VERICA TRSTENJAK

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2010. szeptember 7.¹(1)

C‑221/09. sz. ügy

AJD Tuna Ltd

kontra

Direttur tal‑Agrikoltura u s‑Sajd u Avukat Generali

(A Prim’Awla tal‑Qorti Ċivili [Málta] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Közös halászati politika – 530/2008/EK bizottsági rendelet – Sürgősségi intézkedések – A kékúszójú tonhal erszényes kerítőhálóval történő halászata – Egyes tagállamokra vonatkozó halászati tilalom – A kirakodásra, halketrecbe helyezésre és átrakodásra vonatkozó tilalom – Kvóták – A kékúszójútonhal‑állomány védelmét érintő súlyos fenyegetés fennállása – Indokolási kötelezettség – Az arányosság elve – Az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – A hatékony bírói jogvédelem elve – A kontradiktórius eljárás elve – A rendelet érvényessége”Tartalomjegyzék

I –   Bevezetés

II – Jogi háttér

A –   Az Unió rendelkezései a közös halászati politika területén

1.     A 2847/93/EGK rendelet és a 2371/2002/EK rendelet

B –   A kékúszójú tonhal védelmére irányuló nemzetközi intézkedések

C –   A kékúszójú tonhal halászatára vonatkozó uniós rendelkezések

1.     Az 1559/2007/EK rendelet

2.     A 40/2008/EK rendelet

3.     A 446/2008/EK rendelet

4.     Az 530/2008 rendelet

III – A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

IV – A Bíróság előtti eljárás

V –   A felek érvei

A –   Első és második kérdés

B –   Harmadik kérdés

C –   Negyedik kérdés

D –   Ötödik kérdés

E –   Hatodik kérdés

F –   Hetedik és nyolcadik kérdés

G –   Kilencedik kérdés

H –   Tizedik kérdés

VI – A főtanácsnok értékelése

A –   Bevezetés

B –   Első és második kérdés

1.     A 2371/2002 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a megtámadott aktus jogalapjaként való megfelelő jellege

2.     A megtámadott rendelet indokolásának megfelelő jellege

C –   Harmadik kérdés

D –   Negyedik és ötödik kérdés

1.     A halászati tilalom bevezetését megelőzően fogott tonhalak kirakodására vonatkozó tilalom arányossága

2.     A harmadik országok lobogója alatt közlekedő halászhajók által fogott tonhalak kirakodására vonatkozó tilalom arányossága

a)     Értékelési szempont

b)     Az arányosság elve megsértésének értékelése

i)     i. Az intézkedés nyilvánvaló alkalmatlanságának vizsgálata

ii)   ii. Az intézkedés nyilvánvaló szükségességének vizsgálata

iii) iii. A nyilvánvalóan túlzott jelleg vizsgálata

iv)   iv. Következtetés

c)     Az arányosság elvének megsértéséből származó következmények

E –   Hatodik kérdés

1.     A spanyol hajók és a Görögország, Olaszország, Franciaország, Ciprus és Málta lobogója alatt közlekedő hajók közötti különbségtétel

a)     A spanyol hajók és a többi hajó közötti különbségtétel megalapozottságának a kérdése

b)     A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértéséből eredő következmények

2.     Az 530/2008 rendeletben felsorolt hajók és a többi hajó közötti különbségtétel

F –   Hetedik, nyolcadik és kilencedik kérdés

1.     Sérti‑e a hatékony jogvédelem és a kontradiktórius eljárás elvét az 530/2008 rendelet?

a)     A hatékony bírói jogvédelem elvének állítólagos megsértése

b)     A kontradiktórius eljárás elvének állítólagos megsértése

i)     i. A kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartása a tagállamok vonatkozásában

ii)   ii. A kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartása a többi érdekelt fél vonatkozásában

2.     Sérti‑e a hatékony bírói jogvédelem és a kontradiktórius eljárás elvét a 2371/2002 rendelet 7. cikke?

a)     A hatékony bírói jogvédelem elvének állítólagos megsértése

b)     A kontradiktórius eljárás elvének állítólagos megsértése

G –   Tizedik kérdés

VII – Végkövetkeztetések

I –    Bevezetés

1.        A jelen ügy a közös halászati politika tárgykörébe tartozik, amelyet az Európai Unióban nagy figyelem övez, és amellyel kapcsolatban számos, egymásnak ellentmondó álláspont létezik. Ez az ügy, amely az első Máltából érkező előzetes döntéshozatal iránti kérelem, több kérdést is felvet az Atlanti‑óceánon a nyugati hosszúság 45 ‑ától keletre és a Földközi‑tengeren kékúszójú tonhalra irányuló halászatot folytató erszényes kerítőhálós hajók vonatkozásában alkalmazandó sürgősségi intézkedések meghozataláról szóló, 2008. június 12‑i 530/2008/EK bizottsági rendelet(2) (a továbbiakban: az 530/2008 rendelet vagy a megtámadott rendelet) érvényességével és értelmezésével kapcsolatban. E rendelettel a Bizottság tiltja a Görögország, Franciaország, Olaszország, Ciprus, Málta és Spanyolország lobogója alatt közlekedő hajók által erszényes kerítőhálóval folytatott kékúszójútonhal‑halászatot (Thunnus thynnus, bluefin tuna, Rote Thun), valamint a kékúszójú tonhalak kirakodását, hizlalási vagy tenyésztési célú halketrecbe helyezését és átrakodását. A máltai AJD Tuna társaság, amely a kékúszójú tonhal tenyésztésével és hizlalásával foglalkozó ágazatban tevékenykedik, a máltai bíróságok előtt eljárást indított tevékenysége gyakorlásának megtiltása miatt, amely eljárás keretében az EK 234. cikk alapján az 530/2008 rendelet érvényességével és értelmezésével kapcsolatos kérdéseket terjesztettek a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából.(3)

2.        Az AJD Tuna társaság az 530/2008 rendeletet az Elsőfokú Bíróság előtt is megtámadta,(4) de ezt az eljárást jelenleg az Európai Unió Bírósága alapokmánya 54. cikkének harmadik bekezdése alapján felfüggesztették a Bíróság jelen ügyben való határozathozataláig. Egy hasonló ügyben, amelyben az Olasz Köztársaság támadta meg ugyanezt a rendeletet, szintén felfüggesztették az Elsőfokú Bíróság előtt folyamatban lévő eljárást.(5) Az 530/2008 rendeletet 17 olasz társaság is megtámadta az Elsőfokú Bíróság előtt, de ezeket a kereseteket az Elsőfokú Bíróság mint elfogadhatatlanokat elutasította.(6)

II – Jogi háttér

A –    Az Unió rendelkezései a közös halászati politika területén

1.      A 2847/93/EGK rendelet és a 2371/2002/EK rendelet

3.        A jelen ügyben a közös halászati politika területén mindenekelőtt két európai uniós rendelkezés bír jelentőséggel: a közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozataláról szóló, 1993. október 12‑i 2847/93/EGK tanácsi rendelet(7) (a továbbiakban: 2847/93 rendelet) és a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20‑i 2371/2002/EK tanácsi rendelet(8) (a továbbiakban: 2371/2002 rendelet).

4.        A 2847/93 rendelet huszonharmadik preambulumbekezdésében foglaltak szerint, amikor a tagállamra vonatkozó kvótát vagy magát a teljes kifogható mennyiséget merítik ki, akkor a halászatot bizottsági határozattal kell megtiltani. A huszonnegyedik preambulumbekezdés alapján szükséges, hogy az a tagállam, amelynek orvosolni kell kvótáinak vagy a rá eső állomány vagy állománycsoport ki nem merítéséből származó hátrányát az adott halászat teljes kifogható mennyiség kimerítése miatt történő beszüntetésekor és ebből a célból egy kompenzációs rendszert kell létrehozni.

5.        A 2847/93 rendelet 21. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint:

„(2)      Minden tagállam meghatározza azt az időpontot, amelytől kezdve a tagállam lobogója alatt hajózó, illetve abban a tagállamban bejegyzett halászhajók által kvóta hatálya alá tartozó állományból vagy állománycsoportból halászott fogások alapján kimerítettnek tekinti az ilyen hajók által halászott állományra vagy állománycsoportra meghatározott kvótát. Ettől az időponttól kezdve átmenetileg megtiltják e hajók számára ezen állomány vagy állománycsoport halászatát, valamint hogy az adott időpont után kifogott halat a hajón tárolják, átrakodják, illetve kirakodják, és megállapítanak egy időpontot, ameddig az átrakodás, kirakodás vagy az utolsó, a fogásra vonatkozó nyilatkozatok megtétele megengedett. Ezeket az intézkedéseket haladéktalanul közlik a Bizottsággal, amely értesíti erről a többi tagállamot.

(3)      A (2) bekezdés alapján tett értesítést követően vagy saját kezdeményezésére a Bizottság a rendelkezésre álló információk alapján meghatározza azt az időpontot, amikor bármely tagállam lobogója alatt hajózó vagy a tagállamban bejegyzett halászhajók által halászott, teljes kifogható mennyiség, kvóta vagy más mennyiségi korlátozás alá eső állomány vagy állománycsoport alapján a tagállam vagy adott esetben a Közösség számára rendelkezésre álló kvótát, forráselosztást, vagy fogásrészt kimerítettnek tekintik.

Az első albekezdésben említett állapot megállapítása esetén a Bizottság tájékoztatja az érintett tagállamokat a teljes kifogható mennyiség kimerítése miatt beszüntetett halászat kilátásairól.

Az első albekezdésben említett időponttól a hajó lobogója szerinti tagállam átmenetileg megtiltja a lobogója alatt hajózó hajóknak az említett halállomány vagy ‑állománycsoport lehalászását, hajón tartását, átrakodását vagy az említett időpontot követően fogott halállomány kirakodását, és dönt arról, hogy meddig engedélyezett a fogások átrakodása és kirakodása, illetve a fogások végleges bejelentése. A Bizottságot haladéktalanul értesítik erről az intézkedésről; a Bizottság ezt követően értesíti a többi tagállamot.”

6.        A 2371/2002 rendelet 2. cikke (Célkitűzések) alapján:

„(1)      A közös halászati politika fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételekkel biztosítja az élő vízi erőforrások kiaknázását. E célból a Közösség az elővigyázatosság elvét alkalmazza azon intézkedések meghozatalakor, amelyek az élő vízi erőforrások védelmére és megőrzésére vonatkoznak, azért, hogy biztosítsák azok fenntartható kiaknázását, és hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a halászati tevékenységnek a tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatását. A Közösség a halászati gazdálkodás esetében az ökoszisztéma alapú szemlélet progresszív alkalmazására törekszik. A gazdaságilag életképes és versenyképes halászati és akvakultúra‑ágazaton belül hozzá kell járulnia a hatékony halászati tevékenységekhez, megfelelő életszínvonalat biztosítva azok számára, akiknek megélhetése a halászati tevékenységektől függ, valamint figyelembe véve a fogyasztók érdekeit is.

(2)      A közös halászati politikát a helyes kormányzás következő elvei vezérlik:

a)      a felelősségek egyértelmű meghatározása közösségi, nemzeti és helyi szinteken;

b)      olyan megbízható tudományos szakvéleményeken alapuló döntéshozatali folyamat, amely kellő időben eredményeket hoz;

c)      az érdekeltek széles körű bevonása a politika minden szakaszába a koncepciótól a megvalósításig;

d)      összeegyeztethetőség a többi közösségi politikával, különösen a környezetvédelmi, szociális, regionális, fejlesztési, egészségügyi és fogyasztóvédelmi politikával.”

7.        A 2371/2002 rendelet 5. cikke (Helyreállítási tervek) szerint:

„(1)      A Tanács prioritásként fogadja el a helyreállítási terveket azokra a halászatokra vonatkozóan, amelyek a biztonságos biológiai határokon kívüli állományok kiaknázására irányulnak.

(2)      A helyreállítási terv célja a biztonságos biológiai határokon belüli állomány helyreállításának biztosítása.

[…]”

8.        A 2371/2002 rendelet 7. cikke (Bizottsági sürgősségi intézkedések) értelmében:

„(1)      Ha nyilvánvaló az erőforrások [helyesen: az élő vízi erőforrások] védelmére vagy a tengeri ökoszisztémára vonatkozóan a halászati tevékenységből eredő súlyos fenyegetettség, amely azonnali intézkedést kíván, a Bizottság a tagállamok igazolt kérésére vagy saját kezdeményezésére határozhat sürgősségi intézkedésekről, amelyek nem tarthatnak tovább hat hónapnál. A Bizottság új határozatot hozhat a rendkívüli intézkedések kiterjesztésére, amely nem tarthat tovább hat hónapnál.

(2)      A tagállamoknak egyszerre kell közölniük a kérést a Bizottsággal, a többi tagállammal és az érintett regionális tanácsadó testületekkel. Az írásos véleményeket a Bizottsághoz a kérelem kézhezvételétől számított öt munkanapon belül lehet benyújtani.

A Bizottság az (1) bekezdésben említett kérelem kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül hozza meg döntését.

[…]”

9.        A 2371/2002 rendelet 20. cikke (A halászati lehetőségek elosztása) szerint:

„(1)      A Tanács – a Bizottság javaslatára többségi szavazattal [helyesen: minősített többséggel] – határoz a fogás és/vagy a halászati erőkifejtés korlátozásairól és a halászati lehetőségek elosztásáról a tagállamok között, valamint az e korlátozásokkal kapcsolatos feltételekről. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy minden tagállam számára viszonylagos stabilitást kell biztosítani a halászati tevékenységben minden állomány és halászati terület vonatkozásában.

(2)      Amikor a Közösség új halászati lehetőségeket hoz létre, a Tanács határoz e lehetőségek elosztásáról, számításba véve minden tagállam érdekeit.

(3)      Minden tagállam – a közösségi joggal összhangban – határoz a lobogója alatt hajózó hajókra vonatkozóan a tagállam számára kiosztott halászati lehetőségek elosztásának módszeréről. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az elosztás módszeréről.

(4)      A Tanács létrehozza a harmadik országok számára a közösségi vizeken elérhető halászati lehetőségeket, és e lehetőségeket harmadik országok között osztja el.

(5)      A tagállamok, miután a Bizottságot erről értesítették, elcserélhetik a számukra kiosztott halászati lehetőségek egészét vagy egy részét.”

10.      A 2371/2002 rendelet 26. cikke (A Bizottság felelőssége) értelmében:

„(1)      A Bizottság Szerződés szerinti felelősségének sérelme nélkül a Bizottság értékeli és ellenőrzi a közös halászati politika szabályainak a tagállamok által történő alkalmazását, és elősegíti közöttük a koordinációt és az együttműködést.

(2)      Ha nyilvánvaló, hogy a közös halászati politika védelmi, ellenőrzési, felügyeleti valamint végrehajtási szabályait nem tartják be, és ez az élő vízi erőforrásokra [helyesen: az élő vízi erőforrások védelmére] vagy a közösségi ellenőrzési és végrehajtási rendszer működésére nézve – sürgős intézkedést téve szükségessé – komoly fenyegetést jelent, a Bizottság írásban tájékoztatja az érintett tagállamot megállapításairól, és legalább 15 napos határidőt tűz ki a szabályoknak való megfelelés igazolására és a véleménynyilvánításra. A Bizottság figyelembe veszi a tagállamok véleményét a (3) bekezdés szerint meghozható bármilyen lépésre vonatkozóan.

(3)      Ha nyilvánvaló annak kockázata, hogy egy adott földrajzi területen végzett halászati tevékenység az élő vízi erőforrásokra [helyesen: erőforrások védelmére] nézve komoly veszélyt jelenthet, a Bizottság megelőző intézkedéseket hoz [helyesen: hozhat].

Ezeknek az intézkedéseknek arányosnak kell lenniük az élő vízi erőforrásokat [helyesen: erőforrások védelmét] fenyegető komoly veszély kockázatának mértékével.

Az intézkedések nem léphetik túl a háromhetes időtartamot. Meghosszabbíthatóak legfeljebb hat hónapra, ha ez szükséges az élő vízi erőforrások védelméhez, a 30. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárás szerint hozott határozattal.

Az intézkedéseket azonnal vissza kell vonni, ha a Bizottság úgy találja, hogy a kockázat már nem áll fenn.

(4)      Abban az esetben, ha a tagállam vonatkozásában a kvóta, a kiosztott vagy elérhető halászati részesedés kimerítettnek tekinthető, a Bizottság a rendelkezésre álló információ alapján azonnal beszüntetheti a halászati tevékenységeket.

[…]”

B –    A kékúszójú tonhal védelmére irányuló nemzetközi intézkedések

11.      Az Atlanti‑óceánban élő tonhalak védelme érdekében 1966. május 14‑én aláírták az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezményt, amely 1969. március 21‑én lépett hatályba (a továbbiakban: a tonhalfélék védelméről szóló egyezmény)(9). Ezen egyezmény alapvető célja az együttműködés e halaknak egy olyan szinten történő megőrzésében, amely élelmezési és egyéb célokra az elérhető legnagyobb fenntartható fogásmennyiséget teszi lehetővé. Az egyezmény végrehajtása érdekében a szerződő felek létrehoztak egy nemzetközi bizottságot az atlanti tonhalfélék védelmére (International Commission for the Conservation of Atlantic Tunas, a továbbiakban: ICCAT),(10) amely tudományos bizonyítékokkal alátámasztott ajánlásokat készíthet az egyezményi területen halászható tonhalfélék és tonhalszerűek állományainak az elérhető legnagyobb fenntartható fogásmennyiséget biztosító szinten való megőrzésére vonatkozóan.(11)

12.      A Közösség ehhez az egyezményhez a Közösségnek az 1984. július 10‑én Párizsban aláírt, az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezmény részes államai meghatalmazottai konferenciájának záróokmányához csatolt jegyzőkönyvvel módosított egyezményhez történő csatlakozásáról szóló, 1986. június 9‑i 86/238/EGK tanácsi határozattal(12) csatlakozott.

