–

H. képviseletében saját maga,

–

a Land Berlin képviseletében M. Theis, E.‑N. Voigt, K.‑P. Nießner és A. Hollmann, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében C. Valero és M. Kellerbauer, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8‑i 2010/18/EU tanácsi irányelv (HL 2010. L 68., 13. o.) mellékletében szereplő, a szülői szabadságról szóló, 2009. június 18‑án kötött, felülvizsgált keretmegállapodás (a továbbiakban: felülvizsgált keretmegállapodás) 5. szakasza 1. és 2. pontjának, valamint a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5‑i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 204., 23. o.) 14. cikke (1) bekezdése a) és c) pontjának, valamint 15. és 16. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a H. és a Land Berlin (Berlin szövetségi tartomány, Németország) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya a tartomány azon, H.‑nak a szülői szabadsága idején címzett határozata, amellyel tájékoztatja őt arról, hogy mivel az e szabadsággal kapcsolatos távolmaradása folytán nem teljesítette sikeresen azon vezető beosztásra vonatkozó, kétéves próbaidőt, amelybe az említett szabadságot megelőzően kinevezték, próbaidős köztisztviselői jogállása megszűnt, és következésképpen eredeti, alacsonyabb beosztásába helyezték vissza.

3

A 2010/18 irányelv 2012. március 8‑i hatállyal hatályon kívül helyezte az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról [1995. december 14‑én] kötött keretmegállapodásról [a továbbiakban: 1995. évi keretmegállapodás] szóló, 1996. június 3‑i 96/34/EK tanácsi irányelvet (HL 1996. L 145., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 285. o.).

4

A 2010/18 irányelv (8) és (11) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

5

Ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2012. március 8‑ig megfeleljenek, vagy biztosítják, hogy legkésőbb eddig az időpontig a szociális partnerek a szükséges rendelkezéseket megállapodás útján elfogadják. […]”

6

A felülvizsgált keretmegállapodás preambuluma többek között a következőt mondja ki:

„Ez a […] keretmegállapodás felülvizsgálja az [1995. évi keretmegállapodást], amely minimumkövetelményeket határozott meg a szülői szabadságra mint a szakmai és családi kötelezettségek összehangolásának, valamint a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód előmozdításának fontos eszközére vonatkozóan.

[…]

[…]

[…]

[…]”

7

A felülvizsgált keretmegállapodás 1. szakaszának 1. és 2. pontja az alábbiak szerint rendelkezik:

8

A keretmegállapodás 2. szakasza értelmében:

9

Az említett keretmegállapodás 3. szakaszának 1. pontja kimondja:

„A tagállamokban a szülői szabadság igénybevételének feltételeit és az alkalmazás részletes szabályait jogszabályokban és/vagy kollektív szerződésekben kell meghatározni ezen megállapodás minimumkövetelményeinek tiszteletben tartásával. A tagállamok és/vagy a szociális partnerek különösen:

10

Ugyanezen keretmegállapodásnak „A foglalkoztatáshoz kapcsolódó jogok és a megkülönböztetésmentesség” című 5. szakasza kimondja:

[…]”

11

A 2006/54 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Tilos minden nemi alapú közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés [helyesen: nemen alapuló közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés] a köz‑ vagy a magánszektorban, ideértve a közigazgatási intézményeket, a következők vonatkozásában:

[…]

[…]”

12

Ezen irányelv 15. cikke kimondja:

„A szülési szabadságon lévő nő jogosult arra, hogy a szülési szabadság lejárta után visszatérjen munkahelyére vagy egy azzal azonos munkakörbe olyan feltételek mellett, amelyek számára nem kevésbé kedvezőtlenek [helyesen: nem kedvezőtlenebbek], valamint hogy minden, a munkafeltételekben bekövetkezett javulás, amelyre távolléte alatt jogosult lett volna, rá is vonatkozzon.”

13

Az említett irányelv 16. cikke előírja:

„Ezen irányelv nem érinti a tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy eltérő jogokat ismerjenek el az apasági és/vagy az örökbefogadási szabadsághoz. Az ezeket a jogokat elismerő tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy […] biztosít[s]ák, hogy az említett szabadságokat követően [a munkavállaló férfiak és nők] jogosultak legyenek arra, hogy visszatérjenek munkahelyükre vagy egy azzal azonos munkakörbe olyan feltételek mellett, amelyek számukra nem kevésbé kedvezőtlenek [helyesen: nem kedvezőtlenebbek] […]”

14

A vezető beosztásba kinevezett próbaidős köztisztviselő jogállását Berlin szövetségi tartományban a 2009. március 19‑i Landesbeamtengesetz (a köztisztviselőkről szóló tartományi törvény, a továbbiakban: LBG) 97. §‑a szabályozza.

15

Az LBG 97. §‑ának (1) bekezdése többek között akként rendelkezik, hogy az ilyen beosztásban teljesített próbaidő tartama két év, amely nem meghosszabbítható.

16

Az LGB 97. §‑ának (2) bekezdése értelmében:

„A kinevezés napjától azon álláshelyre vonatkozó jogosultságok és kötelezettségek, amelyekbe a köztisztviselőt legutóbb élethosszig kinevezett köztisztviselőként kinevezték […] a próbaidő tartama alatt szünetelnek […]”

17

A 2011. június 22‑i Dienstrechtsneuordnungsgesetz (a szövetségi közszolgálati jog reformjáról és átalakításáról szóló törvény) által módosított LBG 97. §‑nak (4) bekezdése így rendelkezik:

„A próbaidős köztisztviselő a próbaidő sikeres teljesítését követően […] kinevezést kap. […] A próbaidő lejártával véglegesen ki nem nevezett köztisztviselő az általa el nem nyert álláshelynek megfelelő díjazásra nem jogosult. A köztisztviselő további jogosultságokkal nem rendelkezik. A próbaidős köztisztviselőt egy éven belül ugyanazon álláshelyre próbaidőre nem lehet felvenni. Amennyiben a köztisztviselőnek első alkalommal kizárólag azon tény miatt nem sikerült teljesíteni a próbaidőt, mert egy hosszabb időszakon keresztül nem tudta a vezetői beosztással járó feladatait ellátni, a hivatali felettes kivételt engedélyezhet a hetedik mondat alkalmazása alól”.

