—

tekintettel az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére (1),

—

tekintettel az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2012) 436 – C7-0224/2012) (2),

—

tekintettel a 2010. évi mentesítés nyomon követéséről szóló bizottsági jelentésre (COM(2012) 585) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2012)0340 és SWD(2012)0330),

—

tekintettel a Bizottság 2011. évi igazgatási eredményeinek összefoglalásáról szóló, 2012. június 6-i bizottsági közleményre (COM(2012) 281),

—

tekintettel a Bizottságnak a 2011-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2012) 563) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0283),

—

tekintettel a Számvevőszéknek a 2011-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt (a továbbiakban: éves jelentés) (3), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

—

tekintettel a Számvevőszék 2011-es pénzügyi évre vonatkozó, az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára (4),

—

tekintettel a Tanács 2013. február 12-i ajánlására a 2011-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtására vonatkozóan a Bizottságnak adandó mentesítésről (05752/2013 – C7-0038/2013),

—

tekintettel a Tanács 2013. február 12-i ajánlására a 2011-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtására vonatkozóan a végrehajtó ügynökségeknek adandó mentesítésről (05754/2013 – C7-0039/2013),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére és az Euratom-Szerződés 106a. cikkére,

—

tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre (5) és különösen annak 55., 145., 146. és 147. cikkére,

—

tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

—

tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre (7) és különösen annak 14. cikke (2) és (3) bekezdésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére és VI. mellékletére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A7-0116/2013),

A.

mivel az intézményeit érő bizalomvesztésen túlmenően az Uniónak a gazdasági és pénzügyi válsággal is szembe kell néznie, és mivel ezért a Parlamentnek különösen elővigyázatosnak kell lennie a Bizottság elszámolásának áttekintésekor;

B.

mivel ez már a 18. alkalom, hogy a Számvevőszék ismét nem tud pozitív megbízhatósági nyilatkozatot kiadni a kifizetések jogszerűsége és szabályszerűsége tekintetében;

C.

mivel a tagállamok jelenleg tárgyalnak az új, 2014–2020-ra szóló többéves pénzügyi keretről;

D.

mivel az erőforrások gazdasági és pénzügyi válság miatti korlátozott voltára tekintettel felmerül az úgynevezett „intelligens szolidaritás” – azaz az uniós források reformok végrehajtására való felhasználása –, a fegyelmezett pénzgazdálkodás, valamint a politikai és gazdasági stabilitás biztosításának igénye;

E.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) értelmében a Bizottságot terheli a végső felelősség az uniós költségvetés végrehajtását illetően, és mivel a tagállamoknak kötelességük jóhiszeműen együttműködni a Bizottsággal annak biztosítása érdekében, hogy az előirányzatokat az eredményes pénzgazdálkodás elveinek megfelelően használják fel;

F.

mivel az EUMSZ 287. cikkének értelmében „A Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a beszámoló megbízhatóságáról, valamint az annak alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről (…)”;

G.

mivel egyre fontosabbak azok a teljesítmény-ellenőrzések, amelyek során azt ellenőrzik, hogy a ráfordítások nyomán megvalósultak-e a kitűzött célok;

H.

mivel a vámrendszer hiányosságai miatt megfelelőbb egyensúlyt kell teremteni a csökkentett mértékű ellenőrzések és a növekvő számú utólagos ellenőrzések között;

I.

mivel a Bizottság gazdálkodásáról hű képet kell nyújtani annak érdekében, hogy a közvélemény körében növekedjen az intézményekbe vetett bizalom;

J.

mivel a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló Európa 2020 stratégia olyan keretstratégia, amely vezérelvként szolgál a belpolitikákkal foglalkozó szinte összes bizottsági szolgálat tevékenységét illetően, és mivel 2011 volt a stratégia végrehajtásának első éve;

K.

mivel az EUMSZ 318. cikke szerinti intézményközi párbeszédet olyan lehetőségnek kellene tekinteni, amelynek révén új, teljesítményorientált kultúrát lehetne terjeszteni a Bizottságon belül;

L.

mivel a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot a jövőben még inkább be kell vonni a Bizottság kiadásainak ellenőrzésébe; szorosabb együttműködést vár a Számvevőszékkel annak érdekében, hogy messzire mutató javaslatokat lehessen tenni az ellenőrzési eljárások hatékonyságának fokozása céljából;

M.

mivel egy saját kezdeményezésű jelentés keretében részletesen meg kell vizsgálni és rögzíteni kell, hogy milyen hatáskörökkel és erőforrásokkal rendelkezik a Költségvetési Ellenőrző Bizottság a mentesítési eljárás során.

1.

felkéri a Bizottságot, hogy a mentesítés megadása érdekében terjesszen a Parlament elé cselekvési tervet az alábbi kiemelt intézkedések megvalósításáról:

Az uniós költségvetés védelméről szóló bizottsági közlemény

A megosztott irányítás hibaaránya

Felszólítja a Bizottságot, hogy:

Mezőgazdasági Főigazgatóság

Regionális Politikai Főigazgatóság

Központosított gazdálkodási hibaarány

Kutatási és Innovációs Főigazgatóság

Értékelő jelentés (az EUMSZ 318. cikke) és a teljesítmény-ellenőrzések továbbfejlesztett alkalmazása

Bevételek és hagyományos saját források

az Unió pénzügyi érdekeinek védelme, valamint annak érdekében, hogy a növekedés biztosításához az Unió elegendő saját forrással rendelkezzen, a Bizottságnak:

2.

riasztónak tartja az offshore pénzügyi tevékenységek kiterjedtségét, amint azt a közelmúltbeli kiszivárogtatások feltárták; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen sürgős lépéseket annak a lehetőségnek a felszámolása érdekében, hogy több milliárd eurót eltérítsenek a normális pénzügyi körforgásból, elsősorban adóelkerülés és az illegális vagyonok tagállami adóhatóságok előli elrejtése érdekében;

3.

határozottan javasolja, hogy a Bizottság lépjen fel annak érdekében, hogy valamennyi olyan banki tevékenységet nyilvánítsanak jogszerűtlennek, amely offshore szervezetekkel kapcsolatos tanácsadáshoz, illetve ilyenek létrehozásához kapcsolódik, és hogy az Európai Unióban egyetlen ilyen tevékenységekben részt vevő bank se kapjon vagy kaphasson semmiféle uniós támogatást nemzeti támogatási rendszereken vagy intézkedéseken keresztül;

4.

elvárja, hogy két hónapon belül megkapja a Bizottságtól az adóparadicsomok magánszemélyek, társaságok, sőt közintézmények általi igénybevételének véget vető jogalkotási javaslatok tervezetét;

5.

üdvözli a pénzügyi konstrukciók fokozottabb átláthatóságára felszólító parlamenti kérésre adott bizottsági válaszlépést és különösen azt, hogy a vonatkozó jogszabályban kötelezővé vált a tagállamok általi jelentéstétel a pénzügyi és végrehajtási kérdésekben (13), és megjegyzi, hogy a pénzügyi konstrukciók finanszírozása és végrehajtása terén tett előrelépésekről szóló, a Bizottság által a 2010. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésében (COM(2012) 585) beígért összefoglaló jelentés időben megérkezett a Parlamenthez; megállapítja továbbá, hogy ez utóbbi adatokkal is szolgál a pénzügyi konstrukciók leírását és végrehajtási módozatait illetően, valamint megjelöli a végrehajtó jogalanyokat és a pénzügyi konstrukcióknak, továbbá az azok által folyósított támogatások összegét;

6.

megállapítja, hogy a pénzügyi konstrukciókon keresztül végrehajtott strukturális alapok összege a 2007 és 2013 közötti időszakban – különösen a vállalkozásokat célzó eszközök tekintetében – folyamatosan nőtt; rámutat, hogy a végső kedvezményezetteknek folyósított összegek több mint 90 %-a vállalkozásokhoz került; kéri a Bizottságot annak tisztázására, hogy a folyósított összegek hány százaléka került valódi magánvállalkozásokhoz, és hány százaléka került többségében állami tulajdonú vállalkozásokhoz;

7.

aggodalommal állapítja meg, hogy a városfejlesztést és az energiahatékonyságot, valamint a megújuló energiákat támogató pénzügyi konstrukciók 2011 végén az összes pénzügyi konstrukciónak folyósított összegek csupán 17 %-át tették ki, és hogy az egyes városi projektekhez érkező pénzáram továbbra is lassú;

8.

egyetért a Bizottság által a fent említett összefoglaló jelentésből a tagállamok jelentéstételét illetően levont tanulságokkal, amennyiben:

9.

rámutat, hogy a Bizottság szakértői csoportot (14) bízott meg azzal, hogy jelentést készítsenek az ERDF a pénzügyi konstrukciók finanszírozása tekintetében történő felhasználásáról; úgy véli, hogy ez az első lépés, és aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a szakértői értékelő hálózat tanulmányában számos komoly hiányosságot tárt fel, úgymint nincs mi alapján meghatározni, hogy a támogatás mértéke elegendő-e a hitel- és tőkefinanszírozási piac hiányosságainak kompenzálására; nincs mi alapján meghatározni, hogy az ERDF-finanszírozással létrehozott kockázati tőkealapok mérete megfelelő-e az életképességhez; nincs értékelhető adat a vissza nem térintendő támogatásokhoz kapcsolódó pénzügyi konstrukciók létrehozásának és működtetésének költségei tekintetében; végezetül a jogszabályok bonyolultsága és az értelmezésük körüli bizonytalanság;

10.

felhívja a Bizottságot, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek fokozottabb védelme céljából tegyen konkrét lépéseket a pénzügyi konstrukciók használatának számottevő javítására;

11.

megismétli, hogy a Parlament felkérte a Bizottságot, hogy tárgyilagosan és kritikai hozzáállással értékelje a 2007–2013-as programozási periódus kohéziós politikájának tapasztalatait a pénzügyi konstrukciók tekintetében, végezzen kockázatértékelést az egyes pénzügyi konstrukciókkal kapcsolatosan, vegye figyelembe a kedvezményezettek kockázati struktúráját, és – még a vonatkozó mentesítési eljárás előtt – évente tegyen jelentést a Parlamentnek a pénzügyi konstrukciók tagállamokon belüli használatáról, ideértve a pénzügyi konstrukciók hatékonyságának, eredményességének és gazdaságosságának összehasonlító elemzését, valamint azt is, hogy a szakpolitikai területek közötti átfedések esetén a Bizottság hogyan koordinál, hogyan biztosítja a következetességet, és hogyan csökkenti a kockázatokat;

12.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság rendre nem vesz tudomást a Parlament azon, régóta ismételt kéréséről, hogy a felelős biztos lássa el aláírásával a hozzá tartozó főigazgatóságok éves tevékenységi jelentését; megjegyzi azonban, hogy az összefoglaló jelentést a biztosok testülete fogadja el, és az külön nyilatkozatot tartalmaz arról, hogy az éves tevékenységi jelentéseikben szereplő biztosítékok és fenntartások ismeretében a Bizottság végső felelősséggel tartozik az engedélyezésre jogosult tisztviselők felügyeletéért; ezért úgy véli, hogy az összefoglaló jelentés elfogadásakor a biztosok testülete értesült a főigazgatóságokon belüli problémákról, és ezért azokért felelősséggel tartozik;

13.

felhívja a Bizottságot, hogy javítsa tovább az éves tevékenységi jelentések minőségét és összehasonlíthatóságát;

14.

üdvözli, hogy a Bizottság hozzáférést biztosított a Parlament számára a tagállamok éves összefoglalójához; helyteleníti azonban, hogy csak 17 tagállam adott erre engedélyt a Bizottságnak; tájékoztatást kér a Bizottságtól arról, hogy milyen lépéseket fog tenni, illetve milyen intézkedéseket fog hozni annak biztosítása érdekében, hogy a többi tíz tagállam is engedélyt adjon erre;

15.

üdvözli az előfinanszírozások rendszeres elszámolására vonatkozó, a költségvetési rendeletbe (966/2012/EU, Euratom) bevezetett új szabályokat, és ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa a vonatkozó számviteli adatok és módszerek tekintetében született számvevőszéki ajánlások követésére irányuló erőfeszítéseit;

16.

elismeri, hogy a Bizottság 2014–2020 közötti programozási időszakra vonatkozó javaslatai jórészt választ adtak a Parlament által a költségvetés végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatát kísérő 2008-es állásfoglalásában (15) kifejtett aggályokra azzal, hogy a Bizottság nettó pénzügyi korrekciók bevezetését javasolja a tagállamok számára, valamint egységesített eljárások és feltételek bevezetésére tesz javaslatot, amelyek alapján a kifizetéseket meg lehet szakítani vagy fel lehet függeszteni; megállapítja, hogy e javaslatok egyes támogathatósági szabályokat is tisztáznak, és egyértelműen tiltják, hogy az irányító hatóságok a támogatási kérelem benyújtását megelőzően fizikailag már befejezett vagy teljes mértékben végrehajtott projekteket választhassanak ki (úgynevezett „visszamenőleges projektek”);

17.

felhívja a Bizottságot annak a lehetőségnek a megvizsgálására, hogy a hibaérzékeny kiadási területek kezelésére olyan korrekciós rendszert hozzon létre, amely szerint az „n” évben megállapított hibák anyagi összértéke részben vagy egészben a szabálytalanságok súlyosságától függene, és amely összértéket a támogatásra jogosult szervezetek által benyújtott éves térítési kérelmekből levonnának;

18.

emlékeztet az EUMSZ 287. cikkére, amely kimondja: „A Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a beszámoló megbízhatóságáról, valamint az annak alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről (…)”;

19.

felhívja a figyelmet arra, hogy az elszámolások megbízhatóságáról kiadott véleményen túlmenően a Számvevőszék három véleményt ad ki az azok alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről; úgy véli, hogy ez a véleményözön megnehezíti az európai parlamenti képviselők arra irányuló munkáját, hogy a költségvetés Bizottság általi végrehajtásának helyességéről meggyőződjenek;

20.

hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék az ellenőrzései alapján megállapítja a legvalószínűbb hibaarányt, amely 2011-ben a kifizetések tekintetében 3,9 %-ot ért el, rámutat, hogy a nemzetközi számviteli standardok alapján a Számvevőszék 2 %-os lényegességi küszöbbel – azaz általánosan elfogadható hibaaránnyal számol, valamint hogy amennyiben a legvalószínűbb hibaarány meghaladja a küszöbértéket, a Számvevőszék elutasító véleményt ad ki;

21.

rámutat, hogy a nemzetközi számviteli standardokkal összhangban a külső könyvvizsgálónak független módon kellene meghatároznia a hibák lényegességi küszöbét;

22.

hangsúlyozza, hogy különbséget kell tenni a hibák és a csalás között, és úgy véli, hogy az esetek többségében a hibák kijavítható ügyintézési hibákra vezethetőek vissza, amelyek közül sok az uniós és nemzeti szabályozás összetettségéből ered; emlékezteti azonban a Bizottságot, hogy a jelenlegi hibaarány így is elfogadhatatlanul magas, és hogy a Parlament zéró-tolerancia megközelítést alkalmaz a hibákkal szemben;

23.

hangsúlyozza továbbá, hogy csupán a hibaarány nem ad átfogó képet az uniós szakpolitikák hatékonyságáról; ezért úgy véli, hogy a megfelelési ellenőrzéseket az uniós szakpolitikai eszközök gazdaságosságát, hatékonyságát és eredményességét felmérő teljesítmény-ellenőrzésekkel kell kiegészíteni; hangsúlyozza, hogy az USA számvevőszéke (Government Accountability Office) a megfelelési ellenőrzések helyett inkább a teljesítményértékelésekre összpontosít;

24.

megállapítja, hogy a Számvevőszék és a Bizottság némiképp eltérően vélekedik a hibaszámítás módjáról, különös tekintettel az előfinanszírozás beszámítására vagy kizárására, a számszerűsíthető és a nem számszerűsíthető hibák kezelésére, valamint arra, hogy a visszafizettetéseket és a pénzügyi korrekciókat hogyan kell figyelembe venni a hibák pénzügyi hatásának és a rendszerek korrekciós kapacitásának összefoglaló értékelésekor; úgy gondolja, hogy a szemléletbeli különbségek tükrözik az egyes intézmények egymástól eltérő szerepét, azaz az ellenőrzési és a gazdálkodói funkciót; kéri a Számvevőszéket, hogy vegye fontolóra a hibaarányok ezen eltérő és vitatott kategóriáinak szétválasztását következő éves jelentésében, és hogy területenkénti lebontásban minősítse a beszedéseket és pénzügyi korrekciókat, illetve az elért eredményeket;

25.

megérti, hogy a szakértelem és a módszertan idővel változhatnak; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy az ellenőrzési eredmények összehasonlíthatók maradjanak annak érdekében, hogy a Parlament hosszabb távú politikai értékelést végezhessen;

26.

az EUMSZ 287. cikkének (3) bekezdése értelmében ezért szorosabb együttműködésre szólít fel a nemzeti számvevőszékek és az Európai Számvevőszék között a megosztott irányítás alatti területek tekintetében;

27.

javasolja annak megfontolását, hogy a nemzeti számvevőszékek külső könyvvizsgálói minőségben és a nemzetközi könyvvizsgálói standardokkal összhangban nemzeti könyvvizsgálati tanúsítványt adjanak ki az uniós alapokkal való gazdálkodás tekintetében; e tanúsítványokat a tagállamok kormányainak nyújtanák be azzal a céllal, hogy azokat egy létrehozandó, idevonatkozó intézményközi eljárás alapján a mentesítési eljárás során előterjesszék;

28.

üdvözli, hogy az Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolója minden lényeges szempontból híven tükrözi az Unió 2011. december 31-i helyzetét, illetve az akkor véget ért évben lezajlott műveletek és pénzáramlások eredményét;

29.

megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a 2011. december 31-én véget ért évről szóló beszámoló alapját képező bevételek minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek;

30.

megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a 2011. december 31-én véget ért évről szóló beszámoló alapját képező kötelezettségvállalások minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek;

31.

mélyen sajnálja, hogy a kifizetéseket továbbra is lényeges hibaszint jellemzi;

32.

tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék elutasító véleménye azon az észrevételen alapul, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek csak részben eredményesek, és ennek következtében a kifizetéseket 3,9 %-os legvalószínűbb hibaarány jellemzi;

33.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy a „Mezőgazdaság: piaci beavatkozások és közvetlen támogatások,” a „Vidékfejlesztés, környezetvédelem, halászat és egészségügy,” a „Regionális politika, energiaügy és közlekedés,” a „Foglalkoztatási és szociális ügyek,” valamint a „Kutatás és egyéb belső politikák” szakpolitika-csoportot lényeges hibaszint jellemzi;

34.

emlékeztet rá, hogy a 2010-es pénzügyi évben 3,7 %, a 2009-es pénzügyi évben pedig 3,3 % volt a becsült legvalószínűbb hibaarány a kifizetések tekintetében; megdöbbenését fejezi ki az emelkedés miatt, mivel azzal megfordul a 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben tapasztalt pozitív tendencia; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a hibaarány folyamatosan csökkenő tendenciát mutasson; hangsúlyozza, hogy a Parlament véleménye szerint „e cél elérése meghatározó a jövőbeni uniós kiadások teljes értékének kihasználásához és a pozitív megbízhatósági nyilatkozat eléréséhez” (16);

35.

ezt a fejleményt elsősorban a mezőgazdaság területén belüli legvalószínűbb hibaarány növekedésének tulajdonítja és különösen aggódik a vidékfejlesztés terén tapasztalható magas hibaarány miatt, ahol a legvalószínűbb észlelt hibaarány 7,7 % volt;

36.

felhívja a Számvevőszéket, hogy az előző időszakokkal való összehasonlítás megkönnyítése érdekében különjelentéseit az eddigieknél fokozottabban igazítsa hozzá az egyes szakpolitikai területekhez;

37.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Tanács továbbra sem hajlandó együttműködni a Parlamenttel a Tanács mentesítését illetően; úgy véli, hogy emiatt a Költségvetési Ellenőrző Bizottság kezében kevés eszköz marad, és hogy végeredményben a bizottság arra kényszerül, hogy a Bizottsághoz intézzen kérdéseket és kérjen tájékoztatást a Tanács költségvetésével kapcsolatban;

38.

megjegyzi, hogy a Tanács javasolja a mentesítés megadását a Bizottság számára az Unió 2011-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozóan; megjegyzi, hogy Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság nem szavazták meg a Bizottság mentesítését az Unió 2011-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan; tudomásul veszi ezen országok megállapításait:

39.

ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy a Bizottság számos esetben fenntartásokat fogalmazott meg az ERFA/Kohéziós Alap irányítási és kontrollrendszereinek vonatkozásában a 2007–2013 közötti időszakot illetően, többek között Hollandia és az Egyesült Királyság esetében; ösztönzi a Tanácsot, hogy vonja le a következtetéseket a Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság által tett észrevételekből és végezze el az egyes tagállamok pénzgazdálkodásának és teljesítményének szakértői értékelését;

40.

hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 317. cikkének megfelelően az uniós költségvetés végrehajtásáért a végső felelősséget a Bizottság viseli; rámutat arra, hogy ahol a Bizottság a költségvetést megosztott irányítás keretében hajtja végre, az 1605/2002/EK, Euratom költségvetési rendelet 53b. cikke értelmében a végrehajtási feladatokat a tagállamokra kell ruházni;

41.

ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a főigazgatók felelőssége az uniós pénzeszközök Bizottság általi kezelésére alkalmazott jelenlegi rendszer sarokköve, és hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a főigazgatók hű képet fessenek az igazgatási teljesítményről az éves tevékenységi jelentésükben;

42.

emlékeztet, hogy 2010. évi mentesítési határozatában a Parlament javasolta, hogy a 2014–2019-es Bizottságban hozzanak létre egy főállású biztosi helyet a költségvetési ellenőrzés céljából;

43.

elvárja, hogy a tagállamok teljes mértékben tisztában legyenek az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdése és a lojális együttműködés elve értelmében fennálló kötelezettségükkel, mely szerint aktív és hatékony segítséget nyújtanak az Uniónak a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában;

44.

ezzel összefüggésben ismételten hangsúlyozza az 1605/2002/EK, Euratom költségvetési rendelet 53b. cikkének jelentőségét, amely előírja, hogy a tagállamok a költségvetés végrehajtása során meghozzák valamennyi, az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez szükséges intézkedést, beleértve a jogalkotási, szabályozási és igazgatási intézkedéseket is; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az új (966/2012/EU, Euratom) költségvetési rendelet 59. cikkének (2) bekezdése még pontosabban meghatározza, hogy ezen intézkedések keretében többek között a) gondoskodni kell arról, hogy a költségvetésből finanszírozott műveleteket szabályosan és hatékonyan, a vonatkozó ágazatspecifikus szabályoknak megfelelően hajtsák végre, és e célból b) meg kell előzni, fel kell deríteni és ki kell javítani a szabálytalanságokat és a csalást;

45.

megállapítja, hogy a jelenlegi rendszer nem biztosít teljes átláthatóságot az ERFA/Kohéziós Alap támogatásában részesülő kedvezményezettek tekintetében; a jelenlegi keretben a Bizottság egy portált biztosít, amelyen feltünteti a nemzeti internetes oldalakon található kedvezményezetti listák elérhetőségét, ezek az oldalak azonban csak az adott nemzeti nyelven állnak rendelkezésre, és nem követnek közös kritériumokat; elvárja, hogy a strukturális eszközöket felölelő jövőbeni rendelet biztosítsa, hogy a tagállamok az ERFA/Kohéziós Alap végső kedvezményezettjeire vonatkozó, a Bizottság hivatalos honlapján közzéteendő adatokat az Unió három munkanyelvének egyikén adják meg, és hogy azok az összehasonlítás és a hibák felderítésének lehetővé tétele érdekében közös kritériumkészleten alapuljanak;

46.

rámutat arra, hogy a megosztott irányításban a bevételek és kiadások területén jelentős különbségek mutatkoznak a tagállamok igazgatási teljesítményében, különösen a szabálytalanságok, csalások és hibák felderítésével és a pénzügyi nyomon követéssel kapcsolatban, a vámügyi területen és az uniós források elköltése terén egyaránt; megállapítja, hogy a Bizottság egyelőre reaktív módon és eseti szinten felügyeli az igazgatási teljesítményt, és így nem végez elégséges trendelemzést a kockázati területek azonosítása céljából; felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazza a trendelemzés módszerét a pénzügyi kockázatok meghatározására, és hozzon intézkedéseket a tagállamok igazgatási teljesítményének javítására;

47.

üdvözli, hogy az új (966/2012/EU, Euratom) költségvetési rendelet 59. cikkének (3), (4) és (5) bekezdésével összhangban a tagállami irányító hatóságok a jövőben kötelesek évente benyújtani a Bizottságnak az elszámolásukat, melyhez mellékelniük kell a vezetői nyilatkozatot, a végső ellenőrzési jelentések és kontrollok éves összefoglalóját, valamint egy független ellenőrző szerv véleményét;

48.

meggyőződése, hogy a fent említett nyilatkozatok, a Tanácson belül eddig sorra nem kerülő, még ezt követően lefolytatandó önkritikus vitával és a tagállamok közötti, pártatlan, őszinte és nyitott kölcsönös felülvizsgálattal kiegészítve jobb és eredményesebb költségvetési végrehajtáshoz vezetnének, javítanák a politikák, programok és projektek teljesítményét, továbbá elősegítenék a tagállamok közötti szolidaritás megerősítését és a kölcsönös bizalmatlanság felszámolását, ami a gazdasági fellendülést és az uniós polgárok közös Európába vetett hitét aláásó költségvetési csökkentéseknél kedvezőbb eredmény;

49.

örömmel nyugtázza, hogy a tagállamok a megfelelő szinten közzétehetik a fenti információkat, és ezek alapján a megfelelő szinten aláírt nyilatkozatokat nyújthatnak be; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a tagállamok számára az új (966/2012/EU, Euratom) költségvetési rendelet 59. cikkének (5) bekezdésében említett önkéntes vezetői nyilatkozatok elkészítésében a legjobb gyakorlatok alkalmazásának előmozdítása révén; ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlament a vezetői nyilatkozatokat és az önkéntes nyilatkozatokat is megkapja;

50.

megjegyzi, hogy a Bizottságnak iránymutatást kell biztosítania a tagállamok számára a tartalmas éves összefoglaló elkészítéséhez; megjegyzi, hogy ennek érdekében a megosztott irányítás alá tartozó operatív programokról biztosított információkat formai és tartalmi szempontból standardizálni kell; az éves jelentéseket a Parlament rendelkezésére kell bocsátani, és nem csak a tagállam nyelvén kell elérhetővé tenni, ezáltal növelve az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot;

51.

ugyanakkor megállapítja, hogy jelenleg a Számvevőszék és a Bizottság sem tekint értékes információforrásként az éves beszámolókra a kedvezményezettek megfelelésének vagy teljesítményének értékelése céljából, és ismételten kéri, hogy a Bizottság a beérkezett éves összefoglalók alapján elemezze a nemzeti kontrollrendszerek erősségeit és hiányosságait; úgy véli, hogy ez a helyzet elfogadhatatlan, és kéri, hogy a Bizottság azonnal tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy a következő éves összefoglalók hasznosnak bizonyuljanak a kedvezményezettek teljesítményének értékeléséhez;

52.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok által benyújtott éves összefoglalók „jelenlegi formájukban kevés hozzáadott értékkel bírnak” és hogy „a jelenlegi éves összefoglaló megfeleléssel kapcsolatos elemei mindössze megdupláznak más forrásokból már elérhető információkat” (17); ezért sürgeti az összes tagállamot, hogy éves összefoglalójukat tegyék hasznosabbá az eredmények általános vizsgálatának és a bizonyosság átfogó szintjére vonatkozó nyilatkozatnak az összefoglalóba való belefoglalása révén, ekképpen bizonyítva az uniós pénzeszközökkel való eredményes gazdálkodás és az átláthatóság iránti elkötelezettségüket; sürgeti Ausztriát, Belgiumot, Hollandiát, Írországot, Lengyelországot, Lettországot, Litvániát, Luxemburgot, Máltát, Németországot, Olaszországot és Spanyolországot, hogy haladéktalanul kövessék azon tizenöt tagállam példáját, akik az Európai Szociális Alap (ESZA) és az ERFA (18) keretében tett strukturális intézkedésre vonatkozóan a „bizonyosság átfogó szintjére” vonatkozó nyilatkozatot mellékeltek az éves összefoglalójukhoz, annak érdekében, hogy ez az információ a 2012-re vonatkozó mentesítési eljárás során a Költségvetési Ellenőrző Bizottság rendelkezésére álljon; elvárja, hogy azok a tagállamok, amelyek nem nyújtják be időben ezt a nyilatkozatot, átfogó nyilatkozatot tesznek a mulasztás okairól;

53.

felhívja a tagállamokat, hogy a nemzeti vezetői nyilatkozatokat a megfelelő politikai szinten adják ki, és kéri a Bizottságot, hogy készítsen formanyomtatványt ezekhez a nyilatkozatokhoz;

54.

felhívja a Bizottságot, hogy a közeljövőben az érdemiség és az összehasonlíthatóság érdekében a tagállamokkal együttműködésben dolgozza ki a nemzeti vezetői nyilatkozatok formanyomtatványát; felhívja a Bizottságot, hogy szabadon nyilvánítson véleményt e nyilatkozatokról; véleménye szerint e nyilatkozatoknak többek között igazolniuk kell bizonyos kritériumok érvényesülését (pl. megbízható és valós elszámolás, az irányítási és kontrollrendszerek hatékonysága, az alapul szolgáló ügyletek jogszerűsége és szabályszerűsége), valamint meg kell határozniuk a megbízhatósághoz fűzött fenntartások és az elutasító záradékok hatókörét; kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat azon tagállamok és régiók ellenőrzési terhének csökkentésére, amelyek a Számvevőszék éves jelentései és saját nemzeti vezetői nyilatkozataik szerint következetesen jól teljesítenek; véleménye szerint a Számvevőszék és a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti vezetői nyilatkozatok tartalmát figyelembe vegyék ellenőrzési munkájuk során;

55.

nyugtázza a tagállamok megosztott irányítás hatékonyságának javításához való hozzáárulására vonatkozó két kezdeményezésről szóló alábbi eredménytáblában feltüntetett információkat:

Eredménytábla

56.

nyugtázza, hogy a főigazgatók által az éves tevékenységi jelentéseikbe foglalt fenntartások száma 2010 és 2011 között 17-ről 27-re nőtt, és hogy a fenntartások teljes becsült pénzügyi hatása 1 959 millió EUR-ra növekedett, ami a 2011-es kifizetések 1,5 %-ának felelt meg (2010-ben ez az összeg 423 millió EUR, vagyis a kifizetések 0,3 %-a volt);

57.

aggódik amiatt, hogy e fejlemények bizonyos területeken magas hibakockázatot tükröznek, így például a vidékfejlesztés vagy a 7. keretprogram esetében, amit a Bizottság főigazgatói is elismertek, a számvevőszéki ellenőrzések eredményei pedig megerősítettek;

58.

nyugtázza, hogy a Bizottság főtitkára és a Költségvetési Főigazgatóság főigazgatója iránymutatásokkal szolgáltak a bizottsági főigazgatók és részlegvezetők számára a fennmaradó hibaarány kiszámításának módjával kapcsolatban, ami – ahogyan a Számvevőszék is kiemelte – javulást eredményezett néhány éves jelentés esetében;

59.

ugyanakkor sajnálja, hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel az utasítások és azok végrehajtása tekintetében, különösen, ami a fennmaradó hibaarányt illeti, és sürgeti a Bizottságot, hogy ebből adódóan haladéktalanul igazítsa ki az iránymutatását;

60.

elismeri, hogy a Bizottság előrehaladást ért el annak megállapítása tekintetében, hogy a tranzakciókat milyen mértékben érintik továbbra is hibák, ugyanakkor csalódottan nyugtázza, hogy a Számvevőszék következtetése szerint a fennmaradó hibaarány jelenleg még nem megbízható mutató;

61.

sürgeti a Bizottságot, hogy érjen el előrehaladást abban a tekintetben, hogy pontosabb és megbízhatóbb adatokat tegyen közzé a visszafizettetésekre és a pénzügyi korrekciókra vonatkozóan, és bocsásson rendelkezésre olyan információt, amelynek révén amennyire csak lehet, összevethető az adott kifizetés folyósításának éve, a vonatkozó hiba kiszűrésének éve, valamint az az év, amikor a beszámolóhoz fűzött jegyzetekben nyilvánosságra hozták a visszafizettetéseket és a kapcsolódó pénzügyi korrekciókat (19);

62.

üdvözli, hogy a Bizottság benyújtja a regionális politika tekintetében a 2000–2006 közötti időszak lezárásakor felmerülő pénzügyi korrekciókról szóló jelentését, beleértve a ténylegesen visszaszerzett és a költségvetésbe újból bevezetett összegeket, amely bemutatja a programozási időszak alatt és a lezáráskor végrehajtott pénzügyi korrekcióknak a programozási időszakot jellemző általános hibaarányra gyakorolt hatását;

63.

felhívja a Bizottságot, hogy ezt a jelentéstételi gyakorlatot a többéves programok keretében irányított egyéb szakpolitikákra is terjessze ki;

64.

javasolja, hogy – a Számvevőszék véleményének megfelelően – teremtsenek egyértelmű kapcsolatot az éves tevékenységi jelentésekben foglalt összegek és a beszámolókban a visszafizettetésekkel/pénzügyi korrekciókkal kapcsolatosan bemutatott információk között, különös tekintettel a fennmaradó hibaarány kiszámításához szükséges összegekre;

65.

nyugtázza, hogy a Bizottság áttekintést tud adni a feltárt hibák és szabálytalanságok 2011-es korrekciójáról, különösen az uniós költségvetés megosztott irányítással végrehajtott részét illetően (20);

66.

javasolja a Bizottságnak, hogy főigazgatóit kérje meg ezen adatok szisztematikus összegyűjtésére és éves tevékenységi jelentéseikben való közzétételére;

67.

felhívja a Bizottságot, hogy a vonatkozó mentesítési eljárás szempontjából kellő időben készítsen éves közleményeket a Parlament, a Tanács és a Számvevőszék számára, amelyekben országonként és programonként felsorolja a pénzügyi korrekciókat és a behajtott visszafizetéseket, ezáltal is példázva az uniós költségvetés védelme érdekében tett erőfeszítéseit; felhívja a Bizottságot, hogy ennek alapján készítsen teljesítményrangsort;

68.

aggodalommal nyugtázza, hogy az összevont beszámolóhoz mellékelt, fent említett 6. megjegyzés kizárólag az uniós szinten végzett pénzügyi korrekciókat és visszafizettetéseket tartalmazza, és megbízhatósági okokból nem teszi közzé a strukturális alapokhoz kapcsolódó, a tagállamok általi visszavonásokkal, visszafizettetésekkel és folyamatban lévő visszafizettetésekkel kapcsolatos információkat, „mivel néhány tagállam és/vagy néhány program esetében továbbra is vannak aggályok a benyújtott adatok minőségével és hiánytalanságával kapcsolatban”; felhívja a Bizottságot, hogy évente közleményben tegye közzé, mely összegeket kellett az előző évben uniós szinten és a tagállamok által pénzügyi korrekciók és visszafizettetések révén az egyes gazdálkodási módozatokban kiigazítani;

69.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az említett 6. megjegyzésben maga a Bizottság is megerősíti a tagállamok felügyeleti és kontrollrendszerei megbízhatóságának hiányára vonatkozó számvevőszéki értékelést, és mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez hatással lehet a Bizottság vezetői teljességi nyilatkozatainak megbízhatóságára; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a tagállamok által közölt adatok teljes és maradéktalan megbízhatóságát;

70.

ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a főigazgatói és részlegvezetői éves tevékenységi jelentéseiben megfogalmazott bizonyosságára és fenntartásaira épülő összefoglaló jelentés elfogadásával a Bizottság átfogó politikai felelősséget vállal az uniós költségvetés kezeléséért (21);

71.

örömmel látja a Bizottság belső ellenőre által kiadott átfogó vélemény tekintetében elért előrehaladást, ami az összefoglaló jelentést is alátámasztja, azonban megjegyzi, hogy a belső ellenőr által adott pozitív vélemény elsősorban az éves tevékenységi jelentésekben a Bizottság felső vezetése által adott bizonyosságon alapul;

72.

ennek következtében ismételten kéri, hogy a Bizottság megbízható és objektív éves jelentéseket készítsen;

73.

rámutat, hogy a legmagasabb hibaarányoknak kitett két szakpolitikai területet („Vidékfejlesztés, környezetvédelem, halászat és egészségügy”, valamint „Regionális politika, energiaügy és közlekedés”) főként megosztott irányítás keretében hajtják végre, és sajnálja, hogy a becsült legvalószínűbb hibaarány 7,7 %, illetve 6 %;

74.

hangsúlyozza a Számvevőszék elnökének megállapítását, mely szerint „a tagállami hatóságok jelentik az első – és legfontosabb – védelmi vonalat az uniós polgárok pénzügyi érdekeinek védelme terén,” és „a tagállami hatóságoknak nagyobb elkötelezettséget kell tanúsítaniuk az uniós pénzek kezelése és ellenőrzése tekintetében” (22); ezzel összefüggésben hangsúlyozza a jobb forrásfelhasználás tekintetében fennálló együttes tagállami felelősséget; úgy véli továbbá, hogy csökkentené a hibaarányt, valamint fokozná az uniós pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos átláthatóságot és demokratikus legitimációt az, ha a nemzeti parlamentek – a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának példáját követve, a tagállamokban az adófizetők pénzének felhasználását felügyelő illetékes bizottságokon keresztül – aktív szerepet vállalnának nem csak a politikai és szakértői ellenőrzés szintjén, hanem az új kohéziós politika programozásában is;

75.

sajnálja, hogy a regionális politika terén a hibát tartalmazó tranzakciók 62 %-ánál, valamint az ESZA esetében ellenőrzött tranzakciók 76 %-ánál a tagállami hatóságok elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a hibák legalább egy részét még a Bizottság általi visszatérítés iránti kérelem benyújtása előtt kiszűrjék és kijavítsák, és hogy a vidékfejlesztés tekintetében a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy a helyszíni ellenőrzéseket nem mindig végezték el megfelelően; ezért a hibás gazdálkodás elfogadhatatlanul magas szintjének csökkentése érdekében felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot az elsőfokú ellenőrzések sürgős megerősítésére;

76.

felhívja a Tanácsot és a COREPER-t annak biztosítására, hogy a Tanács illetékes miniszteri találkozóin a Bizottság jelenlétében rendszeresen külön vitát folytassanak a nemzeti kontrollrendszerekről, és általában véve a tagállamok jobb költekezés tekintetében fennálló együttes felelősségéről;

77.

az EUMSZ 287. cikke (4) bekezdésének második albekezdése alapján felhívja a Számvevőszéket, hogy adjon ki véleményt a nemzeti ellenőrző hatóságok függetlenségéről a megosztott irányítás keretében;

78.

megállapítja, hogy számos hiba a nemzeti szabályok helytelen alkalmazásából fakad (különös tekintettel az ESZA esetében 2011-ben feltárt hibákra, ahol is a nemzeti szabályok megszegése a hibaarány 86 %-át adta) és hogy a két legnagyobb hibaforrás a támogathatósági hiba (főként a támogatások kedvezményezettjei körében) és a közbeszerzési szabályok megszegése (különösen a megosztott és a közvetett irányítás alá eső alapok tekintetében);

79.

ezért üdvözli a közbeszerzésről szóló, a Bizottság által 2011. december 20-án elfogadott európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot (COM(2011) 896, mivel annak célja a szabályok egyszerűsítése és rugalmasabbá tétele a közpénzek elköltésének hatékonyabbá tétele érdekében; mindazonáltal megjegyzi, hogy a közbeszerzésről szóló nemzeti szabályokat is egyszerűsíteni kell az uniós joggal összhangban;

80.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a hibák abból is adódhatnak, hogy az uniós szabályokhoz szükségtelenül összetett nemzeti szabályok adódnak hozzá, amelyeket ezért maguknak a tagállamoknak is nehéz alkalmazni és ellenőrizni, és így további mesterséges terhet rónak a kedvezményezettekre („túlszabályozás”);

81.

rámutat arra, hogy e szabályok nem csak, hogy szükségtelenül növelik a hibaarányt – mivel az Unió költségvetésének irányítása valamennyi szabályszegést hibának tekint, még akkor is, ha a tagállamok felelősek ezekért a szükségtelenül összetett szabályokért – de ahhoz is vezethetnek, hogy a Bizottság visszafizettetési igényt támaszt;

82.

sürgeti a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködésben és a Számvevőszékkel való konzultáció mellett azonosítsák ezeket a szükségtelenül összetett szabályokat, és egyszerűsítsék azokat, valamint készítsenek erről jelentést a Parlament számára; megállapítja, hogy e tekintetben tovább kell vizsgálni a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó standard pályázati dokumentáció kidolgozásának lehetőségét;

83.

felhívja a Bizottságot, hogy szigorúbb ellenőrzést és feltételeket alkalmazzon azokban a tagállamokban, amelyekben tudvalevőleg megsértették a költségvetési és versenypolitikai szabályokat – különös tekintettel állami szerződések odaítélésére –, és kétség esetén azonnal függessze fel a strukturális alapokból nyújtott támogatást, amíg nem biztosított a szabályoknak való megfelelés és a pénzeszközök uniós jogszabályokkal összhangban álló felhasználása;

84.

arra biztatja a Bizottság szervezeti egységeit, hogy indítsanak kísérleti cselekvési tervet, ahogy azt a Foglalkoztatási Főigazgatóság is tette a magasabb hibakockázatú területeken, azzal a céllal, hogy azonosítsák azon fő területeket, ahol az egyszerűsítés segítheti a hibaarány csökkentését a kedvezményezettek szintjén;

85.

sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki további eszközöket a kedvezményezettekkel való konzultáció elősegítésére és a kedvezményezettek nemzeti hatóságoknak adott, közvetlen visszajelzéseinek megerősítésére, összhangban a nemzeti szabályok egyszerűsítésére és a hibaarány csökkentésére irányuló erőfeszítésekkel;

86.

ismételten felhívja a Bizottságot, hogy nevezze meg az azonosított kumulatív számszerűsíthető hibákért felelős tagállamokat; visszautasítja azt az érvet, hogy statisztikai mintavételi módszere korlátozza a Számvevőszéket, és emiatt a Számvevőszék valóban nem tudja megnevezni a legnagyobb hibaarányt felmutató tagállamokat; felhívja a Számvevőszéket, hogy hasonlítsa össze ellenőrzési eredményeit a Bizottság eredményeivel azon tagállamok, illetve régiók azonosítása érdekében, amelyeket leginkább érint a hibák szintje és/vagy előfordulása;

87.

tudomásul veszi az európai stabilitási mechanizmus érvénybe lépését, azonban sajnálja, hogy e mechanizmust az Unió intézményi keretein kívül alakítják ki, mivel az eleve kizár bármifajta, az Unió intézményei és különösen a Parlament általi tényleges demokratikus, politikai és költségvetési ellenőrzést; hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeken kívüli elhelyezkedés visszalépést jelent az Unió fejlődése szempontjából, különösen a Parlament, a Számvevőszék és az Európai Unió Bírósága kárára; elengedhetetlennek tartja, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmusról évente legalább egyszer vitát folytassanak az Európai Stabilitási Mechanizmus Számviteli Testületének éves jelentése alapján a plenáris ülésen a Tanács és a Bizottság jelenlétében

88.

kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a Bizottság új csalás elleni stratégiája és az azt végrehajtó belső cselekvési terv 2011. júniusi elfogadását követően (COM(2011) 376) az egyes főigazgatóságok által végrehajtott csalás elleni stratégiákról (SEC(2011) 787), és értékelje azokat;

89.

kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést arról, hogy hogyan szándékozik mihamarabb javítani a potenciális összeférhetetlenségek és „forgóajtó” effektusok proaktív kezelésének bevezetésére irányuló rendelkezésein;

90.

kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést arról, hogy hogyan hajtotta végre a WHO dohányzásellenőrzési keretegyezménye 5. cikkének (3) bekezdését, és hogy hogyan szándékozik javítani és egyértelműbbé tenni a jelenleg érvényben lévő szabályozást;

91.

kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtson be áttekintést a Parlament számára a dohányiparral kötendő négy együttműködési megállapodásra vonatkozó tárgyalásokkal kapcsolatos összes (nyilvános és nem nyilvános) dokumentumról, illetve az azokban részt vevő személyekről;

92.

rámutat arra, hogy az Unió részes fele a WTO Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményének; az 5. cikk (3) bekezdésének végrehajtását az Unió jogilag kötelező erejű kötelezettségének tartja; jelentést kér a Bizottságtól arra vonatkozóan, hogy miként hajtották végre az 5. cikk (3) bekezdésének rendelkezéseit az Unióban és intézményeiben, különös tekintettel arra, hogy mennyiben követi a végrehajtás az 5. cikk (3) bekezdése tekintetében a WHO által meghatározott iránymutatásokat; felteszi a kérdést, hogy mely pontokon és miért tért el a Bizottság ezektől az iránymutatásoktól;

93.

