16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/1

1.1

A szabad verseny valamennyi piaci szereplő előnyére válik, és ez különösen igaz a fogyasztókra. Ugyanakkor az erre a területre vonatkozó jogszabálysértések nagymértékben kihatottak a versenyben résztvevő vállalkozásokra, ezért a versenyszabályok szankciók kiszabását is megengedik, hogy így csillapítsák a vállalatok közötti verseny hiányából adódó gazdasági hatásokat.

1.2

A múltban nem állt olyan versenyjogon alapuló, megfelelő jogi eszköz a fogyasztók rendelkezésére, amely lehetővé tette volna számukra, hogy fellépjenek vagy panaszt emeljenek bárminemű olyan kárral kapcsolatban, amelyet a tiltott versenygyakorlatok következményeképp a piacon szenvedtek el. Csak a belső piac mélyreható változásait, éspedig főként az általános gazdasági érdekű szolgáltatások ágazati liberalizációját követően kezdődött meg a vita arról, hogy szükség van olyan eszközökre, melyek lehetővé teszik a fogyasztók részvételét a versenypolitikában.

1.3

Az első lépés ebben az irányban a Versenypolitikai Főigazgatóság keretén belül tevékenykedő fogyasztóvédelmi kapcsolattartó kinevezése volt, aki a Főigazgatóság és a fogyasztóvédelmi szervezetek közötti kapocsként szolgál az olyan versenypolitikával kapcsolatos ügyekben, amelyekben véleménye fontos lehet. Most, három évvel elteltével elmondható, hogy a kapcsolattartó hatékonysága korlátozottnak bizonyult, és ez a feladatának ellátásához szükséges források hiányának tudható be.

1.4

Eközben a főbb liberalizált ágazatokban valós akadályok gördültek a szabad verseny elé, melyek a versenytársak piacról való kirekesztéséhez és a fogyasztók gazdasági jogainak egyértelmű korlátozásához vezettek. E negatív hatás egyik oka az a nemzeti megközelítésmód, amelyet a legtöbb tagállam alkalmaz a liberalizációval szemben, protekcionista tendenciákat érvényesítve a nemzeti vállalkozások tekintetében. Az Európai Bizottságnak rendelkezésére kell bocsátani a szükséges eszközöket ahhoz, hogy véget vessen az ilyesfajta gyakorlatoknak.

1.5

Az EK-Szerződés 153. cikkének (2) bekezdése teremti meg az Európai Bizottság számára a jogalapot arra, hogy minden közösségi politikán, és különösen a versenypolitikán belül a horizontális fogyasztóvédelmi intézkedés eszközét hozza létre annak érdekében, hogy az EK-Szerződés 81.és 82. cikkének rendelkezései mind a fogyasztók, mind pedig a versenyszabályok megsértése miatt kárt szenvedett versenyhelyzetben lévő vállalatok érdekeire kiterjedjenek. Ugyanakkor a tagállamoknak a maguk részéről biztosítaniuk kell, hogy nemzeti jogszabályaik is ugyanezt a célt szolgálják.

1.6

Mindezt szem előtt tartva olyan intézkedések kialakítására kellene törekedni, amelyek kárpótlást nyújtanak a tiltott gyakorlatokból származó károkért, különösen a gazdasági jogok tekintetében.

1.7

A fogyasztók tájékoztatását és konzultációját szolgáló mechanizmusokat is tovább kell erősíteni. Amennyiben a Versenypolitikai Főigazgatóság meg kívánja tartani kapcsolattartóját, a megfelelő eszközöket is rendelkezésre kell bocsátani feladatköre ellátásához. Az Egészség- és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságnak pedig biztosítania kell valamennyi vele együtt tevékenykedő testület részvételét annak érdekében, hogy a közvetlenül a fogyasztói érdekeket érintő versenypolitikával kapcsolatos ügyekben nagyobb befolyásra tegyen szert. Ebben az összefüggésben úgy véljük, hogy az Európai Versenyhatóságok Hálózata úgy módosíthatná a tevékenységeit, hogy figyelembe vegyen minden olyan információt és észrevételt, amelyet a nemzeti vagy közösségi fogyasztói szervezetek a rendelkezésére kívánnak bocsátani annak érdekében, hogy a versenypolitika hatékonyabban érvényesüljön a piacokon, és hogy biztosítsák a fogyasztók gazdasági jogainak elismerését.

2.1

A szabad verseny a piacgazdaság alapvető elve, amely azon az elgondoláson alapul, hogy a gazdasági szereplők, és általánosabban fogalmazva a piacon résztvevő valamennyi magánszemély rendelkezik a szabad kezdeményezés jogával. Annak szükségessége, hogy a szabad piaci verseny szabályait összhangba hozzák az összes érintett szereplő jogaival, a Szerződés versenyt szabályozó előírásainak megalkotásához vezetett. Az Európai Bizottság még a liberalizálás hőskorában kijelentette (1), hogy egyensúlyra van szükség a vállalkozások és a fogyasztók érdekei között, mérlegelve a versenyjog által nem szabályozott új gazdasági helyzeteket. Ugyanakkor síkraszállt amellett is, hogy javítsák az önkéntességen alapuló eszközök hatékonyságát és támogassák a fogyasztók és a gazdasági szféra közötti, párbeszédet, hogy erősítsék a fogyasztók piacba vetett bizalmát, mert ennek megvalósításához a verseny önmagában nem elegendő.

2.2

A jelenlegi helyzet néhány új vonást is felmutat, ahogy az kitűnik az Európai Bizottság versenypolitikáról szóló 2004-es jelentéséből (2), valamint Neelie Kroes biztos beszédéből (3). Mindkettő kiemeli annak szükségességét, hogy elsősorban olyan ágazatokban tevékenykedjenek, amelyek az egységes piac és versenyképesség szempontjából a lisszaboni menetrend értelmében lényegesek, különösen vegyék azonban figyelembe ennek során a fogyasztók érdekeit és mindenekelőtt a kartellek és monopolhelyzetek hatását a fogyasztók jogaira. Ez a megközelítés első lépésnek tekinthető abban az irányban, hogy a fogyasztóvédelmet az eddigiektől eltérően nem tisztán a kínálat, hanem a fogyasztó szempontjait is figyelembe vevő piacszabályozó intézkedésnek tekintsék.

2.3

Először is meg kell állapítani, hogy a versenypolitika alkalmazási köre a tagállamokkal való együttműködésben az EU egészére ki kell, hogy terjedjen; nemcsak azért, mert az egységes piacot és ennek következtében a határon átnyúló ügyleteket érinti, hanem azért is, mert a nemzeti jogszabályok harmonizálására törekszik, hogy meg lehessen akadályozni egyes államok protekcionista irányultságú politikáját, amelyekkel saját piacaikat előnyben részesítik és így diszkriminálják a versenytársakat. Ebben az összefüggésben a közösségi intézményeknek és különösen az Európai Bizottságnak alapvető szerepe van. Az Európai Bizottság nemcsak a versenyszabályozó jogszabály-javaslatok kidolgozásáért, hanem a fúziók és az állami támogatások ellenőrzéséért is felelős, amelynek során az általános érdeknek elsőbbséget kell élveznie az egyes tagállamok egyedi érdekeivel szemben.

2.4

A közszolgálati ágazatok liberalizálása és a pénzügyi szolgáltatások szabályozása olyan próbálkozásokhoz vezetett, amelyek érintkezési pontokat keresnek a versenypolitika és a Bizottság által alakított más politikai területek, különösen a fogyasztóvédelmi politika között. Így például az Európai Bizottság 2004-es versenypolitikai jelentése megállapítja, hogy a versenypolitika szigorú alkalmazásával többek között azt a célt követik, hogy erősítsék a fogyasztók érdekeit és a belső piacba vetett bizalmát.

2.5

A fenti elvi kinyilatkoztatás ellenére az európai versenypolitikát megvalósító különböző rendelkezések vizsgálata azt mutatja, hogy ezek alig szolgálnak gyakorlati részletekkel, és valójában álláspontjuk is változatlan marad. 2003-ban az európai versenyképességi napon közzétették, hogy az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságán létrehozzák a „fogyasztóvédelmi kérdések kapcsolattartójának” pozícióját (4). A kapcsolattartó a versenypolitika valamennyi részterületén cselekvési hatáskörrel rendelkezik a fogyasztók érdekeinek érvényesítése érdekében. Emellett tájékoztató kiadványokat (5) tesznek közzé, amelyekben tájékoztatást és útmutatást adnak a fogyasztóknak a versenypolitika tartalmáról és érdekeikre gyakorolt lehetséges hatásairól.

2.6

A kapcsolattartó feladatköre a következőket foglalja magában: (6)

2.7

A versenypolitika ilyesfajta, a fogyasztók érdekeit is figyelembe vevő irányultságának átfogó jelleggel kell bírnia, megszüntetve a Versenypolitikai Főigazgatóság és az Egészség- és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság közötti hatásköri megosztottságot. Ennek érdekében az egyes politikai területeken hozott intézkedéseket folyamatosan egyeztetni kell egymással, mégpedig nemcsak európai szinten, hanem az európai és nemzeti szint között is. Ennek célja egy olyan piacgazdasági verseny, amelyből minden gazdasági és társadalmi szereplő, valamint a fogyasztó is profitál.

3.1.

Megállapítható, hogy a versenypolitika az utóbbi időben jelentős átalakuláson ment át, ami nemcsak az úgynevezett gazdasági globalizáció általánosan megfigyelhető jelenségének hatására, hanem annak szükségességére is visszavezethető, hogy a szolgáltatási ágazatok liberalizációját összhangba hozzák más közszolgáltatási célokkal, úgymint a kínálat sokszínűsége vagy a szolgáltatásnyújtók megbízhatósága. A versenypolitikának fontos szerepet kell játszania a versenyképességnek a lisszaboni stratégia figyelembevételével meghatározott céljai tekintetében. Itt mindenekelőtt az a cél, hogy a piacgazdaság és főként az egyesülési folyamatok, amelyektől jelentős mértékben függ az európai gazdaság sikere nemzetközi versenytársainkkal szemben, oly módon tudjanak akadálytalanul működni, hogy ennek során ne csorbuljanak a versenytársak és mindenekelőtt az európai fogyasztók jogai.

3.2.

A fogyasztókat érintő versenypolitika kialakításához a versenyt szabályozó előírásokat kell megvizsgálni, azaz a Szerződés vonatkozó cikkeit és annak végrehajtási rendeleteit. Utóbbiakat vagy nemrég módosították, vagy a közeljövőben kerülnek elfogadásra.

3.3.1.

A vállalkozások közötti megállapodások a piaci szereplők közötti kapcsolatok részét képezik és a piac zavartalan működését szolgálják. Céljuk nem mindig a verseny, sőt ellenkezőleg. Már az egységes piac megalkotásakor látták annak szükségességét, hogy megtiltsák azokat a megállapodásokat, amelyek akadályozzák, korlátozzák vagy torzítják a szabad versenyt. Ugyanez érvényes a vállalati összefonódásokra, különösen az egymással látszólag koordinálatlan üzleti szövetségekként működő kartellek esetében. Ha ez a tevékenység a szabad versenyt tartalmilag korlátozza vagy akadályozza, akkor tilalom alá esik.

3.3.2.

A vállalkozások közötti megállapodások és határozatok jogilag szerződéses jellegűek, ezekből a felekre nézve kötelezettségek származnak. Mindkét esetben csak akkor érvényesek a megállapodások illetve határozatok, ha betartják a hatályos jogi előírásokat. Az ebben a vonatkozásban fontos szempont e megállapodások harmadik felekre, és különösen a piaci versenyt meghatározó szabályokra gyakorolt hatása.

3.3.3

A jogalkotó célja végső soron az eredmény, azaz a verseny korlátozásának megtiltása. A rendelkezések azonban ennél továbbmennek: a vonatkozó megállapodások, illetve határozatok semmissé nyilváníthatók, az ezzel járó gyakorlati következményekkel, úgymint az olyan károkért fizetett kártérítéssel, amelyeket a versenytársaknak és magának a gazdaságnak a piac működésének torzításával okoztak.

3.3.4.

A Szerződés 81. cikkének alkalmazása alá eső, mind a nemzeti piacokon, mind pedig a közösségi belső piacon felmerült esetek sokrétűsége miatt a Bizottság indokoltnak látta, hogy elfogadjon egy úgynevezett modernizációs csomagot (8). Ennek célja egyrészt a Szerződés rendelkezéseinek összhangba hozása a bíróságok ítéleteivel és az alkalmazásukkor felmerülő esetek nagy számának figyelembevétele.

3.3.5.

Az átdolgozás kiterjedt a csoportos mentességek előírásaira (9) is. Ebben a rendeletben új előírások találhatók megállapodásoknak a mindenkori piaci követelmények figyelembevételével történő mentesítésére, és külön előírások a technológiai terület szerződéseinek mentességére. Világos előírásokra van szükség, amelyekkel támogatják a vállalkozások közötti megbízható megállapodásokat, ugyanakkor kijelölik számukra a határokat, és amelyekkel gondoskodnak arról, hogy ezek a mentességek semmi esetre se károsítsák a fogyasztók érdekeit.

3.4.1.

A Szerződés 82. cikke szerint tilos visszaélni egy vagy több vállalkozásnak az egységes piacon vagy annak egy részén élvezett erőfölényével. Itt olyan rendelkezésről van szó, amely nem zárja ki önmagában a piaci erőfölényt – sőt a tendencia az, hogy támogatják az olyan gazdasági összefonódásokat, amelyek versenyképessé teszik az európai vállalkozásokat a világpiacon –, hanem amely arra irányul, hogy egy megszerzett hatalmi helyzettel ne kényszerítsék a versenytársakra saját feltételeiket, és ne akadályozzák ezáltal a versenyt. Ezekben az esetekben ez a cikk nem az erőfölény eredetét érinti, szemben a 81. cikkel, amelyben valóban a megállapodás, illetve határozat eredetét veszik figyelembe a semmissé nyilvánítás érdekében.

3.4.2.

A piaci erőfölény másként hat, mint az összehangolt magatartás, mert amennyiben már maga a piaci helyzet, vagyis a versenytársak hiánya illetve azok jelentéktelen piaci részesedése korlátozza azt, annak látszólag nincs hatása a versenyre. Ha azonban a fogyasztó lesz a vállalkozás által diktált feltételek szenvedő alanya, a fogyasztó érdekében be kell avatkozni. (10)

3.4.3.

A Bizottság már hosszabb ideje ebben az értelemben avatkozik be a legfontosabb olyan ágazatokban, amelyekben a legtöbb tagállamban megkésett liberalizáció miatt erőfölény alakult ki, így a távközlés területén (11), vagy amelyekben jelentős technológiai újítások folytán nem jött létre jelentős verseny, mint például a Microsoft esetében (12). Mindkét esetben megállapították a piaci erőfölénnyel való visszaélést. Az első esetben visszaélés történt a távközlési szolgáltatások árának megállapítása során (13). Emellett ez azért volt mértékadó döntés, mert egy alapvetően államilag szabályozott gazdasági ágazatot érintett. Ezért a Bizottság álláspontja az volt, hogy itt cselekedni kellett annak ellenére, hogy az árakat az ágazatban szabályozták.

3.4.4.

A második esetben (Microsoft) nem volt olyan egyszerű a helyzet, mert itt egy, számítástechnikai rendszereivel majdnem monopolhelyzetben lévő amerikai vállalatról volt szó. Ettől függetlenül az Európai Bizottság úgy döntött, hogy a személyi számítógépek operációs rendszereinek piacán élvezett piaci erőfölénnyel történő visszaélés miatt megsértették a 82. cikk rendelkezéseit, mivel megtagadták információk kiadását a rendszerek együttműködéséhez, és különösen, mert ezért a Windows Media Playert és a Windowst csak együtt forgalmazták. A Bizottság nem csak magas pénzbírságot szabott ki súlyos jogsértés miatt, hanem egy sor olyan intézkedést határozott meg feltételként, amelyek az operációs rendszerek nyilvánosságra hozását és a Windows operációs rendszer egyes összetevőinek szétválasztását írták elő.

3.5.1.

Az EK Szerződésében nincs olyan konkrét cikk, amely az egyesülések engedélyezését szabályozná. Ennek oka kezdetben az volt, hogy alig voltak ilyen ügyletek, valamint az a tény, hogy maguk a tagállami hatóságok támogatták a vállalkozások összefonódását, hogy saját vállalkozásaikat versenyképessé tegyék. Amennyiben az ilyen fúziók eredményeképpen piaci erőfölény állt elő, a 81. és 82. cikket alkalmazták, azzal a kitétellel, hogy csak a piaci erőfölénnyel történő visszaélés esetén ellenőrzik az egyesülés körülményeit.

3.5.2.

Ennek a résnek a megszüntetése és a hatékony ellenőrzés lehetővé tétele érdekében a Tanács – az EK-Szerződés 83. és 308. cikkére hivatkozva, amelyek szerint céljainak elérése érdekében további hatáskörökkel ruházhatja fel magát – egy sor rendeletet adott ki, egészen a jelenleg hatályos 139/2004 sz. rendeletig (14), amellyel módosították és javították a 1310/97 (EK) számú rendeletet (15), és amellyel elsősorban a Gencor kontra Bizottság jogesetben hozott ítéletet (16) vették fel az előírások közé.

3.5.3.

Az új rendeletben többek között a hatáskörökre vonatkozó szempontokat módosították, így például lehetővé válik bizonyos ügyeknek a nemzeti versenyhatóságok elé utalása, ha a Bizottság vagy legalább három tagállam az ügyet erre alkalmasnak tartja. Ez jelentősen tehermentesíti az EU versenyhatóságait munkájuk során. A Bizottságnak az a véleménye, hogy nem utalhatók vissza ügyek a tagállamok hatáskörébe, ha az egységes piac jelentős részét érintik, mivel a verseny korlátozása és az érdekeltekre gyakorolt hatások, különösen a fogyasztók védelme jobban szabályozhatók, illetve biztosíthatók közösségi szinten.

3.5.4.

Az anyagi jogi szempontok változtatásai nemcsak az 1. cikkben megállapított mennyiségi küszöbértékekre vonatkoznak, hanem a 2. cikk fogalom-meghatározásainak módosítását is magukba foglalják, amivel világosabbá válik, hogy mikor áll fenn piaci erőfölény és különösen a verseny jelentős korlátozása.

3.5.5.

További nem kevésbé fontos, nagymértékben módosított szempontok eljárási kérdéseket érintenek. Így meghosszabbították például az ügyeknek a tagállamok hatáskörébe utalásának határidejét, ami megkönnyíti az érintettek számára, hogy az egyes tagállamok előírásainak megfelelően tevékenykedjenek. Ez a kérelmező felek számára rendelkezésre álló azon határidőre is vonatkozik, amely rövidnek tekinthető, mivel ez rögtön az eljárás kezdetekor csak 15 nap. Ez lehetetlenné tenné a kérelmezők számára, hogy tudomást szerezzenek azokról a kifogásokról és érvekről, amelyeket adott esetben a Bizottságnak a bejelentett ügyletről átadnak. Azt is meg kell állapítani, hogy nincs az egész eljárásban olyan előírás, amely lehetővé teszi az eljárásban a fogyasztók részvételét. Sőt a jogszabály nem tartalmazza már azt az előírást, amely alapján az egyesülések kiértékelésekor többek között az érintett vállalkozások munkavállalóinak érdekeit és a munkahelyek kérdését figyelembe kell venni.

3.6.1.

A közösségi jogalkotó sem a 81., sem a 82. cikkben nem sorolja fel kimerítően a tiltott gyakorlat eseteit, amikor a 81. cikk a megállapodásokról és az összehangolt magatartásról, a 82. cikk az erőfölénnyel való visszaélésről szól. Azt is rögtön meg kell állapítani, hogy itt nem hiánytalan felsorolásokról van szó, hanem az ezekre a magatartásokra jellemző gyakori eljárásmódok felsorolására kerül sor. Ez azt jelenti, hogy megjelenhetek további olyan gyakorlatok, amelyeknek a hatása azonos és ezért szintén tilalom alá esnek.

3.6.2.

A két cikkben hasonló a tényállások felsorolása:

3.6.3.

A különböző eljárások a kiinduló helyzet szerint alapvetően két tényállásra oszthatók fel:

3.6.4.

Az egyik leggyakoribb tényállás az árak szélesebb értelemben vett rögzítése (ideértve az engedményeket, készpénzfizetési kedvezményeket, árréseket, fizetési feltételeket és árleszállításokat). Ide tartozik még a költségvetések elkészítésének elmulasztása, az árjegyzékektől történő eltérés, az ajánlottól eltérő áron történő értékesítés. Mindezen esetek érintik a fogyasztókat, és a jogaikat védő külön előírások ellenére kiteszik őket a piacot uraló vállalkozásoknak, amelyek gyakran egyedüli szállítók a piacon.

3.7.1.1.

Az utóbbi években jelentős előrehaladás történt az európai energiaipar (villamos áram és gáz) liberalizálása területén, amely nemrég a köztulajdonhoz tartozott és ezért az árak és a szolgáltatási feltételek tekintetében állami beavatkozás alá esett. A Bizottság terve az volt, hogy a piacokat 2004. júliusáig minden közületi és 2007. júliusáig minden magánfogyasztó részére megnyissák. Az első célt nem sikerült teljesen elérni, és a dolgok jelen állása szerint a magánháztartások esetében nem valósítható meg a teljes liberalizálás.

3.7.1.2.

A helyzet bonyolult, a magánosított energiahálózatok teljesítménye, különösen a villamos hálózatoké, amelyek alig fektetnek be a karbantartásba és fenntartásba, nem kielégítő, ami jelentős hatást gyakorol az ügyfeleikre, és gyakran szolgáltatás-kieséshez vezet.

3.7.1.3.

A hatályos áramellátási rendelet (17) a távolsági hálózatok üzemeltetői javára működtetett kiegyenlítő mechanizmus és a diszkriminációmentes, átlátható és távolságtól nem függő díjak útján támogatja a határon átnyúló áramkereskedelmet, és ezáltal hozzájárulhat ahhoz, hogy az egységes piacon nagyobb legyen a verseny.

3.7.1.4.

Valamivel később a Bizottság az európai versenyhatósági hálózat keretében felállított egy olyan energetikai munkacsoportot, amelynek feladata megállapodás kidolgozása és vitára bocsátása a közösségi versenyszabályozás energiapiacokra történő alkalmazásáról.

3.7.2.1.

A távközlési ágazatban 2002. évben újraalkották (18) a vonatkozó jogszabályokat, amely elsősorban az elektronikus kommunikáció új előírásaira vezethető vissza, amelyek a hálózatok használatát az új technológiákhoz igazították. Az egyes tagállamokban eltértek a végrehajtás eredményei. A Bizottságnak a távközlési ágazat reformcsomagjának végrehajtásáról szóló kilencedik jelentésében (19) elsősorban az egyes tagállamok jogába történő átvételről, valamint a nemzeti szabályozó hatóságok feladatairól volt szó.

3.7.2.2.

A kilencedik jelentés szerint az üzemeltetők száma azonos maradt, miközben közülük egyesek csak eredeti piacukon őrizték meg helyzetüket. A verseny súlypontja a nemzetközi és távolsági beszélgetésekről áttevődött a helyi beszélgetések piacára, miközben egyre inkább csökken a hagyományos szolgáltatók száma. Ebből a beszélgetési díjak területén a fogyasztóknak előnye, de bizonyos esetekben hátránya is származott, mikor is az új szerződések megkötésekor, visszaélések történtek az eredeti pozíciókkal.

3.7.2.3.

A távközlési piacoknak a verseny aktuális helyzetének felmérését szolgáló szoros nyomon követése által bizonyos mértékben ellenőrizhetők a piacon erőfölényben lévő szolgáltatók, és bizonyos feltételek írhatók elő számukra, annak megakadályozása érdekében, hogy helyzetükkel visszaélve érvényesítsenek feltételeket és árakat a fogyasztókkal szemben. A Bizottság átfogóan megfigyelte és ellenőrizte a 2002/77/EK irányelv végrehajtását az egyes tagállamokban (20), hogy korrigálja a megállapított hiányosságokat, amelyek nemcsak a versenyt korlátozzák, hanem a fogyasztók érdekeit is sértik.

3.7.3.1.1.

A Bizottság 2003-ban párbeszédet kezdeményezett a polgári légi forgalom szereplőivel, hogy egységes álláspontot alakítsanak ki a légi forgalom területén létrejövő szövetségek/egyesülések területén a versenyjog érvényesítésének kérdéseiről. Ugyanebben az évben annak érdekében szükségessé vált az 1/2003/EK rendelet módosítása, hogy szabályozzák az EU tagállamai és a harmadik országok közötti légi forgalmat, tekintettel egy nyílt légiforgalmi tér (open sky) létrehozására. Ezáltal lehetővé vált a beavatkozás az EU és harmadik államok (különösen az USA) légitársaságai közötti szövetségek területén is. Ebben az időszakban a Bizottság egy sor vállalatok közötti megállapodást vizsgált meg, és közülük többet a versenyjoggal összeegyeztethetetlennek talált, (21) míg más esetekben a megállapodás tartalmát, valamint időtartamát módosították.

3.7.3.1.2.

Ugyanebben az időszakban fogadták el az utasok jogairól szóló rendeletet (22).

3.7.3.2.1.

Az 1/2003/EK számú rendelet a vasúti forgalom területén a nemzeti versenyhatóságokra ruházta a versenyvédelmi szabályok alkalmazásának hatáskörét. Az európai és nemzeti versenyhatóságok feladata azóta, hogy a Közlekedés- és Energiaügyi Főigazgatósággal együttműködve a megkezdett liberalizálással összefüggésben általános érdeklődésre számot tartó témákat térképezzenek fel.

3.7.3.2.2.

Az ágazat liberalizálására vonatkozó irányelvek úgynevezett első vasúti csomagjával a határon átnyúló szabad vasúti teherforgalom, valamint a teher- és személyfuvarozási szolgáltatás fizetési feltételeit érintő hivatkozási keret kialakítását akarják elérni az útvonalak, díjak stb. meghatározása útján.

3.7.3.2.3.

A második vasúti csomag a nemzeti árufuvarozási piacok liberalizálását tartalmazza, és liberalizálja a nemzeti és nemzetközi személyszállítást is.

3.7.3.2.4.

Az általános cél az, hogy egységes elveket dolgozzanak ki a versenyjogi szabályozás vasúti közlekedésben történő alkalmazásához, annak elkerülése érdekében, hogy a nemzeti versenyhatóságok és az Európai Bizottság egymásnak ellentmondó döntéseket hozzanak.

3.7.3.3.1

A tengeri közlekedés azon ágazatok egyike, ahol a legtöbb a csoportos mentesség, amelyek különösen a vonalhajózási konferenciákra és a tengeri közlekedési konzorciumokra vonatkoznak. Ezeket a 823/2000/EK rendelet szabályozza, amelyet jelenleg dolgoznak át (23). Ezzel az EK-Szerződés 81. cikkének (3) bekezdésében levő előírások alkalmazására adnak ki rendelkezéseket. Az említett rendelet lehetővé teszi a konzorciumoknak és vonalhajózási konferenciáknak, hogy túllépjék a meghatározott felső értékeket, ha a kifogásolási eljárás keretében bejelentik az Európai Bizottságnak az érintett megállapodást, és erre engedélyt kapnak.

3.7.3.3.2

A gyakorlatban egyes konzorciumok ezeket a mentességeket azok céljától idegen gyakorlatra, mint például árak rögzítésére használták, ezért az Európai Bizottság indokoltnak látta a beavatkozást (24), és korlátozta egyes megállapodások tartalmát. Hasonló döntést hozott az elsőfokú bíróság (25) bizonyos tengeri közlekedési vállalatok azon megegyezéséről, hogy lemondanak a közzétett díjakból és pótdíjakból ügyfeleiknek adott árengedmények alkalmazásáról.

3.8.1.

A fent említett ágazatok nemzeti szinten végrehajtott liberalizálását szabályozó folyamatoknak a belső piacra negatív hatásuk volt, mert olyan oligopóliumok kialakulásához vezettek, amelyek miatt a fogyasztók számára nincs többé hatékony verseny, amely az árakat lenyomná, és a vállalkozások versenyképességét segítené. Az Európai Bizottságnak ezért meg kellene vizsgálnia, hogy milyen következményekkel járt eddig, főleg a fogyasztókra nézve, a vállalatok összefonódása a liberalizált ágazatokban.

3.8.2.

Alapvetően megállapítható, hogy az átláthatóság hiánya, a céges vevők és magánfogyasztók számára magas és nem megalapozott árak és a vállalkozások vertikális integrációja következtében a liberalizált piacokon nem alakult ki valódi verseny. Inkább az a helyzet, hogy a fogyasztókkal kötött szerződések feltételei sok esetben nem felelnek meg az ilyen szabványszerződésekre vonatkozó előírásoknak.

3.8.3.

A probléma az olyan eszközökkel kapcsolatban merül fel, amelyek a fogyasztók rendelkezésére állnak, hogy ezekkel a vállalkozásokkal szemben jogaikat érvényesítsék, különösen a versenyjogi előírásokra és mindenekelőtt az EK-Szerződés 81. és 82. cikkére hivatkozó keresetek vonatkozásában. A versenyhatóságokhoz, tehát a Bizottsághoz és a nemzeti hatóságokhoz benyújtott kereseteket mindenekelőtt vállalkozások nyújtották be, és az Európai Bíróság még nem hozott ítéletet egyetlen magánszemély keresete ügyében sem.

3.8.4.

A Bizottság által előterjesztett Zöld Könyvének: „Az EU versenyjogának megsértésére épülő kártérítési keresetekről” (26) eszközzé kell válnia a fogyasztók számára. Az EGSZB erről még önállóan véleményt fog alkotni.

4.1

Természetesen külön jogszabály rögzíti a fogyasztók jogait és kötelezettségeit (27). Az EK-Szerződés 153. cikkének (2) bekezdése kimondja: „A többi közösségi politika és intézkedés meghatározásakor és végrehajtásakor figyelembe kell venni a fogyasztóvédelem követelményeit.” A fogyasztóvédelmi politika ennek értelmében átfogó jellegű, és ezért a fogyasztókat érintő minden területen figyelembe kell venni. A versenypolitika területén efelől semmi kétség nincs, mivel ennek a politikának a tárgya a piac, és a fogyasztók ennek részét képezik, és ott a keresletet képviselik.

4.1.1

Ebben a bekezdésben az a kérdés, hogy az egységes piacon mely elismert fogyasztói jogokat, és milyen módon érint a versenypolitika és különösen a versenyjog megsértésének hatása. Arról is szó van, hogy a fogyasztókat a versenypolitika közvetlen érintettjeinek kell tekinteni, hogy a fogyasztók érdekeit is figyelembe vegyék az Európai Bizottságnak a piaci szabályok kialakítása érdekében végrehajtott konkrét cselekvései során.

4.2.1

A fogyasztók gazdasági jogainak koncepciója arra alapul, hogy a fogyasztónak vagy felhasználónak nem származik olyan anyagi kára, amely megakadályozza abban, hogy a megszerzett árukat vagy szolgáltatásokat a vállalkozóval megállapodott feltételek szerint igénybe vehesse és használhassa. Ezt az egész területet a bizalom és hitelesség alapelve, valamint a kiegyensúlyozottság elve vezérli. Minden ezzel szembenálló tett vagy kikötés visszaélésnek és a fogyasztót megkárosítónak tekinthető.

4.2.2

A versenypolitika és a fogyasztó választási szabadságának viszonya állt a közösségi jogi szabályozás középpontjában, és az EK-Szerződés korábbi 85. cikke (3) bekezdésének, valamint a hatályos 81. cikknek egyaránt tárgya volt. Ebben rögzítik, hogy a versenyt korlátozó megállapodások és megegyezések csak akkor engedélyezhetők, ha a fogyasztó javát is szolgálják. Az ilyen megengedhető megállapodások tipikus példája a terület versenytársak közötti felosztása abból a célból, hogy még a nem jövedelmező területeken is biztosítsák a teljes piaci lefedettséget.