18

H. 1999‑ben lépett Berlin szövetségi tartomány szolgálatába, és élethosszig kinevezett köztisztviselői jogállással rendelkezik annak önkormányzati hivatalánál. 2008. szeptember 23. óta A 16‑os fizetési osztályba tartozó tanácsosi álláshelyet töltött be. H.‑t kiválasztási eljárást követően 2011. szeptember 20‑án, az LGB 97. §‑ának (1) bekezdése alkalmazásában, próbaidős köztisztviselőnek léptették elő magasabb, B 2‑es fizetési osztályba tartozó tanácsosi álláshelyre. Következésképpen 2011. október 18‑án kinevezték az ezen utóbbi fizetési fokozatba tartozó, ekkor üres álláshelyre, amely vezetői feladatok végzésével járt.

19

H. mindazonáltal nem kezdte meg feladatai végzését ezen új álláshelyen. 2011. július 25‑től 2012. január 19‑ig, a várandósságához kapcsolódó okok miatt ugyanis betegszabadságon, ezt követően 2012. január 20‑tól április 27‑ig szülési szabadságon volt. E szülési szabadság leteltével H. szabadságon volt 2012. május 29‑ig, majd szülői szabadságon, amely 2012. május 30‑án kezdődött, és több meghosszabbítást követően 2015. február 20‑án ért véget.

20

Időközben azt az álláshelyet, amelyre H.‑t próbaidős köztisztviselőként kinevezték, 2012 második félévében újból meghirdették, és egy másik, határozatlan időre kinevezett köztisztviselővel töltötték be.

21

A Landesverwaltungsamt Berlin (Berlin szövetségi tartomány közigazgatási hivatala, Németország) 2014. szeptember 4‑én értesítette H.‑t, hogy a fent említett álláshelyen a kétéves próbaidőt nem teljesítette sikerrel, mivel az adott álláshelyet sohasem töltötte be ténylegesen, ennélfogva próbaidős köztisztviselői jogviszonya az LBG 97. §‑ának (4) bekezdése alapján, 2013. szeptember 19‑én megszűnt. E hivatal továbbá tájékoztatta az érintettet, hogy visszahelyezik korábbi, A 16‑os fizetési osztályú tanácsadói álláshelyére.

22

Miután a H. által benyújtott panaszt az említett hivatal 2014. november 10‑i határozatával elutasította, az érintett e határozatot megtámadta a Verwaltungsgericht Berlin (berlini közigazgatási bíróság, Németország) előtt, és azt kérte, hogy a bíróság semmisítse meg e határozatot, és mondja ki, hogy az érintett 2013. szeptember 19. után is megőrzi B 2 fizetési osztályba előléptetett, vezető beosztású próbaidős köztisztviselői jogállását. E keresete alátámasztásául H. többek között arra hivatkozott, hogy a megtámadott határozat sérti a 2006/54 irányelvet és a 2010/18 irányelvet.

23

A Verwaltungsgericht Berlin (berlini közigazgatási bíróság) részéről a 2010/18 irányelvvel és a felülvizsgált keretmegállapodással kapcsolatban különösen az a kérdés merül fel, hogy az LBG 97. §‑a összeegyeztethető‑e ezen keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontjával, amennyiben H. szülői szabadságának lejártakor nem térhetett vissza az e szabadságot megelőzően betöltött álláshelyére vagy annak megfelelő álláshelyre, hanem egy alacsonyabb köztisztviselői besorolású álláshelybe helyezték vissza. E bíróság arra is választ keres, hogy e 97. § összeegyeztethető‑e az említett keretmegállapodás 5. szakaszának a megszerzett vagy megszerzés alatt álló jogok megőrzéséről rendelkező 2. pontjával, mivel e visszahelyezés a munkabér csökkenését eredményezi. Az említett bíróság véleménye szerint nem zárható ki ugyanakkor, amint azt Berlin szövetségi tartomány is állítja, hogy az LBG 97. §‑ban kimondott szabályok ugyanezen keretmegállapodás 5. szakasza 2. pontjának második bekezdése szerinti nemzeti jognak tekintendők, amelyből a szülői szabadság végével megengedett módon származhat a felperes jogait érintő bármely változás.

24

Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy feltételezve is, hogy az LBG 97. §‑a ellentétes a felülvizsgált keretmegállapodással és/vagy a 2006/54 irányelvvel, e 97. §‑t nem lehetséges az említett uniós jogi normákkal való összeegyeztethetőségét biztosítva értelmezni, következésképpen ez esetben el kell tekinteni e nemzeti szabály alkalmazásától.

25

E tekintetben az említett bíróság úgy ítéli meg, hogy akkor, ha a szülői szabadság kezdetekor még nem telt le a próbaidő, a legmegfelelőbb megoldás a próbaidő meghosszabbításának lehetővé tétele akár az eredeti álláshelyen, akár, mint a jelen esetben, amikor ezen álláshelyre időközben egy másik köztisztviselőt neveztek ki, hasonló vezető beosztásban. E bíróság ugyanakkor bizonytalan a tekintetben, hogy milyen megoldást kellene alkalmazni olyan esetben, ha egyetlen hasonló álláshely sem áll rendelkezésre. Végül, mivel a nemzeti jog új álláshelyre való kinevezés esetén új kiválasztási eljárás tartását írja elő, amikor is fennáll a kockázata annak, hogy nem a szülői szabadságról visszatérő köztisztviselő bizonyul sikeres pályázónak, a kérdést előterjesztő bíróság választ keres arra, hogy az uniós jog előírja‑e, hogy eltekintsenek az ilyen eljárástól.

