A BIZOTTSÁG AJÁNLÁSA
(2025.6.4.)
a vízhatékonyság elsődlegességének vezérelveiről
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 292. cikkére,
mivel:
(1)A nem fenntartható vízgazdálkodási gyakorlatok, a környezetszennyezés és a növekvő kereslet miatt az Unióban a vízminőség és -mennyiség, valamint a vízi ökoszisztémák egészsége nem javul a szükséges ütemben. Az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése súlyosbítja ezt a tendenciát. A vízhiány egyre nagyobb hatást gyakorol a társadalomra és a gazdaságra. Ebben az összefüggésben elengedhetetlenné válik a vízfelhasználás hatékonyságának növelése.
(2)A 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2007/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtása terén elért haladást bemutató, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági jelentés megerősíti, hogy a legtöbb tagállam egyre nagyobb aggodalommal tekint a vízhiányra. Az Unió területének mintegy 34 %-án fordul elő vízhiány, és évente legalább egy évszakban érinti az Unió lakosságának megközelítőleg 40 %-át. A vízhiányt a vízkészletek túlzott kiaknázása és az éghajlati hatások együttese okozza. Az Európai Parlament is cselekvésre szólított fel ezekben a kérdésekben.
(3)Az aszályok minden évben átlagosan az Unió területének 4 %-át érintik. Dél- és Délnyugat-Európában 3 °C-os hőmérséklet-emelkedési forgatókönyv mellett a vízhozam nyáron akár 40 %-kal is csökkenhet. Az elmúlt évtizedekben az aszályos időszakok száma és intenzitása is nőtt Európában. A 2022-es súlyos aszály és forróság például a becslések szerint 40 milliárd EUR összegű gazdasági veszteséget okozott, a legnagyobb veszteségeket Olaszország, Spanyolország és Franciaország szenvedte el.
(4)A folyamatban lévő éghajlatváltozás várhatóan súlyosbítani fogja a problémát, mivel az aszályos időszakok hatásai és gyakorisága tovább fog fokozódni. A strukturális túlfogyasztás és az elhúzódó aszályok fokozott kockázatának együttes hatása veszélyt jelent a vízellátás biztonságára, az ivóvízellátásra, a mezőgazdaságra, a belvízi hajózásra, az idegenforgalomra és az energiaellátásra nézve. Európában az éghajlatváltozásból eredő legfontosabb kockázatok közé tartozik az ágazatokon átívelő vízhiány, valamint a mezőgazdasági termelésnek a hőség és az aszály együttese miatti csökkenése.
(5)Az éves vízkivétel 2000 és 2022 között 19 %-kal csökkent – bizonyos földrajzi különbségek mellett –, az egy főre jutó vízkivétel azonban várhatóan ismét növekedni fog. Ennek oka a következő: i. a leginkább fogyasztásintenzív ágazatokban, például az energiaágazatban és a mezőgazdaságban, valamint a bioenergia-szektorban a vízhatékonyság terén elért előrelépés nem kielégítő; ii. az ipari átalakuláshoz és a digitális átálláshoz több édesvízre van szükség; valamint iii. a rossz gazdálkodás, a környezetszennyezés és az éghajlatváltozás egyre negatívabb hatással van a tiszta víz társadalmi-gazdasági célokra való rendelkezésre állására. Ez egyszerre károsítja az ökoszisztéma megőrzéséhez elengedhetetlen ökológiai vízhozamokat és az Unió gazdaságának versenyképességét is, amelyhez éppúgy szükség van tiszta édesvízre, mint tiszta energiára.
(6) Az Európai Központi Bank becslése szerint az euróövezetben fennálló hitelkockázatok akár 60 %-át is érintheti a vízhiánynak és a hőstressznek, 20 %-át pedig az árvizeknek való kitettség. Emellett a vízzel kapcsolatos éghajlati kockázatok fokozódásával tovább növekedhet a biztosítási hiány, ami megnehezíti a vízzel kapcsolatos káreseményeket, például aszályokat vagy áradásokat követő gazdasági helyreállítást.
