EUR-Lex Hozzáférés az európai uniós joghoz

Vissza az EUR-Lex kezdőlapjára

Ez a dokumentum az EUR-Lex webhelyről származik.

Dokumentum 62001CJ0278

A Bíróság november 25.-i ítélete: 2003.
Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Spanyol Királyság.
Tagállami kötelezettségszegés - EK 228. cikk - 76/160/EGK irányelv .
C-278/01. sz. ügy.

Európai esetjogi azonosító: ECLI:EU:C:2003:635

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (teljesülés)

2003. november 25.(*)

„Tagállami kötelezettségszegés – A Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítélete – A végrehajtás elmaradása – EK 228. cikk – Pénzügyi szankciók – Kényszerítő bírság – A fürdővizek minősége – 76/160/EGK irányelv”

A C‑278/01. sz. ügyben,

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: G. Valero Jordana, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Spanyol Királyság (képviseli: S. Ortiz Vaamonde, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

az egyfelől annak megállapítása iránt benyújtott keresete tárgyában, hogy a Spanyol Királyság – mivel nem tette meg az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a spanyol területen található fürdővizek minősége megfeleljen a fürdővizek minőségéről szóló, 1975. december 8‑i 76/160/EGK tanácsi irányelv (HL L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 26. o.) 3. cikkében meghatározott határértékeknek az ezen irányelv 4. cikkéből eredő kötelezettségei ellenére – nem teljesítette a Bíróság C‑92/96. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 1998. február 12‑én hozott ítéletében [EBHT 1998., I‑505. o.] foglaltakat, és emiatt megszegte az EK 228. cikkből eredő kötelezettségeit, valamint másfelől aziránt benyújtott keresete tárgyában, hogy a Bíróság kötelezze a Spanyol Királyságot arra, hogy a jelen ítélet meghozatalától a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítéletben foglaltak teljesítéséig terjedő időszakra, a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet végrehajtásához szükséges intézkedések meghozatalával kapcsolatos késedelem minden napjára 45 600 euró összegű kényszerítő bírságot fizessen a Bizottságnak az „Európai Közösség saját forrásai” számlára,

A BÍRÓSÁG (teljes ülés),

tagjai: V. Skouris elnök, C. W. A. Timmermans, C. Gulmann, valamint J. N. Cunha Rodrigues (előadó) tanácselnökök, D. A. o. Edward, A. La Pergola, J.‑P. Puissochet, R. Schintgen, F. Macken, N. Colneric és S. von Bahr bírák,

főtanácsnok: J. Mischo,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

a feleknek a 2003. május 6‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának a 2003. június 12‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A Bíróság Hivatalához 2001. július 13‑án benyújtott keresetével az Európai Közösségek Bizottsága az EK 228. cikke alapján eljárást indított egyfelől annak megállapítása iránt, hogy a Spanyol Királyság – mivel nem tette meg az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a spanyol területen található fürdővizek minősége megfeleljen a fürdővizek minőségéről szóló, 1975. december 8‑i 76/160/EGK tanácsi irányelv (HL L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 26. o.; a továbbiakban: irányelv) 3. cikkében meghatározott határértékeknek az ezen irányelv 4. cikkéből eredő kötelezettségei ellenére – nem teljesítette a Bíróság C‑92/96. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 1998. február 12‑én hozott ítéletében [EBHT 1998., I‑505. o.] foglaltakat, és emiatt megszegte az EK 228. cikkből eredő kötelezettségeit, valamint másfelől aziránt, hogy a Bíróság kötelezze a Spanyol Királyságot arra, hogy a jelen ítélet meghozatalától a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítéletben foglaltak teljesítéséig terjedő időszakra, a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet végrehajtásához szükséges intézkedések meghozatalával kapcsolatos késedelem minden napjára 45 600 euró összegű kényszerítő bírságot fizessen a Bizottságnak az „Európai Közösség saját forrásai” számlára.

 A közösségi szabályozás

2        Az irányelv első preambulumbekezdésének megfelelően a környezet és az emberi egészség védelmét célozza a fürdővizek szennyezettségének csökkentésével és az ilyen vizek a további romlás elleni védelmével.