26

A Verwaltungsgericht Berlin (berlini közigazgatási bíróság) e körülmények között határozott úgy, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

27

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakaszának 1. és 2. pontját akként kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügyben szereplő, amely közszolgálatban a vezető beosztásba történő végleges előléptetést ahhoz a feltételhez köti, hogy a kiválasztott jelölt azt megelőzően sikerrel teljesítsen ezen álláshelyen egy kétéves próbaidőt, és amelynek értelmében olyan helyzetben, ha a jelölt e próbaidő túlnyomó részében szülői szabadságát töltötte, és továbbra is azt tölti, az említett próbaidő a meghosszabbítás lehetősége nélkül véget ér a törvény erejénél fogva, következésképpen az érintettet szülői szabadságról való visszatérésekor mind köztisztviselői besorolását, mind díjazását tekintve alacsonyabb beosztásba helyezik vissza, mint amelyet az említett próbaidőre bocsátást megelőzően betöltött. Az ezen első kérdésre adott igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdésének első részével arra keres választ, hogy ezen 5. szakasz 1. és 2. pontját akként kell‑e értelmezni, hogy az ilyen nemzeti szabályozás mindazonáltal igazolható ugyanezen próbaidő arra irányuló céljával, hogy a vezető beosztás betöltéséhez való alkalmasság értékelését lehetővé tegye, következésképpen megköveteli, hogy az említett próbaidő hosszabb időszakra terjedjen ki.

28

Elöljáróban pontosítani szükséges, hogy mivel H. az érintett vezető beosztás elnyeréséhez előírt próbaidő túlnyomó részében távol volt szülői szabadsága folytán, és akkor is szülői szabadságon volt, amikor Berlin szövetségi tartomány közigazgatási hivatala tájékoztatta arról, hogy korábbi álláshelyére helyezik vissza, az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozást kizárólag a 2010/18 irányelvre és a felülvizsgált keretmegállapodásra tekintettel kell vizsgálni.

29

Amint az a felülvizsgált keretmegállapodás preambulumának első bekezdéséből következik, e keretmegállapodás az európai szociális partnerek – amelyeket általános iparági szervezetek képviselnek – arra vonatkozó kötelezettségvállalását tükrözi, hogy minimumkövetelmények meghatározása útján a szülői szabadságra mint a szakmai és családi kötelezettségek összehangolásának, valamint a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód előmozdításának fontos eszközére vonatkozóan intézkedéseket hozzon.

30

Az említett felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról szóló 2010/18 irányelv (8) preambulumbekezdése ugyancsak kiemeli, hogy ezen irányelv célja a dolgozó szülők szakmai, magán‑ és családi élete jobb összehangolásának lehetővé tétele, valamint az Unióban a férfiak és a nők munkaerőpiaci esélyegyenlőségének és az egyenlő munkahelyi bánásmódnak a megteremtése.

31

Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt a férfiak és nők közötti, különösen a foglalkoztatás, munkavégzés és díjazás területén megvalósuló egyenlőség elvét, másrészt a család és a munka összeegyeztetése érdekében nyújtott szülői szabadsághoz való jogot az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 23. cikke, illetve 33. cikkének (2) bekezdése biztosítja, amely rendelkezésekre utal a felülvizsgált keretmegállapodás Általános szempontjainak 3. pontja.

32

A szülői szabadsághoz való jog ugyanis a Charta 33. cikkének (2) bekezdésébe, az alapvető szociális jogok közé, a „Szolidaritás” címet viselő IV. cím alá illeszkedik. E rendelkezés kimondja, hogy a család és a munka összeegyeztetése érdekében mindenkinek joga van többek között szülői szabadságra, ha gyermeke születik, vagy gyermeket fogad örökbe.

33

Ezenfelül a felülvizsgált keretmegállapodás céljai a munkavállalók élet‑ és munkakörülményeinek javításához, valamint megfelelő szociális védelmükhöz kapcsolódnak, amelyek, amint az az EUMSZ 151. cikkből következik, az Unió szociálpolitikája által követett célok sorában találhatók (lásd ebben az értelemben, az 1995. évi keretmegállapodással kapcsolatban: 2009. október 22‑iMeerts ítélet, C‑116/08, EU:C:2009:645, 37. pont).

34

Végül emlékeztetni kell ara, hogy a felülvizsgált keretmegállapodás, az 1995. évi keretmegállapodáshoz hasonlóan, rendeltetése szerint alkalmazandó az olyan munkavállalókra is, akik, csakúgy, mint az alapeljárás felperese, köztisztviselői jogállással rendelkeznek. A felülvizsgált keretmegállapodás 1. szakaszának 2. pontja ugyanis általános jelleggel érint „minden olyan munkavállalót […], akik az egyes tagállamokban hatályos jogszabályok, kollektív szerződések vagy gyakorlat által meghatározott munkaszerződéssel, illetve munkaviszonnyal rendelkeznek”, ugyanezen keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontja pedig a „munkavállalók[ról]” rendelkezik, anélkül hogy különbséget tenne a munkáltatójuk magánjogi vagy közjogi jogállása között, így valamennyi munkavállalóra vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 16‑iChatzi ítélet, C‑149/10, EU:C:2010:534, 28–30. pont).

35

Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakaszának 1–3. pontjának szövege szinte teljesen azonos az 1995. évi kertemegállapodás 2. szakasza 5–7. pontjainak szövegével, következésképpen a Bíróság által az utóbbiak tárgyában adott értelmezés az előbbiekre is érvényes (lásd ebben az értelemben: 2016. június 16‑iRodríguez Sánchez ítélet, C‑351/14, EU:C:2016:447, 47. pont).

36

E keretmegállapodás annak érdekében, hogy lehetővé tegye a szülővé vált munkavállalóknak, hogy megszakítsák szakmai tevékenységüket, és családi kötelezettségeiknek szentelhessék magukat, biztosítja 5. szakaszának 1. pontjában számukra, hogy szülői szabadságuk végén visszatérjenek korábbi munkakörükbe, vagy ha ez nem lehetséges, akkor munkaszerződésükkel vagy munkaviszonyukkal egyező, az előző álláshelyüknek megfelelő vagy ahhoz hasonló álláshelyre. Ez a rendelkezés továbbá kötelezettséget állapít meg arra nézve, hogy a munkavállaló e szabadság letelte után ugyanolyan feltételek mellett térhessen vissza korábbi munkakörébe, mint amelyek a szabadság megkezdésekor fennálltak (lásd ebben az értelemben: 2014. február 13‑iTSN és YTN ítélet, C‑512/11 et C‑513/11, EU:C:2014:73, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

A felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakasza 2. pontja első mondatának szintén erre tekintettel célja a munkavállalót már a szülői szabadság kezdetén megillető, a munkaviszonyból eredő – megszerzett vagy megszerzés alatt álló – jogok elvesztésének vagy korlátozásának elkerülése, és annak biztosítása, hogy e szabadság végével e jogokat illetően a munkavállaló ugyanazon helyzetben legyen, mint az említett szabadságot megelőzően (lásd ebben az értelemben: 2009. július 16‑iGómez‑Limón Sánchez‑Camacho ítélet, C‑537/07, EU:C:2009:462, 39. pont; 2009. október 22‑iMeerts ítélet, C‑116/08, EU:C:2009:645, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

Az említett rendelkezés ugyanakkor nem szabályozza a munkaviszonyból eredő, a szülői szabadság időtartama alatti jogokat és kötelezettségeket, amelyeket a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakaszának 3. pontja értelmében a tagállamok és/vagy a szociális partnerek határoznak meg. Mindazonáltal, amint azt a Bíróság kimondta, e nemzeti jogszabályokra és kollektív szerződésekre történő ilyen utalás nem érinti a felülvizsgált keretmegállapodásban, többek között az e keretmegállapodás 5. szakaszának 1. és 2. pontjában rögzített minimumköveteményeket (lásd ebben az értelemben: 2009. július 16‑iGómez‑Limón Sánchez‑Camacho ítélet, C‑537/07, EU:C:2009:462, 46. pont; 2009. október 22‑iMeerts ítélet, C‑116/08, EU:C:2009:645, 45. pont).

39

A Berlin szövetségi tartomány által kifejtett érvelésre tekintettel pontosítani szükséges először is, hogy, ellentétben az általa hivatkozottakkal, a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakaszának 1. és 2. pontjában a korábbi munkakörbe való visszatéréshez való jognak és a megszerzett vagy a megszerzés alatt álló, ekként biztosított jogoknak változatlanul akkor is meg kell illetniük a munkavállalót, amikor az alkalmazandó nemzeti rendelkezések alapján kivett szülői szabadság meghaladja a felülvizsgált keretmegállapodás 2. szakaszának 2. pontjában említett minimális négy hónapos időtartamot.

40

Ugyanis, túl azon, a főtanácsnok által indítványának 20. pontjában hivatkozott körülményen, hogy e megoldás implicite már az ítélkezési gyakorlatból is következik (lásd ebben az értelemben: 2013. június 20‑iRiežniece ítélet, C‑7/12, EU:C:2013:410, 12., 17., 32., 50. és 51. pont), a Berlin szövetségi tartomány által képviselt, ezzel ellentétes elméletnek nincs jogalapja a felülvizsgált keretmegállapodás szövegében, amelynek 5. szakasza 1., illetve 2. pontjában kimondja, hogy a szülői szabadság leteltével a munkavállalók jogosultak korábbi álláshelyükre visszatérni, illetve hogy a munkavállaló által „a szülői szabadság megkezdéséig” megszerzett vagy megszerzés alatt álló jogok „a szülői szabadság végéig változatlanok maradnak”.

41

Ráadásul az érintett munkavállaló megfosztása annak biztosítékától, hogy visszatérhet korábbi álláshelyére, vagy hogy ezen megszerzett vagy a megszerzés alatt álló jogai továbbra is megilletik, ha a szülői szabadság meghaladja a minimális négy hónapot, azzal a hatással járhat, hogy visszatartja a munkavállalót attól a döntéstől, hogy él a szülői szabadsághoz való jogával, következésképpen sérti a 2010/18 irányelv, valamint a felülvizsgált keretmegállapodás hatékony érvényesülését (2014. február 13‑iTSN és YTN ítélet, C‑512/11 és C‑513/11, EU:C:2014:73, 51. pont), továbbá a keretmegállapodás által kitűzött, a hivatás és a családi élet jobb összehangolására irányuló célt szintén meghiúsítja (2014. február 27‑iLyreco Belgium ítélet, C‑588/12, EU:C:2014:99, 40. pont).

42

Másodsorban a Berlin szövetségi tartomány azon elmélete, amely szerint H.‑t, mivel ténylegesen nem töltötte be az alapügy tárgyát képező próbaidős álláshelyet, nem illeti meg a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakaszának 1. és 2. pontjában biztosított jog a szülői szabadsága végén a korábbi munkakörbe való visszatéréshez és a többek között ezen álláshelyhez kapcsolódóan e szabadság megkezdéséig megszerzett vagy megszerzés alatt álló jogok megőrzéséhez, ugyancsak nem tartható fenn.

43

Az említett 5. szakasz 1., illetve 2. pontjában szereplő „munkahely [helyesen: álláshely]” és „megszerzett vagy megszerzés alatt álló jogok” fogalmat, a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást tartalmazó közösségi jogi rendelkezés hiányában az egész Unióban általában önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve e rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját (lásd ebben az értelemben: 2009. október 22‑iMeerts ítélet, C‑116/08, EU:C:2009:645, 41. pont).

44

Márpedig, tekintettel a felülvizsgált keretmegállapodásnak és a 2010/18 irányelvnek a jelen ítélet 29. és 30. pontjában felidézett céljára, valamint arra a körülményre, hogy a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakasza 1. és 2. pontjának első mondata egyrészt az uniós szociális jog olyan elvét fejezi ki, amely különleges jelentőséggel bír, másrészt a szülői szabadsághoz való, egyébiránt a Charta 33. cikkének (2) bekezdésében alapjogként biztosított jogot konkretizálja, e rendelkezés nem értelmezhető megszorítóan (lásd ebben az értelemben: 2009. október 22‑iMeerts ítélet, C‑116/08, EU:C:2009:645, 42. pont; 2014. február 27‑iLyreco Belgium ítélet, C‑588/12, EU:C:2014:99, 36. pont).

