C‑198/08. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Osztrák Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés – 95/59/EK irányelv – A dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adókon kívüli egyéb adók – 9. cikk, (1) bekezdés – A termékeik legmagasabb kiskereskedelmi árának a gyártók és az importőrök általi szabad meghatározása – A cigaretta kiskereskedelmi minimálárát, valamint a finomra vágott dohány kiskereskedelmi minimálárát előíró nemzeti szabályozás – Igazolás – A közegészség védelme – Az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás‑ellenőrzési Keretegyezménye”

Az ítélet összefoglalása

Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – A dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adókon kívüli egyéb adók

(A 2002/10 irányelvvel módosított 95/59 tanácsi irányelv, 9. cikk, (1) bekezdés)

Nem teljesíti a 2002/10 irányelvvel módosított, a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló 95/59 irányelv 9. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely olyan szabályozást fogad el, és tart hatályban, amely szerint államilag meghatározott a cigaretták és a cigaretták sodrására szánt finomra vágott dohány minimálára, mivel az ilyen szabályozás nem teszi lehetővé minden esetben annak kizárását, hogy az előírt minimálárak sértsék az alacsonyabb önköltségi ár okán a gyártók és importőrök egy részénél kialakult versenyelőnyt. Ugyanis az ilyen szabályozás, amely egyébként a piaci átlagárra hivatkozva írja elő a minimálárat, olyan hatással járhat, hogy megszünteti a versenyző termékek közötti árkülönbséget, és ezen árakat a legdrágább termék árához közelíti. Az említett szabályozás így sérti a gyártók és importőrök azon szabadságát a legmagasabb kiskereskedelmi ár meghatározásában, amelyet a 95/59 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének második albekezdése biztosít.

Ezenkívül az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás‑ellenőrzési Keretegyezménye nem befolyásolja azt a kérdést, hogy az ilyen rendszer összeegyeztethető‑e, vagy sem a 95/59 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével, mivel ezen egyezmény közvetlenül nem ró kötelezettségeket a szerződő felekre a dohánytermékeket érintő árpolitikával kapcsolatban, hanem mindössze leírja a lehetséges megoldásokat a dohányzás elleni küzdelmet érintő nemzeti egészségügyi célok figyelembevétele érdekében. Ezen egyezmény 6. cikkének (2) bekezdése ugyanis csupán azt írja elő, hogy a szerződő feleknek olyan intézkedéseket kell elfogadniuk vagy fenntartaniuk, amelyek „[ki]terjedhetnek” a dohánytermékekre vonatkozó adópolitikára vagy „adott esetben” az árpolitika alkalmazására.

Végül a tagállamok nem hivatkozhatnak az EK 30. cikkre annak érdekében, hogy az emberek egészségének és életének védelme céljával igazolják a 95/59 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének megsértését. Az EK 30. cikk ugyanis nem érthető úgy, hogy lehetővé teszi az EK 28. cikkben és EK 29. cikkben érintett, a behozatalra és kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozásoktól, valamint az azzal azonos hatású intézkedésektől eltérő jellegű intézkedéseket.

Mindazonáltal a 95/59 irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy folytassák a dohányzás elleni küzdelmet, amely a közegészség védelmének céljába illeszkedik.

(vö. 33., 34., 38., 39., 45. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2010. március 4.(*)

„Tagállami kötelezettségszegés – 95/59/EK irányelv – A dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adókon kívüli egyéb adók – 9. cikk, (1) bekezdés – A termékeik legmagasabb kiskereskedelmi árának a gyártók és az importőrök általi szabad meghatározása – A cigaretta kiskereskedelmi minimálárát, valamint a finomra vágott dohány kiskereskedelmi minimálárát előíró nemzeti szabályozás – Igazolás – A közegészség védelme – Az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás‑ellenőrzési Keretegyezménye”

