—

a Kloosterboer Services BV képviseletében M. Boekhoud és M. Janse advocaten,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. Patakia és A. Sipos, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: F. Tuytschaever advocaat,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyrészt az egyes árucikkeknek a Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásáról szóló, 2004. március 1-jei 384/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 64., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 16. kötet, 60. o.) mellékletében szereplő táblázat 2. pontjának érvényességére, másrészt – e rendelet érvénytelensége esetén – a számítógépek hűtésére szolgáló rendszereknek a 2003. szeptember 11-i 1789/2003/EK bizottsági rendelettel (HL L 281., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 14. kötet, 3. o.) módosított, a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o., a továbbiakban: 2658/87 rendelet) I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúra (a továbbiakban: KN) szerinti besorolásánál releváns vámtarifaalszámok értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a hollandiai székhelyű, vámügynökségként működő Kloosterboer Services BV (továbbiakban: Kloosterboer) és az Inspecteur van de Belastingdienst/Douane Rotterdam (rotterdami illetékességű adóellenőr, a továbbiakban: Inspecteur) közötti, az említett számítógépek hűtésére szolgáló rendszerek tarifális besorolásának ügyében indult peres eljárás keretében terjesztették elő.

3

A KN-nek a 2658/87 rendeletben szereplő és az alapügyre tekintettel releváns vámtarifaalszámai a következők:

[…]

Ventilátor:

[…]

[…]

[…]

4

A 384/2004 rendelet mellékletében szereplő táblázat 2. pontjának szövege a következő:

5

A KN első része „Bevezető rendelkezéseket” tartalmaz. Ennek a résznek az általános szabályokat tartalmazó I. szakasza A. címének 1–6. pontjában szerepelnek „[a] [KN] értelmezésére vonatkozó általános szabályok” (a továbbiakban: általános szabályok), amelyek szövege a következő:

„Az áruknak a [KN-ba] történő besorolására a következő elvek az irányadók.

[…]

[…]

6

A KN áruosztályait és árucsoportjait az áruosztályokhoz, illetve az árucsoportokhoz tartozó megjegyzések előzik meg. A KN második részében a XVI. áruosztályhoz tartozó megjegyzések 2. pontja előírja:

7

A KN a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszeren (a továbbiakban: HR) alapul, amelyet a később a Vámigazgatások Világszervezetévé átalakult Vámegyüttműködési Tanács állapított meg, és a Brüsszelben 1983. június 14-én megkötött nemzetközi egyezmény vezetett be, amely utóbbit az Európai Gazdasági Közösség részéről az 1987. április 7-i 87/369/EGK tanácsi határozat (HL L 198., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 288. o.) hagyta jóvá. A KN 84. árucsoportjához tartozó magyarázó megjegyzések a ventilátorokkal kapcsolatosan a HR magyarázó megjegyzéseiben ismertetett gépekre utalnak, mely utóbbi megjegyzések szerint:

„B. – Ventilátorok

Ezeket a gépeket, amelyek rendelkezhetnek beépített motorral is, egyrészt arra a célra tervezték, hogy aránylag kis nyomáson rendszeres lég- vagy más gázáramlatot hozzanak létre, vagy csupán arra, hogy a környező levegőt áramoltassák.

Az első fajtába tartozó ventilátorok forgó felülettel (légcsavarokkal, terelőlapátokkal stb.) rendelkeznek, amelyeket egy forgattyúházban vagy csővezetékben forgó mozgásba hoznak egyes forgó- vagy centrifugálszivattyúkhoz hasonló módon, ugyanakkor mind fújó (pl. a szélcsatornákban használt ipari fúvók), mind szívó módon üzemelhetnek.

A második fajtába tartozó gépek egyszerűbb szerkezetűek, és csupán egy, a levegőben szabadon mozgó, motor által hajtott légcsavarból állnak.

A ventilátorokat többek között bányák szellőztetésére, helyiségek, hajók, silók stb. szellőztetésére vagy légtelenítésére, por, gőz, füst, forró gázok stb. elszívására, különböző anyagok (bőr, papír, szövetek, festmények stb.) szárítására, kemencék szellőzésének fújás vagy szívás útján való növelésére vagy szabályozására használják (mesterséges szellőztetés).