45

Ugyancsak elegendő a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakasza 1. és 2. pontja alkalmazásában, hogy H.‑t akkor, amikor kivette szülői szabadságát a kiválasztási eljárást és előléptetését követően, már kinevezték próbaidős köztisztviselőnek az érintett álláshelyre, tehát megillette őt az ezen álláshelyhez tartozó magasabb fizetési fokozatnak megfelelő díjazás is. Az a körülmény, hogy e kinevezés időpontjában az érintett a várandósságához kapcsolódó okokból betegszabadságon volt, ellenben nem befolyásolja azt, hogy ezen új álláshely ettől az időponttól kezdve az övé lett, következésképpen meg kell állapítani, hogy amikor az érintett legutóbb szülői szabadságra ment, már betöltötte az említett álláshelyet, és az esetlegesen ahhoz kapcsolódó megszerzett vagy megszerzés alatt álló jogok már megillették őt.

46

A Berlin szövetségi tartomány által szorgalmazott értelmezés elfogadása ezenkívül eltántorítaná az érintett munkavállalókat attól, hogy szülői szabadságot vegyenek ki, és meghiúsítaná az említett megállapodás céljait.

47

Harmadszor meg kell vizsgálni azt a kérdést, hogy egy olyan szabályozás, mint az alapügyben szereplő, amennyiben nem írja elő a próbaidő semmilyen meghosszabbítását olyan esetre, ha a vezető beosztást betöltő próbaidős köztisztviselő szülői szabadságon van, sérti‑e a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakaszának 1. és 2. pontját.

48

Először is, ami a szülői szabadságon lévő munkavállaló számára a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontjában biztosított jogokat illeti, vagyis hogy e szabadság végén visszatérhet álláshelyére, vagy ha az nem lehetséges, munkaszerződésével vagy munkaviszonyával egyező, az előző álláshelyének megfelelő vagy ahhoz hasonló álláshelyre, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az LBG 97. §‑ának egyrészt automatikus következménye annak kizárása, hogy egy, az alapeljárás felperesének helyzetéhez hasonló helyzetben lévő köztisztviselő szülői szabadságának végén visszatérhessen arra a próbaidős köztisztviselői álláshelyre, amelyet e szabadság megkezdése előtt betöltött. Az érintett ugyanis, lévén, hogy szülői szabadságon volt a próbaidő engedélyezett időtartama alatt, és ennek folytán nem gyakorolta az ezen álláshelyhez kapcsolódó feladatokat, következésképpen nem bizonyíthatta alkalmasságát az ezen álláshelyre történő végleges kinevezésre, kétségtelen, hogy a szabadságból való visszatérést követően nem térhet vissza az említett álláshelyre.

49

Másrészt az említett nemzeti szabályozásnak, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, automatikus következménye továbbá annak kizárása, hogy az érintettnek szülői szabadsága végén a szülői szabadságát megelőzően betöltött próbaidős köztisztviselői álláshelynek megfelelő vagy ahhoz hasonló álláshelyet kínáljanak fel, mivel letelt az a kétéves időszak, amelynek folyamán a vezető beosztás betöltésére való alkalmasságának bizonyításául szolgáló próbaidőt tölthette, és e próbaidő nem hosszabbítható meg.

50

Következésképpen a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontjával ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló szabályozás.

51

Ami, másodszor, a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakasza 2. pontjának első mondatát illeti, amely „a megszerzett és a megszerzés alatt álló” jogok megőrzését írja elő, emlékeztetni kell arra, hogy e fogalom magában foglalja a közvetlenül vagy közvetve a munkaviszonyból származó összes jogot és készpénzben vagy természetben nyújtott összes előnyt, amely a munkavállalót a munkáltatóval szemben a szülői szabadság kezdetén megilleti (lásd ebben az értelemben: 2009. október 22‑iMeerts ítélet, C‑116/08, EU:C:2009:645, 43. pont).

52

E jogok és előnyök sorában szerepelnek a szakmai előmenetelhez szükséges feltételeket meghatározó rendelkezésekből eredő jogok és előnyök, mivel ezek ténylegesen a munkaviszonyból származnak (lásd ebben az értelemben: 2004. november 18‑iSass ítélet, C‑284/02, EU:C:2004:722, 31. pont). Ez a helyzet áll fenn a jelen esetben a köztisztviselő LBG 97. §‑ban szabályozott azon joga esetében, hogy esetlegesen véglegesen előléptessék vezetői beosztásba a Berlin szövetségi tartománnyal fennálló szolgálati viszonya folyamán és egy azt megelőző kiválasztási folyamat végén bizonyos tartamú próbaidő teljesítésével.

53

Márpedig meg kell állapítani e tekintetben, hogy annak következtében, hogy H. szülői szabadságot vett ki, az LBG 97. §‑a megfosztja őt minden lehetőségtől, hogy bizonyítsa alkalmasságát azon vezető álláshely feladatainak ellátására, amelyre jelentkezetett, és hogy adott esetben véglegesen előlépjen ebbe a feladatkörbe azon próbaidő végén, amelyre az említett szabadságot megelőzően kiválasztották.

54

Következésképpen a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakasza 2. pontjának első mondatával ugyancsak ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló szabályozás. Az említett szabályozás, tekintettel arra, hogy a H.‑éhoz hasonló helyzetben lévő munkavállalót eltántoríthatja attól, hogy úgy döntsön: él a szülői szabadsághoz való jogával, ezenfelül még sérti e jog hatékonyságát is, amint azt a felülvizsgált keretmegállapodás biztosítja.

55

A kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott azon érveléssel kapcsolatban, amely szerint az LBG 97. §‑a (1) bekezdése és (2) bekezdésének második mondata nem tekinthető a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakasza 2. pontjának második mondata értelmében vett „nemzeti jog” rendelkezésének, amelynek következtében az alapügyben szereplőhöz hasonló munkavállaló jogai a törvény erejénél fogva módosulhatnának, mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy e rendelkezés különböző nyelvi változatai között különbségek vannak. Miközben ugyanis egyes nyelvi változatok, például a német nyelvi változat, úgy rendelkezik, hogy a megszerzett vagy megszerzés alatt álló jogok, ideértve többek között a nemzeti jogból eredő módosításokat is, érvényesülnek a szülői szabadság végén, a francia nyelvi változat viszont akként rendelkezik, hogy a szülői szabadság végén az említett keretmegállapodás 5. szakasza 2. pontjának első mondatában foglalt jogok érvényesíthetők, csakúgy, mint a – többek között – „a nemzeti jogban történt módosítások”.