A C‑198/08. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2008. május 14‑én benyújtott,

az Európai Bizottság (képviselik: W. Mölls és R. Lyal, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Osztrák Köztársaság (képviselik: E. Riedl, J. Bauer és C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: J. N. Cunha Rodrigues, a második tanács elnöke, a harmadik tanács elnökeként eljárva, P. Lindh, A. Rosas, U. Lõhmus és A. Arabadjiev (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: R. Şereş tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. június 18‑i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2009. október 22‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Keresetével az Európai Közösségek Bizottsága a Bíróságtól annak megállapítását kéri, hogy az Osztrák Köztársaság – mivel olyan szabályozást fogadott el, és tart hatályban, amely szerint államilag meghatározott a cigaretták és a cigaretták sodrására szánt finomra vágott dohány minimálára – nem teljesítette a 2002. február 12‑i 2002/10/EK tanácsi irányelvvel (HL L 46., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 35. kötet, 182. o.) módosított, a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27‑i 95/59/EK tanácsi irányelv (HL L 291., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 283. o.; a továbbiakban: 95/59 irányelv) 9. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

 Jogi háttér

 A közösségi szabályozás

2        A 95/59 irányelv (2), (3) és (7) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„(2)      mivel a[z EK‑]Szerződés célja egy gazdasági unió létrehozása, amelyen belül egészséges verseny uralkodik, és amely jellemzői hasonlítanak egy nemzeti piac jellemzőihez; továbbá a dohánygyártmányok tekintetében e cél elérése előfeltételezi, hogy a tagállamokban az ezen ágazat termékeinek forgalmát érintő adók alkalmazása ne torzítsa a versenyfeltételeket, és a Közösségen belül ne akadályozza azok szabad mozgását;

(3)      mivel különösen a jövedéki adók szerkezete összehangolásának kell ahhoz vezetnie, hogy az ugyanazon csoportba tartozó dohánygyártmányok kategóriái közötti verseny az adóterhek következtében ne torzuljon, és hogy ez a tagállamok nemzeti piacainak megnyitását valósítsa meg;

[…]

(7)      mivel a szabad verseny követelménye a szabad árképzést jelenti a dohánygyártmányok minden csoportja tekintetében”.

3        Ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Dohánygyártmány a következő:

a)      cigaretták;

b)      szivarok és szivarkák;

c)      fogyasztási dohány

–        cigaretták sodrására szánt finomra vágott dohány,

–        egyéb fogyasztási dohány,

a 3‑7. cikk meghatározásának megfelelően.”

4        A 95/59 irányelv 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A Közösségben gyártott cigarettákra és a harmadik országokból behozott cigarettákra a vámokat is tartalmazó legmagasabb kiskereskedelmi ár alapján számított százalékos jövedéki adót és a termék egységére meghatározott tételes jövedéki adót kell kivetni [helyesen: A Közösségben gyártott cigarettákra és a harmadik országokból behozott cigarettákra minden tagállam vámokat is tartalmazó legmagasabb kiskereskedelmi ár alapján számított százalékos jövedéki adót és a termék egységére meghatározott tételes jövedéki adót vet ki].

(2)      A százalékos jövedéki adó mértékének és a tételes jövedéki adó összegének minden cigaretta esetén egyformának kell lennie.

[…]”

5        Ezen irányelv 9. cikke (1) bekezdésének értelmében:

„A gyártó a Közösségen belül letelepedett olyan természetes vagy jogi személy, amely kiskereskedelmi forgalomba hozatala céljából a dohányt feldolgozott termékké alakítja át.

A gyártók, vagy adott esetben azok közösségi képviselői vagy megbízottjai, valamint a harmadik országokból dohányt importálók szabadon határozhatják meg a legmagasabb kiskereskedelmi árat minden termék esetében, és minden tagállam számára, ahol a kérdéses terméket fogyasztásra bocsátják.

A második albekezdés azonban nem akadályozhatja az árszínvonalak ellenőrzésére vonatkozó nemzeti jogalkotási rendszerek végrehajtását, vagy a meghatározott árak betartását [helyesen: az árszínvonal ellenőrzésére vagy az előírt árak betartására vonatkozó nemzeti jogszabályok alkalmazását], feltéve hogy azok összeegyeztethetők a közösségi jogalkotással.”