4.2.3

A piac védelme a fogyasztóvédelem szempontjából annak ellenőrzésével valósul meg, hogy vannak-e horizontális megegyezések, mint például önkéntes megállapodások, ármegállapodások, központi beszerzés, a piac felosztása stb. vagy vertikális megegyezések, mint a gyártók, importőrök stb. közötti kapcsolatokat szabályozó bármely szerződés. Az ellenőrzés tárgya a piaci erőfölénnyel való visszaélés is, amely megnehezíti, vagy lehetetlenné teszi a versenytársak számára, hogy részt vegyenek a piacon, valamint a túl magas, túl alacsony vagy kizárást eredményező árak rögzítése, vagy egyes ügyfeleknek másokkal szembeni megkülönböztető előnyben részesítése.

4.2.4

Az Európai Bizottság éves jelentésében rendszeresen számos határozatot ismertet, amelyeket megegyezések vagy a piaci erőfölénnyel való visszaélések esetében hozott, valamint az Európai Bíróság számos ítéletét, amelyek sok esetben a jogszabályok értelmezésének megváltozását vagy akár maguknak a jogszabályoknak a módosítását is szükségessé tehetik.

4.2.5

Az utóbbi években fokozatosan csökkent a Bizottság által megvizsgált ügyek száma, ami nagyrészt a nemzeti versenyhatóságoknak a mindenkori piacokon gyakorolt energikus fellépésével és különösen a bejelentési rendszer végleges megszüntetésével függ össze. A Versenypolitikai Főigazgatóság területén 24 esetben született formális határozat, ami rendkívül kis szám, ha összehasonlítjuk az egyesülésekkel, ahol nem kevesebb, mint 231 formális határozat született (28). Ez a módosított rendeletben szabályozott rendszerre vezethető vissza, amely szerint ez a szám egy későbbi szakaszban fog csökkenni, amikor a nemzeti versenyhatóságok a legtöbb esetben átveszik a hatáskört.

4.2.6

A megvizsgált esetek közül több közvetlenül érintette a fogyasztókat vagy különleges jelentősége volt számukra. Az egyes döntések a mobiltelefónia, a televíziós jogok és a légi közlekedés területét érintették (29). Az ágazati kezdeményezések között beavatkozásra került sor a közlekedésben, a szellemi szabadfoglalkozások, az autóipar és a média területén (30). Mindkettő esetében visszaélést jelentő árazási gyakorlatot érintettek a vizsgált esetek, és a 82. cikket alkalmazták az árak területén akadályozó hatású visszaélés miatt (31).

4.3.1

A fogyasztóvédelmi politika hatékonysága a fogyasztóknak az őket érintő politikai területen való részvételétől függ, és ezért a fogyasztókat azokon a területeken is be kell vonni, amelyeket eddig elzártak előlük. A fogyasztóvédelmi stratégiában (32) már kitűzték azt a célt, hogy a fogyasztók szövetségeit megfelelő módon vonják be az egyes területeken a közösségi politikákba. Egy évvel később aztán munkába is állt a Versenypolitikai Főigazgatóságon a fogyasztói ügyek kapcsolattartója.

4.3.2

A fogyasztóvédelmi szövetségeknek már van egy fórumuk – a fogyasztói bizottság – a szűkebb értelemben vett fogyasztóvédelmi politikában történő részvételre, de további intézkedésekre van szükség, hogy részvételük más politikák területén is lehetővé váljon. A kihívás jelenleg az, hogy a fogyasztók lehetőséget és a képességeket kapjanak ahhoz, hogy az EU döntési folyamatának minden szakaszában hozzájárulhassanak az egyes közösségi kezdeményezésekhez. Meg kell találni azokat a minimális követelményeket, amelyek lehetővé teszik részvételüket a tanácsadó testületekben, ahogy az már megvalósult a mezőgazdaság és különösen a közlekedés, energia, távközlés és esetleges más új területek testületeiben.

4.3.3

A minket most foglalkoztató területen a részvételnek nincs hivatalos formája. Még azokban a témákban sem konzultálnak a fogyasztókkal, amelyek a Szerződés szerint érintik őket, azaz a 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentességeknek és a gyártásnak, a forgalmazásnak vagy a műszaki fejlődésnek a 82/b. cikk szerinti, a fogyasztók kárára történő visszaélésszerű korlátozása területén. Ezért a Versenypolitikai Főigazgatóság és a fogyasztói szervezetek feladata, hogy egymással egyetértésben megállapítsák a fogyasztók konzultációjának és részvételének eljárásait az egységes piacot érintő döntésekben, ahogy azt az Európai Kormányzás Fehér Könyve (33) megköveteli.

4.3.4

Ugyanilyen felelősség hárul az Egészség- és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságra is: az Európai Fogyasztói Tanácsadó Csoporton keresztül felléphetne a fogyasztók jogait érintő versenypolitikai kérdésekben.

4.3.5

A fogyasztók azon joga, hogy a versenypolitikai kérdésekben tájékoztatást kapjanak, a fogyasztói kérdések kapcsolattartójának kinevezésével erősödött. Az európai fogyasztói szövetségeket rendszeresen tájékoztatják, a nemzeti fogyasztói szövetségeknek és az egyes fogyasztóknak rendelkezésére áll egy internetes oldal (34), amelyen egy reklamációs űrlap (35) is található, amelynek segítségével a fogyasztók a versenyelőírásokat megsértő vállalkozásoktól kártérítést igényelhetnek.

5.1.1

A fogyasztók szövetségei a vonatkozó nemzeti jogszabályok hatálya alá tartoznak, amelyek szabályozzák elismerésük és legitimációjuk minimális követelményeit. Ezáltal legitimációt kapnak arra, hogy képviseljék a tiltott gyakorlat által hátrányosan érintett fogyasztók érdekeit.

5.1.2

Európai szinten az Egészség- és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság által regisztrált szövetségeket teljes mértékben elismerik. Ezek a szövetségek kapcsolattartó partnerek a tájékoztatás és konzultáció szempontjából és minden olyan területen részt vesznek, amelyek illetékességi körükbe tartozónak tekinthetők.

5.1.3

Ennek a némileg korlátozott legitimációnak az alkalmazásakor az a probléma merül fel, hogy versenypolitikai kérdésekben gyakran konkrét fogyasztói jogok földrajzilag és témájában korlátozott megsértése áll fenn. Szükség van a legitimáció fogalmának átfogó megvitatására, mielőtt bármit tenni lehet ez ügyben.

5.2.1

Az 1/2003/EK sz. rendeletben (36), valamint az úgynevezett modernizációs csomagban rögzítették a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok között az Európai Versenyhatóságok Hálózatának (37) keretében megvalósuló együttműködésre szánt eszközöket. Ez a hálózat 2003-ban kezdte meg tevékenységét, amikor egy munkacsoport keretében megtárgyalták a munkarend és az egyes versenyhatóságok közötti kommunikáció alapvető kérdéseit. A hálózat most már teljesen működőképes és 14 alcsoportot fog át, amelyek ágazatspecifikus problémákkal foglalkoznak (38).

5.2.2

Az 1/2003 sz. rendeletben eszközöket rendeltek a hálózathoz az illetékes versenyhatóságok rendelkezései szerinti beavatkozáshoz és kölcsönös támogatásukhoz, valamint általánosabb értelemben az esetek megoldásához szükséges információ beszerzéséhez. A hálózat végzi a nemzeti hatóságok által kérelmezett vizsgálatokat, amelyeknek eredményeit egy rögzített eljárás után átadják, hogy azokhoz minden érintett hozzáférhessen.

5.2.3

Különleges jelentőséggel bír a hálózat tevékenysége a kegyelem-program keretében. A tagállamok aláírtak egy nyilatkozatot, amelyben az említett közleményben rögzített szabályok betartására vállaltak kötelezettséget. Ezzel a versenyügyekben illetékes nemzeti bíróságoknak gyakorlati eszköz van a kezében, és egyben gondoskodnak az Európai Bíróság ítéleteinek aktualizálásáról (39).

5.2.4

A közöttük előírt kommunikáció útján a hálózat, a versenyhatóságok és a bíróságok tudomást szereznek a kartelekkel és a piaci erőfölénnyel való visszaélésekkel kapcsolatos keresetekről és javaslatokról, és az alkalmazandó eljárásról. Így az eddigieknél gyorsabban el lehet dönteni, hogy ki illetékes a vizsgálat elvégzésére.

5.2.5

A hálózat tevékenysége a verseny megsértésének megállapítására is szolgál, és egyúttal ez a valójában megelőző tevékenység enyhíti a versenytársakra és a fogyasztókra gyakorolt negatív hatásokat. Kiemelendő a hálózat közreműködése a mentességgel kapcsolatos eljárásokban, ahol meg kell becsülni, hogy a mentesség a fogyasztók javát szolgálja-e és azt is, hogy a megállapodás egy része tartalmazza-e azokat a konkrét előnyöket, amelyekre a fogyasztók a mentesség alapján számíthatnak.

16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/10

1.1

Az Európai Bizottság közleményének célja közös megközelítés bemutatása  (1) a kutatás és az innováció terén a lisszaboni programnak a 2000. márciusi lisszaboni Európai Tanács döntései értelmében történő megvalósítása keretében, mely szerint az Európai Uniónak 2010-ig „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdasági térségévé kell válnia, amely képes a fenntartható gazdasági fejlődésre, s ugyanakkor a foglalkoztatás mennyiségi és minőségi javítására, továbbá nagyobb társadalmi kohézió megteremtésére”. A Tanács megerősítette az Európai Bizottság által az „Egységes Európai Kutatási Térség felé” című közleményében javasolt tervet. (2)

1.2

A barcelonai Európai Tanács 2002. márciusi állásfoglalásában megfogalmazta azt a célkitűzést, hogy az Európai Uniónak növelnie kell a kutatás-fejlesztésbe (K+F) történő befektetéseit annak érdekében, hogy ezek aránya 2010-re elérje a 3 %-ot, valamint a magánbefektetések arányának 2/3-ra való növelésének szükségességét, míg a 2003-as brüsszeli Európai Tanács konkrét cselekvéseket kért.

1.3

Az Európai Bizottság 2002 szeptemberében kiadott „Több kutatást Európában – a GDP 3 %-a felé” tárgyú előzetes közleményének megfelelően 2003. április 30-i„Befektetés a kutatásba: cselekvési terv Európa számára” című közleményében felsorolja a nemzeti és európai szinten szükséges cselekvéseket. (3) A K+F-fel kapcsolatos első hivatalos adatok szerint 2003-ban „a K+F hatásfoka majdnem stagnált az EU GDP-jének 1,93 %-án”. A célt kizárólag Finnország és Svédország érte el.

1.4

Az Európai Tanács 2005 márciusában fogadta el az újraindított lisszaboni stratégiát. (4) Ezt a közös politikai szándékot a 2005 októberében Hampton Courtban, az európai állam- és kormányfők informális találkozóján is megerősítették, annak érdekében, hogy meg lehessen felelni a nagyobb versenyképességre irányuló egyre jelentősebb igénynek a globalizálódott versenyben.

1.5

Az Európai Bizottság – miután tevékenységét a megújított lisszaboni stratégiához igazította – közzétette első kezdeményezését a 2010-re megteremteni kívánt európai információs társadalomról (5), amelyben azt kéri a tagállamoktól, hogy 2005. október közepéig határozzák meg nemzeti reformprogramjaikban az információs társadalommal kapcsolatos nemzeti prioritásaikat az i2010-ről szóló közleményben szereplő célkitűzések megvalósítsa érdekében.

1.6

A javasolt lehetőségeket és tevékenységeket a külső és belső összefüggések között fennálló ellentét igazolja: egyrészről az éles nemzetközi verseny, másrészről a nemzeti piacok merevsége és szétszakadozottsága az egységes európai térség és a magasan képzett munkavállalók mobilitása megteremtésének szükségessége ellenére. Az Európai Bizottság idevonatkozó behatárolt hatásköreinek tudatában főként „katalizátorszerepet” kíván játszani.

1.7

A közlemény új ismeretek és ezekhez kapcsolódó alkalmazások kialakítását és a kutatás szabályozását célzó kutatási politika, valamint olyan innovációs politika segítségével kívánja erősíteni a kutatás és a fejlesztés közötti kapcsolatokat, amely az ismeretek gazdasági értékké és kereskedelmi sikerré alakítását tűzi ki célul. A jobb szabályozást célzó megközelítés keretében hatásértékelés készül minden olyan intézkedésről, amely esetlegesen befolyásolhatja a versenyképességet.

1.8

A közleményt kísérő értékelés a következő három politikai lehetőséget mérlegeli, és közülük a legutolsót választja (6):

1.9

A közleményben javasolt cselekvési terv a következő négy részből áll:

1.10

A tizenkilenc cselekvés három fő területre koncentrálódik: állami politika és szabályozás, pénzügyek és adóztatás (7), a magánszereplők feladata (8).

1.11

Úgy tűnik, hogy a közlemény követte az előző, 2003-as közlemény által kijelölt utat. Az Európai Bizottság emellett kiemeli, hogy a nemzeti reformprogramok egyértelműen kiterjednek a kutatásra és az innovációra is. A nemzeti reformprogramok ezért az európai érdekeltségű tevékenységek számára létrehozott közösségi támogatásban részesülnek, valamint segítik azokat a politikák koordinált fejlődéséért felelős tanácsok, és a javított kölcsönös tanulási platformok minden olyan régióban, ahol a határokon átnyúló együttműködés jelentős hozzáadott értéket teremt. A K+F terén tett erőfeszítéseket elismeri a Stabilitási Paktum, amely engedélyezi, hogy az ezzel kapcsolatos kiadások túllépjék a deficit 3 %-át.

1.12

Az EGSZB figyelembe veszi az Esko Aho jelentést is, bár ez utóbbi nem tárgya a jelen konzultációnak. Az EGSZB megállapítja, hogy a 2006. tavaszi Európai Tanácson kiadott közlemény 3.1. „A tudásba és az innovációba való nagyobb mértékű beruházás” című pontjában az Európai Bizottság nem a COM(2005) 488 final dokumentumra hivatkozik, hanem az Esko Aho jelentésre. Az EGSZB sajnálja, hogy ez utóbbi tárgyában sem konzultációt, sem előzetes értékelést nem tartottak, és bevonja azt a jelenlegi vitába.

1.13

2005 októberében Hampton Courtban négy tagból álló csoportot neveztek ki, melynek vezetésével Esko Aho urat bízták meg. A 2006. januári jelentés, amelyet az Európai Bizottság a 2006. tavaszi Európai Tanács céljából kapott meg, ajánlásokat tartalmaz az európai és nemzeti szinten kutatási és innovációs célból szervezett kezdeményezések megvalósításának felgyorsítására. A jelentés alapja a tárgyalt közlemény, azonban nagyobb mértékű integrációt javasol (a SEC(2005) 1289 második opciója). 2006 márciusában a jelentést a Versenyképességi Tanács és a brüsszeli Európai Tanács elé terjesztették. Ez utóbbi rámutatott az Aho jelentés fontosságára, és arra kérte az Európai Bizottságot, hogy 2006 szeptemberére készítsen róla értékelést (9).

2.1

Az EGSZB elégedettségét fejezi ki a tárgyalt közleménnyel kapcsolatban – amelynek kiindulópontja a növekedést és foglalkoztatást elősegítő partnerség – mivel az teljes mértékben le kívánja fedni a kutatást és innovációt, beleértve a nem technológiai innovációt is. Olyan cselekvéseket vázol fel, melyek által túlteljesíthető a barcelonai 3 % (10), valamint általánosságban szól a közösségi szerepvállalásokról, és részletezi a folyamatban lévő, illetve tervezett kutatást és innovációt támogató intézkedéseket (11).

2.2

A közlemény szerint egyre fokozódik a befektetések vonzására irányuló világméretű verseny a kutatásban és innovációban, az olyan feltörekvő országokban is, mint Kína, India, vagy Brazília. „Az EU és az Amerikai Egyesült Államok közötti különbség a kutatásokba történő befektetések terén már meghaladja a 120 milliárd eurót és évről évre gyorsan növekszik”  (12). A verseny olyan nagy mértékű Európa számára, hogy egyetlen tagállam sem tudna önállóan sikeres lenni. Egyedül a nemzetek közötti szinergiák tehetik lehetővé a kutatás és az innováció fejlesztését, valamint ezek átalakítását növekedéssé és munkává. Ezen kívül a kutatás és innováció az EU gazdasága fenntarthatóságának növeléséhez is szükséges, hogy a gazdasági növekedés, a társadalmi fejlődés és a környezetvédelem számára egyaránt előnyös megoldások jöjjenek létre.

2.3

A cselekvési terv által a tagállamok többsége nemzeti intézkedések bevezetését kezdte meg a K+F ösztönzésére a magánszektorban, valamint azon célok támogatására, melyek segítségével a kutatásba történő befektetések 2010-re a GDP 2,6 %-ára növelhetőek. Az adókedvezményeknek ebben a tekintetben kiemelt jelentősége van (13). A kutatás intenzitása az EU-ban ennek ellenére többé-kevésbé stagnál, még a magánszektorban is. A helyzet nyugtalanító.

2.4

A cselekvések megindokolása vitához vezet az uniós tagállamok és más országok termelékenységének összehasonlítása tekintetében.

2.4.1

Egyrészt a termelékenységet többféleképpen meg lehet határozni (az adott termék vagy szolgáltatás gyártott mennyiségének, illetve a gyártási folyamat során felhasznált valamely tényező mennyiségének arányaként). A leggyakrabban használt mérési módszer egy tényezőt – a munkát – vesz figyelembe, mutatóként pedig az ipari ágazatban a dolgozók óránkénti teljesítményét. Ezt az értéket könnyen ki lehet számolni, de csak részleges érvényű, mivel a tőke szerepét nem veszi figyelembe a termelési folyamat során.

2.4.2

Másrészt az Európa és az Egyesült Államok közötti összehasonlítás során nem szabad általánosítani, inkább az ágazatonkénti és államonkénti különbségeket kell elkülöníteni, még egy olyan ország esetében is, mint az Egyesült Államok. Léteznek versenyképes európai ágazatok és országok, melyek termelékenységüket tekintve jelentős fejlődésen mentek keresztül. A teljes EU-t tekintve O'Mahony és van Ark (2003) úgy véli, hogy a munkaegységenkénti költségekkel kapcsolatos számítások a feldolgozóiparban arra engednek következtetni, hogy a csúcstechnológia ágazataiban az EU nem versenyképes az Egyesült Államokkal, más területen viszont igen. A hagyományos iparágakban azonban nem az Egyesült Államok a legfőbb versenytárs, hanem az alacsony munkabéreket fizető harmadik országok, amelyek nagy nyomást gyakorolnak az EU-ra. Dosi, Llerena és Labini nézőpontja kritikusabb, és nem kezelik tabuként az európai iparpolitika szükségességét.

2.4.3

Harmadrészt a legjobb mérési módszer a többtényezős termelés, vagy total factor productivity (TFP) lenne, amely „a GDP-t hozzáigazítja a számítások során használt összes termelési tényező különbségeihez” (Calderon, 2001), és jobb összehasonlítást tesz lehetővé az országok között. Az országok közötti termelékenyégbeli különbségek megmagyarázására az empirikus tanulmányok a termelékenység növelésének, a munkaerőnek és/vagy a termelékenység összességének meghatározó tényezőit három csoportra osztották. Mivel azonban az országok kölcsönös függőségi viszonyban vannak egymással, Calderon azt állítja, hogy az országok TFP-jében jelentkező különbségek a technológia elterjedésének sebessége miatt alakultak ki (a kereskedelem, a közvetlen külföldi befektetések, a migráció által) (14).

2.4.4

Ha az elterjesztés gyorsaságának biztosításában rejlik a különbség, a terjesztéshez nélkülözhetetlenek lesznek az innovatív kisvállalkozások, amelyek egyúttal új piacokat is teremtenek. Ugyanezen okból a stratégiai prioritások kiválasztása a kutatás és az innováció területén hozzájárulhat az ismeretek gyorsabb elterjesztéséhez.

2.4.5

Végül a képzett munkaerő biztosítása és a vállalkozások beruházásainak helye olyan kérdések, amelyek mind az Egyesült Államokat, mind Európát foglalkoztatják, főként Kína tekintetében, amely jelenleg 75 ezer magasan képzett munkaerő hiányával küzd ahhoz, hogy szolgáltatói gazdasággá váljon.

2.5

Az előbbiek alapján úgy tűnik, két makrogazdasági szemléletmód létezik, amelyek meghatározzák a politikák megválasztását. Egyrészről sürgősen szükség van a szervezeti innovációra, amely a technikai innováció előfeltétele (Lam 2005 és OCDE 2005), az európai intézmények tekintetében is (Sachwald 2005, Sapir et al 2003, Esko Aho 2006); másrészről az ok, amely miatt az európai vállalkozások nem fektetnek be eleget a K+F-be és az innovációba, az olyan „innovációbarát” piac hiánya, amelyre be lehetne vezetni az új termékeket és szolgáltatásokat (Esko Aho 2006). Az EGSZB mindazonáltal megjegyzi, hogy a vállalkozói szellem és a kockázatvállalás továbbra is elengedhetetlen.

2.6

Azt, hogy a piac mint innovációt generáló tényező helyzete nem kielégítő, a szakirodalom széles körben elismeri Arrow-tól (1962) egészen Dasguptáig és Stiglitz-ig (1980). Az Európai Bizottság keretprogramjait messzemenően a mikroszintű, a vállalkozások K+F-jét érintő aktív támogatás ésszerűségére alapozták, amely egyaránt támogatja a K+F-et és népszerűsíti az együttműködést a legnehezebb akadályok leküzdése érdekében (segítség a partnerek keresésében, olyan közös cselekvési módok támogatása, amelyek többek között a piacra jutás, a downstreaming és a méretgazdaságosságból eredő megtakarítások előnyeit nyújtják). Ezek a kezdeményezések azonban nem bizonyultak elégségesnek ahhoz, hogy az EU egészében elindítsák az innováció fenntartható dinamikáját.

2.7

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság hangsúlyt helyez a „meso”, az ágazati és határokon átnyúló szintekre. A partnerségi eszközök, hálózatok, láncok, agglomerációk, fórumok és párbeszédek is mutatják, hogy mekkora szerepe van a vállalkozások és szervezetek közötti kapcsolatoknak, a külső hatásoknak és az utóhatásoknak, illetve a földrajzi szempontoknak az innováció megkönnyítésében. A koordináció e területei megkönnyítik az innovációs célú befektetések szintje szempontjából döntő tényezők, illetve szűk keresztmetszetek beazonosítását.

2.8

A megközelítést és a javasolt cselekvéseket azonban nem kísérik költségvetési útmutatások, bár megvalósításukhoz jelentős koordinációs erőforrásokra és képességekre lenne szükség. Ezen felül, ugyanazon az oldalon, amelyen az Európai Bizottság a 2006-os tavaszi Európai Tanácshoz intézett közleményében megemlíti a jelen közleményt, a következőkre emlékeztet: „A jogalkotási javaslatok csak akkor lesznek majd eredményesek, ha a Tanács és a Parlament elfogadta azokat. Ezen kívül a finanszírozással kapcsolatos intézkedések nagy része a 2007–2013-as időszakra vonatkozó pénzügyi terv tényleges megvalósításának függvénye. A javasolt intézkedések így csupán tájékoztató jellegűek”.

2.9

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mielőbb adjon – a nyomon követésére és értékelésére vonatkozó átlátható rendszerrel együtt – támpontokat a jelen közleményben leírt intézkedések költségvetésével kapcsolatban egy pontosan meghatározott időpontig, például 2008-ig Az EGSZB szükségesnek tartja, hogy az Európai Bizottság készítsen jelentést, amely összefoglalja a szakértői csoportok minden olyan jelentését, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak a közleménnyel, valamint az elkészült értékelést és ajánlásokat. Az említett útmutatásoknak összhangban kell lenniük a választott opcióval és intézkedésekkel. Végül pedig a jelenlegi szétszakadozottság megszüntetésére irányuló erőfeszítések támogatása érdekében kívánatos lenne a COM(2005) 488 dokumentumban javasolt cselekvések koordinációjáért felelős személyek nyilvántartásának elkészítése a régiók, a tagállamok és az uniós intézmények szintjén. Az Európai Bizottság az országonkénti, a kutatással és innovációval foglalkozó intézeteket tartalmazó Trendcharts elkészítésével jelentős erőfeszítést tett, amely kiindulási alapként szolgálhat a nyilvántartás elkészítéséhez. Megfontolásra érdemesek az Egyesült Államokban a kutatás és innováció területén bevezetett virtuális ügynökségekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatok is.

2.10

Az EGSZB emellett megállapítja, hogy a legfontosabb fogalmak (kutatás, innováció, tudás, technológia) nem kerülnek meghatározásra a közleményben. Mindezt annak ellenére, hogy az Európai Bizottság az említett meghatározások kialakítása érdekében támogatta a transzeurópai kutatásokat. Az Eurostat és az OCDE meghatározta az innováció fogalmát. A legutóbbi European Innovation Scorebord (Európai Innovációs Eredményjelző) az innováció forrásainak és teljesítményének arányáról kidolgozta az innováció hatékonyságának fogalmát, és a K+F-et az innováció forrásaként értékeli. Ezenkívül jobban meg kellene különböztetni a kutatásra és innovációra irányuló közvetlen cselekvéseket, illetve azokat a politikákat, amelyek az innováció megteremtése érdekében a feltételek javítására irányulnak (ilyen például a mobilis emberi erőforrások képzése, fogadása és betanítása, a KKV-k és a kevésbé fejlett régiók támogatása az IKT bevezetése során, mivel náluk a költségek arányosan magasabbak, mint más szereplők esetében). Vagyis különbséget kell tenni az innováció mint a piacon lévő új termékek és szolgáltatások összessége, illetve az innováció mint folyamat között. Az előbbi szükséges, de nem elégséges feltétele a dinamikus belső fejlődésnek.

2.11

Az EGSZB igen aktívan követi nyomon a témát, a COM 488-as dokumentum által érintett számos témakörben több vélemény született. Hely hiányában az EGSZB itt csak vázlatosan tér ki a következő véleményeire: az európai kutatási térségről szóló véleményre, amely már a COM 488 összes témáját megemlítette (CESE 595/2000), főként a 7., „Kutatás és technológiai innováció” című pontban, illetve a 8., „A kutatóközpontok és az ipar közötti személyi cserék” szükségességéről szóló pontban.

2.12

Az EGSZB 724/2001 számú, a tudományokról és a társadalomról szóló véleménye az alapkutatásoknak a nagy felfedezések többségénél játszott kiemelt szerepét hangsúlyozza. Az EGSZB az európai alapkutatásról és annak az alkalmazott kutatásokkal való összefüggéseiről szóló véleménye (15) a 2.5. pontban kiemeli a szabadalmak problémáját, amellyel kapcsolatban az EGSZB megemlíti az európai szabadalmi rendszer kiépítésének égető szükségességét, amely, az Amerikai Egyesült Államokban már létező rendszerhez hasonlóan türelmi időt határoz meg a felfedezésről szóló tudományos publikáció megjelenése, illetve a felfedezés használati szabadalma között. A közösségi szabadalomnak gyorsan odaítélhetőnek és alacsony költségűnek kell lennie. Az EGSZB sajnálatát fejezi ki annak – nyelvi problémák miatti – késedelme miatt.

2.13

Az EGSZB az európai kutatási térségben dolgozó kutatókról szóló véleménye támogatja az európai kutatók chartáját (16), valamint 5.4. pontjában az akadémiai körök és az ipar közötti cserekapcsolatokra szólít fel, és javasolja a sokéves tapasztalattal rendelkező szakértők tudásának nagyobb figyelembe vételét, emellett a szociális biztonság és a lakhatás több tényezőjének kompatibilitását és elismerését, a „család összetartásának” biztosítása érdekében (5.5.5. pont). Említést érdemel még a tudományról és technológiáról szóló vélemény (17); a 7. kutatási keretprogramról szóló vélemény, amelyben az EGSZB elismeri a program fontosságát, és szól annak finanszírozásáról, illetve – kutatási területek alapján – 9 alprogramra történő felosztásáról (18), mely alprogramokról az EGSZB külön véleményeket készített (19).

2.14

A versenyképességről és az innovációról (2007–2013) (20) szóló véleményében az EGSZB kiemeli a KKV-k, valamint a szociális partnerek részvételének fontosságát az innováció során (21). A sikeres innováció érdekében nagy mértékben be kell vonni őket. Előkészületben lévő, az EU feldolgozóipara megerősítésének politikai keretéről szóló véleménye üdvözli az ágazatokra helyezett hangsúlyt, de emlékeztet arra, hogy a koordinációhoz forrásokra van szükség, a költségvetés azonban hiányzik, valamint reméli, hogy a munkaerő képzettsége, amely továbbra is ágazatközi téma, elegendő figyelmet kap majd. Az említett integráltabb iparpolitika igen nagy jelentőségű: „…mintegy 34 millió embernek ad munkát. Ezen felül (…) az EU magánszektora K+F ráfordításainak több mint 80 %-át a gyáriparban költik el”.

3.1

Az EGSZB különösen egyetért az Európai Bizottság a szellemi tulajdon versenyképes európai rendszerének létrehozására irányuló erőfeszítéseivel, illetve a kutatási eredmények elterjesztésének szabályaival (2007–2013),, és javasolja, hogy szenteljenek külön figyelmet az innovációs szabadalmak kezelésének a 2.7. pontban említett eszközök esetében, illetve azok által.

3.2

Az ismeretek elterjesztésének hatékonyabb rendszere alapvető fontosságú a versenyképesség szempontjából. Fontos megemlíteni az Innovation Relay Centres példáját, valamint az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a versenyképességi és innovációs keretprogram megvalósításnak keretében a KKV-k szakértői tanácsadásra jogosító utalványokat kapjanak innovációs stratégiájuk kidolgozásához. A határokon átnyúló klaszterek megkönnyítenék az ismeretek elterjesztését, jelentőségüket egy jövőbeni, európai klaszterekről szóló közlemény is megemlíti majd. A klaszterekkel kapcsolatos adatbázis létrehozására 2006-tól kezdődően kerül sor.

3.3

Az EGSZB rámutat az innováció társadalmi dimenziójának fontosságára és a humán- és a társadalmi tőke kutatást elősegítő szerepének elismerésére, valamint reméli, hogy a következő Oslói Kézikönyv (OCDE Eurostat) tartalmaz majd ennek figyelembe vételéhez szükséges statisztikákat, beleértve a képzett humántőke, az egyetemek és más oktatási intézmények, illetve az ipar, az állami szervezetek és az egyetemek közös platformjai innovációs erejének méréséhez szükséges mutatókat is.

3.4

Az állami innovációs támogatásokkal kapcsolatban, amelyek jelentős ösztönző erőként hathatnak a vállalkozások kutatásra fordított kiadásaira, az EGSZB üdvözli a KKV-kre irányuló figyelmet, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a munkahelyek teremtését csak akkor tekintse a kutatásba és innovációba történő befektetésnek, ha ezeket a munkahelyeket pontosan ilyen célból hozták létre. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy szükség van innovatív KKV-k létrehozásának elősegítésére olyan eszközök segítségével, mint például a kockázati tőke, valamint az Európai Beruházási Alap bevonásának biztosítása által.

3.5

Az innováció egyik fontos tényezője, hogy minden szinten megfelelő humán erőforrások álljanak rendelkezésre, tekintettel a 2.4.5. pontban említett globális versenyre. A közlemény a tudományos erőforrásokra összpontosít. Ezzel szemben a nem tudományos képzett munkaerő támogatására is szükség lenne. Fontos a specifikus képességekre és tudásra vonatkozó kereslet és kínálat egyensúlyba hozása is az ágazatok szükségleteinek megfelelően. Ahhoz, hogy hatékony és gyors megoldásokat találjunk, minden szociális partner és érintett fél részvételére szükség van. Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot arra, hogy kezdeményezzen vitát ebben a témában.

3.6

A nagyobb mobilitás megteremtéséhez előrelépésekre lenne szükség az egyes ágazatokra, illetve témákra vonatkozó közös európai kompetencia-charták kidolgozásában, melynek során nem szabad megfeledkezni a képzés minőségi kérdéseiről sem (értékek, egyenlő esélyek). Mivel a Foglalkoztatási Főigazgatóság és az Oktatási és Kulturális Főigazgatóság is foglalkozik a humán erőforrások témájával, a teljes paletta lefedése érdekében fontos lenne a kutatással és az innovációval kapcsolatos kezdeményezéseik integrálása e közleménybe.

