságot, amelyeket a 2006/261 határozat végrehajtása előidéz, anélkül hogy a támogatások visszatéríttetése érdekében az érintett társaságokkal szemben ténylegesen eljárna, és a Bizottságnak e határozat végrehajtásának olyan alternatív módozatait javasolná, amelyek e nehézségek legyőzését lehetővé tennék.

21      A felfüggesztést elrendelő nemzeti bírósági határozatokkal kapcsolatban a Bizottság hangsúlyozza, hogy hatékonyság elvét a nemzeti bíróságokra is alkalmazni kell. A nemzeti bíróság a visszatéríttetési intézkedés végrehajtásának felfüggesztése iránt a kedvezményezett által előterjesztett esetleges kérelem elbírálása során köteles alkalmazni az ítélkezési gyakorlatban annak elkerülése érdekében meghatározott feltételeket, hogy a határozatot megfosszák a hatékony érvényesülésétől. Márpedig a jelen ügyben a nemzeti bíróságok által elrendelt felfüggesztések a Bizottság szerint nem felelnek meg az említett ítélkezési gyakorlatból eredő követelményeknek.

22      Jóllehet a fenti 12. pontban említett 59/2008. sz. törvényerejű rendelet akként rendelkezik, hogy a visszatéríttetést előíró határozat jogellenességére alapított indokok folytán elrendelt felfüggesztés esetében a nemzeti bíróság főszabály szerint köteles előzetes döntéshozatal céljából azonnal kérdést intézni a Bírósághoz, a Bizottság úgy véli, hogy e nemzeti szabályozás láthatóan nem gyakorolt lényeges hatást a nemzeti bíróságok eljárási gyakorlatára. Az olasz hatóságok ugyanis – hangsúlyozza a Bizottság – még a 261/2006 rendelet elfogadása után négy évvel is csak 25,91%‑át téríttették vissza azoknak a támogatásoknak, amelyekre nézve fizetési meghagyást bocsátottak ki.

23      A 2006/261 határozat megsemmisítése iránt az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott keresettel kapcsolatban a Bizottság hangsúlyozza, hogy az Olasz Köztársaság megtámadta ugyan e határozatot, anélkül azonban, hogy a végrehajtásának felfüggesztését kérte volna. A Commissione tributaria provinciale di Modena végzése ugyanakkor sem az Elsőfokú Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásra, sem pedig a határozat esetleges hibáira nem tartalmaz semmilyen utalást, hanem kizárólag azon alapul, hogy az olasz hatóságok által kibocsátott, a támogatás visszatérítésére irányuló előírásnak állítólag nincs jogalapja.

24      Végül a támogatás két kedvezményezett társaságával kapcsolatban a Bizottság azt állítja, hogy a folyamatban lévő másodfokú eljárás állásáról, valamint a visszatérítés előrehaladásáról 2008. október 31. óta nem közöltek vele semmilyen naprakész felvilágosítást. Ez sérti mind a 2006/261 határozat 4. cikke, mind pedig az EK 10. cikk alapján az olasz hatóságokra háruló felvilágosítási kötelezettséget.

25      Az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy az uniós jog nem írja elő, hogy az állami támogatások visszatéríttetése során sajátos eljárást kelljen lefolytatni, hanem kizárólag a nemzeti eljárások lefolytatása azon feltételnek történő alávetését követeli meg, hogy azok lehetővé tegyék a 2006/261 határozat azonnali és tényleges végrehajtását.

26      Az olasz alkotmány értelmében a visszatéríttetésre irányuló igazgatási tevékenységet és az ennek keretében behajtandó összegeket csak normatív intézkedés szabályozhatja. Ezenkívül a jelen ítélet 17. pontjában említett törvényjavaslat épp a visszatéríttetési szakasz felgyorsítása érdekében arra irányult, hogy a támogatás önkéntes visszafizetését részesítse előnyben.

27      Az Olasz Köztársaság azt is előadja, hogy az a körülmény, hogy a címzett tagállam a végrehajtás teljes lehetetlenségének fennállására alapított jogalapon kívül más jogalapokat nem hozhat fel, nem zárja ki, hogy a jelen jogvita tárgyát képezőhöz hasonló határozat végrehajtása során váratlan és előre nem látható nehézségeket tapasztaló vagy a Bizottság által nem tervezett következményekről tudomást szerző tagállam mérlegelés céljából a Bizottság elé terjessze e problémákat, a szóban forgó határozat megfelelő módosításait kezdeményezve.