6        Az említett irányelv 16. cikke előírja:

„(1)      A cigarettákra vonatkozó tételes jövedéki adó összegét a legkeresettebb árkategóriában állapítják meg 1978. január 1‑jével kezdődően, a minden év január 1‑jén érvényes adatoknak megfelelően.

(2)      A jövedéki adó tételes összetevője nem lehet alacsonyabb, mint 5%‑a, vagy nem lehet magasabb, mint 55%‑a azon teljes adótehernek, amelyet az e cigarettákra kivetett százalékos jövedéki adó, tételes jövedéki adó és forgalmi adó együttes összege jelent.

[…]

(5)      A tagállamoknak jogukban áll jövedékiadó‑minimumot kivetni azokra a cigarettákra, amelyeket a legkeresettebb árkategóriába tartozó cigaretták kiskereskedelmi eladási áránál alacsonyabb áron hoznak forgalomba, azzal a feltétellel, hogy az így megállapított jövedékiadó‑minimum nem haladhatja meg a legkeresettebb árkategóriába tartozó cigarettákra kivetett jövedéki adót.”

7        A 2003. december 5‑i 2003/117/EK tanácsi irányelvvel (HL L 333., 49. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 41. kötet, 430. o.) módosított, a cigaretták adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19‑i 92/79/EGK tanácsi irányelv (HL L 316., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 202. o.), illetve a cigarettán kívüli dohánygyártmány adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19‑i 92/80/EGK tanácsi irányelv (HL L 316., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 204. o.) határozzák meg a cigarettát, valamint a cigarettán kívüli dohánygyártmányokat terhelő általános jövedéki adó legalacsonyabb kulcsát és/vagy összegét. A 92/80 irányelv az utóbbiakat terhelő jövedéki adó szerkezetére vonatkozó szabályokat is tartalmaz.

8        A 2004. június 2‑i 2004/513/EK tanácsi határozat (HL L 213., 8. o.) a Közösség nevében jóváhagyta a 2003. május 21‑én Genfben aláírt, WHO Dohányzás‑ellenőrzési Keretegyezményét (a továbbiakban: WHO‑egyezmény). Ezen egyezmény „Ár‑ és adóintézkedések a dohánykereslet csökkentésére” címet viselő 6. cikke a következőképpen szól:

„1.      A Felek elismerik, hogy az ár‑ és adóintézkedések hatásos és fontos eszközei a dohányfogyasztás csökkentésének a lakosság különféle szegmenseiben, különösen a fiatalok körében.

2.      A Részes Feleknek arra vonatkozó szuverén jogának sérelme nélkül, hogy adóztatási politikájukat meghatározzák és bevezessék, minden Félnek tekintetbe kell vennie a dohányzás visszaszorítására vonatkozó nemzeti népegészségügyi célkitűzéseit, és olyan intézkedéseket kell elfogadnia vagy fenntartania, amelyek értelemszerűen az alábbiakra terjedhetnek ki:

a)      a dohánytermékekre vonatkozó adópolitika, vagy értelemszerűen [helyesen: és adott esetben], árpolitika foganatosítása [helyesen: alkalmazása], hogy az hozzájáruljon a dohányfogyasztás csökkenését célzó egészségi célkitűzésekhez, […]

[…]”

 A nemzeti szabályozás

9        A 2006. március 30‑i szövetségi törvénnyel (BGBl. I, 47/2006) módosított, a dohánygyártmányok gyártásáról és forgalmazásáról, valamint a dohánygyártmányok reklámjáról és a nemdohányzók védelméről szóló, 1995. június 30‑i szövetségi törvény (Bundesgesetz über das Herstellen und das Inverkehrbringen von Tabakerzeugnissen sowie die Werbung für Tabakerzeugnisse und den Nichtraucherschutz [„Tabakgesetz”], BGBl. 431/1995; a továbbiakban: dohánytörvény) 2. cikkének (4) bekezdése előírja:

„A szövetségi egészség‑ és nőügyi miniszter a szövetségi pénzügyminiszter egyetértésével a dohányzás megelőzése érdekében rendelet útján megállapíthatja a dohánygyártmányokra vonatkozó kiskereskedelmi minimálárat a minimális árszínvonal biztosítása érdekében. A dohánygyártmányoknak a kiskereskedelmi minimálár alatti értékesítése tilos.”