C –    A kékúszójú tonhal halászatára vonatkozó uniós rendelkezések

1.      Az 1559/2007/EK rendelet

13.      A tonhalfélék védelme érdekében az Unió elfogadta az Atlanti‑óceán keleti részén és a Földközi‑tengerben élő kékúszójútonhal‑állományra vonatkozó többéves helyreállítási terv létrehozásáról és az 520/2007 rendelet módosításáról szóló, 2007. december 17‑i 1559/2007/EK tanácsi rendeletet(13) (a továbbiakban: 1559/2007 rendelet).

14.      Az 1559/2007 rendelet 3. cikke szerint:

„Az ICCAT által az Atlanti‑óceán keleti részén és a Földközi‑tengerben élő kékúszójú tonhalra vonatkozóan a szerződő felek számára meghatározott teljes kifogható mennyiségek a következők

– 2008‑ban: 28 500 tonna,

– 2009‑ben: 27 500 tonna,

– 2010‑ben: 25 500 tonna.

[…]”

15.      Az 1559/2007 rendelet 4. cikke szerint:

„(1)      Minden egyes tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy hajóinak és tonhalcsapdáinak halászati erőkifejtése arányban álljon az Atlanti‑óceán keleti részén és a Földközi‑tengerben élő kékúszójú tonhalra vonatkozóan az említett tagállam rendelkezésére álló halászati lehetőségekkel.

(2)      Minden egyes tagállam éves halászati tervet készít azokra a hajókra és tonhalcsapdákra vonatkozóan, amelyek kékúszójú tonhal halászatára szolgálnak az Atlanti‑óceán keleti részén és a Földközi‑tengeren. Azok a tagállamok, amelyek esetében a kékúszójú tonhalra vonatkozó kvóta a közösségi kvóta 5%‑a alatt van, halászati tervükben a kvótagazdálkodásra irányuló egyedi módszert fogadhatnak el, mely esetben a (3) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók.

[…]”

16.      Az 1559/2007 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„(2)      Az Atlanti‑óceán keleti részén és a Földközi‑tengeren a kékúszójú tonhal erszényes kerítőhálóval történő halászata a július 1‑jétől december 31‑ig tartó időszakban tilos.”

2.      A 40/2008/EK rendelet

17.      A bizonyos halállományokra és halállománycsoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások hatálya alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2008. évre történő meghatározásáról szóló, 2008. január 16‑i 40/2008/EK tanácsi rendelet(14) (a továbbiakban: 40/2008 rendelet) rögzítette az egyes halfajtákra engedélyezett, a tagállamok között felosztott fogási mennyiségeket. Ezen rendelet ID. melléklete alapján a kékúszójú tonhal Unió számára megállapított fogási kvótája 2008‑ban 16 210,75 tonna, amelyen a különböző tagállamok az alábbiak szerint osztoznak:

–        Ciprus: 149,44 tonna,

–        Görögország: 277,46 tonna,

–        Spanyolország: 5378,76 tonna,

–        Franciaország: 5306,73 tonna,

–        Olaszország: 4188,77 tonna,

–        Málta: 343,54 tonna,

–        Portugália: 506,06 tonna,

–        a többi tagállam: 60 tonna.

18.      A rendelet a teljes kifogható mennyiségeket (Total Allowable Catch, TAC) az Atlanti‑óceánnak a nyugati hosszúság 45°‑tól keletre eső és a Földközi‑tengerre kiterjedő halászati övezetében 2008‑ra 28 500 tonnában állapította meg.

3.      A 446/2008/EK rendelet

19.      A 40/2008 rendeletben 2008‑ra megállapított kvótákat a kékúszójú tonhalra vonatkozó egyes 2008. évi kvótáknak a közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozataláról szóló 2847/93/EGK tanácsi rendelet 21. cikkének (4) bekezdése alapján történő kiigazításáról szóló, 2008. május 22‑i 446/2008/EK bizottsági rendelet(15) (a továbbiakban: 446/2008 rendelet) később módosította. A rendelet elfogadására azért került sor, mert Franciaország és Olaszország túllépte a kékúszójú tonhalra megállapított 2007. évi kvótájukat. Ezen államok kvótáját 2008‑ban csökkentették, a levont mennyiséget pedig Görögország, Spanyolország, Ciprus, Málta és Portugália között osztották fel.

20.      Az egyes tagállamok kiigazított kvótáját 2008‑ra az alábbiak szerint állapították meg:

–        Ciprus: 303,54 tonna,

–        Görögország: 477,46 tonna,

–        Spanyolország: 5428,46 tonna,

–        Franciaország: 4894,19 tonna,

–        Olaszország: 4162,71 tonna,

–        Málta: 365,44 tonna,

–        Portugália: 518,96 tonna,

–        a többi tagállam: 60 tonna.

4.      Az 530/2008 rendelet

21.      Az 530/2008 rendeletet a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján fogadták el.

22.      Az 530/2008 rendelet (6), (7) és (8) preambulumbekezdése az alábbi megállapításokat tartalmazza:

„(6)      A Bizottság birtokában lévő adatok és a bizottsági ellenőrök által az érintett tagállamokban tett ellenőrző látogatások során gyűjtött információk szerint a Görögország, Franciaország, Olaszország, Ciprus és Málta lobogója alatt közlekedő vagy ezekben a tagállamokban lajstromozott erszényes kerítőhálós hajók számára az Atlanti‑óceánon a nyugati hosszúság 45°‑ától keletre és a Földközi‑tengeren folytatandó kékúszójútonhal‑halászatra odaítélt halászati lehetőségeket 2008. június 16‑tól kimerítettnek kell tekinteni, valamint a Spanyolország lobogója alatt közlekedő vagy ebben a tagállamban lajstromozott erszényes kerítőhálós hajók számára ugyanezen állomány halászatára odaítélt halászati lehetőségeket 2008. június 23‑tól kimerítettnek kell tekinteni.

(7)      Az Atlanti‑óceán keleti részében és a Földközi‑tengeren élő kékúszójútonhal‑állomány összeomlásához vezető főbb lehetséges tényezők közül az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) tudományos bizottsága a flotta többletkapacitását emelte ki. A flotta többletkapacitása nagymértékben hozzájárul a megengedhető szintek felett folytatott halászathoz. Ezen túlmenően egyetlen erszényes kerítőhálós hajó napi fogási kapacitása is annyira magas, hogy nagyon hamar elérhető vagy meg is haladható a megengedett fogási szint. E körülmények között a kékúszójútonhal‑állomány védelmét komolyan veszélyezteti az említett flotta általi túlhalászás.

(8)      A kékúszójú tonhal 2008‑as halászati idénye során a Bizottság szigorúan ellenőrizte, hogy a tagállamok a vonatkozó közösségi jogszabályokban szereplő valamennyi követelményt betartják‑e. A Bizottság birtokában lévő adatok és a bizottsági ellenőrök által gyűjtött információk szerint az érintett tagállamok nem tartották be teljes mértékben az 1559/2007/EK rendeletben szereplő követelményeket.”

23.      Az 530/2008 rendelet 1., 2. és 3. cikke szerint:

„1. cikk

A Görögország, Franciaország, Olaszország, Ciprus és Málta lobogója alatt közlekedő vagy ezekben a tagállamokban lajstromozott hajók által az Atlanti‑óceánon a nyugati hosszúság 45°‑ától keletre és a Földközi‑tengeren erszényes kerítőhálóval folytatott kékúszójútonhal‑halászat 2008. június 16‑tól kezdődően tilos.

Ettől az időponttól kezdve az e hajók által fogott, az adott állományba tartozó egyedek fedélzeten való tárolása, halketrecben történő hizlalása vagy tenyésztése [helyesen: hizlalási vagy tenyésztési célú halketrecbe helyezése], átrakodása, átszállítása vagy kirakodása is tilos.

2. cikk

A Spanyolország lobogója alatt közlekedő vagy ebben a tagállamban lajstromozott hajók által az Atlanti‑óceánon a nyugati hosszúság 45°‑ától keletre és a Földközi‑tengeren erszényes kerítőhálóval folytatott kékúszójútonhal‑halászat 2008. június 23‑tól kezdődően tilos.

Ettől az időponttól kezdve az e hajók által fogott, az adott állományba tartozó egyedek fedélzeten való tárolása, halketrecben történő hizlalása vagy tenyésztése [helyesen: hizlalási vagy tenyésztési célú halketrecbe helyezése], átrakodása, átszállítása vagy kirakodása is tilos.

3. cikk

(1)      A második bekezdésre [helyesen: (2) bekezdésre] figyelemmel 2008. június 16‑tól kezdődően a közösségi gazdasági szereplők közösségi vizeken vagy közösségi kikötőkben nem fogadhatják az erszényes kerítőhálós hajók által az Atlanti‑óceánon a nyugati hosszúság 45°‑ától keletre és a Földközi‑tengeren fogott kékúszójútonhal‑egyedeket kirakodásra, halketrecben történő hizlalásra vagy tenyésztésre [helyesen: hizlalási vagy tenyésztési célú halketrecbe helyezésre] és átrakodásra.

(2)      A Spanyolország lobogója alatt közlekedő vagy ebben a tagállamban lajstromozott hajók által az Atlanti‑óceánon a nyugati hosszúság 45°‑ától keletre és a Földközi‑tengeren erszényes kerítőhálóval fogott kékúszójú tonhalak közösségi vizeken vagy közösségi kikötőkben történő kirakodása, halketrecben történő hizlalása vagy tenyésztése [helyesen: hizlalási vagy tenyésztési célú halketrecbe helyezése] és átrakodása 2008. június 23‑ig engedélyezett.”

24.      Az 530/2008 rendelet 2008. június 13‑án lépett hatályba.

III – A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

25.      A felperes, a máltai székhelyű AJD Tuna Ltd a tonhal tenyésztésével és hizlalásával foglalkozó ágazatban tevékenykedik. A felperes a tulajdonosa két, a tonhal tenyésztését és hizlalását szolgáló halgazdaságnak. Az egyik halgazdaság kapacitása 2500 tonna, míg a másiké 800 tonna. A felperes fő tevékenysége a Földközi‑tengerből élve kifogott kékúszójú tonhal felvásárlásából, annak tenyésztéséből és hizlalásából, valamint a tonhal Közösségen belüli és Közösségen kívüli vállalkozások részére történő eladásából áll. A felperes által végzett tenyésztési és hizlalási tevékenységet az ICCAT engedélyezte, és éves szinten 3200 tonna kékúszójú tonhal tenyésztési és hizlalási célú felvásárlására adott engedélyt.

26.      A 2008‑as halászidény alatt az Európai Bizottság elfogadta az Atlanti‑óceánon a nyugati hosszúság 45 ‑ától keletre és a Földközi‑tengeren kékúszójú tonhalra irányuló halászatot folytató erszényes kerítőhálós hajók vonatkozásában sürgősségi intézkedéseket bevezető 530/2008 rendeletet. Ez a rendelet megtiltja az erszényes kerítőhálóval folytatott kékúszójútonhal‑halászatot a Görögország, Franciaország, Olaszország, Ciprus és Málta lobogója alatt közlekedő hajók számára 2008. június 16‑tól, a Spanyolország lobogója alatt közlekedő hajók számára pedig 2008. június 23‑tól. Ezért a máltai mezőgazdasági minisztérium mezőgazdasági és halászati igazgatója (a továbbiakban: mezőgazdasági és halászati igazgató) eltiltotta a felperest attól, hogy tenyésztési és hizlalási tevékenysége céljából kékúszójú tonhalat vásároljon fel és importáljon. A mezőgazdasági és halászati igazgató tiltó határozata nem pusztán a Közösség vizeiben kifogott tonhalra, hanem a Közösség vizein kívül, harmadik országok lobogója alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajókkal kifogott kékúszójú tonhalra is kiterjedt.

27.      A felperes 2008. június 16‑ig 465 500 kilogramm kékúszójú tonhalat vásárolt fel, és a számára odaítélt kvóta eléréséhez még 1 369 829 kilogrammot kellett volna beszereznie. Az 530/2008 rendelet 3. cikke alapján előírt tilalom következtében a felperes még a Közösségen kívüli kékúszójútonhal‑halászokkal való üzletkötés útján sem tudta megvásárolni a számára odaítélt kékúszójútonhal‑kvóta fennmaradó részét. Ezért a kérdést előterjesztő bíróság előtt kártérítés iránti keresetet nyújtott be a mezőgazdasági és halászati igazgató ellen.

28.      Ilyen körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság 2009. június 4‑i határozatával az eljárást felfüggesztette, és az EK 234. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1.      Érvénytelen‑e az 530/2008/EK bizottsági rendelet azon okból, hogy sérti a[z EK 253. cikket], amennyiben nem állapítja meg kielégítően a fenti rendelet 1., 2. és 3. cikkében előírt sürgősségi intézkedések meghozatalának indokait, és amennyiben nem ad kellően világos képet az ezen intézkedések alapjául szolgáló okokról?

2.      Érvénytelen‑e az 530/2008/EK bizottsági rendelet azon okból, hogy sérti a 2371/2002 tanácsi rendelet 7. cikkének (1) bekezdését, amennyiben preambulumbekezdéseiben nem igazolja megfelelően i. a halászati tevékenységgel okozott, a halászati erőforrások vagy a tengeri ökoszisztéma védelmére vonatkozó komoly fenyegetettség fennállását és ii. az azonnali intézkedés szükségességét?

3.      Érvénytelen‑e az 530/2008/EK bizottsági rendelet azon okból, hogy a meghozott intézkedések megfosztják a Közösségen belüli gazdasági szereplőket, így a felperest is, a 2008. május 22‑i 446/2008 bizottsági rendelet 1. cikkén és a 2002. december 20‑i 2371/2002 tanácsi rendelet 2. cikkén alapuló jogos bizalomtól?

4.      Érvénytelen‑e az 530/2008/EK bizottsági rendelet 3. cikke azon okból, hogy sérti az arányosság elvét, amennyiben azt vonja maga után, hogy i. egyetlen Közösségen belüli gazdasági szereplő sem gyakorolhatja a tonhal kirakodását, illetve tenyésztési vagy hizlalási célú halketrecbe helyezését, még az olyan tonhal vonatkozásában sem, amelyet korábban és az 530/2008 bizottsági rendelettel teljes összhangban fogtak ki; és ii. egyetlen Közösségen belüli gazdasági szereplő sem folytathatja ezeket a tevékenységeket azon tonhal vonatkozásában, amelyet olyan halászok fogtak ki, akiknek a hajója nem az 530/2008 bizottsági rendelet 1. cikkében felsorolt tagállamok lobogója alatt közlekedik, még akkor sem, ha a tonhalat az atlanti tonhal védelméről szóló nemzetközi egyezményben lefektetett kvótákkal összhangban fogták ki?

5.      Érvénytelen‑e az 530/2008/EK bizottsági rendelet azon okból, hogy sérti az arányosság elvét, amennyiben a Bizottság nem tudta alátámasztani, hogy az általa meghozni kívánt intézkedés hozzájárul a tonhalállomány helyreállításához?

6.      Érvénytelen‑e az 530/2008/EK bizottsági rendelet azon okból, hogy a meghozott intézkedések ésszerűtlenek és állampolgársági alapon hátrányosan megkülönböztetők az EK 12. cikk értelmében, amennyiben a fenti rendelet különbséget tesz a spanyol lobogó alatt, valamint a görög, francia, olasz, ciprusi és máltai lobogó alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók között, és amennyiben ezt a hat tagállamot megkülönbözteti a többi tagállamtól?

7.      Érvénytelen‑e az 530/2008/EK bizottsági rendelet azon okból, hogy az Európai Unió alapjogi chartájának 47. cikke által védett igazságszolgáltatási elveket figyelmen kívül hagyta, amennyiben az érdekelt felek és a tagállamok nem kaptak lehetőséget arra, hogy előterjeszthessék írásos véleményeiket a döntés meghozatala előtt?

8.      Érvénytelen‑e az 530/2008/EK bizottsági rendelet azon okból, hogy figyelmen kívül hagyta a kontradiktórius eljárás elvét (audi alteram partem), mint a közösségi jog általános elvét, amennyiben az érdekelt felek és a tagállamok nem kaptak lehetőséget arra, hogy előterjeszthessék írásos véleményeiket a döntés meghozatala előtt?

9.      Érvénytelen‑e a 2371/2002/EK tanácsi rendelet 7. cikkének (2) bekezdése azon okból, hogy figyelmen kívül hagyta a kontradiktórius eljárás elvét (audi alteram partem), mint a közösségi jog általános elvét, és/vagy az Európai Unió alapjogi chartájának 47. cikke által védett igazságszolgáltatási elveket, következésképpen pedig érvénytelen‑e az 530/2008/EK bizottsági rendelet abból az okból, hogy az a 2371/2002/EK tanácsi rendeleten alapult?

10.      Abban az esetben, ha a Bíróság úgy határoz, hogy az 530/2008/EK bizottsági rendelet érvényes, úgy kell‑e ezt a rendeletet értelmezni, hogy a 3. cikkében elfogadott intézkedések eltiltják a Közösségen belüli gazdasági szereplőket attól is, hogy az Atlanti‑óceánon a nyugati hosszúság 45°‑ától keletre és a Földközi‑tengeren harmadik ország lobogója alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók által kifogott kékúszójú tonhalat fogadjanak kirakodásra, hizlalási vagy tenyésztési célú halketrecbe helyezésre és átrakodásra a közösségi vizekben vagy kikötőkben?”

IV – A Bíróság előtti eljárás

29.      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 2009. június 17‑én érkezett a Bírósághoz. Az eljárás írásbeli szakasza során az AJD Tuna, a máltai, a görög és az olasz kormány, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság terjesztette elő észrevételeit. A 2010. május 20‑án tartott tárgyaláson az AJD Tuna, a görög és az olasz kormány, a Tanács és a Bizottság képviselői szóbeli észrevételeket terjesztettek elő, és megválaszolták a Bíróság által feltett kérdéseket.

V –    A felek érvei

A –    Első és második kérdés

30.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdés arra vonatkozik, hogy az 530/2008 rendelet megfelelő indokolást tartalmaz‑e.