56

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós szövegek nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (lásd különösen: 2014. szeptember 4‑iVnuk ítélet, C‑162/13, EU:C:2014:2146, 46. pont; 2017. április 26‑iPopescu ítélet, C‑632/15, EU:C:2017:303, 35. pont).

57

A jelen ügyben, tekintettel a felülvizsgált keretmegállapodásnak a jelen ítélet 29–30. pontjában hivatkozott céljaira és a munkavállalóknak a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakaszának 1. és 2. pontjában biztosított, ugyanezen ítélet 44. pontjában kiemelt jelentőségére, e felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakasza 2. pontjának második mondata nem értelmezhető olyan módon, amely veszélyezteti az említett keretmegállapodás 5. szakasza 2. pontjának első mondata értelmében a munkavállalóknak biztosított védelem hatékony érvényesülését. Márpedig ez lenne a helyzet, ha azt kellene elismerni, hogy az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között igazolható a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakasza 2. pontjának második mondata értelmében a munkavállaló megszerzett vagy megszerzés alatt álló jogának megszűnése azért, mert a nemzeti jog akként rendelkezik, hogy e jog a törvény erejénél fogva megszűnik a nem meghosszabbítható határidő lejártakor, amely határidő a szülői szabadsága folytán távol lévő munkavállaló távollétében továbbra is telik.

58

Negyedszer és végül a kérdést előterjesztő bíróság arra vonatkozó kérdését kell megvizsgálni, hogy a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakaszának 1. és 2. pontjában biztosított és az LBG 97. §‑nak alkalmazásából is következő jogok megsértése adott esetben igazolható‑e az alapügyben szereplő próbaidő céljával, amely nem más, mint hogy lehetővé tegye a betöltendő vezetői álláshely betöltésére való alkalmasság megítélését, amely alkalmasság kizárólag az ezen álláshelyekhez kapcsolódó feladatoknak tényleges és hosszabb időn keresztül történő gyakorlása esetén állapítható meg.

59

E tekintetben meg kell jegyezni a főtanácsnok indítványának 30. pontjában foglaltakkal összhangban, hogy a felülvizsgált keretmegállapodás nem tartalmaz egyetlen olyan rendelkezést sem, amely engedélyezné az ekként biztosított jogoktól való eltérést. E jogok jelen ügyben történt megsértése semmiképpen nem tűnik szükségesnek a követett cél eléréséhez. Egy, a kérdést előterjesztő bíróság által előadotthoz hasonló cél védhető lenne bizonyos, azt elősegítő intézkedések által, amint azt a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakasza 2. pontjának első mondata megköveteli, hogy a szülői szabadság végén a folyamatban lévő szakmai előléptetési eljárás és a próbaidő továbbra is folytatódjon az előírt időtartamon keresztül vagy azon álláshelyen, amelyet az érintett a szülői szabadság kivételének időpontjában betöltött, vagy amennyiben ez nem lehetséges, annak megfelelő vagy ahhoz hasonló álláshelyen, amint azt a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja előírja.

60

Nem adható hely a Berlin szövetségi tartomány azon érvének sem, amely szerint az, hogy a munkáltatónak biztosítania kell a munkavállaló visszatérését a korábban betöltött álláshelyre az engedélyezett szülői szabadság maximális időtartama – Németországban három év – alatt, és adott esetben arra kényszerül, hogy ezen álláshelyet betöltetlenül hagyja ezen időszak folyamán, veszélyeztetheti e tartomány hivatalainak megfelelő működését, sőt a magánszektorban akár a vállalkozásnak magát a létét.

61

A felülvizsgált keretmegállapodás 3. szakasza 1. pontjának értelmében a tagállamoknak kell a szülői szabadság igénybevételének feltételeit és az alkalmazás részletes szabályait meghatározniuk az említett megállapodás minimumkövetelményeinek tiszteletben tartásával. Márpedig, amint az következik az említett 3. szakasz 1. pontjának magának a szövegéből, a munkáltató igényei és a szervezet, különösen a kisvállalkozások működéséhez kapcsolódó igények a munkavállalók igényeihez hasonlóan azon szempontok sorában szerepelnek, amelyekre tekintettel a tagállamoknak és/vagy szociális partnereknek adott esetben meg kell határozniuk a szülői szabadság igénybevételének feltételeit és az alkalmazás részletes szabályait.

62

Nem fogadható el tehát, hogy miután az említett rendelkezés alkalmazásában a szabadság engedélyezett hossza meghatározás nyert, azok a munkavállalók, akik úgy döntöttek, hogy az ekként engedélyezett időszakot lefedő szülői szabadságot vesznek ki, ugyanezen igények címén meg legyenek fosztva a felülvizsgált keretmegállapodásban biztosított minimumkövetelmények szerinti jogoktól, például amelyek annak 5. szakaszának 1. és 2. pontjában szerepelnek.

63

A fenti megfontolások összességének fényében az első kérdésre és a harmadik kérdés első részére azt a választ kell adni, hogy a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakaszának 1. és 2. pontját akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügyben szereplő, amely közszolgálatban a vezető beosztásba történő végleges előléptetést ahhoz a feltételhez köti, hogy a kiválasztott jelölt azt megelőzően sikerrel teljesítsen ezen álláshelyen egy kétéves próbaidőt, és amelynek értelmében olyan helyzetben, ha a jelölt e próbaidő túlnyomó részében szülői szabadságát töltötte, és továbbra is azt tölti, az említett próbaidő a meghosszabbítás lehetősége nélkül véget ér a törvény erejénél fogva, következésképpen az érintettet szülői szabadságról való visszatérésekor mind köztisztviselői besorolását, mind díjazását tekintve alacsonyabb beosztásba helyezik vissza, mint amelyet az említett próbaidőre bocsátást megelőzően betöltött. E szakasz ilyen megsértése nem igazolható ugyanezen próbaidő arra irányuló céljával, hogy a vezető beosztás betöltéséhez való alkalmasság értékelését lehetővé tegye.