10      A dohánygyártmányok kiskereskedelmi minimálár‑rendszerének a minimális árszínvonal biztosítása érdekében való bevezetéséről szóló, 2006. április 27‑i szövetségi egészség‑ és nőügyi miniszteri rendelet (Verordnung der Bundesministerin für Gesundheit und Frauen über die Festsetzung des Mindestkleinverkaufspreises für Tabakerzeugnisse zur Sicherstellung eines Mindestpreisniveaus, BGBl. II, 171/2006) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet értelmében a kiskereskedelmi minimálár azon ár, amely alatt a dohánygyártmányok fogyasztóknak történő értékesítése tilos.”

11      E rendelet 2. cikke értelmében:

„(1)      A cigaretta esetében a cigarettánkénti kiskereskedelmi minimálár megegyezik a megelőző naptári évben értékesített összes cigaretta súlyozott átlagárának legalább a 92,75%‑ával.

(2)      A finomra vágott dohány esetében a dohány grammonkénti kiskereskedelmi minimálára megegyezik a megelőző naptári évben értékesített összes finomra vágott dohány súlyozott átlagárának legalább a 90%‑ával.”

12      Az említett rendelet 4. cikke értelmében a kiskereskedelmi minimálár 2006. május 15‑től alkalmazandó.

 A pert megelőző eljárás

13      A Bizottság, miután felhívta az Osztrák Köztársaságot észrevételei előterjesztésére a cigaretta és a finomra vágott dohány kiskereskedelmi minimálára előírására vonatkozó osztrák szabályozás és a 95/59 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének állítólagos összeegyeztethetetlenségéről, 2007. június 27‑i levelében indokolással ellátott véleményt címzett e tagállamhoz, felszólítva az e rendelkezésből eredő kötelezettségeinek e vélemény kézhez vételétől számított két hónapon belüli teljesítésére. A Bizottság – mivel az Osztrák Köztársaság válaszát figyelembe véve úgy ítélte meg, hogy helyzet továbbra sem megfelelő – benyújtotta a jelen keresetet.

 A keresetről

 A felek érvei

14      A Bizottság szerint a 95/59 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése kimondja azon elvet, amely szerint a gyártók és az importálók szabadon határozhatják meg a dohánytermékek legmagasabb kiskereskedelmi árát. Márpedig a szóban forgó osztrák szabályozás, miközben a cigaretta és a finomra vágott dohány kiskereskedelmi értékesítésére közvetett módon minimálár‑rendszert vezet be, megtiltja e termékek gyártóinak és az importőreinek, hogy az említett minimálár alatti áron értékesítsenek, és ezért korlátozza az ármeghatározási szabadságukat. E szabályozás tehát ellentétes a közösségi jog említett rendelkezésével.

15      A szóban forgó nemzeti szabályozás nem igazolható a közegészség védelméhez kapcsolódó megfontolásokkal. Azokat a közösségi jogalkotó már figyelembe vette a dohány jövedéki adójáról szóló irányelvek elfogadásakor. Az általános jövedéki adó legmagasabb mértékének hiányában a dohánytermékek adózására vonatkozó közösségi szabályok lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy megemeljék ezen adózási szintet, és hogy ezzel kellően magas árakat tartsanak fenn a dohányfogyasztás visszaszorításához. Az adópolitika tehát elegendő a közegészség védelme kívánt szintjének biztosításához.

16      A Bizottság szerint az érintett dohánytermék kiskereskedelmi értékesítésére vonatkozó, Ausztria által minimálárként előírt súlyozott átlagár nem piaci folyamatok, hanem olyan hatóságok aktusának a következménye, amelyek éppen az említett folyamatok semlegesítését kívánják elérni. Az a tény, hogy e minimálárakat matematikai művelet útján a piacon megfigyelt átlagárból számítják ki, nem teszi vitássá e megállapítást. Ezenkívül nem biztos, hogy e minimálár‑rendszer kevésbé érinti a versenyt, mint más tagállamoknak a Bíróság korábbi ítéleteiben vizsgált szabályozásai. Mindenesetre a dohánygyártmányokra vonatkozó, a 95/59 irányelv 9. cikkének (1) bekezdéséből eredő minimálár‑rendszer bevezetésének tilalma nem feltételezi bármelyik ilyen szabályozás által kifejtett beavatkozás mértékének az értékelését tekintettel arra a rendszerre, amelyen alapul.