3        A 2. és 3. cikkében az irányelv előírja a tagállamok számára, hogy határozzák meg a fürdővizekre vonatkozó, az irányelv mellékletében rögzített fizikai, kémiai és mikrobiológiai paraméterek határértékeit, amelyek nem lehetnek kevésbé szigorúak, mint az ugyanezen melléklet I. oszlopában meghatározottak.

4        Az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint a fürdővizek minőségének az irányelv közlésétől számított 10 éven belül meg kell felelniük a 3. cikk szerint megállapított határértékeknek.

5        A Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint a szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 1985. L 302., 23. o.) 395. cikke nem ír elő eltéréseket a Spanyol Királyság javára az irányelv vonatkozásában, ezért a spanyol fürdővizek minőségének 1986. január 1‑jétől meg kell felelniük az irányelvben rögzített határértékeknek.

6        A környezetre vonatkozó egyes irányelvek végrehajtásáról szóló jelentések egységesítéséről és ésszerűsítéséről szóló, 1991. december 23‑i 91/692/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 377., 48. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 10. o.) módosított irányelv 13. cikke értelmében:

„Minden évben és első alkalommal 1993. december 31‑ig a tagállamok jelentést küldenek a Bizottságnak ennek az irányelvnek a végrehajtásáról az adott évre vonatkozóan. Ez a jelentés a 91/692/EGK irányelv 6. cikkében megállapított eljárással összhangban a Bizottság által kidolgozott kérdőív vagy vázlat alapján készül el. A kérdőívet vagy vázlatot a jelentés által felölelt időszak kezdete előtt 6 hónappal küldik meg a tagállamoknak. A jelentést a tagállamok a kérdéses év vége előtt küldik el a Bizottságnak.

A Bizottság a tagállamok jelentésének benyújtását követő 4 hónapon belül közösségi jelentést tesz közzé az irányelv végrehajtásáról.”

 A Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet

7        A fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítéletében a Bíróság megállapította, hogy a Spanyol Királyság – mivel nem tette meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a spanyol területen található fürdővizek minősége megfeleljen az irányelv 3. cikkében meghatározott határértékeknek – nem teljesítette az ezen irányelv 4. cikkéből eredő kötelezettségeit.

 A pert megelőző eljárás

8        1998. március 17‑i levelében a Bizottság figyelmeztette a spanyol hatóságokat arra, hogy teljesíteniük kell a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ítéletből eredő kötelezettségeket.

9        Az 1998. június 5‑i, 11‑i és 19‑i, valamint 1999. január 5‑i és március 12‑i leveleikben küldött válaszukban a spanyol hatóságok tájékoztatták a Bizottságot az említett ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges, elfogadott vagy elfogadás alatt álló intézkedésekről, ezek között egyes, az 1995. évi nemzeti szennyvíztisztítási terv részét képező városi szennyvíztisztítási projektek végrehajtásáról, a kibocsátások ellenőrzéséről, követéséről és szankcionálásáról, valamint a nem megfelelőnek minősített zónákban való fürdés tilalmáról, egyes konkrét intézkedések elfogadásáról és a fürdőzónák, a különböző zónákat érintő kibocsátások, a fürdővizek minőségi jellemzőinek és az egyes zónákban történő kibocsátások hatásának vizsgálatára, továbbá a levont következtetések alapján tervezett és javasolt megoldások kidolgozására vonatkozóan 1999‑ben elkezdett munkáról.

10      A Bizottság – mivel álláspontja szerint a Spanyol Királyság nem tette meg a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket – 2000. január 24‑én az EK 228. cikk alapján felszólító levelet küldött e tagállamnak.

11      2000. május 26‑i levelükben a spanyol hatóságok jelezték a Bizottságnak, hogy a környezetvédelmi minisztérium megrendelt egy tanulmányt a spanyol területen található fürdővizek állapotáról az irányelvnek megfelelően, amely tanulmánynak az említett hatóságok szerint 2000. folyamán kell elkészülnie. Ez utóbbi hatóságok megjelölték a tanulmány célját és terjedelmét is, valamint az irányelvnek való megfelelés biztosításához szükséges intézkedésekre vonatkozó ütemtervet; e megfelelés becsléseik szerint 2005‑ben érhető el.