Ugyancsak ebbe a csoportba tartoznak a szobai ventilátorok (pl. asztali, fali, falba építhető vagy ablaküvegre szerelhető ventilátorok stb.); e gépek rendelkezhetnek oszcilláló vagy billenőszerkezettel is.

Nem tartoznak e vámtarifaszám alá azok a ventilátorok, amelyek a motoron és a házon kívül más tartozékokkal (porleválasztók, szűrők, fűtő- vagy hűtőelemek, hőcserélő egységek stb.) is rendelkeznek, ha e tartozékok más vámtarifaszám alá tartozó összetettebb gépek jellegét adják, például nem elektromos energiával fűtött melegítők (7322 vtsz.), légkondicionáló berendezések (8415 vtsz.), porelszívók (8421 vtsz.), léghűtők anyagok ipari kezeléséhez (8419 vtsz.), vagy létesítményekhez (8479 vtsz.), vagy helyiségek fűtésére szolgáló elektromos fűtőkészülékek beépített ventilátorral (8516 vtsz.) stb.”

8

2004. január 6-án a Kloosterboer vámáru-nyilatkozatot tett a rotterdami vámhatóság szolgálatánál többek között „számítógép-ventilátorok” szabad forgalomba bocsátása céljából. Ezen – Kínából származó – árukat a KN 84145190 vámtarifaalszáma alatt jelentették be, és azokat a bejelentett érték 3,2%-ának megfelelő vámtétellel sújtották.

9

2004. január 7-én az Inspecteur a KN 84145190 vámtarifaalszáma alá sorolta az említett termékeket, és az annak megfelelő vám beszedését előíró fizetési meghagyást bocsátott ki.

10

2004. július 21-én a Kloosterboer az említett vámok visszatérítése iránti kérelmet nyújtott be arra hivatkozva, hogy az alapeljárásban érintett termékeket – amelyeket a gyártó „a központi adatfeldolgozó egységekhez használt számítógép-alkatrészek[ként]” határozott meg – a nemzeti bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a KN 84733090 vámtarifaalszáma alá kell besorolni, amelynek alapján a bejelentett termékeket nem terheli vám.

11

Az Inspecteur 2004. szeptember 9-i határozatával elutasította ezt a kérelmet arra tekintettel, hogy a vizsgálatot követően „megállapítást nyert, hogy az [Európai Közösségek] Bizottság[a] 2004. március 1-jén elfogadta 384/2004 számú rendeletét. E rendelet előírja, hogy a ventilátorokat a 84145930 vámtarifaalszám alá kell besorolni. A ventilátor adja meg az árucikk lényeges jellemzőjét. Ez a hőfelesleg elvezetésének fő eszköze. Ez a rendelet teljes egészében kötelező”.

12

Tekintettel arra, hogy az Inspecteur említett határozata ellen benyújtott panaszt szintén elutasították, a Kloosterboer a jogvitát a kérdést előterjesztő bíróság elé terjesztette a határozat felülvizsgálatát kérve.

13

A Gerechtshof te Amsterdam az elé terjesztett jogvita tárgyát képező termékeket akként határozza meg, hogy azok olyan készülékek, amelyek egy – általánosan „heatsink”-nek nevezett – hőelvezetőből és egy ventilátorból állnak, amely elemeket tartósan egymáshoz rögzítettek, és amelyek így egységet alkotnak. A hőelvezető rögzítő elemekkel felszerelt fémtalpból áll. Erre a talpra alumínium lamellákat szereltek fel, a lamellákat pedig műanyag elembe szerelték be, amelyhez az (axiál)ventilátort rögzítették. A ventilátort elektromotor hajtja, amely 12 V egyenáramú feszültséggel működik. Ezen elemeket pattintós zár segítségével rögzítik a központi adatfeldolgozó egységhez az alaplapon. Annak megakadályozására, hogy a központi adatfeldolgozó egység külső felülete és a hőelvezető alsó felülete között szigetelő levegőréteg keletkezzen, az utóbbit hővezető pasztával látták el. A termékek hőelvezető lamellái elnyelik a központi adatfeldolgozó egység által leadott hőt. A ventilátor levegőáramlást létrehozó működése ezt követően biztosítja a lamellák által felvett hő elvezetését. A vitatott termékek kizárólag számítógépekben használatosak, és rendeltetésük a központi adatfeldolgozó egység hűtése.