17      A Bizottság ezenkívül úgy véli, hogy az EK 93. cikk a 95/59 irányelv 9. cikkének is elegendő jogalapját képezi. Az irányelv adóügyi jellege nem hatalmazza fel a tagállamokat arra, hogy figyelmen kívül hagyják az irányelv rendelkezéseit abból az indokból, hogy más célokat – többek között a közegészség védelmének célját – követnek. Ezenkívül a tagállamok nem jogosultak az EK 30. cikkre hivatkozni, mivel harmonizált módon szabályozott kérdésről van szó.

18      A Bizottság továbbá úgy véli, hogy a 95/59 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése a WHO egyezménnyel is összhangban van, mivel ezen egyezmény nincs olyan hatással, hogy a szerződő feleket minimálár alkalmazására kötelezze a dohánytermékek vonatkozásában. A Bizottság szerint ha nem így lenne, akkor módosult volna ezen irányelv, de ez nem történt meg. Ezenkívül az említett egyezmény, a Közösséggel ellentétben, nem hatalmazza fel a tagállamokat arra, hogy válasszanak az adó‑ vagy az árpolitika alkalmazása között, mivel e kérdés a Közösség belső működéséhez tartozik.

19      Végül az Osztrák Köztársaság által hivatkozott, a dohányzás megelőzéséről és a dohányzás elleni küzdelem javítására irányuló kezdeményezésekről szóló, 2002. december 2‑i 2003/54/EK tanácsi ajánlás (HL 2003. L 22., 31. o.) nem kötelező, és semmi esetre sem értelmezhető úgy, hogy az a 95/59 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének megsértésére ösztönöz.

20      Az Osztrák Köztársaság szerint árháború esetén a minimálárat előíró rendszer az egyetlen hatékony és biztos eszköz a szóban forgó nemzeti szabályozás által érintett dohánytermékek árverseny körülményei között bekövetkező áresésének gyors megakadályozására. Az adóügyi intézkedéseket ugyanis a dohányágazatban tevékenykedő gazdasági szereplők meghiúsíthatják, mivel ezen intézkedések nem akadályozzák meg a fogyasztók új csoportjainak megközelítése érdekében alkalmazott dömpingáron, azaz átmeneti veszteséget okozó áron való értékesítést. A 95/59 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése nem tartalmaz korlátlan jogot az ár szabad meghatározására. E rendelkezés különösen nem zárja ki a tagállamok azon lehetőségét, hogy az EK 30. cikk értelmében véve megfelelő és szükséges intézkedéseket tegyenek közegészség védelme biztosításának érdekében.

21      Az Osztrák Köztársaság azt is előadja, hogy a szóban forgó minimálár‑rendszer nem torzíthatja a versenyt, mivel ezen árakat valójában a piac határozza meg, a határkörrel rendelkező miniszter nem tesz mást, mint viszonyítási alapnak veszi a piaci átlagárat. Következésképpen az említett rendszer kevésbé erős beavatkozást jelent, mint a többek között a C‑216/98. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2000. október 19‑én hozott ítéletben (EBHT 2000., I‑8921. o.) és a C‑302/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2002. február 27‑én hozott ítéletben (EBHT 2002., I‑2055. o.) vizsgált tagállami rendelkezések, amelyek például előírták az árak legalább 20%‑kal való megemelését a hatályos árakhoz képest. A valamely nemzeti intézkedés által kiváltott beavatkozás mértéke az intézkedés arányosságának értékelésében is fontos, mivel szükséges annak vizsgálata, hogy nincs‑e kevésbé korlátozó eszköz a kitűzött cél eléréséhez.

22      E tagállam szerint a 95/59 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése a jogalapjára, azaz az EK 93. cikkre, tekintettel megszorító módon értelmezendő, amely nem teszi lehetővé az adójogi céloktól eltérő célok követését, sem pedig az ilyen más célok követésének korlátozását. A tagállamoknak tehát joga van meghatározni a közegészség védelmének általuk megfelelőnek tartott szintjét, valamint az e szint eléréséhez megfelelő és szükséges eszközöket, amelyek között szerepelhet a dohánytermékek minimálárának előírása. Következésképpen a gyártóknak és az importőröknek a dohánygyártmányok árának meghatározására vonatkozó szabadsága csak a tagállamok közegészség‑politikája által meghatározott korlátok között gyakorolható.

23      Ezenkívül a 95/59 irányelv az új jogi fejlemények, azaz egyrészt a WHO‑egyezmény 6. cikke (2) bekezdésének a) pontja, másrészt pedig a 2003/54 ajánlás 7. pontja tükrében értelmezendő. Márpedig ez utóbbiakat, amelyek lehetővé teszik a minimálár rendszerek alkalmazását, a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlata nem veszi figyelembe.

24      Végül az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a dohánygyártmányok jövedéki adóját érintő irányelvek által előírt megoldások nem teszik lehetővé a tagállamok számára, hogy a jövedéki adót a dohányfogyasztás visszaszorításához megfelelően magas árszínvonal biztosítását célzó eszközként használják. Egyrészt ugyanis ezen irányelvek korlátozzák azt a lehetőséget, hogy a jövedéki adót kizárólag a legalacsonyabb kiskereskedelmi árú cigarettákra vessék ki, anélkül hogy ezzel egy időben más cigarettafajták adózását érintenék. Másrészt a gyártók és az importőrök dönthetnek úgy, hogy nem érvényesítik a végső árban az adóprés növekedését. Ezenkívül az ilyen emelés a jogellenes határ menti kereskedelem növekedését válthatja ki.

 A Bíróság álláspontja

25      Emlékeztetni kell elsőként arra, hogy a 95/59 irányelv (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az irányelv a dohánygyártmányokat terhelő jövedéki adó szerkezeti összehangolása politikájának keretébe illeszkedik, és célja, hogy az ugyanazon csoportba tartozó dohánygyártmányok kategóriái közötti verseny az adóterhek következtében ne torzuljon, és hogy ezáltal megvalósuljon a tagállamok nemzeti piacainak megnyitása.

26      E célból ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Közösségben gyártott cigarettákra és a harmadik országokból behozott cigarettákra minden tagállam a vámokat is tartalmazó legmagasabb kiskereskedelmi ár alapján számított százalékos jövedéki adót és a termék egységére meghatározott tételes jövedéki adót vet ki (a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet 19. pontja).

27      Ezenkívül a 95/59 irányelv (7) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a szabad verseny követelménye a szabad árképzést jelenti a dohánygyártmányok minden csoportja tekintetében.

28      E tekintetben ezen irányelv 9. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a gyártók, vagy adott esetben azok közösségi képviselői vagy megbízottjai, valamint a harmadik országokból dohányt importálók szabadon határozhatják meg a legmagasabb kiskereskedelmi árat minden termék esetében annak érdekében, hogy hatékony verseny érvényesüljön közöttük (a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet 20. pontja). E rendelkezés biztosítani kívánja, hogy a dohánytermékeket terhelő százalékos jövedéki adó alapjának, azaz e termékek legmagasabb kiskereskedelmi árának a meghatározása minden tagállamban ugyanazon szabályok alapján történjék. Az is célja, amint azt a főtanácsnok indítványának 40. pontjában megállapította, hogy megvédje a fent említett gazdasági szereplők szabadságát, amely lehetővé teszi számukra, hogy az esetlegesen alacsonyabb önköltségi árból következő versenyelőnyt ténylegesen élvezhessék.