64

Az első kérdésre és a harmadik kérdés első részére adott válaszra tekintettel a második kérdésre és a harmadik kérdés második részére nem kell válaszolni.

65

Negyedik és ötödik kérdésével, amelyeket együtt célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között milyen, az uniós jogból eredő jogkövetkezmények kapcsolódnak egy, az alapügyben szereplőhöz hasonló szabályozásnak a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakasza 1. és 2. pontjával való összeegyeztethetetlenségéhez.

66

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a belső jog alkalmazásakor a nemzeti bíróságok kötelesek a belső jogot úgy értelmezni, hogy a szóban forgó irányelv eredményének eléréséhez a lehető legteljesebb mértékig figyelembe vegyék annak szövegét és célját, következésképpen kötelesek megfelelni az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdésének (lásd különösen: 2012. január 24‑iDominguez ítélet, C‑282/10, EU:C:2012:33, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ez vonatkozik azokra a megállapodásokra is, amelyeket – mint a keretmegállapodást is – a Tanács valamely irányelvével hajtották végre, amelynek így szerves részét képezik (lásd analógia útján: 2010. szeptember 16‑iChatzi ítélet, C‑149/10, EU:C:2010:534, 43. és 44. pont).

67

A jelen ügyben ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság kifejezetten hangsúlyozza előzetes döntéshozatal iránti kérelmében, hogy az alapügy tárgyát képező szabályozás esetében nem lehetséges a fentieknek megfelelő értelmezés.

68

Ilyen körülmények között emlékeztetni kell továbbá arra, hogy amint az az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, valamennyi olyan esetben, amikor valamely irányelv rendelkezései a tartalmuk alapján feltétlennek és kellően pontosnak tűnnek, azokra a magánszemélyek a tagállammal – többek között mint munkáltatóval – szemben hivatkozhatnak. A Bíróság egyébiránt már kimondta, hogy ez az ítélkezési gyakorlat alkalmazható a szülői szabadságról szóló keretmegállapodáshoz hasonló megállapodások esetében, amelyek szociális partnerek között az Unió szintjén folytatott párbeszéd alapján jöttek létre, és amelyeket a megfelelő jogi alapon a Tanács irányelvével hajtottak végre, amelynek így szerves részét képezik (lásd ebben az értelemben: 2010. április 22‑iZentralbetriebsrat der Landeskrankenhäuser Tirols ítélet, C‑486/08, EU:C:2010:215, 22. és 23. pont).

69

Márpedig a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakaszának 1. és 2. pontja általános szabályként és kétértelműséget mellőzve biztosítja a munkavállalók azon jogát, hogy álláshelyükre, vagy, amennyiben ez nem lehetséges, annak megfelelő vagy ahhoz hasonló álláshelyre visszatérhessenek, és megőrizzék a szülői szabadságuk kezdetén már megszerzett vagy szerzés alatt álló jogaikat. Ennélfogva e rendelkezések tartalma feltétlen és kellően pontos ahhoz, hogy arra a magánszemély hivatkozhasson, és a bíróság azt alkalmazhassa (lásd analógia útján: 2009. július 16‑iGómez‑Limón Sánchez‑Camacho ítélet, C‑537/07, EU:C:2009:462, 36. pont).

70

Ebből a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az következik, hogy a nemzeti szabályozás uniós jogi követelményeknek megfelelő értelmezése és alkalmazása lehetőségének hiányában a nemzeti bíróság és a közigazgatási szervek kötelesek teljes egészében alkalmazni az uniós jogot, és megvédeni az uniós jog által az egyének részére biztosított jogokat, szükség esetén mellőzve a nemzeti jog azon rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek az előbbivel ellentétesek (2010. november 25‑iFuß ítélet, C‑429/09, EU:C:2010:717, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71

Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság feladata lesz többek között annak vizsgálata, hogy az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között Berlin szövetségi tartomány mint munkáltató számára ténylegesen lehetetlen volt‑e annak biztosítása H.‑nak, hogy visszatérhessen korábbi álláshelyére a szülői szabadsága végén, és amennyiben igen, e bíróság győződjön meg arról, hogy H. számára a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontjában foglalt követelménnnyel összhangban munkaszerződésével vagy munkaviszonyával megegyező, az előző álláshelyének megfelelő vagy ahhoz hasonló álláshelyet biztosítanak, hogy olyan körülmények között folytathassa a próbaidőt, amelyek egyébiránt megfelelnek az e keretmegállapodás 5. szakaszának 2. pontjából eredő követelményeknek (lásd analógia útján: 2013. június 20‑iRiežniece ítélet, C‑7/12, EU:C:2013:410, 51. pont).

72

Ami azt a körülményt illeti, hogy abba a vezető beosztásba, amelybe H.‑t 2011. október 18‑án próbaidős köztisztviselőnek kinevezték, és amelybe, miután ő 2012. május 30‑án szülői szabadságra ment, véglegesen egy másik, határozatlan időre kinevezett köztisztviselőt helyeztek egy, 2012 második felében indított kiválasztási eljárás végén, meg kell jegyezni, hogy a Berlin szövetségi tartomány nem nyújtott magyarázatot a Bíróságnak arra vonatkozóan, hogy mennyiben lenne objektíve lehetetlen a számára annak biztosítása, hogy H. visszatérhessen az érintett, vezető beosztású próbaidős köztisztviselői álláshelyére szabadsága végén. E szövetségi tartomány nem mutatta be különösen azokat az objektív okokat, amelyek folytán nem volt lehetséges a számára sem ezen átmenetileg megüresedett álláshely fenntartása, sem, szükség esetén, egy másik köztisztviselő átmeneti jelleggel történő kinevezése ezen álláshelyre H. visszatéréséig.