12      Mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek az intézkedések nem bizonyították a kötelezettségszegés megszüntetését, 2000. július 27‑én indokolással ellátott véleményt küldött a Spanyol Királyságnak az EK 228. cikk alapján. Ebben megállapította, hogy mivel a Spanyol Királyság – azáltal, hogy nem tette meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a spanyol területen található fürdővizek minősége megfeleljen az irányelv 3. cikkében meghatározott határértékeknek – nem teljesítette az irányelv 4. cikkéből eredő kötelezettségeit, ezért nem teljesítette a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítéletben foglaltakat, és emiatt megszegte az EK 228. cikkből eredő kötelezettségeit. A Bizottság felhívta az említett tagállam figyelmét arra, hogy amennyiben a jogvitát a Bíróság elé kell vinnie, javasolni fogja kényszerítő bírság kiszabását. A Bizottság két hónapos határidőt határozott meg arra, hogy a Spanyol Királyság elfogadja az indokolással ellátott véleményben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

13      Ezen indokolással ellátott véleményre válaszul a spanyol kormány két levelet küldött 2000. szeptember 26‑i és 27‑i keltezéssel, amelyekben tájékoztatta a Bizottságot egy cselekvési terv létezéséről, a fürdővizek minőségének az 1998. és 1999. években mért megfelelőségi fokáról, valamint a városi szennyvizek szanálási és tisztítási nemzeti tervének végrehajtásáról.

14      2001. január 11‑én egyeztetést tartottak a spanyol környezetvédelmi minisztérium és a Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága között annak érdekében, hogy a spanyol kormány kiegészíthesse az említett intézkedésekre vonatkozó információkat.

15      2001. január 16‑án a spanyol környezetvédelmi miniszter levelet küldött a bizottság környezetvédelemért felelős tagjának, amelyben megküldte az új cselekvési tervet, és kötelezettséget vállalt a szükséges intézkedések 2003‑ig történő meghozatalára.

16      2001. március 26‑án a spanyol hatóságok megküldték a Bizottság részére a környezetvédelmi minisztérium által kidolgozott jelentést a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítéletben foglaltak teljesítése érdekében vállaltak előrehaladásáról, valamint a vizekért és a partokért felelős államtitkár levelét.

17      A Bizottság, mivel úgy ítélte meg, hogy a Spanyol Királyság nem teljesítette az említett ítéletben foglaltakat, a jelen kereset benyújtása mellett döntött.

 A felek kérelmei

18      A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        állapítsa meg, hogy a Spanyol Királyság – mivel az irányelv 4. cikkéből eredő kötelezettségei ellenére nem tette meg az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a spanyol területen található fürdővizek minősége megfeleljen az irányelv 3. cikkében meghatározott határértékeknek – nem teljesítette a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítéletben foglaltakat, és emiatt megszegte az EK 228. cikkből eredő kötelezettségeit;

–        kötelezze a Spanyol Királyságot arra, hogy a jelen ítélet meghozatalától a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítéletben foglaltak teljesítéséig terjedő időszakra, a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet végrehajtásához szükséges intézkedések meghozatalával kapcsolatos késedelem minden napjára 45 600 euró összegű kényszerítő bírságot fizessen a Bizottságnak az „Európai Közösség saját forrásai” számlára;

–        a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

19      A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        a keresetet teljes egészében utasítsa el;

–        másodlagosan utasítsa el a napi kényszerítő bírság fizetésére irányuló kérelmet;

–        harmadlagosan napi 11 400 eurót meg nem haladó összegű kényszerítő bírságot szabjon ki;

–        minden esetben a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

 Az ügy érdeméről

 A felek érvei

20      Keresetlevelében a Bizottság a spanyol területen található fürdővizek minőségét illetően arra hivatkozik, hogy az irányelv kötelező határértékeinek megfelelő fürdőhelyek aránya az 1998‑as fürdőszezonban 73 %, az 1999‑es fürdőszezonban 76,5 % és a 2000‑es fürdőszezonban 79,2 % volt.

21      Az eljárás során arról is tájékoztatta a Bíróságot, hogy ez az arány a 2001‑es fürdőszezonban 80 %, a 2002‑es fürdőszezonban pedig 85,1 % volt.

22      A Spanyol Királyság nem vitatja ezeket az adatokat, amelyek egyébként is az általa a módosított irányelv 13. cikke alapján a Bizottságnak megküldött jelentésekből származnak.

23      A Spanyol Királyság mindazonáltal úgy véli, hogy a keresetet el kell utasítani, mivel a Bizottság nem hagyott kellő határidőt annak megállapítására, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítéletben foglaltakat nem teljesítették. Álláspontja szerint, figyelembe véve az irányelv és a spanyol vizek sajátosságait, a Bizottság által meghatározottnál – nevezetesen az említett ítélet kihirdetésének napjától, azaz 1998. február 12‑től a jelen ügyben kibocsátott indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártáig, azaz 2000. szeptember 27‑ig tartó határidőnél – hosszabb határidő volt szükséges a fent hivatkozott ítélet teljes végrehajtásához.

24      Az esetek többségében ugyanis több fürdőszezon szükséges ahhoz, hogy a szennyezés tényleges forrását megállapítsák, és amennyiben a problémát azonosították, annak megoldásához cselekvési tervek kidolgozása és végrehajtása, sőt hosszú, mezőgazdasági gyakorlatokat javító programok végrehajtása szükséges. A fürdővizek minőségével kapcsolatos problémák megoldása néha igen jelentős építési munkálatok megvalósítását teszi szükségessé, amelyek viszont szigorú eljárásokat feltételeznek a közösségi közbeszerzési irányelvek értelmében. Másfelől figyelembe kell venni a spanyol hatóságok által elismert fürdőzónák nagy számát, valamint azt, hogy a spanyolországi folyóvizek, eltérően a többi tagállam többségétől, viszonylag kis hozamúak. Következésképpen a Bizottságnak meg kellett volna várnia a felszólító levelére küldött válaszban közölt cselekvési ütemterv megvalósítását, amelyet először – amint a spanyol hatóságok a 2000. május 26‑i levelükben jelezték – a 2005‑ös év végére irányoztak elő, majd később – amint a spanyol környezetvédelmi miniszter a 2001. január 16‑i levelében jelezte – 2003‑ra.

 A Bíróság álláspontja

25      A fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítéletében a Bíróság megállapította, hogy a Spanyol Királyság – mivel nem tette meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a spanyol területen található fürdővizek minősége megfeleljen az irányelv 3. cikkében meghatározott határértékeknek – nem teljesítette az ezen irányelv 4. cikkéből eredő kötelezettségeit.

26      Az EK 228. cikk (1) bekezdésének értelmében a Spanyol Királyság köteles volt megtenni az ezen ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

27      Az EK 228. cikk nem határozza meg az ítélet teljesítésére nyitva álló határidőt. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban a közösségi jog azonnali és egységes alkalmazásához fűződő érdek megköveteli, hogy a teljesítés azonnal elkezdődjék, és a lehető legrövidebb idő alatt történjék meg (a C‑387/97. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2000. július 4‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑5047. o.] 82. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28      Az EK 228. cikk (2) bekezdése értelmében, ha az érintett tagállam a Bizottság által az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidőn belül nem teszi meg a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a Bizottság a Bírósághoz fordulhat, egyúttal meghatározva az érintett tagállam által fizetendő átalányösszeg vagy kényszerítő bírság összegét, amelyet az adott körülmények között megfelelőnek ítél.

29      Ehhez a Bizottságnak a körülményeket az EK 228. cikk (2) bekezdésének első albekezdése alapján kibocsátott indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejártkor fennálló helyzet szerint kell értékelnie.

30      Meg kell állapítani, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet kihirdetése és a jelen ügyben kibocsátott indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejárta között három fürdőszezon telt el. Még ha az említett ítéletben foglaltak teljesítéséhez összetett és nagy lélegzetű cselekvésekre van is szükség, amint azt a spanyol kormány állítja, meg kell állapítani, hogy ez a határidő elegendő az EK 228. cikk értelmében a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalához.

31      A spanyol kormány által felhozott, a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges cselekvések összetettségével és időigényével kapcsolatos megfontolások nem vezethetnek tehát a jelen kereset elutasításához.