29      Márpedig a kiskereskedelmi minimálár hatóságok általi előírása azzal a hatással jár, hogy a gyártók és az importőrök által meghatározott legmagasabb kiskereskedelmi ár semmi esetre sem lehet alacsonyabb e kötelező minimálárnál. Az ilyen minimálárat előíró szabályozás tehát sértheti a versenyviszonyokat, mivel e gyártók vagy importőrök egy részét megakadályozza abban, hogy vonzóbb kiskereskedelmi árajánlatokkal az alacsonyabb önköltségi árból származó előnyhöz jussanak.

30      Következésképpen a feldolgozott dohánytermékek kiskereskedelmi minimálárának szabályozása nem tekinthető összeegyeztethetőnek a 95/59 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével, amennyiben nem igazítják ki oly módon, hogy minden esetben kizárja az alacsonyabb önköltségi árból e termékek gyártói és importőrei egy részénél kialakult versenyelőny sérelmét, és hogy ebből következően torzuljon a verseny (lásd a C‑198/08. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2010. március 4‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 30. pontját és a C‑221/08. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2010. március 4‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 41. pontját).

31      Ezen elvek tükrében kell megvizsgálni a szóban forgó nemzeti szabályozást.

32      E rendelkezés az osztrák piacon tevékenykedő gyártóknak és az importőröknek a cigaretta esetében a cigarettánkénti kiskereskedelmi minimálára vonatkozásában a megelőző naptári évben értékesített összes cigaretta súlyozott átlagárának 92,75%‑át, a finomra vágott dohány esetében pedig a megelőző naptári évben értékesített összes finomra vágott dohány grammonkénti súlyozott átlagárának 90%‑át írja elő.

33      E szabályozás nem teszi lehetővé minden esetben annak kizárását, hogy az előírt minimálárak sértsék az alacsonyabb önköltségi ár okán a gyártók és importőrök egy részénél kialakult versenyelőnyt. Ellenben – amint azt a Bizottság a tárgyaláson megállapította, anélkül hogy e ponton az Osztrák Köztársaság megcáfolta volna – az ilyen szabályozás, amely ezenkívül a piaci átlagárra hivatkozva írja elő a minimálárat, olyan hatással járhat, hogy megszünteti a versenyző termékek közötti árkülönbséget, és ezen árakat a legdrágább termék árához közelíti. Az említett szabályozás így sérti a gyártók és importőrök azon szabadságát a legmagasabb kiskereskedelmi ár meghatározásában, amelyet a 95/59 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének második albekezdése biztosít.

34      Ami a WHO‑egyezményt illeti, amint azt a főtanácsnok az indítványa 50. és 51. pontjában megállapította, ezen egyezmény közvetlenül nem ró kötelezettségeket a szerződő felekre a dohánytermékeket érintő árpolitikával kapcsolatban, hanem mindössze leírja a lehetséges megoldásokat a dohányzás elleni küzdelmet érintő nemzeti egészségügyi célok figyelembevétele érdekében. Ezen egyezmény 6. cikkének (2) bekezdése csupán azt írja elő, hogy a szerződő feleknek olyan intézkedéseket kell elfogadniuk vagy fenntartaniuk, amelyek „[ki]terjedhetnek” a dohánytermékekre vonatkozó adópolitikára vagy „adott esetben” az árpolitika alkalmazására.

35      Ugyanígy, a minimálár‑rendszer alkalmazását illetően semmilyen közvetlen utalás nem vezethető le a 2003/54 ajánlásból sem, amely egyébiránt nem kötelező erejű. E szövegeknek az Osztrák Köztársaság által hivatkozott rendelkezései azon elgondolást tükrözik ugyanis, hogy a dohánytermékek magas árának hatása a dohányfogyasztás visszaszorítása.

36      Mindenesetre – amint az a jelen ítélet 30. pontjából kitűnik – a 95/59 irányelvvel nem ellentétes az olyan árpolitika, amely nem áll ellentétben az említett irányelv céljaival, többek között az ugyanazon csoportba tartozó dohánygyártmányok kategóriái közötti versenytorzulás kizárásának céljával.

37      Az Osztrák Köztársaság azzal is érvel, hogy a szóban forgó minimál‑árrendszer az EK 30. cikkben előírt, emberek egészségének és életének védelme céljával igazolható. E tagállam szerint az adók szintjének emelése nem képes biztosítani a dohánytermékek kellően magas árát, mivel ezen emelést a gyártók és az importőrök átvállalhatják a haszonkulcsuk egy részének a feláldozásával, sőt veszteséggel történő értékesítéssel.

