1

Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) fellebbezésével az Európai Unió Törvényszéke 2022. december 7‑iNeoperl kontra EUIPO (Hengeres szaniterbetét ábrázolása) ítéletének (T‑487/21, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2022:780) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék hatályon kívül helyezte az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának egy hengeres szaniterbetétet ábrázoló pozícióvédjegy európai uniós védjegyként történő lajstromozásáról szóló 2021. június 3‑i határozatát (R 2327/2019‑5. sz. ügy) (a továbbiakban: vitatott határozat).

2

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58a. cikkének első bekezdése értelmében, amennyiben az EUIPO valamely független fellebbezési tanácsa által hozott határozatra vonatkozóan a Törvényszék által hozott határozat ellen fellebbezést nyújtottak be, a Bíróság előzetesen határoz a fellebbezés befogadhatóságáról.

3

Ezen alapokmány 58a. cikkének harmadik bekezdése szerint a fellebbezés a Bíróság eljárási szabályzatában meghatározott részletes szabályoknak megfelelően teljes egészében vagy részben befogadható, ha az az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős kérdést vet fel.

4

Az eljárási szabályzat 170a. cikkének (1) bekezdése értelmében az említett alapokmány 58a. cikkének első bekezdése szerinti helyzetekben a fellebbezőnek a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti olyan kérelmet kell mellékelnie a fellebbezéséhez, amelyben kifejti a fellebbezés által az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából felvetett jelentős kérdést, és amely tartalmazza az ahhoz szükséges összes adatot, hogy a Bíróság e kérelemről határozhasson.

5

Az eljárási szabályzat 170b. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében a Bíróság a lehető leghamarabb, indokolt végzéssel határoz a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemről.

6

A fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelmének alátámasztása érdekében az EUIPO azt állítja, hogy egyetlen jogalapja az uniós jog egységessége, koherenciája és fejlődése szempontjából jelentős kérdést vet fel.

7

Elsősorban, ezen egyetlen jogalappal az EUIPO először is azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az megsértette az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.) 72. cikkének (3) bekezdését. Közelebbről, a Törvényszék a megtámadott ítélet 47., 48. és 50–61. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) együttesen értelmezett 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 4. cikkének általa elvégzett érdemi vizsgálata az elsőfokú eljárás felperese által benyújtott hatályon kívül helyezés iránti kereset vizsgálatához szükséges előzetes jogkérdésnek minősül. A Törvényszék ezáltal figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy egyrészt ratione materiae nem rendelkezett hatáskörrel ilyen vizsgálat lefolytatására, másrészt pedig azt, hogy az elvégzett vizsgálat nem volt szükséges a vitatott határozat jogszerűségének felülvizsgálatához, mivel e felülvizsgálat már teljes mértékben biztosítható volt azon kérdés vizsgálata révén, hogy azzal, hogy a fellebbezési tanács elmulasztotta a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontja és 4. cikke együttesen értelmezett rendelkezéseinek vizsgálatát, megsértette‑e az elsőfokú eljárás felperese által hivatkozott rendelkezéseket, azaz a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját és a 2017/1001 rendelet 71. cikkének (1) bekezdését.

8

A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontja hatályának megsértésére alapított jogalap e hivatalból történő figyelembevétele tehát az európai uniós jogalkotó által a 2017/1001 rendelet 72. cikkében kimondott joghatósági szabály jogellenes megkerülésének minősül.

9

Másodszor, az EUIPO arra hivatkozik, hogy a 2017/1001 rendelet 72. cikke (3) bekezdésének megsértése azzal a következménnyel jár, hogy véglegesen megfosztja az EUIPO fellebbezési tanácsát mind eredeti, mind különös vizsgálati és határozathozatali hatásköreitől, valamint megsérti a tagjait e hatáskör gyakorlása során megillető függetlenséget.

10

Harmadszor, az EUIPO azt állítja, hogy e jogsértés sérti az EUIPO határozataival szemben különböző szinteken biztosított teljes jogvédelmet. Közelebbről, e védelmet az EUIPO fellebbezési tanácsai biztosítják az EUIPO elbírálójának határozataival kapcsolatban, valamint a Törvényszék, amely a fellebbezési tanácsok határozatainak jogszerűségét vizsgálja felül.