32      A Spanyol Királyság által az említett ítéletben foglaltak teljesítése érdekében tett intézkedéseket illetően a Bírósággal közölt legutóbbi statisztikák szerint a szóban forgó fürdővizek irányelvben meghatározott kötelező határértékeknek való megfelelőségének aránya valamelyest növekedést mutat, és a 2002‑es fürdőszezonban elérte a 85,1 %‑ot. Mindazonáltal a spanyol területen található fürdővizek továbbra sem felelnek meg a kötelező határértékeknek.

33      A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a spanyol kormány az évek során csökkentette a területén található fürdővizekben kijelölt fürdőzónák számát, anélkül hogy indokolta volna e csökkentést. Álláspontja szerint 1998‑ban 39 zónát töröltek, 1999‑ben 10‑et, 2000‑ben pedig 14‑et. A spanyol területen található fürdővizekben kijelölt fürdőzónák száma az 1996‑os 302‑ről 202‑re csökkent 2000‑re. A Spanyol Királyság tehát a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítéletben foglaltak teljesítését nem a fürdővizek minőségének javításával, hanem színlelt módon, az említett zónák számának csökkentésével kívánta elérni.

34      Anélkül, hogy ezen érv megalapozottságáról dönteni kellene, elegendő megjegyezni, hogy az nem releváns a jelen ügyben kifogásolt kötelezettségszegés megállapításához, mivel a Bizottság a jelen keresetet az éves jelentéseiben szereplő – és a jelen ítélet 20. és 21. pontjában ismertetett – számadatokra alapozta, amelyek nem veszik figyelembe a fürdőzónák listájáról törölt zónákat.

35      A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Spanyol Királyság – mivel nem tette meg az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a spanyol területen található fürdővizek minősége megfeleljen az irányelv 3. cikkében meghatározott határértékeknek az ezen irányelv 4. cikkéből eredő kötelezettségei ellenére – nem teljesítette teljes mértékben a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítéletben foglaltakat, és emiatt megszegte az EK 228. cikkből eredő kötelezettségeit.

 A kényszerítő bírság meghatározásáról

 A felek érvei

36      A Bizottság – a Szerződés [228]. cikkének végrehajtásáról szóló, 1996. augusztus 21‑i 96/C 242/07 közleményében (HL C 242., 6. o.) és az EK‑Szerződés [228]. cikke szerinti kényszerítő bírság számítási módjának meghatározásáról szóló, 1997. február 28‑i 97/C 63/02 közleményében (HL C 63., 2. o.) foglalt számítási módszer alapján – azt javasolja a Bíróságnak, hogy kötelezze a Spanyol Királyságot a jelen ügyben hozott ítélet kihirdetésének napjától a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet teljesítéséig terjedő időszakra, a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet végrehajtásával kapcsolatos késedelem minden napjára 45 600 euró összegű kényszerítő bírság fizetésére.

37      A Bizottság véleménye szerint a kényszerítő bírság fizetésére való kötelezés a legmegfelelőbb eszköz arra, hogy a megállapított kötelezettségszegés a lehető legrövidebb időn belül megszűnjön, és hogy a jelen esetben a késedelmi naponkénti 45 600 euró kényszerítő bírság megfelel a jogsértés súlyának és időtartamának, ugyanakkor figyelembe veszi a szankció ténylegessé tételének szükségességét is. Ezen összeg kiszámítása során az 500 eurós egységes alapot megszorozták a jogsértés súlyát figyelembe vevő (1–20‑ig terjedő skálából vett) 4‑es együtthatóval, a jogsértés időtartamát figyelembe vevő (1–3‑ig terjedő skálából vett) 2‑es együtthatóval és az e tagállam fizetőképességét mérni hivatott (a szóban forgó tagállam bruttó hazai termékén és a szavazatoknak az Európai Unió Tanácsában való súlyozásán alapuló) 11,4‑es együtthatóval.