3.7

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy minden lehetséges ágazatban támogassa a kutatást és az innovációt – a versenyképesség problémái nem korlátozódnak a magas szintű technológiák ágazatára. A javasolt intézkedésekbe be lehetne vonni az új technológiák kis- és középvállalkozásokban történő bevezetéséből eredő változások stratégiai kezelését. Ennek során döntő jelentősége van a szociális partnerek és más érintett felek részvételének.

3.8

Az EGSZB egyetért az Esko Aho-jelentéssel abban a tekintetben, hogy a 250 munkavállalónál többet foglalkoztató vállalkozások nem kapják meg a szükséges figyelmet – ennek egyik lehetséges oka, hogy a KKV-k meghatározása Európában szűkebb körre terjed ki, mint az Egyesült Államokban, vagy Japánban. Az EGSZB véleménye szerint külön figyelmet kell szentelni az innovatív KKV-knak a társadalmi kohézió által jellemzett innovatív európai gazdaság megteremtése érdekében. Nem meglepő, hogy Emilia Romagna tartomány, mely része a Paxis (Pilot action of excellence on innovative start-ups) hálózatnak, az egyik legaktívabb területnek számít, habár Olaszország többi innovációs mutatója kevésbé kedvező. Emellett a vállalkozásokat támogató szolgáltatásoknak is specializálódniuk kell a KKV-k különböző formáinak (szövetkezetek, más szociális gazdasági vállalkozások stb.) egyéni sajátosságaihoz való alkalmazkodás érdekében.

3.9

Az EGSZB azt szeretné, ha az Európai Bizottság megemlítené a más régiókkal közös, kutatásra és innovációra vonatkozó intézkedéseket is. Az Európai Bizottság a TrendCharts-ban és különböző egyéb kezdeményezéseiben már világméretekben gondolkodik. A 2001. június 25-i, az Európai Kutatási Térség (EKT) nemzetközi dimenziójáról szóló COM (2001) 346. sz. közlemény után a 6. Kutatási és Fejlesztési Keretprogram INCO-ról szóló része kifejezetten támogatta a harmadik országok részvételét, és így tett a 7. Kutatási és Fejlesztési Keretprogram is. Ezekre a cselekvésekre a javasolt paletta külön részprogramjainak keretében még jobban fel lehetne hívni a figyelmet. Több elemzésre van szükség a városi térségek és nagyvárosok innovációban betöltött szerepével kapcsolatban is.

3.10

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy gondolja át a technológiai befektetések, a liberalizáció és a szerkezetátalakítás ütemtervét, mivel a vállalkozások, főként a legnagyobbak arra kényszerülnek, hogy egyidejűleg foglalkozzanak az ellenőrzésben bekövetkezett változásokkal, illetve a kutatás és innováció területén szükséges befektetésekkel (például az energia, a szállítás, a hálózati iparágak területén).

3.11

Emellett az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy szükség lehet az arany középút megtalálására a vállalkozások új termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos közös marketingjére és a licencek közös kiadására irányuló terjesztés és innováció, illetve a versenyjog között.

3.12

Az EGSZB úgy véli, hogy az innováció hozzájárulhat a társadalmi kohézió és a versenyképes gazdaság megteremtéséhez, de önmagában nem tekinthető végeredménynek. Az EGSZB – a kihívás nagyságának tudatában – arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az innováció, a versenyképesség és a társadalmi kohézió kapcsolatainak jobb megismeréséhez készítsen statisztikákat és támogassa az ezt vizsgáló tanulmányokat annak érdekében, hogy az eredményeket világosan és hatékonyan ki lehessen értékelni, és meggyőzően lehessen továbbítani az európai polgárok felé. Mások szavaival élve: nagyra törő, technológiai szempontból merész, ugyanakkor társadalmi és politikai belső értéküknél fogva indokolható projektekre van szükség (Dosi et al, 2005).

3.13

Ezenkívül, amennyiben az innovációt rendszerként fogjuk fel, az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hangolja össze tevékenységét az Európai Befektetési Bankkal (EBB) annak érdekében, hogy biztosítva legyen a szinergia az EBB programjai, az Európai Beruházási Alap, a 7. Kutatási és Fejlesztési Keretprogram, illetve a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) között, mely által az innováció dinamikus és jól strukturált rendszerré válik.

16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/15

1.1

Az EGSZB üdvözli a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekről szóló, a 2001/93/EK irányelvet és a 726/2004/EK rendeletet módosító európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatot.

1.2

Mivel a tudomány – különösen a biotechnológiák területén – egyre nagyobb léptekkel halad előre, szükség van a világos meghatározásra, szabályozásra és szakértelemre.

1.3

A javaslat célja, hogy lehetővé tegye egy egységes keretrendszer létrehozását a fejlett terápiák vonatkozásában, a jelenlegi szabályozási hézag áthidalását, illetve az Európai Gyógyszerügynökség különleges értékelési eljárásának megerősítését ezekben az új tudományágakban. Ezáltal:

1.4

A fejlett terápiás készítmények sajátosságaira tekintettel alapvető fontosságú egy szilárd és átfogó szabályozási keretrendszer létrehozása, mely valamennyi tagállamban alkalmazandó.

1.5

A szabályozásra a rendelet tekinthető a legmegfelelőbb jogi eszköznek, annál is inkább, mivel amíg nincs különös szabályozás, a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények vonatkozásában az Európai Unióban még meglévő közegészségügyi problémák nem oldhatók meg.

1.6

Ugyanakkor a rendelettervezet tartalmaz néhány olyan aspektust, amely a megadott fogalommeghatározás alapján alkalmazási problémákhoz vezethet az orvosi eszközökről szóló irányelvtervezettel kapcsolatban. A végleges változatban számos kétséges kérdést tisztázni kell:

2.1

A rendeletjavaslat cikkről cikkre történő vizsgálata során a következő észrevételeket, kérdéseket, illetve ajánlásokat fogalmaztuk meg: A 2. cikk, „Fogalommeghatározások” (1) tekintetében:

2.2

A génterápiás és a szomatikus sejtterápiás készítmények vonatkozásában a fogalmak meghatározása általánosságban nem vet fel problémát, mivelhogy az idő adta távlat és a tapasztalat konszenzus elérését tette lehetővé a tárgyban; ezek a termékek gyógyszerként vannak besorolva, és mint ilyenek már szabályozva vannak a Közösségben.

2.2.1

A módosított szövet alapú („tissue engineered”) készítmények meghatározása összetettebbnek tűnik. A 2. cikk (1) (b) pontjának jelenlegi változata szerint a módosított szövet alapú készítmény „módosított sejteket vagy szöveteket tartalmaz, vagy ilyenekből áll”, eszerint – ha nem egészítjük ki az „állandó alkotóelemként” kifejezéssel – olyan gyógyszertermékek is az innovatív gyógyszerkészítmények közé számítanak, amelyek kiegészítő módosított szövet alapú készítményeket tartalmaznak. Ez aláássa az orvosi eszközökről szóló, jelenleg megvitatás alatt álló irányelvjavaslat rendelkezéseit.

2.2.2

A 2. cikk (1) (b) pontjában a második francia bekezdés megfogalmazása is problémákhoz vezethet az alkalmazás során, illetve főként átfedéseket eredményezhet az orvosi eszközökről szóló irányelvvel. Mivel a módosított szövet alapú készítmények a gyógyszerekről szóló rendelet alkalmazási területéhez tartoznak, utalni kellene a betegségek meggyógyításával, illetve megelőzésével, valamint a fiziológiai funkciók farmakológiai, immunológiai és metabolikus hatásuk révén történő befolyásolásával kapcsolatos elsődleges tulajdonságaikra, ahelyett, hogy „az emberi szövet újraképzésének, helyreállításának vagy helyettesítésének” tulajdonságaira korlátozódik a meghatározás. Ilyen tulajdonságok ugyanis más gyógyszerkészítményeknek is tulajdoníthatók.

2.3

Ki kell emelni a „módosított szövet alapú készítmények” legteljesebb körülírására tett erőfeszítést. Ugyanakkor nincs eléggé világosan megfogalmazva ezen készítmények eltérése a sejtterápiától (csontvelőátültetés, őssejt–beültetés, köldökzsinórvér-beültetés, felnőtt szöveti vagy embrionális őssejtek…).

2.4

Az EGSZB javaslata szerint a jelenleg módosított szövet alapú készítmények közé sorolt termékek példáiból kiindulva lehetne tisztázni a fogalom meghatározását. Ezáltal javulhatna a megértés, különösképpen mivel nem titok, hogy a kérdés körül vita van például az embrionális őssejtek vonatkozásában.

2.5

A humán embrionális őssejtek kérdéskörén kívül az etikai vonatkozások már semmilyen problémát nem vetnek fel.

2.6

A központi vita az őssejtek kinyerésének módjáról folyik. Különösképpen az őssejtek sejtmag-átültetéssel (másképp klónozással) történő előállítása vet fel komoly etikai kérdéseket, és erről a mai napig semmilyen valódi konszenzust nem sikerült kialakítani az Európai Unióban. A gyakran megfogalmazott aggályok a reproduktív klónozás, a petesejt-kereskedelem és az emberi testrészek kereskedelmének veszélyeire hívják fel a figyelmet.

2.7

A bioetikáról szóló európai egyezmény (az 1998-as Oviedoi Egyezmény), valamint a Nemzetközi Bioetikai Bizottság (UNESCO, 1997) egyébiránt kifejezetten elítélte ezeket a gyakorlatokat.

2.8

Az Európai Unió tagállamai közötti egyetértés hiányában a humán embrionális őssejtek felhasználása nemzeti felelősségi körbe tartozik.

2.9

A preambulumbekezdésekben (2) megfogalmazott pontosítás tehát lényegi fontosságú, mivel egyértelműen tekintetbe veszi a létező vitát és emlékeztet arra, hogy ez a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények közösségi szintű szabályozására vonatkozó szöveg „nem sértheti a tagállamok által emberi sejtek meghatározott típusainak, mint például az embrionális őssejtek, vagy állati sejtek felhasználásának megengedésére vonatkozóan hozott határozatokat”.

2.10

A szöveg továbbá „nem befolyásolja az e sejteket tartalmazó, ezekből álló vagy ezekből előállított gyógyszerek értékesítését, szállítását és felhasználását megtiltó vagy korlátozó nemzeti jogszabályok alkalmazását”.

3.1

Az elvek harmonizálása a jelenleg közösségi szinten szabályozott minden más modern biotechnológiai gyógyszerkészítménnyel kapcsolatban egy központosított engedélyezési eljárás útján történik, amely magában foglalja a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények minőségének, biztonságának és hatásosságának egységes tudományos értékelését.

3.2

A fejlett terápiás gyógyszerkészítmények azonban a hagyományos orvoslás gyógymódjaival szemben természetüknél fogva speciális preklinikai és klinikai eljárásokat feltételeznek, nevezetesen a tudományos szakértelem, illetve a forgalomba hozatal engedélyezése utáni kockázatkezelési és farmakovigilancia terv tekintetében.

3.3

A véleményünkben tárgyalt rendelettervezet igen helyesen kiemeli annak szükségességét, hogy az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek értékelésével foglalkozó bizottságokban (CHMP (3)) ezen készítmények értékeléséhez speciális szakértelem álljon rendelkezésre, a betegek szövetségeinek az értékelő csoportokba történő bevonásával egyetemben.

3.4

Meghatározó az a javaslat, mely a fejlett terápiákkal foglalkozó bizottság (CAT (4)) létrehozására vonatkozik és előírja, hogy ezzel a testülettel az Európai Gyógyszerügynökség emberi felhasználásra szánt gyógyszereket értékelő bizottságának – végső tudományos véleménye meghozatala előtt – konzultációt kell folytatnia minden, a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekhez kapcsolódó adat értékelésekor.

3.5

A fejlett terápiákkal foglalkozó bizottság felállítása ugyanis lehetővé teszi a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények területén dolgozó, közösségi szinten jelenleg rendelkezésre álló szűk körű szakértői elit és az érintett felek választott képviselőinek összefogását.

3.6

Teljesen indokolt a bizottság létrehozása, mivel így lehetőség nyílik – a tudományos eljárásokon túlmenően – a helyes klinikai gyakorlatra és a helyes gyártási gyakorlatra vonatkozó szabványok meghatározására, illetve értékelésére is a forgalomba hozatal engedélyezéséig és azon túl.

3.7

Fontos annak az elvnek a megemlítése, amely szerint „a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekben lévő emberi sejteket és szöveteket önkéntes és térítésmentes adományozásból kell begyűjteni”; ezzel válasz adható azokra az állandó törekvésekre, amelyek a szövetekre és sejtekre vonatkozó biztonsági előírások szintjének emeléséhez, az emberi testrészek kereskedelmének elkerüléséhez, illetve az emberi egészség védelméhez fűződnek.

3.8

Az Európai Gyógyszerügynökség tanácsadói szerepe megerősítést nyert, és ez a szerep minden szinten meghatározó lesz, legyen szó a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények gyártásáról, a helyes gyártási gyakorlatról vagy a készítmény sajátos jellegének tükrözésére vonatkozó szabályokról, címkézésről és technikai utasításokról, valamint azokban az esetekben, amikor a tudomány fejlődése folytán megjelenő más területekkel – így a kozmetikumokkal vagy egyes orvostechnikai eszközökkel – kapcsolatos határvonalat kell meghúzni.

3.8.1

Vannak, akik úgy vélik, hogy az alkalmazott eljárások magas költséggel járhatnak, míg a nemzeti engedélyezések takarékosabb természetűek. Problémát jelenthet továbbá, hogy tagállami szinten hosszabb, öt éves az átmeneti időszak, szemben az uniós 2 évvel. A decentralizált nemzeti eljárás politikájának az a veszélye, hogy akadályozhatja a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekhez való hozzáférést. Egyes tagállamok ugyanis rendelkeznek a hozzáférésről, míg mások nem.

3.9

Végezetül a javaslat hasznos áttekintést ad a gazdasági szempontokról (5). Alapvetően fontos, hogy az egészségipar globális versenyében az Európai Unió elfoglalja helyét mind a belső, mind a világpiacon.

3.10

A bizonytalansághoz, illetve a tudományos téren tapasztalható gyors változásokhoz kapcsolódó gazdasági kockázatok, valamint a tanulmányok magas költségei visszatartó erővel hatnak a jelentős és tartós beruházásokra a gyógyszergyártás – különösképpen a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények – területén.

3.11

Ráadásul gyakran kis-és középvállalkozások végzik a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények minőségének és nem klinikai biztonságának bemutatásához szükséges tanulmányokat, gyakran nem a gyógyszerészeti területen szerzett korábbi tapasztalatokra támaszkodva (általában biotechnológiai laborok vagy gyógyszergyártók „spin off” vállalatairól van szó).

3.12

Ezért helytálló az a javaslat, amely szerint az e tanulmányok elvégzésének támogatására és ösztönzésére be kell vezetni az „adatok Ügynökség általi értékelési és tanúsítási rendszerét, függetlenül a forgalomba hozatali engedély iránti kérelemtől”.

3.12.1

A módosított szövet alapú készítményeknél gyakran a KKV-k fejlesztik ki a terméket – „start-up” és „spins-off” tevékenységekkel–, tehát nem a nagyobb gyógyszergyártó cégek. Ennélfogva a következő kérdések merülnek fel:

3.13

A forgalomba hozatali engedély iránti jövőbeli kérelmek értékelésének megkönnyítése érdekében az ugyanazon adatok alapul vételét lehetővé tévő javaslat támogatandó és bátorítandó.

3.14

Ugyanakkor körültekintően kell eljárni, és a tudományos adatok terén tapasztalható gyors fejlődést (lásd az adatok érvényességi idejét, birtoklásuk feltételeit) figyelembe véve szükség esetén ki kell igazítani a rendelkezést, folyamatosan gondoskodva a betegek egészségvédelméről, illetve ügyelve az etikai normák tiszteletben tartására.

3.15

Az „e rendelet végrehajtásáról a tapasztalatok alapján” készülő jelentés alkalmat adhatna a megvitatásra az illetékes hatóságokon belül, különösen a fejlett terápiákkal foglalkozó bizottságban (CAT) és az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek értékelésével foglalkozó bizottságban (CHMP).

3.15.1

A CAT, a szakértői véleményt adó eredeti mechanizmus alárendelése a CHMP-nek azonban igen megnehezíti az eljárásokat, és talán felesleges ellentétekhez vezethet.

3.16

A közzéteendő jelentésben (8. fejezet 25. cikk), „amelynek összefoglaló tájékoztatást kell tartalmaznia az e rendeletnek megfelelően engedélyezett fejlett terápiás gyógyszerkészítmények különféle típusairól”, a 6. fejezetben (17., 18. és 19. cikk) tárgyalt ösztönzőkre vonatkozó információk és eredmények is helyet kellene hogy kapjanak: „Tudományos tanácsadás”, „Tudományos ajánlás a fejlett terápiás besorolásról”, illetve „Minőségtanúsítás és nem klinikai adatok”.

4.1

Összességében véve a rendeletre vonatkozó javaslat helytálló és hasznos. A betegek érdekében módot ad a tudományos fejlődéssel való lépéstartásra, meghatározza a fogalmakat, illetve a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények felhasználási feltételeit.

4.1.1

Amennyiben ezek az új technológiák újabb reményt adnak a betegeknek az emberi szenvedés leküzdésére, a jogos elvárásra válaszolandó – különösen a regeneratív gyógyászat területén – a kutatások felügyeletét olyan alapvető vizsgálatok segítségével kell elvégezni, amelyek előírásai abszolút biztonságot garantálnak a betegek számára. Ebben az értelemben az egészségvédelem magas szintjének garantálása mellett (lásd az indoklás 2.1. pontját) a gyógyászati minőségbiztosítást is fő célként kellene megjelölni. Nem szabad megfeledkezni a fel nem használt hulladékok kérdéséről mint környezetvédelmi szempontról sem.

4.2

A rendelet jelentősége különösen a génterápia és a szomatikus sejtterápia területén kimagasló. Az az elővigyázatosság, amely mind a fogalommeghatározások, mind a módosított szövet alapú készítmények felhasználása terén megnyilvánul, jól mutatja azt a tényt, hogy e rendelettervezet nem szándékozik dűlőre vinni a vitát vagy elébe menni az egyes tagállamok saját döntéseinek, mivel az etikai vita még nem zárult le, és alapjában véve a humanista értékek különböző olvasatáról van szó.

4.2.1

A rendelettervezet megteremti az előfeltételeket mind az orvosi eszközökről szóló irányelvtervezetben, mind a jelen rendelettervezetben egyszerre meglévő szabályozási hézag áthidalásához. A kockázatértékelés mint alapelv lefedi a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények és az orvosi eszközök alkalmazási körét. Bonyodalom a kombinált készítmények (vagyis módosított szövet alapú összetevőket tartalmazó orvosi eszközök) esetén alakulhat ki: Ebben az esetben mind a minőséget, mind a biztonságot szavatolni kell, és az értékelés keretében meg kell vizsgálni az abban a speciális orvosi eszközben előforduló fejlett gyógyszerkészítmény használatának hatékonyságát is.

4.3

Az EGSZB kedvező véleményt fogalmaz meg a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekről szóló, a 2001/83/EK irányelvet és a 726/2004/EK rendeletet módosító európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatról, hangsúlyozza azonban azokat a kritikus pontokat, amelyekre egyértelmű megoldásokat kell találni ahhoz, hogy biztosítva legyen az irányelv korrekt alkalmazása.

16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/18

1.1

Ez a vélemény az Európai Bizottság felkérésére készült, a 2005. márciusi, Jobb szabályozás a növekedés és a munkahelyteremtés területén az Európai Unióban című európai bizottsági közlemény (1) alapján.

1.2

Az egyszerűsítésnek magas színvonalú, könnyebben érthető és „felhasználóbarátabb” szabályozási keretet kell eredményeznie.

1.3

Az uniós jogszabályok fokozott tiszteletben tartásához kell vezetnie, eközben növelnie kell legitimitásukat.

1.4

Az EGSZB úgy vélekedik, hogy a tagállamokra jelentős felelősség hárul annak biztosításában, hogy az uniós intézkedések nemzeti jogrendszerükbe megfelelően átültetésre, majd alkalmazásra kerüljenek. Az EGSZB elismeri, hogy a jobb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás (2)„magatartási kódexet” ír elő a tagállamok számára az uniós irányelvek jobb átültetése és alkalmazása tekintetében. Az a lényeg, hogy a nemzeti szinten kialakuló szabályozási keret tartalmilag minél kiegyensúlyozottabb, ugyanakkor a lehető legegyszerűbb legyen a vállalkozások, a munkavállalók, a fogyasztók és a civil társadalom minden szereplője számára.

1.5

Az EGSZB azt szorgalmazza, hogy vonják be a társadalmi-szakmai szereplőket a szabályozás egyszerűsítését célzó „komitológiai” eljárásokba, a SLIM bizottságokhoz hasonló módon, de rendszeresebben és e szabályozás előkészítő szakaszában, nem pedig utólag, ahogy a SLIM-kísérletek esetében történt.

1.6

Az EGSZB azt szeretné, ha az Európai Bizottság és az érdekeltek között sűrűbben kerülne sor olyan konzultációra, amely a szóban forgó közlemény alapjául szolgált. Úgy véljük, hogy ez lényegesen segítené a közlemény 3 (d) pontjában említett „együttszabályozási” folyamatot (3) Azt azonban sajnálattal állapítjuk meg, hogy az „önszabályozásra” (4), amelyet az EGSZB már egy ideje sürget, (5) egyáltalán nem történik utalás.

1.6.1

Az önszabályozás összefüggésében az EGSZB elismeri azonban annak veszélyét is, hogy nem születnek az aktív szereplőkre nézve kötelező szabályozások, hanem a szereplők önkéntes megállapodásokat kötnek, amelyekhez vagy tartják magukat, vagy nem.

1.7

Az Európai Bíróság egyre jelentősebb szerepet játszik az Európai Közösség irányelveinek értelmezésében, így az „együttdöntési” eljárás során kialakuló irányelvek olykor kétértelmű megfogalmazását is értelmeznie kell. A Bíróságnak egyre sűrűbben iránymutatást is kell adnia a nemzeti bíróságok számára azokon a területeken, ahol tevékenységeik kiegészítik egymást. Az EGSZB nyugtázza a Bíróság előrelépését, nevezetesen azt, hogy 12 %-kal csökkentette a függőben levő olyan esetek számát, amelyekben a tagállamok megsértették tájékoztatási kötelezettségüket, vagy helytelenül alkalmazták, illetve nem tartották be az uniós irányelveket.

1.8

Az EGSZB elismeri az Európai Bizottság e közleményének jelentőségét a lisszaboni program megvalósításában, amely területen sajnálatosan lassú a haladás, mivel a tagállamok kormányai húzódoznak a Lisszabonban vállalt kötelezettségek teljesítésétől.

1.9

Az EGSZB kiemelten üdvözli az Európai Bizottságnak az információs technológia szélesebb körű alkalmazása melletti elkötelezettségét, és reményét fejezi ki, hogy az Európai Bizottság gondoskodik arról, hogy bármilyen eljárásokat állapítanak is meg a tökéletesített IT-vel kapcsolatban, ezek figyelembe vegyék a nemzeti eljárásokat (vagy a nemzeti eljárások vegyék figyelembe az uniósokat!).

1.10

Az EGSZB mindig támogatta a hat soros elnökség „A szabályozási reform előmozdítása Európában” című 2004. december 7-i nyilatkozatát (6), és reményét fejezi ki, hogy a későbbi elnökségek szintén támogatni fogják ezt (7).

1.11

Az EGSZB tud az Európai Parlament jobb szabályozásról szóló jelentéseiről, különösen „A szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiáról” szóló Gargani-jelentésről (8).

1.12

Az EGSZB elismeri, hogy a jelenlegi Európai Bizottság nagy erőfeszítéseket tesz a SLIM és a BEST ágazati kezdeményezések felhasználására. A keretintézkedések (2003. február–2004. december) nyomán körülbelül 40 politikai ágazatot világítottak át, és az Európai Bizottság mintegy 40, az egyszerűsítésre irányuló javaslatot fogadott el. Az ahhoz a programhoz kapcsolódó 9, egyszerűsítést célzó javaslat egyelőre függőben van.

1.13

Az EGSZB elismeri, hogy az Európai Unió 25 tagállamra történt bővítése mind az Európai Bizottság, mind az új tagállamok közigazgatásának szabályozási terheit is növelte.

1.14

Az egyszerűsítés és a jobb jogalkotás egymást kiegészítő tevékenységek, amelyekben – ahol szükséges, az EGSZB és az RB tanácsainak birtokában – a Tanács, a Parlament és az Európai Bizottság vesz részt.

1.15

Az EGSZB ismét hangsúlyozza, hogy – korábbi véleményeiben sűrűn hangoztatott álláspontjához híven – nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy csökkentsék a vállalkozások, mindenekelőtt a KKV-k szabályozási és pénzügyi terheit.

2.1

Az EGSZB – az Európai Tanács 1995-ös felkérése óta, amikor munkacsoport került felállításra, hogy vizsgálja meg az uniós rendelkezések egyszerűsítésének módjait – az évek során számos véleményt dolgozott ki az egyszerűsítésről.

Ezekben a véleményekben az EGSZB arra a következtetésre jutott, hogy:

2.2

Az egyszerűsítés, illetve a jobb végrehajtás és betartatás között szükségszerű kölcsönhatás van. Az Európai Bizottság jelenlegi közleménye bizonyos jelekből ítélve figyelembe veszi a korábbi EGSZB-vélemények egyes következtetéseit, és elismeri, hogy „az egyszerűsítés nem új téma.” Az első ezzel kapcsolatos európai bizottsági közleményt 1997-ben tették közzé, két évvel azután, hogy az EGSZB először szállt síkra az egyszerűsítés mellett.

3.1

A közlemény elismeri, hogy az egyszerűsítés követelménye – közösségi és nemzeti szinten egyaránt – arra irányul, hogy a polgárok és a vállalkozók munkája egyszerűbbé és költséghatékonyabbá váljon.

3.2

Az EU új egyszerűsítési stratégiájának a közösségi vívmányok felülvizsgálata is fontos része. Ennek során a 2005–2008-as időszakra vonatkozó hároméves ambiciózus gördülő programot határoztak meg, amely az érintettek gyakorlati tapasztalatain alapul, és folyamatos, alapos ágazati értékelésre támaszkodik.

3.3

Az Európai Bizottság egyszerűsítést célzó stratégiája öt eszközre támaszkodik (10):

3.4

Az Európai Bizottság közleménye elismeri, hogy a siker záloga a többi uniós intézmény, mindenekelőtt pedig az összes tagállam támogatása. Ehhez fontos lenne, hogy az utóbbiak elismerjék annak szükségességét, hogy az uniós jogszabályok alkalmazása során a lehető legjobban kövessék az eredeti irányelveket, amelyek az együttdöntési eljárással születtek, és ne bővítsék ki ezeket.

3.5

A közlemény figyelembe veszi a tagállamokkal és az érdekeltekkel folytatott széleskörű konzultáció eredményeit. A következtetések szerint az uniós javaslatok:

Az érdekeltek számára valószínűleg az utolsó bír a legnagyobb jelentőséggel.

2. mellékletében az Európai Bizottság közleménye 222, az egyszerűsítést célzó intézkedést sorol fel. Az Európai Bizottság egyszerűsítési programja a 2005–2008-as időszakra vonatkozik.

3.6

2003-ban egyszerűsítették, frissítették és korszerűsítették a társasági jogról szóló első irányelvet (68/151/EGK) annak érdekében, hogy maximalizálják a modern információs eszközökben és technológiákban rejlő lehetőségeket, és hogy növeljék a részvénytársaságokkal kapcsolatos átláthatóságot. A módosított irányelvre azonban ráférne egy átdolgozás vagy az egységes szerkezetbe foglalás. Az elmúlt év végén nyilvános konzultáció kezdődött annak érdekében, hogy összegyűjtsék az érdekeltek nézeteit ezekről az alternatívákról.

4.1

Az „egyszerűsítést” mint elvet nem szabad félreértelmezni és olyan eszköznek tekinteni, amelynek segítségével „kiskapukon át” érhető el a dereguláció. Az adminisztráció egyszerűsítése nem vezethet a meglévő szociális normák, különösen a munkavédelmi, fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi normák bomlasztásához, illetve aláásásához.

4.2

Az EGSZB üdvözli a közleményt, és támogatja az Európai Bizottságnak azt a megállapítását, hogy a szabályozási környezet egyszerűsítésének sikere legalább annyira a tagállamoktól és ezek szabályozó szerveitől függ, mint az uniós intézményektől.

4.2.1

Hasznos lenne, ha – korábbi EGSZB-vélemények (13) ajánlásainak megfelelően (lásd az I. mellékletet is) – magatartási kódexet dolgoznának ki.

4.2.2

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az egyszerűsítési program sikere nem csak attól függ, hogy az Európai Bizottság képes-e javaslatot kidolgozni, hanem attól is, hogy a társjogalkotók ésszerű időn belül el tudják-e fogadni az Európai Bizottság által beterjesztett egyszerűsítési javaslatokat.

4.2.3

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a „jobb jogalkotásról” szóló intézményközi megállapodás 36. pontjában kimondja, hogy: „a megállapodás hatálybalépésétől számított hat hónapon belül az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyeknek – jogalkotó hatóságként – a végső szakaszban a feladata lenne az egyszerűsített jogszabályokra vonatkozó javaslatok elfogadása, módosítaniuk kell munkamódszereiket például oly módon, hogy a jogszabályok egyszerűsítésének konkrét feladatával megbízott ad hoc struktúrákat hoznak létre”.

4.3

A közlemény elismeri az egyszerűsítési kezdeményezés jelentőségét a KKV-k és a fogyasztók számára. A rosszul megfogalmazott uniós vagy nemzeti jogszabályok bizonytalanságban hagyják a fogyasztókat jogaikat és jogorvoslati lehetőségeiket illetően.

4.4

Az EGSZB az Európai Bizottság azon elkötelezettségét is üdvözli, hogy tökéletesíti a hatásértékelések készítésének folyamatát, nemcsak a vállalatok terheivel kapcsolatban, hanem a fogyasztókra, a hátrányos helyzetű csoportokra (például fogyatékkal élők) és a környezetre gyakorolt hatás tekintetében is. A lisszaboni célkitűzés értelmében, mely szerint „fokozni kell a növekedést és a foglalkoztatást”, szívesen látná azonban, ha a munkavállalókra és általában a foglalkoztatásra gyakorolt hatásokról is készülne értékelés. Különösen az „egyablakos rendszer” nagyobb mértékű alkalmazására vonatkozó javaslat, valamint bizonyos irányelvekben – gépkocsikkal kapcsolatban – a „virtuális” vagy „öntesztelésre” történő utalások üdvözlendők.

4.5

Hasznos lenne, ha az Európai Bizottság javaslatainak visszavonását is hatásvizsgálattal indokolná, ahogyan ezt új javaslatok esetében teszi.

5.1

A közlemény arra is utal, hogy az irányelveknek a technikai haladáshoz történő adaptálását („komitológia”) átláthatóbbá kell tenni – az Európai Parlament ezt már régóta sürgeti. A tagállamokra azonban felelősség hárul ezzel kapcsolatban. A komitológiai munkát „nemzeti szakértők” végzik, és számos bizonyíték arra utal, hogy komitológiai tevékenységeikben ezek a „szakértők” nem veszik figyelembe kormányuk álláspontját (példa erre a madarakkal kapcsolatos 1979-es irányelv, amelyhez a technikai mellékleteket az irányelvnek a miniszterek által a Tanácsban történt jóváhagyása után csatolták a szakértők).