14

A Kloosterboer a kérdést előterjesztő bíróság előtt lényegében arra hivatkozik, hogy az alapeljárásban vitatott termékeket – tekintettel arra, hogy a számítógépek hőelvezető nélkül nem működőképesek – a számítógépek alkatrészeinek kell tekinteni. Az a körülmény, hogy a jelen esetben a ventilátort e hőelvezetőhöz rögzítették, nem változtat ezen a megállapításon, mivel a ventilátor egyedüli funkciója e berendezés hűtőképességének fokozása anélkül, hogy növelni kellene e hőelvezető lamelláinak méretét. Ez utóbbi alkotja tehát az említett termékekben a fő alkotórészt, és ez adja meg azok lényegi jellemzőjét. A számítógép-ventilátorokat tehát a KN 8473 – és nem 8414 – vámtarifaszáma alá kell besorolni. Ebből következik, hogy a 384/2004 rendelet összeegyeztethetetlen a KN értelmezésére vonatkozó általános szabályok alkalmazásával.

15

Az Inspecteur azzal érvel, hogy az alapeljárásban vitatott termékeket objektív jellemzőik és tulajdonságaik alapján ventilátoroknak kell tekinteni. A ventilátor határozza meg ugyanis a termékek lényeges jellemzőjét, mivel ez az alkatrész játssza a legfontosabb szerepet a hőfelesleg elvezetésében. Jóllehet nem fér hozzá kétség, hogy a ventilátorok számítógépek alkatrészeként használatosak, azokat az általános szabályok 1., 3. b) és 6. pontja szerint a KN 8414 vámtarifaszáma alá kell besorolni. Ezt az értelmezést egyébiránt a 384/2004 rendelet is megerősíti.

16

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az említett termékek a 8414 vámtarifaszámban szereplő ventilátorokét meghaladó funkciót töltenek be, így nem tekinthetők azonosnak az e vámtarifaszámhoz tartozó magyarázó megjegyzésekben említett ventilátorokkal, ezért e vámtarifaszám nem vehető figyelembe. E termékek lényeges tulajdonsága az, hogy hőt vesznek fel és vezetnek el, amely funkcióval a ventilátor mint olyan nem rendelkezik. Ebből következik, hogy a jelen ügyben a KN második részében a XVI. áruosztályhoz tartozó megjegyzések 2. a) pontja nem releváns.

17

Ugyanazon megjegyzések 2. b) pontjára és az általános szabályok 1. és 6. pontjára figyelemmel, valamint arra a körülményre tekintettel, hogy a felek nem vitatják, hogy az alapeljárásban érintett termékek kifejezetten számítógépekhez, azaz – a KN 8471 vámtarifaszámában szereplő definíció szerint – „Automatikus adatfeldolgozó gép[ekhez] és egységei[khez]” készültek, és figyelembe véve azt a tényt is, hogy a számítógépek megfelelő működéséhez elengedhetetlen a központi adatfeldolgozó egység hűtése, a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint ezeket a termékeket a KN 84733090 vámtarifaalszáma alá kell besorolni.

18

Mivel az alapeljárásban érintett termékek teljes mértékben megegyeznek a 384/2004 rendeletben ismertetett készülékekkel, a kérdést előterjesztő bíróságnak komoly kétségei merültek fel egyrészt abban a kérdésben, hogy az e rendelet által előírt besorolás összhangban áll-e a KN szövegével, másrészt, hogy e rendelet érvényes-e.

19

E körülmények között a Gerechtshof te Amsterdam az eljárást felfüggesztette, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

20

Először is meg kell állapítani, hogy mind az alapeljárásban érintett termékek szabad forgalomba bocsátására irányuló kérelem benyújtása, mind pedig az Inspecteur ezen kérelemre vonatkozó határozata megelőzi a 384/2004 rendelet 2004. március 22-i hatálybalépését. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ugyanis kitűnik, hogy a Kloosterboer 2004. január 6-án nyújtotta be kérelmét, és az Inspecteur az azt követő napon hozta meg az említett termékek besorolására vonatkozó határozatát.