(7)A vízhatékonyságba való beruházás hozzá fog járulni ahhoz, hogy elegendő víz álljon rendelkezésre az Unió stratégiai autonómiája szempontjából kritikus fontosságú gazdasági ágazatok számára, és ezáltal – amint azt a tisztaipar-megállapodás is elismeri – javíthatja a versenyképességet. A víztakarékossági potenciál kiaknázása üzleti és költségmegtakarítási lehetőségeket is teremt a fogyasztók számára. Az uniós ipar már most is élen jár a vízügyi technológiák fejlesztésében.
(8)A 2025. évi versenyképességi iránytű felszólítja a tagállamokat, hogy a vízgazdálkodási gyakorlatok és infrastruktúrák javítása, a vízhatékonyság növelése és a fenntartható vízhasználat előmozdítása révén kezeljék a növekvő vízhiányt. A felkészültségi uniós európai stratégiáról szóló közös közlemény hangsúlyozza, hogy – többek között szükséghelyzeti és katasztrófareagálás céljából – Unió-szerte meg kell erősíteni a kritikus erőforrásokhoz, köztük a vízhez való hozzáférést.
(9)A vízkészletek és az energiaforrások közötti kölcsönös függőség kritikus tényező az uniós víz- és energiarendszerek biztonságának és rezilienciájának biztosítása szempontjából.
(10)Az Unió köteles fellépni a vízhatékonyság terén olyan európai és nemzetközi szabályok alapján, mint a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló, 1992. március 17-én Helsinkiben aláírt ENSZ-egyezmény, a 2015. december 12-én Párizsban aláírt Párizsi Megállapodás 7. cikke, az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikke, valamint az Európai Uniónak az ENSZ vízügyi cselekvési programja keretében tett kötelezettségvállalásai. Ezenfelül az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak 6.4. célkitűzése is arra kötelezi a feleket, hogy már 2030-ig valamennyi ágazatban jelentősen növeljék a vízfelhasználás hatékonyságát.
(11)Az európai zöld megállapodás az éghajlattal és a környezettel kapcsolatos kihívásokra válaszul összehangolt stratégiát indított el az egyre inkább klímasemleges, toxikus anyagoktól mentes, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdaság megvalósítása érdekében, ahol a gazdasági növekedés független az erőforrás-felhasználástól.
(12)Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia, az európai éghajlati kockázatértékelés, valamint az éghajlati kockázatok kezeléséről szóló közlemény áttekintést nyújt az éghajlati kockázatokból eredő hatások széles köréről, valamint a fellépés szükségességéről, mivel a szakpolitikák és a meghozott intézkedések nem tartják a lépést az éghajlatváltozás ütemével. A vízhiány és az aszály kezelése az egyik olyan terület, ahol fellépésre van szükség. Hangsúlyozni kell, hogy az édesvíz rendelkezésre állásának fenntartható módon történő biztosítása alapvető fontosságú az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia szempontjából.
(13)A vízhiány jelentős hatást gyakorol a tengeri ökoszisztémák egészségére, valamint az ezektől függő part menti és szigeti közösségek társadalmi és gazdasági tevékenységeinek életképességére. Emiatt az édes- és tengervizek integrált és hatékony kezelésére van szükség.
(14)A körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv meghatározza az erőforrások, köztük a víz felhasználásának bolygónk tűrőképességének határain belül tartása felé való haladásra vonatkozó menetrendet. E célkitűzéssel összhangban a víz különböző ágazatokban való biztonságos újrafelhasználásának előmozdítása komoly gazdasági potenciált szabadíthat fel a vízhiánnyal küzdő régiókban. Csökkentheti továbbá a költséges infrastrukturális projektek, például az új víztározók vagy sótalanító üzemek szükségességét, ami hosszú távú megtakarításokhoz és a vállalkozások vízhiánnyal szembeni ellenálló képességének javulásához, valamint a működési kockázatok csökkenéséhez vezet.
(15)Az (EU) 2024/1781 európai parlamenti és tanácsi rendelet lehetővé teszi olyan környezettudatos tervezési követelmények megállapítását, amelyeknek a termékeknek meg kell felelniük annak érdekében, hogy számos szempont – többek között a vízhasználat és a vízhatékonyság – javuljon, a fizikai termékek szinte valamennyi kategóriája tekintetében. Ezen ajánlás elemei hozzá fognak járulni a rendelet végrehajtásához.