73

Jóllehet a Bíróság korábban már elismerte, hogy a munkáltató intézményének észszerű igazgatása céljából az szabadon átszervezheti szolgálatait, azt is pontosította, hogy a munkáltató ezt az uniós jog alkalmazandó rendelkezéseit tiszteletben tartva teheti (lásd analógia útján, az 1995. évi keretmegállapodással kapcsolatban: 2013. június 20‑iRiežniece ítélet, C‑7/12, EU:C:2013:410, 36. pont).

74

Ebben az összefüggésben a munkáltatóra hárul a teher annak a kérdést előterjesztő bíróság előtt történő bizonyítására vonatkozóan, hogy objektív okoknál fogva nem volt lehetséges a számára annak biztosítása, hogy H. szülői szabadsága végén visszatérhessen azon, vezető beosztású köztisztviselői álláshelyére, amelybe e szabadság kivételét megelőzően próbaidős köztisztviselőként kinevezték.

75

Feltételezve, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a jelen ügyben megállapítja e lehetetlenség fennállását, ebből mindenképpen az következne, hogy az az álláshely, amelybe a Berlin szövetségi tartomány visszahelyezte H.‑t a szülői szabadsága után történő visszatérésre tekintettel, nem tekinthető a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja értelmében „megfelelőnek vagy hasonlónak” azzal a vezető beosztással, amelyet az érintett e szabadság kivételének időpontjában betöltött, mivel vitathatatlan, hogy az érintettet arra az álláshelyre helyezték vissza, amelyet ő e vezető beosztásba való előléptetését megelőzően töltött be, vagyis egy mind köztisztviselői besorolás, mind díjazás szempontjából alacsonyabb beosztásba.

76

Az említett 5. szakasz 1. pontjának betartása azt követelné meg ugyanis, hogy a Berlin szövetségi tartomány H.‑t olyan vezető beosztásba nevezi ki próbaidős köztisztviselőként, amelyet legalább az azon álláshelynek megfelelő köztisztviselői rang, díjazási szint és vezetői feladatok jellemeznek, amelyre eredetileg kiválasztották.

77

Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróságnak arról is meg kell győződnie, hogy a kezdetben betöltött vezető beosztásra vagy, ennek objektív indokokkal bizonyított lehetetlensége esetén, az annak megfelelő vagy ahhoz hasonló beosztásra vonatkozó próbaidő folytatása e próbaidő tartamára tekintettel, a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakaszának 2. pontjából eredő követelmények betartásával történt.

78

Ezek betartása azt jelenti, hogy H. szülői szabadsága végén megőrzi próbaideje ezen álláshelyek egyikén való folytatásának a lehetőségét, miáltal azonos összidejű tényleges próbaidő illeti meg, mint amely akkor illette volna meg, ha nem vett volna ki szülői szabadságot. Az érintettnek ugyanis szülői szabadsága végén továbbra is azonos lehetőségekkel kell rendelkeznie, hogy bizonyítsa a betöltött vezetői feladatkör gyakorlására való alkalmasságát, következésképpen ugyanolyan perspektívával kell rendelkeznie, hogy az említett próbaidő végén esetlegesen véglegesen kinevezzék.

79

Végül, azon esetleges követelménnyel kapcsolatban, amely az alapeljárás felperese számára próbaidős köztisztviselői minőségben, a korábbinak megfelelő vagy ahhoz hasonló vezető beosztás nyújtását új kiválasztási eljárás tartásához köti, meg kell állapítani, hogy ez lényegétől fosztaná meg az alapügyben szereplőhöz hasonló módon a szülői szabadságot igénybe vevő munkavállaló azon jogát, hogy a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontjában előírt feltételek mellett egy másik, a korábbihoz hasonló vagy annak megfelelő álláshelyre helyezzék át, hogy e próbaidőt olyan feltételek mellett folytassa, amelyek egyébiránt megfelelnek az e keretmegállapodás 5. szakasza 2. pontjának első mondatából eredő követelményeknek (lásd analógia útján: 2013. június 20‑iRiežniece ítélet, C‑7/12, EU:C:2013:410, 54. pont).

80

Ugyanis, elvonatkoztatva attól a körülménytől, hogy az érintett már részt vett ilyen kiválasztási eljárásban, amely próbaidős köztisztviselőként történő kinevezéséhez, és azon vezető beosztásba való helyezéséhez vezetett, amelyet szülői szabadsága kivételének idején töltött be, egy ilyen kiválasztási eljárás azzal a következménnyel járhat, hogy késlelteti az érintett ezen új álláshelyre való kinevezését, következésképen arra vonatkozó lehetőségét is, hogy bizonyíthassa alkalmasságát az ezen álláshelyre való végleges kinevezésre. Ezen eljárásnak továbbá és még inkább az lenne a következménye, hogy a kinevezést esetleges jelleggel ruházza fel, mivel arra az említett kiválasztási eljárás eredményeinek függvényében kerülne sor.

81

Egy, a jelen ítélet 79. pontjában említetthez hasonló feltétel tehát nem megengedhető, következésképpen annak alkalmazásától a kérdést előterjesztő bíróságnak, a jelen ítélet 70. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, el kell tekintenie.

82

A fenti megfontolások fényében a negyedik és az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy – szükség esetén az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás alkalmazásának mellőzése mellett – megvizsgálja a felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontjában foglalt követelményeknek megfelelően, hogy az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között az érintett szövetségi tartomány mint munkáltató számára objektíve lehetetlen volt‑e annak lehetővé tétele, hogy az érintett korábbi álláshelyére térjen vissza szülői szabadsága végén, és amennyiben igen, gondoskodjon arról, hogy az érintettet munkaszerződésével vagy munkaviszonyával megegyező, az előző álláshelyének megfelelő vagy ahhoz hasonló álláshelyre nevezzék ki, anélkül, hogy e kinevezést új kiválasztási eljárás előzetes tartásához kötnék. Ugyancsak az említett bíróság feladata annak biztosítása, hogy az érintett szülői szabadsága végén azon álláshelyén, ahová így visszatért, vagy amelybe újonnan kinevezték, olyan feltételek mellett folytathassa próbaidejét, amelyek megfelelnek az e felülvizsgált keretmegállapodás 5. szakaszának 2. pontjából eredő követelményeknek.

83

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: