—

az Umweltanwalt von Kärnten képviseletében U. Scheuch Landesrat,

—

az Alpe Adria Energia Spa képviseletében M. Mendel Rechtsanwalt,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J.-B. Laignelot és B. Kotschy, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 156., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 466. o.) módosított, az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv (HL L 175., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 248. o.; a továbbiakban: 85/337 irányelv) értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Umweltanwalt von Kärnten (a továbbiakban: Umweltanwalt) és a Kärntner Landesregierung között az utóbbi által az Alpe Adria Energia SpA társasággal (a továbbiakban: Alpe Adria) szemben 2007. október 11-én meghozott határozat tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Első preambulumbekezdésének megfelelően a 85/337 irányelv célja a környezetszennyezésnek és a környezetre gyakorolt egyéb kedvezőtlen hatásoknak az egyes köz- és magánprojektek előzetes környezeti hatásvizsgálata révén történő megelőzése.

4

Ahogy az az ötödik preambulumbekezdéséből kitűnik, az említett irányelv ennek érdekében általános alapelveket vezet be a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozóan, tekintettel a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló köz- és magánprojektekre vonatkozó engedélyezési eljárások kiegészítésére és összehangolására.

5

A 85/337 irányelv nyolcadik és tizenegyedik preambulumbekezdése szerint bizonyos jellegű projektek jelentős hatást gyakorolnak a környezetre, és főszabály szerint ezeket a projekteket módszeres vizsgálatnak kell alávetni, azért, hogy figyelembe vegyék azokat a kérdéseket, amelyeknek célja, hogy védjük az emberi egészséget, a környezeti feltételek javításával hozzájáruljunk az élet minőségének javításához, óvjuk a fajok sokféleségének fennmaradását, és megőrizzük az élet alapvető forrását jelentő ökoszisztéma szaporodási képességét.

6

A 85/337 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése az alábbiakat írja elő:

„Ez az irányelv azoknak a köz- és magánprojekteknek a környezeti hatásvizsgálatára vonatkozik, amelyek várhatóan jelentős hatást gyakorolnak a környezetre.”

7

Ugyanezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerint:

„A tagállamok meghoznak minden olyan intézkedést, amely ahhoz szükséges, hogy az engedély megadása előtt többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek engedélyezése kötelező legyen, és esetükben hatásvizsgálatot végezzenek. Ezeket a projekteket a 4. cikk határozza meg.„

8

A szóban forgó irányelv 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„[…] az I. mellékletben felsorolt projekteket vizsgálatnak vetik alá az 5–10. cikkel összhangban.”

9

A 85/337 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Amennyiben egy tagállam megállapítja, hogy egy projekt várhatóan jelentős hatással lesz a környezetre egy másik tagállam területén, vagy ha egy tagállam, amelyre a projekt várhatóan jelentős hatással lesz, azt kérelmezi, az a tagállam, amelynek területén a projektet meg kívánják valósítani, a lehető leghamarabb, de legkésőbb saját nyilvánosságának a tájékoztatásakor, megküldi az érintett tagállam számára többek között a következő információkat:

és megfelelő időt biztosít a másik tagállam számára, amelyen belül az jelzi, hogy részt kíván-e venni a 2. cikk (2) bekezdésében említett, a környezettel kapcsolatos döntéshozatali eljárásokban, valamint mellékelheti az e cikk (2) bekezdésében említett információkat.”

10

Ezen irányelv I. mellékletének 20. pontjában szerepel a „220 kV vagy annál nagyobb feszültségű és 15 km-nél hosszabb nagyfeszültségű villamos légvezetékek”.

11

Az osztrák szövetségi alkotmány (Bundesverfassungsgesetz; a továbbiakban: BVG) 11. §-ának (7) bekezdése előírja, hogy a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek környezeti hatásvizsgálatára vonatkozó döntés joga a Landok végrehajtási hatásköre keretében biztosított jogorvoslati jog kimerítését követően az Umweltsenatot illeti.