11

Másodsorban, az EUIPO azt állítja, hogy fellebbezése felveti a 2017/1001 rendelet 72. cikkének (3) bekezdésében a Törvényszéknek biztosított, megváltoztatásra vonatkozó hatáskör gyakorlása terjedelmének és feltételeinek kérdését, mivel e kérdés az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58a. cikkének harmadik bekezdése értelmében jelentős az uniós jog egységessége, koherenciája és fejlődése szempontjából.

12

E tekintetben az EUIPO először is azt állítja, hogy a fellebbezés egy eljárási jellegű horizontális kérdést vet fel, vagyis azt, hogy a Törvényszék valamely hivatalból felhozott jogalap vizsgálatával túllépte‑e hatáskörének az uniós jogalkotó által meghatározott határait. Ezenkívül e kérdés minden olyan ügy szempontjából jelentős, amelyben az EUIPO fellebbezési tanácsainak a védjegyekkel és formatervezési mintákkal kapcsolatos határozatai a Törvényszék által végzett jogszerűségi felülvizsgálat tárgyát képezik.

13

Másodszor, az EUIPO azt állítja, hogy a fellebbezésben felvetett kérdés a hatáskörök átruházását érinti, amely alkotmányos jellegű. A Törvényszék ugyanis az EUSZ 13. cikk (2) bekezdése alapján ráruházott hatáskörök gyakorlása során jogilag köteles az EUMSZ 263. cikkben és a 2017/1001 rendelet 72. cikkében ráruházott hatáskörök határain belül eljárni.

14

Harmadszor, az EUIPO úgy véli, hogy a fellebbezésben felvetett kérdés az EUIPO határozataival szembeni teljes, megfelelő, hatékony és többszintű jogvédelemnek az uniós jogalkotó által bevezetett rendszerére vonatkozik. Konkrétan e kérdés az említett rendszerben a független fellebbezési tanácsokra ruházott sajátos szerepre vonatkozik.

15

Negyedszer, az EUIPO azt állítja, hogy az említett kérdés különös strukturális jelentőséggel bír az EUIPO határozataival szembeni jogvédelem sajátos rendszere szempontjából. Ugyanis először is a Törvényszék megváltoztatásra vonatkozó hatáskörének túllépése sérti az EUIPO fellebbezési tanácsainak az EUIPO határozatainak felülvizsgálatára vonatkozó eredeti és kizárólagos hatáskörét. Továbbá mind „mennyiségi”, mind „minőségi” szempontból csökkenti az EUIPO határozatai által érintett személyek jogi védelmét. Végül az ilyen túllépés a bírói jogvédelem csökkenésével is jár.

16

Ötödször, az EUIPO úgy véli, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítéletben alkalmazott megközelítés a 2017/1001 rendelet 72. cikke (3) bekezdésének alkalmazási feltételeivel kapcsolatos jogbizonytalanság kockázatát hordozza magában, mivel a Törvényszék erre vonatkozóan egyáltalán nem adott magyarázatot. Ilyen magyarázatra azért lenne szükség, mert a Törvényszék sem a fellebbező által első fokon előterjesztett kérelmeket, sem a Bíróság jelen ügyben alkalmazandó ítélkezési gyakorlatát nem követte.

17

Hatodszor, az EUIPO azt állítja, hogy a felvetett kérdés a más uniós ügynökségek azon határozataival szembeni jogvédelmet illetően bír jelentőséggel, amelyek tekintetében az uniós jogalkotó az EUMSZ 263. cikk (5) bekezdése értelmében kötelezően előírta a független fellebbezési tanács által végzett konkrét, teljes és előzetes felülvizsgálatot, amely határozatok tekintetében pedig az uniós bíróságnak kell jogszerűségi felülvizsgálatot végeznie.