(16)Ez az ajánlás iránymutatást nyújt azokról az elemekről, amelyekkel az uniós vízügyi jogszabályok – a 2000/60/EK, az (EU) 2020/2184, az (EU) 2024/3019 és az (EU) 2024/1785 európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az (EU) 2020/741 európai parlamenti és tanácsi rendelet – nem foglalkoznak átfogóan.
(17)A hatékony vízfelhasználás előmozdítása érdekében helyénvaló meghatározni azokat az elveket és ajánlásokat, amelyeknek a jövőbeli uniós és tagállami fellépések alapját kell képezniük a víztakarékossági potenciál döntéshozatalban való szisztematikusabb figyelembevételének, valamint valamennyi ágazatban a felelősségteljesebb vízfelhasználásnak a biztosítása érdekében.
(18)A vízhatékonyság elsődlegességét hirdető elv elsődleges célja a vízfogyasztás hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása, szem előtt tartva, hogy a természetes édesvízkészletek végesek, és a fokozódó globális felmelegedés hatására tovább fognak csökkenni. A vízhatékonyság növelésére irányuló intézkedéseknek a gazdasági, környezeti és társadalmi externáliákat is magában foglaló költség-haszon elemzésen kell alapulniuk, figyelembe véve a szubszidiaritást, az arányosságot, a méltányosságot és az egyenlőséget is.
(19)A vízhatékonyság elsődlegességét hirdető elv alkalmazásának felgyorsítása és a víztakarékos intézkedések széles körű bevezetésének előmozdítása érdekében irányadó célokat kell meghatározni. Ezért a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy nemzeti körülményeik alapján határozzák meg saját vízhatékonysági célkitűzéseiket.
(20)A hatékony vízfelhasználás elvének végrehajtása során az (EU) 2020/2184 irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében előírtak szerint a lehető legjobban ki kell használni az olyan új technológiákat, mint a digitális intelligens fogyasztásmérők és a – többek között az ivóvíz-infrastruktúrában felmerülő – szivárgások észlelésére és kezelésére szolgáló szenzorok.
(21)Amennyiben a vízhatékonyság növelésére irányuló intézkedéseket az erőforrások szűkösségéhez igazítva sorrendbe kell állítani, elsőbbséget kell biztosítani azoknak az ágazatoknak, amelyek a legtöbb vizet használják fel, illetve amelyeknél a legnagyobb a víztakarékossági potenciál – a kompromisszumok értékelését követően, különösen a stratégiai ágazatok esetében –, tiszteletben tartva ugyanakkor a vízhierarchiát is. Ezek az ágazatok vízgyűjtő területenként és víztartó rétegenként szükségszerűen különbözőek lesznek.
(22)A vízhatékonysági intézkedéseket be kell építeni a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek intézkedési programjaiba. Ezek az intézkedések csak akkor vezethetnek víztakarékossághoz és a vízgazdálkodás rezilienciája irányába tett kívánt előrelépéshez, ha egy átfogó megközelítés részét képezik. A kísérő irányítási intézkedések és a gazdasági eszközök alkalmazása a visszapattanó hatások elkerülésével a vízfelhasználási hatékonyság növekedését a vízmérleg tartós javulásává alakíthatja. A vízhatékonysági stratégiáknak mindig összhangban kell lenniük az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó nemzeti stratégiákkal.
A KÖVETKEZŐKET AJÁNLJA:
A vízhatékonyság elsődlegességének elve
(1)A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a vízgazdálkodást érintő nemzeti intézkedések elfogadásakor alkalmazzák a vízhatékonyság elsődlegességének elvét, figyelembe véve a gazdasági, társadalmi és környezeti megfontolásokat.
(2)A vízhatékonyság elsődlegességének elve azt jelenti, hogy a további vízkészletek kiaknázásával szemben prioritásként kell kezelni a vízigény csökkentését, és minden, ehhez szükséges intézkedést meg kell tenni. Csökkenő prioritási sorrendben először a fogyasztást kell csökkenteni, ezt követően pedig a hatékonyság növelésére irányuló intézkedéseket kell hozni, amelyeket a szennyvíz újrafelhasználásának és a vízellátás bővítésének kell követnie.