12

A hivatkozott szakasz értelmében az Umweltsenat független szervezet, tagjai az elnök, a bírók és más jogtudó személyek, és az a hatáskörrel rendelkező szövetségi minisztérium keretében működik. Az Umweltsenat létrehozásáról, feladatairól és eljárásáról szövetségi törvény rendelkezik. Döntései közigazgatási úton nem semmisíthetők meg és nem változtathatók meg; döntésével szemben a Verwaltungsgerichtshofhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság) lehet fellebbezni.

13

A BVG 20. §-ának (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ha valamely szövetségi törvény vagy valamely Land törvénye olyan hatósági jogkörrel felruházott testületet hozott létre, amelynek végső fokon hozott határozatait közigazgatási úton sem megsemmisíteni, sem megváltoztatni nem lehet, és amelynek tagjai között legalább egy bíró foglal helyet, e hatósági jogkörrel felruházott testület többi tagja tevékenységük végzése során szintén nem utasítható.”

14

A Verwaltungsgerichtshof számára a különböző közigazgatási szervek határozataival szemben benyújtott fellebbezések általános jellegű elbírálására vonatkozó hatáskört tulajdonító szabály alól a BVG 133. §-ának (4) bekezdése azon esetekre tekintetében ír elő kivételt, amelyekben egy adott jogterületen e hatáskört valamely független hatóságra ruházták. Az Umweltsenat az egyik ilyen hatóság.

15

Az Umweltsenatról szóló szövetségi törvény (Umweltsenatsgesetz 2000, a továbbiakban: USG 2000) 1. §-a előírja:

„(1)   A szövetségi mezőgazdasági, erdészeti, környezetvédelmi és vízügyi minisztérium keretében Umweltsenat működik.

(2)   Az Umweltsenat tíz bíróból és további 32 jogtudó tagból áll.

[…]”

16

Az USG 2000 2. §-a előírja, hogy az Umweltsenat tagjait a szövetségi kormány javaslata alapján a szövetségi elnök nevezi ki hatéves, megújítható időtartamra. Másfelől a szövetségi kormányt bizonyos kinevezésekre vonatkozó javaslatok kötik.

17

Az USG 2000 4. §-a értelmében:

„Az Umweltsenat tagjai hivataluk gyakorlása során függetlenek és nem utasíthatók.”

18

Az USG 2000 5. §-a a következőképpen rendelkezik:

„Az Umweltsenat dönt a környezetre gyakorolt hatások vizsgálatáról szóló [2000. évi] törvény [Umweltverträglichkeitsprüfungsgestez 2000, BGBl. 697/1993. sz., legutóbb módosította a BGBl. I. 149/2006., a továbbiakban: UVP-G 2000] első és második fejezetével kapcsolatos ügyekben benyújtott fellebbezésekről. […]”

19

Az USG 2000 6. §-a szerint:

„Az Umweltsenat döntései közigazgatási úton nem semmisíthetők meg és nem változtathatók meg. Döntése ellen a Verwaltungsgerichtshof általi felülvizsgálatnak van helye.”

20

A 85/337 irányelvet az osztrák jogba átültető törvény, az UVP-G 2000 2. §-a (2) bekezdése meghatározásának értelmében a „[p]rojekt egy létesítmény kivitelezése vagy a természetes környezetbe és a tájba történő egyéb beavatkozás, ideértve az ezzel térben vagy tárgyában összefüggő valamennyi tevékenységet”.

21

Az UVP-G 2000 3. §-ának (1) bekezdése szerint:

„Az I. mellékletben felsorolt projektek […] tekintetében a környezetre gyakorolt hatások vizsgálatát a következő rendelkezéseknek megfelelően kell elvégezni. Az I. melléklet 2. és 3. oszlopában felsorolt projekteket egyszerűsített eljárásban kell vizsgálni […]”