31.      Az AJD Tuna társaság, valamint a máltai, a görög és az olasz kormány úgy vélik, hogy az 530/2008 rendelet nem tartalmaz megfelelő indokolást. A rendelet preambulumbekezdései pontos hivatkozás vagy részletezés nélkül ismétlik meg azokat az információkat, amelyek a Bizottság rendelkezésére álltak. Az információk pontatlansága folytán az érdekelt feleknek nem volt lehetősége a rendelet alapjául szolgáló ténybeli indokok megismerésére. Az indokolási kötelezettség annál is inkább fontos lett volna, mivel az 530/2008 rendelet olyan sürgősségi intézkedéseket tartalmaz, amelyek elfogadása csak kivételes körülmények között lehetséges. A Bizottságnak pontos adatokkal kellene bizonyítania a kékúszójú tonhal védelmét érintő súlyos fenyegetettség fennállását és az azonnali intézkedések szükségességét. E felek szerint a kvóták kimerítésére való egyszerű hivatkozás nem igazolja a sürgősségi intézkedéseket.

32.      A Bizottság úgy véli, hogy az 530/2008 rendelet a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata alapján megfelelő indokolást tartalmaz.(16) A Bizottság szerint a rendelet preambulumbekezdései minden kétséget kizáróan egyértelmű indokokat tartalmaznak, amelyek alapján a Bizottság előzetesen leállította a kékúszójú tonhal erszényes kerítőhálóval történő halászatát. A rendelet preambulumbekezdései ténylegesen tartalmazzák a jogalapot, a halászati kvóták túllépésének kockázatát és a tagállamok kötelezettségszegését az 1559/2007 rendelet vonatkozásában. Az indokolási kötelezettség nem jelenti azt, hogy a Bizottság által megállapított valamennyi technikai és tudományos adatot részletesen be kell mutatni. Az indokolási kötelezettség ezenkívül nem veszélyeztetheti a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárás lényegét sem.

33.      A Bizottság kiemeli, hogy az 530/2008 rendelet 3. cikke szerinti, a kékúszójú tonhal kirakodására vonatkozó tilalom azért volt szükséges, hogy erősítse az erszényes kerítőhálóval történő halászatra vonatkozó tilalmat. Elismeri ugyanakkor, hogy a halászatot tiltó intézkedést a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján ugyanúgy elfogadhatta volna, mint e rendelet 26. cikke alapján. Azt állítja, hogy a szóban forgó intézkedések elfogadására irányuló eljárást először a 2371/2002 rendelet 26. cikkének (2) bekezdése alapján indította meg, ám ezt követően úgy döntött, hogy a sürgősségi intézkedéseket e rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján fogadja el.

34.      Ami a súlyos fenyegetettség fennállásának bizonyítását illeti, a Bizottság jelzi, hogy ebben az ügyben a 2371/2002 rendelet 2. cikkében foglalt elővigyázatosság elvének megfelelően kell eljárnia, azaz veszély vagy kockázat fennállása esetén, a bizonyosság megkövetelése nélkül.

B –    Harmadik kérdés

35.      A kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdésében arra keresi a választ, hogy a megtámadott rendelet sérti‑e azon gazdasági szereplők jogos bizalmát, akik számára a 2008. évre kvótát biztosítottak.

36.      Az AJD Tuna társaság hangsúlyozza, hogy a halászokkal való szerződéskötéskor a tagállamok számára biztosított kvótákból indult ki. Álláspontja szerint a Bizottság azzal, hogy váratlanul felfüggesztette a kékúszójú tonhal halászatát, jóllehet a kvótákat még nem merítették ki, megsértette a jogos bizalmát. Úgy véli egyébként, hogy a Bizottságnak nincs hatásköre arra, hogy a tevékenységek gyakorlását megtiltsa azon vállalkozások számára, amelyek tevékenysége a halak kifogását követő időszakra vonatkozik.

37.      Az olasz kormány úgy véli, hogy amennyiben a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek, a jogos bizalom nem képezheti akadályát a megtámadott rendelet érvényességének.

38.      A Bizottság kiemeli, hogy az AJD Tuna társaság soha semmilyen biztosítékot nem kapott arra nézve, hogy azok a halászok, akikkel szerződést kötött, szükségszerűen ki is fogják fogni azt a tonhal mennyiséget, amelyet számára biztosítottak. A kvóták kimerítése vagy az élő vízi erőforrások védelmét érintő súlyos fenyegetettség esetén egyébként is lehetőség lenne a kékúszójútonhal‑halászat felfüggesztésére. A Bizottság felsorol néhány, ilyen intézkedéseket tartalmazó rendeletet.

C –    Negyedik kérdés

39.      A kérdést előterjesztő bíróság negyedik kérdése arra vonatkozik, hogy a megtámadott rendelet sérti‑e az arányosság elvét azáltal, hogy egyrészt megtiltja a kékúszójú tonhal kirakodását, illetve hizlalási és tenyésztési célú halketrecbe helyezését, és azáltal, hogy ugyanezt tiltja a 2008. június 16‑át megelőzően kifogott tonhalra is, másrészt ezt a tevékenységet azokra a hajókra vonatkozóan is megtiltja, amelyeket az 530/2008 rendelet 1. cikke nem említ, annak ellenére, hogy a tonhalat az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezményben lefektetett kvótákkal összhangban fogták ki.

40.      Az AJD Tuna társaság úgy véli, hogy a megtámadott rendelet nem felel meg az arányosság elvének, mivel nem teremti meg az egyensúlyt a környezetvédelem követelménye és a gazdasági szereplőknek okozott túlzott érdeksérelem elkerülésére vonatkozó követelmény között. A megtámadott rendelettel a Bizottság kizárólag a környezetvédelem érdekét tartotta szem előtt, anélkül hogy a gazdasági szereplők érdekeit figyelembe vette volna.

41.      A görög és az olasz kormány úgy vélik, hogy a tiltó intézkedés aránytalan a kékúszójútonhal‑állomány védelmének céljához képest. Aránytalannak minősül arra tekintettel is, hogy a spanyol halászok hét nappal tovább folytathatták a halászatot.

42.      A Bizottság kiemeli, hogy az 530/2008 rendelet 3. cikkének megfogalmazása nem teljesen egyértelmű, és hogy ez a rendelet kizárólag a 2008. június 16‑át, illetve a 2008. június 23‑át követően kifogott tonhalra vonatkozik. Ezt az értelmezést támasztja alá a rendelet többi rendelkezésének tartalma is. A Bizottság egyebekben jelzi, hogy az 530/2008 rendelet 3. cikkében foglalt tilalom a rendelet 1. és 2. cikkében felsorolt államokon kívüli államok lobogója alatt közlekedő hajókra is vonatkozik. Álláspontja szerint a tilalom nem aránytalan, mivel a rendelkezésére álló információk alapján a harmadik országok hajói szintén kimerítették saját kvótáikat, és ezek a hajók nem tartották tiszteletben az ICCAT ajánlásait.

D –    Ötödik kérdés

43.      A kérdést előterjesztő bíróság ötödik kérdése arra irányul, hogy sérti‑e az arányosság elvét az 530/2008 rendelet azáltal, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az általa meghozni kívánt intézkedés hozzájárul a tonhalállomány helyreállításához.

44.      Az AJD Tuna társaság úgy véli, hogy a már kifogott, illetve a megtámadott rendelet 1. cikkében felsorolt államokon kívüli államok lobogója alatt közlekedő hajók által fogott kékúszójú tonhal kirakodására és halketrecbe helyezésére vonatkozó tilalom nincs hatással a kékúszójú tonhal állományának védelmére. A Bizottság nem bizonyította, hogy a megtámadott rendeletben foglalt tilalom hiányában a kékúszójú tonhal állománya súlyosan sérülne.

45.      A máltai kormány kiemeli, hogy a tilalom nem eredményezte a kékúszójútonhal‑állomány védelmét, mivel az a Közösségen kívüli halászok tevékenységét nem érinti.

46.      A Bizottság jelzi, hogy a kékúszójú tonhal állományának helyreállítását a TAC rendszer és az ICCAT által rögzített kvóták biztosítják. A 2008‑ra megállapított kvóták túllépésének elkerülése érdekében olyan intézkedést hozott, amelynek hatása az állomány védelme.

E –    Hatodik kérdés

47.      A kérdést előterjesztő bíróság hatodik kérdésében lényegében arra keresi a választ, hogy a megtámadott rendelet sérti‑e az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, mivel e rendelet a tilalmat különböző időpontban léptette hatályba a spanyol hajók és a többi tagállam hajói vonatkozásában.

48.      Az AJD Tuna társaság és a görög kormány álláspontja szerint a spanyol hajók és a többi tagállam hajói közötti megkülönböztetés nem igazolt. Ez a különbségtétel a Bizottság intézkedéseinek sürgősségét figyelembe véve még kevésbé igazolható. Amennyiben az intézkedés meghozatala a kékúszójú tonhal állományának fenntartásához sürgős és szükséges volt, akkor nem igazolható, hogy a spanyol hajók még egy héttel tovább halászhatták és rakodhatták ki a kékúszójú tonhalat.

49.      A Bizottság kiemeli, hogy a spanyol hajók a többi hajóhoz képest eltérő helyzetben voltak, tekintettel a hajók számára a Spanyolországnak biztosított kvótához képest. Nem állt fenn kockázat arra nézve, hogy e hajók 2008. június 23‑a előtt túllépik a kvótát.

F –    Hetedik és nyolcadik kérdés

50.      A kérdést előterjesztő bíróság hetedik és nyolcadik kérdésében azt kérdezi, hogy sérült‑e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke és a kontradiktórius eljárás elve azáltal, hogy az érdekelt felek és a tagállamok egyáltalán nem kaptak lehetőséget arra, hogy a döntés elfogadását megelőzően előterjesszék írásos véleményüket.

51.      Az AJD Tuna társaság úgy véli, hogy a megtámadott rendelet elfogadása előtt meg kellett volna őt hallgatni; a Bizottság ezért megsértette a kontradiktórius eljárás elvét és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét.

52.      Az olasz kormány úgy véli, a Bizottságnak a 2371/2002 rendelet 26. cikke alapján kell az intézkedéseket meghoznia, amely a tagállamok tájékoztatására vonatkozó rendszert is magában foglalja. Az említett rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárás lefolytatásával a Bizottság megsértette a Charta 47. cikkét és a kontradiktórius eljárás elvét.

53.      A Bizottság és a Tanács hangsúlyozzák, hogy a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése nem írja elő az érdekelt felekkel való egyeztetést. Jelzik, hogy a Charta 47. cikke a bíróság pártatlanságát szabályozza, amely ebben az esetben nem alkalmazható. A Charta 41. cikke kizárólag egyedi esetekre vonatkozik.

G –    Kilencedik kérdés

54.      Ebben a kérdésben a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy érvénytelen‑e a 2371/2002 tanácsi rendelet 7. cikke azért, mert a sürgősségi intézkedéseket meg lehet hozni, anélkül hogy az érdekelt felek és a tagállamok a döntés meghozatala előtt lehetőséget kapnának írásos véleményük előterjesztésére, megsértve ezáltal a kontradiktórius eljárás elvét és a Chartában foglalt alapjogokat.

55.      Az AJD Tuna társaság úgy véli, hogy az 530/2008 rendelet elfogadása előtt meg kellett volna őt hallgatni, és hogy a 2371/2002 rendelet 7. cikke sérti a kontradiktórius eljárás elvét, valamint a Charta 41. és 47. cikkét, mivel ezt a lehetőséget nem írja elő.

56.      A Bizottság e kérdéssel kapcsolatban ugyanazt az álláspontot képviseli, mint a hetedik és nyolcadik kérdés esetében.

57.      A Tanács fenntartja, hogy a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése érvénytelen. Úgy véli, hogy jóllehet a kontradiktórius eljárás elve a közösségi jog egyik alapvető elve, amelyet valamennyi közigazgatási eljárás során alkalmazni kell, de a kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartására vonatkozó követelményt nem lehet a jogalkotási eljárásba is átültetni, amelynek során általános hatályú aktusok elfogadására kerül sor.

H –    Tizedik kérdés

58.      A kérdést előterjesztő bíróság tizedik kérdése arra vonatkozik, hogy az 530/2008 rendelet 3. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az megtiltja a Közösségen belüli gazdasági szereplők számára a harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajók által erszényes kerítőhálóval fogott kékúszójú tonhal kirakodását és hizlalási vagy tenyésztési célú halketrecbe helyezését.

59.      Az AJD Tuna társaság és a Bizottság álláspontja szerint az 530/2008 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy a tilalom a harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajók által kifogott kékúszójú tonhal kirakodására is kiterjed.

60.      Az olasz kormány ezzel szemben úgy véli, hogy az 530/2008 rendeleten alapuló halászati tilalom kizárólag azon harmadik országok lobogója alatt közlekedő hajókra vonatkozik, amelyekre a rendelet utal.

VI – A főtanácsnok értékelése

A –    Bevezetés

61.      A jelen ügy egy egyre jobban veszélyeztetett állatfaj,(17) a kékúszójú tonhal védelme érdekében folytatott küzdelem keretei közé helyezhető. A veszélyeztetett fajok között a kékúszójú tonhal súlyosan veszélyeztetett állatfajnak minősül,(18) amelynek állománya napjainkig körülbelül 85%‑kal csökkent.(19) Ennek következtében nemzetközi szinten számos törekvés irányul ezen állatfaj védelmére, különösen az ICCAT keretei között. A kékúszójú tonhal állományának helyreállítása érdekében az ICCAT előírta a teljes kifogható mennyiségek (Total Allowable Catch vagy TAC) fokozatos csökkentését, egyes területeken és időszakokban halászati korlátozásokat vezetett be, meghatározta a kékúszójú tonhal új, legkisebb fogható méretét, sport‑ és szabadidős horgászati tevékenységre vonatkozó intézkedéseket, valamint ellenőrzési intézkedéseket fogadott el, és a kékúszójútonhal‑állomány helyreállítási terve hatékony végrehajtásának biztosítására rendelkezett az ICCAT nemzetközi ellenőrzési rendszerének alkalmazásáról.(20) Az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretei között ez év márciusában a kékúszójú tonhal nemzetközi kereskedelmének teljes tilalmára vonatkozó javaslatot nyújtottak be, de ezt a javaslatot nem fogadták el.

62.      A kékúszójú tonhal veszélyeztetettségi fokára tekintettel, annak védelme érdekében az Európai Unió szintén erőfeszítéseket tett, és az 1559/2007 rendelettel az Atlanti‑óceán keleti részén és a Földközi‑tengerben élő kékúszójútonhal‑állományra vonatkozó többéves helyreállítási tervet fogadott el. Ez a rendelet előírja a teljes kifogható mennyiségek évenkénti fokozatos csökkentését,(21) és kizárólag január 1‑je és június 30‑a között engedélyezi a kékúszójú tonhal halászatát,(22) rendelkezéseket tartalmaz például a kékúszójú tonhal legkisebb fogható méretére vonatkozóan,(23) továbbá felügyeleti intézkedéseket, ezen belül többek között kötelező fogási jelentéseket ír elő.(24) Az egyes tagállamok számára a kékúszójú tonhal halászatára vonatkozó kvótákat az Unión belül a 40/2008 rendelet állapítja meg, amely kvótákat a 446/2008 rendelet kiigazította.

63.      A jelen ügy több jogi kérdést is felvet az 530/2008 rendelet érvényességével kapcsolatban, egy kérdést pedig e rendelet értelmezésével kapcsolatban, felmerül továbbá egy kérdés a 2371/2002 rendelet 7. cikkének érvényességével összefüggésben is. A Bizottság e rendelettel megtiltotta ugyanis a Görögország, Franciaország, Olaszország, Ciprus és Málta lobogója alatt közlekedő vagy ezekben a tagállamokban lajstromozott hajók számára az általuk erszényes kerítőhálóval folytatott kékúszójútonhal‑halászatot 2008. június 16‑ától, a Spanyolország lobogója alatt közlekedő vagy ebben a tagállamban lajstromozott hajók számára pedig 2008. június 23‑ától. Szintén megtiltotta az – akár az e hajók, akár harmadik országok hajói által kifogott – kékúszójú tonhal kirakodását, hizlalási vagy tenyésztési célú halketrecbe helyezését, valamint átrakodását.

B –    Első és második kérdés

64.      A kérdést előterjesztő bíróság első és második kérdése – amelyeket tartalmi összefüggésükre tekintettel indokolt együtt vizsgálni – két jogi kérdést érint: egyrészt, hogy a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése megfelelő jogalapot nyújt‑e az 530/2008 rendelet elfogadásához, másrészt pedig, hogy az 530/2008 rendelet megfelelő indokolást tartalmaz‑e.(25)

65.      Mindenekelőtt tehát azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése megfelelő jogalapot nyújt‑e az 530/2008 rendelet elfogadásához, ezt követően pedig azt, hogy ez a rendelet megfelelő indokolást tartalmaz‑e. Más szóval: először meg kell állapítani, hogy a Bizottság ténylegesen rendelkezett‑e bizonyítékkal a kékúszójútonhal‑állomány védelmét érintő súlyos fenyegetettségre vonatkozóan, ami miatt a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján meg kellett tiltani e halfajta halászatát. Ezt követően – amennyiben ez a fenyegetettség valóban fennállt, és a hivatkozott cikk megfelelő jogalapot jelentett – meg kell állapítani, hogy a Bizottság megfelelően indokolta‑e a megtámadott rendeletet.(26)

1.      A 2371/2002 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a megtámadott aktus jogalapjaként való megfelelő jellege

66.      A 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság a tagállamok igazolt kérésére vagy saját kezdeményezésére határozhat sürgősségi intézkedésekről, ha teljesül a következő két feltétel: először is nyilvánvalónak kell lennie az erőforrások védelmére vagy a tengeri ökoszisztémára vonatkozóan a halászati tevékenységből eredő súlyos fenyegetettségnek, és másodsorban az szükséges, hogy ez a fenyegetettség azonnali intézkedést kívánjon. Amint arra a máltai kormány alappal hívja fel a figyelmet, e cikk alkalmazásának második feltétele az elsőtől függ: az azonnali beavatkozás követelménye az élő vízi erőforrások védelmét érintő súlyos fenyegetettség következménye, és viszont, ha ilyen súlyos fenyegetettség nem áll fenn, akkor az azonnali beavatkozás sem szükséges.