18

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a fellebbezőnek kell bizonyítania, hogy a fellebbezésében felvetett kérdések jelentősek az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából (2021. december 10‑iEUIPO kontra The KaiKai Company Jaeger Wichmann végzés, C‑382/21 P, EU:C:2021:1050, 20. pont; 2023. január 30‑ibonnanwalt kontra EUIPO végzés, C‑580/22 P, EU:C:2023:126, 10. pont).

19

Ezen túlmenően, amint az az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58a. cikkének az eljárási szabályzat 170a. cikkének (1) bekezdésével és 170b. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett harmadik bekezdéséből is kitűnik, a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemnek tartalmaznia kell az ahhoz szükséges összes olyan adatot, amely lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy határozhasson a fellebbezés megengedhetőségéről, valamint hogy – a fellebbezés részleges megengedhetősége esetén – meghatározhassa a fellebbezés azon jogalapjait vagy részeit, amelyekre a válaszbeadványnak ki kell terjednie. Mivel ugyanis a fellebbezések előzetes befogadhatóságának az ezen alapokmány 58a. cikkében említett mechanizmusa arra irányul, hogy az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős kérdésekre korlátozza a Bíróság felülvizsgálatát, a Bíróságnak a fellebbezés keretében kizárólag az ilyen kérdéseket felvető és a fellebbező által kialakított jogalapokat kell vizsgálnia (2021. december 10‑iEUIPO kontra The KaiKai Company Jaeger Wichmann végzés, C‑382/21 P, EU:C:2021:1050, 21. pont; 2023. január 30‑ibonnanwalt kontra EUIPO végzés, C‑580/22 P, EU:C:2023:126, 11. pont).

20

Ily módon a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemnek minden esetben egyértelműen és pontosan kell tartalmaznia a fellebbezés alapjául szolgáló jogalapokat, ugyanilyen pontosan és egyértelműen kell meghatároznia az egyes jogalapok által felvett jogkérdést, pontosítania kell, hogy ez a kérdés jelentős‑e az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából, és konkrétan kell kifejtenie azokat az okokat, amelyek miatt az említett kérdés jelentős a hivatkozott kritériumra tekintettel. Konkrétan a fellebbezési jogalapokat illetően a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemnek pontosítania kell azt az uniós jogi rendelkezést, vagy azt az ítélkezési gyakorlatot, amelyet a fellebbezéssel megtámadott ítélet, illetve végzés megsértett, tömören ki kell fejtenie, hogy a Törvényszék mennyiben alkalmazta állítólagosan tévesen a jogot, továbbá jeleznie kell, hogy ez a téves jogalkalmazás milyen mértékben befolyásolta a megtámadott ítéletben, illetve végzésben szereplő megoldást. Amennyiben a hivatkozott téves jogalkalmazás az ítélkezési gyakorlat figyelmen kívül hagyásából ered, a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemben tömören, ugyanakkor – a fellebbezés tárgyát képező ítélet vagy végzés fellebbező által megkérdőjelezett pontjainak, egyúttal pedig a Bíróság vagy a Törvényszék határozatában figyelmen kívül hagyott pontok megjelölésével – egyértelműen és pontosan ki kell fejteni először is, hogy hol található az állítólagos ellentmondás, másodszor pedig azokat a konkrét okokat, amelyek miatt ez az ellentmondás jelentős kérdést vet fel az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából (2021. december 10‑iEUIPO kontra The KaiKai Company Jaeger Wichmann végzés, C‑382/21 P, EU:C:2021:1050, 22. pont; 2023. január 30‑ibonnanwalt kontra EUIPO végzés, C‑580/22 P, EU:C:2023:126, 12. pont).

21

A jelen ügyben a megtámadott ítélet 47. és 48. pontjából az következik, hogy a Törvényszék azt a kérdést, hogy az európai uniós védjegyként lajstromoztatni kért megjelölés teljesíti‑e a 207/2009 rendelet 4. cikkében foglalt feltételeket, és védjegyoltalom tárgya lehet‑e, olyan előzetes kérdésként határozta meg, amelynek megválaszolása szükséges a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának és 95. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított kereseti jogalapok vizsgálatához. A Törvényszék ugyanis úgy ítélte meg, hogy megsértené a jogszerűség felülvizsgálatára vonatkozó hivatali kötelezettségét, ha egyrészt nem állapítaná meg – akár a felek erre vonatkozó hivatkozásának hiányában is –, hogy a vitatott határozatot olyan jogi norma, nevezetesen a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján hozták meg, amelyről bebizonyosodhat, hogy nem lett volna alkalmazható a jelen ügyre abban a fellebbezési tanács által nem vizsgált esetben, ha a lajstromozni kért megjelölés ugyanezen rendelet 4. cikke értelmében nem minősülhet védjegynek, másrészt, ha az eléje terjesztett jogvitát saját maga is e norma alkalmazásával bírálná el.