üdvözli a költségvetés magas végrehajtási arányát, ami a kötelezettségvállalási előirányzatok terén 99,3 % (a 2010. évivel azonos érték), a kifizetési előirányzatok terén pedig 98,6 % volt (2010-ben 96,6 %), valamint a teljes többletnek a 2010. évi 4,5 milliárd EUR-ról 2011-ben 1,5 milliárd EUR-ra történő csökkentését;

94.

aggodalmát fejezi ki a tagállamok által benyújtott kifizetési kérelmek arányának az év vége felé tapasztalt megnövekedését illetően az ESZA, az ERFA és a Kohéziós Alap vonatkozásában, mivel ez megakadályozza a Bizottságot abban, hogy a kifizetési előirányzatok megnövelése érdekében megfelelő időben költségvetés-módosítást kérjen a költségvetési hatóságtól, hogy eleget tehessen a beérkezett kérelmeknek; ezért kéri a Bizottságot, hogy biztassa a tagállamokat a kérelmek lehető leghamarabbi benyújtására;

95.

óva int attól, hogy a kifizetések jelentős része december hónapra koncentrálódjon, mert az hátrányosan érintheti a felügyeleti és kontrollrendszerek eredményességét, és növelheti a hibák kockázatát;

96.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy elsősorban a kohéziós politika terén a 2007–2013-as programozási időszakban a fennálló költségvetési kötelezettségvállalások jelentős mértékben, a 2010. évi 13 milliárd euróról 207 milliárd euróra növekedtek;

97.

ragaszkodik ahhoz, hogy az elkövetkező években már a kezdetektől elegendő kifizetési előirányzatot bocsássanak rendelkezésre;

98.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék éves jelentésében megállapította, hogy a bevételek kiszámításában nem volt lényeges hiba; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy a tradicionális saját források tekintetében a Számvevőszék ellenőrzése nem tudja lefedni a be nem jelentett, vagy a vámellenőrzést elkerülő importot, és hogy ennek értelmében az éves jelentés nem ad becslést az Unió költségvetésében így bekövetkező veszteségekre vonatkozóan; javasolja, hogy a Számvevőszék egy legalább tíz tagállamban elvégzett felmérés alapján készítsen különjelentést a be nem jelentett importról, és annak megfelelően igazítsa ki a 2013-as munkaprogramját;

99.

úgy véli, hogy a Számvevőszék teljesítmény-ellenőrzése a bevételek terén fokozott jelentőséggel bír, és arra biztatja a Számvevőszéket, hogy irányítson több erőforrást erre a területre; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az éves jelentés, amelyre a Számvevőszék munkájának jelentős részét összpontosítja, kevés tájékoztatással szolgál a bevételek hatékony beszedésével kapcsolatos tényleges helyzetről; kéri a Számvevőszéket, hogy éves jelentésében fektessen fokozott hangsúlyt a bevételek ellenőrzésére, hogy átfogó képet adhasson a bevételek tagállami beszedési rendszerének hatékonyságáról, és a rendszer nem megfelelő működéséből eredő következményekről;

100.

emlékeztet arra, hogy a Parlament az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló saját kezdeményezésű jelentésében – amelyet évente készít el a Bizottság jelentése alapján – maga is nyomon követi a saját források beszedésével kapcsolatos helyzetet;

101.

komoly aggodalmának ad hangot a Számvevőszék azon következtetése miatt, hogy továbbra is hiányosságok tapasztalhatók a nemzeti vámfelügyelet terén, és ezért nem biztosítható, hogy a tradicionális saját források nyilvántartása teljes körű és pontos; elfogadhatatlannak tartja, hogy a tagállamok vámügyi eljárásainak kontrollja nem működik megfelelően; emlékeztet arra, hogy a vámügyi eljárások megfelelő működése közvetlen következményekkel jár a héa kiszámítása tekintetében; rendkívül aggasztónak tartja, hogy a Számvevőszék 13/2011. sz. különjelentésében megállapította, hogy önmagában a 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás (23) 2009-ben a Számvevőszék által vizsgált hét tagállamban megközelítőleg 2 200 millió EUR extrapolált kiesést okozott (24), amely megfelel az ebben a hét európai uniós tagállamban 2009-ben a 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás keretében végrehajtott teljes behozatal adóalapjára elméletileg alkalmazandó héa 29 %-ának;

102.

hangsúlyozza a Számvevőszék 13/2011. sz. különjelentésében foglalt azon következtetését, miszerint „A héacsalás sérti a tagállamok pénzügyi érdekeit, és kihat az uniós költségvetésre is, amennyiben csorbítja a héaalapú saját forrást. Ezt a kiesést a saját forrás GNI-alapú összetevőjének kell kompenzálnia, miáltal torzul az egyes tagállamok uniós költségvetési hozzájárulása, ezenkívül az adócsalás akadályozza a belső piac működését és gátolja a tisztességes versenyt is.” (25);

103.

hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék 13/2011. sz. különjelentésben foglalt megállapításait a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának 2012. szeptember 19-i és 20-i, a rotterdami és antwerpeni kikötőbe indított tényfeltáró küldöttsége által tett következtetések is megerősítik; megjegyzi, hogy az Unió jelentős kereskedelmi blokk, és a nagy európai kikötők nagy hajóforgalmat bonyolítanak; megjegyzi, hogy a logisztikai nyomás miatt e kikötők a vámügyi rendeletben foglalt eljárásokra hagyatkoznak és az engedélyezett gazdasági szereplők jelentősebb szerephez jutnak; megjegyzi azonban, hogy például Rotterdam, Európa legnagyobb kikötője az Unió többi fő kikötőjéhez képest magas fokú, egyszerűsített ellenőrzési eljárást biztosít az importőrök számára; hangsúlyozza, hogy a vámügyi eljárások egyszerűsítésének olyan megfelelő és hatékony kockázatalapú megközelítést kell tartalmaznia, amely a verseny torzulását elkerülő, hatékony kontrollrendszereket eredményez és hogy az egyszerűsített eljárásokat a Bizottságnak és a tagállamoknak rendszeres hatékony ellenőrzés alá kell vetniük; megjegyzi, hogy az ellenőrzések csökkentése az adott kikötő számára jelentős gazdasági előnyöket jelenthet; hangsúlyozza, hogy az indokolatlanul mérsékelt ellenőrzés komolyan sértheti az Unió és a tagállamok pénzügyi érdekeit;

104.

nyugtázza a Bizottság által a Számvevőszék 13/2011. sz. különjelentésének nyomon követése kapcsán tett kezdeményezéseket, sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy az Eurofisc első, 2011-re vonatkozó, 2012 májusában kiadott tevékenységi jelentése szerint az e különjelentés által tett főbb megállapítások még mindig intézkedésre várnak; kéri, hogy 2013 szeptembere előtt tájékoztassák az előrehaladásról;

105.

komoly aggodalmának ad hangot különösen a 3. tevékenységi terület megállapításai miatt, amelyek szerint a legtöbb tagállamban az adóügyi igazgatás nem rendelkezik közvetlen hozzáféréssel a vámügyi adatokhoz, és így az adóügyi adatok automatikus keresztellenőrzésére nincs lehetőség;

106.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem hajtotta végre a 13/2011. sz. különjelentés 6. számú ajánlását, amely a héairányelv oly módon történő módosítására szólít fel, hogy külön azonosítsák a kereskedő héaösszesítő nyilatkozatában a kérdéses eljárás alá tartozó importot követő, Közösségen belüli termékértékesítést, megjegyzi, hogy ez lehetővé tenné a vám- és adóügyi adatok hatékony összehangolását a behozatal szerinti tagállamban; tájékoztatást kér arról, hogy ez miért nem történt meg;

107.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács nem követte a Számvevőszék azon ajánlását, hogy módosítsa a héairányelvet úgy, hogy a rendeltetési tagállamban az importőr (vagy adóképviselője) együttesen és egyetemlegesen feleljen a héabevétel-kiesésért, amennyiben nem nyújtja be időben a hiánytalan héaösszesítő nyilatkozatot;

108.

kéri a Bizottságot, hogy fokozza a helyzet orvoslására irányuló erőfeszítéseit a Számvevőszék 13/2011. sz. különjelentésében foglalt ajánlásainak végrehajtása tekintetében;

109.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Bizottság és a tagállamok nem tudták biztosítani a Modernizált Vámkódex időben történő végrehajtását, amelynek legkésőbb 2013. június 24-én hatályba kellett volna lépnie; hangsúlyozza, hogy minden további késlekedés hátráltatni fogja a tagállamok és maga az Unió pénzügyi érdekeinek megfelelő védelmét; hangsúlyozza, hogy a Bizottság szerint ez a helyzet jelentős mértékben annak tudható be, hogy a tagállamok nem tudnak megegyezni a legalkalmasabb informatikai fejlesztési módszerben, és hogy az emberi és pénzügyi erőforrások terén korlátokkal állnak szemben; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság és a tagállamok késlekednek e rendkívül fontos reform terén, miközben a saját források beszedésének helyzete nem kielégítő;

110.

kéri a Bizottságot, hogy mérje fel a Modernizált Vámkódex teljes alkalmazásának elhalasztásával járó költségeket, számszerűsítve a halasztás költségvetési következményeit;

111.

rámutat a Parlament megbízásából végzett „A Modernizált Vámkódex végrehajtása” című tanulmányra (26), amelyből kitűnik, hogy a Modernizált Vámkódex hatálybalépése (amelynek neve a Bizottság átdolgozott javaslatának elfogadása esetén az Unió Vámkódexe lesz) a legjobb esetben is csak 2017 decemberében történhet meg; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a vámunió területén, és hogy ezért a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a tagállamok betartsák azt; ebből következően arra kéri a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a Modernizált Vámkódex lehető leghamarabbi végrehajtásának biztosítása érdekében, és mindenképp kerülje el, hogy az a tanulmány által legrosszabb esetként megjelölt időpontban, 2033 márciusában valósuljon meg;

112.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács blokkolta a héacsalás megelőzését célzó két fontos kezdeményezést, nevezetesen a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek egy héacsalás elleni gyorsreagálási mechanizmus tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatot (COM(2012) 428) és a 2006/112/EK irányelvnek a fordított adókivetési mechanizmus bizonyos csalásra alkalmas termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó választható és ideiglenes alkalmazása tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatot (COM(2009) 511);

113.

örömmel látja, hogy az EUROFISC, a határokon átnyúló héacsalásra való gyors tagállami válaszadást lehetővé tevő közös operatív rendszer már teljesen működőképes, és nyugtázza, hogy 2011 februárjában létrehoztak egy különleges platformot a 42-es eljáráskód felhasználásával végrehajtott csalárd tranzakciókra vonatkozó célzott információcsere biztosítása érdekében;

114.

kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a tagállamokkal folytatott együttműködését, annak érdekében, hogy megbízható adatokat tudjon gyűjteni az adott tagállamokon belüli vám- és héabevétel-kiesésről, és erről rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet;

115.

üdvözli a Bizottságnak az adócsalással és adókikerüléssel szembeni harc fokozására irányuló cselekvési tervét (COM(2012) 722); különösen helyesli a Bizottság gyorsreagálási mechanizmus létrehozására irányuló javaslatát és kitart amellett, hogy ez lehetővé tenné a tagállamok számára a héacsalásokra való gyorsabb és hatékonyabb válaszadást; hangsúlyozza, hogy az adócsalás és adókikerülés potenciális becsült költsége a tagállamok számára évi 1 billió EUR, ezzel összehasonlításban 2011-es költségvetésben mindössze 142,5 milliárd EUR kötelezettségvállalási előirányzatot képeztek;

116.

sajnálatosnak tartja, hogy 4,0 %-ra növekedett a hibaarány a „mezőgazdaság és vidékfejlesztés” politikai területen, amely az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), valamint a környezetvédelmi, halászati és egészségügyi szakpolitika-csoport kiadásait fedi le;

117.

emlékeztet arra, hogy a mezőgazdaság és különösen a vidékfejlesztés helyzetének romlása jelenti a legvalószínűbb hibaarány növekedésének fő okát a 2011-re vonatkozó minden kifizetés tekintetében;

118.

megjegyzi, hogy bár e hibaarány 0,2 %-át a Számvevőszék által a kölcsönös megfeleltetést érintő szabálysértések vonatkozásában használt módszer megváltoztatása idézte elő, 2010 és 2011 között a teljes mezőgazdasági politikai terület hibaaránya 1,5 %-kal – a 2010-es 2,3 %-ról 2011-re 3,8 %-ra – növekedett (27);

119.

utal a Számvevőszék megközelítésére, amely először vezette be a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabálysértéseket a hibaarány kiszámításába, mivel „a kölcsönös megfeleltetési követelmények olyan alapvető jogi követelmények – és gyakran egyedüli feltételek –, amelyeket a közvetlen támogatás kedvezményezettjeinek teljesíteniük kell ahhoz, hogy a közvetlen kifizetések teljes összegére jogosultak legyenek” (28); ennek kapcsán kéri a Számvevőszéket, hogy adjon részletesebb magyarázatot az általa bevezetett módszertani változásokra, és indokolja meg azokat; felkéri a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy állapodjanak meg egy olyan következetes módszertanról, amely lehetővé teszi az éves költségvetési végrehajtás számainak jobb összehasonlítását;

120.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék csak bizonyos, jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményekre és a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó kötelezettségekre korlátozza ellenőrzési tevékenységét, és hogy „a hibaarányt rendkívül óvatosan kell kezelni, és az nem alkalmazható kölcsönös megfeleltetési követelmények gazdálkodók általi betartásának általános értékeléseként” (29)

121.

megjegyzi hogy a tagállamokon múlik a „jó mezőgazdasági és környezeti állapot” meghatározása, és hogy azt hány hektár földterületre alkalmazzák; határozottan kifogásolja, hogy gyakran olyanok is közvetlen kifizetést kaphatnak, akik nem mezőgazdasági termelők; ezt az alapok helytelen elosztásának tekinti, amit el lehetne kerülni;

122.

megállapítja, hogy 2011-ben a tagállamok 172,7 millió EUR-t hajtottak be a kedvezményezettektől, és hogy az év végén a kedvezményezettektől még behajtandó teljes összeg 1 206,9 millió EUR volt, amiből az 50/50-es szabály alapján 458 millió EUR-t a tagállamokra terheltek EMGA-kiadások jogcímén; elismeri, hogy körülbelül 25,7 millió EUR terheli majd az uniós költségvetést a 2011-es pénzügyi év behajthatatlannak bizonyuló összegei miatt; kiemeli, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság (DG AGRI) a 2011. április 29-i 2011/272/EU határozat (30) révén rendezte a 2006-os vagy 2002-es évről függőben lévő összes be nem hajtott összeget, és hogy az 50/50-es szabály alkalmazásának köszönhetően 27,8 millió EUR-t terheltek a tagállamokra, miközben 29,2 millió EUR-t az uniós költségvetés fedezett behajthatatlanság miatt;

123.

üdvözli, hogy a Számvevőszék most először két külön értékelést biztosít: egyrészt a piaci és közvetlen támogatásra vonatkozóan, másrészt a vidékfejlesztésre vonatkozóan, és úgy véli, hogy ez jobb rálátást biztosít minden egyes politikai területre; kéri azonban a Számvevőszéket, hogy a vidékfejlesztési hibaarányt válassza külön a környezetvédelemi, halászati és egészségügyi hibaaránytól, és azt ne összesített formában közölje;

124.

üdvözli azt a nyilvántartást, amely tájékoztatást biztosít a közös agrárpolitika kifizetéseinek kedvezményezettjeiről a tagállamokban; úgy véli, hogy ez az eszköz jelentős lépés a mezőgazdasági ágazat átláthatóságának növelése felé; emlékeztet azonban arra, hogy az Európai Bíróság 2010. november 9-i ítélete nyomán, amely érvénytelennek nyilvánította a jogszabályt a természetes személyekre vonatkozóan (31), módosították a 259/2008/EK bizottsági rendeletet (32), a közös agrárpolitika kifizetéseivel kapcsolatos információk közzétételére vonatkozó kötelezettséget csak a jogi személyekre korlátozva; megjegyzi, hogy a Bizottság új átláthatósági szabályokra tett javaslatot, amelyeket 2012. szeptember 25-én fogadtak el, és amelyek kötelezővé teszik a tagállamok számára az összes kedvezményezett, köztük a természetes személyek adatainak közzétételét, azon kedvezményezettek kivételével, akiknek éves támogatása nem halad meg egy bizonyos minimális határt, figyelembe véve a Bíróság határozatában szereplő ellenvetéseket és különösen az adatvédelemmel kapcsolatos aggályokat;

125.

utal a SAPARD-alapok kezelése terén jellemző jelenlegi gyakorlatra, amely szerint az összegeket csak abban a kivételes esetben hajtják be teljes mértékben, ha a projekt egy részéhez kapcsolódó csalárd magatartás mesterségesen hozott létre olyan körülményeket, amelyek hiányában a kedvezményezett egyáltalán nem kapott volna támogatást a projektre; aggályosnak tartja a jelenlegi gyakorlatot, amelyet a Bizottság javasolt a SAPARD-ügynökségnek, és amely szerint ha maga a projekt nem mesterséges jellegű, vagyis ha a csalásban érintett összes elem költségaránya nem haladja meg a teljes költség 50 %-át, akkor a projekt annak ellenére is támogathatónak minősül, hogy valamely részéhez csalárd magatartás kapcsolódik; különösen aggályosnak tartja, hogy ez a gyakorlat nem rettent el a csalárd magatartástól;

126.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EMGA kifizetései 2011-ben nem voltak lényegi hibáktól mentesek, mivel a legvalószínűbb hibaarányt a Számvevőszék 2,9 %-ra becsülte, és hogy a Számvevőszék által Ausztriában, Finnországban, Magyarországon, Olaszországban és Spanyolországban vizsgált kontrollrendszerek csak részben bizonyultak eredményesnek a kifizetések jogszerűségének és szabályosságának biztosítása tekintetében;

127.

megjegyzi, hogy a leggyakoribb pontossági hiba a területek túligénylésével kapcsolatos, amelynek döntő része egyenként kevesebb mint 5 %-os túligénylést jelent, valamint sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ennél lényegesebb hibaarányok olyan esetekre vonatkoznak, amikor a tagállamok hatóságai az állandó legelő támogathatóságát helytelenül értékelték és vették nyilvántartásba a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszerben (MePAR);

128.

támogatja a Számvevőszék azon ajánlását, hogy biztosítani kell az állandó legelők támogathatóságának helyes értékelését (33);

129.

csalódottan veszi tudomásul a Számvevőszék azon megállapítását, hogy az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer eredményességét hátrányosan befolyásolja az egyes adatbázisokban tárolt adatok pontatlansága, valamint az is, hogy bizonyos tagállamokban a kifizető ügynökségek nem megfelelően dolgozzák fel a kérelmeket; emlékezteti a Bizottságot, hogy az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszerek létrehozása csökkentette a hibák számát, és kéri a Bizottságtól a helyzet haladéktalan orvoslását, szükség esetén a támogatások felfüggesztésével vagy megszakításával is;

130.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság az éves tevékenységi jelentésében továbbra is fenntartásokkal viszonyul a bulgáriai és portugáliai integrált igazgatási és ellenőrzési rendszerekhez (IIER) azok súlyos hiányosságai miatt; hangsúlyozza, hogy – tekintettel az IIER fontosságára a mezőgazdasági kiadások irányítása és ellenőrzése szempontjából – a rendszer felépítésében és működésében meglévő súlyos hiányosságok a Bizottság jó hírnevét fenyegetik még abban az esetben is, ha a pénzügyi kihatások nem haladják meg a lényegességi küszöböt;

131.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem orvosolták az irányítási és kontrollrendszerek egyes megállapított, és a korábbi évek jelentéseiben már megemlített hibáit: a földhasználati kategória helytelen meghatározása, a támogatható földterületnek a valósnál nagyobb feltüntetése a MePAR rendszerben, valamint a nyilvánvaló hiba fogalmának helytelen alkalmazása;

132.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel a helyszíni mérések során; ragaszkodik ahhoz, hogy a helyszíni vizsgálatok minősége legyen elégséges a támogatható terület megbízható meghatározásához (34);

133.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék által ellenőrzött tanúsító szervek által a bizonyosság növelését célzó új önkéntes eljárás keretében végzett munka minősége nem megfelelő;

134.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy a kifizető ügynökségek orvosolják az igazgatási és ellenőrzési rendszereikben feltárt hiányosságokat; ragaszkodik ahhoz, hogy javítsák a tanúsító szervek által végzett munka kialakítását és minőségét annak érdekében, hogy az megbízható értékelést nyújtson a kifizető ügynökségeken belüli műveletek jogszerűsége és szabályszerűsége tekintetében; felkéri a Bizottságot annak vizsgálatára, hogy lehetséges-e együttműködést folytatni magánszemélyekkel a kölcsönös megfeleltetési normák ellenőrzése és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében;

135.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a „vidékfejlesztés, környezetvédelem, halászat és egészségügy” szakpolitika-csoport kifizetései 2011-ben nem voltak mentesek a lényegi hibáktól – a Számvevőszék becslése szerinti legvalószínűbb hibaarány 7,7 % –, és hogy a vizsgált felügyeleti és kontrollrendszerek csak részben voltak eredményesek;

136.

megjegyzi, hogy a legvalószínűbb hibaarány nagy része a nem területalapú intézkedések – köztük a mezőgazdasági üzemek korszerűsítése, valamint a gazdaság és a vidéki lakosság számára nyújtott alapszolgáltatások létrehozása – támogathatóságát érintette, részben a gyakran bonyolult szabályok és támogathatósági feltételek miatt;

137.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy sok hibát tártak fel olyan esetekben, amikor a kedvezményezett állami hatóság, például önkormányzat vagy maga a kifizető ügynökség volt (35), és hogy ezek a hibák például nem támogatható héa elszámolásából vagy a közbeszerzési szabályok megsértéséből adódtak; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a meglévő szabályok hatékonyabb végrehajtásáról;

138.

ismételten sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság különböző módszertanokat követ a közbeszerzések hibáinak számszerűsítésére a mezőgazdaság és a kohézió szakpolitikai területén, amelyek egyike sincs összhangban a Számvevőszék módszertanával, és kéri a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy sürgősen hangolják össze a közbeszerzési hibák kezelését e két szakpolitikai területen (36);

139.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék jelentős problémákat tárt fel az állatok azonosítására és nyilvántartására vonatkozó kölcsönös megfeleltetési követelmények végrehajtását érintően (37); felhívja a tagállamokat, hogy javítsák az ellenőrzések minőségét az év során anélkül, hogy további adminisztratív terheket rónának a kedvezményezettekre;

140.

sajnálattal veszi tudomásul a Számvevőszék által a vidékfejlesztéssel kapcsolatos felügyeleti és kontrollrendszerek terén feltárt hiányosságokat, és azt, hogy három vizsgált elem, nevezetesen a megfelelő kifizetés biztosítására szolgáló igazgatási és kontrolleljárások, a helyszíni fizikai ellenőrzéseken alapuló kontrollrendszerek, valamint a kölcsönös megfeleltetés végrehajtását és kontrollját biztosító rendszerek hiányosságokat mutattak;