28      Márpedig a Bizottság és az olasz hatóságok között lezajlott terjedelmes levelezés során ez utóbbiak jelezték mind azokat az okokat, amelyek alapján szükségesnek ítélték, hogy különleges szabály megalkotása útján járjanak el, mind pedig azokat az előre nem látható körülményeket, amelyek utóbb az eredetileg tervezettől eltérő módon, mégpedig közigazgatási úton lefolytatandó visszatéríttetési eljárás kialakításához vezettek.

29      A nemzeti szinten elfogadott bírósági felfüggesztő intézkedésekkel kapcsolatban az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy a Commissione tributaria provinciale di Modena annak ellenére hozta meg a fizetési meghagyás felfüggesztéséről szóló határozatát, hogy az Agenzia ragaszkodott ahhoz, hogy a visszatéríttetés jogszerű, a 2006/261 rendelet pedig az olasz jogrendszerben közvetlenül alkalmazandó. Ami a Commissione tributaria regionale di Bologna előtti eljárást illeti, az Agenzia a végső fokon eljáró e bíróság által hozott felfüggesztő végzés hatályon kívül helyezése iránti kérelmet nyújtott be e bírósághoz. Az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletét követően – amely ítéletben az Elsőfokú Bíróság elutasította a 2006/261 határozat ellen benyújtott keresetet – az Agenzia ismét indítványozta a szóban forgó végzés visszavonását.

30      Végül a Bizottság által felhozott, a felvilágosítási kötelezettség megsértésére alapított jogalappal kapcsolatban az Olasz Köztársaság az ellenkérelmében kiegészítő áttekintést csatolt a behajtott összegekről, valamint az e tárgyban folyamatban lévő jogvitákról.

 A Bíróság álláspontja

31      Az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az a tagállam, amely jogellenes támogatások visszatéríttetésére kötelező határozat címzettje, az EK 249. cikk értelmében köteles minden intézkedést megtenni, hogy biztosítsa e határozat végrehajtását (lásd a C‑232/05. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2006. október 5‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑10071. o.] 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

32      A tagállamnak az esedékes összegek tényleges visszatérítését kell elérnie (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 42. pontját). A megállapított határidőn túli, késedelmes visszatéríttetés nem felel meg a Szerződésből eredő követelményeknek (lásd ebben az értelemben a C‑419/06. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2008. február 14‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑27. o.] 38. és 61. pontját).

33      A 2006/261 határozat 3. cikkének (3) bekezdése szerint az Olasz Köztársaság köteles volt a lehető leghamarabb megszüntetni a szóban forgó támogatási programot. Különösen, ha a támogatást a folyó adóév során esedékes adóbefizetések csökkentése formájában már odaítélték, e tagállamnak a 2004‑re előírt utolsó befizetéssel a teljes adót, kamatokkal együtt be kellett szednie. Minden egyéb esetben a kamatokkal növelt esedékes adót legkésőbb annak az adóévnek a végéig kellett behajtani, amelyre a határozat közlésének időpontja esett, vagyis 2005. március 17‑ig.

34      Márpedig a jelen ügyben nem vitatott, hogy az Olasz Köztársaság még a 2006/261 határozat vele való közlése és az e határozatban megállapított valamennyi határidő lejárta után több évvel sem téríttette vissza a jogellenes támogatások jelentős részét. Az ilyen helyzet nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az Olasz Köztársaság azon kötelezettségével, hogy az esedékes összegek tényleges visszatérítését kell elérnie, és a 2006/261 határozat azonnali és tényleges végrehajtására irányuló kötelezettség megsértését képezi.

35      Az Olasz Köztársaság által védekezésképpen előadott érvekkel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bizottság által az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján benyújtott keresettel szembeni védekezésként a tagállam egyedül a szóban forgó határozat megfelelő végrehajtásának teljes lehetetlenségére alapított érvre hivatkozhat (lásd többek között a C‑177/06. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑7689. o.] 46. pontját, valamint a C‑214/07. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. november 13‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑8357. o.] 44. pontját).

36      A végrehajtás teljes lehetetlenségével kapcsolatos feltétel nem teljesül, ha az alperes tagállam arra szorítkozik, hogy azokról a jogi, politikai vagy gyakorlati nehézségekről tájékoztatja a Bizottságot, amelyeket a határozat végrehajtása előidéz, anélkül hogy a támogatások visszatéríttetése érdekében az érintett társaságokkal szemben ténylegesen eljárna, és a Bizottságnak e határozat végrehajtásának olyan alternatív módozatait javasolná, amelyek e nehézségek legyőzését lehetővé tennék (lásd többek között a C‑485/03–C‑490/03. sz., Bizottság kontra Spanyolország egyesített ügyekben 2006. december 14‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑11887. o.] 74. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. november 13‑án hozott ítélet 46. pontját).

37      A Bíróság azt is megállapította, hogy az állami támogatások tárgyában hozott bizottsági határozat végrehajtása során váratlan és előre nem látható nehézségeket tapasztaló vagy a Bizottság által nem tervezett következményekről tudomást szerző tagállam köteles mérlegelés céljából a Bizottság elé terjeszteni e problémákat, a szóban forgó határozat megfelelő módosításait kezdeményezve. Ilyen esetben a Bizottság és az érintett tagállam – a többek között az EK 10. cikk alapját képező azon szabály értelmében, amely a tagállamok és az uniós intézmények jóhiszemű együttműködésének kölcsönös kötelezettségét írja elő – a nehézségek leküzdése céljából köteles jóhiszeműen együttműködni a Szerződésben foglalt, különösen pedig az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések teljes tiszteletben tartása mellett (lásd többek között a C‑348/93. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1995. április 4‑én hozott ítélet [EBHT 1995., I‑673. o.] 17. pontját; a C‑99/02. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2004. április 1‑jén hozott ítélet [EBHT 2004., I‑3353. o.] 17. pontját; a C‑207/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2006. június 1‑jén hozott ítélet [EBHT 2006., I‑70. o.] 47. pontját, valamint a C‑280/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2007. december 6‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑181. o.] 20. pontját).

38      Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy az Olasz Köztársaság sem a Bizottsággal történő kapcsolatfelvételei során, sem pedig a Bíróság előtti eljárás keretében nem hivatkozott a 2006/261 határozat végrehajtásának teljes lehetetlenségére, amely a jelen ítélet 35. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében az egyetlen felhozható védekezési jogalapot képezi.

39      Az olasz kormány valójában arra szorítkozott, hogy azokról a jogi, politikai vagy gyakorlati nehézségekről tájékoztassa a Bizottságot, amelyeket az említett határozat végrehajtása előidéz.

40      Igaz, hogy az olasz jogalkotó a visszatéríttetési eljárás során a 2008/59. sz. törvényerejű rendelet elfogadásával komoly lépést tett e visszatérítés hatékonyságának biztosítása érdekében. Különösen, az ügyiratból kiderül, hogy e törvényerejű rendelet, amely a visszatéríttetési előírásoknak a nemzeti bíróságok által elrendelt felfüggesztésében megnyilvánuló eljárási probléma megoldására irányult, a már folyamatban lévő jogviták rendezését volt hivatott gyorsítani.

41      A 2008/59. sz. törvényerejű rendelet ugyanakkor nem tette lehetővé a támogatásnak a 2006/261 határozatban előírt visszatéríttetése során felmerült késedelem orvoslását. A fenti törvényerejű rendeletet ugyanis 2008. április 8‑án, vagyis azt követően fogadták el, hogy a Commissione tributaria provinciale di Modena 2007. február 7‑én meghozta a jogellenes támogatás fő kedvezményezettjéhez intézett fizetési meghagyást felfüggesztő határozatát. Ezenkívül a fellebbviteli bíróság e törvényerejű rendelet hatálybalépése ellenére felfüggesztette a támogatás fő kedvezményezettjével kapcsolatos eljárást.

42      Márpedig meg kell állapítani, hogy a tagállamot a jogellenes támogatás visszatéríttetésére kötelező bizottsági határozat nemzeti bíróságok általi végrehajtásának biztosítására hivatott olyan jogalkotói aktusok, amelyek elfogadása késedelmesen történt, vagy amelyek nem bizonyulnak hatékonynak, nem felelnek meg a jelen ítélet 31. és 32. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból eredő követelményeknek.

43      Hozzá kell tenni, hogy mindazonáltal az olasz hatóságok nem indítványozták a Commissione tributaria provinciale di Modena 2007. február 7‑i, a fizetési meghagyás felfüggesztését elrendelő határozatának módosítását vagy visszavonását, annak ellenére, hogy – mint azt az Olasz Köztársaság a tárgyaláson elismerte – ebben az eljárásban előterjeszthető ilyen kérelem. Végül az Olasz Köztársaság a jelen ügyben tartott tárgyalás napjáig még mindig nem tett intézkedéseket annak érdekében, hogy megszüntesse a fellebbezési eljárásnak a Commissione tributaria regionale di Bologna által 2010. január 21‑én elrendelt felfüggesztését.