5.2

Hangsúlyozni kell, milyen nagy az egyszerűsítés jelentősége a fogyasztók, szociális partnerek és egyéb „érdekeltek” számára. Az eredeti uniós irányelvek, illetve az ezeken alapuló nemzeti végrehajtási jogszabályok közti konfliktusok jelentős többletmunkát adnak az Európai Bíróságnak, amelynek az „értelmezés” a feladata, de mindinkább arra kényszerül, hogy részletkérdésekkel is foglalkozzék, amelyekről megfeledkeztek, vagy amelyek esetében a tanácsi egyhangú szavazás követelménye miatt nem született megfelelő jogszabály, például adózási ügyekben. Gondot jelenthet azonban, ha az Európai Bíróság egyre inkább a politikai döntőbíró szerepébe kényszerül. Az Európai Bíróság nem rendelkezik az ehhez szükséges világos politikai alapokkal és a megfelelő mandátummal sem. Így olyan döntéseket hoz, amelyeket valójában demokratikusan megválasztott testületeknek kellene meghozniuk.

5.3

Az EGSZB elismeri, hogy maga az Európai Bizottság is tett erőfeszítéseket, és több száz hatályon kívül helyezésre és elavulási nyilatkozatra került sor, ami minden bizonnyal számottevően hozzájárult a közösségi vívmányok mennyiségének csökkenéséhez, ám a vállalkozások, a munkavállalók, a fogyasztók és más „érdekeltek” terheit nem feltétlenül csökkentette. Az EGSZB elismeri, hogy vannak még olyan területek, ahol uniós szinten további jogszabályokra van szükség a környezet, valamint a munkavállalók, a fogyasztók és a hátrányos helyzetű csoportok (például fogyatékkal élők vagy egyéb kisebbségek) védelmében, továbbá annak biztosítása érdekében, hogy mindnyájan teljes mértékben élvezhessék az egységes piac előnyeit.

5.3.1

Másrészt jelenleg a legáltalánosabban alkalmazott rendszer a frissítés. Ez lehetővé tesz ugyan bizonyos szükséges változtatásokat a rendeletek frissítése végett, de az egyszerűsítés célját nem mindig sikerül így elérni; sőt, bizonyos intézkedések néha átfedésbe kerülnek egymással, és egyes tagállamokban a régi és új rendeletek egymás mellett léteznek, megzavarva az érdekelteket. A jogszabályok betartatói a tagállamokban olykor bizonytalanságban maradnak a tekintetben, hogy vajon jogi intézményeikkel összhangban járnak-e el.

5.3.2

A gördülő program minden egyszerűsítésre vonatkozó javaslatának egyszerűsítési jellemzőit világosan ismertetni kell a megfelelő magyarázó megjegyzésben, és adott esetben a dokumentumot kísérő hatásértékelésben. Az intézményközi döntéshozatali folyamat során az Európai Bizottság szolgálatainak gondosan figyelemmel kell kísérniük e javaslatokat, hogy biztosítsák az egyszerűsítés érvényesülését, ahogy erről az intézményközi megállapodások („az egységesítésről” (14), „az átdolgozásról” (15) és a „jobb jogalkotásról” (16)) rendelkeznek.

5.4

Az EGSZB ismét felhívja a figyelmet a jobb szabályozás és az egyszerűsítés szükségességéről szóló számos véleményére különösen a „Jobb jogalkotás” (17) tárgyú legújabbra, amely a brit soros elnökség feltáró véleményre vonatkozó felkérésére született.

5.5

Az EGSZB újfent hangot ad gyakran megfogalmazott óhajának, mely szerint a hat soros elnökség nyilatkozatának értelmében folytatni kell a jobb szabályozás és egyszerűsítés folyamatát (18).

16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/22

1.1

A Tanács által 2002-ben elfogadott Vám 2007 közösségi programban többek között szerepelt a jelenlegi Közösségi Vámkódex (a Tanács 2913/92/EGK rendelete) általános felülvizsgálata, mivel e szabályozás a piacokon és a technológiákban bekövetkezett változások, több új szerződés elfogadása, és főként az Unió újabb bővítései következtében meghaladottá vált.

1.2

A vámkódex teljes megújításának szándéka abból a megfontolásból fakad, hogy a régi – jelenleg is érvényben lévő – vámkódex „nem követte sem azon környezet radikális változásait, amelyben a nemzetközi kereskedelem zajlik, sem pedig a vámkezelési tevékenység súlypontjának áthelyeződését”. A vizsgált javaslat összhangban van a közösségi politikákkal, különösen a belső piac és a fogyasztóvédelem elveivel, valamint a lisszaboni stratégiával. Ezenkívül alapját képezi további intézkedéseknek, amelyek a vámeljárások és a vámügyintézés ésszerűsítésére, valamint a tagállamok informatikai rendszereire vonatkozó közös szabványok létrehozására irányulnak.

1.2.1

Ez az intézkedéscsomag az Európai Bizottság szerint lehetővé teszi majd a Tanács eKormányzás tárgyában kiadott, valamint a „jobb szabályozás” kezdeményezés keretében kialakított iránymutatásainak átültetését a nemzeti szabályozásba, továbbá egy sor konkrét célkitűzés elérését, így többek között: a külső határok biztonságának növelését, a csalás kockázatának csökkentését és az egyéb közösségi politikákkal – különösen az adópolitikával – való nagyobb összhangot.

1.3

Az új vámkódex a lisszaboni stratégiával összefüggésben jött létre, amely arra irányul, hogy Európát „vonzóbbá tegye a befektetések és a munkavállalás számára”; ezenkívül összhangban van az Európai Bizottság által benyújtott és a Tanács által 2003 decemberében elfogadott javaslatokkal, amelyek az egyszerűsített, nyomtatott dokumentumok nélkül működő üzleti környezet kialakítására irányulnak. A Tanács iránymutatását egyébként a „papírmentes vámkezelési és kereskedelmi környezetről” szóló határozatjavaslat [COM(2005) 609, 2005.11.30.] is tekintetbe veszi, amellyel kapcsolatban az EGSZB külön véleményben fejti majd ki álláspontját.

1.4

Az új vámkódexben szereplő újítások nem pusztán formális jellegűek, és nem csupán a rendelkezések aktualizálását célozzák; sokkal nagyobb jelentőségűek ugyanis azok a változások, amelyeket a vámkódex a vámpolitika orientációjával kapcsolatban vezet be. Az elmúlt húsz év folyamán a vámhivatalok szerepe megváltozott: a vámterhek beszedéséről fokozatosan áthelyeződött a nem tarifális jellegű intézkedések végrehajtására, különösen a biztonság, az illegális bevándorlás ellenőrzése, a hamisítás, a pénzmosás, a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem, a járványügy, az egészség-, a környezet- és a fogyasztóvédelem területén, amelyhez a HÉA- és a jövedékiadó-beszedés területe társul. A bizottsági dokumentum a „biztonság” szempontjánál nem említi explicit módon azt a kiegészítő funkciót, amely bizonyosan a vámhatóságokra hárul: azaz a fegyverkereskedelem ellenőrzése és a terrorizmus elleni harc során nyújtott értékes támogatást. Ez a hiányosság az informatikai rendszerek koncepciójában is tükröződik, amihez az EGSZB a következő 3.1.3.1. pontban kíván megjegyzést fűzni.

1.5

A másik újítás az informatizált eljárások alkalmazására vonatkozik. A jelenlegi vámkódex tartalmazza ezeket az eljárásokat – amelyeket szinte minden tagállam széles körben alkalmaz – azonban használatukat nem teszi kötelezővé sem a nemzeti vámhatóságok, sem a felhasználók számára; az új vámkódex azonban előírja kötelező alkalmazásukat. Ez szükséges lépés a nyomtatott dokumentumok kiiktatásához, amely az előző, 1.3. pontban említett párhuzamos kezdeményezés tárgya.

1.6

Az új vámkódex kidolgozása összhangban van a közösségi politikákkal, és tiszteletben tartja a megvalósíthatóság, az átláthatóság és a hatásvizsgálat területén létrehozott eljárásokat. Az EGSZB elégedetten állapítja meg, hogy sor került a civil társadalom érdekelt ágazataival folytatott konzultációra, és az általuk kifejezett vélemények nagyrészt kedvezőek; egyetért az Európai Bizottsággal abban, ami a jogi alap, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartását illeti, ugyanakkor a hatásvizsgálattal kapcsolatban néhány kiegészítő megjegyzést kíván tenni.

1.7

Az Európai Bizottság négy különböző megközelítésmódot vizsgált meg, és végül egy olyan megoldás mellett döntött, amely a nemzeti vámkezelés informatikai rendszereinek megerősített együttműködését irányozza elő. Ezt a választást az Európai Bizottság azzal indokolja, hogy tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét, ugyanakkor megállapítja: a tagállamok részéről csekély volt a hajlandóság a központosított európai rendszeren alapuló megoldás elfogadására. Az EGSZB tudomásul veszi ezt a kényszerű választást, azonban felhívja a figyelmet arra, hogy ez utóbbi opció megbízhatóbb, egyszerűbb és a felhasználók számára kevésbé költséges megoldás lett volna. Ami a szubszidiaritás elvét illeti, ezt inkább európai, mint nemzeti szinten kellett volna elutasítani.

2.1

Tavaly februárban az EGSZB kifejezte véleményét a vámkódexet módosító parlamenti és tanácsi rendeletjavaslatról (1), amely már tartalmazott újításokat a nyomtatott dokumentumok kiiktatásával és a külső határok integrált kezelésével kapcsolatban. Az EGSZB elégedetten nyugtázza, hogy a fenti javaslatban szereplő elvek, amelyekkel kapcsolatban túlnyomórészt kedvező véleményt fogalmazott meg, megőrződtek a jelenlegi vélemény tárgyát képező javaslatban is, mégpedig konkrét intézkedések formájában, amelyeket nagyrészt szintén üdvözlendőnek tart.

2.2

Az új rendelkezések összességéből kiviláglik az ágazat szereplőinek jogaival és igényeivel szembeni fokozottabb figyelem. Ez többek között egy sor olyan intézkedésben fejeződik ki, amely – szükség esetén – számot vet az eljárások által okozott lehetséges károkkal. Erről az érzékenységről tanúskodik mind a jogi előírások egyszerűsítése, mind a vámjogi rendelkezések összefoglalása. Ennek megfelelően a vámeljárások száma a jelenlegi tizenháromról háromra csökken: behozatal, kivitel, különleges eljárások. A jogszabály kidolgozása során a hatályban lévő vámkódex cikkeinek kétharmada módosult, egységesült vagy végrehajtási rendelkezéssé alakult, ily módon számuk 258-ról 200-ra csökkent.

2.2.1

Az EGSZB biztosítja az Európai Bizottságot arról, hogy kitűnően végzett el egy kényes és nehéz feladatot, és ennek során tiszteletben tartotta az egységes piac alapelveit, valamint különleges figyelmet szentelt az ágazati szereplők jogainak és igényeinek. Nyomatékosan felhívja azonban a figyelmet, hogy a végrehajtási rendelet hiánya – amelynek elkészítése pedig az Európai Bizottság hatásköre – némi bizonytalanságnak enged teret a különböző jogszabályok tekintetében: kívánatos lenne ezért, hogy az új végrehajtási rendelet rövid időn belül elkészüljön és elfogadásra kerüljön.

3.1.1

A 3. cikk felsorolja a Közösség vámterületét alkotó nemzeti területeket. A cikkhez nincs külön megjegyzésünk, kivéve a 3. pontban foglalt kijelentés által kiváltott bizonytalanságot, amely pont a következőket mondja ki: „A vámjogszabályok egyes rendelkezései a Közösség vámterületén kívül is alkalmazhatóak, különleges tárgykörökre vonatkozó jogszabályok vagy nemzetközi egyezmények keretén belül.” A jogbiztonság nem teszi lehetővé, hogy egy törvényben „egyes rendelkezésekről” legyen szó, anélkül, hogy magában a szövegben vagy a mellékletben pontosítanánk: mely rendelkezésekre utalunk. Jogi szempontból – és az átláthatóság követelményei miatt – explicit és részletes módon meg kell jelölni, hogy mely területekre és mely jogszabályokra vonatkozik az utalás. Túl gyakran fordul elő, hogy a polgárok – és akár a szakértők – figyelmét elkerülik a különböző alkalmakkor és különböző módokon nyújtott mentesítések és eltérések: ezek a mentesítések és eltérések sokszor valódi versenytorzulásokat eredményeznek, amelyek nem mindig átmeneti jellegűek.

3.1.2

Az adatok és információk cseréje és védelme (5., 6. és 7. cikk) nem igényel különösebb kommentárt, mivel a javasolt szabályozás a közigazgatás által a polgárok magánszférája és a vállalati titok számára biztosított szokásos védelemnek felel meg. Az EGSZB különösen kedvezően ítéli meg a 8. cikk rendelkezéseit, mely szerint a vámhatóságok kötelesek a vámjogszabály alkalmazásáról felvilágosítással szolgálni, valamint elősegíteni az átláthatóságot oly módon, hogy térítésmentesen – az interneten keresztül – a gazdasági szereplők rendelkezésére bocsátják a jogszabályokat, igazgatási rendelkezéseket és igénylőlapokat.

3.1.2.1

Külön megfontolást érdemel azonban az 5. cikk (1) bekezdése, amely kötelezővé teszi az elektronikus adatfeldolgozási technikák alkalmazását a gazdasági szereplők és a vámhatóságok közötti valamennyi adatcsere, dokumentum, határozat vagy bejelentés vonatkozásában. Ez a rendelkezés teljes mértékben helyes, amennyiben a vállalatokra és a szakmai szereplőkre vonatkozik, azonban nehézségeket okozhat, ha az importőr (vagy ritkábban az exportőr) magánszemély, és nem szükségszerűen „gazdasági szereplő”. Manapság, amikor az interneten vagy a csomagküldő szolgálatokon keresztül az Unión kívüli országokkal lebonyolított adás-vételek száma robbanásszerűen növekszik, ez egyáltalán nem másodlagos jelentőségű probléma. Az EGSZB tudatában van annak a ténynek, hogy a jelenleg vizsgált terület a komitológiai eljárás hatálya alá tartozik, és azt javasolja, hogy a magánszemélyeket kifejezetten zárják ki azon alanyok közül, akik a 93. cikk értelmében gyűjtő vámáru-nyilatkozat bemutatására jogosultak. Ezenkívül a 94. cikk azon rendelkezéseit is módosítani kellene, amelyek a vámhatóságok számára engedélyezik a papíralapú behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozat elfogadását, azonban csupán kivételes esetekben. Ennek alternatívájaként vagy kiegészítéseként meg lehetne vizsgálni azt a lehetőséget, hogy a magánszemélyekre kiterjesszék a (szintén papíralapú) alkalomszerű egyszerűsített nyilatkozat benyújtásához való jogot, amelyet a 127. cikk ír elő.

3.1.2.2

Szintén az informatikai eljárások vonatkozásában – általánosabb értelemben – az EGSZB felhívja a figyelmet az új integrált informatikai eljárás magas költségeire; e költségek rövid időn belül jelentkeznek, míg a kedvező hatások jelentős része (különösen a minőségi jellegűeké) csupán közép-, illetve hosszú távon válik érzékelhetővé. Egyes tagállamok már most aggodalmukat fejezik ki mind a rájuk háruló költségekkel, mind pedig az új rendszerek beindítására vonatkozó határidők betartásának kötelezettségével kapcsolatban; mások – különösen az informatikai területen fejlettebbek – úgy vélik, költséges lesz az átállás a nemrégiben beüzemelt rendszereikről a közös rendszerre. Az EGSZB tudomásul veszi ezeket az aggodalmakat, amelyekkel az Európai Bizottságnak is számot kell vetnie; véleménye szerint azonban Európa érdeke az, hogy hatékony és modern vámrendszere legyen, ez pedig megér néhány egyéni áldozatot, amelyet esetleg – pontosan meghatározott és bizonyítottan szükséges esetekre korlátozottan – támogatással lehetne ellensúlyozni.

3.1.3

A 10. cikk előírja, hogy a tagállamok működjenek együtt a Bizottsággal „egy olyan elektronikus rendszer kifejlesztésében, fenntartásában és alkalmazásában, amely [a valamennyi szereplőre és kiadott engedélyre vonatkozó adatok] közös bejegyzését és nyilvántartását célozza”. A rendszer jellegével és működésével kapcsolatos kérdéseket a 194. cikk tisztázza: minden tagállam megőrzi saját informatikai rendszerét, ugyanakkor biztosítja a saját rendszere és a többi tagállam rendszerei közötti kölcsönös átjárhatóságot, mégpedig az Európai Bizottság által a Vámkódex Bizottság támogatásával kidolgozott jogszabályok és szabványok értelmében. A rendszer hatálybalépésére kijelölt időpont 2009. június 30. Az EGSZB szerint a kölcsönös átjárhatóság létrejötte után egymással információkat és frissített adatokat cserélő nemzeti adatbankokon alapuló rendszer kialakítása kockázatos, mivel egy ilyen rendszer költséges és nehezen kezelhető. Mindenekelőtt meglehetősen valószínűtlen, hogy egy ilyen rendszer a kijelölt határidőn belül megkezdhesse működését. Az Európai Bizottság hatástanulmányában a rendszer működésbe helyezésének többletköltségét évente 40-50 millió euróra becsülte: ezt a számot egyes szakértők optimistának ítélik.

3.1.3.1

A rendszer tervének azonban van egy nyilvánvaló és alapvető fontosságú hiányossága, legalábbis a róla szóló nyilatkozatban: ebből ugyanis hiányzik bármiféle utalás arra a strukturált lehetőségre vonatkozóan, hogy a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harcban illetékes hatóságok – természetesen a magánéletet és a termelő tevékenységeket védő jogszabályok betartásával – hozzáférjenek az informatikai rendszerekhez. Ezt a szempontot az EGSZB ismételten és több alkalommal kiemelte. A Tanács évek óta hangoztatja a különböző hatóságok: a bűnügyi rendőrség, a vám- és pénzügyőrség, a vámhatóságok, a titkosszolgálatok, az OLAF és az Europol közötti együttműködés szükségességét, azonban mostanáig sajnos csekély eredménnyel.

3.1.4

Külön figyelmet érdemel a vámjogi képviselőre vonatkozó 11. cikk, amely előírja, hogy bármely személy képviselőt jelölhet ki „a vámjogszabályok által megállapított cselekmények és alakiságok elvégzésére”; ez utóbbi eljárhat a kinevező nevében és érdekében (közvetlen képviselő), vagy saját nevében (közvetett képviselő). A (2) bekezdés előírja, hogy a vámjogi képviselőnek a Közösség vámterületén belül letelepedett személynek kell lennie; a rendelkezés egyéb pontosítást nem tartalmaz. Az EGSZB kiemeli, hogy a bevezető indokolásban az Európai Bizottság a következőket jelenti ki: „a képviselőkre vonatkozó szabályok megváltoztak, melynek során a korábbi megszorításokat visszavonták”, mivel azok nem voltak összeegyeztethetőek az elektronikus környezettel és az egységes piac elveivel. Ebből annak kellene következnie, hogy a vámjogi képviselő egységes engedéllyel (ún. „közösségi útlevéllel”) rendelkezik, amely feljogosítja őt az egész Közösség területén, bármely személy nevében eljárni, függetlenül annak székhelyétől. Ésszerű lenne ezt a cikket explicitebb formában újrafogalmazni, és esetlegesen egy külön szabályozásban kifejteni egy kamara vagy jegyzék létrehozásának módozatait az engedélyezett gazdálkodóra vonatkozó, következő bekezdésben foglalt rendelkezések mintájára.

3.1.5

Egy másik figyelmet érdemlő feladatkör az engedélyezett gazdálkodóé (4. cikk és 13–16. cikk), ami a gyakorlatban egy vállalat (ritkábban természetes személy), aki külön megbízhatósági, fizetőképességi és szakmai garanciákkal rendelkezik, amelyek feljogosítják őt bizonyos számú könnyítésre a tagállamok vámhatóságainál az ellenőrzések és vámeljárások terén. Az Európai Bizottság fenntartja magának a jogot arra, hogy a már említett 196. cikk alapján pontosítsa az engedélyezett gazdálkodói státusz engedélyezésének részletes szabályait. Az EGSZB tudomásul veszi ezeket a rendelkezéseket, amelyek bizonyosan könnyítik a nemzetközi kereskedelmet és a kereskedelmi kapcsolatoknak kedvező környezet kialakítását; megjegyzi azonban, hogy sok függ a státusz engedélyezési feltételeitől és az esetleges visszaélések elkerülése érdekében létrehozandó jogszabályoktól. Nem világos továbbá, hogy az engedélyezett gazdálkodó megkaphatja-e vagy sem az „európai útlevelet”.

3.1.6

A vámeljárások harmonizálása felé vezető határozott lépést jelentenek a 22. cikk rendelkezései, amelyek a közösségi vámjogszabály megsértésének esetén kötelezővé teszik a tagállamok számára – noha meglehetősen „rugalmas” módon – a közigazgatási szankciók és a pénzbírságok alkalmazását. Az EGSZB egyetért annak szükségességével, hogy harmonizált szabályozást kell kialakítani ezen a területen; kivárja tehát a tagállamok reakcióját azon kísérletekre, amelyek célja a szabályok vagy iránymutatások előírása a büntetőjogban, tehát egy olyan területen, ahol előrelátható az ellenállás vagy legalábbis a fenntartások.

3.1.7

A 24., 25. és 26. cikk a közigazgatási úton benyújtott fellebbezéseket tárgyalja (a 23. cikk kizárja a büntetőjog területét), amelyekre vonatkozóan kétszakaszos eljárás van előírva: az első a vámhatóságok előtt, a második pedig egy felsőbb, igazságügyi vagy egyéb hatóság előtt. Szankciók esetén a „solve et repete” (fizess, és utána kérj) általános elv érvényes, kivéve, ha a vámhatóságok úgy ítélik meg, hogy a meghozandó intézkedés „helyrehozhatatlan kárt” eredményezhetne azon személy számára, aki benyújtotta a fellebbezést: ez a polgárok igényeire fordított figyelem jele, amit az EGSZB elégedetten vesz tudomásul.

3.1.8

A 27. cikk kimondja azt a nyilvánvaló elvet, hogy a vámhatóságok bármikor végrehajthatnak bármilyen – fizikai, adminisztratív, könyvviteli vagy statisztikai jellegű – ellenőrzést; kimondja továbbá, hogy elektronikus kockázatkezelő rendszert helyeznek üzembe „a kockázatok beazonosítása és értékelése, illetve a kockázat kezeléséhez szükséges intézkedések kialakítása céljából”. Ezt a rendszert a tagállamoknak az Európai Bizottsággal együttműködésben legkésőbb 2009. június 30-ig létre kellene hozniuk. A rendszer az Európai Bizottság által a 196. cikk alapján kialakítandó szabályok hatálya alá tartozik majd. Az EGSZB mindenesetre üdvözli e kezdeményezést, és reméli, hogy az Európai Bizottság megvizsgálta minden egyes tagállam hajlandóságát egy ilyen feltehetőleg költséges és nehezen kezelhető rendszer bevezetését illetően.

3.1.9

A 30. cikk mentesíti a Közösségen belüli légi járaton utazó vagy tengeri utazáson részt vevő személyek kézi és feladott poggyászát a vámellenőrzések és alakiságok alól, változatlanul fennállnak azonban a biztonsági ellenőrzések és a tagállamok által meghatározott tilalmakhoz vagy korlátozásokhoz kapcsolódó ellenőrzések: ez azt jelenti, hogy a mentesítés csupán azokra az országokra érvényes, amelyek nem határoztak meg tilalmakat vagy korlátozásokat. Mivel korlátozások mindenkor és mindenhol léteznek – legalább a jövedéki adó hatálya alá tartozó árukra vonatkozóan – az általános szabály a gyakorlatban értelmét veszti. Ezáltal változatlanul fennáll a vámhatóságok joga a kézipoggyász vagy a feladott poggyász átvizsgálására vonatkozóan.

4.1

A II. címtől a VIII. címig terjedő szöveg a vámalakiságokat és vámeljárásokat tárgyalja, nagyrészt a jelenleg hatályos vámkódex idevágó részének felhasználásával. Az EGSZB nem kíván részletes vizsgálatba bocsátkozni e területen, amelyet a szöveg elkészítését megelőzően, az érdekelt felek részvételével lefolytatott konzultációk folyamán már széles körben megvitattak. Ezért csupán néhány, különös érdeklődésre számot tartó cikkhez fűzünk megjegyzéseket.

4.2

Az 55. cikk kijelenti, hogy a csempészet vagy az illegális behozatal (amelyeket a következőképpen határoznak meg: „bármilyen jellegű behozatali vagy kiviteli tilalmi vagy korlátozási intézkedés alá tartozó áru” behozatala vagy kivitele) esetében is keletkezik vámtartozás: a vámtartozás tehát mindenképpen fennáll, fenntartva ugyanakkor a büntetőjogi vagy közigazgatási intézkedések alkalmazásának lehetőségét. Nem keletkezik azonban vámtartozás a hamis pénz vagy az engedélyezett forgalomba nem kerülő kábítószerek esetén; a behozatal ezen eseteire nyilvánvalóan csupán a büntetőjogi szempont vonatkozik, azon esetek kivételével, amelyekben egy tagállam jogszabályai előírják, hogy a vámtartozás szolgál a büntetőjogi szankciók kiszabásának alapjául. Az Európai Bíróság ellenkező véleménye ellenére az EGSZB szerint a vámigazgatásoknak nem kellene elveszíteniük egy legális bevételi forrást, amennyiben – függetlenül a közigazgatási és büntetőjogi szankcióktól – lemondanak a vámteher kiszabásáról, legalábbis ami a kábítószereket illeti; ezeknél a vámterhet a mindenkori piaci ár alapján kellene megszabni. Az a tény, hogy a kábítószer-behozatal büntetendő, nem hatálytalanítja annak tényét, hogy igenis behozatalról (noha jogellenes behozatalról) van szó. A hamis pénzre vonatkozó mentesítés tehát indokolt, a kábítószerekre vonatkozó azonban nem.

4.3

A 61. cikk alapján a vámhatóságok engedélyezhetik a gazdasági szereplő számára, hogy összbiztosítékot hozzon létre vámterhei kifizetésére. A 64. cikk megszabja, hogy e biztosíték egyik engedélyezett formája a kezesség, a 66. cikk pedig pontosítja, hogy ezt „bank vagy más hivatalosan elismert, a Közösségben bejegyzett pénzügyi intézmény” nyújthatja. Ez a rendelkezés azért fontos, mert elismeri, hogy bármely, akármelyik európai országban működő bank vagy pénzintézet nyújthat érvényes kezességet egy másik ország vámhivatalánál: egy fontos, már hatályban lévő elvről van szó, amelynek érvényesülését azonban gyakran akadályozzák egyes országok vámhivatalai. Értelmezési problémákat okoz viszont a „hivatalosan elismert, a Közösségben bejegyzett” megjelölés, amely az EGSZB véleménye szerint felesleges és félrevezető: a Közösség területén székhellyel rendelkező bankok és pénzintézetek már a birtokában vannak az „európai útlevélnek”, egyéb pontosításokra tehát nincs szükség.

4.4

Szintén a kezességekkel kapcsolatosan a 83. cikk fenntartja a lehetőséget az Európai Bizottság számára – továbbra is a 196. cikkben foglalt eljárás értelmében – hogy „különleges eljárás” keretében biztosítsa a kezesek részéről történő fizetést. Hiányoznak azonban a különleges eljárás tartalmára és alkalmazási körére vonatkozó útmutatások. Ha ez a kezes „első lehívásra” való felelőssé tételének kérelmére utal, akkor biztosan nincs szó semmiféle újdonságról, hiszen ez a biztosítéktípus már létezik, és azt már egyéb szabályozások is tartalmazzák (például az EU könyvviteli szabályzata); ha azonban egyéb megoldásokról van szó, jobb lenne ezeket pontosítani, mivel a kezesség költsége a kockázattól és a kezes felelőssé tételének módozataitól függően változik.

4.5

A 83. cikk előírja, hogy a vámtartozásokat az esedékesség és a fizetés tényleges megtörténte közötti időszakra számított késedelmi kamatok terheljék; a 84. cikk ezzel ellentétes esetet tartalmaz, amikor is a vámhatóság részéről áll fenn tartozás az importőr vagy az exportőr felé: ebben az esetben a jogszabály kifejezetten előírja, hogy az első három hónapra vonatkozóan késedelmi kamatot nem lehet felszámítani. Az EGSZB kiemeli a közhatóság és a polgárok kezelésében tapasztalható nyilvánvaló és elfogadhatatlan egyenlőtlenséget.

5.1

E cím rendelkezései alapvető jelentőségűek a vámkódex szerkezetének és alkalmazási területének megértése szempontjából. Kulcsfontosságú a 196. cikk, amely szerint a jogszabály végrehajtásában „az Európai Bizottságot a Vámkódex Bizottság (továbbiakban: a bizottság) segíti”, amely „az 1999/468/EK határozat 4. és 7. cikke” alapján jár el, „annak 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel”. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az Európai Bizottság – noha a Vámkódex Bizottság segítségével – jogosult a vámkódex teljes joganyagát szabályozni, ami megfelel az általános közösségi eljárási gyakorlatnak. Az EGSZB-nek ezzel kapcsolatban semmilyen kivetnivalója nincs; szükségesnek tartja azonban, hogy a kibocsátott rendelkezések vessenek számot a felhasználók igényeivel, és elég rugalmasak legyenek, hogy időben hozzá lehessen őket igazítani a technika és a technológia fejlődéséhez, valamint a kereskedelmi gyakorlat alakulásához.

5.2

A fenti 196. cikk által ráruházott hatásköröknél fogva az Európai Bizottság (194. cikk) intézkedéseket hoz az alábbiak vonatkozásában:

5.2.1

Az Európai Bizottság hatáskörei tehát meglehetősen kiterjedtek, és tartalmazzák annak a lehetőségét is, hogy maga a Bizottság határozza meg (második francia bekezdés) azokat az eseteket és feltételeket, amelyek fennállása esetén kötelezheti a tagállamokat valamely határozatuk visszavonására vagy módosítására. Az EGSZB megjegyzi, hogy míg az első és a harmadik francia bekezdésben foglalt szempontokkal kapcsolatban az Európai Bizottság intézményes koordináló szervként és a Tanács által hozott vagy megerősített határozatok végrehajtójaként látja el feladatát, addig a második francia bekezdésben foglaltak esetén hatáskörét a megszokottól eltérően gyakorolja – még akkor is, ha mindent egybevetve ezt a körülmények indokolják, és ezzel kapcsolatban az EGSZB-nek nincs semmi kivetnivalója.

5.2.2

Általánosságban az EGSZB megállapítja, hogy a polgárok által végrehajtott bármely művelet – beleértve a kereskedelmi és a vámműveleteket – feletti ellenőrzés gyakorlására irányuló szándék befolyásolja a szabad kereskedelmet és politikai döntések függvénye, amely döntések illetékességi kör szerint oszlanak meg az EU és a tagállamok között. Az Európai Bizottság nyilvánvalóan e döntések végrehajtásáért felel.

5.2.3

Az EGSZB kívánatosnak tartja, hogy a vámügyi reform ne veszélyeztesse a kereskedelem szabadsága és a felhasználók, valamint a végfogyasztók biztonsága közötti szükséges egyensúlyt. A vámügyi ágazat alkalmazottainak, továbbá az importőrök/exportőrök dolgozóinak szakértelmét tiszteletben kell tartani.

16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/26

1.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon javaslatával, mely szerint a következő ötéves időszakot szánjuk a pénzügyi ágazat „dinamikus konszolidálására”. Ennek során végre kell hajtani, és ki kell egészíteni a hatályos jogszabályokat, ugyanakkor el kell kerülni az irányelvek további szabályokkal való kiegészítését, „toldozását” (az úgynevezett goldplating jelenséget); ennek során tiszteletben kell tartani a lisszaboni stratégia szellemét és az európai szociális modell sajátosságait.

1.2

Az EGSZB megítélése szerint alapvető jelentőségű a felügyeleti hatóságok szerepének és tevékenységének gondos értékelése, valamint a „Lámfalussy-folyamat” 3. szintű bizottságokra vonatkozó rendelkezései értelmében a lehető legoptimálisabb koordináció elősegítése.