67.      A 2371/2002 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének hivatkozott alkalmazási feltételei arra utalnak, hogy az e cikk alapján elfogadott intézkedések kivételesek és szükségesek, valamint hogy főszabályként olyan esetekben kerül sor az elfogadásukra, amikor a halászati tevékenységet teljesen be kell szüntetni, illetve ha a vízi erőforrásokat vagy a tengeri ökoszisztémát érintő helyrehozhatatlan következmények állhatnak be. Ezen intézkedések kivételes és sürgős jellege kitűnik azokból a rendeletekből is, amelyeket a Bizottság e cikk alapján eddig elfogadott. Így például a Bizottság 2003‑ban elfogadta a Balti‑tenger tőkehalállományának helyreállítása érdekében hozott sürgősségi intézkedésekről szóló, 2003. április 14‑i 677/2003/EK rendeletet(27), amellyel meghatározott ideig teljesen megtiltotta ennek a halfajtának a halászatát, mivel az engedélyezett legkisebb méret alatti túlhalászás veszélyeztette az állományt. Ehhez hasonlóan a Bizottság 2005‑ben a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján sürgősségi intézkedést fogadott el, amellyel meghatározott ideig teljesen megtiltotta a szardella halászatát, mivel a tudományos adatok alapján ezen időszak alatt szükségessé vált a szardellaállomány kivételes védelme és helyreállítása.(28)

68.      A 2371/2002 rendelet 7. cikke (1) bekezdése mint az 530/2008 rendelet jogalapja megfelelő jellegének a vizsgálata során tehát mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy az általános megállapítások és a statisztikai adatok alapján valóban a Bizottság rendelkezésére állt‑e a tonhalállomány védelmét érintő azon súlyos fenyegetettségre vonatkozó bizonyíték, amire tekintettel sürgősségi intézkedés elfogadása vált szükségessé. Ennek értékelése során meg kell állapítani, hogy a közösségi agrárpolitika (beleértve a halászatot is) Bizottság általi végrehajtása során összetett gazdasági és társadalmi helyzeteket kell értékelni. Következésképpen a Bizottságot a jelen ügyben megillető mérlegelési jogkör nem kizárólag a meghozandó intézkedések jellegére és hatályára, hanem bizonyos mértékben a tények megállapítására is kiterjed; e keretek között a Bizottság szükség esetén általános megállapításokat és statisztikai adatokat is alapul vehet.(29)

69.      A jelen ügyben a mérlegelés tartalma kapcsán hangsúlyozni kell azt is, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint amennyiben a közösségi jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik – mint a mezőgazdaság területén, ideértve a halászatot is –, a bírósági felülvizsgálatnak annak ellenőrzésére kell szorítkoznia, hogy a kérdéses intézkedésnél nem történt‑e nyilvánvaló hiba vagy hatáskörrel való visszaélés, illetve hogy az érintett hatóság nem lépte‑e át nyilvánvalóan mérlegelési jogkörének korlátait.(30) Mérlegelési jogkörétől függetlenül a közösségi jogalkotónak választását objektív és a szóban forgó szabályozással elérni kívánt célnak megfelelő megfontolásokra kell alapoznia, tekintetbe véve a szóban forgó aktus elfogadásakor rendelkezésre álló valamennyi ténybeli elemet, illetve műszaki és tudományos adatot.(31) A közösségi jogalkotónak mérlegelési jogköre gyakorlása során teljes mértékben figyelembe kell vennie a szóban forgó érdekeket, és a különböző lehetséges intézkedésekhez kapcsolódó korlátok értékelése során azt kell megítélnie, hogy az elérni kívánt célok fontosak‑e annyira, hogy igazolják az egyes gazdasági szereplőket érő, akár jelentős mértékű, kedvezőtlen gazdasági következményeket.(32)

70.      Az AJD Tuna társaság által a Bíróságnak bemutatott, szabadon hozzáférhető adatok alapján(33) a közösségi halászhajók 2008‑ban mindössze 63,23%‑át merítették ki a Közösség számára biztosított kvótának. Ugyanezen adatok alapján a Földközi‑tenger térségének azon államai közül, amelyek nem tagjai az EU‑nak, egyik sem lépte túl a számára megállapított kvótát,(34) illetve mindössze kis százalékkal.(35)

71.      Ugyanakkor – ahogy azt a tárgyaláson a Bizottság helyesen hangsúlyozta – figyelembe kell venni azt a tényt, hogy ezek az adatok csupán ideiglenesek. A Bizottság a tárgyaláson előadta, hogy a végleges adatok alapján a Közösség 2008‑ban kvótájának 92,3%‑át merítette ki. Ezenkívül az ICCAT jelentéséből(36) megállapítható, hogy a fogások becsült mértéke jelentősebb, mint az ICCAT‑nak bejelentett fogások. Az ICCAT jelentése feltünteti azt is, hogy a kékúszójú tonhalra a 2008. évben megállapított teljes kifogható mennyiség (TAC) az Atlanti‑óceánon és a Földközi‑tengeren 28 500 tonna volt.(37) A 2008‑ban ebben a térségben bejelentett fogás (reported catch) 23 868 tonna volt, a becsült fogás (best catch estimate) pedig 25 760 tonna.(38) A bejelentett és becsült fogások tehát a TAC alatt maradtak, de ezek az adatok nem tartalmazzák a jogellenes, be nem jelentett és nem szabályozott fogásokat; ezenkívül a lehetséges fogás (potential catch) 2008‑ban jóval meghaladta a TAC‑ot (34 120 tonna).(39)

72.      Álláspontom szerint a Bizottság a hivatkozott adatokra tekintettel a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadhatta az 530/2008 rendeletet, még ha az 530/2008 rendelet elfogadásakor esetleg nem is álltak a rendelkezésére teljességgel megbízható tudományos adatok. Ez a jogalap megfelelő, mivel egyrészt a Bizottság az adatok megállapítása kapcsán is rendelkezik bizonyos mérlegelési jogkörrel,(40) másrészt pedig a sürgősségi intézkedés elfogadásakor az elővigyázatosság elve alapján járt el. Figyelembe kell venni ugyanis azt a tényt is, hogy a Közösség köteles az elővigyázatosság elvét alkalmazni azon intézkedések meghozatalakor, amelyek az élő vízi erőforrások védelmére és megőrzésére vonatkoznak, azért, hogy biztosítsák azok fenntartható kiaknázását, és hogy csökkentsék a halászati tevékenységnek a tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatását.(41) Az elővigyázatos megközelítés a halászati gazdálkodásban azt jelenti, hogy a megfelelő tudományos információ hiánya nem lehet oka a célfajok, a járulékos vagy függő fajok, valamint a nem célfajok és környezetük megőrzésére vonatkozó kezelési intézkedések meghozatala elhalasztásának vagy elmaradásának.(42)

73.      Következésképpen úgy vélem, hogy a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése megfelelő jogalapot jelent az 530/2008 rendelet elfogadásához.

2.      A megtámadott rendelet indokolásának megfelelő jellege

74.      Az alábbiakban az 530/2008 rendelet indokolása megfelelő jellegének kérdését elemzem, valamint azt, hogy megfelelő indokolás hiányában a rendelet érvénytelen‑e. E tekintetben mindenekelőtt tisztázni kell, hogy az élő vízi erőforrások védelme érdekében meghozott sürgősségi intézkedéseket bevezető rendelet indokolásával kapcsolatban milyen kötelezettség terheli a Bizottságot.

75.      Az EK 253. cikkel kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlat alapján(43) az indokolást az adott jogi aktus jellegéhez kell igazítani, valamint világosan és kétértelműségtől mentesen kell megfogalmazni a jogi aktust kiadó intézmény érvelését, hogy az az érdekeltek számára a meghozott intézkedés indokait megismerhetővé, a Bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogkört gyakorolhatóvá tegye.(44) Az indokolási kötelezettséget az ügy körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni.(45) E tekintetben nem követelmény az indokolással szemben, hogy a releváns tény‑ és jogkérdések minden részletére kitérjen, amennyiben nem csupán szövege, hanem egyben kontextusa, valamint a tárgyra vonatkozó jogszabályok összessége alapján eldönthető a kérdés, hogy a jogi aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek.(46)

76.      Az állandó ítélkezési gyakorlatból az is következik, hogy az indokolási kötelezettség terjedelmét a szóban forgó jogi aktus jellegéhez kell igazítani, és hogy az általánosan alkalmazandó jogi aktus esetében az indokolás szorítkozhat egyfelől az aktus elfogadásához vezető általános helyzet, másfelől az általa elérni kívánt általános célok megjelölésére. Ebben az összefüggésben a Bíróság kifejtette, hogy ha a megtámadott aktusból kitűnik az intézmények által követett cél lényege, túlzás lenne külön indokolást megkövetelni az alkalmazott különböző technikai megoldásokra.(47)

77.      Az ítélkezési gyakorlat alapján tehát a Bizottság a megtámadott rendelet indokolásában nem volt köteles a kékúszójú tonhal állományának kimerülésére vonatkozó konkrét adatokat megjelölni.

78.      Ezt a megközelítést támasztja alá több más, a Bizottság által a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott rendelet is, például a 677/2003 rendelet(48), a VIII. ICES statisztikai alterület szardellaállományának védelmére és helyreállítására irányuló szükséghelyzeti intézkedések meghozataláról szóló, 2005. július 1‑jei 1037/2005/EK bizottsági rendelet(49), a VIII. ICES‑alterület szardellaállományának védelmére és helyreállítására irányuló szükséghelyzeti intézkedések meghosszabbításáról szóló, 2005. szeptember 22‑i 1539/2005/EK bizottsági rendelet(50) vagy a Skóciától északnyugatra található mélytengeri korallzátonyoknak a vonóhálóval végzett halászat hatásaitól való védelméről szóló, 2003. augusztus 20‑i 1475/2003/EK bizottsági rendelet(51).

79.      A Bizottság e rendeletek egyikében sem hivatkozott az élő vízi erőforrások védelmét érintő súlyos fenyegetettségre utaló konkrét adatra, de valamennyi rendeletből kitűnik, hogy ilyen adatokra támaszkodott. Következésképpen nem osztom az alapeljárás felperesének álláspontját a tekintetben, hogy a Bizottságnak a tonhalállomány védelmét érintő súlyos fenyegetettséggel kapcsolatos konkrét adatokat kellett volna feltüntetnie a megtámadott rendeletben.

80.      Ezenkívül – ahogy arra már a jelen indítvány 72. pontjában is utaltam –, ha az 530/2008 rendelet elfogadásakor a Bizottságnak nem is álltak rendelkezésére olyan adatok, amelyek alátámasztották volna az állomány kimerülésére vonatkozó súlyos fenyegetettséget a sürgősségi intézkedések elfogadásának elmaradása esetén, a Bizottság az elővigyázatossági elv alapján is elfogadhatta ezt a rendeletet.

81.      Következésképpen véleményem szerint a Bizottság megfelelően indokolta az 530/2008 rendeletet.

C –    Harmadik kérdés

82.      A kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdésében lényegében azt kérdezi, hogy érvénytelen‑e az 530/2008 rendelet azért, mert sérti a felpereshez hasonló gazdasági szereplők jogos bizalmát.

83.      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bizalomvédelem elvére minden gazdasági szereplő hivatkozhat azon az alapon, hogy benne valamely intézmény megalapozott reményeket keltett(52). Ilyen remények keltésére alkalmas biztosítéknak minősül a közlés formájától függetlenül a feljogosított és megbízható forrásból származó pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatás.(53) Következésképpen senki nem hivatkozhat ezen elv megsértésére, akinek a közigazgatás nem adott konkrét biztosítékokat.(54) Ha az elővigyázatos és körültekintő gazdasági szereplő számíthat az érdekeit esetleg érintő közösségi intézkedés elfogadására, annak elfogadása esetén nem hivatkozhat az említett elvre.(55)

84.      Amint arra a Bizottság helyesen felhívja a figyelmet, az AJD Tuna társaság nem kapott a részéről semmilyen biztosítékot arra vonatkozóan, hogy a kékúszójú tonhal erszényes kerítőhálóval történő halászata 2008. június 30‑ig biztosan engedélyezett lesz. Ha lehetővé tennénk, hogy az AJD Tuna társaság e tekintetben – a Bizottságtól származó egyértelmű biztosíték hiányában – a jogos bizalomra hivatkozzon, azzal ténylegesen megakadályoznánk a Bizottságot abban, hogy meghozza a halászatot átmenetileg felfüggesztő legkisebb intézkedést is. A 2371/2002 rendelet 7. cikkén alapuló sürgősségi intézkedések és az ugyanezen rendelet 26. cikkén alapuló intézkedések mellett a Bizottság abban is akadályozható lenne, hogy a 2847/93 rendelet 21. cikke alapján szabályozó és a halászati tevékenységet átmenetileg felfüggesztő intézkedéseket hozzon.

85.      Mindebből következően véleményem szerint a harmadik kérdést úgy kell megválaszolni, hogy az 530/2008 rendelet nem sérti a felpereshez hasonló gazdasági szereplők jogos bizalmát.

D –    Negyedik és ötödik kérdés

86.      A kérdést előterjesztő bíróság negyedik és ötödik kérdésében lényegében arra keresi a választ, hogy összeegyeztethető‑e az 530/2008 rendelet az arányosság elvével, mégpedig két okból:

–        Egyrészt, mivel egyetlen közösségi gazdasági szereplő számára sem volt engedélyezett a tonhalak kirakodása és tenyésztési vagy hizlalási célú halketrecbe helyezése, mégpedig olyan tonhalak esetében, amelyeket azt megelőzően fogtak ki, hogy az 530/2008 rendelet felfüggesztette volna a halászatukat, és

–        másrészt, mivel egyetlen közösségi gazdasági szereplő sem végezhette ezeket a tevékenységeket azokkal a tonhalakkal kapcsolatban, amelyeket olyan halászok fogtak ki, akiknek a halászhajói nem az 530/2008 rendelet 1. cikkében felsorolt tagállamok lobogója alatt közlekednek.

87.      Az alábbiakban a két kérdést az arányosság elvének megsértése szempontjából elemzem.

1.      A halászati tilalom bevezetését megelőzően fogott tonhalak kirakodására vonatkozó tilalom arányossága

88.      Mindenekelőtt azt kell vizsgálni, hogy nem aránytalan‑e az az intézkedés, amely alapján egyetlen közösségi gazdasági szereplő sem folytathat a tonhalak kirakodására, illetve hizlalási vagy tenyésztési célú halketrecbe helyezésre irányuló tevékenységet, mégpedig azon tonhalak esetén sem, amelyeket 2008. június 16‑a előtt, azaz azt megelőzően fogtak ki, hogy az 530/2008 rendelet felfüggesztette volna a Görögország, Franciaország, Olaszország, Ciprus és Málta lobogója alatt közlekedő hajók által erszényes kerítőhálóval folytatott halászatot.

89.      Ezen intézkedés kapcsán hangsúlyozni kell, hogy az 530/2008 rendelet 3. cikke 2008. június 16‑ától, illetve (a spanyol erszényes kerítőhálós hajók által fogott tonhalakra) 2008. június 23‑ától egyértelműen megtiltja, hogy a közösségi gazdasági szereplők közösségi vizeken vagy közösségi kikötőkben fogadják az erszényes kerítőhálós hajók által az Atlanti‑óceánon a nyugati hosszúság 45 ‑ától keletre és a Földközi‑tengeren fogott kékúszójútonhal‑egyedeket kirakodásra, hizlalási vagy tenyésztési célú halketrecbe helyezésre és átrakodásra. Ennek a cikknek a szó szerinti értelmezése arra enged következtetni, hogy ez a tilalom a 2008. június 16‑a, illetve 23‑a előtt fogott tonhalakra is kiterjed.

90.      A Bizottság ugyanakkor írásbeli észrevételeiben már jelezte, hogy e cikk teleologikus értelmezése arra a következtetésre vezet, hogy a közösségi gazdasági szereplők megtagadják a 2008. június 16‑át, illetve 23‑át követően fogott kékúszójútonhal‑egyedek kirakodását és hizlalási vagy tenyésztési célú halketrecbe helyezését. Az 530/2008 rendelet 3. cikkét a rendelet 1. és 2. cikkével összefüggésben kell értelmezni, amelyek 2008. június 16‑tól, illetve 23‑tól megtiltják a kékúszójú tonhal halászatát.

91.      Mivel elfogadom az 530/2008 rendelet 3. cikkének teleologikus értelmezését, amelyre a Bizottság hivatkozik, véleményem szerint a 2008. június 16‑a, illetve 23‑a előtt fogott tonhalak kirakodására vonatkozó tilalommal kapcsolatban nem merül fel az e cikk arányosság elvével való összeegyeztethetőségének a kérdése.