44      Ezenkívül a Bizottság által a nemzeti bíróságok azon lehetőségére vonatkozóan előadott érvvel kapcsolatban, hogy a támogatás visszatéríttetésére irányuló eljárás során felfüggesztő intézkedéseket tegyenek, emlékeztetni kell arra, hogy az említett bíróságok a 659/1999 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése értelmében kötelesek a jogellenes támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat teljes hatékonyságát biztosítani és az e határozat által kitűzött célnak megfelelő megoldást találni (lásd a C‑210/09. sz., Scott és Kimberley Clark ügyben 2010. május 20‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 29. pontját).

45      Az olasz bíróságok által elfogadott, felfüggesztést elrendelő ideiglenes intézkedésekkel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint (lásd többek között a C‑143/88. és C‑92/89. sz., Zuckerfabrik Süderdithmarschen és Zuckerfabrik Soest egyesített ügyekben 1991. február 21‑én hozott ítéletet [EBHT 1991., I‑415. o.], valamint a C‑465/93. sz., Atlanta Fruchthandelsgesellschaft és társai (I.) ügyben 1995. november 9‑én hozott ítéletet [EBHT 1995., I‑3761. o.]), az ilyen intézkedések akkor rendelhetők el, ha bizonyos feltételek teljesülnek, mégpedig:

–        ha e bíróságnak komoly kétségei vannak az uniós jogi aktus érvényességét illetően, és – amennyiben a vitatott jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdéssel még nem fordultak a Bírósághoz – ő maga kérdést terjeszt elő;

–        ha sürgős helyzetről van szó olyan értelemben, hogy az ideiglenes intézkedések annak elkerüléséhez szükségesek, hogy az azokat kérelmező felet súlyos és helyrehozhatatlan kár érje;

–        ha a bíróság megfelelően figyelembe veszi az Unió érdekeit;

–        ha e feltételek mindegyikének vizsgálata során a nemzeti bíróság tiszteletben tartja a Bíróságnak vagy az Elsőfokú Bíróságnak az uniós jogi aktus jogszerűségéről hozott határozatait vagy az európai uniós szinten hasonló ideiglenes intézkedéseket elrendelő végzését.

46      Hangsúlyozni kell azt is, hogy a nemzeti bíróság nem szorítkozhat arra, hogy az érvényességre vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordul a Bírósághoz, hanem az ideiglenes intézkedés elrendelésekor meg kell jelölnie azokat az indokokat is, amelyek alapján úgy ítéli meg, hogy a Bíróság az uniós aktus érvénytelenségét fogja megállapítani (a fent hivatkozott Atlanta Fruchthandelsgesellschaft és társai (I.) ügyben hozott ítélet 36. pontja).

47      Az előző két pontban ismertetett követelmények azon fellebbezési eljárás felfüggesztésére irányuló valamennyi eljárási cselekmény esetében is irányadók, amelynek keretében a jogellenes támogatás visszatérítését elrendelő nemzeti aktus első fokon történő hatályon kívül helyezését vitatják.

48      Meg kell vizsgálni, hogy a jelen ügyben az olasz bíróságok határozatai megfelelnek‑e az említett követelményeknek.

49      A jogellenes támogatás fő kedvezményezettjét érintő visszatéríttetési eljárás keretében az olasz bíróságok két indok alapján hozták meg a felfüggesztő határozatokat. Először a Commissione tributaria provinciale di Modena függesztette fel 2007. február 7‑i határozatával a támogatás visszatérítését előíró meghagyást, e felfüggesztés meghatározó indoka pedig az volt, hogy az említett meghagyást jogalap nélkül bocsátották ki. Másodszor a Commissione tributaria regionale di Bologna függesztette fel 2009. május 26‑i és 2010. január 21‑i határozataival azt a fellebbezési eljárást, amelynek keretében az említett meghagyás első fokon történő hatályon kívül helyezését vitatták, a felfüggesztés indoka pedig az volt, hogy a 2006/261 határozat megsemmisítése iránti kereset elbírálása folyamatban volt az Elsőfokú Bíróság előtt (lásd a T‑211/05. sz. ügyet).

50      Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a fenti indokok közül az első a fent hivatkozott Zuckerfabrik Süderdithmarschen és Zuckerfabrik Soest, valamint a fent hivatkozott Atlanta Fruchthandelsgesellschaft és társai (I.) ítélkezési gyakorlatból kiindulva nem indokolhatja a jogellenes támogatás visszatéríttetését elrendelő aktus felfüggesztését.

51      A fenti indokok közül a másodikkal kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a nemzeti bíróság azon határozata, amely a tagállamot a jogellenes támogatás visszatéríttetésére kötelező bizottsági határozat tényleges végrehajtásának biztosításához szükséges eljárás abból az okból történő felfüggesztésére irányul, hogy az említett határozat jogszerűségét az Elsőfokú Bíróság előtt vitatják, úgy indokolhatja e felfüggesztést, hogy – mint arra a jelen ítélet 46. pontja emlékeztetett – kifejti a szóban forgó határozat érvénytelenségének alátámasztására szolgáló érveket.

52      E követelményt megerősíti, hogy a támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat megsemmisítése iránt az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott keresetnek az e határozat végrehajtására irányuló kötelezettségre nézve nincs felfüggesztő hatálya (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2007. december 6‑án hozott ítélet 21. pontja). Ugyanez a helyzet, ha az Elsőfokú Bíróság által az e kereset elbírálásaként hozott ítéletet megfellebbezik a Bíróság előtt. Ezzel kapcsolatban hozzá kell tenni, hogy az Olasz Köztársaság a jelen ügyben, az említett megsemmisítés iránti kereset kapcsán nem kért ideiglenes intézkedéseket.

53      Márpedig az olasz bíróságok a jelen ügyben hozott határozataikban nem jelölik meg azokat az okokat, amelyek alapján az uniós bíróságoknak a 2006/261 határozat érvénytelenségét kellene megállapítaniuk. Ráadásul a 2010. január 21‑i határozat azzal az indokkal függesztette fel az eljárást, hogy az Elsőfokú Bíróság előtt keresetet indítottak a 2006/261 határozat ellen, annak ellenére, hogy az Elsőfokú Bíróság a 2009. szeptember 4‑én hozott ítéletében elutasította e keresetet.

54      Végül azon további feltételekkel kapcsolatban, amelyeknek a jelen ítélet 45. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében teljesülniük kell, elegendő megállapítani, hogy a szóban forgó nem határozatok nem tartalmaznak utalást az Európai Unió érdekeire, a Commissione tributaria regionale di Bologna pedig a 2009. május 26‑i és a 2010. január 21‑i határozataiban nem érintette az elrendelt intézkedések sürgősségének kérdését.

55      E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy az olasz bíróságok az állami támogatások visszatéríttetésével kapcsolatos uniós jogi követelmények nyilvánvaló megsértésével hozták meg a felfüggesztő határozataikat.

56      Az eddigiekből következik, hogy a jelen kereset megalapozott, amennyiben a Bizottság azt kifogásolja az Olasz Köztársasággal szemben, hogy a megállapított határidőn belül nem tette meg a 2006/261 határozattal jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatási program megszüntetéséhez, továbbá az említett program keretében nyújtott támogatásoknak a kedvezményezettekkel történő visszatéríttetéséhez szükséges valamennyi intézkedést.

57      Az előző pontban megfogalmazott következtetésre tekintettel nem szükséges határozni az Olasz Köztársaság amiatt történő elmarasztalására irányuló kereseti kérelemről, hogy elmulasztotta tájékoztatni a Bizottságot az előző pontban említett intézkedésekről, mivel e tagállam épp a 2006/261 határozat végrehajtásának nem tett eleget a megállapított határidőn belül (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 1995. április 4‑én hozott ítélet 31. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2006. december 14‑én hozott ítélet 82. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítélet 54. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2007. december 6‑án hozott ítélet 30. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. november 13‑án hozott ítélet 67. pontját).

58      Meg kell tehát állapítani, hogy az Olasz Köztársaság, mivel a megállapított határidőn belül nem tette meg a 2006/261 határozattal jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatási program megszüntetéséhez, továbbá az említett program keretében nyújtott támogatásoknak a kedvezményezettekkel történő visszatéríttetéséhez szükséges valamennyi intézkedést, nem teljesítette az említett határozat 2. és 3. cikkéből eredő kötelezettségeit.

 A költségekről

59      Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az Olasz Köztársaság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1)      Az Olasz Köztársaság – mivel a megállapított határidőn belül nem tette meg a tőzsdére újonnan bevezetett vállalatok részére Olaszország által nyújtott C 8/2004 (ex NN 165/2003) állami támogatásról szóló, 2005. március 16‑i 2006/261/EK bizottsági határozattal jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatási program megszüntetéséhez, továbbá az említett program keretében nyújtott támogatásoknak a kedvezményezettekkel történő visszatéríttetéséhez szükséges valamennyi intézkedést – nem teljesítette az e határozat 2. és 3. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2)      A Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások


* Az eljárás nyelve: olasz.

Az oldal tetejére