22

Az UVP-G 2000 3. §-ának (7) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A hatóságnak a projekt pályázójának kérésére meg kell határoznia azt a hatóságot, amellyel együttműködik, illetve egy környezetvédelmi felügyeletet [Umweltanwalt], ha egy adott projekt tekintetében e szövetségi törvény alapján el kell végezni a környezetre gyakorolt hatások vizsgálatát, továbbá azt, hogy az I. mellékletben vagy a 3a. § (1)–(3) bekezdésében rögzített melyik célkitűzés elérésére irányul a projekt. E meghatározás hivatalból is történhet. A határozat értesítés által kerül elfogadásra hathetes határidőn belül, mind első, mind pedig másodfokon. A projekt pályázói, az együttműködő hatóság és a környezetvédelmi felügyelet [az Umweltanwalt], továbbá az érintett település önkormányzatai feleknek minősülnek. A vízügyi tervezésért felelős szervezetet a határozat meghozatala előtt meg kell hallgatni. A határozatok lényeges tartalmát, valamint a lényeges indokokat a hatóságnak megfelelő módon közzé kell tennie, vagy biztosítania kell az azokba való nyilvános betekintést. Az érintett települési önkormányzat a határozatot a Verwaltungsgerichtshof előtt támadhatja meg. A környezetvédelmi felügyelet [az Umweltanwalt] és az együttműködő hatóság mentesül a költségek megtérítésének kötelezettsége alól.”

23

Az UVP-G 2000 I. melléklete tartalmazza a 3. § szerinti kötelező környezeti hatásvizsgálat alá tartozó projekteket. Ezek három csoportba (oszlop) kerültek besorolásra. Az első két csoportba (oszlop) tartoznak azok a projektek, amelyek tekintetében minden esetben el kell végezni a környezeti hatásvizsgálatot, amennyiben elérik a meghatározott küszöbértékeket, és fennállnak az előírt feltételek. A harmadik csoportba (oszlop) sorolt projektek esetében egyedi vizsgálatot kell végezni, ha az előírt legalacsonyabb küszöbértéket elérik.

24

Az UVP-G 2000 I. melléklete 16. pontja a) alpontjának 1. oszlopában szerepelnek a „legalább 220 kV névleges feszültségű és legalább 15 km hosszúságú nagyfeszültségű légvezetékek”.

25

Az UVP-G 2000 I. melléklete 16. pontja b) alpontjának 3. oszlopában szerepelnek a „legalább 110 kV névleges feszültségű és legalább 20 km hosszúságú nagyfeszültségű légvezetékek A (különlegesen védett terület) vagy B kategóriába (alpesi területek) tartozó védendő területeken”.

26

Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy az Alpe Adria társaság olasz vállalkozás, amely az olasz Rete Elettrica Nazionale SpA olasz vállalkozás és az osztrák VERBUND-Austrian Power Grid AG vállalkozás hálózatát összekötő 300 MVA névleges teljesítményű 220 kV-os nagyfeszültségű vezetéket szándékozik építeni.

27

E célból 2007. július 12-i levelében az Alpe Adria Kärntner Landesregierungtól az UVP-G 2000 3. §-ának (7) bekezdése szerinti, e projekt kivitelezésére és üzemeltetésére vonatkozó megállapítási határozat meghozatalát kérte. Az osztrák államterületen a projekt egy körülbelül 7,4 km hosszúságú, a Kronhofgrabenen és a Kronhofer Törlön keresztül az államhatárig kiépítendő légvezeték és egy Weidenburgban létesítendő kapcsolóállomás kivitelezését öleli fel. Olasz államterületen a tervezett hosszúság mintegy 41 km.

28

A Kärntner Landesregierung a vitatott határozatban megállapította, hogy a környezetre gyakorolt hatások vizsgálatát nem kell elvégezni, mert az osztrák területen tervezett hosszúság az UVP-G 2000-ben meghatározott 15 km-es alsó küszöbértéket nem éri el.

29

Megállapította továbbá, hogy a 85/337 irányelv 7. cikke az olyan projekt tekintetében, amely várhatóan jelentős hatással lesz a környezetre egy másik tagállam területén, arra kötelezi a tagállamokat, hogy azt a tagállamot is vonják be a környezeti hatásvizsgálati eljárásba, amelynek területén a projekt kivitelezését tervezik. E cikk azonban kizárólag az egy tagállam területén, és nem a határokon átnyúló projektekre vonatkozik.