141.

felhívja a Bizottságot, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság záróelszámolására vonatkozó ellenőrzési stratégia kidolgozásakor vegye figyelembe a Számvevőszék megállapításait;

142.

különösen aggasztónak tartja a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság vezetői teljességi nyilatkozatát, mivel az éves tevékenységi jelentés nem ad magyarázatot arra, hogy a vidékfejlesztésre vonatkozó fennmaradó hibaarány miért „nőtt jelentősen az előző évhez képest” (38);

143.

tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék szerint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság fennmaradó hibaaránya azért sokkal alacsonyabb a Számvevőszék által feltártaknál, mert az „a tagállamok által 2010-re vonatkozóan közölt számokon alapul, és amint azt a számvevőszéki ellenőrzés megállapította, a tagállamok a kifizető ügynökségek ellenőrzése terén fennálló hiányosságaik miatt nem tárnak fel, illetve jelentenek be minden nem támogatható kiadást” (39);

144.

különösen aggasztónak tartja, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság véleménye szerint „a tagállamok összességében javítják irányítási és kontrollrendszereiket a vidékfejlesztés területén” (40), miközben a számvevőszéki ellenőrzés azt mutatja, hogy Dániában, Finnországban, Magyarországon, Olaszországban és Spanyolországban a felügyeleti és kontrollrendszer nem, vagy csak részben volt eredményes (41); úgy véli, hogy a mentesítésért felelős hatóság számára nehéz objektív következtetéseket levonni, ha ekkora a különbség a Bizottság és a Számvevőszék értékelése között; ragaszkodik a Számvevőszék és a Bizottság közötti adatcseréhez, megkönnyítendő az elmúlt időszakokra vonatkozó, összehangolt visszatekintő elemzéseket annak érdekében, hogy megbízható adatbázis álljon rendelkezésre a jövőbeli összehasonlításokhoz; meg van győződve a Számvevőszék, a Bizottság és az érintett tagállamok képviselői közötti háromoldalú találkozók hasznosságáról a közös elemzésre való törekvés tekintetében;

145.

ezért kéri a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a vidékfejlesztési terület hibaarányának csökkentése érdekében, és üdvözli, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság munkacsoportot állított fel a vidékfejlesztés területén tapasztalható hibák gyökereinek megvizsgálása, valamint a jelenlegi és jövőbeli programozási időszakra vonatkozó korrekciós intézkedések kidolgozása céljából;

146.

ugyanakkor felhívja a Bizottságot, hogy készítsen cselekvési tervet a hibaarány csökkentésére, nemcsak iránymutatást és segítséget adva a tagállamoknak a bevált gyakorlatok példáin keresztül, hanem fokozva a programok végrehajtásának nyomon követését is, és szükség esetén hatékonyabban alkalmazva a szankciókat, például a kifizetések megszakítását és felfüggesztését, különösen a vidékfejlesztés területén;

147.

felkéri a Bizottságot, hogy javítsa tovább a kifizető ügynökségek és a tanúsító szervek akkreditációs kritériumainak minőségellenőrzését;

148.

teljes mértékben támogatja a Számvevőszék azon ajánlásait, amelyek szerint tovább kell egyszerűsíteni a vidékfejlesztésre vonatkozó szabályokat és feltételeket, és a tagállamoknak gondoskodniuk kell a meglévő szabályok jobb végrehajtásáról;

149.

e tekintetben aggályosnak tartja a Számvevőszéknek az uniós költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésében a környezet- és egészségügyi politika, továbbá a vidékfejlesztés és a halászat területeinek ismertetését, mivel abból kiderül, hogy az év végére a kifizetéseket lényeges hibák jellemezték; figyelmesen tudomásul veszi, hogy ez a következtetés kizárólag a vidékfejlesztésre vonatkozik; felkéri a Számvevőszéket, hogy a jövőben másfajta ismertetést alkalmazzon, amely figyelembe veszi a Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságának illetékességi körébe tartozó szakpolitikai területek jó teljesítményét;

150.

kielégítőnek tartja a környezetvédelemre, éghajlat-politikára, közegészségügyre és élelmiszer-biztonságra vonatkozó költségvetési tételek végrehajtásának általános arányát; hangsúlyozza, hogy 2011 volt az EUMSZ által meghatározott teljes költségvetési eljárás szerinti első költségvetési év; ismét emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetés csupán 0,76 %-át irányozták elő a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság illetékességi körébe tartozó szakpolitikai eszközökre, figyelembe véve e területek egyértelmű uniós hozzáadott értékét és az Unió polgárainak az Unió környezetvédelmi és éghajlattal kapcsolatos politikái iránti támogatását;

151.

hangsúlyozza a környezetvédelem és éghajlat-politika területén megvalósult 99,92 %-os általános végrehajtási arányt; megjegyzi továbbá, hogy a kifizetések végrehajtása 88,05 %-os volt; megjegyzi, hogy ez volt az első év, amikor a környezetvédelemre és az éghajlat-politikára vonatkozó költségvetési sorok végrehajtását a Környezetvédelmi Főigazgatóság és az újonnan létrehozott Éghajlatpolitikai Főigazgatóság végezte, és ezzel azok 2011-ben költségvetési értelemben autonómmá váltak;

152.

elégedett a LIFE+ működési költségvetésének 99,82 %-os végrehajtásával, ami mutatja a program mint a kizárólag a környezetvédelem előmozdítását szolgáló egységes eszköz szükségességét és elfogadottságát; megjegyzi, hogy 2011-ben 267 179 828 EUR-t különítettek el a tagállamokban megvalósuló projektre, 8 997 284 EUR-val támogatták nem kormányzati szervezetek működési tevékenységeit, 46 817 919 EUR-t használtak fel a Bizottság szakpolitika-kezdeményezési és -ellenőrzési, valamint jogalkotás-fejlesztési feladatainak támogatására irányuló intézkedésekre, 17 589 277 EUR-t pedig adminisztratív támogatásra; a továbbiakban is figyelemmel kíséri a LIFE+ forrásainak elosztását annak három tényleges felhasználási csatornája között;

153.

tudatában van annak, hogy amíg a LIFE+ fellépések az első évben az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság illetékességi körébe tartoztak, a kifizetési arány csupán az 58,23 %-ot érte el; megjegyzi, hogy ez az alacsony felhasználási arány annak tulajdonítható, hogy a 2011-es költségvetés tervezése túl optimista volt, az igényelt összegek pedig túl magasak voltak; megjegyzi továbbá, hogy a végleges kifizetési elszámolásokat csak 2012-ben kérték; rámutat arra, hogy a fel nem használt kifizetési előirányzatokat más költségvetési sorokra csoportosították át a minden év novemberében zajló átfogó előirányzatmaradvány-átcsoportosítási eljárás keretében; tudatában van annak, hogy 2011-ben ezeket a kifizetési előirányzatokat a kohéziós költségvetési sorokban létrejött hiányok pótlására fordították;

154.

kielégítőnek tartja az összesen 11 765 508 EUR-t kitevő öt kísérleti projekt és két előkészítő intézkedés végrehajtásának előrehaladását; tudatában van annak, hogy e fellépések végrehajtása nehézkes lehet a Bizottság számára, tekintettel a végrehajtáshoz szükséges eljárásokhoz (pl. cselekvési terv, pályázati felhívás) képest rendelkezésre álló alacsony összegekre; sürgeti a Bizottságot, hogy a jövőben összpontosítson az Unió számára valódi hozzáadott értéket képviselő kísérleti projektekre és előkészítő intézkedésekre;

155.

tudomásul veszi a 17 04. költségvetési alcím (Élelmiszer- és takarmánybiztonság, állategészségügy, állatjólét és növényegészségügy) 95,1 %-os végrehajtási szintjét; tudatában van annak, hogy nem volt szükség maradéktalan végrehajtásra, egyrészt a kéknyelv-betegség elleni oltásnak a tagállamok által előre jelzettnél alacsonyabb költségei, másrészt egyes tagállamok önkéntes, gazdák által finanszírozott programokra történő áttérése, harmadrészt a BSE-megbetegedések csökkentése miatt; nyugtázza a kifizetési előirányzatok végrehajtásának a 2010-es 90,5 %-hoz képest 98,1 %-ra történt növekedését; sürgeti a Bizottságot, hogy erősítse a tagállamokkal folytatott együttműködést az e szakpolitikai területet érintő előrejelzésekhez szükséges minél jobb és pontosabb adatok összegyűjtése érdekében;

156.

tudomásul veszi az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek címzett bizottsági közleményt; tudomásul veszi a Számvevőszék 2011-es pénzügyi évre vonatkozó éves jelentését; úgy véli, hogy a tengerügyek és a halászat nem jelenik meg kiemelten ezekben a dokumentumokban;

157.

elégedettségét fejezi ki amiatt, hogy a költségvetés 11. címének végrehajtása összességében megfelelő volt, minthogy a kötelezettségvállalási előirányzatokat 97 %-os, a kifizetési előirányzatokat pedig 95 %-os végrehajtási arány jellemezte; nyugtázza továbbá, hogy a Számvevőszéknek nem voltak fontosabb észrevételei a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság (DG MARE) éves tevékenységi jelentésével kapcsolatban;

158.

felhívja a Számvevőszéket, hogy a halászatra vonatkozó hibaarányt a környezetvédelemtől, vidékfejlesztéstől és egészségügytől elkülönítve mutassa be, nem pedig összevontan;

159.

emlékeztet rá, hogy 2010-ben nem megfelelően követték nyomon a halászati partnerségi megállapodások keretében kifogott halak mennyiségét, aminek következtében további kifizetéseket kellett tenni az elfogadott kvótán túl kifogott halak vonatkozásában; ezért üdvözli a DG MARE által a partnerségi megállapodások keretében kifogott halak mennyisége ellenőrzésének javítására tett lépéseket, melyek remélhetőleg meg fogják előzni a Számvevőszék által kiemelt probléma újbóli felmerülését; nyugtázza, hogy a 2010-ben túlhalászott mennyiségeket levonták a 2011-es kvótából;

160.

ismételten sürgeti a Számvevőszéket, hogy munkaprogramjába foglalja bele a közös halászati politika külső dimenziójának ellenőrzését;

161.

megállapítja, hogy a Számvevőszék 12/2011. számú különjelentését követően a DG MARE éves tevékenységi jelentésében fenntartásokat fogalmaztak meg az Európai Halászati Alap (EHA) vonatkozásában, az 1198/2006/EK rendelet (42) 25. cikkének (2) bekezdése értelmében finanszírozott fedélzeti befektetések tekintetében, melyek javították a hajók halfogási képességét; tudomása van arról, hogy a DG MARE a tagállamokkal együttműködésben dolgozik a feltárt probléma megoldásán, és felülvizsgálja az EHA-ról szóló rendelet e rendelkezése értelmében finanszírozott projekteket a nem támogatható költségek felszámolása céljából;

162.

megkérdőjelezi a műszaki értékelés céljából alkalmazott módszereket, amelyek következtében az 1198/2006/EK rendelet 25. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozó bizonyos kiadásokat támogatásra nem jogosultnak minősítettek azon az alapon, hogy kapacitásemelkedéshez vezetnének, miközben a kérdéses kiadások valójában a halászati tevékenységek modernizálását célozták; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon új fogalommeghatározást a „kapacitásra”, különösen az efféle újraértelmezések jövőbeni elkerülése érdekében;

163.

mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy köztámogatással fokozták a hajók halászati kapacitását, ezáltal is fokozva az uniós halászati ágazat többletkapacitását;

164.

tudomásul veszi a DG MARE éves tevékenységi jelentésében az EHA Cseh Köztársaságban, Finnországban, Olaszországban, Hollandiában, Romániában, Szlovákiában, Spanyolországban és Svédországban való végrehajtásának irányításával és ellenőrzésével kapcsolatosan megfogalmazott, második fenntartást;

165.

úgy véli, hogy az átláthatóság fokozása érdekében a jövőben a számvevőszéki éves jelentésekben külön lebontásban kell szerepeltetni a Tengerügyi és Halászati Főigazgatósággal kapcsolatos összegeket, valamint hogy a minta általános megbízhatóságának fokozása érdekében növelni kell a tesztek számát;

166.

sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a feltárt problémák orvoslására, ezáltal is lehetővé téve a meglévő fenntartások feloldását;

167.

sajnálatosnak tartja, hogy a Számvevőszék e kiadási területen 6 %-osra becsülte a legvalószínűbb hibaarányt; ezt az arányt elfogadhatatlanul magasnak tartja; tudomásul veszi, hogy ez a hibaarány alacsonyabb a Számvevőszék által a 2006–2008-as időszakra közölt aránynál, ami az ellenőrzésekre vonatkozó megerősített rendelkezéseknek és annak köszönhető, hogy hiányosságok észlelése esetén szigorúan alkalmazzák a megszakításokat és a felfüggesztéseket, összhangban a Bizottság 2008-as cselekvési tervével;

168.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a regionális politika terén a hibát tartalmazó tranzakciók 62 %-ánál a tagállami hatóságok elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a hibák legalább egy részét még a kiadásoknak a Bizottság felé történő igazolása előtt kiszűrjék és kijavítsák; ezért kéri a Bizottságot, hogy a hibák nemzeti szinten történő kiszűrése és javítása érdekében szólítsa fel a tagállamokat irányítási és kontrollrendszereik javítására; véleménye szerint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás („jobb forrásfelhasználás”) elve ezt diktálja; hangsúlyozza, hogy a nemzeti irányítási és kontrollrendszerek hiányosságainak nettó korrekciókat kell maguk után vonniuk;

169.

tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék hét, különböző tagállamokból származó nemzeti és regionális ellenőrző hatóság munkáját értékelte, és arra a megállapításra jutott, hogy Görögország, Lettország, Magyarország és Portugália ellenőrző hatóságai eredményesek, Olaszország (Szicília) és Románia ellenőrző hatóságai részben eredményesek, a Cseh Köztársaság ellenőrző hatósága pedig nem eredményes;

170.

felkéri a Bizottságot, hogy a 2014 és 2020 közötti soron következő programozási időszak folyamán a COM(2011) 615/2 bizottsági javaslatban foglaltaknak megfelelően használjon fel valamennyi rendelkezésre álló eszközt – különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási jogi aktusok eszközeit – annak érdekében, hogy rögzítse a nemzeti ellenőrzési hatóságokra vonatkozó feltételeket, továbbá modelleket fogadjon el az ellenőrzési stratégiára, az ellenőrzési véleményre, az éves ellenőrzési jelentésre, valamint a mintavételi eljárás módszertanára vonatkozóan;

171.

sajnálatosnak tartja, hogy a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság (DG REGIO) 2011. évi éves tevékenységi jelentése szerint a 2007 és 2013 közötti programozási időszakban a Cseh Köztársaságban (11,4 %), Romániában (11,2 %) és Olaszországban (8,6 %) volt a legmagasabb a hibás kifizetések kockázata;

172.

tudomásul veszi, hogy a DG REGIO súlyos hiányosságokat talált öt tagállamban: Franciaországban, Ausztriában, Olaszországban, Romániában és a Cseh Köztársaságban; megjegyzi, hogy Franciaország és Ausztria esetében maguk a nemzeti ellenőrzési hatóságok azonosították a nehézségeket, az olasz, román és cseh hiányosságok pedig elsősorban az irányítási és kontrollrendszerek felépítéséből adódnak;

173.

üdvözli illetékes bizottságának arra irányuló kezdeményezését, hogy meghívja a Parlamentbe a leggyengébb kontrollrendszerrel rendelkező tagállamok illetékes minisztereit, hogy kifejtsék, milyen intézkedéseket tett országuk a helyzet orvoslása érdekében; ezzel kapcsolatban elismerését fejezi ki a cseh pénzügyminiszter-helyettes hozzászólását illetően, amely az illetékes bizottsággal folytatott vitán hangzott el; úgy véli, hogy a bizottság ülésén való részvétele az első lépés afelé, hogy a tagállamok nagyobb felelősséget vállaljanak az uniós pénzeszközökkel való gazdálkodás terén; ezzel összefüggésben üdvözli a román hatóságokkal és az olasz parlamenttel való kapcsolatfelvételt;

174.

tudomásul veszi a Bizottság főigazgatóságai által megfogalmazott fenntartásokat (121 program) és az ebből adódó, a biztos közlése szerint 1 600 millió EUR-t kitevő kockázatos összegeket; egyidejűleg üdvözli, hogy az emelkedés elsősorban a Bizottság által alkalmazott szigorúbb megközelítésből adódik, ideértve azt az általános szabályt, hogy 2 %-os kumulatív fennmaradó kockázat fenntartásokhoz vezet az érintett program esetében;

175.

rámutat, hogy a Bizottság számos esetben fenntartásokat fogalmazott meg az ERFA/Kohéziós Alap irányítási és kontrollrendszereinek vonatkozásában meghatározott operatív programok tekintetében a 2007–2013 közötti időszakot illetően, a következő tagállamok esetében: Ausztria, Bulgária, Cseh Köztársaság, Észtország, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Hollandia, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Spanyolország és az Egyesült Királyság, amely tagállamokban komoly problémák tapasztalhatók az irányítási és kontrollrendszerek hatékony működése tekintetében;

176.

tudomásul veszi a Bizottság által a 2000 és 2006 közötti időszakra vonatkozóan a Kohéziós Alap magyarországi és spanyolországi igazgatását és ellenőrzését illetően, valamint az ERFA-val kapcsolatosan spanyolországi, németországi, írországi, olaszországi és határokon átnyúló programokhoz kapcsolódó, lezárási szakaszban lévő kintlévőségi ügyeket illetően megfogalmazott fenntartásokat, amelyek mind reputációs okokból fontosak;

177.

aggodalommal állapítja meg, hogy a forrásokból való részesülés tekintetében a kkv-k alulreprezentáltak a nagyvállalatokhoz képest; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a támogathatósággal kapcsolatos szabályok, könyvviteli kötelezettségek és azok gyakorlati végrehajtása ne tegye lehetetlenné a kkv-k részvételét;

178.

úgy véli továbbá, hogy a tájékoztatás szabadságával kapcsolatos jogszabályok egész Unióban való gyors és gyakorlatias végrehajtása ugyanúgy kulcsfontosságú, mint az adatok és dokumentumok rendszeres, proaktív és központosított közzététele, különösen a regionális politika vonatkozásában;

179.

hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési eljárásoknál és a támogathatósági szabályoknál különösen gyakran fordulhatnak elő hibák;

180.

elismeri annak fontosságát, hogy az irányító hatóságok megfelelő személyzettel rendelkezzenek; felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak figyelmet erre a követelményre, és az 1605/2002/EK, Euratom költségvetési rendelet 53b. cikkének (2) bekezdésében előírt kötelezettségeiknek való megfelelés érdekében hozzanak meg minden szükséges intézkedést az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében a költségvetés végrehajtása során;

181.

rámutat, hogy a hibák számszerűsítése bánásmódbeli különbséghez vezethet: megállapítja, hogy míg a Számvevőszék a megfelelést nézi, amely szerint a szabályokat vagy betartották vagy nem, a Bizottság figyelembe veszi a hiba pénzügyi hatását, és a pénzügyi korrekciók ennek megfelelően eltérőek lehetnek;

182.

rámutat, hogy a hibák hátterében gyakran a bonyolult szabályrendszer áll; ezért osztja a Bizottság egyszerűsítésre törekvő megközelítését; óva int az abból eredő esetleges kockázattól, hogy további nemzeti szabályozások növelik az adminisztratív terheket (túlszabályozás, bonyolult támogathatósági szabályok);

183.

üdvözli a Bizottság korrekciós mechanizmusait, amelyek megfelelően kezelik a többéves időszakon át és a lezáráskor feltárt hibákat és hiányosságokat; megjegyzi, hogy 2012 folyamán az ERFA-programok egyharmadánál zárolták a kifizetéseket, és a 2011-ben megfogalmazott 121 fenntartás nyomán a DG REGIO 63 program esetében szakította meg a kifizetési határidőket, 115 figyelmeztető levelet küldött ki, és 60 ilyen program esetében indított felfüggesztési eljárást;

184.

emlékeztet rá, hogy a pénzügyi korrekciók nem szolgálhatnak puszta bírságként, és alkalmazásuknak kedvezően kell hatniuk az irányítási és kontrollrendszerek hosszú távú javulására és a hibák előfordulási gyakoriságára;

185.

aggodalmának ad hangot a Számvevőszék azon megállapításai miatt, amelyek szerint nincs bizonyosság arra nézve, hogy a pénzügyi korrekciós mechanizmusok az összes operatív program esetében megfelelő módon kompenzálják a feltárt hibákat, és hogy az összes lényeges probléma rendeződik; emellett a Számvevőszék szerint arra sincs bizonyíték, hogy a pénzügyi korrekciók mechanizmusai maradandóan javítanák a rendszereket oly módon, hogy megakadályozzák a feltárt hibák ismételt előfordulását; e tekintetben külön utal a 3/2012. számú különjelentésre (43) (83. és 84. pont); ezért felhívja a Bizottságot, hogy készítsen átfogó elemzést a végrehajtott pénzügyi korrekciókról és a rendszerekre gyakorolt hatásukról az ugyanilyen (különösen rendszerszintű) hibák jövőbeni újbóli előfordulásának megelőzésére vonatkozóan; kéri a Bizottságot, hogy következtetéseiről 2013 végéig tájékoztassa a Parlamentet; felkéri a Bizottságot, hogy a következő, 2014–2020-as programozási időszak során használja fel az összes vonatkozó megállapítást, és adott esetben nyújtson be rendeletmódosítási javaslatokat;

186.

elégedettséggel állapítja meg, hogy a Bizottság folyamatos erőfeszítéseket tesz a kohéziós politika ellenőrző intézkedéseinek megerősítése és egyben egyszerűsítése érdekében; úgy véli, hogy a 2014–2020-as programozási időszakra javasolt intézkedések, mint például az előzetes feltételek, az éves vezetői nyilatkozatok, az éves elszámolások tanúsítása, az ellenőri vélemények vagy a nem támogatható kiadások helyettesítésére vonatkozó szigorúbb szabályok tovább fogják segíteni a hibaarány csökkentését; támogatja a fokozott eredményorientáltságot és a kohéziós politika tematikus összpontosítását, aminek célja a társfinanszírozással megvalósuló műveletek magas hozzáadott értékének biztosítása;

187.

kéri, hogy a strukturális alapokból történő kifizetések tekintetében fokozottan ellenőrizzék a feltételeknek való megfelelést, hogy minden tagállamban biztosítsák a strukturális alapok megfelelő felhasználására vonatkozó szabályok betartását;

188.