(3)Tekintettel a vízmegtakarítási lehetőségekre, az EU-nak törekednie kell arra, hogy 2030-ig legalább 10 %-kal növelje a vízhatékonyságot. A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy nemzeti körülményeik alapján határozzák meg saját vízhatékonysági célkitűzéseiket. A Bizottság együtt fog működni a tagállamokkal és az érdekelt felekkel a vízhatékonysági célok közös módszertanának kidolgozásában, figyelembe véve az országok, régiók és ágazatok közötti területi és egyéb különbségeket.
Hatékony vízkészlet-gazdálkodás
(4)A tagállamok számára ajánlott a mellékletben meghatározott vízgazdálkodási gyakorlatok alkalmazása, amelyek különösen a vízgyűjtő területek vízmérlegére, valamint a környezeti és társadalmi-gazdasági vízigényekre vonatkozó, megbízható előrejelzésekre épülnek. E vízgazdálkodási gyakorlatoknak figyelembe kell venniük továbbá a releváns éghajlatváltozási forgatókönyveken alapuló éghajlatváltozási hatásokat és sebezhetőségi értékeléseket, valamint az említett forgatókönyvek polgári biztonságra gyakorolt hatásait. Ezeknek a gyakorlatoknak a vízkivétel hatékony és rendszeres ellenőrzésére, az adaptálható engedélyezési eljárásokra, a kutatás és az innováció erőteljes támogatására, valamint a fejlett digitális eszközök teljes körű használatára kell épülniük.
(5)Ajánlott, hogy a tagállamok a mellékletben meghatározottak szerint a vízellátási lánc valamennyi szintjén – nevezetesen a tárolás, a szállítás és a vízhasználat terén – javítsák a hatékonyságot, és biztosítsák a szükséges beruházásokat.
(6)Ajánlatos, hogy a tagállamok lehetőség szerint a vízgazdálkodás tervezésének és engedélyezésének minden szintjén alkalmazzák a vízhatékonyság elsődlegességének elvét valamennyi vízfelhasználó ágazatban, beleértve a mezőgazdaságot, az energiaszektort, az ipart, a kereskedelmet, a közüzemi vízellátási ágazatot és a digitális gazdaságot is.
Irányítás
(7)Ajánlott, hogy a tagállamok gondoskodjanak a vízgazdálkodás megfelelő irányításáról, különösen az átlátható, biztonságos, inkluzív, méltányos és kiszámítható vízelosztási mechanizmusok biztosításával, szűkösség esetén bizonyosságot nyújtva a felhasználási kategóriák közötti elosztási prioritásokkal kapcsolatban, ugyanakkor biztosítva a veszélyeztetett és marginalizált csoportok megfizethető ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez szükséges vízhez való hozzáférését.
Képzés és figyelemfelhívás
(8)Ajánlott, hogy a tagállamok beruházzanak a készségekbe és az emberi erőforrásokba annak érdekében, hogy minden szinten biztosítsák a hatékony és eredményes vízgazdálkodást.
(9)Javasolt, hogy a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket a polgárok, a helyi hatóságok és a vállalkozások figyelmének a vízhatékonyság elsődlegességére való felhívása érdekében. Ezeket az intézkedéseket rendszeres időközönként meg kell ismételni.
Határokon átnyúló együttműködés és nemzetközi dimenzió
(10)A tagállamoknak valamennyi vízgyűjtő terület tekintetében teljes körű, határokon átnyúló együttműködést kell biztosítaniuk a vízgazdálkodás mennyiségi szempontjai tekintetében, többek között a 2000/60/EK irányelvben meghatározott mechanizmusok, valamint a vonatkozó nemzetközi együttműködési mechanizmusok és szervek révén.
(11)Ajánlott, hogy a tagállamok nemzetközi szinten – például az ENSZ vízzel foglalkozó testülete, az UNEP, a G7 és a G20, az OECD, az UNFCCC, az UNCCD, a Biológiai Sokféleség Egyezmény és a FAO szintjén – is előmozdítsák a vízhatékonyság elsődlegességének elvét, és megerősítsék együttműködésüket az olyan pénzügyi intézményekkel, mint például az Európai Beruházási Bank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank és a Világbank, valamint a magánszektorral annak érdekében, hogy hosszú távú beruházásokat tudjanak bevonni a vízhatékonysági kezdeményezésekbe.
Kelt Brüsszelben, -án/-én. 2025.6.4.
a Bizottság részéről
Jessika ROSWALL
a Bizottság tagja