38      A Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy a napi tételben meghatározott kényszerítő bírság nem megfelelő eszköz a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítéletben foglaltak teljesítésének eléréséhez. Az ilyen kényszerítő bírság akkor is alkalmazandó maradna, ha a tagállam megtette az ezen ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges valamennyi intézkedést. Meg kellene várni ugyanis a következő fürdőszezonra vonatkozó adatokat annak ellenőrzéséhez, hogy az elérni kívánt eredményt kapták‑e. A Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia az éves tételben meghatározott kényszerítő bírságra vonatkozó javaslattétel lehetőségét, amelyet az egyes fürdőszezonokra vonatkozó eredmények rendelkezésre bocsátásától függően kell fizetni. Nincs semmi értelme napi összegben meghatározott kényszerítő bírságot kiszabni egy olyan kötelezettség betartására való kényszerítés érdekében, amelynek teljesítését csak évről évre lehet nyomon követni.

39      Másodlagosan a Spanyol Királyság azt állítja, hogy a kényszerítő bírság javasolt összege mindenképpen túlzott. A jogsértés időtartamára vonatkozó együtthatót illetően a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet kihirdetése óta eltelt fürdőszezonok kis száma nem 2‑es, hanem 1‑es együttható alkalmazását indokolná. A jogsértés súlyára vonatkozó együtthatót illetően figyelembe kellene venni, hogy a jelen ügyben a kereset benyújtásakor a spanyol területen található fürdővizek irányelvben meghatározott kötelező határértékeknek való megfelelőségének aránya elérte a 79,2 %‑ot. Figyelembe kellene venni azt is, hogy a Spanyol Királyságnak nem állt rendelkezésére 10 év a végrehajtásra, mint más tagállamoknak. E két tényező figyelembevételével a jogsértés súlyára vonatkozó együtthatót 4‑ről 2‑re kellene csökkenteni. A kényszerítő bírság napi összegével kapcsolatos e két korrekció alkalmazásával ez utóbbit 11 400 euróban kellene meghatározni.

 A Bíróság álláspontja

40      Mivel a Bíróság megállapította, hogy a Spanyol Királyság nem teljesítette a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítéletében foglaltakat, az EK 228. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti e tagállamot.

41      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság javaslata nem köti a Bíróságot, és csupán hasznos hivatkozási alapot képez. Mérlegelési jogkörének gyakorlása során a Bíróság feladata az, hogy úgy határozza meg az átalányösszeget vagy a kényszerítő bírságot, hogy az egyrészt megfeleljen a körülményeknek, másrészt arányos legyen a megállapított kötelezettségszegéssel, valamint az érintett tagállam fizetőképességével (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet 89. és 90. pontját).

42      Egyértelmű, hogy a kényszerítő bírság arra ösztönözheti a kötelezettségszegő tagállamot, hogy a lehető legrövidebb időn belül vessen véget a megállapított kötelezettségszegésnek. A jelen esetben való kiszabásához először is meg kell vizsgálni a javasolt kényszerítő bírság tételét, másodszor e kényszerítő bírság összegének állandó vagy csökkentő jellegét, és harmadszor a bírság összegének pontos kiszámítását.

43      A jelen esetben javasolt kényszerítő bírság tételét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a módosított irányelv 13. cikke szerint a fürdővizek állapotának felmérésére évenként kerül sor. E rendelkezés értelmében a tagállamok évente jelentést küldenek a Bizottságnak az irányelv végrehajtásáról. A jelentést a tagállamok a kérdéses év vége előtt küldik el a Bizottságnak.

44      Ennélfogva a jogsértés megszüntetésének esetleges megállapítására csak évente, e jelentések benyújtásakor kerülhet sor.

45      A napi tételben meghatározott kényszerítő bírság ezért az olyan időszakokra is kiszabható lenne, amikor az irányelv által előírt követelményeket már elérték, hiszen az irányelv ilyen végrehajtása csak utólag állapítható meg. Ebben az esetben a tagállam tehát azon időszakok után is köteles lenne kényszerítő bírságot fizetni, amikor a jogsértés már ténylegesen megszűnt.

46      Ezért a kényszerítő bírságot nem napi, hanem éves tételben kell meghatározni, az érintett tagállam által az irányelv végrehajtásáról készített éves jelentés benyújtásának megfelelően.