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat átfogó, érdemi és összehasonlítható pénzügyi ellenőrzési jelentések készítésében, amelyek arra vonatkozó fejezetet is tartalmaznak, hogy mennyiben járultak hozzá az uniós pénzeszközök az adott országokban az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek nemzeti és regionális szinten történő megvalósulásához, tekintetbe véve az egyes régiók egyedi fejlődési potenciálját, illetve képességét arra, hogy a gazdasági növekedés egyik központjává válhasson;

189.

ezzel összefüggésben felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzései keretében az operatív programokat még inkább úgy kell kialakítani, hogy részcéljaik egyediek, mérhetőek, elérhetőek, relevánsak és időszerűek legyenek, és következésképpen a program alkalmas legyen a teljesítményellenőrzésekre; megjegyzi, hogy az eredmény- és hatásmutatók közös rendszerének kidolgozása hozzájárulna a különféle programok révén elért előrelépés hatékonyságának és eredményességének értékeléséhez is, nem csupán a pénzügyi végrehajtás értékeléséhez;

190.

emlékezteti a tagállamokat, hogy a projektek végrehajtására vonatkozó szigorú határidők miatt annak érdekében. hogy a 2014 és 2020 közötti programozási időszak elején meg lehessen kezdeni a végrehajtást, meglehetősen előrehaladott projektekre van szükség, különösen a jelentős infrastruktúraprojektek esetében;

191.

egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a Bizottságnak tovább kell erősítenie a jelenlegi szankcionálási rendszert (megszakítás, felfüggesztés, pénzügyi korrekciók), szűkítve annak lehetőségét, hogy a támogatásra nem jogosult kiadások helyébe a következő programozási időszakban más kiadások lépjenek, és ezáltal tovább ösztönözve a tagállamokat a hibák korai szakaszban történő kiszűrésére és javítására;

192.

felhívja a Bizottságot, hogy a Számvevőszékkel konzultálva hozzon létre egy olyan átlátható rendszert, amely lehetővé teszi egyrészt az éves pénzügyi korrekcióknak, másrészt az egész programozási időszak folyamán végrehajtott pénzügyi korrekcióknak a figyelembevételét;

193.

kéri a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok cseréje, valamint a Bizottság, a Számvevőszék és a nemzeti hatóságok közötti szorosabb együttműködés (háromoldalú találkozók) révén támogassa a tagállamokat az elsőfokú ellenőrzések és a nemzeti ellenőrző hatóságok eredményesebbé tételében; úgy véli továbbá, hogy a nemzeti ellenőrzési hatóságok külön hangsúlyt fektethetnének az elért eredmények nyomon követésére és az uniós források hatékonyabb felhasználására, ahelyett hogy pusztán mennyiségi megközelítést alkalmaznának, figyelmen kívül hagyva a projektek végcéljait;

194.

felkéri a Bizottságot, hogy még a jelenlegi programozási időszakban kezdje meg egy, a bevált gyakorlatokat tartalmazó kézikönyv összeállítását, amely tartalmazza a gyakorlati eredményeket, az elért hatásokat és a leszűrt tapasztalatokat annak érdekében, hogy optimalizálni lehessen az abszorpciós folyamatot, illetve csökkenteni lehessen a hibaarányt; megjegyzi, hogy ez hasznos lehet a 2014 és 2020 közötti következő programozási időszak potenciális kedvezményezettjei, például Horvátország, valamint a potenciális tagjelölt államok számára;

195.

megjegyzi, hogy a 2011-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásának vizsgálatakor a Számvevőszék a korábbi évekhez hasonlóan úgy döntött, hogy a közlekedéspolitika helyett elsősorban a kohéziós és az energiapolitikára összpontosít; hangsúlyozza, hogy a közlekedéspolitikák célja a belső piac fejlesztése, a verseny és az innováció ösztönzése, valamint a közlekedési hálózatok integrálása;

196.

megjegyzi, hogy a közlekedési együttműködés és a Tiszta Égbolt közös vállalkozás tekintetében az előirányzatok 2011-ben végrehajtott 51 millió EUR-s csökkentése az iparpolitikai megközelítés felülvizsgálatából adódott, a transzeurópai közlekedési hálózatok terén pedig a közös érdekű projektek tekintetében a kifizetési előirányzatok 60 millió EUR-s csökkentésének oka az időzítés volt, valamint az, hogy lehetővé tegyék a 2010-ről átvitt előirányzatok teljes felhasználását; elismeri, hogy a SESAR közös vállalkozás pénzforgalmának csökkentése a Számvevőszék ajánlásaival összhangban történt;

197.

csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a közlekedésbiztonság terén a kifizetési előirányzatok 2010. évi alacsony felhasználását és azon kérést követően, hogy a Bizottság adjon magyarázatot az alacsony felhasználásra, nem biztosítottak részletes információkat az előirányzatok 2011. évi szintjéről és felhasználásáról;

198.

megjegyzi, hogy a közlekedéshez kapcsolódó projektek jellemzői gyakran vezetnek a kifizetések jelentős arányának egy korlátozott időszakra való koncentrálódásához, főként az év végén, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez esetlegesen negatív hatást gyakorolhat a pénzügyi ellenőrzésre;

199.

tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék e kiadási területen 2,2 %-osra becsülte a legvalószínűbb hibaarányt; valamint hogy a számvevőszéki ellenőrzés különösen a kiadások – a tagállamok irányító hatóságainak és közreműködő szerveinek felelősségi körébe tartozó – „elsőfokú ellenőrzései” terén mutatott ki hiányosságokat;

200.

megjegyzi, hogy a 2011. évi éves tevékenységi jelentésében a főigazgató fenntartásokat fogalmazott meg belgiumi, cseh köztársasági, németországi, olaszországi, spanyolországi, lettországi, litvániai, romániai, szlovákiai és egyesült királysági operatív programokat illetően;

201.

elégedetten veszi tudomásul, hogy a legvalószínűbb hibaarány megközelíti a lényegességi küszöböt, ami azt mutatja, hogy a megszakítás, a felfüggesztés és a pénzügyi korrekciók következetes alkalmazása kedvezően hat az általános hibaarányra;

202.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a regionális politika terén a hibát tartalmazó tranzakciók 76 %-ánál a tagállami hatóságok elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a hibák legalább egy részét még a kiadásoknak a Bizottság felé történő igazolása előtt kiszűrjék és kijavítsák;

203.

hangsúlyozza, hogy az „első fokon” elkövetett hibák kiszűrése és javítása érdekében a szabályok és intézkedések szükséges belső önellenőrzésének biztosítása a nemzeti ellenőrző hatóságok feladata;

204.

tudomásul veszi a Bizottság Foglalkoztatási Főigazgatósága (DG EMPL) által 2011-ben megfogalmazott, 57,7 millió EUR-t érintő fenntartásokat (24 program); továbbá tudomásul veszi, hogy 21 program kifizetéseit – 911 millió EUR értékben – ideiglenesen megszakították; üdvözli a Bizottság által alkalmazott szigorú megközelítést, ideértve azt az általános szabályt, hogy 2 %-os kumulatív fennmaradó kockázat fenntartásokhoz vezet az érintett program esetében;

205.

üdvözli, hogy a foglalkoztatási és a szociális ügyeket 2011 folyamán első ízben mintavételezték és értékelték elkülönítve a kohéziós politikára vonatkozó fejezettől; üdvözli, hogy ezen a szakpolitikai területen csökkent a hibaarány, és a többi terület 3,9 %-os átlagához képest jelenleg 2,2 %-on áll; megjegyzi azonban, hogy nem támogatható költségek megtérítésére került sor;

206.

emlékeztet annak szükségességére, hogy figyelemmel kell kísérni és mérni kell a pénzügyi eszközöknek a szakpolitikai célkitűzésekhez – az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez – viszonyított teljesítményét annak érdekében, hogy azonosítani lehessen a hiányosságokat és előre lehessen lépni; arra szólít fel, hogy a teljesítményre vonatkozó információk és adatok legyenek évente hozzáférhetővé téve; úgy véli, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság tükrében alapvetően fontos az ESZA-fellépések teljesítményének több szempontú értékelése;

207.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az ESZA költségvetési sorainak a költségvetési tételek közötti átcsoportosítások és a költségvetés módosítása révén történő megerősítése ellenére a kifizetési előirányzatok elégtelensége miatt 2,7 milliárd EUR-t nem tudtak kifizetni a kedvezményezetteknek; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a bizonytalanság és a költségvetési hatóság felesleges adminisztratív eljárásokkal való terhelésének elkerülése, valamint annak érdekében, hogy a kedvezményezettek időben megkaphassák a kifizetéseket, a Bizottság nyújtson be javaslatot a kifizetési előirányzatoknak az éves költségvetési eljárásban történő pontos meghatározására vonatkozólag, a Tanács pedig fogadja el azt;

208.

üdvözli, hogy a működéshez kapcsolódó technikai segítségnyújtás költségvetési során az ESZA további 3,25 millió EUR-t kapott azért, hogy a különleges szakértelmet mozgósítani tudja és egy, az ESZA-n belül létrehozott görög operatív program végrehajtását közvetlenül támogatni tudja;

209.

hangsúlyozza, hogy javítani kell az ESZA ellenőrzési szerveinek hatékonyságát és munkaminőségét;

210.

megjegyzi, hogy a foglalkoztatás területének a Progress programon belüli arányához képest a foglalkoztatásra fordított kifizetések aránya kicsit alacsonyabb; az értékelő jelentés (44) megállapításai nyomán úgy véli, hogy növelni kellene a foglalkoztatást érintő szakpolitikai tanácsadásra, kutatásra, elemzésre és szakpolitikai vitákra fordított összegeket;

211.

megismétli azon felhívását, hogy a végrehajtás tükrében biztosítani kell, hogy a kifizetési előirányzatok főösszege egyensúlyban legyen a kötelezettségvállalási előirányzatokkal annak érdekében, hogy ne lépjenek fel problémák a fennálló kötelezettségvállalások (RAL, 2011 végén a Kohéziós Alap teljes volumenének 65 %-a) terén;

212.

tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék az ESZA esetében ellenőrzött 180 tranzakció 13 %-ánál állapította meg támogatásra nem jogosult költségek megtérítését, és hogy ezek a hibák az összes számszerűsíthető hiba 77 %-át és a szakpolitika-csoportra vonatkozó becsült hibaarány hozzávetőleg 73 %-át teszik ki;

213.

mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Számvevőszék által uniós szinten az ESZA tekintetében számított hibaarány 86 %-a a nemzeti szabályok helytelen alkalmazásából adódik, ami az elírási hibáktól a szükségtelenül bonyolult szabályokon át (túlszabályozás) az elégtelen elsőfokú ellenőrzésekig terjed;

214.

úgy véli, hogy a Bizottság korrekciós mechanizmusa megfelelően kezeli a többéves időszakon át és a lezáráskor feltárt hibákat és hiányosságokat; megjegyzi, hogy a Bizottság 2012 novemberéig – a 2011-ben hozott intézkedéseken túlmenően – két felfüggesztésről és 34 megszakításról határozott; utóbbiak értéke 153 millió EUR; emellett tudomásul veszi, hogy a Bizottság 2012 novemberéig 153 millió EUR összegű pénzügyi korrekciót írt elő;

215.

nyugtázza, hogy a tagállamoknak három záró dokumentumot kellett benyújtaniuk: egy igazolt kiadásnyilatkozatot, a záró kifizetésre irányuló kérelemmel, egy záró végrehajtási jelentést, valamint a támogatás lezárásáról szóló nyilatkozatot; a programozási időszakban 239 operatív program volt érintve;

216.

tudomásul veszi, hogy 2012. október végéig 149 programot (62 %) zártak le; megállapítja, hogy 1 889 millió EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzat még nyitott;

217.

üdvözli, hogy a DG EMPL és a DG REGIO intelligens informatikai eszközöket (pl.: ARACHNE kockázatértékelő eszköz) fejlesztett ki a csalások megelőzése, azonosítása és vizsgálata céljából; hangsúlyozza, hogy kísérleti programokat hajtottak végre Belgiumban, Portugáliában és Magyarországon, és ezeknek köszönhetően olyan modulokkal egészítették ki az eredeti kockázatértékelő eszközt, amelyek nyilvánosan elérhető külső információkkal gazdagítják a rendelkezésre álló adatokat; úgy tudja, hogy az ARACHNE eszköz 2013. tavasz vége előtt elkészül, és 2013 végére valamennyi tagállam önkéntes alapon használhatja majd az eszközt;

218.

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat átfogó, érdemi és összehasonlítható pénzügyi ellenőrzési jelentések készítésében, amelyek arra vonatkozó fejezetet is tartalmaznak, hogy mennyiben járulnak hozzá az uniós pénzeszközök az adott tagállamban az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósulásához;

219.

ezzel összefüggésben felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzései keretében az operatív programokat még inkább úgy kell kialakítani, hogy részcéljaik egyediek, mérhetőek, elérhetőek, relevánsak és időszerűek legyenek, és következésképpen a program alkalmas legyen a teljesítményellenőrzésekre;

220.

egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a Bizottságnak tovább kell erősítenie a jelenlegi szankcionálási rendszert (megszakítás, felfüggesztés, pénzügyi korrekciók), szűkítve annak lehetőségét, hogy a támogatásra nem jogosult kiadások helyébe a következő programozási időszakban más kiadások lépjenek, és ezáltal tovább ösztönözve a tagállamokat a hibák korai szakaszban történő kiszűrésére és javítására;

221.

felhívja a Bizottságot és a Számvevőszéket egy olyan átlátható rendszer létrehozására, amely lehetővé teszi egyrészt az éves pénzügyi korrekcióknak, másrészt az egész programozási időszak folyamán végrehajtott pénzügyi korrekcióknak a figyelembevételét;

222.

kéri a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok cseréje, valamint a Bizottság, a Számvevőszék és a nemzeti hatóságok közötti szorosabb együttműködés (háromoldalú találkozók) révén támogassa a tagállamokat az elsőfokú ellenőrzések és a nemzeti ellenőrző hatóságok eredményesebbé tételében; üdvözli a háromoldalú találkozókat, amelyek fontos részei a felek közötti fokozott együttműködésre irányuló kontradiktórius eljárásnak, amely a hibák eredményesebb felderítését és javítását eredményezi, különösen az ESZA esetében;

223.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy különös hangsúlyt kell fektetni az alábbiakra:

224.

aggodalommal veszi tudomásul a Románia által az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus terén tett előrelépésről szóló időközi bizottsági jelentést, különösen Románia azon képességét illetően, hogy megvédelmezze az Unió pénzügyi érdekeit; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a jelentés értékelése szerint csupán korlátozott előrelépést sikerült elérni a közbeszerzésekhez kapcsolódó korrupció megelőzése és szankcionálása terén; hangsúlyozza a jelentés azon javaslatának fontosságát, hogy a kormány ténylegesen nevezzen ki új vezetőséget az ügyészség és a nemzeti korrupcióellenes ügynökség (DNA) élére; felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul és határozottan lépjen fel annak érdekében, hogy a román kormány megértse és végrehajtsa az ajánlásait; elvárja végül, hogy a román kormánnyal együttműködésben intézkedéseket dolgozzon ki a román igazságszolgáltatási rendszer feddhetetlenné tétele érdekében;

225.

aggodalommal veszi tudomásul a Bulgária által az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus terén tett előrelépésről szóló időközi bizottsági jelentést, tekintettel arra, hogy további erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy kézzelfogható eredmények szülessenek az ellenőrzött ágazatokban; a meghatározott jogi és intézményi keret tényleges végrehajtására szólít fel; aggodalommal veszi tudomásul a jelentés azon megállapítását, amely szerint Legfelsőbb Igazságügyi Tanács (LIT) nem élt megfelelően az új jogköreivel, amelyek célja az lett volna, hogy hatékonyan hajtsa végre az igazságügy átfogó reformját; üdvözli azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a bolgár kormány tett annak érdekében, hogy a LIT megújulhasson és képessé váljon mélyreható reformokra az alábbi új szabályok révén: a LIT-be jelentkezők nyilvános meghallgatása, egyértelmű kritériumok szakmai és iskolai képesítésükre vonatkozóan, a bírói kar hatékonysága, elszámoltathatósága és feddhetetlensége; elismeri, hogy a létrehozott új, szakosodott struktúrák bizonyítják, hogy a szervezet a hatékonyabb bűnüldözés érdekében elkötelezte magát az átszervezések mellett; megállapítja azonban, hogy a jelentés szerint ezek az új eszközök még nem hozták meg a megfelelő eredményeket fontos ügyek esetében; súlyos aggodalommal állapítja meg, hogy az igazságügy rendkívül enyhén reagált azokra a vizsgálatokra, amelyek igazságügyi tisztviselők ellen indultak korrupció és hivatali visszaélés vádjával, továbbá, hogy a közbeszerzési szabályozás alacsony hatékonyságú végrehajtása jelentős mértékű korrupciót eredményezhet, és az uniós közbeszerzési szabályok megsértéséhez, valamint ahhoz vezethet, hogy a kívánatosnál kisebb mennyiségben szereznek be európai hozzáadott értékkel rendelkező közjavakat, és pazarlóan bánnak az uniós közpénzekkel; üdvözli a módosított közbeszerzési törvényt, amely a közpénzek megfelelő elköltésének biztosítása érdekében bevezeti a közbeszerzési kiírások előzetes ellenőrzését; felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul és határozottan lépjen fel annak érdekében, hogy a bolgár intézmények megértsék és végrehajtsák az ajánlásait; elvárja végül, hogy a bolgár igazságüggyel együttműködésben intézkedéseket dolgozzon ki a bolgár igazságszolgáltatási rendszer feddhetetlenné tétele érdekében;

226.

megállapítja, hogy a cseh kormány 2012-ben végrehajtott egy cselekvési tervet; aggodalommal veszi tudomásul, hogy az ellenőrzési tevékenységeket a cseh pénzügyminisztériumon belüli központi ellenőrzési hatóságnál vonták össze, hiszen a Számvevőszék jelentése szerint ez a hatóság nem működik hatékonyan; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen jelentést a mentesítésért felelős hatóság számára az ellenőrző hatóság személyzeti létszámával kapcsolatos kiigazításokról, amely a cseh kormány elemzésén alapul, és szerepel a cselekvési tervben;

227.

megállapítja, hogy a Bizottság egyáltalán nem alkalmazott korrekciókat a Cseh Köztársaság ellenőrzési rendszerének sikertelensége miatt; megjegyzi azonban, hogy a Bizottság egyes operatív programok esetében korrekciókat hajtott végre, elsősorban az irányítási és ellenőrzési rendszerek működése terén fennálló hiányosságok miatt (hibák a közbeszerzésekben és a műveletek kiválasztásában); megállapítja, hogy a végrehajtott korrekciók eredményei más projektekre fordíthatók; aggodalmának ad hangot a Számvevőszék azon tájékoztatása amiatt, hogy a cseh pénzügyminisztérium visszaélhetett ellenőrzési és tanúsítási hatósági jogkörével a végső hibaarány befolyásolása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy részletesen számoljon be a Parlamentnek az ügyről; felkéri a Bizottságot, hogy a cseh kormánnyal együttműködve dolgozzon ki cselekvési tervet a központi ellenőrzési rendszer hiányosságainak orvoslása céljából, a jelenlegi cselekvési tervet pedig kövesse nyomon;

228.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikke értelmében a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítása az Európai Unió egyik alapelve; megismétli arra vonatkozó kérését, hogy a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő költségvetés-tervezést az uniós költségvetési folyamatban részt vevő valamennyi fél hajtsa végre; ezért felszólítja a Számvevőszéket, hogy adott esetben a nemi dimenzió figyelembevételével értékelje az uniós költségvetés végrehajtását;

229.

sajnálja, hogy az éves jelentésben a Számvevőszék nem tesz a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdításával kapcsolatos kiadásokra vonatkozó észrevételeket, és a Bizottság válaszaiban sincs erre utalás;

230.

tudomásul veszi a Számvevőszék számos észrevételét, valamint a Bizottság válaszait a foglalkoztatás és a szociális ügyek fejezetével kapcsolatban, amely a nemek közötti egyenlőséggel elsődlegesen foglalkozó szakpolitikai terület; kéri a Számvevőszéket, hogy részletezze külön, ha bármely észrevétel a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kiadásokra vonatkozik;

231.

ismételten a nemekre lebontott adatok kidolgozását célzó további erőfeszítésekre hív fel – amely adatok lehetővé teszik annak nyomon követését, hogy a költségvetési előirányzatok miként befolyásolják a nők és a férfiak gazdasági és társadalmi lehetőségeit –, és amelyeket be kell illeszteni a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentésekbe; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret lehetőséget teremt ezen adatok kidolgozására és bevezetésére, illetve a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő költségvetés-tervezésnek a jó kormányzás eszközeként történő végrehajtására;

232.

hangsúlyozza, hogy az Unió forrásait az átláthatóság és a jó kormányzás elvével összhangban kell kezelni; tudomásul veszi a Számvevőszék megállapítását, amely szerint a 2011. pénzügyi év kifizetései a költségvetés 4. fejezetében lényeges hibáktól mentesek voltak, a közbenső és záró kifizetéseket azonban lényeges hibaszint jellemezte; továbbá tudomásul veszi, hogy nem minden hiba volt számszerűsíthető;

233.

rámutat az Unió általi külső segítségnyújtás finanszírozásának sajátosságára és arra, hogy azt – még ha az uniós költségvetés többi részével azonos ellenőrzési szabályok és követelmények szerint kezelik is – részben az Unión kívüli személyek és szervek hajtják végre, olykor nehéz körülmények között, miközben a finanszírozásnak reakcióképesnek és rugalmasnak kell maradnia a válságok és szükségletek tekintetében;

234.

támogatja a Számvevőszék összes ajánlását a „Külkapcsolatok, segítségnyújtás és bővítés” fejezetre vonatkozóan, különös tekintettel a Külpolitikai Eszközökért Felelős Szolgálatra (FPI) és az általa a közös kül- és biztonságpolitikai költségvetéssel való gazdálkodás terén elérendő szükséges javulásra;

235.

rámutat arra, hogy fokozottabb átláthatóságra van szükség a választási megfigyelő missziók számára elkülönített források kezelése terén; kéri a Bizottságot, hogy minden pénzügyi évre vonatkozóan továbbítson a költségvetési hatóság számára egy jelentést az egyes missziók költségeiről, részletezve az összes költségvetési tételt, köztük a külső szolgáltatókhoz kapcsolódó költségeket is;

236.

felhívja a figyelmet, hogy a választási megfigyelő missziók során alkalmazott eszközöket (berendezéseket, számítógépeket stb.) – maximális kihasználásuk érdekében – más választási missziók során vagy az uniós küldöttségeken újra kell használni;

237.

üdvözli, hogy a Bizottság – a Számvevőszék kulcsfontosságú ajánlására reagálva – az új költségvetés-támogatási iránymutatások részeként kidolgozott egy költségvetés-támogatásra vonatkozó (2013. január 1-jétől teljes körűen alkalmazandó) továbbfejlesztett kockázatkezelési keretet;

238.

a költségvetés-támogatás tekintetében ugyanakkor rámutat a Számvevőszék fenntartásaira és figyelmeztetéseire a szabálytalanságok, a csalás és a korrupció tekintetében meglévő eredendő kockázatra vonatkozóan; ismételten hangot ad azon határozott meggyőződésének, hogy a költségvetés-támogatást – miközben az továbbra is a külső segítségnyújtás fontos módja marad – rendkívül szigorú politikai, jogi és pénzügyi ellenőrzési előfeltételekhez kell kötni;

239.

üdvözli a civil társadalmi szervezeteken keresztül folyósított uniós támogatások eredményességéről szóló értékelő jelentés eredményeit; felhívja a figyelmet a jelentés egyik legfontosabb ajánlására, amely szerint csökkenteni kell a nehézkes eljárások negatív hatását, amely befolyásolja a civil társadalmi szervezetek által végrehajtott programok eredményességét, és üdvözli, hogy új lehetőségeket nyitnak meg a finanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében;

240.

üdvözli, hogy a Bizottság a projektek jó végrehajtása szempontjából kulcsfontosságúnak tartja az uniós projektek láthatóságát, és hogy minden egyes projektre vonatkozóan kötelezővé tették a kommunikációs terv kidolgozását;

241.

elégedetten állapítja meg, hogy a Számvevőszék által becsült hibaszázalék az uniós költségvetésből folyósított külső támogatás esetében két egymást követő évben a lényegességi küszöb alatt volt; aggódik azonban amiatt, hogy a közbenső és záró kifizetésekben lényeges hibák voltak, és hogy a kifizetéseknél a Számvevőszék által feltárt általános hibaarány magasabb volt, mint a megelőző két évben (33 % 2011-ben, a 2010-es 23 %-hoz és a 2009-es 22 %-hoz képest);

242.

aggódik amiatt, hogy a EuropeAid és a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága felügyeleti és ellenőrzési rendszerei ismét csak részben bizonyultak hatékonynak; különösen arra mutat rá, hogy ezeket a rendszereket javítani kell a küldöttségeknél; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen félre elegendő forrásokat a küldöttségek személyzete számára ahhoz, hogy a nyomonkövetési és felügyeleti tevékenységeket időben és kielégítő módon elvégezhesse; üdvözli a félévenként készítendő, a külső támogatások kezeléséről szóló jelentés új változatának 2011. júliusi bevezetését, amelynek célja a küldöttségek és a EuropeAid központja közötti elszámoltathatóságot biztosító kapcsolatok erősítése;

243.

megismétli a külső segélyek vezetői információs rendszerében (CRIS) felmerülő adatrögzítési hibák gyakorisága miatti aggályait, mert ezek a hibák hátrányosan befolyásolhatják az éves beszámoló készítéséhez használt adatok megbízhatóságát; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az adatminőség javítására és a CRIS működésének fejlesztésére irányuló törekvéseit, különösen az ellenőrzési megállapítások és a pénzösszegek beszedésének összekötését (45);

244.

várja a Bizottság fennmaradó hibaarány kiszámítására vonatkozó új, a külügyi igazgatóságokon első alkalommal a 2012-es pénzügyi évben alkalmazott módszerének első eredményeit;

245.

csatlakozik a segélyek kezelésével foglalkozó személyzeti forrásoknak különösen a EuropeAid belső ellenőrzési osztályán és küldöttségeinél tapasztalható elégtelensége, a központnál foglalkoztatott szerződéses alkalmazottak nagy fluktuációjának esetlegesen hátrányos hatása és a segélyek kezelése terén a Bizottság által 2011 közepén végrehajtott átszervezés tekintetében megfogalmazott erőteljes számvevőszéki aggályokhoz; a Tanácshoz mint a költségvetési hatóság másik ágához folyamodik, hogy teljesítse annak biztosításával kapcsolatos kötelezettségét, hogy a segélyeket továbbra is a legmagasabb színvonalon lehessen kezelni az elkövetkező években;

246.

megállapítja, hogy 2011-ben, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) első teljes működési évében az EKSZ és a Bizottság küldöttségeinek személyzete elkülönült a számukra biztosított előirányzatok és finanszírozás tekintetében; aggódik amiatt, hogy a 2011-ben a EuropeAid számára biztosított létszámon (személy/év) belül legalább 43 személyt az EKSZ vett igénybe, ami meghaladja a két szervezet közötti együttműködési megállapodásban meghatározott egyeztetett rugalmassági határokat; sürgeti az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben az együttműködési megállapodásokat, különösen arról gondoskodva, hogy a EuropeAid személyzete a segélyek megfelelő kezelésének biztosítására összpontosítson annak elkerülése érdekében, hogy az uniós segítségnyújtás hatékony és eredményes pénzügyi kezelése veszélybe kerüljön;

247.

hangsúlyozza, hogy a EuropeAid személyzetének a szomszédságpolitikai régióban tervezett megerősítését nem szabad a legkevésbé fejlett országok és a más régiókban található alacsony jövedelmű országok számára nyújtott uniós segélyek kezelésével foglalkozó személyzet csökkentése és a szomszédságpolitikai régióba való átcsoportosítása révén megvalósítani; azon a véleményen van, hogy amennyiben további igények merülnek fel, azokat további személyzet felvételével kell kielégíteni;

248.

sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy összpontosítsanak jobban az eredményekre és a hatások mérésére a 2014–2020 közötti időszakra szóló következő többéves pénzügyi keret szerinti új kiadási programok megtervezése során, többek között azáltal, hogy előre meghatározott, országspecifikus, egyértelmű, átlátható és mérhető mutatókat használnak, amelyek az egyes eszközök sajátosságaihoz és céljaihoz vannak igazítva; támogatja a Számvevőszék azon ajánlását, hogy a Bizottság határozza meg a politikai célokat annak jobb szemléltetésére, hogy a következő programozási időszakban miként kívánja biztosítani az uniós többletértéket; megismétli a valamennyi fontos érintett félnek, beleértve a civil társadalomnak és a partnerországok helyi hatóságainak az uniós segítségnyújtás értékelési szakaszába történő bevonására irányuló felhívását;

249.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék eltérő módszertant alkalmaz az általános költségvetésen belül a külkapcsolatok, segítségnyújtás és bővítés tranzakciói esetében fennálló hibaarány, valamint az Európai Fejlesztési Alapokból származó kifizetések esetében fennálló hibaarány számításánál; tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék úgy döntött, 2012-től kezdődően összehangolja módszertanát, hogy a Parlament egységes képet kaphasson az Unió külső fellépései terén folytatott tevékenységekről;

250.

az EKSZ létrehozását követően a Bizottság és az EKSZ szerepének és feladatainak egyértelmű meghatározását és összehangolását kéri a harmadik országokban a költségvetés tervezése és végrehajtása tekintetében;

251.

kéri a Bizottságot, hogy 2013 júliusáig tegyen jelentést azon nem kormányzati szervezetek számáról, amelyek számára az Unió hozzájárulást fizet, és amelyek ugyanakkor nem termelnek a kormányzati ügynökségektől érkező finanszírozástól eltérő bevételt;

252.

részletes összefoglalást kér a források líbiai elosztásáról; felvilágosítást vár azzal kapcsolatban, hogy visszavonták-e a líbiai uniós nagykövet közvetett megbízását;

253.

felhívja a Bizottságot, hogy az eredményjelentésekben alkalmazza a „közlekedési jelzőlámpák” rendszerét annak bemutatása érdekében, hogy mi javult vagy romlott az egyik évről a másikra;

254.

aggodalommal állapítja meg, hogy nem tették közzé a Haiti Köztársaság számára nyújtott költségvetés-támogatásra vonatkozó teljesítménymutatókat; sürgeti a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra ezeket a mutatókat, valamint a haiti kormány költségvetés-támogatásra való jogosultság tekintetében mutatott teljesítményének vonatkozó értékeléseit;

255.

rámutat, hogy a Bizottság „A harmadik országoknak nyújtott uniós költségvetés-támogatás jövőbeni megközelítése” című irányvonalai új kritériumokat határoznak meg a költségvetés-támogatásra vonatkozóan; felhívja a Bizottságot, hogy 2013-tól alkalmazza ezeket a kritériumokat átlátható módon a haiti kormány számára nyújtott költségvetés-támogatásra;

256.

mélyen sajnálja, hogy a Bizottság az ígéretek ellenére még mindig nem tette közzé az Unió által Haitin finanszírozott projektek listáját; felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegye közzé ezt a listát, és mihamarabb értékelje e projektek ötéves időtartamra vetített fenntarthatóságát;

257.

sürgeti a Bizottságot, hogy 2013-ban végezze el az Unió haiti támogatási programja hatásainak elhalasztott, legelső általános vizsgálatát, és nyújtson be erről jelentést a mentesítésért felelős hatóságnak;

258.

aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék 1/2012. és 13/2012. számú, „A Szubszaharai-Afrika élelmezésbiztonsága terén nyújtott uniós fejlesztési segélyek eredményessége” és „A Szubszaharai-Afrika országaiban a biztonságos ivóvízhez és az alapvető higiéniához való hozzáférést finanszírozó európai uniós fejlesztési támogatások” című különjelentéseiben foglalt megállapításai miatt, amelyek aggályokat fogalmaztak meg az uniós segélyek fenntarthatóságával kapcsolatban; üdvözli a Számvevőszék e jelentésekben foglalt ajánlásait és sürgeti a Bizottságot, hogy vegye azokat figyelembe az uniós fejlesztési kiadások által eredményezett pozitív hatások maximalizálása érdekében;

259.

üdvözli az új 966/2012/EU, Euratom költségvetési rendeletben létrehozott vagyonkezelői alapokat, amelyek növelni fogják az uniós fellépés láthatóságát, és lehetővé fogják tenni az uniós támogatások nyújtásának szigorúbb ellenőrzését; kéri a Bizottságot, hogy tegyen jelentést a Parlamentnek ezen alapok eredményességéről;

260.

aggódik amiatt, hogy a kutatási keretprogramokat a Bizottság közvetlen, illetve közvetett centralizált irányítással hajtja végre hat főigazgatóság és két végrehajtó ügynökség bevonásával; megjegyzi továbbá, hogy a költségvetés egyes részeit közvetett centralizált irányítással közös vállalkozások és az Európai Beruházási Bank hajtja végre;

261.

sajnálja, hogy a Bizottság e politikaterületen érintett szervezeti egységeinek magas száma átláthatatlanná teszi a döntéshozatalt és a felelősségi köröket; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a biztosok portfólióit, hogy azok jobban tükrözzék a parlamenti bizottságok hatásköreinek elosztását, és ahogy az a tagállamokban bevett gyakorlat;

262.

aggódik a litvániai ignalinai atomerőmű leszerelésénél a hatóságok és a kivitelezők közötti nézeteltérésekből eredően tapasztalható késedelem miatt; üdvözli és támogatja, hogy a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának ajánlásaival összhangban a Bizottság és a nemzetközi adományozók a vita megoldásáig úgy döntöttek, hogy felfüggesztik a projekt pénzügyi támogatását;

263.

mélyen aggódik amiatt, hogy jelenleg nincsenek megfelelő ismeretek arra vonatkozóan, hogy mekkora összegre van szükség a leszerelési folyamat egészének lezárásához; tudomásul veszi, hogy még jelentős összegekre van szükség a folyamat során, és sajnálja, hogy a tagállamok nem állítottak fel megfelelő mechanizmusokat e többletfinanszírozás biztosítása érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy az atomerőművek biztonságos bezárásáért azok a tagállamok viselik a végső felelősséget, amelyek területén az erőmű található; megjegyzi, hogy e kötelezettség be nem tartása esetén veszélybe kerülnek az uniós polgárok;

264.

tudomásul veszi, hogy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) szakértői jelentéseket rendelt meg többek között svéd szakértőktől (SKB), amelyek megerősítették, hogy a GNS fűtőelemek biztonságosak; aggodalommal állapítja meg, hogy ezt a fűtőelem-konténerekre vonatkozó, régóta rendelkezésre álló dokumentációt nem továbbították a litván engedélyező hatóság részére; megjegyzi, hogy mindaddig, amíg a fűtőelemeket nem helyezik be a konténerekbe, az ignalinai atomerőművet működő erőműként kell nyilvántartani, ami azt jelenti, hogy az Uniónak továbbra is finanszíroznia kell a mintegy 2 000 munkavállalót; felhívja a Bizottságot, hogy ne fogadjon el olyan kifogásokat a litván kormánytól, amelyek tovább késleltetnék az engedélyezést és a projektet; kéri, hogy a Bizottság határozzon meg szigorú menetrendet, és helyezzen kilátásba szankciókat annak be nem tartása esetére;

265.

felhívja Bulgáriát, Litvániát és Szlovákiát, hogy dolgozzanak ki leszerelési terveket, a pénzügyi keretek részletes meghatározásával, bemutatva az atomerőmű-bezárások finanszírozásának módját;

266.

megállapítja, hogy a Számvevőszék a legvalószínűbb hibaarányt 2011-re 3 %-ra becsülte egy olyan kiadási területen, amely főleg központosított irányítás hatálya alá esik, ami több mint kétszerese a 2010-es 1,4 %-nak;

267.

megállapítja, hogy a szabálytalanságok legfőbb kockázati forrása az, hogy a kedvezményezettek a valósnál nagyobb támogatható költségeket tüntethetnek fel; ezt a kockázatot súlyosbítja a támogatható költségek kiszámítására vonatkozó szabályok összetettsége; továbbá egyes területeken a végrehajtó szervek eltérő módon alkalmazzák a szabályokat; a támogatásra nem jogosult személyi és a kereskedelmi tevékenységgel összefüggő költségek további hibaforrásokat jelentenek; sajnálja, hogy a Bizottság nem reagált időben;

268.

elfogadhatatlannak tartja, hogy a Számvevőszék 31 eset közül 25-ben hiányosságokat talált a kedvezményezettek költségelszámolásait igazoló független könyvvizsgálók munkájában is, amely esetekben a könyvvizsgálók korlátozás nélküli véleményt adtak ki, a Számvevőszék azonban hibát talált; aggódik a szakszerűség ilyen nyilvánvaló hiánya miatt;

269.

meg van elégedve azonban azzal, hogy a Számvevőszék az utólagos ellenőrzéseket eredményesnek tekinti;

270.

sajnálja, hogy a Számvevőszék a versenyképességi és innovációs keretprogramon (CIP) belüli, az ikt-politika támogatására irányuló program (ICT-PSP) felügyeleti és kontrollrendszereit eredménytelennek találta; ezért felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul javítsa ezeket a felügyeleti és kontrollrendszereket;

271.

tudomásul veszi a Számvevőszék azon következtetését, hogy a 2011. december 31-én véget ért év kutatásra és egyéb belső politikákra fordított kifizetéseiben lényeges hibák fordultak elő, és hogy a megvizsgált, kutatásra és egyéb belső politikákra vonatkozó felügyeleti és ellenőrzési rendszerek csak részben voltak eredményesek; sajnálja, hogy a Számvevőszék jelentése nem tartalmaz részletes információt a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kiadásai vonatkozásában;

272.

kiemeli a 18 02 alcím (Szolidaritás – Külső határok, visszatérés, vízumpolitika és a személyek szabad mozgása) rendkívüli fontosságát az Unió biztonsága és gazdasága szempontjából; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa költségvetési tervezését;

273.

tudomásul veszi a Bizottság belügyi főigazgatója által, a 2011-re vonatkozó éves tevékenységi jelentésében megfogalmazott fenntartásokat a SIS II. késedelmes végrehajtásából adódó reputációs kockázatok tekintetében; tudomásul veszi a fennmaradó hibaarányból eredő pénzügyi kockázatot a „Terrorizmus és egyéb biztonsági vonatkozású veszélyek megelőzése, az azokra való felkészültség és következményeik kezelése”, valamint a „Bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem” elnevezésű pénzügyi programok keretében nyújtott, nem ellenőrzött támogatások esetében; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a bejelentett kiigazító intézkedéseket;

274.

elismeri, hogy a hetedik keretprogramban a résztvevők száma jelentősen, majdnem 20 000-re nőtt, valamint hogy a tapasztalatlanság a bonyolult szabályrendszerrel párosulva hibákhoz vezethet; ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is biztosítson iránymutatást és visszajelzést a résztvevők számára;

275.

érthetetlennek tartja, hogy a kedvezményezettek könyvvizsgálói hibás igazolásokat állítanak ki a pénzügyi kimutatásokról; úgy véli, hogy a Bizottságnak a magánkönyvvizsgálók szakmai képesítésével kapcsolatos iránymutatásra és további szakértelem biztosítására kell összpontosítania;

276.

tudomásul veszi a Számvevőszék által említett példákat a személyzeti és a közvetett költségek bevallása terén felmerülő hibákkal kapcsolatban; megállapítja, hogy a Horizont 2020 program javaslata jelentős szabályegyszerűsítést vezetett be e költségkategóriák terén; úgy véli, hogy ezek az egyszerűsítések nélkülözhetetlenek a hibaarány jelentős csökkentéséhez;

277.

elismeri, hogy a Bizottság az előzetes ellenőrzési eljárások felülvizsgálatakor arra törekszik, hogy egyensúlyt találjon a korai jóváhagyás és az ellenőrzés között;

278.

továbbá megállapítja, hogy a hetedik keretprogram ellenőrzési stratégiája szerint a keretprogram költségvetéséből részesülő kedvezményezettek 48 %-a ellenőrzésre került;

279.

azt is tudomásul veszi, hogy a Bizottság az átalányösszegeken alapuló, egyszerűsített extrapolációs eljárást alkalmazza a javításokra, ami felgyorsíthatná a visszafizetési folyamatot, ha a kedvezményezettek teljes mértékben együttműködnek;

280.

sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa a főigazgatóságok és az egyéb érintett szervek közötti együttműködést, és tegye átláthatóbbá a munka, a döntéshozatali eljárások és a felelősségi körök köztük való megosztását;

281.

teljes mértékben támogatja a Számvevőszék következő ajánlásait:

282.

felhívja az Európai Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökséget (EACEA), hogy vizsgálja felül a kedvezményezettek anyagi helyzetét és a támogatási részösszegeket megállapítani hivatott egyoldalú és helytelen pénzügyi mutatókat, mivel ezek veszélyeztetik azon támogatásra kiválasztott projekteket, amelyek esetében nem folyósítják a szokásos első részletet, hanem megvárják a projekt befejezését és az arról szóló jelentést; emlékezteti az EACEA-t, hogy a projektek hatékony nyomon követéséhez és ellenőrzéséhez a kis- és középvállalkozások, valamint a kis szervezetek helyzetének reális felmérése is hozzátartozik;

283.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az utólagos ellenőrzések szerint a 2007–2013-as időszak egész életen át tartó tanulási programja kapcsán a mögöttes tranzakciókat illetően az EACEA igen sok hibát ejtett; megállapítja, hogy a hibák zöme a kedvezményezettek által benyújtandó igazoló dokumentumok hiányából és a támogathatósági szabályok be nem tartásából ered; ösztönzi az EACEA-t, hogy tökéletesítse tovább ellenőrzési rendszerét, hogy igazítsa azokat a kedvezményezettek egyes kategóriáihoz, és hogy tájékoztassa a kedvezményezetteket elszámolási kötelezettségeikről és az ellenőrzésekről;

284.

üdvözli a nemzeti ügynökségek és nemzeti hatóságok irányítási és ellenőrzési rendszereiben végrehajtott javításokat, valamint azt, hogy a nemzeti ügynökségek által 2011-ben végrehajtott programok végrehajtási hibaszázaléka 1 %-ra csökkent, ami a megelőző évekhez képest jelentős fejlődés;

285.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság Kommunikációs Főigazgatósága immár a negyedik egymást követő évben fogalmaz meg fenntartásokat az éves tevékenységi jelentésben amiatt, hogy a 2009-ben elfogadott cselekvési terv ellenére a főigazgatóság a szerzői jogokat még mindig nem tartja tiszteletben;

286.

tudomásul veszi a sport területén a Bizottság által kezdeményezett sikeres fellépéseket; mindazonáltal felhívja a Bizottságot, hogy a 2014. évi sportprogramokra való felkészülés érdekében használja ambiciózusabban eszközeit és költségvetését;

287.

felhívja a Bizottságot, hogy többé ne térítse meg a biztosok azon tanácsadóinak utazási költségeit, akiknek a munkája nem vezetett kézzelfogható megállapításokhoz, amíg nem lehet bizonyítani munkájuk hozzáadott értékét;

288.

aggodalommal veszi tudomásul azt a számvevőszéki megállapítást, hogy a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatalnál (PMO) az alkalmazottak személyi és családi helyzetével kapcsolatban rendelkezésre álló információk a 28 ellenőrzött esetből 15 alkalommal hiányosak voltak; javasolja a Bizottságnak a Számvevőszék azon ajánlásának nyomon követését, amely szerint elő kell írni a személyzet számára, hogy megfelelő időközönként dokumentumokat nyújtsanak be személyes adataik megerősítésére, és be kell vezetni egy rendszert e dokumentumok időben történő ellenőrzéséhez;

289.

felhívja a Bizottságot, hogy végezzen mélyreható elemzést az egyazon munkahelyen dolgozó uniós és a tagállami külügyi tisztviselők esetében előírt képzettségek, valamint a számukra biztosított kiváltságok, munkakörülmények, juttatások, szabadnapok és javadalmazások közötti különbségekről és arról, hogy indokolják-e ezek a különbségek a kiküldött nemzeti, illetve az uniós tisztviselők javadalmazása terén fennálló különbségeket, figyelembe véve a vonatkozó adórendszert is, szabványosított családi helyzetek összehasonlítása révén;

290.

aggodalommal állapítja meg, hogy a Bizottság képtelen átfogó képet adni a külső személyzet és az ideiglenes alkalmazottak felvételével kapcsolatban évente felmerülő költségekről; kéri e költségek szisztematikus ellenőrzését és nyilvánossá tételét;

291.

felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazza nagyobb mértékben a rendelkezésre álló technológiákat, mint például a telefonkonferenciát és a távmunkát az épületekkel járó és az utazási költségek csökkentésére; kéri a Bizottságot, hogy becsülje meg az e technológiák fokozottabb használata révén elérhető esetleges pénzügyi megtakarításokat, és az eredményeket 2013. szeptemberig terjessze a Parlament elé;

292.

kéri, hogy hozzanak létre egy intézményközi adatbázist a tanulmányokról, hogy elkerülhető legyen ugyanazon témák többszörös finanszírozása, és lehetővé váljon az eredmények megosztása;

293.

az OLAF Felügyelő Bizottsága arról tájékoztatta, hogy az OLAF nyomozásai során alapjogokat sértettek meg; rendkívül aggódik az ezzel kapcsolatos információk miatt, és teljes átláthatóságra szólít fel ezen esetek vonatkozásában, tekintet nélkül az érintett személy(ek) kilétére;

294.

tudomásul veszi, hogy számos kísérletet tettek az OLAF nyomozási módszereivel kapcsolatos feltételezések tisztázásának megakadályozására; ezt helytelennek tartja, és kéri e feltételezések teljes mértékű tisztázását;

295.

aggodalmának ad hangot az Eurobarométer felmérési módszereivel szembeni – tudományos kiadványokban sokszor megjelenő – bírálatok miatt, és felhívja a Bizottságot, hogy foglaljon részletesen állást e kritikákkal kapcsolatban;

296.

üdvözli, hogy a Számvevőszék második alkalommal tesz jelentést a költségvetés révén elért eredményekről; kéri a Számvevőszéket, hogy az értékelést terjessze ki a Bizottság más szervezeti egységeire is, különösen a Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóságra, a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóságra és a Bizottság főtitkárságára;

297.

tudomásul veszi, hogy az Unió pénzügyi helyzetének az elért eredmények alapján történő értékeléséről szóló jelentést (COM(2012) 675) 2012. november 21-én fogadta el a Bizottság, ezáltal csak korlátozott időt hagyva a Parlament és a Számvevőszék számára a jelentés megvizsgálására és a válaszadásra; megismétli a Bizottságnak szóló korábbi kérését, mely az értékelő jelentésnek az illetékes bizottság és a plenáris ülés előtti ismertetésére irányult a Számvevőszék éves jelentésének bemutatásakor;

298.

úgy ítéli meg, hogy előrelépés történt a 2011-es pénzügyi évre vonatkozó értékelő jelentés tekintetében, mivel a jelentés tartalmaz egyes olyan, a teljesítményhez kapcsolódó információkat, amelyek 2011-ben váltak elérhetővé az összes főbb költségvetési fejezetben kifizetett támogatások vonatkozásában, és összefoglalja az értékelés egyes pénzügyi programokra vonatkozó eredményeit minden költségvetési fejezetnél;

299.

mindazonáltal sajnálja, hogy ez a jelentés csak a különböző programokra vonatkozó és eltérő időkereteket lefedő különböző értékelések összefoglalóit tartalmazza, a Bizottság által 2011-ben szakpolitikái végrehajtása során elért eredmények átfogó értékelése nélkül;

300.

osztja a Számvevőszék azon nézetét (46), hogy az értékelő jelentés még nem szolgáltat elegendő bizonyítékot és megbízható információt az Európai Unió politikáinak végrehajtása során elért eredményekről, ezért nem töltheti be azt a szerepet, amelyet a mentesítési eljárás keretében játszania kellene;

301.

elégedetten állapítja meg, hogy egyes értékelések hozzájárultak a programok pénzügyi hatásának javításához; ösztönzi a Bizottságot, hogy szakpolitikái kialakításakor vegye figyelembe ezen értékelések főbb megállapításait;

302.

felhívja a Bizottságot, hogy évente tájékoztassa a költségvetési hatóságot az uniós költségvetésen kívüli számlák alakulásáról, ideértve a pénzforgalmi adatok változását és az egyes számlák célját;

303.

rámutat, hogy ezen összefoglalók költségvetési fejezetenként való bemutatása, amely követi a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret szerkezetét, önmagában nem jelenti az Unió pénzügyi helyzetének értékelését;

304.

úgy ítéli meg, hogy a jelentés szerkezete, amely magában foglalja különböző összefoglaló értékelések, többek között időközi, félidős, utólagos és végső értékelések ismertetését, megnehezíti helytálló következtetések levonását a teljesítményt illetően;

305.

megjegyzi, hogy maga a Bizottság szerint a programok hatásvizsgálata rendszerint a legalább 3-5 évvel korábban lekötött pénzösszegekre vonatkozik; ragaszkodik ahhoz, hogy az EUMSZ 318. cikkével teljes összhangban legalább évente értékelést kapjon, amely a megelőző pénzügyi évben tapasztalható teljesítményre, azaz az Európa 2020 stratégia céljainak elérésére tett intézkedésekre összpontosít;

306.

felhívja a Bizottságot, hogy szélesítse értékelésének körét és dolgozzon ki valódi költséghatékonysági megközelítést, amelynek célja a politikai célok megvalósítása során elért eredmények mérése a finanszírozásból és az e célok megvalósításával foglalkozó személyzetből kiindulva;

307.

felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon az értékelések független elvégzéséről; megjegyzi, hogy a vonatkozó jelentéseket a lehető leghamarabb meg kell osztani a Parlament illetékes bizottságaival;

308.

kéri a Bizottságot, hogy a 2012-es mentesítési eljáráshoz megfelelő időben körvonalazzon új irányítási és a teljesítményt bemutató tájékoztatási rendszert, beleértve az értékelő jelentés megtervezését és szerepét az Európai Parlament ezen állásfoglalás 327. és 328. pontjában kifejtett ajánlásainak figyelembevételével, és ismertesse azt a mentesítésért felelős hatósággal;

309.

e célból kéri a Bizottságot, hogy alakítson ki a teljesítménnyel kapcsolatos megbízható adatgyűjtési rendszert az eredmények és hatások azonosítására felmerülésükkor (47);

310.

üdvözli, hogy a Számvevőszék javulásokat állapított meg a Bizottság teljesítményre vonatkozó önértékelésében az éves tevékenységi jelentésekben, különösen a szakpolitikák megvalósításáról e jelentések első részében található beszámolók tekintetében;

311.

mindazonáltal sajnálja, hogy a főigazgatóságok által meghatározandó korlátozott számú általános célokat és hatásmutatókat továbbra is olyan hiányosságok jellemzik, amelyek korlátozzák használhatóságukat (48);

312.

azt is sajnálja, hogy a 2007–2013-as időszak egészére vonatkozó mutatók és célok többsége nem tartalmaz sem időközi mutatókat, sem köztes célokat; ezzel összefüggésben ragaszkodik ahhoz, hogy a hatásmutatók határidőket és számszerűsített célokat tartalmazzanak;

313.

aggódik amiatt, hogy a Bizottság főigazgatóságai nem határoztak meg az operatív tevékenységek gazdaságosságához (az erőforrások költségeihez), illetve hatékonyságához (az erőforrások, a teljesítmény és az eredmények közötti viszonyhoz) kapcsolódó célokat, illetve nem számoltak be arról, hogy teljesítették-e az ilyen célokat;

314.

emlékezteti a Bizottságot a vezető tisztviselők bizottsági igazgatáson belüli rotációjával kapcsolatos szabályokra; megerősíti, hogy az átláthatóság megteremtése és az uralmi tudás kialakulásának megelőzése érdekében szükség van ezekre az előírásokra; felhívja a Bizottságot ezen elv kivételek nélküli átültetésére, és rámutat a legfelső szintű vezetés példamutatásának fontosságára, illetve különös felelősségére;

315.

azt is sajnálja, hogy az éves tevékenységi jelentések 1. részében ismertetett szakpolitikai eredmények leírása nem eléggé eredményorientált, és hogy a Számvevőszéknek az irányítási tervre és az éves tevékenységi jelentésekre irányuló vizsgálata nem tárt fel jelentős előrelépést ezen a területen;

316.

ragaszkodik ahhoz, hogy biztosítani kell a célok, mutatók és az irányítási tervekben szereplő célkitűzések közötti következetességet, és erről jelentést kell tenni az éves tevékenységi jelentésekben;

317.

ragaszkodik ahhoz is, hogy az éves tevékenységi jelentésben el kell magyarázni, hogy az elért teljesítmény miért nem felelt meg az adott célnak;

318.

rámutat, hogy a Számvevőszék éves jelentésének 10.17. és 10.18. pontja szerint a DG AGRI és a DG REGIO által végzett értékelések pontossága nagyrészt a tagállamok által szolgáltatott adatok minőségétől függ; ösztönzi a Bizottság szervezeti egységeit, hogy adjanak ki iránymutatásokat az adatbevitelre vonatkozóan, és mérlegeljék a tagállamok arra való ösztönzését, hogy jó minőségű adatokat szolgáltassanak teljesítményükről;

319.

megállapítja, hogy a Bizottság főtitkárának éves tevékenységi jelentései szerint a Bizottság főigazgatói a foglalkoztatást és növekedést célzó Európa 2020 stratégiának megfelelően „kiigazították” az irányítási terveikben szereplő általános és egyedi célokat;

320.

hangsúlyozza, hogy a Barroso elnök által 2010-ben elindított Európa 2020 stratégia (49) a Bizottság fő projektje, amelynek célja intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megteremtése; rámutat arra, hogy ez a stratégia öt nagyra törő célra összpontosít, amelyeket számszerűsített mutatókkal lehet mérni a foglalkoztatás, az innováció, az oktatás, a szegénység és az éghajlat-változás/energiaügy területén;

321.

megjegyzi, hogy az Eurostat felel a stratégia statisztikai oldalról történő támogatásáért, különösen azzal, hogy előállítja és rendelkezésre bocsátja a megfelelő statisztikai adatokat, valamint magas színvonalú normákat biztosít az adatok vonatkozásában;

322.

megállapítja, hogy az Eurostat – például a Görögországra vonatkozó adatok esetében – ismét nem kezelte megfelelően a különleges adatokat; felhívja a Bizottságot, hogy végezzen fokozottabb minőségellenőrzéseket, és gondoskodjon arról, hogy az Eurostat biztosítsa a statisztikai adatok pontos bemutatását; ezzel kapcsolatban jelentés elkészítését kéri 2014 márciusáig;

323.

ragaszkodik ahhoz, hogy növelni kell az európai statisztikai rendszer hitelességét; üdvözli a Számvevőszék által annak 12/2012. sz. különjelentésében ezzel kapcsolatban tett ajánlásokat, melyek szerint „egy olyan európai statisztikai rendszer irányába kell elmozdulni, amely szakmai függetlenséget, elegendő forrást és szigorú felügyeletet garantál, és szankciókat alkalmaz azokban az esetekben, amikor a minőségi előírásokat nem tartják be” (50);

324.

hangsúlyozza, hogy az uniós növekedési és munkahely-teremtési stratégia nem az egyes főigazgatóságok által vezetett tevékenységeken alapul, hanem hét átfogó kiemelt kezdeményezést foglal magában, amelyeket minden egyes esetben több főigazgatóság valósít meg, ami a Bizottságon belül koordinációs és együttműködési kihívásokat eredményez;

325.

megállapítja, hogy a Bizottság szervezeti egységei között a kiemelt kezdeményezések keretében folyó koordináció a szervezeti egységek közötti konzultáció különböző formáit öltötte, néha nem hivatalos formákat is (51); mindazonáltal sajnálja, hogy a Barroso elnök által a biztosokból 2010 áprilisában felállított kilenc csoport csak ritkán találkozott (52), ami a koordináció ezen új módszerének nem megfelelő igénybevételét mutatja 2011-ben; sajnálja, hogy nem került kialakításra külön mechanizmus az összes kiemelt kezdeményezés végrehajtásával kapcsolatos kielégítő koordináció biztosítására;

326.

sajnálja, hogy az Európa 2020 stratégia 2010-ben történő elindítása nem esett egybe a 2014 és 2020 közötti új programozási időszakkal, és sajnálja, hogy ez némi késedelmet fog okozni a stratégia végrehajtásában azokban az esetekben, amelyekben a tagállamoknak nem sikerült elfogadniuk a fenntartható, intelligens és inkluzív növekedésre irányuló nemzeti és uniós finanszírozású programjaikat;

327.

kéri a Bizottságnak az Európa 2020 stratégiában részt vevő minden szervezeti egységét, hogy irányítási terveikben határozzanak meg korlátozott számú olyan egyszerű célt, amelyek megfelelnek a Számvevőszék lényegességgel, összehasonlíthatósággal és megbízhatósággal kapcsolatos követelményeinek, hogy évente mérni lehessen éves tevékenységi jelentéseikben a Bizottságnak a stratégia végrehajtása terén mutatott teljesítményét;

328.

kéri a Bizottságot, hogy alapvetően módosítsa az EUMSZ 318. cikkében foglalt értékelő jelentése szerkezetét, megkülönböztetve a belső politikákat a külső politikáktól, és e jelentés „belső politikával foglalkozó részén” belül az Európa 2020 stratégiára összpontosítva, amely az Unió növekedéssel és munkahelyteremtéssel foglalkozó gazdasági és szociális politikája; ragaszkodik ahhoz, hogy hangsúlyt kell fektetni a kiemelt kezdeményezések megvalósítása terén tett előrelépésre;

329.

csatlakozik a Számvevőszék által teljesítményellenőrzései eredményeként levont fő következtetésekhez:

330.

elégedetten nyugtázza, hogy a Bizottságnál külön rendszer működik a Számvevőszék teljesítmény-ellenőrzésről szóló különjelentéseiben foglalt valamennyi ajánlás nyomon követésére (lásd a 19/2012. sz. különjelentést (53)); kéri a Bizottságot, hogy erősítse a nyomon követést, hogy megfelelő időben hatékonyan tudjon válaszolni a Számvevőszék és a mentesítésért felelős hatóság ajánlásaira;

331.

üdvözli, hogy Költségvetési Ellenőrző Bizottsága külön munkadokumentumokat vagy jelentéseket készített a Számvevőszék különjelentéseiről, melyek megállapításai egy külön dokumentumban találhatók (54);

332.

véleménye szerint a különjelentésekben szereplő megállapítások politikai szempontból való értékelésének a mentesítési eljárás szerves részét kellene képeznie;

333.

ezért üdvözli a bizottsága, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Bizottsági Elnökök Értekezlete és az Elnökök Értekezlete közötti folyamatban lévő tanácskozást, melynek célja annak meghatározása, hogy mi lenne a különjelentésekben szereplő megállapítások figyelembevételének legmegfelelőbb módja, hogy ezáltal teljes mértékben ki lehessen használni a Számvevőszék ellenőrzési munkájának előnyeit;

334.

felhívja irányító testületeit, hogy a 2012-es mentesítési eljárás előtt időben találjanak megvalósítható és tartós megoldást.

—

tekintettel az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére (1),

—

tekintettel az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2012) 436 – C7-0224/2012) (2),

—

tekintettel a Számvevőszék 2011-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt (3), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

—

tekintettel a Számvevőszék 2011-es pénzügyi évre vonatkozó, az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára (4),

—

tekintettel az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság) vonatkozó mentesítésről szóló, 2013. április 17-i határozatára (5) és az annak szerves részét képező megjegyzéseket tartalmazó állásfoglalására,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében elkészített számvevőszéki különjelentésekre,

—

tekintettel az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozóan a Bizottságnak adandó mentesítésről szóló, 2013. február 12-i tanácsi ajánlásra (05752/2013 – C7–0038/2013),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére és az Euratom-Szerződés 106a. cikkére,

—

tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre (6) és különösen annak 55., 145., 146. és 147. cikkére,

—

tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére és VI. mellékletére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A7-0096/2013),

A.

mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával,

B.

mivel a Számvevőszék különjelentései információkat szolgáltatnak a pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos aggasztó kérdésekről, ezért hasznosak a Parlament számára a mentesítési hatóságként betöltött szerepének gyakorlása tekintetében,

C.

mivel a Parlament számvevőszéki különjelentésekkel kapcsolatos észrevételei szerves részét képezik a fent említett, az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság) vonatkozó mentesítésről szóló, 2013. április 17-i határozatának;

1.

üdvözli a Számvevőszék jelentését és megjegyzi, hogy az elítélően nyilatkozott a Bizottság és a tagállamok által tett intézkedésekről;

2.

hangsúlyozza, hogy a közös halászati politika (KHP) célja a fenntartható halászat előmozdítása, ami magában foglalja a halászati ágazat hosszú távú életképességét, valamint a halállományok és a halászflotta-kapacitás közötti egyensúly fenntartását a halállományok túlhalászásának elkerülése érdekében;

3.

megjegyzi, hogy bár a halászati többletkapacitás csökkentése a KHP korábbi reformjai során folyamatosan visszatérő téma volt, és azzal a Számvevőszék 3/1993. és 7/2007. számú különjelentései is foglalkoztak, sikertelennek bizonyultak azok a halászati többletkapacitás csökkentésére ez idáig megtett költséges intézkedések, amelyek célja a halászflották teljesítményének a halászati erőforrásokhoz való igazítása volt;

4.

elismeri, hogy 1995 óta az Unió halfogásait csökkenő tendencia jellemzi, és hogy a közös halászati politika reformjáról szóló 2009. április 22-i európai bizottsági zöld könyv (COM(2009) 163) szerint ez a csökkenés nagyrészt a túlhalászásnak tulajdonítható, és a halászati többletkapacitással, valamint a halászflották gyenge gazdasági teljesítményével együtt egy ördögi kör részét alkotja;

5.

aggasztja, hogy a KHP legutóbbi, 2002. évi reformja óta a halfogások 1 000 000 tonnával csökkentek, és a halászati ágazatbeli munkahelyek száma 421 000-ről 351 000-re esett vissza;

6.

megállapítja, hogy bár a többletkapacitásnak nincs hivatalos meghatározása, a fogások csökkenése és a halállomány túlhalászása következtében elveszített munkahelyek de facto mutatják a többletkapacitást; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy definiálja a többletkapacitást, illetve hozzon megfelelőbb, határozott intézkedéseket a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti egyensúly megteremtését célzó intézkedések elősegítésére;

7.

elengedhetetlennek tartja, hogy a Bizottság sürgősen jelentésbe foglalja az Unióban meglévő többletkapacitással kapcsolatos adatokat, halászati övezetek és országok szerinti lebontásban;

8.

aggasztja továbbá, hogy a flottakapacitásnak – a flottaméret korlátozása céljából meghatározott – felső határai lényegtelenné váltak, hiszen a halászati flotta tényleges mérete jóval a határ alatt van, és még akkor is megfelelne a szabályozásnak, ha 200 000 tonnával nagyobb lehetne; ugyanakkor kiemeli, hogy a műszaki fejlődésnek köszönhetően a flották halászati kapacitása az elmúlt évtizedben évente átlagosan 3 %-kal nőtt;

9.

megjegyzi, hogy a KHP teljesítmény (kilowatt) és méret (bruttó tonnatartalom) alapján határozza meg a hajók kapacitását, ezek az intézkedések azonban nem veszik figyelembe a halászati módszerek terén bekövetkezett technológiai fejlődést, ami megnehezíti a kapacitáscsökkentéssel kapcsolatos megfelelő célok megállapítását; megjegyzi, hogy a Bizottság 2015 végéig fenn kívánja tartani ezeket a statikus paramétereket;

10.

felhívja a Bizottságot, hogy érvényesítse a flottanyilvántartások tagállamok általi pontos frissítésére vonatkozó kötelezettséget, és írja elő a tagállamok számára, hogy számoljanak be a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti egyensúly megteremtését célzó erőfeszítéseikről;

11.

megállapítja, hogy a halászati többletkapacitás csökkentése tekintetében a Bizottság közös halászati politikára vonatkozó új javaslata új, piaci alapú megközelítésre épül (átruházható halászati jogok biztosítására szolgáló programok), mivel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen programok eredményesen járulhatnak hozzá a halászati többletkapacitás csökkentéséhez;

12.

aggodalmát fejezi ki a halászhajók köztámogatással történő leselejtezése esetén a halászati jogok kezelésére vonatkozó szabályok tekintetében feltárt hiányosságok miatt, valamint amiatt, hogy nem határoztak meg egyértelmű és hatékony kritériumokat a halászhajók kiválasztására; úgy véli, hogy a selejtezési programokat részben hiányosan hajtották végre, például adófizetők pénzét használták fel már inaktív hajók selejtezésére vagy – közvetett módon – új hajók felújítására; megállapítja ugyanakkor, hogy néhány tagállamban a selejtezési programok elérték céljukat; ezért hangsúlyozza, hogy a visszaélés elkerülése érdekében szigorú biztosítékokra van szükség akkor, amikor a selejtezési programokat a többletkapacitás csökkentésére használják;

13.

sajnálattal állapítja meg, hogy a halászhajók fedélzetén végrehajtott, az Európai Halászati Alap (EHA) által finanszírozott beruházások növelhetik az egyes hajók halfogási képességét; véleménye szerint erre nem jelent kielégítő választ a Bizottság által készített és a tagállamoknak a Számvevőszék különjelentését követően megküldött, a hajók halfogási képességéről szóló értelmező feljegyzés, amely felszólította a nemzeti hatóságokat, hogy végezzenek szigorúbb ellenőrzéseket a hajók fedélzetén végrehajtott beruházási projektekről szóló finanszírozási határozat meghozatala előtt;

14.

megjegyzi, hogy bár a 12/2011. számú különjelentés 36. pontja szerint 2010 végére az EHA végrehajtása a tagállamok által igazolt költségek tekintetében 645 millió EUR volt, azaz a 2007–2013 között rendelkezésre álló összeg 15 %-a, ennek az összegnek a legnagyobb részét 2010-ben jelentették be és 2010. december 31-ig a Bizottság 292 millió eurót még mindig nem fizetett ki, abból adódóan, hogy a Tanács későn fogadta el az Európai Halászati Alapról szóló, 2006. július 27-i 1198/2006/EK tanácsi rendeletet (8), és bonyolult volt a tagállamok irányítási és kontrollrendszereinek felállítása; megállapítja, hogy a tagállamok által megküldött igazolt időközi kifizetések 2011. december végéig elérték az EHA teljes keretének 28 %-át (1 188 millió EUR), és örömmel látja, hogy gyorsul az EHA felhasználásának üteme;

15.

javasolja, hogy a tagállamok hozzanak intézkedéseket:

16.

felszólítja a Bizottságot, hogy megfelelően határozza meg a halászati flották kapacitásának felső határát;

17.

úgy véli, hogy a közös halászati politikát meg kell reformálni annak érdekében, hogy végrehajtása, valamint programjainak és tevékenységeinek irányítása régióközpontú legyen;

18.

támogatja a Számvevőszék azon ajánlásait, melyek szerint:

19.

véleménye szerint ezenfelül a Számvevőszék kifogásainak fényében egyértelmű, hogy az Európai Halászati Alap és a közös halászati politika jelenleg eredménytelenül használja fel közös erőforrásainkat, ezért üdvözli, hogy a közeljövőben a teljes rendszer felülvizsgálatra kerül; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy e rendszerek felülvizsgálata során a különféle típusú hatástalan támogatási programok helyett a halászati politika olyan területeire összpontosítsanak, amelyekkel a leghatékonyabban uniós szinten lehet foglalkozni, mint például a környezetvédelmi aspektusok;

20.

üdvözli a Számvevőszék 13/2011. számú különjelentését;

21.

emlékeztet arra, hogy a hozzáadottérték-adó (héa) megfelelő beszedése közvetlenül érinti mind a tagállamok gazdaságát, mind pedig az EU költségvetését, mivel az adócsalás, különösen a héacsalás hatalmas veszteségeket okoz az Unió költségvetése és a tagállamok gazdasága tekintetében, ezáltal súlyosbítva az adósságválságot; rámutat arra, hogy a héacsalásra vonatkozó becslések éves szinten elérik a 1 400 millió EUR körüli értéket;

22.

meggyőződése, hogy különösen a jelenlegi gazdasági környezetben a hangsúlyt a hatékonyabb és méltányosabb bevétel-beszedési rendszerekre kell helyezni; hangsúlyozza, hogy e rendszerek fejlesztésének az Unió és a tagállamok legfőbb prioritását kell jelentenie, különös tekintettel a legnagyobb gazdasági nehézségekkel küzdő tagállamokra;

23.

emlékeztet arra, hogy a Bizottság számára készült egyik tanulmány megállapításai szerint az Unión belül a becsült átlagos héabevétel-kiesés átlagosan 12 %; fokozottan felhívja a figyelmet arra, hogy ez a héabevétel-kiesés 30 %-os, illetve 22 %-os szinttel riasztó mértéket öltött Görögországban, illetve Olaszországban, abban a két tagállamban, amelyek a legsúlyosabb adósságválsággal küzdenek;

24.

hangsúlyozza, hogy az adóelkerülés és a csődök miatt bekövetkező veszteség mellett a héabevétel-kiesés betudható a csalásnak, a nem átlátható szabályozásnak, a nem koherens ellenőrző rendszereknek és az uniós jogszabályok tagállamokon belüli be nem tartásának vagy részleges betartásának, továbbá hogy a héaveszteségeket, amelyek több milliárd eurót tesznek ki, nagyrészt az Unió polgárait érintő megszorító intézkedések kompenzálják, és azon polgárok viselik, akiknek a bevétele megfelelően dokumentált és nyomon követhető;

25.

komoly aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék azon megállapításai miatt, hogy önmagában a 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás (9) alkalmazása 2009-ben a Számvevőszék által vizsgált hét tagállamban megközelítőleg 2 200 millió EUR extrapolált kiesést okozott, amely megfelel az ezekben az országokban 2009-ben a 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás keretében történő teljes behozatal adóalapjára elméletileg alkalmazandó héa 29 %-ának;

26.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék megállapította: az Unió szabályozási kerete nem biztosítja, hogy a tagállamok vámhatóságai egységesen alkalmazzák a héamentességet, valamint hogy a szabályozási keret nem biztosítja, hogy az ezen tranzakciókra vonatkozó információkat mindig elérhetővé tegyék a céltagállam adóhatóságai számára, ezáltal sérülékennyé téve a rendszert a szervezett bűnözés és az egyes csalók általi visszaélések számára, jelentős versenyhátrányt okozva a jóhiszemű kereskedőknek;

27.

felhívja a figyelmet a Számvevőszék azon megállapítására, hogy az ellenőrzött tagállamok vámhatóságai nem biztosítják az adatok érvényességét és hiánytalanságát, sem az egyéb mentességi feltételek teljesülését;

28.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék súlyos hiányosságokat talált az egyszerűsített vámeljárás ellenőrzésében, amely az összes vámeljárás 70 %-át teszi ki, különös tekintettel a rossz minőségű és rosszul dokumentált könyvvizsgálatra és az egyszerűsített eljárások feldolgozásakor az ellenőrzések végrehajtása során az automatikus adatfeldolgozási technikák csekély alkalmazására; rámutat arra, hogy ezek a hiányosságok indokolatlan veszteségeket okoztak az Unió költségvetésében, és hogy a vámeljárások megfelelő működése közvetlen hatással van a héa kiszámítására; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem tette meg a szükséges intézkedéseket ennek orvoslására az elmúlt 10 év során, hanem a papíron megfelelőnek látszó szabályok mögé bújt;

29.

sajnálattal jegyzi meg, hogy a héabeszedés modellje bevezetése óta változatlan; meggyőződése, hogy az már elavult, figyelemmel a technológiai és gazdasági környezetben bekövetkezett számos változásra;

30.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon a csalás jelenlegi és új tendenciáit és hatékonyan reagáljanak rájuk, továbbá szeretné, ha a Költségvetési Ellenőrző Bizottság 2013 szeptemberéig tájékoztatást kapna a Bizottságtól, milyen ideiglenes és állandó intézkedéseket hoztak a 42-es vámeljárás alapján, nem csak uniós, hanem tagállami szinten, és hogyan hatottak azok a csalások számára; említést tesz a Bizottságnak „A héa jövőjéről – Úton egy egyszerűbb, szilárdabb és hatékony héarendszer felé” című zöld könyvéről (COM(2010) 695), és kéri, hogy tegyen konkrét javaslatokat a héareformra vonatkozóan;

31.

kéri a Bizottságot, hogy biztassa a tagállamokat héajogszabályaik egyszerűsítésére, vezessen be a héa kivetésére vonatkozó szabványos értesítési formát az adóhatóságok számára és alakítsa ki a héamentességnek a tagállami vámhatóságok általi egységes és megfelelő kezelését, valamint biztosítsa, hogy e jogalkotási szövegek – minimumkövetelményként angol, francia és német nyelvre lefordítva – legyenek könnyebben elérhetőek;

32.

sajnálatát fejezi ki a Modernizált Vámkódex hatálybalépésére vonatkozóan az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatban (COM(2012) 64) előirányzott időpont elhalasztása miatt, és az új dátumot (2020. december 31.) elfogadhatatlannak tartja; emlékeztet arra, hogy a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (Modernizált Vámkódex) szóló 2008. április 23-i 450/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) a Modernizált Vámkódexre vonatkozóan 2013. június 24-i hatálybalépést irányzott elő, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket az előkészítési folyamat felgyorsítására;

33.

határozottan javasolja minden tagállamnak, hogy vegyen részt az Eurofisc 4200-as vámeljárást alkalmazó, csalással elkövetett tranzakciókra vonatkozó 3. sz. tevékenységi körében;

34.

támogatja a Bizottság javaslatát a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek az importtal és más határokon átnyúló ügyletekkel kapcsolatos adócsalás tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre vonatkozóan (COM(2008) 805), amelynek célja az Unión belüli tranzakciók során a kereskedők egyetemleges felelősségének bevezetése, amely az importőröket egyetemlegesen felelőssé teszi azon esetekben, amikor a héabevétel-kiesés oka a tranzakciókra vonatkozóan a héahatóság felé történő hamis, késői vagy nem teljes jelentéstétel, és megfelelő büntetést szab ki rájuk;

35.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok között intenzívebb és gyorsabb együttműködésre, az információcsere jobb ellenőrzésére, továbbá a helyi adó- és vámhivatalok között közvetlenebb kapcsolatokra van szükség – többek között a héainformációcsere-rendszer (VIES) segítségével – annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok hathatós segítséget nyújtsanak egymásnak;

36.

azt javasolja a tagállamoknak, hogy haladéktalanul biztosítsanak a vámhatóságok számára online hozzáférést a héainformációcsere-rendszerben (VIES) foglalt héa-azonosító számokhoz, hogy lehetővé tegyék számukra a vámáru-nyilatkozatokban összegyűjtött héa-azonosító számok ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségük teljesítését; kéri a Bizottságot, hogy továbbra is havi rendszerességgel tájékoztassa a Parlament illetékes hatóságait és a Számvevőszéket a 42-es eljáráskóddal végzett vámeljáráshoz kapcsolódó csalások megelőzése tekintetében valamennyi tagállamban tapasztalható fejleményekről;

37.

kéri a Bizottságot, hogy a hatékony információáramlás biztosítása érdekében hozzon létre egy olyan rendszert, amely ötvözi a vámügyi segítségnyújtást és a héa terén való adminisztratív együttműködést, hogy az adott területen a megfelelő hatóságok rutinszerű tájékoztatást kapjanak a másik területen hozott intézkedésekről; úgy véli, hogy ez hatékonyabbá és gyorsabbá tenné az illetékes hatóságokkal való együttműködést és a héa rendeltetési tagállamban való felszámítását;

38.

hangsúlyozza az e-kormányzat által betöltött szerepet az átláthatóság növelése és a csalás, illetve korrupció elleni küzdelem, valamint ezáltal az állami pénzeszközök védelme terén; hangsúlyozza, hogy az Unió lemaradt ipari partnerei mögött, többek között a rendszerek interoperabilitásának hiánya miatt (11); hangsúlyozza, hogy az Uniónak meg kell erősítenie az e-kormányzat új generációjának elérésére irányuló erőfeszítéseit;

39.

rámutat arra, hogy a dokumentált elektronikus, nem készpénzben megvalósuló tranzakciók megnehezítik a feketegazdaságban való részvételt, és úgy tűnik, hogy szoros összefüggés áll fenn az elektronikus fizetések adott országon belüli aránya és az ország feketegazdasága között (12); ösztönzi a tagállamokat, hogy szállítsák le a kötelezően nem készpénzben bonyolítandó kifizetések értékhatárát;

40.

megerősíti a Számvevőszék ajánlásait, különösen a következőket:

kéri a Bizottságot, hogy hathavi rendszerességgel tegyen jelentést arról, hogyan és mikor hajtja végre ezeket az ajánlásokat;

41.

üdvözli a Számvevőszék 14/2011. sz. különjelentését, továbbá elfogadja következtetéseit, különösen azon megállapítását, hogy „általában véve a Horvátországnak nyújtott uniós előcsatlakozási támogatás jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy Horvátország fejlődő közigazgatási kapacitása alkalmassá váljon a csatlakozás után növekvő összegű uniós támogatások kezelésére”; üdvözli, hogy az előcsatlakozási támogatások jelentős és pozitív szerepet játszanak abban, hogy felkészítik a horvát hatóságokat a csatlakozás utáni időszak kohéziós és vidékfejlesztési politikájának kezelésére;

42.

sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a Számvevőszék jelentése nem tartalmaz elegendő információt a csalási és hibaarányokra, illetve a – szükség esetén igazságügyi jellegű – nyomon követésre, valamint a teljesítményértékelésre nézve;

43.

ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint „mindeddig azonban a támogatás csak részsikereket könyvelhetett el a kitűzött célok megvalósítása tekintetében, ezért ahhoz, hogy tovább lehessen lépni a kapacitásépítésben, számos fontos területen még mind a csatlakozás előtt, mind azután további támogatásra van szükség”; tudomásul veszi a Számvevőszék azon megállapítását, hogy „az előcsatlakozási támogatások által érintett legtöbb területen a Bizottság még nem értékelte elégségesnek Horvátország kapacitását ahhoz, hogy fel lehessen hatalmazni a támogatások előzetes bizottsági ellenőrzés nélküli végrehajtására”, valamint azt, hogy „az elért haladás dacára a horvát hatóságoknak különösen két területen – a közbeszerzési kapacitás és a korrupció elleni küzdelem területén – még erősebb támogatásra van szükségük”;

44.

aggódik amiatt, hogy az irányítás és az intézmények felkészületlenségének egyes példái, valamint a korábbi EU-csatlakozások során a csatlakozási alapokból történő finanszírozás strukturális alapokból történő finanszírozásra való átváltásának fényében miképpen lehetne elkerülni Horvátország esetében a hasonló kockázatokat;

45.

aggódik amiatt, hogy a Számvevőszék által a jogszabályok összehangolására helyezett nagy hangsúly mellett szükség lesz folyamatos ellenőrzésre, és a következő területeket célzó intézkedésekre is:

46.

egyetért a Számvevőszék ajánlásaival, valamint felszólítja különösen a Bizottságot és a horvát hatóságokat az egymással való szoros együttműködésre annak érdekében, hogy a munkahelyi és munkahelyen kívüli képzések indításával nagyobb hangsúlyt lehessen fektetni a közbeszerzési kapacitás fejlesztésére, jobban oda lehessen figyelni a regionális és helyi szintű kapacitásépítési igényekre, a projekteredményesség értékelését tovább lehessen fejleszteni, portfoliót lehessen létrehozni a kiérlelt projektekből, hogy a csatlakozás utáni megnövekedett támogatási összegeket teljes mértékben fel lehessen használni, valamint intézkedéseket lehessen tenni a vidékfejlesztési programokra vonatkozóan és erősíteni lehessen a korrupcióellenes intézkedéseket;

47.

támogatja a Számvevőszék Bizottsághoz intézett azon ajánlását, hogy más országoknak nyújtandó előcsatlakozási támogatásait illetően a lehetőségek szerint építsen a Horvátországnak nyújtott előcsatlakozási támogatás tanulságaira;

48.

üdvözli a Horvátország csatlakozásra való felkészüléséről szóló, 2012. április 24-i monitoring jelentésben a Bizottság értékelését, amely szerint „Általánosságban véve Horvátország helyes úton halad az uniós csatlakozásra való felkészülésben. Horvátország a közösségi vívmányokhoz való igazodás jelentős szintjét érte el. A 2011. évi eredményjelentés és az ellenőrző táblázatok 2011 őszi frissítése óta további előrelépések történtek. A Bizottság azonban korlátozott számban talált olyan kérdéseket, amelyek további erőfeszítéseket igényelnek” (13);

49.

megállapítja, hogy a vívmányok fejezetein belül számos fontos kérdés megoldása továbbra is várat magára; különösen a közbeszerzés tekintetében kell figyelmet fordítani a másodlagos jog összehangolására, elsősorban a védelmi beszerzés terén, valamint az újonnan elfogadott jogszabályok megfelelő – különösen helyi szinten való – végrehajtására, a strukturális alapok jövőbeli kezelésének érdekében is;

50.

megállapítja, hogy a pénzügyi ellenőrzés területén folyamatos erőfeszítések kellenek annak érdekében, hogy központi és helyi szinten egyaránt javuljon az államháztartás belső és külső ellenőrzésének általános működése, illetve a pénzügyi és költségvetési rendelkezések terén is, mivel a koordinációs osztálynak tovább kell bővítenie kapacitását annak érdekében, hogy a csatlakozás után koordinálni tudja a saját források teljes rendszerét, valamint gyorsítani kell az inkább az utólagos ellenőrzésekre összpontosító vámfelügyeleti stratégia modernizációját;

51.

hangsúlyozza, hogy néhány területen, elsősorban a mezőgazdaság és vidékfejlesztés terén fokozott erőfeszítésekre van szükség, és figyelmet kell fordítani a jogszabályok további összehangolására, valamint a közigazgatási kapacitások megerősítésére a közvetlen kifizetések és a vidékfejlesztés terén;

52.

aggódik a SAPARD és az IPARD keretében nyújtott támogatások alacsony felhasználási aránya miatt – egyes ágazatok, nevezetesen a tejágazat, az üvegházágazat és a gyümölcs- és zöldségágazat különösen alulreprezentáltak voltak az 1. intézkedés (Beruházások mezőgazdasági üzemekbe) végrehajtása során; véleménye szerint ez komoly hiányosságokra mutat ezen ágazatoknak a jövőbeli uniós támogatások felhasználására való képessége és felkészültsége terén;

53.

tudomásul veszi, hogy az előcsatlakozási támogatás végrehajtása késedelmet szenved; örömmel látja az e probléma megoldása tekintetében elért előrehaladást, és sürgeti a Bizottságot és a horvát hatóságokat, hogy – elsősorban a kapacitásépítés erősítésre révén – továbbra is fokozzák a támogatás végrehajtásának ütemét; hangsúlyozza, hogy az előcsatlakozási támogatás keretében végzett kapacitásbővítésnek mind a központi intézményekre, mind pedig a regionális és helyi szervezetekre ki kell terjednie; aggodalmát fejezi ki, hogy amennyiben Horvátország nem szentel elég figyelmet az utóbbiaknak, nem fog rendelkezni az uniós támogatások felhasználásához szükséges megfelelő közigazgatási kapacitással és tapasztalattal;

54.

megerősíti, hogy az előcsatlakozási támogatás célja többek között a tagjelölt államok kapacitásának megerősítése annak érdekében, hogy a jövőbeli uniós támogatásokat hatékony és átlátható módon tudják felhasználni; ezért üdvözli, hogy a Bizottság a Horvátországnak nyújtott előcsatlakozási támogatás megtervezésében újfajta megközelítést alkalmaz, például összekapcsolja a meghatározott kapacitásbővítési projekteket a csatlakozási tárgyalásokkal, ami lehetővé teszi az operatív programok több évre való tervezését;

55.

felszólítja a Bizottságot, hogy teljes mértékben aknázza ki a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok intézményi tanulásában és kapacitásbővítésében rejlő lehetőségeket, nevezetesen az előcsatlakozási támogatási eljárásoknak a strukturális alapok, az Európai Szociális Alap és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap által nyújtott támogatásokkal való további összehangolása révén;

56.

megállapítja, hogy a regionális politika és a strukturális eszközök koordinálása tekintetében további kitartó erőfeszítéseket kell összpontosítani arra, hogy a kohéziós politika jövőbeli végrehajtásához szükséges közigazgatási kapacitás növelésére irányuló terv megvalósuljon, és kiforrott projekttervezés alakuljon ki;

57.

felkéri a horvát hatóságokat, hogy a fenti aggodalmakra való válaszként hozzanak intézkedéseket, és felhívja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést Horvátország e kérdés és egyéb lezáratlan ügyek kezelése terén elért előrehaladásáról;

58.

elismeréssel nyilatkozik Horvátországnak az intézményi és közigazgatási kapacitása megerősítésében és az előcsatlakozási támogatás kezelésének összefogásában tapasztalható előrelépéséről;

59.

üdvözli, hogy 2011 decemberében létrejött a horvát Regionális Fejlesztések és Uniós Támogatások Minisztériuma, valamint azt, hogy a regionális fejlesztésekért és az uniós támogatásokért felelős minisztert egyben miniszterelnök-helyettesnek is kinevezték, ami az új kormány regionális fejlesztési kérdések és uniós támogatások felhasználása iránti elkötelezettségére utal;

60.

megállapítja, hogy Horvátország jelentős erőfeszítéseket tett a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, valamint a kontrollrendszer meghonosítása terén, ami 2012 második felében várhatóan az előzetes ellenőrzések megszüntetéséhez fog vezetni; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy további következetes fellépés szükséges, mivel a Bizottság a legtöbb területen még nem engedélyezte Horvátországnak az előcsatlakozási támogatás előzetes ellenőrzés nélküli felhasználását;

61.

üdvözli, hogy 2012 januárjában hatályba lépett a fokozott átláthatóságot biztosító új közbeszerzési törvény, valamint azt, hogy 2011 során megvalósult az IPA 2008 keretében „A közbeszerzési eljárások során tapasztalható szabálytalanságok orvoslását szolgáló képességek erősítése” című egyszerűsített ikerintézményi együttműködési projekt, amely többek között figyelemfelkeltéssel kapcsolatos erőfeszítéseket foglalt magában;

62.

sürgeti a Bizottságot és a horvát hatóságokat, hogy helyezzék előtérbe a szilárd közbeszerzési rendszer létrehozását; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a korrupció elleni küzdelem központi szerepet játszik a teljes csatlakozási folyamat során, és hogy a korrupcióellenes megelőző intézkedések bevezetésének elmulasztása gátat szab a további uniós támogatások befogadásának;

63.

hangsúlyozza, hogy a leszerelés az elkövetkezendő években egyre fontosabb kérdéssé fog válni, mivel a 14 tagállamban működő 133 atomreaktor egyharmadát 2025-ig le kell állítani (14);

64.

felszólítja Költségvetési Bizottságát és Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságát, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó, új többéves pénzügyi keret megtárgyalása során vegyék figyelembe a Költségvetési Ellenőrző Bizottság megállapításait;

65.

úgy véli, hogy a Számvevőszék megállapításai az alábbiak szerint összegezhetők:

66.

megállapítja továbbá, hogy nem végezték el a Bizottság által előterjesztett finanszírozási program átfogó előzetes értékelését;

67.

elismeri, hogy a Számvevőszék jelentésében bemutatott helyzet a 2010 végéig tartó időszakra vonatkozik, és hogy azt követően a Bizottság számos kezdeményezést tett;

68.

megjegyzi, hogy nukleáris téren az Unió legfőbb célja a nukleáris biztonság maximalizálása;

69.

nyugtázza a Bizottság véleményét, mely szerint a Bizottság eljárási keretrendszert hozott létre, amely megállapítja a konkrét célkitűzéseket, meghatározza a szerepeket és felelősségeket, valamint egyértelműen rögzíti a jelentéstételi és felügyeleti követelményeket (16);

70.

nyugtázza a Bizottság válaszát, mely szerint a szükségletfelmérés a 2011-ben elvégzett hatásvizsgálat részét képezte (SEC(2011) 1387); nyugtázza, hogy a hatásvizsgálat az addig elért előrehaladással, a fennmaradó kihívásokkal és a támogatás áttekintésével foglalkozott;

71.

emlékeztet arra, hogy Bulgária és Szlovákia csatlakozási szerződése értelmében az Unió ezen országok részére 2009-ig, illetve 2006-ig nyújthat pénzügyi támogatást;

72.

örömmel látja, hogy a bulgáriai, litvániai és szlovákiai atomerőművek leszerelését segítő támogatási programokhoz nyújtott uniós támogatásról szóló tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslat (COM(2011) 783) az érdekelt felekkel, az érintett tagállamokkal – Bulgáriával, Litvániával és Szlovákiával –, valamint a leszereléssel foglalkozó szakértői csoportokkal folytatott széles körű konzultációra épít; örömmel látja, hogy figyelembe vették a Parlament 2011. április 5-i állásfoglalásában (17) foglalt megállapításokat, valamint a Számvevőszék leszelésre vonatkozó 2011-es teljesítmény-ellenőrzésében megfogalmazott következtetéseket és ajánlásokat;

73.

megállapítja, hogy a szakértők megalapozott, teljes és részletes – többek között a leszerelés lezárásáig terjedő teljes költségbecslést tartalmazó – leszerelési terv megalkotását sürgették, amely a további uniós támogatás végrehajtásának alapjául szolgálna; úgy véli, hogy egyértelműen meg kellene jelölni a nemzeti társfinanszírozás mértékét, és azt, hogy ezt hosszú távon hogyan biztosítják;

74.

megelégedéssel állapítja meg, hogy az érdekelt felek egyértelműen támogatták a Bizottság fent említett hatásvizsgálatában (18) meghatározott főbb mérföldköveket, valamint azt, hogy az uniós támogatás a lehető legnagyobb uniós hozzáadott értéket képviselő konkrét mérföldkövek megvalósítását célozza; megjegyzi, hogy kezdettől fogva foglalkozni kell a megfelelőségi eljárásokkal és a szigorú költségellenőrzéssel;

75.

ismételten kijelenti és hangsúlyozza, hogy az Unió, Bulgária, Szlovákia és Litvánia kölcsönösen kötelezettséget vállaltak a kozloduji atomerőmű négy blokkjának, a bohunicei V1 atomerőmű 1. és 2. blokkjának, illetve az ignalinai atomerőmű 1. és 2. blokkjának leszerelésére;