30

Következésképpen, mivel a 85/337 irányelv nem tartalmaz konkrét rendelkezést a határokon átnyúló projektek vonatkozásában, a tagállamoknak kizárólag saját nemzeti joguk alapján maguknak kell értékelniük, hogy egy projekt ezen irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozik-e.

31

A Kärntner Landesregierung rámutatott továbbá, hogy UVP-G 2000 nem tartalmaz olyan rendelkezést, amelynek értelmében a határokon átlépő energiatovábbítás vagy a vonalas létesítményeket érintő egyéb projektek vonatkozásában a teljes hosszúság lenne az irányadó.

32

2007. december 18-án az Umweltanwalt keresetet nyújtott be az Umweltsenathoz a vitatott határozat megsemmisítése iránt.

33

E körülmények között az Umweltsenat úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell-e értelmezni […] a 85/337 […] irányelvet, hogy valamely tagállam egy két vagy több tagállam területén tervezett létesítmény esetében az [ezen] irányelv I. mellékletében, nevezetesen annak a 20. pontjában felsorolt projekttípusok (»220 kV vagy annál nagyobb feszültségű és 15 km-nél hosszabb nagyfeszültségű villamos légvezetékek«) tekintetében akkor is köteles vizsgálati kötelezettséget előírni, ha a vizsgálati kötelezettséget kiváltó küszöbértéket (jelen esetben a 15 km-es hosszúságot) nem a létesítménynek a saját államterületén fekvő része, hanem ez a rész és a létesítménynek a szomszédos tagállamban, illetve tagállamokban tervezett része együttesen éri el, illetve haladja meg?”

34

Mindenekelőtt meg kell vizsgálni, hogy az Umweltsenat az EK 234. cikk szerinti bíróságnak minősül-e, és következésképpen az általa feltett kérdés elfogadható-e.

35

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak értékeléséhez, hogy az előzetes döntéshozatalt kezdeményező szervezet az EK 234. cikk szerinti bíróság jellemzőivel rendelkezik-e – ami kizárólag a közösségi jog alapján eldöntendő kérdés –, a Bíróság bizonyos tényezők összességét veszi figyelembe, amelyek közé tartozik az, hogy a szervezet jogszabály alapján jött-e létre, állandó jelleggel működik-e, hatásköre kötelező jellegű-e, az eljárása kontradiktórius jellegű-e, a szervezet jogszabályokat alkalmaz-e, valamint hogy a szervezet független-e (lásd a 61/65. sz. Vaassen-Goebbels-ügyben 1966. június 30-án hozott ítéletet [EBHT 1966., 377., 395. o.], valamint a C-195/06. sz. Österreichischer Rundfunk ügyben 2007. október 18-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-8817. o.] 19. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

36

E tekintetben meg kell állapítani egyrészt, hogy a BVG 11. §-ának (7) bekezdéséből, 20. §-ának (2) bekezdéséből, 133. §-ának (4) bekezdéséből, továbbá az USG 2000 1., 2., 4. és 5. cikkének rendelkezéseiből vitathatatlanul kitűnik, hogy az Umweltsenat megfelel azoknak a követelményeknek, hogy törvény alapján jött létre, hatásköre kötelező, állandó jelleggel működik, eljárása kontradiktórius jellegű, a szervezet jogszabályokat alkalmaz és független.

37

Azt is hangsúlyozni kell, hogy – amint azt a főtanácsnok is kiemeli indítványának 58. és 59. pontjában – az Umweltsenat előtti eljárás biztosítja, hogy mindazok, akik szerepelnek a közigazgatási iratokban, valamint az UVP-G 2000 által hivatkozott intézmények egyaránt jogosultak kereset benyújtására. Tárgyalás tartására hivatalból vagy a felek kérelmére kerül sor, és valamennyi érdekelt képviseltetheti magát ügyvéd által. Az Umweltsenat határozatai a res iudicata jogerejével bírnak, ezeket indokolni kell, és ezeket nyilvános tárgyaláson hozza meg.