47      A Bizottság által javasolt kényszerítő bírság összegének állandó jellegét illetően hangsúlyozni kell, hogy a tagállamoknak különösen nehéz az irányelv teljes végrehajtását elérniük, amint azt a főtanácsnok is megjegyzi indítványának 66. és 67. pontjában.

48      E sajátosságra tekintettel elképzelhető, hogy az alperes tagállam jelentősen növelje az irányelv végrehajtásának fokát, anélkül hogy rövid távon annak teljes végrehajtását elérné. Amennyiben a bírság összege állandó, annak teljes összegét mindaddig követelni lehetne, amíg az érintett tagállam nem hajtja végre teljes mértékben az irányelvet.

49      E körülmények között az olyan kényszerítő bírság, amely nem veszi figyelembe a tagállam által a kötelezettségei végrehajtásában elért esetleges eredményeket, sem a körülményeknek nem felelne meg, sem pedig a megállapított kötelezettségszegéssel nem lenne arányos.

50      Ahhoz, hogy a kényszerítő bírság megfeleljen a jelen ügy körülményeinek, és arányos legyen a megállapított kötelezettségszegéssel, az összegének figyelembe kell vennie az alperes tagállam által a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítéletben foglaltak teljesítésében elért eredményeket. E célból e tagállamot a spanyol területen található, az irányelvben meghatározott kötelező határértékeknek még meg nem felelő fürdővizek aránya alapján kiszámított összeg évenkénti fizetésére kell kötelezni.

51      A kényszerítő bírságot a fürdővizeknek a jelen ítélet kihirdetését követő első fürdőszezonban mért minősége megállapításakor kell először megfizetni, majd adott esetben a következő éves felmérésekkor.

52      A kényszerítő bírság összegét illetően a figyelembe veendő alapszempontok főszabály szerint a következők: a jogsértés időtartama, a jogsértés súlya és a szóban forgó tagállam fizetőképessége (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet 92. pontját).

53      A jogsértés időtartamát illetően el kell ismerni, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítéletben foglaltak érintett tagállam általi teljesítése nehezen valósítható meg rövid távon. A jelen esetben e végrehajtás a problémák feltérképezését, cselekvési tervek kidolgozását és azok végrehajtását jelenti. E körben többek között figyelembe kell venni azt, hogy a közösségi közbeszerzési irányelvek előírják különösen, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció a közbeszerzési eljárás megindítása előtt elkészüljön, oly módon, hogy ez később már nem módosítható. Másfelől ezen irányelvek olyan határidőket írnak elő az ajánlatkérők számára, amelyek nem rövidíthetők, és a sürgősségi eljárások alkalmazásának lehetőségét szigorúan korlátozzák.

54      A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság által javasolt, a jogsértés időtartamát figyelembe vevő (1–3‑ig terjedő skálából vett) 2‑es együttható a jelen esetben túl szigorú, megfelelőbb az 1,5‑es együttható alkalmazása.

55      A jogsértés súlyát illetően el kell utasítani a spanyol kormány azon érvelését, miszerint a kényszerítő bírság meghatározása érdekében figyelembe kellene venni, hogy a jelen ügyben a kereset benyújtásakor az érintett fürdővizek irányelvben meghatározott határértékeknek való megfelelőségének aránya már 79,2 % volt. A Bizottság irataiból kitűnik, hogy javaslatában már figyelembe vette az irányelv végrehajtásának azáltal elért fokát, hogy a spanyol hatóságok az érintett fürdővizek megfelelőségi arányát az 1992‑es 54,5 %‑ról 2000‑re 79,2 %‑ra emelték.

56      Szintén el kell utasítani a spanyol kormány arra alapított érvelését, hogy nem rendelkezett tízéves végrehajtási határidővel, mint más tagállamok. A Spanyol Királyság ugyanis az Európai Közösségekhez történő csatlakozásakor kérhetett volna átmeneti időszakot az irányelv alkalmazására. Mivel ilyen kérelmet nem terjesztett elő, a kényszerítő bírság csökkentése érdekében nem hivatkozhat e mulasztására.