2.      A harmadik országok lobogója alatt közlekedő halászhajók által fogott tonhalak kirakodására vonatkozó tilalom arányossága

92.      Még fontosabb azt vizsgálni, hogy az 530/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt intézkedés aránytalan‑e arra tekintettel, hogy egyetlen közösségi gazdasági szereplő sem gyakorolhatott a tonhalak kirakodására és hizlalási vagy tenyésztési célú halketrecbe helyezésére irányuló tevékenységet (a továbbiakban: a tonhalak kirakodását tiltó intézkedés) azon tonhalak esetében, amelyeket olyan halászok fogtak ki, akiknek a halászhajói nem az 530/2008 rendelet 1. cikkében felsorolt tagállamok lobogója alatt közlekednek.

a)      Értékelési szempont

93.      Hangsúlyozni kell, hogy a közösségi jog egyik alapvető elvét képező arányosság elve megköveteli, hogy a közösségi intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött, jogos cél elérésére alkalmas és ahhoz feltétlenül szükséges mértéket, mivel több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott kellemetlenségek nem lehetnek túlzottak az elérendő célhoz képest.(56)

94.      Az arányosság vizsgálata során tehát egy három lépésből álló vizsgálatra kell támaszkodni, amelyben először az intézkedés alkalmasságát, másodszor szükségességét, harmadszor pedig nem túlzott jellegét kell értékelni.(57)

95.      A Bíróság ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy amennyiben a közösségi jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik – miként a mezőgazdaság területén, ideértve a halászatot is –, a bírósági felülvizsgálatnak annak ellenőrzésére kell szorítkoznia, hogy a kérdéses intézkedésnél nem történt‑e nyilvánvaló hiba vagy hatáskörrel való visszaélés, illetve hogy az érintett hatóság nem lépte‑e át nyilvánvalóan mérlegelési jogköre korlátait.(58) A közös agrárpolitika területén a közösségi jogalkotót megillető széles mérlegelési jogkörnél fogva a Bíróság álláspontja szerint csak a hatáskörrel rendelkező intézmény által elérni kívánt cél elérésére nyilvánvalóan alkalmatlan intézkedés érintheti az ilyen intézkedés jogszerűségét.(59)

96.      Amint azt már az Azienda Agricola Disarò Antonio és társai ügyre(60) és az Agrana Zucker ügyre(61) vonatkozó indítványomban is hangsúlyoztam, és amint azt Sharpston főtanácsnok a Zuckerfabrik Jülich és társai egyesített ügyekre(62) vonatkozó indítványában kifejtette, az arányosság felülvizsgálatának ilyen, az intézkedés alkalmasságának puszta vizsgálatára történő korlátozása nem lehet meggyőző.(63)

97.      Az alkalmas, szükséges és nem túlzott jelleg feltételei ugyanis nem egy és ugyanazon elgondolás különböző intenzitású lépcsőit fejezik ki; a közösségi jogalkotó által kitűzött cél és a személyek megsértett jogainak „összevetésére” csak a szükséges és nem túlzott jelleg vizsgálatának keretében kerül sor.(64) Ha valamely intézkedésnek csak az alkalmasságát vizsgáljuk, úgy nem az arányosság felülvizsgálatáról, hanem csupán a közösségi jogalkotó mérlegelési jogkörének objektív felülvizsgálatáról lehet szó.(65)

98.      Álláspontom szerint tehát a közös agrárpolitika területén, ideértve a halászatot is, az arányosságot három lépésben kell vizsgálni, de a közösségi jogalkotót megillető széles mérlegelési jogkörre figyelemmel a vizsgálatot annak ellenőrzésére kell korlátozni, hogy az intézkedés nyilvánvalóan alkalmatlannak, nyilvánvalóan szükségtelennek vagy nyilvánvalóan túlzott jellegűnek minősül‑e.(66) Ez a megközelítés tiszteletben tartja a közösségi jogalkotót az összetett politikai, gazdasági és társadalmi kérdésekben megillető szabad mérlegelést, és megakadályozza, hogy a Bíróság saját értékelését állítsa e döntések helyébe.

b)      Az arányosság elve megsértésének értékelése

99.      Mindenekelőtt meg kell határozni a tonhalak kirakodását tiltó vitatott intézkedés célját. Amint az az 530/2008 rendelet (10) preambulumbekezdéséből kitűnik, ezen intézkedés célja a kékúszójútonhal‑állomány védelmét érintő súlyos fenyegetés megelőzésére hozott intézkedések hatékonyságának megerősítése.

100. Az alábbiakban azt kell megvizsgálni, hogy ez az intézkedés nyilvánvalóan alkalmatlannak, nyilvánvalóan szükségtelennek vagy nyilvánvalóan túlzottnak minősül‑e az elérni kívánt célokhoz képest.

i)      i.     Az intézkedés nyilvánvaló alkalmatlanságának vizsgálata

101. Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján valamely intézkedés csak akkor alkalmas egy adott cél megvalósítására, ha valóban biztosítja annak összefüggő és rendszeres elérését.(67) Valamely intézkedés tehát nyilvánvalóan alkalmatlan, ha már első látásra sem biztosítja a kitűzött cél elérését, vagy ha már első látásra sem biztosítja a cél összefüggő és rendszeres megvalósítását.

102. Álláspontom szerint a tonhalak kirakodását tiltó, az 530/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésén alapuló intézkedés önmagában nem nyilvánvalóan alkalmatlan a cél elérésére, vagyis a kékúszójútonhal‑állomány védelmét érintő súlyos fenyegetés megelőzésére hozott intézkedések hatékonyságának megerősítésére.

103. Ez a közösségi intézkedés akkor lenne önmagában nyilvánvalóan alkalmatlan, ha teljesen kizárt lenne, hogy a harmadik országok hajói által folytatott halászatra is hatással legyen. E tekintetben ki kell emelni, hogy a közösségi jogalkotó a mezőgazdaság területén, ideértve a halászatot is, széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik; ez összefügg a jogalkotó politikai felelősségével a közös agrárpolitika kialakítása során.(68) A Bizottság mérlegelési jogkörében nyilvánvalóan úgy ítélte meg, hogy a tonhalak kirakodását tiltó intézkedés hatással lesz (vagy hatással lehet) a harmadik országok hajói által folytatott halászatra is, mivel lehetséges, hogy – a kirakodást tiltó intézkedés hiányában – az 530/2008 rendeletben fel nem sorolt államok erszényes kerítőhálós hajói nagyobb mennyiségű tonhalat kezdenek halászni azzal a szándékkal, hogy azt a közösségi gazdasági szereplőknek eladják. Következésképpen álláspontom szerint ez az intézkedés nem önmagában nyilvánvalóan alkalmatlan a kékúszójútonhal‑állomány védelme céljának elérésére.

104. Problematikusnak tűnik ugyanakkor számomra a tonhalak kirakodását tiltó, az 530/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésén alapuló intézkedés és az ugyanezen cikk (2) bekezdése szerinti kirakodást tiltó intézkedés közötti összefüggés. Megjegyzendő, hogy az 530/2008 rendelet a tonhalak kirakodására vonatkozó, a 3. cikk (1) bekezdésben foglalt tilalom mellett a (2) bekezdésben a Spanyolország lobogója alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók által fogott tonhalak kirakodására vonatkozó, analóg tilalmat is tartalmaz. Minthogy a spanyol halászhajók egy héttel tovább folytathatták a tonhalhalászatot, így a tonhalak kirakodására vonatkozó tilalom is egy héttel később állt be az ő vonatkozásukban. Ennek következtében álláspontom szerint egyáltalán nem koherens és rendszeres, hogy a közösségi haltenyésztők a 2008. június 16‑a és 23‑a közötti időszakban a harmadik országok halászhajóitól nem, a spanyol halászhajóktól viszont korlátozás nélkül vásárolhattak tonhalat. Az is lehetséges ugyanis, hogy a spanyol hajók számára engedélyezett halászat a jelen indítvány előző pontjában említett félelem bekövetkezéséhez vezetett, mivel a spanyol hajóknak lehetősége nyílt arra, hogy nagyobb mennyiségű tonhalat halásszanak, és azt más tagállamok haltenyésztői számára eladják. E következetlenség folytán a harmadik országok hajóira vonatkozó kirakodást tiltó intézkedés alapvetően célját vesztette, és így a cél elérésére nyilvánvalóan alkalmatlanná vált.

105. Álláspontom szerint tehát a tonhalak kirakodását tiltó, az 530/2008 rendelet 3. cikkén alapuló intézkedés nyilvánvalóan alkalmatlan a cél elérésére, vagyis a kékúszójútonhal‑állomány védelmét érintő súlyos fenyegetés megelőzésére hozott intézkedések megerősítésére.

ii)    ii.   Az intézkedés nyilvánvaló szükségességének vizsgálata

106. Amennyiben a Bíróság megítélése szerint a tonhalak kirakodását tiltó intézkedés nem minősül nyilvánvalóan alkalmatlannak a cél elérésére, vagyis a kékúszójútonhal‑állomány védelmét érintő súlyos fenyegetés megelőzésére hozott intézkedések hatékonyságának megerősítésére, másodlagosan azt kell megvizsgálni, hogy a kirakodást tiltó intézkedés nem volt‑e nyilvánvalóan szükséges. Azokon a területeken, ahol a jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, a szükségesség vizsgálatának ugyanis arra kell szorítkoznia, hogy a célkitűzés elérésére alkalmas több intézkedés közül nyilvánvalóan létezik egy olyan, amely kevésbé terhelő az érintett érdekekre vagy egy törvény által védett jogra nézve.

107. Álláspontom szerint semmilyen adat nem utal arra, hogy nyilvánvalóan létezne olyan egyéb intézkedés, amely kevésbé terhelő az érintett érdekekre vagy egy törvény által védett jogra nézve. Minden bizonnyal hivatkozni lehet arra, hogy a cél elérése érdekében nem volt nyilvánvalóan szükséges a harmadik országok erszényes kerítőhálós hajói által fogott tonhalak kirakodását tiltó intézkedés, mivel e célból elég lett volna, ha a tonhalak kirakodásával kapcsolatos tilalom a harmadik országok erszényes kerítőhálós hajói vonatkozásában – a spanyol hajókhoz hasonlóan – csak 2008. június 23‑án lép hatályba. Ebben az esetben azonban szintén a tonhalak kirakodását tiltó következetlen intézkedésről lenne szó.

108. Következésképpen úgy vélem, nem állapítható meg, hogy a tonhalak kirakodását tiltó, az 530/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésén alapuló intézkedés nem nyilvánvalóan szükséges a kékúszójútonhal‑állomány védelme céljának eléréséhez.

iii) iii. A nyilvánvalóan túlzott jelleg vizsgálata

109. Amennyiben a Bíróság álláspontja szerint a tonhalak kirakodását tiltó intézkedés nem minősül sem nyilvánvalóan alkalmatlannak, sem nyilvánvalóan szükségtelennek, harmadlagosan meg kell vizsgálni az intézkedés nem túlzott jellegét is, vagyis a tevékenységet gyakorló személyek érintett érdekeinek és a kékúszójú tonhal védelméhez fűződő érdek egymással szembeni mérlegelését. Álláspontom szerint nincs olyan adat, amely akár a legkisebb kétséget támasztaná egy ilyen intézkedés nem túlzott jellegét illetően. Jóllehet a tonhalak kirakodását tiltó intézkedés folytán az ilyen tevékenységet végző gazdasági szereplőket gazdasági hátrány éri, ezt azonban a kékúszójú tonhal védelméhez fűződő érdek kétségbevonhatatlanul felülírja. Következésképpen tehát amennyiben a Bíróság megítélése szerint a tonhalak kirakodását tiltó intézkedés nem minősül sem nyilvánvalóan alkalmatlannak, sem nyilvánvalóan szükségtelennek, úgy véleményem szerint ez az intézkedés nem minősül nyilvánvalóan túlzottnak sem.

iv)    iv.   Következtetés

110. Meg kell tehát állapítani, hogy az 530/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése nem írja elő, hogy a közösségi gazdasági szereplők nem folytathatnak a kékúszójú tonhalak kirakodására, illetve hizlalási vagy tenyésztési célú halketrecbe helyezésére, továbbá átrakodására irányuló tevékenységet azon tonhalak tekintetében, amelyeket azt megelőzően fogtak ki, hogy a halászatot az 530/2008 rendelet felfüggesztette volna, és ezen oknál fogva az intézkedéssel kapcsolatban az arányosság kérdése nem merül fel. Ugyanakkor nem felel meg az arányosság elvének az e rendelet 3. cikkén alapuló intézkedés, amely alapján a közösségi gazdasági szereplők nem folytathatnak a kékúszójú tonhalak kirakodására, illetve hizlalási vagy tenyésztési célú halketrecbe helyezésére, továbbá átrakodására irányuló tevékenységet a nem az 530/2008 rendeletben felsorolt tagállamok lobogója alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók által fogott kékúszójú tonhalra.

c)      Az arányosság elvének megsértéséből származó következmények

111. Végezetül azt kell megvizsgálni, hogy milyen következményekkel jár az arányosság elvének megsértése az 530/2008 rendelet érvényességére nézve. Mindenekelőtt meg kell vizsgálni, hogy az arányosság elvének megsértése következtében a rendelet egésze érvénytelen‑e, vagy csupán a 3. cikke.

112. Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján valamely közösségi jogi aktus részleges megsemmisítése csak abban az esetben lehetséges, ha a megsemmisíteni kért elemek elválaszthatóak az aktus többi részétől.(69) Az elválaszthatóság e követelménye egyébként nem teljesül, ha a jogi aktus részleges megsemmisítése folytán annak lényeges tartalma megváltozna.(70)

113. A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az 530/2008 rendelet 3. cikke könnyedén elválasztható a rendelet többi cikkétől. Még a tonhalak kirakodását tiltó intézkedést tartalmazó cikk megsemmisítése esetén is minden további következmény nélkül alkalmazni lehetne a rendelet 1. és 2. cikkén alapuló halászati tilalmat.

114. Álláspontom szerint tehát az 530/2008 rendelet 3. cikke az arányosság elvének megsértése miatt érvénytelen.

E –    Hatodik kérdés

115. A kérdést előterjesztő bíróság hatodik kérdésében lényegében azt szeretné megtudni, hogy érvénytelen‑e az 530/2008 rendelet azért, mert sérti az EK 12. cikk szerinti, az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, amennyiben a rendelet nem csupán a Spanyolország lobogója és a Görögország, Olaszország, Franciaország, Ciprus és Málta lobogója alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók között tesz különbséget, hanem e hat állam és a többi tagállam hajói között is.(71)

1.      A spanyol hajók és a Görögország, Olaszország, Franciaország, Ciprus és Málta lobogója alatt közlekedő hajók közötti különbségtétel

a)      A spanyol hajók és a többi hajó közötti különbségtétel megalapozottságának a kérdése

116. Mindenekelőtt azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy megalapozott‑e a különbségtétel egyrészt a spanyol erszényes kerítőhálós hajók, másrészt a Görögország, Olaszország, Franciaország, Ciprus és Málta lobogója alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók között.

117. Amint az az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak egy ilyen bánásmód objektíven nem igazolható.(72)

118. Ezzel a kérdéssel kapcsolatos írásbeli észrevételeiben a Bizottság saját védelmében mindenekelőtt megjegyzi, hogy a Spanyolország lobogója alatt közlekedő hajókat illetően nem valósult meg hátrányos megkülönböztetés, mivel a tényleges halászat becsült adatai alapján nem állt fenn annak kockázata, hogy a spanyol hajók túllépik a Spanyolország számára megállapított kvótát. Emellett a Bizottság jelzi, hogy a spanyol hajók objektív helyzete (hajók száma a Spanyolország számára megállapított kvótához képest) különbözik a többi hajó helyzetétől. Végezetül a Bizottság a tárgyaláson megerősítette, hogy a spanyol hajók objektív helyzete eltérő azért is, mert a halászati idény Spanyolországban egy héttel később kezdődik. A spanyol erszényes kerítőhálós hajók többsége ugyanis a Baleári‑szigetek körül folytat kékúszójútonhal‑halászatot, ahol a vízhőmérséklet egy héttel később teszi lehetővé a kékúszójú tonhal halászatát, mint máshol.(73)

119. A spanyol erszényes kerítőhálós hajók és az 530/2008 rendelet hatálya alá tartozó többi erszényes kerítőhálós hajó közötti különbségtétellel kapcsolatban tehát a Bizottság három érvet hoz fel: először is a kvóta spanyol erszényes kerítőhálós hajók általi kimerítése konkrét veszélyének a hiánya, másodszor a spanyol erszényes kerítőhálós hajók objektíve eltérő helyzete, amely miatt ezen hajók semmiképpen sem tudták volna kimeríteni a kvótát, harmadszor pedig a spanyol erszényes kerítőhálós hajók objektíve eltérő helyzete, mivel olyan vizekben halásznak, amelyben a vízhőmérséklet a tonhalhalászatot egy héttel később teszi lehetővé.

120. Álláspontom szerint a Bizottság által felhozott érvek a jelen ügyben nem igazolják a spanyol hajók és a többi hajó közötti különbségtételt.

121. Először, a Bizottság sem az általa előterjesztett írásbeli észrevételekben, sem a tárgyaláson nem említett semmilyen adatot, amelyből egyértelműen következne, hogy a spanyol hajók kvótája csak 2008. június 23‑án merült volna ki, és nem már 2008. június 16‑án. A Bizottság nem szolgáltatott olyan adatot, amely bizonyítaná, hogy a megtámadott rendelet elfogadásának időtartama alatt a spanyol hajók által fogott korábbi mennyiség kisebb lett volna a többi tagállam hajói által fogott mennyiségnél. Ellenkezőleg, írásbeli észrevételeiben a Bizottság éppen azt jelezte, hogy a 2008. május 27. és 2008. június 23. közötti időszakban a spanyol erszényes kerítőhálós hajók által kifogott mennyiség meghaladta a francia erszényes kerítőhálós hajók fogását.(74) Ennek kapcsán ugyanakkor felmerül, hogy a francia hajók fogásaira vonatkozó adatok nem lehetnek pontosak, mivel a műholdas ellenőrző rendszerek bizonyos ideig nem működtek. A szabálytalansággal kapcsolatos e gyanú ellenére nem tüntették fel a francia hajók által fogott mennyiség tényleges becsült értékét a spanyol hajók által fogott mennyiséghez képest.

122. Egyébként az ICCAT jelentéséből a spanyol hajók által 2008‑ban fogott pontos mennyiséggel kapcsolatban (valamennyi halászati mód alapján) az következik, hogy a spanyol hajók által fogott kékúszójú tonhal becsült mennyisége 2938 tonna volt az Atlanti‑óceánon és 2465 tonna a Földközi‑tengeren, ami összesen 5403 tonna.(75) Ez a Spanyolország számára 2008‑ban biztosított, 5428,46 tonnás kvóta 99,3%‑át teszi ki. Ugyanezen forrás adatai alapján tehát Spanyolország a becsült halászatot illetően sokkal inkább megközelítette a számára biztosított kvótát, mint Franciaország és Olaszország.(76)

123. Mivel nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyek bizonyítanák, hogy nem állt fenn kockázat arra nézve, hogy a spanyol erszényes kerítőhálós hajók elérték, vagy esetleg túllépték volna a Spanyolország számára biztosított kvótát, véleményem szerint a Spanyolország lobogója alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók, valamint a Görögország, Olaszország, Franciaország, Ciprus és Málta lobogója alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók közötti különbségtétel objektíven nem igazolható.