38      Meg kell állapítani e tekintetben, hogy az EK 30. cikk nem érthető úgy, mint amely az EK 28. és EK 29. cikkben érintett a behozatalra és kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozásoktól, valamint az azzal azonos hatású intézkedésektől eltérő jellegű intézkedéseket lehetővé tesz (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2002. február 27‑én hozott ítélet 33. pontját). Márpedig a jelen esetben a Bizottság nem hivatkozott ezen utóbbi rendelkezések sérelmére.

39      Mindazonáltal, a 95/59 irányelv nem akadályozza meg a Francia Köztársaságot abban, hogy folytassa a dohányzás elleni küzdelmet, amely a közegészség védelmének céljába illeszkedik.

40      Ugyanígy nem állítható, hogy e célt ezen irányelv nem veszi figyelembe, mivel azt az EK 93. cikk alapján fogadták el.

41      Ugyanis egyébiránt, amint azt a 95/59/EK irányelv – amelynek 9. cikke ugyanakkor az eredeti megfogalmazáshoz képest változatlan maradt – utolsó módosító aktusa, a 2002/10 irányelv (7) preambulumbekezdése megemlíti, az EK‑Szerződés, és különösen az EK 152. cikk (1) bekezdésének első albekezdése megköveteli az emberi egészség magas szintű védelmének biztosítását a Közösség valamennyi politikájának és cselekvésének meghatározása, valamint végrehajtása során.

42      Ugyanezen preambulumbekezdésben jelenik meg az is, hogy az adószint jelentős tényező a dohánytermékek árában, és ezáltal befolyást gyakorol a fogyasztók dohányzási szokásaira. A Bíróság ugyanígy megállapította, hogy a dohánytermékek esetében az adójogi szabályozás az e termékek fogyasztása elleni harc, és így a közegészség védelmének fontos és hatékony eszközét jelenti (a C‑140/05. sz. Valeško‑ügyben 2006.október 5‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑10025. o.] 58. pontja), és hogy azon cél, hogy az említett termékek ára magas szinten legyen előírva, megfelelően elérhető e termékek magasabb adóztatásával, mivel a jövedéki adó emelése előbb vagy utóbb a kiskereskedelmi ár emelkedését vonja maga után, anélkül hogy mindez sértené a szabad ármeghatározást (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet 31. pontját).

43      Ezenkívül ha a tagállamok véglegesen ki akarják küszöbölni annak lehetőségét, hogy a gyártók és az importőrök veszteséges értékesítéssel akár csak átmenetileg is átvállalhassák a dohánytermékek kiskereskedelmi árában az adók hatásait, többek között megtilthatják a feldolgozott dohánytermékeknek az önköltségi ár és adók együttes összegénél alacsonyabb áron való értékesítést, miközben az említett gyártóknak és importőröknek így lehetővé teszik, hogy az esetlegesen alacsonyabb önköltségi árból eredő versenyelőnyt ténylegesen kihasználhassák (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2010. március 4‑én hozott ítélet 53. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben 2010. március 4‑én hozott ítélet 55. pontját).

44      Az előző megfontolások összességéből következik, hogy a Bizottság keresetét el kell fogadni.

45      Következésképpen meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság – mivel olyan szabályozást fogadott el és tart hatályban, amely szerint államilag meghatározott a cigaretták és a cigaretták sodrására szánt finomra vágott dohány minimálára – nem teljesítette 95/59 irányelv 9. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

 A költségekről

46      Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Osztrák Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1)      Az Osztrák Köztársaság – mivel olyan szabályzást fogadott el és tart hatályban, amely szerint államilag meghatározott a cigaretták és a cigaretták sodrására szánt finomra vágott dohány minimálára – nem teljesítette a 2002. február 12‑i 2002/10/EK tanácsi irányelvvel módosított, a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27‑i 95/59/EK tanácsi irányelv 9. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2)      A Bíróság az Osztrák Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: német.