1.2.1

A jelenlegi helyzetben az EGSZB szerint még túl korai egyetlen európai felügyeleti hatóság létrehozása, amely a jövőben hozzájárulhatna a piacok integrációjának megkönnyítéséhez. Célszerűnek tartja azonban javasolni az európai hatóságok számára egy fő felügyeleti hatóság kijelölését, amely megegyezik az anyavállalat székhelye szerinti ország felügyeleti hatóságával. E testületet kellene megbízni az illető társaság egyéb EU-tagállamokban működő kirendeltségei és ellenőrzött vállalatai által folytatott tevékenységek felügyeletével is. Nyilvánvalóak lennének az európai dimenziójú vállalatok és a fogyasztók számára ebből eredő előnyök.

1.3

A pénzügyi tranzakciók hatékonyságának növekedése azt eredményezi, hogy a pénzügyi tevékenységek jelentősége a gazdaságban egyre nő (a gazdasági tevékenység tehát egyre inkább a pénzügy területére tevődik át). Ennek a jelenségnek az a következménye, hogy a pénzügyi ágazatban gazdasági és foglalkoztatási szempontból jelentős fejlesztési potenciál jelentkezik, azonban a gazdaság egészére nézve kedvezőtlen következményei lehetnek. A „shareholder value” (tulajdonosi tőkeérték) által vezetett tőzsdepiacok dominanciája káros lehet az ipari stratégiákra nézve. A vállalatvezetőkre nehezedő kereskedelmi és pénzügyi nyomás hosszú távon problémákat eredményezhet és átgondolatlan vállalatátvételekbe torkollhat, amelyek rövid időn belül jelentős részben vagyonvesztéshez vezettek.

1.3.1

Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a pénzügyi ágazatban a konszolidációs folyamatok következtében – legalábbis közép- és hosszú távon – a foglalkoztatás csökkenésének lehetünk tanúi, amely egyre nagyobb bizonytalanságot eredményez az ágazatban foglalkoztatottak körében. Az EGSZB hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a konszolidációs folyamatok során vessünk számot a szociális kihatásokkal. Kívánatosnak tartja, hogy a tagállamok alkalmazzanak megfelelő szociális kiegyenlítő intézkedéseket, és támogassák a képzési és a szakmai átképzési terveket, amelyek elengedhetetlenek a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek eléréséhez.

1.4

Az EGSZB egyetért az egyszerűsítés, az egységesítés és a világosságra törekvés célkitűzéseivel, a „legjobb szabályozás” megvalósítása céljából. Ebben az összefüggésben üdvözli az Európai Bizottság azon kötelezettségvállalását, amely az állandó, gyakori és a valamennyi érintett fél számára nyitott konzultációk tartására irányul, valamint arra, hogy valamennyi javaslatot előzzön meg egy a szociális és a környezeti dimenziót, valamint a gazdasági rendszer egészére vonatkozó külső tényezőket is magában foglaló, komoly hatásvizsgálat.

1.4.1

Az EGSZB kéri a pénzügyi szolgáltatások cselekvési tervével kapcsolatos munkák átláthatóbbá tételét és megvitatását a szakértői körökön kívül is.

1.5

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság által javasolt, az ÁÉKBV-okra (átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra) vonatkozó közlemény/ajánlás kiadására irányuló kezdeményezéssel, annak érdekében, hogy megpróbáljuk megszüntetni az ezen pénzügyi eszközök szabad mozgását gátló jelenlegi akadályokat.

1.6

Alapvető jelentőségű lesz a tájékoztatás, a pénzügyi kultúra és a fogyasztók tudatosságának erősítse. Üdvözlendő az Európai Bizottság azon szándéka, hogy az európai fogyasztóvédelmi szervezetekkel specifikus intézkedéseket hajt végre. A tagállamokat illetően azonban az Európai Bizottságnak aktívabban kellene fellépnie, hogy arra ösztönözze őket: alkalmazzanak az érdekeltek nemzeti szinten való bevonására irányuló kötelezőbb érvényű formákat. Az EGSZB kész együttműködni e kezdeményezésekkel a fogyasztói tanácsokban és a nemzeti gazdasági és szociális bizottságokban kifejtett specifikus tevékenysége révén.

1.7

A jelenlegi, tagállamonként eltérő felügyeleti szabályok jelentős kötelezettségeket rónak a vállalatokra a mérlegek készítése és a kötelező céginformációk tekintetében. A nemzetközi pénzügyi jelentési szabványok (IRFS) elfogadása megfelelő alkalom lehet a bejelentési kötelezettségek európai szinten való egységesítésére. Az EGSZB rámutat arra, hogy az IASB nemzetközi szabványosítási magánszervezet nem tükrözi hiánytalanul a nemzetközi gazdasági adottságokat; kívánatosnak tartja tehát, hogy e szerv nyisson az egyéb szereplőkkel, például az Európai Bizottsággal megvalósítandó nemzetközi együttműködés irányába.

1.8

A lakossági ügyfelek piacára vonatkozóan javasolt irányelveket illetően az EGSZB külön foglal majd állást a fogyasztói hitelről szóló, a lehető leghamarabb elfogadandó irányelv, valamint a fizetési szolgáltatásokról szóló irányelv tekintetében (amelyről jelenleg dolgoz ki véleményt). Ami a jelzáloghitelekre vonatkozó irányelvjavaslatot illeti, az EGSZB, noha egyetért annak célkitűzéseivel, megalapozott kétségének ad hangot azt illetően, hogy rövid időn belül ténylegesen létre lehet hozni a kölcsönök integrált piacát. A klíring- és az elszámolási rendszerekre utalva az EGSZB üdvözölné a keretirányelv elfogadását.

1.9

Az Európai Bizottság kétségeit fejezte ki az úgynevezett 26. szabályozás elfogadásáról a pénzügyi szolgáltatások területén. Az EGSZB tudomásul veszi ezt és kijelenti: kész az értékelésre, amint a felelősök rendelkezésre bocsátják a tényleges alkalmazhatóságra vonatkozó feltételeket. Az alkalmazásnak mindenkor tekintetbe kell vennie a fogyasztók érdekeit és a számukra ebből eredő valós előnyöket.

1.10

Ami a jövőbeni kezdeményezéseket illeti, az EGSZB kiemeli:

1.11

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a pénzügyi szolgáltatások szabályozása területén az európai szabványok minősége rendkívül magas, ezért az EU joggal remélheti, hogy hivatkozási alappá válik az összes többi ország számára. Európának nem csupán az újonnan iparosodott országokkal – mint például India, Brazília, Kína – kellene párbeszédet indítania (ahogyan az Európai Bizottság javasolja), hanem a fejlődő országokkal is, amelyeknek jelentős segítségre van szükségük pénzügyi szolgáltatási piacuk fejlesztéséhez.

1.12

Az EGSZB támogat minden európai és nemzeti intézményt a bűnözés és a terrorizmus leküzdésében. Ez alkalommal is, amikor az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy az illetékes hatóságokkal teljes mértékben és folyamatosan együttműködő pénzügyi rendszerre van szükség; az EGSZB támogatja és megerősíti ezen felhívást a pénzintézetek vonatkozásában, azonban az illetékes hatóságok felé is. Ez utóbbiak kötelesek lennének tájékoztatást adni arról, hogy milyen intézkedéseket foganatosítottak a pénzügyi közvetítőktől kapott információkkal kapcsolatban.

2.1

A Fehér könyv a pénzügyi szolgáltatási politikáról (2005–2010) kijelöl néhány megvalósítandó célkitűzést e szolgáltatási ágazat dinamikus konszolidálásának elősegítése céljából, mindezt annak tudatában, hogy a hatékony pénzügyi piac a gazdasági fejlesztési és növekedési stratégia megvalósításának alapvető eleme. A fehér könyv kulcsszava a „dinamikus konszolidálás”, amely arra a célkitűzésre utal, hogy – az 1999–2005 közötti pénzügyi szolgáltatások cselekvési tervvel már elért jelentős eredmények ellenére – folytatni kell a pénzügyi szolgáltatások és a tőke szabad áramlását továbbra is gátló akadályok lebontását.

2.2

Mivel a jogalkotás alapvető szerepet tölt be a pénzügyi piacok működésében, teljes mértékben indokolt, hogy a fehér könyv nyomatékosan felhívja a figyelmet az alábbiak szükségességére: végre kell hajtani és ki kell egészíteni a fennálló jogszabályokat, ugyanakkor el kell kerülni az irányelvek további szabályokkal való kiegészítését, „toldozását”, főként a tagállamok részéről (az ún. goldplating jelenséget).

2.3

A jogszabályi keret elemzése során nem maradhat el annak mérlegelése, hogy melyek a felügyeleti hatóságok korlátai, feladatai és koordinálási hatáskörei az EU-ban: a jelenlegi állapotban a nemzeti szintű felügyeleti alap megőrzése még mindig a védelem és a garancia legjobb formája lehet a fogyasztók és a befektetők számára, azonban nem hagyhatunk figyelmen kívül két olyan jelentős problémát, amelyeket ez az megközelítés vet fel.

2.3.1

A nemzetek feletti szinten nem integrált felügyelet erőteljesen korlátozza a piacok integrációját: ezért kell ösztönözni és megszilárdítani a tagállamok hatóságai közötti szoros együttműködést. A több tagállamban működő nagy európai bankokban a kockázatkezelést valójában csoportszinten, konszolidált alapon végzik. A felügyeleti hatóságoknak tehát képeseknek kell lenniük helyesen értékelni e nagy európai csoportok kockázati profilját.

2.3.2

Az erős hatáskörök nemzeti felügyelet szintjén való megőrzése ne arra szolgáljon, hogy olyan akadályokat emeljünk az EU szintjén megvalósítandó „dinamikus konszolidáció” elé, amely akadályok fokozatos megszüntetését éppen a fehér könyv tartja kívánatosnak.

3.1

Egy nemrégiben készült véleményében az EGSZB kifejtette nézeteit a Zöld könyv a pénzügyi szolgáltatási politikáról (2005–2010) című dokumentummal kapcsolatban. Mivel a fehér könyv átvesz számos, az előbbi dokumentumban szereplő javaslatot, az EGSZB utal korábbi értékeléseire, amelyeket e vélemény csupán összefoglal (1).

3.1.1

A fehér könyv kiemeli a pénzügyi szolgáltatások ágazatában rejlő gazdasági és foglalkoztatási jellegű fejlesztési potenciált. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy a dokumentumban szereplő ezen lényegi előfeltételt gondosan és realisztikusan kell mérlegelni, szem előtt tartva a különböző – mára megfelelő dokumentációval alátámasztott – tényeket.

3.2

Az ágazat konszolidációs folyamata elősegítheti a nagyobb hatékonyságot és a méretgazdaságosságokat, amelyek végeredményben kedvezhetnek a (pénzügyi) közvetítők kockázatitőke-hányadát birtokoló személyeknek (a befektetett tőke jövedelmezőségének növekedése révén), valamint a pénzügyi szolgáltatások igénybevevőinek (e szolgáltatások költségeinek csökkenése révén).

3.3

Ugyanakkor széleskörű tapasztalatok bizonyítják, hogy a konszolidációs folyamatok következtében a pénzügyi ágazatban csökken a foglalkoztatás. Ez növekvő bizonytalanságot eredményez az ágazatban foglalkoztatottak körében. Nem rejthetjük véka alá azt a tényt, hogy az összeolvadások és átvételek alkalmával bemutatott üzleti tervek főként az alacsonyabb személyi költségekből eredő megtakarításokra helyezik a hangsúlyt. Mindez azt jelenti, hogy a konszolidációs folyamatok rövid távon jelentős számú munkahely elvesztésével járnak; el kell azonban ismernünk, hogy e folyamatok olyan innovatív szolgáltatások és területek fejlesztését teszik lehetővé, amelyek kedvezően hatnak majd a foglalkoztatásra. Azon akadályok csökkentése, amelyek gátolják a pénzügyi szolgáltatókat a határokon átnyúló fúziókból eredő szinergiák maradéktalan kiaknázásában, lehetővé tenné a bankok számára, hogy szolgáltatásaikat alacsonyabb áron kínálják, mindez kedvezőbb árpolitikákat eredményezne az ügyfelek számára, és fellendítené a keresletet. Mindez befektetésre ösztönözné a pénzügyi szolgáltatókat, ami pedig kedvező hatással lenne a foglalkoztatásra is. Ezen új munkahelyek – a speciális szektorok, mint a call center és a back office területek kivételével – általában magasabban képzett és jobban fizetett szakembereket vonzanak.

3.4

Még annak feltételezésével is, hogy az ágazat konszolidációja nem hat majd kedvezőtlenül a foglalkoztatásra, az EGSZB nyomatékosan kiemeli, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni azt az időbeli és a különböző szakképesítések tekintetében tapasztalható szakadékot, amely a létező munkahelyek megszűnése és az új munkahelyek teremtése között tátong. Akkor, amikor a hangsúly a munkahelyek megőrzéséről a munkahely találásának lehetőségére helyeződik át, a tagállamoknak elsődlegesen – túl a megfelelő szociális ellensúlyok megteremtésén – a szakképzési és átképzési tervek támogatására kellene összpontosítaniuk.

3.5

Ha a munkavállalók azt tapasztalják, hogy szakképesítésük és szaktudásuk könnyen hasznosítható a gyorsan változó gazdasági környezetben is, jobban elfogadják, hogy munkahelyük kevésbé biztos, ami az ágazat „dinamikus konszolidációjának” velejárója. E megállapítás alapján a szakképzést nem csupán a szociális instabilitás visszafogásának egyik eszközeként, hanem a „dinamikus konszolidálási” terv, valamint – általánosabb értelemben – a lisszaboni stratégia hosszú távú sikere egyik alapvető és elengedhetetlen elemeként kell felfogni, mely utóbbi célja, hogy az európai gazdaságot a világ első számú „tudásalapú gazdaságává” alakítsa. Ezért megfelelő szociális hálót kell létrehozni, amely hozzájárul ezen átalakulási szakaszok – gyakran súlyos – hatásainak enyhítéséhez.

4.1.1

A jogszabályi keret javítására irányuló folyamat három vezérelve a következő: egyszerűsítés, egységesítés, világosságra törekvés. Fontos tovább haladni ezen az úton, hogy biztosítsuk az intézkedések, az alkalmazás egyszerűsége és a nemzeti jogba való egységes átültetés közötti szükséges koherenciát.

4.1.2

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság „jobb szabályozásra” vonatkozó javaslataival; főként azzal a kötelezettségvállalással, amely a gyakori és a valamennyi érdekelt fél számára nyitott konzultációk megtartására irányul, valamint hogy minden egyes javaslatot a tág értelemben vett költségekre/gazdasági előnyökre összpontosító hatásvizsgálatnak kell megelőznie, mely utóbbiak a szociális és a környezeti dimenziót is magukban foglalják. Legalább ilyen jelentős a Tanáccsal és az Európai Parlamenttel együtt vállalt kötelezettség, amely a jogalkotás minőségének, valamint a gazdasági rendszer egészére vonatkozó külső tényezőknek a javítására irányul.

4.1.3

Az EGSZB osztja az Európai Bizottság véleményét azzal kapcsolatban, hogy a 25 tagállam számára kihívást jelent mind az európai szabályozás helyes és időben történő átültetése a nemzeti jogszabályokba, mind pedig e törvények későbbi helyes alkalmazása, a további bővítések perspektívájában is. Hasonlóképpen egyetért a goldplating (azaz az egységes piac elvével ellentétes további szabályok egyoldalú elfogadása) leküzdésének szükségességével. A fogyasztók védelmét szolgáló nemzeti szabályok indokolatlan sokfélesége valójában az egyik fő akadálya a pénzügyi szolgáltatások Európai Unión belüli integrációjának.

4.1.4

Az EGSZB is alapvető jelentőségűnek tekinti annak utólagos értékelését, hogy a szabályok meghozták-e a kívánt eredményeket, és – legalább az úgynevezett „Lámfalussy-folyamat” által érintett területeken – a piacok fejlődése megfelel-e az e folyamatban tervezetteknek.

4.1.5

A közösségi és a nemzeti jogszabályok közötti megfelelés felülvizsgálatát a fontosabb – vagy a nagyobb harmonizációs vagy jogszabály-konszolidációs problémákkal küzdő – területeken kell megkezdeni, ez utóbbi helyzet áll fenn például az ÁÉKBV-k (átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások) forgalmazási és reklámtevékenységével kapcsolatban. A versenyképesség és a hatékonyság növekedésének előfeltétele ebben az ágazatban szükségszerűen a forgalmazás és a kereskedelem területén fennálló nagyobb mozgástér. Mindezt erősen gátolja a még nem elég világosan kialakított jogszabályi keret. Különösképpen ésszerű tehát az Európai Bizottság azon kezdeményezése, amely az e területre vonatkozó közlemény/ajánlás 2006-ra való kidolgozására, valamint a vagyonkezelésről szóló fehér könyv elkészítésére irányul.

4.1.6

Az Európai Bizottság javasolni fogja a biztosítási üzletágat szabályozó 16 irányelv egyetlen irányelvben való összefoglalását. Az EGSZB támogatja ezt az egységesítésre irányuló javaslatot, és kiváló, egyéb területeken is követendő példának tartja. Mindehhez olyan jogi aktusokra van szükség, amelyek összefoglalják, egyszerűsítik és újrarendezik a több irányelvben tárgyalt különböző területeket.

4.1.7

Az EGSZB szintén hasznosnak tartja a jogsértési eljárások alkalmazását, amennyiben a nemzeti szabályozásba való átültetés vagy maga a jogalkalmazás nem felel meg az európai jogszabályoknak. Megjegyzendő azonban, hogy az utóbbi időben az Európai Bizottságot rendkívüli mértékben befolyásolta a Tanács, ezért egyre ritkábban folyamodott a fenti eljárásokhoz.

4.1.8

A lakossági pénzügyi szolgáltatások ágazatában esedékes javítás és ésszerűsítés azonban nem szoríthatja a háttérbe a fogyasztók tájékoztatása, nevelése, valamint a fogyasztói tudatosság problémáját: ezek ugyanis alapvető elemei bármely jogi keret hatékonyságának. Ésszerű tehát európai szinten célirányos intézkedések beindítása a fogyasztók reprezentatív szervezeteivel, valamint a pénzügyi ágazat képviselőivel, akkor is, ha az Európai Bizottságnak nagyobb szerepet kellene vállalnia abban, hogy nemzeti szinten e gyakorlatok ha nem is kötelezővé, de legalább fokozottan ajánlottá váljanak. Az Európai Fogyasztóvédelmi Értesítő alapjában véve kiváló kezdeményezés. Jobban szem előtt kell azonban tartani, hogy a tájékoztatást szolgáló eszközöket a fogyasztóhoz való tényleges közelség jellemezze. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, lépjen fel aktív szereplőként a Tanáccsal és az Európai Parlamenttel szemben, hogy az európai szinten megvalósítandók mintájára megvizsgálják: milyen kötelezőbb érvényű formák léteznek az érdekeltek nemzeti szinten való bevonására. A fogyasztók túlnyomó többsége számára jelenleg még ismeretlen eszköz, a FIN-NET fejlesztése a helyes irányba mutat. Ezen eszköz szerepének felülvizsgálata tükrében az EGSZB ajánlja a fogyasztóvédelmi és a civil szervezetek, valamint a szociális partnerek bevonását, és kijelenti: kész a fenti kezdeményezés támogatására, mégpedig a nemzeti fogyasztói tanácsoknál és a nemzeti gazdasági és szociális bizottságoknál kifejtett specifikus tevékenysége révén.

4.1.9

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság – főként mivel hangoztatja a fogyasztók, a befektetők és a pénzügyi ágazatban foglalkoztatottak tájékoztatásának fontosságát – nem becsülheti alá azt a problémát, hogy mely nyelven készülnek az adott dokumentumok. Az Európai Bizottságnak figyelmet kell fordítania e problémára, és meg kell tennie minden tőle telhetőt, hogy legalább az alapvető jelentőségű dokumentumok a lehető legtöbb nyelven hozzáférhetővé váljanak.

4.1.10

Az EGSZB nagyra értékeli a fogyasztókra és a bankok, továbbá a pénzügyi szolgáltatók alkalmazottjaira fordított figyelmet, valamint azt a kötelezettségvállalást is, hogy rendszeres konzultációra kerül sor velük az őket illető témakörökben. A piacok integrációja által képviselt hozzáadott érték éppen a fogyasztói elégedettségben rejlik, ugyanakkor figyelmet kell fordítani a meghozott döntések szociális kihatásaira is. A múltban azonban a pénzügy területén készített irányelvek nem mindig feleltek meg ennek a megközelítésnek. Az „Általános megjegyzések” című részben szereplő észrevételek nyomatékosan fel kívánják hívni a figyelmet erre az elemzési szempontra.

4.1.11

Ami az európai gazdaságpolitika egyéb területeivel való interakciót illeti, az EGSZB már felhívta rá a figyelmet, hogy a HÉA-rendszer a nagy európai csoportok számára (2) akadályozhatja a pénzügyi szolgáltatások megerősítését. Ezért üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy egy e területre vonatkozó törvényjavaslatot kíván benyújtani. Különös figyelmet kell azonban szentelni a HÉA-rendszerek – egyébként üdvözlendő– harmonizációja által kiváltott gazdasági, szociális és környezeti hatások értékelésének. Az EGSZB egyébként már felhívta rá a figyelmet, hogy a jelenlegi helyzet akadályt jelenthet a pénzügyi piac teljes integrációja és akadálymentes fejlődése szempontjából. Szeretné felhívni a figyelmet továbbá a kiszervezés ( outsourcing ) problémájára, amelyet aránytalanul ösztönözhet a nem harmonizált adóügyi keret; ez kedvezőtlen hatással lehet a foglalkoztatásra, a szolgáltatások minőségére és a rendszer globális megbízhatóságára. Az EGSZB kívánatosnak tartja a téma gondos vizsgálatát, látván a kiszervezés gyakorlatának gyakran egyáltalán nem kedvező eredményeit.

4.2.1

A cél a piacfelügyeleti hatóságok közötti jobb koordináció, mellyel kétségkívül csak egyetérthetünk. E célkitűzés elérését megkönnyíthetné a 3. szintű bizottságok szerepének fokozatos megerősítése, ezzel párhuzamosan a „Lámfalussy-folyamat” keretében harmonizálni kellene a tagok hatásköreit; ily módon befejeződhetne az európai jogszabályi keret kialakítása. Ez lehetővé tenné az Európai Bizottság munkájának megkönnyítését és a tagállamok vagy a felügyeleti hatóságok részéről történő túlszabályozás (goldplating) kockázatának csökkentését egyaránt.

4.2.2

Az EGSZB a jelenlegi helyzetben még túl korainak tartja egyetlen európai felügyeleti szerv létrehozását, amelyre a felügyeleti tevékenységek koordinálásának felelőssége hárulna. Úgy véli azonban, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságoknak aktívan és folyamatosan együtt kell működniük, és meg kell próbálniuk közös magatartási és eljárási szabályokat megszabni. Az ebből eredő nagyobb kölcsönös bizalom jelentené az első lépést egy olyan folyamatban, amely a jövőben egy, a több tagállamban működő nagy pénzügyi, banki és biztosítási csoportokat felügyelő európai hatóság létrehozásához vezetne. Az első fontos döntésnek egy, az anyavállalat illetőségi helye szerinti országban működő fő felügyeleti hatóság kijelölésére kellene irányulnia, amelyet meg lehetne bízni az egyéb európai országokban jelenlévő kirendeltségek és ellenőrzött társaságok feletti felügyelettel. A multinacionális vállalatok és a felügyeleti hatóságok valós hasznot húzhatnának az egységes piacból, ily módon elkerülhetővé válna a mérlegek, tájékoztató dokumentumok több ízben való bemutatása, és nem kellene figyelembe venni az eltérő nemzeti szabályozásokat sem.

4.2.3

Bátorítani kell a többek között a piaci visszaélésekről szóló irányelvben alkalmazott módszert. A rendkívül részletes irányelvtervezet lehetővé tette a jogszabályok rendkívül egységes módon való átültetését a nemzeti szabályozásba, ugyanakkor nagy felelősséget hagyott a jogszabályalkotóknak. Ez a felelősség európai szinten oszlott meg, oly módon, hogy kijelölték: mely konkrét tevékenységeket kell átruházni az egyik felügyeleti hatóságról a másikra.

4.2.4

Az IRFS (International Financing Reporting Standards) elfogadása fontos alkalom volt a vállalati könyvelés egységesítésére és modern szabványoknak megfelelő átalakítására. Mindez alkalmat szolgáltathat arra is, hogy európai szinten egységesítsék azokat az adattípusokat, amelyeket a pénzügyi közvetítőknek kell szolgáltatniuk a felügyeleti hatóságok részére. Az EGSZB úgy véli, hogy az IRFS elfogadásával már nincs ürügy a fenti célkitűzés elérését halogatni vagy késleltetni, amely alapvető előfeltétele az európai szintű felügyeleti tevékenységben való hatékony és gazdaságos koordinációnak és együttműködésnek. Szükséges lenne azonban mindezt összhangba hozni az európai „Solvency II” projekt megfelelő célkitűzéseivel. Azok a vállalatok, amelyek még nem harmonizálták mérlegeiket és konszolidált mérlegeiket az IRFS-szel, nem szenvedhetnek hátrányokat azon vállalatokkal szemben, amelyeknél már létezik ez a kötelezettség.

4.3.1.1

A lakossági bankok területét három, rendkívül fontos kezdeményezés érinti. Ami a jelzáloghitelre vonatkozó kezdeményezést illeti, az EGSZB (3) már megalapozott kétségeinek adott hangot azzal kapcsolatban, hogy fennáll-e konkrét lehetőség a piac integrációjára, azon jogi körülmények és alapvető nehézségek fényében, amelyeket egy nemrégiben készült vélemény mutatott be. Az EGSZB továbbra is várja az Európai Bizottság iránymutatásait, valamint annak válaszait az EGSZB által megfogalmazott kifogásokra.

4.3.1.2

Az Európai Bizottság által a fogyasztóihitel-irányelv tárgyában javasolt módosító indítványok – amelyeket jelenleg vizsgál az Európai Parlament – javítják a korábbi javaslatot, azonban nem elégítik ki teljes mértékben a fogyasztókat. Az EGSZB várja a Parlament mérlegelésének eredményét, és kívánatosnak tartja az irányelv rövid időn belüli elfogadását.

4.3.1.3

A fizetési szolgáltatásokról szóló irányelv is jelentős szerephez jut. A határokon átnyúló fizetési szolgáltatások területén azonban még hiányzik az átláthatóság. A pénzügyi rendszernek alá kellene vetnie magát a Versenypolitikai Főigazgatóság által kibocsátott, versenyképességről, átláthatóságról és összevethetőségről szóló szabályoknak. Az egységes európai fizetési térség (SEPA) 2010-ig történő létrehozása ambiciózus és egyetértést élvező célkitűzés, amely hatékonyabbá teszi a határokon átnyúló pénzátutalásokat, és garanciát jelent a fogyasztók számára. Meg kell tehát fontolni a hatékony és kevésbé költséges rendszerek bevezetését (mint például a közvetlen terhelés rendszere), amelyek már működnek egyes tagállamokban. Az egységes európai fizetési térség kialakítása során szem előtt kell tartani a felhasználók érdekeit, és hozzáadott értéket kell nyújtani számukra. Az EGSZB jelenleg dolgoz ki külön véleményt a fizetési szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyben részletesen kifejti majd álláspontját.

4.3.1.4

Alapvető jelentőségű kezdeményezés a minősített részesedés koncepciójának felülvizsgálata, mely a banki irányelv 16., illetve a biztosításokkal kapcsolatos irányelv 15. cikkének módosításán keresztül történik. Ezáltal megakadályozható, hogy egyes felügyeleti hatóságok – a pénzügyi rendszerek prudenciális kezelésének ürügyével – gátolják a belső piac kiegyensúlyozott fejlődését. Az EGSZB úgy véli, hogy egy rendszer stabilitásának legjobb garanciája a rendszer hatékonyságának javításában rejlik, ahelyett, hogy korlátoznánk a vállalatok ellenőrzésének átruházását.

4.3.1.5

Ami a klíring- és az elszámolási rendszereket illeti, a jogszabályi keret hiánya hozzájárult a magas költségek és a rendszeres visszaélések további fennmaradásához. A határokon átnyúló klíring- és elszámolási műveletek drágábbak és kevésbé hatékonyak, mint nemzeti megfelelőik. Az EGSZB üdvözölné a keretirányelv elfogadását, amelynek célja az európai szereplők versenyképességének növelése a nemzetközi konkurensekkel szemben is. A hatékony és rendezett piac vonzza a befektetéseket; Európának erre van szüksége, ha valóban el kívánja érni a gazdaság és a foglalkoztatás növekedéséhez kapcsolódó célkitűzéseket.

4.3.2.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság értékelésével azon indokolatlan akadályokkal kapcsolatban, amelyek gátolják a tőke és a határokon átnyúló beruházások áramlásának teljes megvalósítását.

4.3.2.2

Az Európai Bizottság kétségeit fejezte ki a pénzügyi szolgáltatások térségére vonatkozó úgynevezett 26. szabályozással kapcsolatosan. Másrészt a minimális harmonizáció elve túl sok eltérést eredményezett. A származási ország elve az Európai Unión belüli liberalizáció és versenyképesség kiváló eszköze volt. A tagállamok annál jobban elfogadják majd ezt az elvet, minél inkább megszilárdult a kölcsönös bizalom az egyes tagállamok nemzeti törvényalkotásának minőségét illetően. Ebben a perspektívában a teljes jogszabályi harmonizáció hozzájárul a bizalomra épülő kapcsolatok táplálásához és megszilárdításához, amelyek a közös felügyeleti kultúra fokozatos kialakulásának alapját képezik. Mindennek eredményeképpen harmonizálni kellene a pénzügyi szolgáltatásokról szóló szerződésekben foglalt alapvető rendelkezéseket. Az EGSZB másrészről felhívja a figyelmet arra, hogy mostanáig nem nyert semmiféle bizonyítást a 26. szabályozás (tényleges) alkalmazhatósága; az Európai Bizottságnak tehát mélyreható vizsgálatot kellene indítania az alkalmazhatósággal kapcsolatban. Nemrégiben készült véleményében az EGSZB kijelentette: „(a 26. szabályozás) csak azután lenne kivitelezhető, hogy – mind a huszonöt tagállam törvényeinek és szerződéseinek alapos tanulmányozása révén – megbizonyosodtunk afelől, a »párhuzamos« jogi eszköz egyetlen tagállam jogszabályaival sem áll ellentétben. Mindenképp biztosítani kell, hogy a szabványosítás szabályai ne akadályozzák az új termékek bevezetését, és ne fékezzék ezáltal az innovációt.”  (4)

4.3.3.1

Az EGSZB a zöld könyvről szóló 2005. júliusi véleményében kiemelte az ÁÉKBV-vállalkozásokkal kapcsolatos beavatkozás hasznosságát. (5). „A befektetési alapok olyan pénzügyi termékekkel versenyeznek, mint például a befektetési egységekhez kötött biztosítási kötvények, amelyeket a befektetők hasonlónak érzékelnek annak ellenére, hogy azokra igen eltérő jogszabályi keret vonatkozik. Ez torzíthatja a befektetői választást, és negatív hatással lehet az érintett befektetések költség- és kockázati szintjére. Az EGSZB úgy véli, hogy e problémát nem lehet korlátozott versennyel vagy a befektetési alapokra előírt korlátozások és garanciák könnyítésével kezelni. Ehelyett a szabványok felfelé igazítását javasolnánk, hogy a befektetési alapok közvetlen alternatívájaként érzékelt pénzügyi termékekre a fenti alapokra vonatkozó szabályozási követelményekhez hasonló követelmények legyenek érvényesek.” A befektetési alapok és a befektetési egységekhez kötött biztosítási kötvények kötelezettségei közötti aszimmetria, az a tény, hogy az alapkezelő-társasági európai útlevelet még nem sikerült teljes egészében létrehozni, mivel egyes felügyeleti hatóságok továbbra is akadályokat gördítenek az útjába – a költségek átláthatóságának hiánya, különösen a kilépési költségeké, a piac töredezettsége és a magas költségek csupán néhány a kiemelt problémák közül. Az EGSZB aggodalommal figyeli a garantált tőkealapok alakulását egyes tagállamokban, amelyek esetében a kezelő társaság nincs kötelezve arra, hogy megfelelő saját tőkével rendelkezzen. Ez a piac rendkívül kedvezőtlen alakulása esetén ahhoz vezethet, hogy a fogyasztók kellő védelem nélkül maradnak. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságtól e hiányosság megszüntetését, a saját tőkére vonatkozó megfelelő kötelezettségek megszabását a garantált tőkealapokat kínáló társaságokra vonatkozóan, valamint a megfelelő szintű külön felügyelet kialakítását. Az EGSZB különösen fontosnak tartja az ÁÉKBV-vállalkozások hatékonyabb működését, többek között azért is, mert e vállalkozások – mint a nyugdíjalapok jelentős alkotórészei – nagymértékben hozzájárulhatnak a fehér könyv elején említett probléma megoldásához, azaz a társadalombiztosítás hatalmas deficitjének finanszírozásához, ami az európai gazdaságok nagy részét sújtja.