57      Másfelől emlékeztetni kell arra, hogy a fürdővizek irányelvben meghatározott határértékeknek való megfelelőségének biztosítása a közegészség és a környezet védelmére irányul. Mivel a jelen ítélet 35. pontjában megállapított kötelezettségszegés veszélyeztetheti az emberek egészségét, és károsíthatja a környezetet, mindenképpen jelentősnek kell tekinteni.

58      Ezen tényekre figyelemmel a Bizottság által javasolt, (1–20‑ig terjedő skálából vett) 4‑es együttható megfelelően tükrözi a jogsértés súlyának fokát.

59      A Bizottság azon javaslata, miszerint az alapösszeget meg kell szorozni a Spanyol Királyság bruttó hazai termékén és a Tanácsban rendelkezésére álló szavazatok számán alapuló 11,4‑es együtthatóval, megfelelő arra, hogy tükrözze e tagállam fizetőképességét, úgy, hogy emellett fenntartja az egyes tagállamok közötti ésszerű különbséget (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet 88. pontját).

60      Az 500 eurós alapösszegnek a 11,4‑es együtthatóval (fizetőképesség), a 4‑es együtthatóval (a jogsértés súlya) és az 1,5‑es együtthatóval (a jogsértés időtartama) való megszorzása napi 34°200 eurót, azaz évi 12 483 000 eurót jelent. Mivel ez az összeg azon a megállapításon alapszik, hogy az érintett fürdővizek 20 %‑a nem felelt meg az irányelvben meghatározott határértékeknek, azt el kell osztani 20‑szal, hogy megkapjuk a nem megfelelő zónák 1 %‑ának megfelelő összeget, ami 624 150 euró évente.

61      A jelen ügy sajátos körülményei igazságos értékelésének minősül tehát a kényszerítő bírság összegének az irányelvben meghatározott határértékeknek meg nem felelő fürdővizek minden 1 %‑a után évi 624 150 euróban történő meghatározása.

62      Következésképpen a Spanyol Királyságot kötelezni kell arra, hogy fizessen a Bizottságnak „az Európai Közösségek saját forrásai” számlára évi 624 150 euró összegű kényszerítő bírságot a spanyol területen található olyan fürdőzónák minden 1 %‑a után, amelyeknek az irányelvben meghatározott határértékeknek való meg nem felelőségét az adott évre vonatkozóan megállapították, a fürdővizeknek a jelen ítélet kihirdetését követő első fürdőszezonban mért minőségének megállapításától addig az évig, amelyben a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet teljes végrehajtása megtörténik.

 A költségekről

63      Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Spanyol Királyságot, mivel az általa felhozott jogalapok többsége tekintetében pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG (teljesülés)

a következőképpen határozott:

1)      A Spanyol Királyság – mivel nem tette meg az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a spanyol területen található fürdővizek minősége megfeleljen a fürdővizek minőségéről szóló, 1975. december 8‑i 76/160/EGK tanácsi irányelv 3. cikkében meghatározott határértékeknek az ezen irányelv 4. cikkéből eredő kötelezettségei ellenére – nem teljesítette teljes mértékben a Bíróság C‑92/96. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 1998. február 12‑én hozott ítéletében foglaltakat, és emiatt megszegte az EK 228. cikkből eredő kötelezettségeit.

2)      A Bíróság kötelezi a Spanyol Királyságot, hogy fizessen az Európai Közösségek Bizottságának „az Európai Közösségek saját forrásai” számlára évi 624 150 euró összegű kényszerítő bírságot a spanyol területen található, olyan fürdőzónák minden 1 %‑a után, amelyeknek a 76/160 irányelvben meghatározott határértékeknek való meg nem felelőségét az adott évre vonatkozóan megállapították, a fürdővizeknek a jelen ítélet kihirdetését követő első fürdőszezonban mért minőségének megállapításától addig az évig, amelyben a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet teljes végrehajtása megtörténik.

3)      A Bíróság a Spanyol Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

Skouris

 

       Timmermans

Gulmann

Cunha Rodrigues

Edward

La Pergola

Puissochet

Schintgen

Macken

Colneric

von Bahr

Kihirdetve Luxembourgban, a 2003. november 25‑i nyilvános ülésen.

R. Grass

 

      V. Skouris

hivatalvezető

 

      elnök


* Az eljárás nyelve: spanyol.

Az oldal tetejére