38

Másfelől meg kell állapítani, hogy az USG 2000 és az UVP-G 2000, rendelkezései a BVG 133. §-ának (4) bekezdésével együttes olvasatban biztosítják az Umweltsenat előtti eljárás kontradiktórius jellegét, amely a közigazgatási eljárásról szóló törvény (Verwaltungsverfahrensgesetz) általános szabályai alkalmazásával hozza meg határozatait.

39

Mindezekből az következik, hogy az Umweltsenat az EK 234. cikk szerint bíróságnak minősül, így kérdése elfogadható.

40

Az Alpe Adria azt állítja, hogy konkrétan a jelen ügyben felmerült közösségi jogi kérdéseknek csak elméleti jelentősége van. A kérdések ugyanis nem az alapügy megoldása objektív szükségletének felelnek meg, és semmilyen kapcsolatban nem állnak a kérdést előterjesztő bíróság által megoldandó kérdésekkel.

41

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint egyedül az ügyben eljáró és a bírósági döntésért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések jelentőségét (lásd a C-545/07. sz. Apis-Hristovich-ügyben 2009. március 5-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-1627. o.] 28. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

42

Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések a közösségi jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni (lásd a fent hivatkozott Apis-Hristovich-ügyben hozott ítélet 29. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

43

Márpedig a jelen ügyben a Bíróságot arra kérték, hogy adja meg a kérdést előterjesztő bíróság számára a 85/337 irányelv értelmezésének szempontjait abból a célból, hogy ez utóbbi értékelni tudja, hogy a közösségi jog értelmében a szóban forgó projekt az irányelv eljárási kötelezettségeinek hatálya alá tartozik-e akkor is, ha nemzeti jog nem írja elő ezen eljárási kötelezettségeket ugyanezen projekt tekintetében.

44

E körülményekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

45

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 85/377 irányelv 2. cikkének (1) bekezdését és 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az ezen irányelv I. mellékletének 20. pontjában szereplő olyan projektet, mint a 220 kV vagy annál nagyobb feszültségű és 15 km-nél hosszabb nagyfeszültségű villamos légvezetékek építése, a tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának környezeti hatásvizsgálat alá kell-e vetnie, ha ez a projekt határokon átnyúló, és csak egy 15 km-nél rövidebb szakasz található-e tagállam területén.

46

Előzetesen meg kell állapítani, hogy egy olyan projekt, amely 300 MVA névleges teljesítményű 220 kV-os, 48,4 km hosszúságú vezeték építésére irányul, a 85/337 irányelv I. mellékletének 20. pontjában szereplő projektek közé tartozik, amelyet, következésképpen, a hivatkozott irányelv 2. cikkének (1) bekezdése és 4. cikkének (1) bekezdése értelmében kötelezően környezeti hatásvizsgálat alá kell vetni.

47

Az előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdés megválaszolása céljából azt kell tehát megvizsgálni, hogy a szóban forgó irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy e kötelezettséget az alapügyben szereplőhöz hasonló, határokon átnyúló projektre is alkalmazni kell.

48

Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó közösségi jogi rendelkezést az egész Európai Közösségben önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját (lásd a C-287/98. sz. Linster-ügyben 2000. szeptember 19-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-6917. o.] 43. pontját és a C-290/03. sz. Barker-ügyben 2006. május 4-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-3949. o.] 40. pontját).

49

E tekintetben a 85/337 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése a tagállamok azon kötelezettségét írja elő, hogy hatásvizsgálat alá vessék azokat a projekteket, amelyek – többek között – a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorolnak.

50

A Bíróság a környezeti hatásvizsgálatokra vonatkozó kötelezettségek tekintetében már megállapította, hogy a 85/337 irányelv alkalmazási köre széles, célkitűzései pedig jelentősek (lásd a C-72/95. sz., Kraaijeveld és társai ügyben 1996. október 24-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-5403. o.] 31. és 39. pontját).