4.3.3.2

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal a bankszámlához való jog – nem pusztán gazdasági – fontosságát illetően. A modern gazdaságban a bankszámla birtoklása egyfajta „gazdasági állampolgársággal” ruházza fel az egyéneket. Az Európai Unió egyes országaiban ezt az állampolgári jogot törvény ismeri el, és ekként kötelezi a pénzügyi rendszert, hogy minimális belépési költségekkel biztosítsa az alapszolgáltatásokat. Más államokban a vállalkozások egyre nagyobb figyelmet fordítanak erre a témára, és havonta néhány euróért a folyószámlához kapcsolódó szolgáltatáscsomagot kínálnak.

4.3.3.3

Megbecsülendő a bankszámlák határokon átnyúló használatát gátló akadályok megszüntetését célzó szándék, amely hozzájárulhatna a banki költségek csökkentéséhez. Az online módon való számlanyitásnak köszönhetően valóban biztosítható lenne a számlák Európán belüli mobilitása. Figyelembe kell azonban venni, hogy nem minden fogyasztó képes az informatikai technológiák használatára. Az Európai Bizottságnak kielégítő megoldást kellene találnia ezen személyekre vonatkozóan is, akik általában a hátrányosabb helyzetű rétegekhez tartoznak. Hangsúlyozzuk, hogy ezt az elképzelést csakis a felügyeleti hatóságok közötti tényleges és konstruktív együttműködés megszilárdítása révén lehet megvalósítani. Az Európai Bizottság – a fehér könyvben foglalt javaslatokat követve – 2006. május 16-án (6) úgy határozott, hogy szakértői csoportot bíz meg a bankszámlákhoz kapcsolódó ügyfélmobilitás témájának elemzésével.

4.4.1

Természetesen egyetértünk az Európai Bizottság azon ambiciózus célkitűzésével, hogy Európa nemzetközi szinten játsszon vezető szerepet a szabványok meghatározásában. A dohai forduló ajánlásaival összhangban az EGSZB kívánatosnak tartja, hogy a fejlettebb országok közül Európa járjon élen a kevésbé fejlett országok részére biztosítandó technikai és pénzügyi segítségnyújtásban, a jogalkotás és az elfogadott megállapodások, illetve szabványok alkalmazása területén egyaránt. A nemzetközi integráció előrehaladásának figyelembe kell vennie a kevésbé fejlett gazdaságok igényeit is, amelyeknek szükségük van a befektetések vonzására. Az EGSZB kívánatosnak tartja, hogy az Európai Bizottság a fejlettebb gazdaságokkal folytatott tárgyalásai és párbeszéde során vegye tekintetbe ezeket az igényeket.

4.4.2

Az EGSZB aktívan elkötelezett a pénzügyi rendszerek jogellenes felhasználása ellen folytatott küzdelemben, és támogatja az Európai Bizottságot, valamint az egyéb európai intézményeket a bűnözés valamennyi formája ellen vívott harcban, mely bűnözés egyébként gyakran a nemzetközi terrorizmushoz is kapcsolódik. A gazdasági bűnözésnek számos formája van: a vállalati és a kereskedelmi csalás, a „piszkos” pénzek „tisztára mosása”, az adóelkerülés, a korrupció. A bűncselekmény végrehajtásához gyakran a pénzügyi szolgáltatások csatornáit veszik igénybe. Az EGSZB felszólítja a pénzintézeteket, hogy elkötelezetten támogassák az illetékes hatóságokat, akiknek kielégítő visszajelzést kellene adniuk a pénzintézetek által tett bejelentésekre. Ha ugyanis a pénzintézetek kielégítő tájékoztatást kapnak arról, hogy mi lett a következménye a hatóságok számára a gyanús ügyletekre vonatkozóan tett bejelentéseiknek, motiváltabbak lesznek a szükséges erőfeszítések további növelésében.

16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/33

2.1

A javaslatok célja a formatervezési minták közösségi rendszere és az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról szóló hágai rendszer közötti kapcsolat létrehozása azáltal, hogy az EK csatlakozik a Hágai Megállapodás Genfi Szövegéhez. Az első javaslat a Genfi Szöveghez való csatlakozásról szól, a második az idevonatkozó rendeleteknek a csatlakozás lehetővé tételét célzó módosításáról.

2.2

A hágai rendszer az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról szóló Hágai Megállapodáson alapul. A megállapodás három szöveg alkotja: az 1934-es Londoni Szöveg, az 1960-as Hágai Szöveg és az 1999-es Genfi Szöveg. A három szöveg független, és anyagi rendelkezéseik tekintetében egymás mellett léteznek. A szerződő felek határozhatnak úgy, hogy csupán egynek, kettőnek, vagy mindhárom szövegnek a szerződő feleivé válnak. A szerződő felek automatikusan a Hágai Unió tagjaivá válnak, amely jelenleg 42 szerződő állammal rendelkezik, amelyek közül 12 az EU tagállama. (1)

2.3

A csatlakozás révén a tervezők az egész EK területén egyetlen bejelentéssel oltalmat szerezhetnek új és eredeti mintáikra a Genfi Szöveghez csatlakozott összes országban. Ezáltal újabb út nyílna meg a jelentkezők előtt mintáik levédésére, így oltalmat élvezhetnének nemzeti szinten, a formatervezési minták közösségi rendszere révén közösségi szinten és a hágai rendszer révén nemzetközi szinten.

2.4

Az eredmény egyszerűbb, gazdaságosabb és költséghatékonyabb rendszer volna. A hágai rendszer értelmében a jelentkezőknek nem kötelező lefordíttatni az iratokat, nem kell külön díjat fizetniük a különböző országokban működő irodáknak és ügynököknek, és nem kell állandóan észben tartaniuk az egyes nemzeti lajstromozások megújítására vonatkozó határidőket, ehelyett egyetlen bejelentést tesznek egy helyen, egyszer kell csak díjat leróniuk, cserébe pedig többszörös, nemzetközileg lajstromozott formatervezésiminta-oltalmi jogokat szereznek a megjelölt, a Genfi Szöveghez csatlakozott országokban.

2.5

A formatervezési minták közösségi rendszere révén a tervezők oltalmat szerezhetnek külső megjelenésük alapján jellegzetes, új és eredeti mintáikra, lajstromozott mintákra vonatkozó, egységes és az egész EK területén érvényes egyéni monopólium odaítélése révén. Lajstromozott formatervezésiminta-oltalmi jogok minden egyes tagállamban is vannak, a közösségi minta azonban gazdaságos és megfelelő módszer arra, hogy az európai piacon működő bármely vállalkozás az egész Közösségben egységes oltalmat szerezzen.

2.6

Az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról szóló Hágai Megállapodás olyan, a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által működtetett rendszert biztosít, amely révén egyetlen bejelentéssel és egyszeri díjfizetés mellett a lajstromozott mintáknak a megjelölt szerződő országokban érvényes „csomagja” szerezhető meg. A hágai rendszert használhatja a megállapodást aláírt államok bármely lakosa vagy polgára, illetve ott székhellyel rendelkező vállalkozás. A WIPO jelenleg nem fogad a nemzeti irodákon keresztül benyújtott bejelentéseket. A WIPO-hoz történő közvetlen benyújtás révén elkerülhetők a tévedések, a kétszeres bejelentések és az OHIM-hoz befolyó esetleges túlfizetések.

2.7

A hágai rendszer egyik előnye az, hogy megkönnyíti a mintaoltalom módosítását és annak megújítását.

2.8

A Hágai Megállapodás Genfi Szövege 2003. december 23-án lépett életbe. Egyéb, a rendszert elérhetőbbé tevő módosítások mellett lehetővé teszi azt is, hogy kormányközi szervezetek – mint például az EK – is csatlakozhassanak a rendszerhez. A Genfi Szöveghez mostanáig 19 ország csatlakozott, köztük Svájc, Szingapúr és Törökország. Még számos tagállamnak alá kell írnia, illetve ratifikálnia kell.

2.9

A Genfi Szöveg értelmében a bejelentéseket a két hivatalos nyelv – az angol és a francia – közül csak az egyiken kell benyújtani.

2.10

Az Egyesült Államok várhatóan 2006 novemberében csatlakozik a Szöveghez, és az EU és az USA csatlakozása más jelentősebb kereskedelmi partnereket (Kínát, Japánt, Koreát) is csatlakozásra ösztönözhet, miáltal a lajstromozás számos jelentős országban elérhető lesz.

2.11

A javaslat kapcsolatot állít fel a Szöveg alkalmazása szempontjából egyetlen országnak minősülő EK és a hágai rendszer között, miáltal annak haszna növekszik.

3.1

A tanácsi határozatra tett javaslat [COM(2005) 687 final] révén az EK egyetlen országként léphet fel a Hágai Unión belül a közösségi formatervezési minta rendszerével kapcsolatban. A (közösségi formatervezési mintáról szóló) 6/2002/EK rendelet módosítása révén érvényessé válik a Genfi Szöveghez való csatlakozás.

3.2

A (közösségi védjegyről szóló) 40/94/EK rendelet módosítása révén az alicantei székhelyű Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) beszedheti a díjakat a Genfi Szöveg értelmében lajstromozott minták után.

3.3

A két közösségi rendelet módosítására tett javaslat jogi alapját az EK-Szerződés 308. cikke képezi.

3.4

Az Európai Parlament véleményét is kikérik. A két javaslatra nem vonatkozik az együttdöntési eljárás.

3.5

A Tanács egyhangúlag dönt a kérdésről.

4.1

A javaslat hatására többletköltségek nem várhatók, mivel az olyan rendeletek módosítására vonatkozik, amelyek közvetlenül alkalmazandók a tagállamokban.

4.2

Jelenleg a minták lajstromozásához külön benyújtási és megújítási díjat kell leróni minden olyan országban, amelyben a bejelentést benyújtják. A nemzeti benyújtási díjak a becslések alapján általában 100 euró alatt vannak, ehhez azonban a nemzetközi bejelentések esetében hozzájárul a valutaátváltás költsége és kényelmetlensége.

16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/35

1.1

Az Európai Bizottság javaslata azokat a követelményeket, szabályokat és eljárásokat foglalja össze, amelyek segítségével a vállalatok, egyetemek, kutatóközpontok vagy más jogi személyek részesülhetnek a hetedik keretprogram támogatásaiból.

1.2

Az EGSZB üdvözli a javasolt szabályozás legnagyobb részét, javulásként értékeli, és lehetőséget lát benne az adminisztratív eljárások egyértelmű egyszerűsítésére. A bizottsági belső végrehajtási rendelkezésekre vonatkozóan, amelyek még nem állnak rendelkezésre, az EGSZB azt ajánlja, hogy – a célként kitűzött egyszerűsítés szellemében – azok esetében is ügyeljenek a nagyobb mértékű egységesítésre és a következetes megvalósításra – pl. az alkalmazandó kritériumokat illetően.

1.3

Mivel a bizottsági belső végrehajtási rendelkezéseket mindeddig még nem ismerjük, a javasolt szabályozás egyes konkrét hatásait még nem tudjuk megítélni. Ilyen esetekben (pl. a járulékos költségek megtérítése) az EGSZB azt ajánlja, hogy először maradjon meg az eddigi szabályozás, hogy a juttatások érintett fogadói ne kerüljenek esetleg rosszabb helyzetbe.

1.4

Az EGSZB üdvözli az egyes feladatok és a támogatások fogadása esetében meghatározott új támogatási határokat. Különösen azt is üdvözli, hogy ez javuláshoz vezet a KKV-k támogatásának terén.

1.5

Az EGSZB azt ajánlja, hogy minden főként államilag finanszírozott kutatási intézmény azonos kezelésben részesüljön, társasági formájától függetlenül.

1.6

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a jövőben a szerződő felek nagyobb szabadságot kapjanak a szerződések kialakításában, valamint az eszközök megválasztásában is. Ez főként a szerződő feleknek az új ismeretekhez („foreground”), illetve a háttérismeretekhez („background”) való hozzáférési jogát érinti. Az ingyenes hozzáférési jogot lehetőségként fel kell ugyan ajánlani, de nem szabad minden esetben előírni, mint ahogyan azt bizonyos esetekben javasolják.

1.7

További részletek a 4. fejezetben.

2.1

A hetedik keretprogramra (2007–2013) tett javaslatában (1) az Európai Bizottság meghatározta a kutatás, technológiai fejlesztés és demonstráció tervezett támogatásának céljait, tartalmát, témáit, valamint költségvetési keretét erre az időszakra. Erről, valamint az Európai Bizottság előkészítő és kiegészítő javaslatairól, főként az ún. specifikus programokról (2) az EGSZB már dolgozott ki véleményeket (3).

2.2

Az Európai Bizottság itt tárgyalt javaslata ezúttal azokat a követelményeket, szabályokat és eljárásokat foglalja össze, amelyek segítségével a vállalatok, egyetemek, kutatóközpontok vagy más jogi személyek részt vehetnek a hetedik keretprogram intézkedéseiben, vagyis részesülhetnek a program által nyújtott támogatásokból.

2.3

Fontos elem, hogy az Európai Bizottság egyszerűsíteni kívánja a kutatástámogatáshoz kapcsolódó adminisztratív eljárásait. Az EGSZB már korábbi véleményeiben is üdvözölte és támogatta ezt a szándékot; ismételten ajánlotta az adminisztratív eljárások egyszerűsítését, az ezekhez szükséges ráfordítások csökkentését, és ezáltal az európai kutatási programok hatékonyságának növelését. „A kérelmezési és engedélyezési eljárások jelenleg túl nagy munka- és költségráfordítást igényelnek, ezzel problémák elé állítják a tudomány és az ipar területén tevékenykedő felhasználókat. Szükséges, hogy a résztvevők számára érdemes legyen részt venni az európai kutatási programokban, figyelembe véve a kérelmezés kockázatát is. Ez főként a kisebb szereplőkre, mint a KKV-kre, illetve egyetemek és kutatási központok kisebb kutatócsoportjaira érvényes.”  (4) A javasolt részvételi szabályoknak tehát az elérni kívánt egyszerűsítéshez is kell vezetniük.

2.4

Az Európai Bizottság itt tárgyalt javaslata így mérvadó szabályrendszert ír le, melynek célja a Közösség által kutatásra és fejlesztésre rendelkezésre bocsátott eszközök minél hatékonyabb, sikeresebb és igazságosabb felhasználása.

2.5

A vállalkozások, a kutatóközpontok és az egyetemek részvételére vonatkozó javasolt szabályoknak olyan következetes és átlátható rendszert kell létrehozniuk, amely biztosítja a hetedik keretprogram hatékony végrehajtását, és könnyű hozzáférést biztosít a program minden résztvevője számára. Ez biztosítja a vállalkozások, kutatóközpontok és egyetemek széles skálájának támogatását és a Közösség legkülső régióiból való szereplőinek részvételét.

3.1

Az Európai Bizottság által javasolt részvételi szabályok az egyszerűsítés sok aspektusát megvalósítják, mégpedig azokra az alapelvekre építve, amelyeket a hatodik keretprogram határozott meg. Néhány fontos pontot röviden összefoglalunk ebben a fejezetben.

3.2

Az Európai Bizottság javaslatának tartalma: bevezető rendelkezések, a közvetett cselekvésekben és a hozzájuk kapcsolódó eljárásokban történő részvétel feltételei, a közösségi pénzügyi hozzájárulás, az eredmények terjesztésére és felhasználására vonatkozó szabályok, az új ismeretekre és a háttérismeretekre vonatkozó hozzáférési jog, valamint az Európai Beruházási Bankkal kapcsolatos szabályok.

3.3.1

A közvetett cselekvésekben legalább három olyan jogalanynak kell részt vennie, amelyek mindegyikének székhelye tagállamban vagy társult országban van, és amelyek közül egyiknek a székhelye sincs ugyanabban a tagállamban vagy társult államban, mint bármely másiké.

3.3.2

A koordinációs és támogatási cselekvésekben, valamint a kutatók képzését és karrierfejlesztését támogató cselekvésekben minimumfeltételként legalább egy jogalanynak kell részt vennie.

3.3.3

Az Európai Kutatási Tanács keretében finanszírozott, a kutatók által javasolt „felderítő” kutatási projekteket támogató cselekvésekben minimumfeltételként legalább egy, tagállamban vagy társult országban székhellyel rendelkező jogalanynak kell részt vennie.

3.4.1

Kutatási és technológiafejlesztési tevékenység esetén a közösségi pénzügyi hozzájárulás az összes támogatható költség legfeljebb 50 %-át fedezheti.

3.4.1.1

Az államháztartási szervek, a közép- és felsőfokú oktatási intézmények, a kutatóintézetek (5) és a KKV-k esetén azonban a közösségi pénzügyi hozzájárulás az összes támogatható költség legfeljebb 75 %-át fedezheti.

3.4.2

Demonstrációs tevékenység esetén a közösségi pénzügyi hozzájárulás az összes támogatható költség legfeljebb 50 %-át fedezheti.

3.4.3

Felderítő kutatási cselekvéssel, koordinációs és támogatási cselekvéssel, valamint kutatók képzését és karrierfejlesztését támogató cselekvéssel támogatott tevékenység esetén a közösségi pénzügyi hozzájárulás az összes támogatható költség legfeljebb 100 %-át fedezheti.

3.4.4

A vezetéssel és a könyvvizsgálói igazolással összefüggésben, valamint a 33. cikk 1., 2. és 3. bekezdésében nem szabályozott egyéb tevékenység esetén a közösségi pénzügyi hozzájárulás az összes támogatható költség legfeljebb 100 %-át fedezheti.

3.4.5

A kiválósági hálózatokra a javaslat az átalányösszeg speciális formáját írja elő. Az átalányösszeget a részvételi szabályok állandó összegként definiálják, amelynek nagyságát a kiválósági hálózatban közreműködő kutatók száma és a cselekvés időtartama alapján határozzák meg.

—

A részvételi szabályok megállapítják a pályázati felhívások kibocsátásának eljárását, valamint a pályázatok benyújtásának, értékelésének, kiválasztásának és a szerződés odaítélésének eljárását.

—

A korábbi keretprogramokban kialakított értékelési folyamatot lényeges módosítások nélkül alkalmazzák. Az Európai Bizottság mintát dolgoz ki a támogatási megállapodásokhoz, amelyekben meghatározza a résztvevők egymással és az Európai Bizottsággal szembeni jogait és kötelezettségeit.

—

A közösségi pénzügyi támogatás a javaslat szerint három formában nyújtható: a támogatható költségek megtérítéseként, átalányösszegként vagy átalányfinanszírozásként. A felderítő kutatásra irányuló cselekvések körében az Európai Kutatási Tanács Tudományos Tanácsa tesz javaslatot megfelelő finanszírozási módokra.

3.6

A terjesztés, a felhasználás és a hozzáférési jogok (tulajdonviszonyok, védelem, közzététel, terjesztés és felhasználás, a háttérismeretekkel és az új ismeretekkel kapcsolatos hozzáférési jogok) tekintetében maximális folytonosságot kell biztosítani. A módosításoknak nagyobb rugalmasságot kell nyújtaniuk a résztvevőknek a projektek lebonyolítása során. A háttérismeretek kizárásának és a részvételi szabályokban előírtaktól eltérő feltételek meghatározásának lehetősége megmarad. A terjesztési és a közzétételi követelmények között javult az összhang.

3.7

A hatodik keretprogramhoz hasonlóan a konzorcium résztvevői felelnek a rájuk bízott feladatok teljes körű ellátásáért akkor is, ha valamely résztvevő nem teljesíti kötelezettségeit. Megszűnik ugyanakkor a hatodik keretprogramban a cselekvések többségére előírt egyetemleges pénzügyi felelősség. A közösségi költségvetésből finanszírozott európai kutatás kockázatainak értékelésétől függően sor kerülhet egy olyan mechanizmus felállítására, amely fedezetet nyújt a valamely résztvevő részéről a Közösséggel szembeni visszatérítési kötelezettség teljesítésének elmulasztásából fakadó pénzügyi kockázatra. Ezért bankgaranciát csak abban a ritka esetben kell kérni, ha az előfinanszírozás a támogatás több mint 80 %-át teszi ki.

4.1

Egyszerűsítés. Az EGSZB támogatja azt a rendkívül fontos célt, mely szerint egyszerűsíteni kell az Európai Bizottság által alkalmazott, illetve általa a kutatás-technológiafejlesztés szereplőitől megkövetelt eljárásokat. Az EGSZB további megjegyzéseit konstruktív hozzájárulásnak szánja ehhez, és tudatában van annak, hogy e cél megvalósítása az általános költségvetési előírásokat és az átláthatóság iránti, EGSZB által is támogatott követelményt tekintve nem egyszerű feladat. Különösen kívánatos lenne kiválasztott kísérleti projekteken próbálni ki a tovább egyszerűsített adminisztratív eljárásokat a jogi lehetőségek keretében; az ennek során nyert tapasztalatok segíthetnének a döntésben a jövőbeli cselekvések esetén.

4.1.1

Javítások. Az EGSZB elismeri, hogy az Európai Bizottság erőfeszítéseket tesz e cél elérése és a lehető legjobb közösségi kutatástámogatás biztosítása érdekében. Ennek megfelelően az előterjesztett javaslatok több pontjában nyilvánvaló javulást lát az eddigi eljárásmódokhoz képest, mint pl. a költségek megtérítése esetében (30. és 31. cikk), valamint a támogatási formák, illetve a támogatási megállapodások, szerződések és kijelölési okmányok esetében (18. és 19. cikk); utóbbiaknál azonban csak akkor, ha a fizetési és elsősorban a tájékoztatási módokat is egyszerűsítik. Ebben az összefüggésben az EGSZB utal korábbi véleményeire (6), melyek az Európai Bizottság által megkövetelt eljárásoknak más támogató vagy felügyelő szervek eljárásaival való tartalmi és időbeli egyeztetésének egyszerűsítését érintik (7).

4.1.2

Egységesítés. Az egyszerűsítés célját szolgálja az Európai Bizottság által alkalmazott vagy megkövetelt eljárások (pl. a költségek nyilvántartása vagy a hitelképességi vizsgálatok) nagyobb mértékű egységesítésére való törekvés is. Ezt a törekvést az EGSZB a közösségi belső piacra és a nagyobb jogbiztonságra való tekintettel teljes mértékben helyesli (8). A teljes egységesítés sajnos nem fog sikerülni, amíg a támogatások különböző fogadói a különböző tagállamokban – pl. az egyetemek – a maguk részéről nem alkalmaznak egységes vagy annak megfelelő elszámolási rendszert.

4.2

További szabályok és cselekvések. Az egyszerűsítés és egységesítés azonban további cselekvéseket követel az Európai Bizottság részéről, amelyeket csak a szóban forgó javaslatban említettek először, mint pl. a 16. cikk 4. pontjában: „A Bizottság szabályokat fogad el és tesz közzé annak biztosítására, hogy a közvetett cselekvések résztvevői létezésének, jogállásának és pénzügyi kapacitásának ellenőrzése következetes módon történjék.” Mivel ezek a további szabályok, amelyeket a következőkben „az Európai Bizottság belső végrehajtási rendelkezéseiként” említünk, még nem állnak rendelkezésre, egyes esetekben jelenleg még nem tudjuk megítélni, milyen következményekkel járnak az ezektől függő bizottsági javaslatok.

4.2.1

Egységes értelmezés és kritériumok. Az EGSZB ezenkívül azt az elvárását fejezi ki, hogy az Európai Bizottság belső végrehajtási rendelkezéseit, főként a projekteket érintő jogi és pénzügyi rendelkezéseket, a Bizottság minden érintett szerve egységesen értelmezze, hogy ezek a szabályok további fontos lépést jelenthessenek az egyszerűsítés és egységesítés irányába, ne kerüljenek nehezebb helyzetbe a kutatás-technológiafejlesztés szereplői az eddigi eljárásmódokhoz képest. Általánosságban azt ajánlja az EGSZB, hogy ahol az Európai Bizottság szóban forgó javaslata még mozgásteret hagy az értelmezésnek, ott a jogbiztonság érdekében további pontosításokkal szűkítsék le ezeket a belső végrehajtási rendelkezésekben.

4.2.2

Támogatási intézkedések. Az Európai Bizottság által már felkínált, illetve javasolt „helpdeskeknek” és információs központoknak kell biztosítaniuk, hogy a Bizottság által adott információk koherensek és egységesek legyenek. Az EGSZB ezt fontos és hasznos intézkedésnek látja. Ugyanígy arra is kell ügyelni, hogy az Európai Bizottság belső eljárásai és a projektekkel foglalkozó tisztviselők által állított követelmények és döntések esetében is biztosítva legyen az egységes eljárásmód.

4.2.3

Tájékoztatás. Így többek között azt is el kell kerülni, hogy – indokolt esetektől eltekintve – a projektfelelősök a szabályzatban előírt jelentések mellett további időszaki jelentéseket is követeljenek, vagy hogy ugyanazt az információt eltérő formában több jelentésben is meg kelljen adni (9). Fontos tehát a tájékoztatási rendszer egységesítése is; a tartalom a lényeges ugyanis, nem a formalitások.

4.2.4

Félidős értékelés (Midterm-Assessment). Az EGSZB mindemellett azt ajánlja, hogy a hetedik keretprogram hét éves futamidejét tekintve az időszak felének eltelte után kerüljön sor a program, valamint a részvételi szabályok félidős értékelésére is, hogy lehetséges legyen az esetleg szükséges kiigazítások megtétele.

4.2.5

Projektfelelősök. Az egyszerűsítés, egységesítés és általában véve a hatékony adminisztratív eljárások fontos előfeltétele emellett, hogy a projektekért felelős tisztviselők – a szükséges folytonosság értelmében is (ld. a következő pontot) – kiváló szakmai ismeretekkel rendelkezzenek és a résztvevőket is ismerjék; nem lenne elegendő, ha feladatuk csak az adminisztratív funkcióra korlátozódna, alapos szakmai és környezeti ismeretek nélkül. Az EGSZB utal az ezzel kapcsolatban megfogalmazott ismételt ajánlásaira (10). (11)

4.3

Folytonosság. Mivel minden új szabályozás következménye a folytonosság megszakadása és az egyéb veszteségek, gondosan mérlegelni kell, hogy az Európai Bizottság által javasolt változtatások valóban jelentősen javító erejű hatással járnak-e, amelyekhez képest elhanyagolhatók az említett veszteségek, vagy pedig inkább a régi szabályozást kell-e fenntartani. Az EGSZB elismeri, hogy a bizottsági javaslatban sok bevált szabályozás megmarad. Egyes módosítási javaslatok esetében azonban nem világos, hogy valóban javuláshoz vezetnek-e az eddig érvényes szabályozáshoz képest. Az EGSZB azt ajánlja, hogy ezekben az esetekben az Európai Bizottság a folytonosság jegyében cselekedjen.

4.4

A Közösség pénzügyi hozzájárulása – Költségtérítés és támogatási formák. A még nyitott kérdések (pl. a 4.5. pont esetében) kielégítő magyarázatát feltételezve az EGSZB messzemenően felismeri és támogatja a javulást az Európai Bizottság megfelelő javaslataiban.

4.4.1

KKV-k. Az EGSZB különösen üdvözli, hogy (a 33. cikk 1. bekezdése szerint) a támogatási határok pl. a KKV-k esetében (12) 50 %-ról 75 %-ra emelhetők. Korábbi ajánlásainak sikerét látja ebben, amelyek szerint több és jobb ösztönző tényezőt kell teremteni a KKV-knek a hetedik keretprogramban való nagyobb részvételéhez, és ezáltal a KKV-k és a kutatóintézetek között is erősebb hálózatokat létrehozni (13).

4.4.2

Felsőoktatási intézmények stb. Az EGSZB hasonlóképpen üdvözli azt is, hogy az államháztartási szervek, a közép- és felsőfokú oktatási intézmények és a kutatóintézetek esetében is 75 % a támogatási határ (szintén 33. cikk, 1. bekezdés, második mondat). A 33. cikk egyértelműbb strukturálását ajánlja, hogy könnyebben lehessen különbséget tenni a nyereséget elérni kívánó szerződő felek, illetve a közhasznú érdekeket képviselők között.

4.4.3

Átlagos személyi költségek. Azt a lehetőséget, hogy a résztvevők részéről átlagos személyi költségek határozhatók meg (31. cikk, 3. a) pont), az EGSZB előnynek értékeli az egyszerűsítés szempontjából.

4.4.4

Irányítási költségek. Szintén üdvözlendő, a szükséges folytonosság jegyében is, az irányítási költségek 100 %-os megtérítésének fenntartása. Az a javaslat azonban, amely szerint az ilyen költségek esetében eddig érvényes 7 %-os felső határt feltétel nélkül el kell törölni, problematikusnak tűnik, ha csak valamely más módon nem határoznak meg szigorúbb követelményeket a szükséges irányítási költségekre vonatkozóan. Egyrészt helyes, hogy az eddig 7 %-os határ éppen az eddig megkövetelt nagy adminisztrációs, koordinációs stb. ráfordítás miatt túl alacsonynak bizonyult és ezért fel kellett emelni. Másrészt azonban el kell kerülni, hogy minden vezetési költség korlátlan megtérítése az irányítási ráfordítások nem kívánatos növekedéséhez vezessen – csökkentésük helyett.

4.5

Az egyetemek többletköltségei. Az Európai Bizottság javaslata értelmében megszűnne az az eddig fennálló lehetőség, hogy az egyetemek és más kutatóintézetek az ún. többletköltségek (Additional Cost) (14) 100 %-át elszámolhassák. Bár a javaslat több más kiszámítási modellt kínál ehelyett, az EGSZB problematikusnak tartja e lehetőség megszűnését. Ezek az intézmények ugyanis általában nem rendelkeznek megfelelő analitikus könyveléssel a teljes költség (Full Cost) (15) nyilvántartására. Az Európai Bizottság által lehetséges alternatívaként javasolt átalányösszeg esetében emellett még látható, hogy az nem vezet-e a helyzet egyértelmű rosszabbodásához így, hogy a végrehajtáshoz szükséges belső bizottsági rendelkezések még nem léteznek (ld. fent). Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy az ilyen intézmények esetében, amennyiben nem rendelkeznek az összes költség elszámolásával, maradjon meg az eddigi szabályozás, a többletköltségek 100 %-os megtérítése, legalábbis addig, amíg nincs garancia arra, hogy más elszámolási modellek (16) nem vezetnek a helyzet rosszabbodásához az eddigi szabályozáshoz képest.

4.6

A kutatóintézetek társasági formája. Az EGSZB szerint az állam által finanszírozott kutatóintézeteket társasági formájuktól függetlenül minden tekintetben (és minden cikkben, pl. a 33. cikk 1. bekezdésében és a 38. cikk 2. bekezdésében) azonos módon kell kezelni. Ez pl. azt jelenti, hogy a magánjog szerint alapított közhasznú kutatóintézetek vagy kutatóközpontok, amelyeket nagyrészt az állam finanszíroz (17), a közjog szerint alapított szervezetekkel egyenlőként kell kezelni. Az ilyen kutatóintézetek – a tagállamok szempontjából – legalkalmasabb társasági formájának megválasztása végső soron a tagállamok jogalkotói kiváltsága, és ez semmi esetre sem vezethet a közösségi kutatástámogatás általi különbségtételhez.

4.7

Szellemi tulajdon. A javasolt szabályozások esetében (39–43. cikk) biztosítani kell, hogy a szellemi tulajdonjogokat – amelyek az EU által az adóbevételekből finanszírozott kutatási eredményeken alapulnak – ne lehessen ellenőrizetlenül Európán kívüli cégekre átruházni.

4.7.1

Nyílt forráskódú szoftverek. A Közösség által támogatott kutatási projektek keretében kifejlesztett szoftvereknek jelenleg általában csak akkor van esélyük az elterjedésre és használatra, valamint ezáltal az erre épülő kereskedelmi verziókra és szolgáltatásokra, ha nyílt forráskódú szoftverként terjesztik őket. E célból a konzorciumnak a lehető legnagyobb mozgásteret kell biztosítani a licencfeltételek kialakításánál.

4.8

Hozzáférési jogok. A szerződő feleknek a háttérismeretekhez („background”) és az új ismeretekhez („foreground”) való hozzáférési jogai (48–52. cikk) (18) esetében nem egy szerződő fél (pl. egyetem vagy kutatóközpont) minden ismerethez való hozzáférési jogáról van szó, hanem csak az olyan ismeretekhez való hozzáférési jogokról, amelyek a közös projektben résztvevő szervezeti egység(ek) vagy csoport(ok) munkáján, illetve előkészítő munkáin alapulnak és amelyek a másik fél számára szükségesek ahhoz, hogy elvégezze tevékenységét a közvetett intézkedés keretében. Az EGSZB ezért üdvözli a 48. cikket, amely lehetővé teszi, hogy minden projekt esetében külön meghatározzák ezt a tényt, és a pozitív és/vagy negatív ismeretek listájának  (19) formájában tegyék ismertté a szerződő felek számára. A pozitív listák révén emellett elkerülhető, hogy olyan háttérismeretek kerüljenek nyilvánosságra, amelyek bizalmasságát garantálni kell. Annak érdekében azonban, hogy a projektek megkezdését ne késleltessék szükségtelenül, ésszerű lenne a projektkezdéstől számított pl. maximum 6 hónapos határidő engedélyezése az említettek meghatározására.

4.9

Jogdíjmentes hozzáférési jogok az ismeretekhez. Az EGSZB aggályait fejezi ki az olyan szabályozásokat illetően, amelyek az ismeretekhez korlátlan jogdíjmentes hozzáférést tesznek lehetővé. Általánosságban azt ajánlja, hogy a projektekben részt vevő partnereknek lehetőleg nagy mozgástere legyen a legjobb megállapodás megkötéséhez. Így pl. az is ésszerű lehet, hogy a kutatás-technológiafejlesztés szereplői is díjmentes hozzáférési jogokat kapjanak.

4.9.1

Cselekvések végrehajtását szolgáló háttérismeretek. Alapvetően üdvözlendő az a javaslat, hogy a kutatás-technológiafejlesztés résztvevői mindig jogdíjmentesen kapjanak hozzáférési jogokat a háttérismeretekhez, amennyiben azok szükségesek egy közvetett cselekvés végrehajtásához. Egy ilyen jellegű kizárólagos szabályozás azonban egyes esetekben problémákat okozna az érintetteknek. Az EGSZB ezért az 50. cikk 2. bekezdésében az utolsó mondat módosítását javasolja (20).

4.9.2

Az új ismeretek felhasználását szolgáló háttérismeretek. Alapvetően üdvözlendő, mégis nagyon problematikus az a javaslat, hogy a kutatás-technológiafejlesztés résztvevői mindig jogdíjmentesen kapjanak hozzáférési jogokat a háttérismeretekhez, amennyiben azok szükségesek az új ismeretek felhasználásához. A háttérismeretek a kutatás-fejlesztés résztvevőinek saját eszközeiből vagy korábbi támogatók eszközeiből, illetve az adott tagállam közpénzeiből jöttek létre, és az ezzel összefüggő kötelezettségek és feltételek érvényesek rájuk (21). Ha az Európai Bizottság által javasolt szabályozás érvénybe lépne, fennállna annak veszélye, hogy éppen a kutatás-technológiafejlesztés különösen tehetős szereplői, illetve a nagy szaktudás-potenciállal rendelkezők nem tudnak vagy nem akarnak részt venni, és így kizárnák részvételüket. Az EGSZB ezért az 51. cikk 1. bekezdésének törlését vagy módosítását ajánlja (22).

4.9.3

Felderítő kutatás. Bár a felderítő kutatás esetében nagyrészt az alapkutatás terén végzett kutatási-fejlesztési munkákról van szó, az EGSZB többször utalt arra, hogy sok esetben (23) nem egyértelműek a határok az alapkutatás és az alkalmazás között. E téren ezért szintén a fent említett negatív hatások várhatók. Ezt mindenképpen el kell kerülni, és megfelelően figyelembe kell venni a szabályozásban. Az EGSZB ezért az 52. cikk 1. bekezdésének törlését vagy a fentieknek megfelelő módosítását ajánlja (24).

4.9.4

Speciális csoportok. Az európai bizottsági javaslatból hiányzik a speciális csoportok esetében végzett tevékenységek meghatározása. Ezek leírását semmiképpen sem szabad összekeverni vagy éppen egyenlővé tenni a felderítő kutatással.

4.10

Az eszközök szabad választása. Az EGSZB megismétli ajánlását (25), amely szerint a projekteket nem szabad előre bizonyos eszközökre szabni, hanem „a kérvényezőknek az eszközöket hozzá kell tudni igazítaniuk a projektek optimális struktúrájához és nagyságához szükséges mindenkori feladathoz. Csak ezáltal kerülhető el, hogy olyan projektek szülessenek, melyek nagyságuk és struktúrájuk szerint az előírt eszközökhöz igazodnak, ahelyett, hogy az optimális tudományos-technikai követelményekhez igazodnának. Az eszközöknek kell a kutatás és fejlesztés munkafeltételeit és célkitűzéseit szolgálniuk, nem pedig fordítva.” Ebből a szempontból főként a különleges célú kutatási projekteket (Specific Targeted Research Projects, STREP) továbbra is rendelkezésre kell bocsátani, mivel ezek különösen alkalmasak elsősorban a KKV-k és a kisebb kutatócsoportok részvételére.

4.11

Az egyetemleges pénzügyi felelősség megszűnése. Az EGSZB üdvözli, hogy megszűnik az egyetemleges pénzügyi felelősség elve; emlékeztet arra, hogy már a hatodik keretprogramra vonatkozó korábbi ajánlásaiban (26) is utalt az egyetemleges pénzügyi felelősség problematikájára.

4.11.1

Kockázati alap. Az EGSZB ennek megfelelően támogatja az esetleges kockázatok fedezésére létrehozandó kockázati alapot, amelybe (38. cikk 1. bekezdés) a közvetett cselekvésekre jutó támogatás egy kis százalékát kell befizetni. Ajánlatos lenne azonban, hogy az Európai Bizottság a pályázati kiírás megjelenésekor ismertetné a tervezett százalékos arányt – amelyet a kockázatok megbecslése alapján határoznak meg. Az EGSZB azt is üdvözli, hogy az e célra képzett tartalék esetleges maradványát előirányzott bevételként visszavezetik a keretprogramba.

4.11.2

Mentesség. Az EGSZB azonban azt ajánlja, hogy minden olyan kutatási intézmény, amelyet az állam finanszíroz (27), mentesüljön ez alól (a 38. cikk 2. bekezdése szerint), mégpedig társasági formájától függetlenül.

4.11.3

A projekt megszüntetése. Az EGSZB utal a projektpartnereknek a (18. cikk 4. bekezdésében) javasolt technikai egyetemleges pénzügyi felelősségére. Az EGSZB véleménye szerint egy konzorciumnak kell döntési lehetőséget adni egy projekt esetleges megszakításáról arra az estre, ha a projekt folytatása tudományos-technikai okból vagy túl nagy pénzügyi ráfordítás miatt nem ésszerű vagy nem elvárható. A 18. cikk 4. és 5. bekezdését erre vonatkozóan módosítani kell.

4.12

Programbizottságok. Az Európai Bizottság javaslata értelmében a programbizottságokat fel kell menteni a támogatásra javasolt projektek elfogadásának feladata alól. Az EGSZB szerint azonban ennek csak akkor kellene így történnie, ha az Európai Bizottság a projektek kiválasztása során a szakértők véleményét követi. Egyéb esetekben, amint a munkaprogramok és a költségvetés elfogadása során is, szükséges az illetékes programbizottságok hozzájárulása. Kompromisszumos megoldást jelenthetne, ha a programbizottság az értékelés lezárása után kapna egy végrehajtási tervet a pályázati kiírásra vonatkozóan („call implementation plan”), amelyet megvitat és formálisan döntést hoz róla. Ez nem eredményezne késlekedést, mert a programbizottság már nem egyenként döntene a projektekről.

4.13

Támogatási megállapodás. Az e szempontból lényeges 19. cikk 8. bekezdése a Kutatók Európai Chartájára és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexére vonatkozik. Az EGSZB utal arra, hogy a charta csak ajánlás jellegű, és ezért nem lehet ilyen módon kötelező érvényűvé tenni. Emlékeztet emellett arra, hogy a charta sok elemét üdvözli ugyan, mégis átdolgozását ajánlotta, főként a túlszabályozás és néhány nem eléggé megfogható kritérium miatt (28).

4.14

Európai Beruházási Bank. Az EGSZB üdvözli azt a javaslatot (és az ahhoz javasolt részletes szabályokat), hogy a Közösség finanszírozást nyújthat az Európai Beruházási Banknak a hetedik keretprogramban kitűzött kutatási célokat szolgáló kölcsönök kockázatainak fedezéséhez. Ilyen kölcsönök főként demonstrációs projektekre (pl. az energia- vagy a biztonságkutatás területén) használhatók fel.

16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/41

1.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság javaslatait az alábbiakra vonatkozó új szabályokról: a vállalkozások, a kutatóközpontok és az egyetemek részvétele a nukleáris területen való kutatási, fejlesztési és képzési hetedik keretprogramban (2007–2011), valamint a kutatási eredmények terjesztése.

1.2

A javaslatok célja az eljárások és a módszerek egyszerűsítése és ésszerűsítése a 2005. évi és a 2006. márciusi Európai Tanács által felülvizsgált lisszaboni stratégia megvalósítása érdekében, valamint a célból, hogy megfeleljünk a kutatás különböző szereplői és a végfelhasználók igényeinek. Ezen intézkedések eredményességének végső értékelése azonban csak a megfelelő végrehajtási előírások meghatározása után lehetséges.

1.3

A III. címig bezárólag az Európai Bizottság javaslatai szinte azonosak a nem nukleáris területen (1) kialakított hetedik kutatási, fejlesztési és képzési keretprogram vonatkozásában javasolt intézkedésekkel, bár a cikkek számozása eltér. (2) Az EGSZB ezért utal a fenti tárgyban elfogadott véleményére, megismétli és kiemeli az abban foglalt észrevételeket (3), amelyek a vizsgált javaslatra – annak a III. cím végéig terjedő részére –is érvényesek.

1.4

Az EGSZB úgy véli, hogy a magfúzió területén működő európai program példaként kell, hogy szolgáljon a közösségi erőfeszítések valós összefogására és az intézkedések átfogó koordinációjára az európai fúziós fejlesztési megállapodás (EFDA) és a társulási szerződések keretében.

1.4.1

Ez a program alapvető szerepet játszik az EU-ban a fúziósenergia-kutatás területén, és pénzeszközök, valamint humántőke formájában nyújtott, folyamatos közösségi támogatásban nyilvánul meg. Az ITER/DEMO projekt (4) tevékenységeinek köszönhetően magas fokú környezeti fenntarthatóság jellemzi.

1.5

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a nukleáris energia (5), amely jelenleg az Unióban termelt elektromos energia körülbelül egyharmadát teszi ki (6), hozzájárul az energiaellátás függetlenségéhez és biztonságához (7), valamint – a kiotói egyezmények tiszteletben tartásával – az európai gazdasági fejlődés fenntarthatóságához. Mindennek azonban az a feltétele, hogy a nukleáris hulladék kezelésére vonatkozóan egyre jobb, hatékonyabb és biztonságosabb előírásokat alkalmazzanak, és versenyképes európai kutatás és ipar jöjjön létre a nukleáris technológia, valamint szolgáltatások területén.

1.6

Az EGSZB megfelelőnek tartja a kutatási, képzési, demonstrációs, koordinálási és támogatási tevékenységek, továbbá a kiválósági hálózatok és a fúziós energia kutatására előirányzott pénzügyi keret vonatkozásában kijelölt közösségi finanszírozás szintjeit.

1.6.1

Az EGSZB hangsúlyozza: az egyes tagállamok igényeinek és adottságainak megfelelően elő kell mozdítani a tiszta és biztonságos technológiák kutatását és alkalmazását, valamint amellett száll síkra, hogy tiszteletben kell tartani azon különböző tagállamok döntését, amelyek nem a nukleáris energiában látják a megoldást jövőbeni energiaszükségletük fedezésére, és ezt a kutatási programokban is figyelembe veszik.

1.7

Az EGSZB kiemeli a képzésre, valamint a kutatók karrierfejlesztésére irányuló intézkedések szerepét; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezen intézkedések különleges jelentőségűek a magánszektor, a civil társadalom és a polgárok számára.

1.8

Az EURATOM 7. keretprogramjában és annak egyedi programjaiban való részvétel szempontjából az EGSZB alapvető jelentőségűnek tartja egy egyszerű, szemléletes, érthető, világos és átlátható jogszabályi keret meghatározását, amely mindenekelőtt biztonságot képes nyújtani a lehetséges résztvevők – különösen a kisebb méretű egységek – számára a programokhoz való hozzáférés elveit és kritériumait, az értékelést és a kiválasztást, továbbá a szerződések megszövegezését és a projektek kezelését illetően.

1.8.1

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki, hogy ez a szempont nem mindig jut kifejezésre a rendeletjavaslatban; úgy véli, hogy e szabályok hatékonyságát megfelelő idő letelte után, független szakértőkkel felül kell vizsgáltatni, és a vizsgálatról készült jelentést továbbítani kell a Tanács és az EGSZB részére.

1.9

Az EGSZB úgy véli, hogy elengedhetetlen a kutatási eredmények hasznosítása és terjesztése, mert csak így lehet tiszteletben tartani az európai adófizetőkre alkalmazandó „megfelelő ár-érték arány”(value for money) elvet. Ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy mindenkor meg kell találni a helyes egyensúlyt egyrészről a közösségi érdekek oltalma és a tagállamok szellemi és ipari tulajdonjogokkal kapcsolatos (akár a védelem területén fennálló) specifikus érdekei, másrészről azon hasonlóan jelentős kockázatok között, amelyek akkor lépnének fel, ha az ágazatban elégtelen módon terjesztenék a tudományos és műszaki információkat.

1.9.1

Az EGSZB úgy véli, hogy elengedhetetlen az IPR-HELPDESK fejlesztése, a támogatási szerződések lehetséges résztvevőire irányuló pontos és proaktív jellegű segítségnyújtás, továbbá a kutatók képzését és karrierfejlesztését támogató, valamint a konzorciumi megállapodások előkészítésének és aláírásának szakaszára irányuló közvetett cselekvések céljából.

2.1

Az EGSZB örömét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a konzultációra irányuló kérelmet időben megkapta, ugyanakkor természetesen tudatában van kizárólagos illetékességének az EURATOM-Szerződésre vonatkozó konzultáció területén. Az EGSZB nagy jelentőséget tulajdonít ezen illetékességnek, mert a nukleáris energia ágazata a társadalom számára rendkívül érzékeny téma, amelynél megfelelő tájékoztatásra és konzultációra van szükség.

2.2

Az atomenergia ugyanis rendkívül bonyolult problémákat vet fel a polgárok bevonása, a jelentős kockázatok, valamint a hulladékkezeléshez kapcsolódó gondok tekintetében.

2.2.1

Az EGSZB szerint világosan kifejezésre kell juttatni azt, hogy ebben az ágazatban szükség van a teljesítmény és a biztonság/megbízhatóság értékelésére szolgáló modellek fejlesztésére és az állandó tájékoztatási, konzultatív és képzési mechanizmusok létrehozására.

2.2.2

Arról van szó, hogy jobban kell megszervezni az irányítás folyamatát, meg kell határozni a legésszerűbb stratégiai döntéseket és választ kell adni a polgárok atomenergiával és annak hosszú távú következményeivel kapcsolatos aggodalmaira.

2.3

Az EGSZB már kifejezte véleményét (8) a közigazgatási eljárások egyszerűsítésére (9), valamint az ezekhez kapcsolódó kiadások csökkentésére irányuló, az Európai Bizottság által javasolt megoldásokkal kapcsolatban, melyeket az EU hetedik keretprogramjára, illetve az EURATOM hetedik keretprogramjára vonatkozó, 2005. április 6-án elfogadott határozatjavaslatok tartalmaznak.

2.3.1

Az Európai Bizottság „a sikeresség szempontjából kritikus” tíz alapvető intézkedést jelölt meg, amelyeket végre kell hajtani a hetedik keretprogramhoz való hozzáférésre, az abban való részvételre, valamint a keretprogram kezelésére irányuló folyamatok egyszerűsítése érdekében. Ezzel a témával kapcsolatban az EGSZB kijelentette: „a kérelmezési és engedélyezési eljárások jelenleg túl nagy munka- és költségráfordítást igényelnek, ezzel problémák elé állítják a tudomány és az ipar területén tevékenykedő felhasználókat. Az európai kutatási programban való részvétel legyen vonzó az érdekelt szereplők számára” (10), ugyanakkor ellensúlyozza a pályázati dosszié benyújtásához kapcsolódó kockázatokat.

2.3.2

Az EGSZB ezenkívül felhívta a figyelmet az alábbiakra: „a KKV-kat még erősebben be kell vonni a kutatási, fejlesztési és innovációs folyamatokba”, hangoztatta továbbá, hogy „az új high-tech termékek fejlesztésére és piacra dobására alapított KKV-k sikerességéhez főként kezdőtőkével és kockázati tőkével való ellátottság szükséges…”. Az eljárásoknak azonban megvalósíthatónak és a KKV-khez mért nagyságrendűnek kell lenniük. (11)

2.3.3

Az Európai Bizottság szolgálatai az alábbi pontokat jelölték meg az eljárások szabályozásának egyszerűsítésére vonatkozóan:

2.4

A vizsgált rendeletjavaslat ezenkívül különböző módosításokat tartalmaz a korábbi rendelethez (12) képest, amelyek az alábbiakra vonatkoznak: a javaslat célja; fogalommeghatározások; a titoktartás elve; a pályázatok értékelése, kiválasztása és engedélyezése; a támogatás formái; az engedélyezett költségek megtérítése; a közösségi pénzügyi hozzájárulás maximális aránya; a konzorciumi kockázatok; a terjesztési, hasznosítási és hozzáférési jogok; különös rendelkezések az európai fúziós fejlesztési megállapodásra vonatkozóan; a személyzet mobilitásáról szóló megállapodás.

2.4.1

A javaslat azon részeire vonatkozóan, amelyek az EK hetedik keretprogramjára vonatkozó hasonló javaslatban (javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a hetedik keretprogram (2007–2013) cselekvéseiben a vállalkozások, a kutatóközpontok és az egyetemek részvételére, valamint a kutatási eredmények terjesztésére vonatkozó szabályok megállapításáról) (13) is szerepelnek, az EGSZB utal ez utóbbi javaslatra vonatkozó, jelenleg kidolgozás alatt lévő véleményére. (14)

2.5

Az EGSZB egyetért a nukleáris kutatás és a képzés finanszírozására kijelölt korlátokkal; főként azt a lehetőséget üdvözli, hogy a KKV-k, az államháztartási szervek, a közép- és felsőfokú oktatási intézmények, valamint a kutatóintézetek (15) esetében a közösségi hozzájárulás aránya meghaladhatja az általános korlátként kijelölt 50 %-ot, egészen a 75 %-os arány eléréséig, valamint azon tényt, hogy a kutatók képzésére és karrierfejlesztésére irányuló tevékenységeket koordináló és támogató intézkedések esetében ez az arány elérheti az összes támogatható költség 100 %-át.

2.5.1

Az EGSZB azt ajánlja, hogy egy, a javaslathoz csatolt táblázatban legyenek feltüntetve a különféle tevékenységtípusok, valamint az egyes tevékenységek esetében engedélyezett maximális hozzájárulási arány, továbbá a támogatások esetleges összevonásának lehetősége az egyéb típusú közösségi hozzájárulásokkal (pl. strukturális alapok stb.), főként a kutatási infrastruktúra esetében.

3.1

Az EGSZB szerint alapvető jelentőségű az EURATOM hetedik keretprogramjában és annak egyedi programjaiban való részvétel szabályainak meghatározása egy egyszerű, szemléletes, érthető, világos és átlátható, továbbá az EU valamennyi hivatalos nyelvén rendelkezésre álló keretben. Ennek a keretnek mindenekelőtt megbízható információkat kell nyújtania a lehetséges – különösen a kisebb – résztvevők számára a rendelkezésre állást, a részvétel feltételeit, a projektjavaslatok bemutatását és értékelését, a támogatás egyes formáit, a szerződéses kötelezettségeket, a közösségi társfinanszírozás arányait és elosztási rendszereit, az ipari és a szellemi tulajdon védelmét, valamint az új ismeretek felhasználását és terjesztését szabályozó elveket és kritériumokat illetően, fenntartva a különös rendelkezéseket a fúziósenergia-kutatás tematikus prioritással kapcsolatosan.

3.1.1

Az EGSZB javasolja, hogy a kiválasztási és odaítélési kritériumokat ismét explicit módon vegyük be a szövegbe a 14. cikkben foglalt közvetett cselekvések vonatkozásában, kivéve az esetleges specifikus kritériumokat. Ezen általános kritériumok a következők:

3.2

Az EGSZB már állást foglalt a közösségi nukleáris kutatási keretprogramok egyszerűsítésével és ésszerűsítésével kapcsolatos általános témakörökkel kapcsolatosan, az EURATOM hetedik keretprogramjáról és annak két egyedi programjáról szóló véleményeiben, amelyek az alábbiakra vonatkoznak: nukleáris energia, különös tekintettel a nukleárisenergia-kutatásra, valamint a Közös Kutatóközpont által végzett nukleáris kutatási tevékenységek. Az EGSZB jelenleg dolgozik a hetedik közösségi – nem nukleáris jellegű – kutatási keretprogramban való részvétel szabályaira vonatkozó javaslattal kapcsolatos véleményén is (16)

3.3

Ami az EURATOM programmal kapcsolatos előírásokat illeti, az EGSZB határozottan kijelenti: a kérelmezéssel kapcsolatos formaságok radikálisabb egyszerűsítésére van szükség.

3.3.1

Üdvözli továbbá azt, hogy az akkoriban az EURATOM 6. keretprogramja által előírt egyetemleges adósi garancia, amely jelentős mértékben akadályozhatta a kis- és közepes méretű egységek (vállalkozások, egyetemek stb.) részvételét, a vizsgált javaslatban már nem szerepel, ezt egy pontosabban meghatározandó, a közösségi hozzájárulás kb. 1 %-át kitevő (17) összeg váltotta fel, amely a konzorciumok által nem fedezett kockázatok garanciájaként szolgál (37. cikk). A nukleáris területen ugyanis a kutatási tevékenység jelentős részét kis- vagy közepes méretű egységek végezhetik, amelyek esetében a fenti előírás komolyan akadályozhatta volna a részvételt.

3.4

Az EGSZB fenntartásait fejezi ki a részvételi szabályoktól való nagyszámú eltéréssel kapcsolatosan (amelyek több mint 50 javasolt cikkben szerepelnek), valamint a különböző kritériumok és szabályozások alkalmazásának számos lehetőségével kapcsolatosan az éves munkaprogramokban, az egyedi programokban, valamint a projektjavaslatok benyújtására irányuló pályázati felhívásokban. Ezen eltérések főként az alábbiakra vonatkoznak: a résztvevők száma és a hozzáféréssel kapcsolatos kiegészítő szabályok (11. cikk); az értékelésre, a kiválasztásra és a szerződés odaítélésére vonatkozó elvek (14. cikk, (1) bekezdés); a pályázati felhívás kiírása alóli kivételek (13. cikk); az értékelésre vonatkozó kritériumok, amelyek között szerepel a különös kiegészítő kritériumok előírásának lehetősége (14. cikk, (2) bekezdés); a kiválósági hálózatok részére nyújtandó közösségi pénzügyi hozzájárulás (34. cikk, (1) és (3) bekezdés).

3.4.1

Ami a kiválósági hálózatokat illeti, az EGSZB aggodalmát fejezi ki a hozzájárulás átalány formájában való meghatározása miatt, mert úgy véli, hogy ez a forma fiktív és a realitásoktól idegen eljárásnak bizonyulhat. Egy ilyen helyzet árthatna a kiválósági hálózatok fejlesztésének, amelyek pedig szükségesek a program konkrét célkitűzéseinek eléréséhez.

3.5

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az egyes intézkedésekhez kapcsolódó követelmények meghatározásának és kezelésének szükséges rugalmassága nem mehet az előírt részvételi kritériumok, az előre meghatározott értékelési és kiválasztási kritériumok, valamint a javasolt finanszírozások és társfinanszírozások megbízható keretszabályozása világosságának, biztonságának és átláthatóságának rovására.

3.6

Amennyiben a támogatás nyújtására vonatkozó szerződés értelmében a kutatási konzorciumok pályázatot írhatnak ki egyes munkálatok végrehajtására vagy néhány tevékenység kiterjesztésére, az EGSZB véleménye szerint e pályázatokat az Európai Bizottság által meghatározott előírásoknak megfelelően kell megszervezni a legnagyobb fokú átláthatóság és az információkhoz való hozzáférés biztosítása érdekében.

3.7

Az EGSZB kiemeli a programok és a nukleáris területen végzett kutatásra, demonstrációra, koordinációra, képzésre irányuló közvetett cselekvések ellenőrzésére vonatkozó rendelkezések fontosságát; ugyanakkor javasolja, hogy e feladatokra, a pályázatok lebonyolítására, a szerződések értékelésére, kiválasztására és ellenőrzésére, továbbá a támogatható projektek auditálására szabjanak meg maximális kiadási küszöböt, amely összességében nem haladhatja meg az EURATOM hetedik keretprogramja rendelkezésére álló összes közösségi forrás 7–10 %-át. Ily módon a lehető legtöbb forrást lehetne az elsődleges jelentőségű és valós kutatási, demonstrációs és képzési tevékenységekre fordítani, hogy konkrét és piaci alkalmazásra váltható eredmények jöjjenek létre, ami egyébként a közösségi keretprogram végcélja.

3.7.1

Ezzel kapcsolatban az EGSZB javasolja, hogy ezen felülvizsgálat adatainak nyilvántartása, tárolása és kezelése az IDABC-be integrált adatbank keretében történjen. (18)

3.8

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság útmutatásait a támogatható költségek megtérítésére javasolt közösségi pénzügyi támogatás formáival kapcsolatosan, amelyek a következők: átalányösszeg és átalányfinanszírozás; javasolja azonban a megfelelőbb metodológia kialakítását a támogatható költségek egyszerűsítésére vonatkozóan is, valamint azt, hogy a rendelettervezethez a különböző opciókat tartalmazó tájékoztatás csatlakozzon, ami megkönnyíti a lehetséges felhasználók számára e rendelkezések megértését.

3.9

Ami a közösségi pénzügyi hozzájárulás – 32. és 34. cikkben szabályozott – különböző formáit illeti, az EGSZB javasolja e rendelkezések összefoglalását egy, a rendeletjavaslathoz csatlakozó táblázatban, amely tartalmazza a maximális támogatási hányadot és – főként a kutatási infrastruktúrák vonatkozásában – az esetleges összevonási lehetőségeket a strukturális alapokból és a Kohéziós Alapból, az Európai Beruházási Bank, valamint az Európai Beruházási Alap részéről folyósítható támogatásokkal; ennek során figyelembe kellene venni a JEREMIE kezdeményezésben (19) előirányzott intézkedéseket, amelyek célja éppen a kisebb méretű egységek részvételének megkönnyítése az EURATOM hetedik keretprogramjában.

3.10

Az ismeretek terjesztésére, felhasználására, valamint a hozzáférési jogokra vonatkozó szabályokkal kapcsolatosan az EGSZB elengedhetetlennek tartja az új és a már meglevő ismeretek közötti különbségtételen, valamint a védelmi és a biztonsági területen létrehozott kivételeken túl az IPR-HELPDESK kiépítését, hogy átfogó és proaktív jellegű segítségnyújtást lehessen biztosítani a támogatási szerződések lehetséges résztvevői számára (ld. a 18. cikk (5) és (6) bekezdését, valamint a 19. és a 21. cikket), továbbá a kutatók képzésének és karrierfejlesztésének támogatására irányuló közvetett cselekvések, a kiegészítő szabályokat meghatározó konzorciumi megállapodások előkészítése és aláírása elősegítése érdekében (23. cikk), mely utóbbiak az eredmények terjesztésére és felhasználására, valamint a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogokra vonatkoznak.

3.11

Végül, ami a „fúziósenergia-kutatás” témakört illeti, az EGSZB két idézett véleményében nyomatékosan kiemelte az ellenőrzött termonukleáris fúzió kutatásának, az ITER projektnek, a DEMO előkészítő programnak, valamint a behatároló közegekre vonatkozó tanulmányoknak a fontosságát (20).

3.11.1

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy a fenti tematikus területre javasolt közösségi pénzügyi hozzájárulás éves alap-százalékaránya az EURATOM hetedik keretprogramjának teljes időtartama alatt nem haladhatja meg a 20 %-ot. Az EGSZB szerint ez szükséges ösztönzés arra, hogy a tagállamok jelentős saját hozzájárulást teljesítsenek egy jól koordinált (ld. az 1.4. pontot) közösségi programhoz, és hogy biztosítsák az ITER és a DEMO közös projektek számára nélkülözhetetlen alapot, szilárd kiindulópontot és inputot. Ez az arány kezdetben valószínűleg elégséges; kérdéses azonban, hogy vajon a program teljes futamideje alatt is az lesz-e, és képes lesz-e a tagországok elfogadható mértékű, szükséges pénzügyi hozzájárulását ösztönözni. Az EGSZB ezért javasolja, hogy ezt az arányt előrelátóan emeljük fel 25 %-ra, ami csupán a fele, illetve a harmada annak (hivatkozással a 32. cikk (1) bekezdésére), amit a Közösségnek egyébként pénzügyi hozzájárulásként teljesítenie kellene. Az EGSZB úgy véli, hogy általában magasabb felső határokat kellene alkalmazni.

3.11.2

Ami a 40 %-os maximális finanszírozási arányt illeti a társulási szerződések keretében végrehajtandó konkrét együttműködésen alapuló projektek kiadásai esetében, amelyek főként az ITER/DEMO szempontjából nagy jelentőségű intézkedésekre, vagy a személyzet társult tagok közötti mobilitásáról szóló megállapodás keretében végrehajtott cselekvésekre irányulnak, az EGSZB felveti a kérdést, hogy vajon ez az arány hosszú távon elegendő-e a tagországok kívánt hozzájárulásának biztosításához a projektek vagy intézkedések finanszírozása céljából. Az EGSZB utal az 52. cikk (2) bekezdésére.

4.1

Az EGSZB felveti a kérdést, hogy a „Pályázati felhívás” című 1. alszakaszból miért került ki az a rendelkezés, mely szerint lehetőség van a pályázati felhívásokat megelőző érdeklődésnyilvánításra, ami lehetővé teszi a cselekvés pontos célkitűzéseinek és szükségességének kijelölését és mérlegelését, valamint a felesleges adminisztratív kiadások elkerülését mind az olyan pályázatok készítésénél, amelyeket bizonyosan nem vesznek majd figyelembe, mind pedig a pályázatoknak az Európai Bizottság és a független értékelők általi kiválasztása és értékelése során.

4.2

Az érdeklődésnyilvánításra irányuló felhívásokkal egyidejűleg információs napokat („Proposers' Information Days”) is lehetne szervezni a pályázók számára, hogy erősebben bevonják a tudományos és az ipari szféra lehetséges felhasználóit a nukleáris kutatás területén végrehajtandó közösségi intézkedések meghatározásába.

4.3

Az EGSZB felhívja a figyelmet azon kockázatokra, amelyek a tudományos és technikai információk elégtelen terjesztése esetén felmerülhetnének. Bár elismeri, hogy szükséges e tekintetben bizonyos fenntartásokkal élni, úgy véli: nem szabad bezárni a kapukat. Mindez egy, a terjesztés tartalmaira és módozataira vonatkozó, rendkívül pontos műszaki jegyzőkönyv megalkotásában konkretizálódhatna, amely számot vet a biztonsági és megbízhatósági követelményekkel, ugyanakkor megőrzi a lehető legnagyobb fokú átláthatóságot.

4.4

Az EGSZB szerint széles körben meg kellene ismertetni és terjeszteni kellene az egyrészt a követelményeknek való megfelelést ellenőrző, másrészt a résztvevők jogi státuszára vonatkozó szabályokat. Hasonlóképpen néhány világos, érthető, és a kutatás valamennyi szereplője számára érvényes szabályt kellene megalkotni a pályázatok benyújtására előírt kétlépcsős egyszerűsített eljárásokra, valamint az értékelés két szintjén alkalmazandó kritériumokra és feltételekre vonatkozóan.

4.4.1

E szabályokat nem csupán az értékelést végző szakemberek, hanem a pályázók rendelkezésére is kell bocsátani, egyértelmű és egységes kritériumok és mérlegelési szempontok alkalmazásával.

4.5

Az EGSZB szerint célszerű lenne képzési és tájékoztatási intézkedéseket foganatosítani a nukleáris energia biztonságáról és megbízhatóságáról nem csupán a kutatók, hanem a civil társadalom képviselői és valamennyi polgár számára, valamint erősíteni a nukleáris energia megbízhatóságának és biztonságának értékelését szolgáló, megbízható és elfogadott modellek kifejlesztésére irányuló eszközöket és eljárásokat.

4.6

Ami a kutatási eredmények felhasználását, terjesztését, valamint a szellemi és ipari tulajdon oltalmát illeti, az EGSZB véleménye szerint a rendeletjavaslat, a támogatási megállapodások, a konzorciumi megállapodások, az EURATOM-Szerződés 24. cikke és egyéb rendelkezései  (21) , a társulási szerződések, az európai fúziós fejlesztési megállapodás, az ITER európai közös vállalkozás, a vonatkozó nemzetközi egyezmények, valamint a többoldalú megállapodások, mint például a személyzet mobilitásáról szóló megállapodás által előírt szabályokon és védelmi rendelkezéseken túl szélesebb körben kell terjeszteni a pályázóknak szánt megújult „IPR-EURATOM” útmutatót, amely világos és átlátható módon foglalja össze a kötelezettségeket és a lehetőségeket az EURATOM hetedik keretprogramja keretében végzendő kutatási, demonstrációs, képzési és fejlesztési tevékenységek résztvevői számára.

16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/46

1.1

Az EGSZB támogatja a javaslatot, hogy az 1/2003/EK (1) rendeletben foglalt eljárási versenyszabályokat terjesszék ki a tramphajózási ágazatra és a kabotázsra is. Nagyra értékeli azt a vitát, amelyet az Európai Bizottság és a hajózási ágazat folytat a 81. és 82. cikknek a tramphajózásra való alkalmazásáról. Mivel a tramphajózási ágazatban még nem éltek panasszal és jogi precedens sem volt, további információkra lesz szükség az ágazat működéséről és megállapodásairól. Az EGSZB ezért üdvözli az Európai Bizottságnak a tramphajózási ágazat gazdasági és jogi jellemzőinek tanulmányozására irányuló kezdeményezését. A jogbiztonság érdekében az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy (az 1/2003/EK rendelet alóli kizárás feloldása előtt) nyújtson iránymutatást az arra irányuló önértékeléshez, hogy a tramphajózási ágazat különböző formákban megvalósuló együttműködési megállapodásai mennyiben egyeztethetők össze az EU versenyjogi szabályozásával.

1.2

A vonalhajózási ágazattal kapcsolatban az EGSZB tudomásul veszi azt az európai bizottsági javaslatot, hogy helyezzék hatályon kívül a vonalhajózási konferenciákra az EK-Szerződés versenyszabályai alól nyújtott csoportmentességet, mivel már nem teljesül az EK-Szerződés 81. cikkének (3) bekezdésében meghatározott négy kumulatív feltétel. Az Európai Bizottság véleménye szerint a mentesség hatályon kívül helyezése alacsonyabb szállítási költségeket eredményez, miközben valamennyi kereskedelmi modellben fenntartható marad a szolgáltatások megbízhatósága, és javul az európai iparág versenyképessége. Az EGSZB nem feltétlenül ért egyet azzal, hogy ez hosszú távon fenntartható.

1.3

Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy a vonalhajózási konferenciákra vonatkozó csoportmentesség hatályon kívül helyezésekor a tisztán versenyképességi tényezőkön túlmenően mérlegelje a biztonsággal kapcsolatos szempontokat is (a színvonalas hajózás elvesztése a „kiregisztrálás” miatt, vagyis abból eredően, hogy uniós országok helyett más államok zászlaját választják a hajók).

1.4

Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy a vonalhajózási konferenciákra vonatkozó csoportmentesség hatályon kívül helyezésekor a tisztán versenyképességi tényezőkön túlmenően mérlegelje a humánerőforrással kapcsolatos szempontokat (az európai tengerészek foglalkoztatására gyakorolt hatást) is.

1.5

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság megfelelő versenypolitikai iránymutatásokat kíván kiadni a tengerészeti ágazatra, hogy segítse az ágazat zökkenőmentes átalakulását egy teljesen versenyképes rendszerré. Az Európai Bizottság 2007 végéig ki akarja hirdetni az iránymutatásokat. 2006 szeptemberében – azaz a kihirdetés előtt – az Európai Bizottság az iránymutatás előkészítéséhez vezető köztes lépésként „vitaanyagot” tesz közzé a vonalhajózásról. Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy az érdekelt felekkel szorosan egyeztetve dolgozza ki az iránymutatásokat, és ennek megfelelően tájékoztassa az illetékes EU-intézményeket.

1.6

Az európai bizottsági javaslat egy 2003-ban kezdődött felülvizsgálati folyamat eredménye, amelyben az összes érintett EU-intézmény és érdekelt fél részt vett. Az Európai Bizottság három tanulmány elkészítésére is megbízást adott független tanácsadóknak, akik áttekintették a csoportmentességi rendszer hatályon kívül helyezésével kapcsolatban felmerült témákat, és megállapításaikat közzétették a Versenypolitikai Főigazgatóság honlapján.

1.7

Az EGSZB tudomásul vette azt is, hogy a vonalhajózásra vonatkozó csoportmentesség hatályon kívül helyezésére irányuló európai bizottsági javaslat egyedül az EK-Szerződés 83. cikkén alapul (versenyszabályok), viszont a 4056/86/EGK rendelet jogalapja az EK-Szerződés 83. cikke (versenyszabályok) és a 80. cikk (2) bekezdése (közlekedéspolitika) együtt. Az EGSZB nagyra értékelné, ha az Európai Parlament Jogi Szolgálata tájékoztatást adna arról, hogy a közlekedéspolitikai megfontolások a versenypolitikai megfontolások alá vannak-e rendelve, továbbá hogy a Szolgálat fenntartja-e a korábbi véleményében (2) bemutatott álláspontját a kettős jogalappal kapcsolatban.

1.8

Az EGSZB szerint más joghatóságok jogi eszközei miatt a jövőben kollízió alakulhat ki, ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vegyen fel egy rendelkezést az iránymutatásokba az ilyen jellegű problémák kezelésére. Egy ilyen, a konzultációra vonatkozó rendelkezés a lehető legkisebbre csökkenti a feszültségek lehetőségét, és nemzetközi szinten kölcsönösen elfogadható megoldásokat eredményez.

1.9

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság elismeri, hogy a joghatóságok nem alkalmazzák egységes módon az egész világon a versenyjogot, és eltérések figyelhetők meg. Az Európai Bizottság elismeri a versenyjogot végrehajtó hatóságok közötti nemzetközi együttműködés egyre növekvő jelentőségét is.

1.10

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság kettős politikát folytat, amelynek keretében egyrészt egyre jobb kétoldalú együttműködést alakít ki az EU fő kereskedelmi partnereivel, másrészt pedig a versenypolitika terén vizsgálja a többoldalú együttműködés bővítésének módjait. Az EGSZB ezért ösztönzi az Európai Bizottságot az arra irányuló erőfeszítéseinek fokozására, hogy az ilyen jellegű együttműködés és párbeszéd elősegítse a 4056/86/EGK rendelet hatályon kívül helyezése miatt az EU-ban felmerülő lehetséges problémák meghatározását, és ezeket a problémákat – az egyes jogrendszerek sajátosságainak kellő tiszteletben tartásával – konstruktívan oldják meg. A nemzetközi kereskedelem szempontjából döntő fontossággal bír a következetesség megteremtése a különböző országokban a vonalhajózási szolgáltatások kezelése között.

1.11

Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a tengerészeti ágazatra vonatkozó versenypolitikai iránymutatások kidolgozásakor vegye figyelembe az Európai Bizottság és a fő kereskedelmi partnerei között folytatott párbeszéd és együttműködés eredményeit.

1.12

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az európai bizottsági javaslat indoklása megemlíti a következő elemeket, és fenntartja, hogy a tengerészeti ágazatra vonatkozó versenypolitikai iránymutatások kidolgozásakor ezeket figyelembe kell venni:

1.13

Az EGSZB úgy véli, hogy a 4056/86/EGK rendelet hatályon kívül helyezése során az Európai Bizottságnak figyelembe kell vennie a kis- és középvállalkozások érdekeit is. A kis- és középvállalkozások az EU gazdaságának gerincét alkotják, és fontos szerepet játszanak a felülvizsgált lisszaboni stratégiában is. A piacnak nyitottnak kell maradnia a jelenlegi és a potenciális versennyel szemben, amelybe a kis- és középvállalkozások is beletartoznak.

1.14

Az EGSZB fenntartja azt az álláspontját, hogy a konszolidáció ugyan pozitív hatást gyakorolhat az EU iparára (hatékonyságnövekedés, méretgazdaságosság, költségmegtakarítás), azonban óvatosságra van szükség annak elkerülése érdekében, hogy a konszolidáció – amelyhez a 4056/86/EGK rendelet hatályon kívül helyezése vezethet – következtében kevesebb szereplő, és ezáltal kisebb verseny legyen a szóban forgó piacokon.

1.15

Az új rendszer keretében az EGSZB két európai szintű érdekelt felet: a feladókat és a fuvarozókat kérte fel arra, hogy vegyenek részt a kölcsönös érdeklődésre számot tartó és mindkét fél számára jelentőséggel bíró kérdésekről folytatott vitában.

2.1.1

A tengeri szállítási szolgáltatások kulcsfontosságú szerepet játszanak az EU gazdaságának fejlődésében, mivel az EU külkereskedelmének 90 %-át, az EU-n belüli kereskedelemnek pedig 43 %-át tengeri úton bonyolítják le. A tengeri szállítás már az ókor óta nemzetközi és globális tevékenység. Lényegében kétféle szolgáltatási típus szerint végzik: vonalhajózással és tramphajózással: ezek úgy működnek, mint a tengeri buszok, illetve taxik. A világflotta 25 %-át az EU zászlója alatt hajózó flották teszik ki, és az EU hajótulajdonosai a világflotta 40 %-át tartják irányításuk alatt. A világflotta egy másik 40 %-a a csendes-óceáni medence országaihoz tartozik. Az EU hajózási ágazata és annak ügyfelei (hajóbérlők/feladók) rendkívül versengő környezetben működnek a tengerentúli és európai piacokon.

2.1.2

A 4056/86/EGK rendelet meghatározza a versenyszabályok (a Szerződés 81. és 82. cikke) részletes alkalmazási szabályait a közösségi kikötőkbe irányuló és onnan érkező vonalhajózási szolgáltatások tekintetében. A tramphajózási szolgáltatásokat azonban kizárták a 4056/86/EGK rendelet alkalmazási köréből. A rendelet eredetileg két célt szolgált. Tartalmazta egyrészt az EK-versenyszabályok tengeri szállítási ágazatra történő végrehajtásának eljárási rendelkezéseit. Ez a funkció 2004. május 1-jével feleslegessé vált, amikor is a vonalhajózási szállítás az 1/2003/EK rendelet általános, versenyre vonatkozó végrehajtási rendelkezéseinek hatálya alá került. Az 1/2003/EK rendelet azonban nem vonatkozik a nemzetközi tramphajózási szolgáltatásokra és a kabotázsszolgáltatásokra. Másrészt a 4056/86/EGK rendelet meghatároz bizonyos külön érdemi versenyrendelkezéseket a tengeri szállításra vonatkozóan, különösen pedig a vonalhajózási konferenciák csoportmentességét, ami bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi számukra, hogy rögzítsék az árakat és szabályozzák a kapacitást.

2.2.1

Amióta elfogadták a 4056/86 sz. rendeletet, a vonalhajózási piac jelentősen megváltozott. A konténeres szállítás elterjedése irányába mutató tendencia a globális kereskedelem szerkezetének megváltozására adott válaszként a cellás konténerszállító hajók számának és méretének növekedéséhez és a globális útvonalhálózatok hangsúlyosabbá válásához vezetett. Mindez hozzájárult az új működési egyezségek népszerűsítéséhez, a vonalhajózási konferenciák jelentőségének csökkenéséhez, valamint az erős külső szereplők egyre erősödő jelenlétéhez. A világ más részein is új fejlemények figyelhetők meg, például az Egyesült Államokban, ahol az óceáni hajózás reformjáról szóló 1999. évi törvény (OSRA) módosította az USA kereskedelmét támogató konferenciákra vonatkozó szabályokat, ezáltal lehetőség nyílt bizalmi szolgáltatási szerződések megkötésére. Napjainkban a globális vonalhajózási fuvarozótársaságok főleg a kelet-nyugati és észak-déli irányú kereskedelemben működnek, míg a kis- és középméretű fuvarozótársaságok főleg az észak-déli irányú kereskedelemben és az európai rövid távú tengeri szállításban tevékenykednek.

2.2.2

Az UNCTAD vonalhajózási konferenciákra vonatkozó magatartási kódexe eredetileg a fejlett és fejlődő országok között lebonyolított kereskedelemben kívánta szabályozni a vonalhajózási konferenciarendszert (3). A magatartási kódexet tizenhárom EU-tagállam és Norvégia ratifikálta, fogadta el vagy csatlakozott ahhoz, továbbá Málta aláírta, de nem ratifikálta. Emellett az EU számos, harmadik országokkal kötött megállapodása és a közösségi joganyag (a 954/79/EGK, a 4055/86/EGK, a 4056/86/EGK és a 4058/86/EGK rendelet) is hivatkozik rá (4). Annak ellenére, hogy a nyílt tengeri vonalhajózási kereskedelemben lényegében feleslegessé vált, az UNCTAD-kódex jogilag még mindig érvényes.

2.2.3

A szállítási szolgáltatások felhasználói (feladók és szállítmányozók) rendszeresen megkérdőjelezték a konferenciarendszert, amely szerintük nem nyújt az igényeikhez igazodó megfelelő, hatékony és megbízható szolgáltatást. Különösen az ESC (5) véli úgy, hogy a konferenciákra vonatkozó csoportmentesség eltörlése lehetővé tenné az ügyfél és a szolgáltató közötti partnerség javulását azáltal, hogy a hangsúlyt olyan logisztikai megoldásokra helyezi, amelyek segítik az EU vállalatait a nemzetközi versenyben. Az ügyfeleknek szintén előnyére válna az árak enyhe visszaesése, ha csökkennének az EU-ba beérkező termékekre felszámított díjtételek. Ezzel ellentétben a hajótulajdonosok azon a véleményen vannak, hogy a vonalhajózási konferenciák hozzájárultak a szolgáltatások stabilitásához, és a konferenciarendszer lehetővé tette, hogy mind globálisan, mind pedig regionálisan kezelni tudják a legtöbb kereskedelmi folyamatban az egyenlőtlenségeket (legyenek azok időszakosak vagy földrajziak, illetve az éghajlati viszonyokra visszavezethetők). Időközben a globális fuvarozótársaságok (az ELAA (6) tagjai) és az ESC párbeszédet kezdtek az Európai Bizottsággal, segítséget nyújtva számára az EU-versenyszabályoknak megfelelő alternatív rendszer kidolgozásában.

2.2.4

2003-ban az Európai Bizottság a 4056/86/EGK rendelet felülvizsgálatát kezdeményezte, hogy meghatározza, el lehet-e érni megbízható, menetrendszerű tengeri szolgáltatást a horizontális árrögzítésnél és a kapacitásszabályozásnál kevésbé korlátozó intézkedésekkel. Ennek érdekében 2003 márciusában konzultációs dokumentumot adott ki, 2003 decemberében pedig nyilvános meghallgatást szervezett az érdekelt felek részvételével. Ezenkívül 2004 júniusában egy vitairatot adott ki, 2004 októberében pedig egy fehér könyvet, amit az érintett felekkel folytatott kiterjedt konzultáció követett. Az Európai Parlament (7) és az EGSZB (8)2005. december 1-jén, illetve 2004. december 16-án közzétette a fehér könyvről szóló véleményét, és mindkét intézmény egyetértett abban, hogy a hatályon kívül helyezés helyett a felülvizsgálatot kellene előnyben részesíteni. 2005 decemberében az Európai Bizottság végül is egy olyan rendeleti javaslatot terjesztett elő, amely a 4056/86/EGK rendelet hatályon kívül helyezését irányozta elő.

2.3.1

Bár a száraz és folyékony ömlesztett áruk teljes tengeri szállításának 80 %-a világszerte tramphajózási alapon működik, a többség számára ennek az ágazatnak a legnagyobb része még mindig ismeretlen terület. A tramphajózás fő jellemzői a következők: világszerte versengő piac, szinte tökéletes versenymodell, változó és kiszámíthatatlan kereslet, sok kisvállalkozás, globális kereskedelmi modellek, könnyű be- és kilépés, nagy költséghatékonyság, gyors reagálás a piacok és a feladók igényeinek alakulására. A tramphajózási szolgáltatások piaca nagyon töredezett, és általánosságban mindeddig a hajóbérlők/feladók igényeit elégítette ki, anélkül, hogy bármilyen nagyobb probléma lett volna a versenyszabályokkal akár nemzetközileg, akár az EU-ban. Az erre az ágazatra vonatkozó panaszok hiánya további bizonyítéka az ágazat nagy versenyképességének és megfelelő sajátosságainak. Tekintetbe véve a fentieket, a 4056/86 sz. rendelet rendelkezése szerint a tramphajózási szolgáltatások olyan tevékenységek, melyekre nem vonatkozik. Az EK-Szerződés 81. és 82. cikke közvetlenül alkalmazható erre az ágazatra. Ráadásul a nemzetközi tramphajózási szolgáltatások (és a kabotázsszolgáltatások) nem tartoznak az 1/2003/EK rendelet (versenyszabályok eljárási szabályai) alkalmazási körébe sem.

2.4.1

Figyelembe véve a piac és az iparág szerkezetében 1986 óta bekövetkezett változásokat, az Európai Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az EK-Szerződés 81. cikkének (3) bekezdésében a vonalhajózási konferenciákra nyújtható csoportmentesség tekintetében meghatározott négy kumulatív feltétel immár nem teljesül. Ezért az Európai Bizottság a 4056/86/EGK rendelet teljes egészének, és különösen a vonalhajózási konferenciák csoportmentességének (3–8., 13. és 26. cikk) hatályon kívül helyezését javasolta. Néhány feleslegesnek tartott rendelkezés is hatályát veszti, összhangban az Európai Bizottságnak a közösségi jogszabályok csökkentésére irányuló átfogó politikájával (2. és 9. cikk). Az Európai Bizottság álláspontja szerint a hatályon kívül helyezés következtében csökkenek a szállítási költségek, miközben valamennyi kereskedelmi modellben fenntartható marad a szolgáltatások megbízhatósága, és javul az európai ipar versenyképessége.

2.4.2

A vonalhajózási konferenciákra vonatkozó csoportmentesség hatályon kívül helyezése előtt az Európai Bizottság versenypolitikai iránymutatásokat kíván kiadni a tengerészeti ágazatra, hogy segítse az ágazat zökkenőmentes átalakulását egy teljesen versenyképes rendszerré. Az Európai Bizottság 2007 végéig ki akarja hirdetni ezeket az iránymutatásokat. 2006 szeptemberében – azaz a kihirdetés előtt – az Európai Bizottság az iránymutatás előkészítéséhez vezető köztes lépésként „vitaanyagot” tesz közzé a vonalhajózásról.

2.4.3

A 4056/86/EGK rendelet hatályon kívül helyezésére irányuló európai bizottsági javaslat az 1/2003/EK rendelet módosítását is javasolja, azzal a céllal, hogy e rendelet hatálya a nemzetközi tramphajózási szolgáltatásokra és a kabotázsszolgáltatásokra is kiterjedjen.

3.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a szóban forgó kérdés kiegyensúlyozott megközelítést tesz szükségessé, amely figyelembe veszi a következő tényezőket: a verseny által az EU iparágának versenyképessége számára nyújtott előnyök, a világkereskedelem szerkezetének átalakulása és ennek a szállítási szolgáltatások nyújtására gyakorolt hatása, a nemzetközi szállítással járó következmények az EU fő kereskedelmi partnereire és a fejlődő országokra nézve, a globális feladók és fuvarozók álláspontja, valamint a fuvarozás és a feladás területén működő kis- és középvállalkozások véleménye.

3.2.1

A tramphajózási ágazat globális piacon működik, tökéletes versenyfeltételek mellett. Az ágazatnak ezt a gyakorlati és elméleti szakemberek által elismert egyedi vonását az EU is elismerte a 4056/86/EGK rendeletben. Az EGSZB megérti annak szükségességét, hogy az ágazatot az 1/2003 sz. rendelet eljárási versenyszabályainak hatálya alá kell vonni, ezért támogatja a javasolt megközelítést. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a tramphajózási ágazat gazdasági és jogi jellemzőinek tanulmányozására irányuló kezdeményezését. A jogbiztonság érdekében az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy (az 1/2003/EK rendelet alóli kizárás feloldása előtt) nyújtson iránymutatást az arra irányuló önértékeléshez, hogy a tramphajózási ágazat különböző formákban megvalósuló együttműködési megállapodásai mennyiben egyeztethetők össze az EU versenyjogi szabályozásával. A tramphajózási ágazatra vonatkozó panaszok és jogi precedensek hiánya azt bizonyítja, hogy az ágazat tökéletes versenyfeltételek mellett működik. Az EK versenyszabályai szerinti önértékelés jogi mércéjének megállapítása érdekében több információra van szükség az ágazat működéséről és megállapodásairól. Az EGSZB nagyra értékeli azt a vitát is, amelyet az Európai Bizottság és a hajózási ágazat folytat a 81. és 82. cikknek a tramphajózásra való alkalmazásáról.

3.2.2

A tengeri kabotázst illetően az EGSZB egyetért a javasolt teendővel, vagyis hogy az 1/2003/EK rendelet eljárási szabályait terjesszék ki a kabotázsra is. Az ágazatban az egyezmények túlnyomó többsége nem lenne hatással az EU-n belüli kereskedelemre, és nem okozna semmilyen versenykorlátozást sem.

3.2.3

A fent említettek alapján az EGSZB egyetért a tramphajózási és kabotázs ágazat jövőbeli kezelésére vonatkozó európai bizottsági megközelítéssel.

3.3.1

A vonalhajózási ágazattal kapcsolatban az EGSZB tudomásul veszi azt az európai bizottsági javaslatot, hogy helyezzék hatályon kívül az EK-Szerződés versenyszabályai alól a vonalhajózási konferenciák számára nyújtott csoportmentességet, mivel már nem teljesül az EK-Szerződés 81. cikkének (3) bekezdésében meghatározott négy kumulatív feltétel. Az Európai Bizottság véleménye szerint a mentesség hatályon kívül helyezése alacsonyabb szállítási költségeket eredményez, miközben valamennyi kereskedelmi modellben fenntartható marad a szolgáltatások megbízhatósága, és javul az európai ipar versenyképessége. Az EGSZB nem feltétlenül ért egyet azzal, hogy ez hosszú távon fenntartható.

3.3.2

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság megfelelő versenypolitikai iránymutatásokat kíván kiadni a tengerészeti ágazatra, hogy segítse az ágazat zökkenőmentes átalakulását egy teljesen versenyképes rendszerré. Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy az érdekelt felekkel szorosan egyeztetve dolgozza ki az iránymutatásokat, és ennek megfelelően tájékoztassa az illetékes EU-intézményeket.

3.3.3

Az európai bizottsági javaslat egy 2003-ban kezdődött felülvizsgálati folyamat eredménye, amelyben az összes érintett EU-intézmény és érdekelt fél részt vett. Az Európai Bizottság három tanulmány elkészítésére is megbízást adott független tanácsadóknak, akik áttekintették a csoportmentességi rendszer hatályon kívül helyezésével kapcsolatban felmerült témákat, és megállapításaikat közzétették a Versenypolitikai Főigazgatóság honlapján.

3.3.4

Az EGSZB tudomásul vette azt is, hogy a vonalhajózásra vonatkozó csoportmentesség hatályon kívül helyezésére irányuló európai bizottsági javaslat egyedül az EK-Szerződés 83. cikkén alapul (versenyszabályok), viszont a 4056/86/EGK rendelet jogalapja az EK-Szerződés 83. cikke (versenyszabályok) és a 80. cikk (2) bekezdése (közlekedéspolitika) együtt.

3.3.5

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság elismeri, hogy a joghatóságok nem alkalmazzák egységes módon az egész világon a versenyjogot, és eltérések figyelhetők meg. Az Európai Bizottság elismeri a versenyjogot végrehajtó hatóságok közötti nemzetközi együttműködés egyre növekvő jelentőségét is.

3.3.6

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság kettős politikát folytat, amelynek keretében egyrészt egyre jobb kétoldalú együttműködést alakít ki az EU fő kereskedelmi partnereivel, másrészt pedig a versenypolitika terén vizsgálja a többoldalú együttműködés bővítésének módjait. Az EGSZB ezért ösztönzi az Európai Bizottságot az arra irányuló erőfeszítéseinek fokozására, hogy az ilyen jellegű együttműködés és párbeszéd elősegítse a 4056/86/EGK rendelet hatályon kívül helyezése miatt az EU-ban felmerülő lehetséges problémák meghatározását, és ezeket a problémákat – az egyes jogrendszerek sajátosságainak kellő tiszteletben tartásával – konstruktívan oldják meg. A nemzetközi kereskedelem szempontjából döntő fontossággal bír a következetesség megteremtése a különböző országokban a vonalhajózási szolgáltatások kezelése között.

3.3.7

Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a tengerészeti ágazatra vonatkozó versenypolitikai iránymutatások kidolgozásakor vegye figyelembe az Európai Bizottság és a fő kereskedelmi partnerei között folytatott párbeszéd és együttműködés eredményeit.

3.3.8

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az európai bizottsági javaslat indoklása megemlíti a következő elemeket, és fenntartja, hogy a tengerészeti ágazatra vonatkozó versenypolitikai iránymutatások kidolgozásakor ezeket figyelembe kell venni:

3.3.9

Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy a vonalhajózási konferenciákra vonatkozó csoportmentesség hatályon kívül helyezésekor a tisztán versenyképességi tényezőkön túlmenően mérlegelje az emberi tényezőt (az európai tengerészek foglalkoztatására gyakorolt hatást) is. Az EGSZB arra is kéri az Európai Bizottságot, hogy mérje fel e hatás mértékét, mindenekelőtt oly módon, hogy kikéri a Tengeri Szállítás Ágazati Szociális Párbeszédbizottságának véleményét.

3.3.10

Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy a vonalhajózási konferenciákra vonatkozó csoportmentesség hatályon kívül helyezésekor a tisztán versenyképességi tényezőkön túlmenően mérlegelje a biztonsággal kapcsolatos szempontokat is (a színvonalas hajózás elvesztése a „kiregisztrálás” miatt, vagyis abból eredően, hogy uniós országok helyett más államok zászlaját választják a hajók).

3.3.11

Az EGSZB úgy véli, hogy a 4056/86/EGK rendelet hatályon kívül helyezése során az Európai Bizottságnak figyelembe kell vennie a kis- és középvállalkozások érdekeit is. A kis- és középvállalkozások „az EU gazdaságának gerincét alkotják”, és fontos szerepet játszanak a felülvizsgált lisszaboni stratégiában is. A piacnak nyitottnak kell maradnia a jelenlegi és a potenciális versennyel szemben, amelybe a kis- és középvállalkozások, valamint a feladók is beletartoznak.

3.3.12

Az EGSZB fenntartja azt az álláspontját, hogy a konszolidáció ugyan pozitív hatást gyakorolhat az EU iparára (hatékonyságnövekedés, méretgazdaságosság, költségmegtakarítás), azonban óvatosságra van szükség annak elkerülése érdekében, hogy a konszolidáció – amelyhez a 4056/86/EGK rendelet hatályon kívül helyezése vezethet – következtében kevesebb szereplő, és ezáltal kisebb verseny legyen a szóban forgó piacokon.

3.3.13

Az új rendszer keretében az EGSZB két európai szintű érdekelt felet: a feladókat és a fuvarozókat kérte fel arra, hogy vegyenek részt a kölcsönös érdeklődésre számot tartó és mindkét fél számára jelentőséggel bíró kérdésekről folytatott vitában.

4.1.1

Az EGSZB megjegyzi, hogy a 4056/86/EGK rendelet kettős jogalappal rendelkezett (a 80. cikk (2) bekezdése, amely a közlekedéspolitikára vonatkozik, valamint a 81., 82. és 83. cikk, amelyek a versenyszabályokra vonatkoznak), ezzel szemben a javaslat csupán egy jogalapot tart meg (81–82. cikk). Az EGSZB azt is tudomásul veszi, hogy a Tanács jogi szolgálata támogatja az egyedüli jogalapot. Az EGSZB nagyra értékelné, ha az Európai Parlament Jogi Szolgálata tájékoztatást adna arról, hogy a közlekedéspolitikai megfontolások a versenypolitikai megfontolások alá vannak-e rendelve, továbbá hogy a Szolgálat fenntartja-e a korábbi (2005. decemberi) véleményében bemutatott álláspontját a kettős jogalappal kapcsolatban.

4.2.1

Az Európai Bizottság a 4056/86/EGK rendelet 9. cikkének eltörlését javasolja, mivel szerinte a vonalhajózási konferenciákra vonatkozó csoportmentesség visszavonása nem vonja maga után annak kockázatát, hogy kollízió alakul ki a nemzetközi jog rendelkezéseivel. Az Európai Bizottság érvelése szerint kollízió csak akkor keletkezik, ha az egyik joghatóság olyasmit tilt, amit a másik megkövetel. Az Európai Bizottság nem tud olyan joghatóságról, amely ilyen jellegű kötelezettséget róna a vonalhajózási piac szereplőire.

4.2.2

Az EGSZB szerint más joghatóságok jogi eszközei miatt a jövőben kollízió alakulhat ki, ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vegyen fel egy rendelkezést az iránymutatásokba az ilyen jellegű problémák kezelésére. Egy ilyen, a konzultációra vonatkozó rendelkezés a lehető legkisebbre csökkenti a feszültségek lehetőségét, és nemzetközi szinten kölcsönösen elfogadható megoldásokat eredményez.

16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/51

1.1

Annak biztosítására, hogy feladatukat szakértelemmel lássák el (biztonság, orvosi szempontok, az utasokkal való kapcsolat, stb.) a légiutas-kísérő személyzet tagjainak az illetékes hatóság által kiállított bizonyítvánnyal vagy engedéllyel kell rendelkezniük, valamint műszaki vizsgát kell tenniük minden egyes légijármű-típusra vonatkozóan, amelyen szolgálatot kell teljesíteniük.

1.2

Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökségnek (EASA) alaposan mérlegelnie kell, hogy valóban szabad kezet kíván-e adni az alkatrészgyártóknak az alkatrésztervek jóváhagyásában az EASA-val vagy más légijármű-gyártókkal való előzetes egyeztetés nélkül.

1.3

A nem európai légitársaságokat az EASA-nak jóvá kell hagynia, mielőtt engedélyt kapnak az EU légterébe való berepülésre, illetve az EU légterén való átrepülésre.