21

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a vámtarifaszám vagy vámtarifaalszám alá történő tarifális besorolás feltételeit meghatározó rendelet jogkeletkeztető jellegű, és nem lehet visszaható hatályú (lásd többek között a C-479/99. sz. CBA Computer ügyben 2001. június 7-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-4391. o.] 31. pontját és a C-403/07. sz. Metherma-ügyben 2008. november 27-én hozott ítélet 39. pontját). Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság adott esetben kénytelen olyan közösségi jogi normákat figyelembe venni, amelyekre a nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésében nem hivatkozott (lásd többek között a C-329/06. és C-343/06. sz., Wiedemann és Funk egyesített ügyekben 2008. június 26-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-4635. o.] 45. pontját és a fent hivatkozott Metherma-ügyben hozott ítélet 39. pontját).

22

Ilyen körülmények között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket – az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban foglaltakkal ellentétben – nem a 384/2004 rendeletre, hanem a 2658/87 rendeletre tekintettel kell vizsgálni.

23

A fentiekre figyelemmel úgy kell tekinteni, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések lényegében arra irányulnak, hogy a 2658/87 rendeletet úgy kell-e értelmezni, hogy az olyan termékeket, mint amilyenek az alapeljárásban vitatottak – egy hőelvezetőből és egy ventilátorból állnak, és kizárólag számítógépekbe építve használatosak –, a KN 84733090 vagy 84145930 vámtarifaszáma alá kell-e besorolni.

24

E kérdés megválaszolása céljából emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság és az ellenőrzések megkönnyítése érdekében az áruk tarifális besorolásának meghatározó szempontját általában azok objektív, a KN-vámtarifaszám és az áruosztályok, illetve árucsoportok megjegyzéseinek szövegében meghatározott jellemzőiben és tulajdonságaiban kell keresni (lásd többek között a C-183/06. sz. RUMA-ügyben 2007. február 15-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-1559. o.] 27. pontját, valamint a C-208/06. és C-209/06. sz., Medion és Canon Deutschland egyesített ügyekben 2007. szeptember 27-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-7963. o.] 34. pontját).

25

A KN tekintetében a Bizottság, illetve a HR tekintetében a Vámigazgatások Világszervezete által kidolgozott magyarázó megjegyzések fontos eligazítást nyújtanak az egyes vámtarifaszámok tartalmának értelmezéséhez, mindazonáltal nem rendelkeznek kötelező hatállyal (a C-250/05. sz. Turbon International ügyben 2006. október 26-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-10531. o.] 16. pontja).

26

A megfelelő vámtarifaszám alá történő besorolás céljából a termék rendeltetése a besorolás objektív szempontját képezheti, amennyiben az szorosan az adott áruhoz tartozik, amely kötődésnek az áru objektív jellemzői és tulajdonságai alapján megállapíthatónak kell lennie (lásd többek között a fent hivatkozott RUMA-ügyben hozott ítélet 36. pontját és a fent hivatkozott Medion és Canon Deutschland egyesített ügyekben hozott ítélet 37. pontját).

27

Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a KN 8473 vámtarifaszáma szerint az „alkatrész” fogalma magában foglalja azt, hogy létezik egy egész, amelynek működéséhez ez az alkatrész elengedhetetlen (a C-339/98. sz. Peacock-ügyben 2000. október 19-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-8947. o.] 21. pontja és a fent hivatkozott Turbon International ügyben hozott ítélet 17. pontja).

28

A jelen ügyben mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, mind pedig a Kloosterboer és a Bizottság tárgyaláson szolgáltatott magyarázataiból kitűnik, hogy az alapeljárásban érintett termékek elengedhetetlenek a számítógépek működéséhez, és kizárólag ez utóbbiakban használatosak. Így tehát „alkatrész[eknek]” minősíthetők, és emiatt a KN 84733090 vámtarifaalszáma alá sorolhatók be.

29

Azon körülmény, hogy az említett termékek két külön elemből – azaz egy hőelvezetőből és egy ventilátorból – állnak, amelyek – külön-külön vizsgálva – a KN eltérő vámtarifaalszámaihoz, mégpedig a 84733090, illetve a 84145930 vámtarifaalszámhoz rendelhetők, nem kérdőjelezi meg ezt a besorolást.