22

Először is meg kell jegyezni, hogy az EUIPO pontosan és egyértelműen írja le a 2017/1001 rendelet 72. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított egyetlen fellebbezési jogalapját. Közelebbről e jogalappal az EUIPO azt kifogásolja, hogy a Törvényszék hivatalból vizsgálta a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontja és 4. cikke együttesen értelmezett rendelkezéseinek az ügy érdemére való alkalmazhatóságát.

23

Az EUIPO szintén kifejti, hogy miben áll a Törvényszék által állítólagosan elkövetett téves jogalkalmazás.

24

Azt állítja ugyanis, hogy a Törvényszék túllépte az uniós jogalkotó által előírt hatáskörének korlátait, mivel magának vindikálta az EUIPO fellebbezési tanácsainak az elbíráló határozatainak felülvizsgálatára vonatkozó eredeti hatáskörét.

25

Így a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelmében az EUIPO megjelöli mind a megtámadott ítélet általa vitatott pontjait, mind pedig az uniós jog állítólagosan megsértett rendelkezését.

26

Másodszor, a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemből kitűnik, hogy a Törvényszék által állítólagosan elkövetett téves jogalkalmazás, amely miatt a Törvényszék hatályon kívül helyezte azon vitatott határozatot, amellyel a fellebbezési tanács a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt lajstromozást kizáró ok alapján elutasította a fellebbezést, a megtámadott ítélet egészének alapját képezte.

27

Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy az EUIPO rámutat arra, hogy a vitatott határozat jogszerűségének felülvizsgálata nem tette szükségessé a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontja és 4. cikke együttesen értelmezett rendelkezéseinek érdemi vizsgálatát, hanem az már teljes mértékben biztosítható volt azon kérdés vizsgálata révén, hogy ezen együttesen értelmezett rendelkezések vizsgálatának elmulasztásával a fellebbezési tanács megsértette‑e az elsőfokú eljárás felperese által hivatkozott rendelkezéseket, azaz a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját és a 2017/1001 rendelet 71. cikkének (1) bekezdését. Az EUIPO azonban nem állítja, hogy az ilyen jogszerűségi felülvizsgálat nem vezetett volna a vitatott határozat hatályon kívül helyezéséhez.

28

Márpedig, még ha feltételezzük is, hogy az említett jogszerűségi felülvizsgálat a vitatott határozat hatályon kívül helyezéséhez vezetett volna, az EUIPO által képviselt álláspontból az következik, hogy az ilyen hatályon kívül helyezés nem fosztotta volna meg véglegesen az EUIPO fellebbezési tanácsát az elbíráló határozatának felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörétől.

29

A fenti megfontolásokra tekintettel úgy tűnik tehát, hogy a Törvényszék által állítólagosan elkövetett téves jogalkalmazás befolyásolta a megtámadott ítélet eredményét.

30

Harmadszor, a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelem benyújtóját terhelő bizonyítási tehernek megfelelően a fellebbezőnek bizonyítania kell, hogy – az általa a fellebbezésben hivatkozott jogkérdésektől függetlenül – a fellebbezés az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős kérdést, illetve kérdéseket vet fel, mivel e kritérium hatálya túllép a fellebbezéssel megtámadott ítélet, végső soron pedig a fellebbezés keretén (2021. december 10‑iEUIPO kontra The KaiKai Company Jaeger Wichmann végzés, C‑382/21 P, EU:C:2021:1050, 27. pont; 2023. január 30‑ibonnanwalt kontra EUIPO végzés, C‑580/22 P, EU:C:2023:126, 15. pont).