124. Másodszor azt kell igazolni, hogy állítható‑e, hogy elméletileg nem volt lehetséges, hogy a spanyol erszényes kerítőhálós hajók 2008. június 23‑ig elérjék, vagy esetleg meghaladják a Spanyolország számára biztosított kvótát. Ezt az állítást sem tudom elfogadni.

125. Egyrészt a Bizottság írásbeli észrevételeiből az következik, hogy a kvótát valamennyi tagállam között a rendelkezésükre álló hajók száma alapján osztották szét. A Bizottság írásbeli észrevételeiben megerősíti, hogy 2008‑ban a Közösségben 131 erszényes kerítőhálós halászhajó volt az alábbi megoszlásban: 1 ciprusi, 4 máltai, 6 spanyol, 16 görög, 36 francia és 68 olasz.(77) A Bizottság ezzel kapcsolatban jelzi, hogy például a 32, 24 méternél hosszabb francia hajóra 2008‑ban hajónként 110‑től 120 tonnáig terjedő egyedi kvótát határoztak meg. Mind a 68 olasz hajóra 52 tonnás egyedi kvótát állapítottak meg. A hat spanyol hajó mindegyikére 251 és 352 tonna közötti egyedi kvótát rögzítettek. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a hajók száma és a Spanyolország számára biztosított kvóta közötti kapcsolat nem igazolhatja a spanyol hajók és a többi tagállam hajói közötti eltérő bánásmódot, mivel a megállapított kvótát a szóban forgó tagállam tulajdonában álló hajók számának arányában osztják el. Egyébként maga a Bizottság erősítette meg az 530/2008 rendelet (7) preambulumbekezdésében, hogy „egyetlen erszényes kerítőhálós hajó napi fogási kapacitása is annyira magas, hogy nagyon hamar elérhető vagy meg is haladható a megengedett fogási szint”(78). Ha tehát egyetlen erszényes kerítőhálós hajó fogásaival elérhető a kvóta, akkor álláspontom szerint nem fogadható el az az érv, hogy a spanyol erszényes kerítőhálós hajók semmiképpen nem érhették volna el a megállapított kvótát.

126. Másrészt a Bizottság írásbeli észrevételeiből az következik, hogy a spanyol hajók a 2008. május 27‑e és 2008. június 23‑a közötti időszakban (azaz négy hét alatt) 1404,427 tonna kékúszójú tonhalat halásztak.(79) Ez azt jelenti, hogy hetente átlagosan valamivel több mint 351 tonna kékúszójú tonhalat fogtak ki. A Spanyolországot megillető kékúszójútonhal‑halászat kvótáját 2008‑ban 5428,46 tonnában rögzítették.(80) A Bizottság adatai alapján a kékúszójú tonhal halászatának körülbelül a 70%‑a erszényes kerítőhálóval történik(81); ez azt jelenti, hogy a spanyol erszényes kerítőhálós hajók kékúszójútonhal‑fogása 2008‑ban előreláthatólag körülbelül 3800 tonna lett volna (azaz a spanyol kvóta 70%‑a). Ha a spanyol halászhajók minden héten ugyanolyan kapacitással folytatnák a halászatot, mint azt a 2008. május 27‑e és 2008. június 23‑a közötti időszakban tették, akkor a 3800 tonnás fogási mennyiséget tíz vagy tizenegy hét alatt elérték volna. Tekintettel arra, hogy a halászati idény Spanyolországban 25 hétig tart,(82) álláspontom szerint nem lehet azt állítani, hogy elméletileg nem volt lehetséges, hogy a spanyol erszényes kerítőhálós hajók kapacitásuk alapján elérjék a 2008‑as kvótát.

127. Harmadszor, a Bizottság a tárgyaláson megerősítette, hogy a spanyol erszényes kerítőhálós hajók objektív helyzete eltérő, mivel azok a vizek, ahol ezek a hajók kékúszójútonhal‑halászatot folytatnak, csak egy héttel később érik el a halászathoz megfelelő vízhőmérsékletet. Úgy vélem, ez az érv nem fogadható el. Ha a Bizottság ezen állítása megalapozott lenne, akkor a kékúszójú tonhal halászatára vonatkozóan az 1559/2007 rendeletben rögzített halászati idénynek Spanyolországban egy héttel hosszabbnak kellene lennie, mint a többi tagállamban.(83) Ha ez a tényező a halászat szempontjából valóban jelentős lenne, mint azt a Bizottság állítja, akkor az 1559/2007 rendeletben már megerősítették volna, hogy Spanyolország az összes többi tagállamhoz képest egy héttel tovább halászhatja a kékúszójú tonhalat.

128. Végül hangsúlyozni kell, hogy nem következetes azt állítani, hogy a kékúszójútonhal‑állomány védelmét érintő súlyos fenyegetettség áll fenn, ugyanakkor engedélyezni, hogy Spanyolország további egy héten keresztül, pontosan a halászati csúcsidényben tovább folytassa a halászatot. A Bizottság mérlegelési jogkörében úgy ítélte meg, hogy ténylegesen fennáll a kékúszójú tonhal állományának súlyos fenyegetettsége. E megállapítás alapján a Bizottságnak az 530/2008 rendelet által érintett valamennyi tagállamot ugyanúgy kellett volna kezelnie. Ha ugyanis valamely halfajta állománya fenyegetett, akkor ez az egész halászati területre érvényes, függetlenül attól, hogy egyes tagállamok még nem tudták kimeríteni a kvótájukat.(84)

129. Következésképpen véleményem szerint az 530/2008 rendelet a Spanyolország lobogója alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók és a Görögország, Olaszország, Franciaország, Ciprus és Málta lobogója alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók közötti eltérő bánásmód miatt sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.

b)      A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértéséből eredő következmények

130. Meg kell még vizsgálni, hogy az 530/2008 rendelet érvényességére nézve milyen következményekkel jár az a megállapítás, hogy e rendelet sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét. Pontosabban azt kell megvizsgálni, hogy ezen elv megsértése a rendelet egészének, vagy csupán egyes cikkeinek az érvénytelenségét vonja‑e maga után.

131. Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján valamely közösségi jogi aktus részleges megsemmisítése csak abban az esetben lehetséges, ha a megsemmisíteni kért elemek elválaszthatóak az aktus többi részétől.(85) Az elválaszthatóság e követelménye egyébként nem teljesül, ha a jogi aktus részleges megsemmisítése folytán annak lényeges tartalma megváltozna.(86) A Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján tehát a részleges megsemmisítéshez két feltételnek kell teljesülnie: a megsemmisítendő részek elválasztásának lehetősége és a jogi aktus lényegének megőrzése.

132. Véleményem szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértése a jelen ügyben először is az 530/2008 rendelet 1. és 2. cikkének érvénytelenségét eredményezi, amelyek alapján a spanyol erszényes kerítőhálós hajókat kedvezményesebb bánásmódban részesítik, mint az e rendelet hatálya alá tartozó többi hajót. Az említett rendelet 1. és 2. cikke együttesen sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, és ezért ezeket meg kell semmisíteni.

133. Amennyiben a Bíróság az arányosság elvének való megfelelés értékelése során (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik és ötödik kérdés) nem semmisíti meg a 3. cikket, úgy álláspontom szerint az 530/2008 rendelet 1. és 2. cikkének megsemmisítéséből következően ezt a cikket e helyütt meg kellene semmisíteni. A tonhalak kirakodását tiltó intézkedés ugyanis értelmetlen, ha magának a tonhalhalászati tilalomnak nincs jogalapja. Mivel azonban úgy vélem, hogy a 3. cikk már az arányosság elvének megsértése miatt érvénytelen,(87) ezért ezen a ponton csak a rendelet 1. és 2. cikkét kell megsemmisíteni.

134. Következésképpen álláspontom szerint az 530/2008 rendelet 1. és 2. cikke érvénytelen, mert sérti az EK 12. cikk szerinti, az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.

2.      Az 530/2008 rendeletben felsorolt hajók és a többi hajó közötti különbségtétel

135. Meg kell vizsgálni azt is, hogy megalapozott‑e az 530/2008 rendeletben felsorolt (azaz a Görögország, Olaszország, Franciaország, Ciprus és Málta lobogója alatt közlekedő) erszényes kerítőhálós hajók és az összes többi erszényes kerítőhálós hajó közötti különbségtétel.(88)

136. A Bizottság a tárgyaláson megerősítette, hogy Portugália és a többi tagállam nem folytatnak erszényes kerítőhálós kékúszójútonhal‑halászatot, hanem más módszereket alkalmaznak, és kifejtette, hogy az 530/2008 rendelet valamennyi olyan tagállamra kiterjed, amely erszényes kerítőhálóval folytat kékúszójútonhal‑halászatot.

137. Meg kell tehát állapítani, hogy az 530/2008 rendeletben fel nem sorolt tagállamok objektíve eltérő helyzetben voltak az e rendeletben felsorolt többi tagállamhoz képest. Ebből a szempontból tehát az 530/2008 rendelet nem sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.

F –    Hetedik, nyolcadik és kilencedik kérdés

138. A kérdést előterjesztő bíróság hetedik, nyolcadik és kilencedik kérdésében, melyeket hasonlóságuk okán együtt kell kezelni, lényegében azt kérdezi:

–        először, hogy érvénytelen‑e az 530/2008 rendelet azért, mert elfogadásakor egyrészt nem tartották tiszteletben az Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében biztosított hatékony bírói jogvédelem elvét, másrészt nem tartották tiszteletben a közösségi jog általános elvét képező kontradiktórius eljárás elvét, mivel az érdekelt feleknek és tagállamoknak nem volt semmilyen lehetőségük írásos vélemények előterjesztésére a megtámadott rendelet elfogadását megelőzően;

–        másodszor, hogy érvénytelen‑e az 530/2008 rendelet azért, mert a 2371/2002 rendelet 7. cikke alapján fogadták el, amely sérti az Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében biztosított hatékony bírói jogvédelem elvét, valamint a közösségi jog általános elvét képező kontradiktórius eljárás elvét.

139. Különösen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kilencedik kérdéssel kapcsolatban felhívom a figyelmet arra, hogy ez utóbbi – amint azt a Tanács a tárgyaláson hangsúlyozta – nem csupán a 2371/2002 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének érvényességére vonatkozik, amely a jelen ügyben nem releváns. A kérdést előterjesztő bíróság kérdését úgy kell értelmezni, hogy az arra vonatkozik, hogy a 2371/2002 rendelet 7. cikke a hatékony bírói jogvédelem és a kontradiktórius eljárás elvébe ütközik‑e, mivel a többi tagállam számára csak akkor biztosítja a jogot álláspontja kifejtésére, ha az eljárás valamely tagállam igazolt kérelme alapján indul, akkor viszont nem, ha az eljárást a Bizottság kezdeményezi.

140. Először tehát azt kell megvizsgálni, hogy az 530/2008 rendelet sérti‑e ezeket az elveket, ezt követően pedig azt, hogy a 2371/2002 rendelet 7. cikke sérti‑e azokat – mindkét esetben feltételezve, hogy a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése megfelelő jogalapot nyújt az 530/2008 rendelethez.

1.      Sérti‑e a hatékony jogvédelem és a kontradiktórius eljárás elvét az 530/2008 rendelet?

a)      A hatékony bírói jogvédelem elvének állítólagos megsértése

141. Bevezetésként meg kell jegyezni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a hatékony bírói jogvédelem elve olyan általános közösségi jogi elv, amely a tagállamok közös alkotmányos hagyományain nyugszik, és amely elv újra megerősítést nyert az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. és 13. cikkében(89) és az Európai Unió Nizzában, 2000. december 7‑én kihirdetett Alapjogi Chartájának(90) 47. cikkében. A Charta 47. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.

142. Nem világos számomra, hogy miként sérthette meg a hatékony bírói jogvédelem elvét az a tény, hogy az érdekelt feleknek és tagállamoknak nem volt lehetőségük írásos vélemények előterjesztésére a megtámadott rendelet elfogadását megelőzően. Ez az elv ugyanis az aktus elfogadását követően biztosítja a bírói jogvédelmet. Ez a bírói jogvédelem megilleti mind a tagállamokat, mind az érdekelt (természetes személy vagy jogi személy) feleket, mivel az EK 230. cikk második és negyedik bekezdésében(91) foglalt feltételeket tiszteletben tartva keresetet nyújthatnak be egy ilyen aktus megsemmisítése iránt; ugyanígy bármely nemzeti bíróság az előtte folyamatban lévő eljárásban előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszthet a Bíróság elé valamely közösségi aktus érvényességével kapcsolatban. Következésképpen úgy vélem, hogy nem sértette a hatékony bírói jogvédelem elvét az, hogy az 530/2008 rendelet elfogadása során az eljárásban nem volt lehetőség írásos vélemények előterjesztésére.

b)      A kontradiktórius eljárás elvének állítólagos megsértése

143. A kontradiktórius eljárás elve állítólagos megsértésének vizsgálata során azt kell ellenőrizni, hogy az 530/2008 rendelet sérti‑e ezt az elvet egyrészt a tagállamok vonatkozásában, másrészt pedig a rendelet 3. cikke szerinti érdekelt felek vonatkozásában.

i)      i.     A kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartása a tagállamok vonatkozásában

144. A kontradiktórius eljárás elvének a tagállamok vonatkozásában való tiszteletben tartásával kapcsolatban a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ez az elv nemcsak az állampolgárokra, hanem a tagállamokra is kiterjed; ez utóbbiak vonatkozásában ez az elv a valamely közösségi intézmény által az érintett tagállam ellen indított eljárások keretében nyert elismerést.(92) A kontradiktórius eljárás elve tehát nem csak azokban az esetekben érvényes, amikor a közösségi intézmények indítanak eljárást valamely tagállam ellen, mint például az EK 228. cikk(93) szerinti eljárás vagy az állami támogatásokkal kapcsolatos eljárás esetén.(94) Ellenkezőleg, valamely bizottsági rendelet főszabály szerint olyan általános hatályú jogi aktus, amelynek elfogadására irányuló eljárás során az aktust elfogadó Bizottságot nem terheli általános kötelezettség arra nézve, hogy az érdekelt felek vagy a tagállamok számára lehetővé tegye az e rendelettel kapcsolatos álláspontjuk kifejtését. Az EK 249. cikk második bekezdése(95) alapján a rendelet általános hatállyal bír és teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

145. Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az 530/2008 rendelet jogalapjául szolgáló rendelkezés – a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése – rendelkezik a sürgősségi intézkedések Bizottság kezdeményezésére történő meghozataláról.(96) Sürgősségi intézkedés esetén ezek elfogadását aránytalanul késleltetné a tagállamok számára biztosított véleményezési lehetőség, és ezek az intézkedések teljesen értelmüket veszítenék. Ezen intézkedések értelme éppen a gyors és felesleges késedelem nélküli elfogadásban rejlik, ily módon biztosítva hatékonyságukat.(97)

146. Következésképpen úgy vélem, hogy az 530/2008 rendelet nem sérti a kontradiktórius eljárás elvét a tagállamok vonatkozásában.

ii)    ii.   A kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartása a többi érdekelt fél vonatkozásában

147. A kontradiktórius eljárás elvének az 530/2008 rendelet 3. cikkében felsorolt többi érdekelt fél vonatkozásában való tiszteletben tartásával kapcsolatban ki kell emelni, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata alapján a kontradiktórius eljárás elve minden olyan eljárásra vonatkozik, amelyben egy adott közösségi intézmény olyan határozatának elfogadására kerülhet sor, amely érzékenyen érinti bizonyos személyek érdekeit.(98) A jelen indítvány 144. pontjában foglaltakhoz hasonlóan itt ismét ki kell emelni, hogy a bizottsági rendelet főszabály szerint általános hatályú jogi aktus. Tartalma alapján ez az aktus egyedi jogi aktusnak is minősülhet, ha megállapítható, hogy valójában egyes személyeket közvetlenül és személyükben érintő határozatról vagy határozatok összességéről van szó.(99) A jelen ügyben álláspontom szerint a személyben való érintettség feltétele nem teljesül, mivel az 530/2008 rendelet 3. cikke általános jelleggel vonatkozik valamennyi olyan közösségi gazdasági szereplőre, amely a kékúszójú tonhal kirakodását, hizlalási vagy tenyésztési célú halketrecbe helyezését, illetve átrakodását végezheti.(100) Következésképpen az 530/2008 rendelet nem tekinthető határozatnak, hanem ellenkezőleg egy olyan, általános hatályú jogi aktusnak minősül, amely kapcsán a Bizottság nem köteles a 3. cikk hatálya alá tartozó érdekelt felek számára biztosítani a véleményezés lehetőségét.

148. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy az ítélkezési gyakorlat alapján, ha valamely rendelet az érdekelt feleket közvetlenül és személyükben érinti, és így ez utóbbiak az EK 230. cikk negyedik bekezdése(101) alapján megtámadhatnák az aktust, önmagában ez a cikk akkor sem biztosít az érdekelteknek automatikusan jogot arra, hogy az aktus elfogadását megelőzően véleményezzék azt.(102)

149. A jelen indítvány 145. pontjában foglaltakhoz hasonlóan egyébként fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy az a lehetőség, hogy minden érdekelt személy véleményt nyújthat be, aránytalanul késleltetné a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti sürgősségi intézkedések elfogadását, mivel ezen intézkedéseket hatékonyságuk biztosítása érdekében gyorsan és felesleges késedelem nélkül kell elfogadni.

150. Következésképpen véleményem szerint az 530/2008 rendelet nem sérti a kontradiktórius eljárás elvét az 530/2008 rendelet 3. cikkének hatálya alá tartozó más érdekelt személyek vonatkozásában.

2.      Sérti‑e a hatékony bírói jogvédelem és a kontradiktórius eljárás elvét a 2371/2002 rendelet 7. cikke?

151. Álláspontom szerint a 2371/2002 rendelet 7. cikke sem sérti a hatékony bírói jogvédelem és a kontradiktórius eljárás elvét.

a)      A hatékony bírói jogvédelem elvének állítólagos megsértése

152. Ami a hatékony bírói jogvédelem megsértésének kérdését illeti, visszautalok a jelen indítvány 141. és 142. pontjában foglalt érvelésemre. Az e pontokban jelzett indokok alapján véleményem szerint a 2371/2002 rendelet 7. cikke nem sérti a hatékony bírói jogvédelem elvét.

b)      A kontradiktórius eljárás elvének állítólagos megsértése

153. Véleményem szerint ugyanígy nem sérti a 2371/2002 rendelet 7. cikke a kontradiktórius eljárás elvét, illetve az érdekelt felek és a tagállamok véleményezési jogát sem.

154. Az egyéb (természetes vagy jogi személy) érdekelt feleket megillető véleményezési joggal kapcsolatban visszautalok a jelen indítvány 145–149. pontjára. Ha minden egyes (természetes vagy jogi személy) érdekelt félnek jogában állna, hogy a sürgősségi intézkedés elfogadására irányuló eljárásban véleményt nyújtson be, az aránytalan módon elhúzná az élő vízi erőforrások védelmét célzó sürgősségi intézkedések meghozatalára irányuló eljárást, és érzékelhetően csökkentené azok hatékonyságát.

155. A 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság a tagállamok igazolt kérésére vagy saját kezdeményezésére a vízi erőforrások védelme érdekében sürgősségi intézkedésekről határozhat. A 2371/2002 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján a tagállamoknak egyszerre kell közölniük a kérést a Bizottsággal, a többi tagállammal és az érintett regionális tanácsadó testületekkel. Az írásos véleményeket a Bizottsághoz a kérelem kézhezvételétől számított öt munkanapon belül lehet benyújtani.

156. Amennyiben tehát a sürgősségi intézkedések meghozatala iránti kérelmet a tagállamok egyike nyújtotta be, a többi tagállam a 7. cikk (2) bekezdése alapján írásos véleményt nyújthat be. Ezzel szemben abban az esetben, ha a Bizottság saját kezdeményezésére fogadja el a sürgősségi intézkedéseket, akkor a tagállamok nem nyújthatnak be ilyen véleményt. Ez a fajta szabályozás első látásra következetlennek tűnhet, ugyanakkor véleményem szerint nem sérti a tagállamok álláspontjuk kifejtéséhez való jogát az a tény, hogy nem nyújthatnak be véleményt, ha a Bizottság saját kezdeményezésére határoz sürgősségi intézkedések meghozataláról.

157. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy amennyiben az egyik tagállam javasolja a sürgősségi intézkedés elfogadását, akkor a Bizottság nyilvánvalóan nem ismerte fel az ilyen intézkedések elfogadásának szükségességét, amely oknál fogva az objektív vélemény megalkotásához hasznosnak bizonyulhat számára a többi tagállam álláspontjának ismerete, egyúttal megelőzhető, hogy valamely tagállam visszaéljen a sürgősségi intézkedések elfogadására irányuló javaslattételi lehetőségével. Ettől eltér az az eset, amikor a sürgősségi intézkedések elfogadására a Bizottság kezdeményezésére kerül sor. Ilyenkor az intézkedés elfogadásának a szükségessége olyannyira nyilvánvaló, hogy azt már a Bizottság is felismerte, amely a rendelkezésére álló adatok alapján meghozhatja a sürgősségi intézkedéseket.

158. Következésképpen véleményem szerint a 2371/2002 rendelet 7. cikke semmilyen vonatkozásban nem sérti a kontradiktórius eljárás elvét.

G –    Tizedik kérdés

159. A tizedik kérdést csak másodlagosan terjesztették elő, ezért a Bíróságnak azt nem kell megválaszolnia, amennyiben az 530/2008 rendeletet megsemmisíti; mindazonáltal az alábbiakban választ adok erre a kérdésre, arra az esetre, ha a Bíróság a rendeletet mégsem semmisítené meg.

160. A kérdést előterjesztő bíróság tizedik kérdésében azt szeretné megtudni, hogy amennyiben a Bíróság az 530/2008 rendeletet érvényesnek találja, annak 3. cikke (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az megtiltja a közösségi gazdasági szereplők számára, hogy fogadják a Közösség vizeiben vagy kikötőiben a harmadik ország lobogója alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók által az Atlanti‑óceánon a nyugati hosszúság 45 ‑ától keletre és a Földközi‑tengeren fogott kékúszójútonhal‑egyedeket kirakodásra, illetve hizlalási vagy tenyésztési célú halketrecbe helyezésre.

161. Álláspontom szerint erre a kérdésre igenlő választ kell adni.

162. Egyrészt ezt az értelmezést támasztja alá az 530/2008 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének megfogalmazása, amely általánosan az „erszényes kerítőhálós hajókról” szól, és nem kifejezetten a Görögország, Franciaország, Olaszország, Ciprus és Málta lobogója alatt közlekedő ilyen típusú hajókat említi. Ezt a cikket tehát tudatosan másként szövegezték meg, mint az említett rendelet 1. cikkének (1) bekezdését, amelyben kifejezetten említik a rendelet által érintett tagállamokat. Az 530/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdéséből így egyértelműen megállapítható, hogy az valamennyi hajóra, és nem csupán a felsorolt tagállamok hajóira vonatkozik.

163. Másrészt ugyanerre az értelmezésre jutunk e cikk rendszertani értelmezése alapján is. Az 530/2008 rendelet általánosan megfogalmazott 3. cikkének (1) bekezdésével ellentétben a (2) bekezdés kifejezetten csak egy tagállamra, Spanyolországra vonatkozik. Így a rendelet rendszertani értelmezése alapján arra a következtetésre kell jutni, hogy a Bizottság – amennyiben azt akarta volna, hogy a 3. cikk (1) bekezdése csak egyes tagállamokra vonatkozzon – ezt kifejezetten jelezte volna az említett rendelet szövegében.

164. A Bizottság egyébként szintén megerősítette, hogy az 530/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az Spanyolország kivételével valamennyi állam számára megtiltja az erszényes kerítőhálóval fogott tonhalak kirakodását.

165. Álláspontom szerint tehát az előzetes döntéshozatalra előterjesztett tizedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 530/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az megtiltja a közösségi gazdasági szereplők számára, hogy a Közösség vizeiben vagy kikötőiben fogadják az erszényes kerítőhálós hajók által az Atlanti‑óceánon a nyugati hosszúság 45°‑ától keletre és a Földközi‑tengeren fogott kékúszójútonhal‑egyedeket kirakodásra, hizlalási vagy tenyésztési célú halketrecbe helyezésre és átrakodásra, akkor is, ha harmadik ország lobogója alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajó fogta ki őket.

VII – Végkövetkeztetések

166. A fenti megfontolásokra tekintettek azt javasolom, hogy a Bíróság a Prim’Awla tal‑Qorti Ċivili által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:

1)         „1)      Az Atlanti‑óceánon a nyugati hosszúság 45 ‑ától keletre és a Földközi‑tengeren kékúszójú tonhalra irányuló halászatot folytató erszényes kerítőhálós hajók vonatkozásában alkalmazandó sürgősségi intézkedések meghozataláról szóló, 2008. június 12‑i 530/2008/EK bizottsági rendelet jogalapjának és indokolásának megfelelőségére irányuló vizsgálat alapján nem merült fel olyan adat, amely érintheti e rendelet érvényességét.

2)         2)      Az 530/2008 rendelet nem sérti az olyan gazdasági szereplők jogos bizalmát, mint az alapeljárás felperese.

3)         3)      Az 530/2008 rendelet 3. cikke érvénytelen, mivel sérti az arányosság elvét.

4)         4)      Az 530/2008 rendelet 1. és 2. cikke érvénytelen, mivel sértik az EK 12. cikk szerinti, az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.

5)         5)      Az 530/2008 rendelet és a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20‑i 2371/2002/EK tanácsi rendelet 7. cikke nem sérti a hatékony bírói jogvédelem elvét és a kontradiktórius eljárás elvét.”

---

1 – Eredeti nyelv: szlovén.

---

2 – HL L 155., 9. o.

---

3 – Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló, 2007. december 13‑án Lisszabonban aláírt Lisszaboni Szerződés (HL 2007. C 306., 1. o.) 2009. december 1‑jei hatálybalépését követően az előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 267. cikke szabályozza.

---

4 – A T‑329/08. sz., AJD Tuna kontra Bizottság ügyben 2008. augusztus 12‑én benyújtott kereset.

---

5 – A T‑305/08. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2008. augusztus 11‑én benyújtott kereset.

---

6 – Lásd a T‑313/08–T‑318/08. és T‑320/08–T‑328/08. sz., Veromar di Tudisco Alfio & Salvatore és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. november 30‑án hozott végzést (az EBHT‑ban nem tették közzé).

---

7 – HL L 261., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 2. kötet, 70. o.

---

8 – HL L 358., 59. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 5. kötet, 460. o.

---

9 – Ezen egyezmény szövege közzétéve: HL 1986. L 162., 34. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 1. kötet, 206. o.

---

10 – A tonhalfélék védelméről szóló egyezmény III. cikkének (1) bekezdése.

---

11 – A tonhalfélék védelméről szóló egyezmény VIII. cikke (1) bekezdésének a) pontja.

---

12 – HL L 162., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 1. kötet, 205. o.

---

13 – HL L 340., 8. o.

---

14 – HL L 19., 1. o.

---

15 – HL L 134., 11. o.

---

16 – A Bizottság e tekintetben a C‑120/99. sz., Olaszország kontra Tanács ügyben 2001. október 25‑én hozott ítélet (EBHT 2001., I‑7997. o.) 28. és 29. pontjára hivatkozik.

---

17 – A kékúszójú tonhal veszélyeztetettségéről lásd például az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének „Examen de la situation mondiale des espèces de grands migrateurs et des stocks chevauchants” címen már 1995‑ben közzétett publikációját, FAO Fisheries Technical Paper 337., 1995., 36. o.

---

18 – Lásd például Biodiversity: My Hotel in Action: A Guide to Sustainable Use of Biological Resources, International Union for Conservation of Nature, Gland, 2008., 64. o.; Deere, C., Net Gains: Linking Fisheries Management, International Trade and Sustainable Development, IUCN, Washington, 2000., 37. o. Lásd még Barnosky, A. D., Heatstroke: Nature in an Age of Global Warming, Island Press, Washington, 2009., 50. o.; Lévêque, C., La biodiversité au quotidien: Le développement durable à l’épreuve des faits, Éditions Quae, Versailles, 2008., 173. o.

---

19 – Hozzáteszem, hogy a jogirodalom hangsúlyozza, hogy a kékúszójú tonhal túlhalászása nyilvánvaló, és hogy el kellene érni e halfaj állománypusztulásának legalább 25%‑os csökkenését. Lásd Markus, T., European fisheries law: from promotion to management, Europa Law Publishing, Groningen, 2009., 13. o.

---

20 – Lásd az 1559/2007 rendelet (3) preambulumbekezdését.

---

21 – Lásd az 1559/2007 rendelet 3. cikkét.

---

22 – Az 1559/2007 rendelet 5. cikkének (1) és (2) bekezdése tiltja az Atlanti‑óceán keleti részén és a Földközi‑tengeren a kékúszójú tonhal 24 méternél nagyobb, nyílt tengeri vonóhálós halászhajóval és erszényes kerítőhálóval történő halászatát a július 1‑jétől december 31‑ig tartó időszakban.

---

23 – Lásd az 1559/2007 rendelet 7. cikkét.

---

24 – Lásd az 1559/2007 rendelet 17. cikkét.

---

25 – Hozzá kell tenni, hogy a második kérdés lényegében arra vonatkozik, hogy az 530/2008 rendelet megfelelő indokolást tartalmaz‑e a jogalap vonatkozásában (a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése). A rendelet indokolása megfelelő jellegének vizsgálatát megelőzően azonban abban a kérdésben kell dönteni, hogy a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése megfelelő jogalap‑e az 530/2008 rendelet elfogadásához.

---

26 – Ezzel kapcsolatban hozzáteszem, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következően az EK 253. cikkben foglalt indokolási kötelezettséget meg kell különböztetni ezen indokolás megalapozottságától, amely a megtámadott aktus alapjának jogszerűségéhez kapcsolódó kérdés. Lásd ebben az értelemben a C‑113/00. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 19‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑7601. o.) 47. pontját és a C‑479/07. sz., Franciaország kontra Tanács ügyben 2009. március 5‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban nem tették közzé) 50. pontját.

---

27 – HL L 97., 31. o.

---

28 – A VIII. ICES statisztikai alterület szardellaállományának védelmére és helyreállítására irányuló szükséghelyzeti intézkedések meghozataláról szóló, 2005. július 1‑jei 1037/2005/EK bizottsági rendelet (HL L 171., 24. o.). Hozzá kell tenni, hogy mindeddig a Bizottság a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján nemcsak halászati tilalmat vezetett be bizonyos halfajtákra vonatkozóan, hanem a tengeri ökoszisztéma, például a korallzátonyok megőrzését célzó intézkedéseket is hozott. Lásd e tekintetben például a Skóciától északnyugatra található mélytengeri korallzátonyoknak a vonóhálóval végzett halászat hatásaitól való védelméről szóló, 2003. augusztus 20‑i 1475/2003/EK bizottsági rendeletet (HL L 211., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 6. kötet, 42. o.), valamint a Skóciától északnyugatra található mélytengeri korallzátonyoknak a vonóhálóval végzett halászat hatásaitól való védelméről szóló 1475/2003/EK rendelet időbeli hatályának hat hónappal való meghosszabbításáról szóló, 2004. február 16‑i 263/2004/EK bizottsági rendeletet (HL L 46., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 7. kötet, 20. o.).

---

29 – Lásd ebben az értelemben a C‑122/94. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1996. február 29‑én hozott ítélet (EBHT 1996., I‑881. o.) 18. pontját; a C‑4/96. sz., NIFPO és Northern Ireland Fishermen’s Federation ügyben 1998. február 19‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑681. o.) 41. és 42. pontját; a C179/95. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 1999. október 5‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑6475. o.) 29. pontját; a C‑120/99. sz., Olaszország kontra Tanács ügyben 2001. október 25‑én hozott ítélet (EBHT 2001., I‑7997. o.) 44. pontját, valamint a C‑343/07 sz., Bavaria és Bavaria Italia ügyben 2009. július 2‑án hozott ítélet (EBHT 2009., I‑5491. o.) 84. pontját. Lásd még a C‑34/08. sz., Azienda Agricola Disarò Antonio és társai ügyre vonatkozó 2009. március 3‑i indítványom (2009. május 14‑én hozott ítélet, EBHT 2009., I‑4023. o.) 47. pontját.

---

30 – Lásd például a C‑189/01. sz., Jippes és társai ügyben 2001. július 12‑én hozott ítélet (EBHT 2001., I‑‑5689. o.) 80. pontját, a C‑304/01. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 9‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑‑7655. o.) 23. pontját és a C‑535/03. sz., Unitymark és North Sea Fishermen’s Organisation ügyben 2006. március 23‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑‑2689. o.) 55. pontját.

---

31 – Lásd például a C‑127/07. sz., Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ügyben 2008. december 16‑án hozott ítélet (EBHT 2008., I‑9895. o.) 58. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

---

32 – Lásd ebben az értelemben a C‑58/08. sz., Vodafone és társai ügyben 2010. június 8‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 53. pontját és a 31. lábjegyzetben hivatkozott Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ügyben hozott ítéletet.

---

33 – Az AJD Tuna társaság által előterjesztett írásbeli észrevételek 5. melléklete: ICCAT Circular 1995/08.

---

34 – Így Horvátország az ICCAT‑ban rögzített halászati kvótájának 98,91%‑át, Marokkó pedig 87,32%‑át érte el. Lásd az AJD Tuna társaság által előterjesztett írásbeli észrevételek 5. mellékletét: ICCAT Circular 1995/08.

---

35 – Tunézia a kékúszójútonhal‑kvótájának 107,20%‑át, Líbia pedig 105,58%‑át halászta le.

---

36 – Lásd a Report for biennal period, 2008‑09, Part II (2009) – Vol. 2., amely elérhető a www.iccat.int/Documents/BienRep/REP_EN_08‑09_II_2.pdf internetes címen.

---

37 – Ugyanott, 119. o.

---

38 – Ugyanott, 120. o.

---

39 – Ugyanott, 119. o. Hozzáteszem, a lehetséges fogást a halászhajók kapacitása alapján határozzák meg; a jogirodalom hangsúlyozza, hogy a halászhajók (a megállapított kvótákhoz mért) túl nagy kapacitása következtében a túlzott mértékű fogás a közös halászati politika legnagyobb problémája. Ebben az értelemben lásd Berg, A., Implementing and Enforcing European Fisheries Law: The Implementation and the Enforcement of the Common Fisheries Policy in the Netherlands and in the United Kingdom, Kluwer, Hága, 1999, 38. o.; Markus, T., a 19. lábjegyzetben i. m., 13. o. Lásd még a „Közös halászati politika reformjáról szóló” zöld könyvet (COM[2009] 163 végleges), 5. o., amely kiemeli, hogy az európai halkvótákat több mint egy évtizede túlhalásszák, és a halászflották továbbra is túl nagyok a rendelkezésre álló erőforrásokhoz képest.

---

40 – Lásd a jelen indítvány 68. pontját.

---

41 – Lásd a 2371/2002 rendelet 2. cikkét.

---

42 – Lásd a 2371/2002 rendelet 3. cikkének i) pontját.

---

43 – A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az EUMSZ 296. cikk második bekezdése.

---

44 – Lásd ebben az értelemben a C‑288/96. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2000. október 5‑én hozott ítélet (EBHT 2000, I‑8237. o.) 82. pontját és a C‑15/98. és C‑105/99. sz., Olaszország és Sardegna Lines kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. október 19‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑8855. o.) 65. pontját. A jogirodalomban lásd például Schwarze, J. (szerk.), EU‑Kommentar, 2. kiadás, Nomos, Baden‑Baden, 2009., 1919. o., 5. és azt követő pontjai.

---

45 – Lásd például a C‑120/99. sz., Olaszország kontra Tanács ügyben 2001. október 25‑én hozott ítélet (EBHT 2001., I‑7997. o.) 29. pontját.

---

46 – Lásd ebben az értelemben különösen a C‑56/93. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1996. február 29‑én hozott ítélet (EBHT 1996., I‑723. o.) 86. pontját; a C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítélet (EBHT 1998., I‑1719. o.) 63. pontját; a C‑310/99. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2002. március 7‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑2289. o.) 48. pontját; a C‑5/01. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2002. december 12‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑11991. o.) 68. pontját és a C‑479/07. sz., Franciaország kontra Tanács ügyben 2009. március 5‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑24. o.) 49. pontját.

---

47 – Lásd például a C‑168/98. sz., Luxemburg kontra Parlament és Tanács ügyben 2000. november 7‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑9131. o.) 62. pontját és a C‑361/01. P. sz., Kik kontra OHIM ügyben 2003. szeptember 9‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑8283. o.) 102. pontját, valamint a 30. lábjegyzetben hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 9‑én hozott ítélet 51. pontját.

---

48 – Hivatkozás a 27. lábjegyzetben.

---

49 – HL L 171., 24. o.

---

50 – HL L 247., 9. o.

---

51 – HL L 211., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 6. kötet, 42. o.

---

52 – Lásd ebben az értelemben például a 265/85. sz., Van den Bergh en Jurgens és Van Dijk Food Products kontra Bizottság ügyben 1987. március 11‑én hozott ítélet (EBHT 1987., 1155. o.) 44. pontját; a C‑37/02. és C‑38/02. sz., Di Leonardo és Dilexport egyesített ügyekben 2004. július 15‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑6911. o.) 70. pontját; a C‑342/03. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2005. március 10‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑1975. o.) 47. pontját és a C‑167/06. P. sz., Komninou és társai kontra Bizottság ügyben 2007. október 25‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban nem tették közzé) 63. pontját.

---

53 – Lásd ebben az értelemben például az 52. lábjegyzetben hivatkozott Komninou és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 63. pontját.

---

54 – Lásd ebben az értelemben például a C‑506/03. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2005. november 24‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban nem tették közzé) 58. pontját és a C‑182/03. és C‑217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 22‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑5479. o.) 147. pontját, valamint az 52. lábjegyzetben hivatkozott Komninou és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 63. pontját.

---

55 – Lásd ebben az értelemben az 52. lábjegyzetben hivatkozott Van den Bergh en Jurgens és Van Dijk Food Products kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 44. pontját, a C‑22/94. sz., Irish Farmers Association és társai ügyben 1997. április 15‑én hozott ítélet (EBHT 1995., I‑1809. o.) 25. pontját, valamint az 54. lábjegyzetben hivatkozott Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 147. pontját.

---

56 – Lásd ebben az értelemben a C‑33/08. sz. Agrana Zucker ügyben 2009. június 11‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑5035. o.) 31. pontját és a C‑310/04. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. szeptember 7‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑7285. o.) 97. pontját; a 30. lábjegyzetben hivatkozott Jippes és társai ügyben hozott ítélet 81. pontját; valamint a C‑133/93., C‑300/93. és C‑362/93. sz., Crispoltoni és társai egyesített ügyekben 1994. október 5‑én hozott ítélet (EBHT 1994., I‑4863. o) 41. pontját és a C‑331/88. sz., Fedesa és társai ügyben 1990. november 13‑án hozott ítélet (EBHT 1990., I‑4023. o.) 13. pontját.

---

57 – Az arányosság elvének háromszintű értékelési szempontjával kapcsolatban lásd például a C‑365/08. sz. Agrana Zucker ügyre vonatkozó 2010. január 21‑i indítványom (2010. május 20‑án hozott ítélet, az EBHT‑ban még nem tették közzé) 60. pontját. Ami az arányosság elvének háromszintű szerkezetét illeti, a jogirodalomban lásd például Simon, D., Le contrôle de proportionnalité exercé par la Cour de Justice des Communautés Européennes, Petites affiches, 46/2009. sz., 17. o., 20. és azt követő pontjai; de Búrca, G., The Principle of Proportionality and its Application in EC Law, Yearbook of European Law, Vol. 13 (1993), 113. o.; Van Gerven, W., The Effect of Proportionality on the Actions of Member States of the European Community: National Viewpoints from Continental Europe, in. Ellis, E., The Principle of Proportionality in the Laws of Europe, Oxford és Portland, 1999, 37. o.

---

58 – Lásd például a 30. lábjegyzetben hivatkozott Jippes és társai ügyben hozott ítélet 80. pontját, a 30. lábjegyzetben hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 9‑én hozott ítélet 23. pontját és a 30. lábjegyzetben hivatkozott Unitymark és North Sea Fishermen’s Organisation ügyben hozott ítélet 55. pontját.

---

59 – Lásd például az 56. lábjegyzetben hivatkozott Fedesa és társai ügyben hozott ítélet 14. pontját és az 56. lábjegyzetben hivatkozott Crispoltoni és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 42. pontját; a 30. lábjegyzetben hivatkozott Jippes és társai ügyben hozott ítélet 82. pontját; valamint a C‑344/04. sz., IATA és ELFAA ügyben 2006. január 10‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑403. o.) 80. pontját.

---

60 – Lásd a 29. lábjegyzetben hivatkozott Azienda Agricola Disarò Antonio és társai ügyre vonatkozó indítványom 61. pontját.

---

61 – Lásd az 57. lábjegyzetben hivatkozott Agrana Zucker ügyre vonatkozó indítványom (2010. május 20‑án hozott ítélet) 64. pontját.

---

62 – Sharpston főtanácsnok C‑5/06. és C‑23/06–C‑36/06. sz., Zuckerfabrik Jülich egyesített ügyekre vonatkozó 2007. június 14‑i indítványának (2008. május 8‑án hozott ítélet, EBHT 2007., I‑3231. o.) 65. pontja.

---

63 – Hozzáteszem, hogy a 32. lábjegyzetben hivatkozott Vodafone és társai ügyben hozott ítélet 51–71. pontjában a Bíróság a közösségi rendelet jogszerűségének felülvizsgálata során a közösségi jogalkotót megillető széles mérlegelési jogkör ellenére az arányosságot három lépésben vizsgálta, mivel megvizsgálta az intézkedés megfelelő jellegét (55–60. pont), az intézkedés szükségességét (61–68. pont) és azt, hogy nem volt‑e túlzott jellegű (69. pont).

---

64 – Lásd a 29. lábjegyzetben hivatkozott Azienda Agricola Disarò Antonio és társai ügyre vonatkozó indítványom 63. pontját és az 57. lábjegyzetben hivatkozott Agrana Zucker ügyre vonatkozó indítványom (2010. május 20‑án hozott ítélet) 66. pontját.

---

65 – Lásd a 29. lábjegyzetben hivatkozott Azienda Agricola Disarò Antonio és társai ügyre vonatkozó indítványom 63. pontját és az 57. lábjegyzetben hivatkozott Agrana Zucker ügyre vonatkozó indítványom (2010. május 20‑án hozott ítélet) 66. pontját.

---

66 – Lásd a 29. lábjegyzetben hivatkozott Azienda Agricola Disarò Antonio és társai ügyre vonatkozó indítványom 64. pontját és az 57. lábjegyzetben hivatkozott Agrana Zucker ügyre vonatkozó indítványom (2010. május 20‑án hozott ítélet) 70. pontját.

---

67 – Lásd ebben az értelemben a C‑338/04., C‑359/04. és C‑360/04. sz., Placanica és társai egyesített ügyekben 2007. március 6‑án hozott ítélet (EBHT 2007., I‑1891. o.) 53. és 58. pontját, a C‑500/06. sz. Corporación Dermoestética ügyben 2008. július 17‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑5785. o.) 39. és 40. pontját és a C‑169/07. sz. Hartlauer‑ügyben 2009. március 10‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑1721. o.) 55. pontját, amelyek bár egy nemzeti jogszabály arányosságának értékelésével kapcsolatosak, de analógia útján a közösségi intézkedések arányosságának vizsgálatára is alkalmazhatóak. Lásd még például Kokott főtanácsnok C‑499/08. sz. Andersen‑ügyre vonatkozó 2010. május 6‑i indítványának (a Bíróság előtt folyamatban lévő ügy) 57. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

---

68 – Lásd a 29. lábjegyzetben hivatkozott Azienda Agricola Disarò Antonio és társai ügyre vonatkozó indítványom 37. pontját.

---

69 – Igaz, hogy e tekintetben a kereset semmisségével kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlatról van szó, de ez analógia útján értelemszerűen átvehető valamely közösségi aktus érvényességével kapcsolatos, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vizsgálatára is: lásd például a C‑29/99. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 2002. december 10‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑11221. o.) 45. és 46. pontját; a C‑378/00. sz., Bizottság kontra Parlament és Tanács ügyben 2003. január 21‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑937. o.) 30. pontját és a C‑239/01. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑10333. o.) 33. pontját.

---

70 – Lásd például a C‑68/94. és C‑30/95. sz., Franciaország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. március 31‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑1375. o.) 257. pontját, valamint a 69. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet 46. pontját és a 69. lábjegyzetben hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 34. pontját.

---

71 – „Többi” tagállam alatt mindenekelőtt Portugáliát értjük, amely részére a 446/2008 rendelet melléklete alapján 518,96 tonnás kvótát biztosítottak; az 530/2008 rendeletben nem szereplő többi tagállamot együttesen megillető kvóta összesen 60 tonna.

---

72 – Lásd például a C‑44/94. sz., Fishermen’s Organisations és társai ügyben 1995. október 17‑én hozott ítélet (EBHT 1995., I‑3115. o.) 46. pontját; a C‑87/03. és C‑100/03. sz., Spanyolország kontra Tanács egyesített ügyekben 2006. március 30‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑2915. o.) 48. pontját; a C‑134/04. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2007. április 19‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban nem tették közzé) 28. pontját és a C‑141/05. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2007. november 8‑án hozott ítélet (EBHT 2007., I‑9485. o.) 40. pontját.

---

73 – A Bizottság a tárgyaláson kifejtette, hogy a tengernek el kell érnie egy bizonyos – 17 és 24 °C‑os – hőmérsékletet ahhoz, hogy a kékúszójú tonhal megjelenjen.

---

74 – Lásd a Bizottság által előterjesztett írásbeli észrevételek 35. pontját és 6. mellékletét.

---

75 – Lásd a Report for biennal period, 2008–09, Part II (2009) – vol. 2. 125. és 126. pontját (BFT‑Table 1. Estimated catches (t) of northern bluefin tuna (Thunnus thynnus) by major area, gear and flag), amely elérhető a www.iccat.int/Documents/BienRep/REP_EN_08‑09_II_2.pdf internetes címen.

---

76 – Franciaország becsült halászata 2008‑ban az Atlanti‑óceán keleti részén 253 tonna, a Földközi‑tengeren pedig 2670 tonna volt, összesen tehát 2923 tonna, ami a Franciaország számára a 446/2008 rendelet melléklete alapján 2008‑ban biztosított 4894,19 tonnás kvóta 59,72%‑ának felel meg. Olaszország becsült halászata (a Földközi‑tengeren) 2234 tonna volt (uo.), ami az Olaszország számára a 446/2008 rendelet melléklete alapján 2008‑ban biztosított 4162,71 tonnás kvóta 53,67%‑ának felel meg.

---

77 – Lásd a Bizottság által előterjesztett írásbeli észrevételek 32. pontját.

---

78 – Kiemelés tőlem.

---

79 – Lásd a Bizottság által előterjesztett írásbeli észrevételek 6. mellékletét.

---

80 – Lásd a 446/2008 rendelet mellékletét.

---

81 – Lásd a Bizottság által előterjesztett írásbeli észrevételek 31. pontját.

---

82 – Amint az a Bizottság által előterjesztett írásbeli észrevételek 6. mellékletéből megállapítható.

---

83 – Az 1559/2007 rendelet 5. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján az Atlanti‑óceán keleti részén és a Földközi‑tengeren a kékúszójú tonhal 24 méternél nagyobb, horogsorral felszerelt nyílt tengeri hajókkal, valamint erszényes kerítőhálós halászhajókkal történő halászata a június 1‑jétől december 31‑ig tartó időszakban tilos.

---

84 – Ezt mutatják a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott jelenlegi intézkedések is. Lásd a jelen indítvány fenti 67. pontjában hivatkozott intézkedéseket.

---

85 – Igaz, hogy e tekintetben a kereset semmisségével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatról van szó, de ez analógia alapján átvehető egy közösségi aktus érvényességére vonatkozó, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vizsgálatára is: lásd például a fenti 69. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet 45. és 46. pontját, a fenti 69. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Parlament és Tanács ügyben hozott ítélet 30. pontját és a fenti 69. lábjegyzetben hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 33. pontját.

---

86 – Lásd például a 70. lábjegyzetben hivatkozott Franciaország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 257. pontját, valamint a 69. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet 46. pontját és a fenti 69. lábjegyzetben hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 34. pontját.

---

87 – Lásd a jelen indítvány 111–114. pontját.

---

88 – A 446/2008 rendelet melléklete alapján Portugália számára 518,96 tonnás kvótát állapítottak meg, a többi tagállam pedig (az 530/2008 rendeletben felsoroltak kivételével) összesen 60 tonnás kvótával rendelkezett.

---

89 – A 222/84. sz. Johnston‑ügyben 1986. május 15‑én hozott ítélet (EBHT 1986., 1651. o.) 18. és 19. pontja; a 222/86. sz., Heylens és társai ügyben 1987. október 15‑én hozott ítélet (EBHT 1987., 4097. o.) 14. pontja; a C‑424/99. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2001. november 27‑én hozott ítélet (EBHT 2001., I‑9285. o.) 45. pontja; a C‑50/00. P. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑6677. o.) 39. pontja; a C‑467/01. sz. Eribrand‑ügyben 2003. június 19‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑6471. o.) 61. pontja; a C‑432/05. sz. Unibet‑ügyben 2007. március 13‑án hozott ítélet (EBHT 2007., I‑2271. o.) 37. pontja és a C‑402/05. P. és C‑415/05. P. sz., Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 3‑án hozott ítélet (EBHT 2008., I‑6351. o.) 335. pontja.

---

90 – HL 2010. L 83., 389. o.

---

91 – A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az EUMSZ 263. cikk második és negyedik bekezdése.

---

92 – Lásd például a C‑3/00. sz., Dánia kontra Bizottság ügyben 2003. március 20‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑2643. o.) 46. pontját és a C‑439/05. P–C‑454/05. P. sz, Land Oberösterreich és Ausztria kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. szeptember 13‑án hozott ítélet (EBHT 2007., I‑7141. o.) 36. pontját.

---

93 – A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az EUMSZ 258. cikk.

---

94 – Sharpston főtanácsnok például a C‑439/05. P. és a C‑454/05. P. sz., Land Oberösterreich és Ausztria kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. május 15‑én ismertetett indítványának (EBHT 2007., I‑7141. o.) 79. pontjában kifejti, hogy a kontradiktórius eljárás elve „többek között olyan esetekre is vonatkozik, amikor a hatóság által valamely személy ellen indított eljárás e személy jogaira vagy érdekeire kihatással lehet, mely eljárásban az érintett személy részére lehetővé kell tenni a hatóság által megfontolni javasolt tényezőkkel kapcsolatos álláspontjának kifejtését” és hogy „[e]zen esetek közé tartoznak az inkvizitórius büntetőeljárások és számos közigazgatási eljárás, a közösségi szférában például a versenyjoggal vagy dömpinggel kapcsolatos bizottsági vizsgálatok, illetve az EK 226. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás”.

---

95 – A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az EUMSZ 288. cikk második bekezdése.

---

96 – Az eljárás eltérő, ha az intézkedést valamely tagállam kérelmére fogadták el. Ebben az esetben a tagállamnak a 2371/2002 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján egyszerre kell közölnie a kérést a Bizottsággal, a többi tagállammal és az érintett regionális tanácsadó testületekkel, amelyek írásbeli észrevételeiket a kérelem kézhezvételétől számított öt munkanapon belül nyújthatják be a Bizottsághoz.

---

97 – Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a 2371/2002 rendelet 7. cikke sérti‑e a kontradiktórius eljárás elvét, lásd a jelen indítvány 153. és azt követő pontjait.

---

98 – Lásd például a C‑315/99. P. sz., Ismeri Europa kontra Számvevőszék ügyben 2001. július 10‑én hozott ítélet (EBHT 2001., I‑5281. o.) 28. pontját, a C‑89/08. P. sz., Bizottság kontra Írország és társai ügyben 2009. december 2‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 50. pontját és a C‑197/09. RX‑II. sz., Felülvizsgálat M kontra EMEA ügyben 2009. december 17‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 41. pontját.

---

99 – Lásd a 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15‑én hozott ítéletet (EBHT 1963., 197. o.), amelyben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy „azon alanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket”.

---

100 – Ezt a Törvényszék is megerősítette az olasz erszényes kerítőhálós hajók tulajdonosaival kapcsolatban hozott T‑313/08–T‑318/08. és T‑320/08–T‑328/08. sz., Veromar di Tudisco Alfio & Salvatore és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. november 30‑án hozott végzésében (az EBHT‑ban nem tették közzé), amelyben a fenti hajótulajdonosok által az 530/2008 rendelet megsemmisítése iránt benyújtott kereseteket mint elfogadhatatlanokat elutasította, mivel ez a rendelet nem érintette személyükben őket. A Törvényszék érvelésének 45. pontjában kiemelte, hogy az 530/2008 rendelet általános hatállyal bíró jogi aktus.

---

101 – A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése. Hozzá kell tenni, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése némileg módosította az aktív perbeli legitimáció feltételeit, és ez alapján a természetes és jogi személyek a nekik címzett vagy az őket közvetlenül és személyükben érintő aktusok mellett megtámadhatják azokat a rendelkezéseket is, amelyek őket közvetlenül érintik, de nem szükségeltetnek végrehajtási intézkedéseket. Ami a közös halászati politika területén (a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően) érvényesülő aktív perbeli legitimációval kapcsolatos kérdéseket illeti, lásd például Markus, T., a 19. lábjegyzetben i. m., 251. és azt követő oldalakat.

---

102 – Lásd például a C‑104/97. P. sz., Atlanta kontra Európai Közösség ügyben 1999. október 14‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑6983. o.) 35. pontját.