30

Tekintettel arra ugyanis, hogy az alapeljárásban érintett termékek különböző anyagokból állnak, és az előző pontban említett két vámtarifaalszám közül egyik sem pontosabb, mint a másik, e termékek besorolása során csak az általános szabályok 3. b) pontjában kimondott szabályra lehet támaszkodni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Turbon International ügyben hozott ítélet 20. pontját).

31

E szabály alapján a termék tarifális besorolása érdekében meg kell állapítani, hogy az alkotó elemek közül melyik adja a termék lényeges jellemzőjét, amelyet annak megvizsgálásával lehet meghatározni, hogy a termék az egyik vagy másik összetevője nélkül is megtartja-e a jellemző tulajdonságait (a fent hivatkozott Turbon International ügyben hozott ítélet 21. pontja).

32

Hasonlóképpen – amint arra a HR 3. b) általános szabályra vonatkozó magyarázó megjegyzésének VIII. pontja is rámutat – a termék lényeges jellemzőjét meghatározó szempont a termék fajtájától függően lehet például az alapanyag vagy alkotórész természete, terjedelme, mennyisége, súlya vagy értéke, illetve valamelyik alapanyagnak az e termékek felhasználásában betöltött szerepe.

33

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy – a Bizottság állításával ellentétben – nem a ventilátor, hanem a hőelvezető határozza meg az alapeljárásban érintett termékek lényeges jellemzőjét.

34

Egyrészt ugyanis – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság is megállapította – az említett termékeknek elsősorban az a funkciója, hogy a központi adatfeldolgozó egység által kibocsátott hőt felvegyék és elvezessék. Ugyanakkor a termékek azon összetevője, amely lehetővé teszi e funkció betöltését, és amelyet kifejezetten e célból alakítottak ki, a hőelvezető. A felek egyébiránt nem vitatják, hogy az alapeljárásban érintetteknek megfelelő termékek kifejlesztését megelőzően a számítógépek központi adatfeldolgozó egységeinek hűtését a hőelvezetők biztosították. A ventilátorok utóbbiakhoz való hozzáépítése alapvetően nem módosította az említett hőelvezetők sajátosságait, pusztán fokozta azok hatékonyságát hűtőképességük növelése révén.

35

Másrészt az sem vitatott, hogy az alapeljárásban érintett termékekbe szerelt ventilátoroknak – a hőelvezetőktől eltérően – nem az a rendeltetése, hogy folyamatosan működjenek, hanem az, hogy akkor kezdjenek el forogni, amikor a hőelvezető által biztosított hűtés már nem elegendő annak megakadályozására, hogy a központi adatfeldolgozó egység hőmérséklete egy meghatározott szint fölé emelkedjen.

36

E körülmények között, és tekintettel a HR 8414 vámtarifaszámra vonatkozó magyarázó megjegyzésének szövegére – éspedig a ventilátorokkal foglalkozó B. cím utolsó bekezdésére –, meg kell állapítani, hogy az olyan termékek, mint az alapeljárásban érintettek, nem sorolhatók e vámtarifaszám alá.

37

Mivel – amint az a jelen ítéletnek már a 28. pontjából is kitűnik – az alapeljárásban érintett termékek kizárólag a KN 8471 vámtarifaszáma alá tartozó számítógépekben használatosak, azokat a KN első részének XVI. áruosztályához tartozó megjegyzések 2. b) pontja alapján a 84733090 vámtarifaalszám alá kell besorolni.

38

A fenti megfontolások alapján a feltett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2658/87 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az olyan termékeket, mint amilyenek az alapeljárásban érintettek – egy hőelvezetőből és egy ventilátorból állnak, és kizárólag számítógépekbe építve használatosak –, a KN 84733090 vámtarifaalszáma alá kell besorolni.

39

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A 2003. szeptember 11-i 1789/2003/EK bizottsági rendelettel módosított, a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az olyan termékeket, mint amilyenek az alapeljárásban érintettek – egy hőelvezetőből és egy ventilátorból állnak, és kizárólag számítógépekbe építve használatosak –, az említett rendelet I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúra 84733090 vámtarifaalszáma alá kell besorolni.