51

Azt is hangsúlyozni kell, hogy a 85/337 irányelv a projektek átfogó környezeti hatásvizsgálatát foglalja magában (a C-142/07. sz., Ecologistas en Acción-CODA ügyben 2008. július 25-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-6097. o.] 39. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), attól a ténytől függetlenül, hogy esetlegesen határokon átnyúló projektről van-e szó.

52

Továbbá, a tagállamoknak úgy kell végrehajtaniuk a 85/337 irányelvet, hogy az teljesen megfeleljen az irányelv követelményeinek, figyelemmel annak az irányelv 2. cikkének (1) bekezdéséből következő lényeges céljára, hogy az engedély megadása előtt többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek esetében hatásvizsgálatot végezzenek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Ecologistas en Acción-CODA ügyben hozott ítélet 33. pontját).

53

Amint tehát azt a Bíróság már megállapította, a 85/337 irányelv célja nem kerülhető meg a projekt felosztása által, és hogy a több projekt halmozott hatása figyelembevételének elmulasztása nem járhat azzal a gyakorlati következménnyel, hogy a projekteket összességükben kivonják a hatásvizsgálat kötelezettsége alól, miközben azok együtt, a 85/337 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a környezetre várhatóan „jelentős hatást” gyakorolnak (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Ecologistas en Acción-CODA ügyben hozott ítélet 44. pontját).

54

Ebből következik, hogy a 85/337 irányelv I. mellékletében szereplő olyan projektek, amelyek több tagállam területére is kiterjednek, nem vonhatók ki az irányelv hatálya alól kizárólag azon okból, hogy ez utóbbi e vonatkozásban nem tartalmaz kifejezett rendelkezést.

55

Ez a mentesítés súlyosan sértené a 85/337 irányelv által követett célkitűzést. Hatékony érvényesülését ugyanis súlyosan veszélyeztetné, ha valamely tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai – az arra irányuló döntés meghozatala tekintetében, hogy egy projektre vonatkozik-e a környezeti hatásvizsgálat kötelezettsége – figyelmen kívül hagyhatnák a projektnek a másik tagállamban megvalósítandó részét (lásd analógia útján a C-227/01. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2004. szeptember 16-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-8253. o.] 53. pontját).

56

E megállapítást – amint arra a főtanácsnok is rámutat indítványának 81. pontjában – a 85/337 irányelv 7. cikkének megfogalmazása is megerősíti, amely az államok közötti együttműködést írja elő, ha egy projekt várhatóan jelentős hatással lesz a környezetre egy másik tagállam területén.

57

Azon körülményt illetően, hogy az Ausztriában található szakasz hossza nem éri el a 15 km-t, hangsúlyozni kell, hogy e körülmény önmagában nem vonja ki e projektet a 85/337 irányelvben előírt hatásvizsgálati eljárás alól. Az érintett tagállamnak el kell végeznie e projekt környezeti hatásvizsgálatát saját területe tekintetében, figyelembe véve a szóban forgó projekt konkrét hatásait.

58

A fentiekre figyelemmel a 85/337 irányelv 2. cikkének (1) bekezdését és 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az ezen irányelv I. mellékletének 20. pontjában szereplő olyan projektet, mint a 220 kV vagy annál nagyobb feszültségű és 15 km-nél hosszabb nagyfeszültségű villamos légvezeték építése, a tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága akkor is köteles a környezeti hatásvizsgálati eljárásnak alávetni, ha a projekt határokon átnyúló jellegű, és csak egy 15 km-es hosszúságot el nem érő szakasz található e tagállam területén.

59

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdését és 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az ezen irányelv I. mellékletének 20. pontjában szereplő olyan projektet, mint a 220 kV vagy annál nagyobb feszültségű és 15 km-nél hosszabb nagyfeszültségű villamos légvezeték építése, a tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága akkor is köteles a környezeti hatásvizsgálati eljárásnak alávetni, ha a projekt határokon átnyúló jellegű, és csak egy 15 km-es hosszúságot el nem érő szakasz található e tagállam területén.