31

E bizonyítás körében az adott ügyre jellemző konkrét elemekkel, és nem csupán általános jellegű érvekkel kell bizonyítani az ilyen kérdések fennállását és jelentőségét (2021. december 10‑iEUIPO kontra The KaiKai Company Jaeger Wichmann végzés, C‑382/21 P, EU:C:2021:1050, 28. pont; 2023. január 30‑ibonnanwalt kontra EUIPO végzés, C‑580/22 P, EU:C:2023:126, 16. pont).

32

Márpedig a jelen ügyben az EUIPO a feltett kérdést egyetlen jogalapjával határozza meg, amely lényegében a 2017/1001 rendelet 72. cikkének (3) bekezdése által a Törvényszék számára biztosított, megváltoztatásra vonatkozó hatáskör terjedelmének és gyakorlása feltételeinek meghatározásában áll. Általánosabban fogalmazva, e kérdés az EUIPO szerint az uniós bíróság által gyakorolt felülvizsgálati hatáskörre és annak intenzitására vonatkozik.

33

Egyébiránt az EUIPO kifejti azokat a konkrét okokat, amelyek miatt úgy véli, hogy a fellebbezésében felvetett jogkérdés mind az uniós jog egységessége, mind annak koherenciája és fejlődése szempontjából jelentős.

34

Közelebbről, az EUIPO mindenekelőtt hangsúlyozza azon kérdés horizontális jellegét, hogy a Törvényszék túllépte‑e a hatáskörének korlátait azzal, hogy egy hivatalból felhozott jogalap vizsgálatát követően de facto megváltoztatta a fellebbezési tanács határozatát.

35

Ezt követően rámutat, hogy a hatáskörök átruházásának kérdése jelentős alkotmányos jellegű kérdés, mivel a Törvényszék jogilag köteles a ráruházott hatáskörök korlátain belül eljárni.

36

Ezenkívül pontosítja, hogy a Törvényszékre ruházott, megváltoztatásra vonatkozó hatáskör feltételeinek és terjedelmének kérdése különös jelentőséggel bír, mivel e hatáskör túllépése befolyásolja a fellebbezési tanácsok kizárólagos hatáskörét, az EUIPO határozata által érintett személyek jogi védelmét, valamint általánosságban a hatékony bírói jogvédelmet.

37

Végül az EUIPO hangsúlyozza, hogy a Törvényszékre ruházott, megváltoztatásra vonatkozó hatáskör feltételeinek és terjedelmének kérdése jelentős kérdés, mivel nem korlátozódik a szellemitulajdon‑jogra, hanem olyan más uniós ügynökségek határozatait is érintheti, amelyek felett az uniós bíróság jogszerűségi felülvizsgálatot gyakorol.

38

Így a megengedhetővé nyilvánítás iránti kérelemből kitűnik, hogy a jelen fellebbezésben felvetett kérdés túllépi a megtámadott ítélet és végső soron az említett fellebbezés keretét.

39

Az EUIPO által előadottakra figyelemmel meg kell állapítani, hogy a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti jelen kérelem a jogilag megkövetelt módon bizonyítja, hogy a fellebbezés az uniós jog egységessége, koherenciája és fejlődése szempontjából fontos kérdést vet fel.

40

A fenti megfontolásokra figyelemmel a fellebbezést megengedhetőnek kell nyilvánítani.

41

A Bíróság eljárási szabályzata 170b. cikkének (4) bekezdése értelmében, ha a fellebbezést az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 58a. cikkének harmadik bekezdésében meghatározott kritériumokra tekintettel egészében vagy valamely részében megengedhetővé nyilvánítják, az eljárás ezen eljárási szabályzat 171–190a. cikkének megfelelően folytatódik.

42

Az említett eljárási szabályzat 137. cikke alapján, amely e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, a költségekről az eljárást befejező ítéletben vagy végzésben kell határozni.

43

Következésképpen, mivel a Bíróság helyt adott a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemnek, a költségekről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (a fellebbezés megengedhetőségéről határozó tanács) a következőképpen határozott: