Belvízi közlekedés: piacra jutás

FŐBB PONTOK

Az uniós belvízi közlekedés jogszabályi kerete magában foglal olyan, különböző célokat kitűző szabályozást, amelyek együttes célja a belvízi közlekedési piac liberalizálása a következők révén:

• annak biztosítása, hogy a belvízi hajózási vállalkozók szabadon hozzáférhessenek az összes európai belvízi úthoz;
• a diszkriminatív és tisztességtelen piaci gyakorlatok megszüntetése, különös tekintettel a díjszabásra és fuvardíjakra; és
• tisztességes versenyfeltételek megteremtése közös szabályok révén, ideértve a belvízi fuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezését is.

A 169/2009/EK rendelet célja harmonizálni a vasúti, közúti és belvízi közlekedési ágazatokra vonatkozó uniós versenyszabályokat azáltal, hogy mentességeket határoz meg azon versenykorlátozó megállapodások, döntések vagy összehangolt magatartások tilalma alól, amelyek célja műszaki fejlesztések végrehajtása vagy műszaki együttműködés megvalósítása a következők révén:

• berendezések standardizálása;
• személyzet, berendezések, járművek vagy állóeszközök cseréje vagy közös használata;
• egymást követő, kiegészítő, helyettesítő vagy kombinált szállítási műveletek szervezése és végrehajtása, a mindent magukban foglaló díjak és feltételek rögzítése és alkalmazása e szállítási műveletekre, ideértve a versenykörülmények között kialakult díjakat is;
• a legészszerűbb útvonalak használata;
• az egymáshoz kapcsolódó útvonalakra vonatkozó menetrendek összehangolása;
• egyedi szállítmányok csoportosítása;
• egységes fuvarozási díjszabás-szerkezet kialakítása, amennyiben e szabályok nem állapítanak meg fuvarozási díjakat és feltételeket.

A rendelet továbbá mentesít bizonyos kis- és középvállalkozásokat.

A 718/1999/EK rendelet célja, hogy meghatározza az uniós belvízi hajózás fejlesztését szolgáló közösségi belvízi flottakapacitási politikát.

• A rendelet a kereskedelmi fuvarozásra használt hajókra terjed ki bizonyos mentességek mellett, többek között a kizárólag a Dunán közlekedő hajók vagy az áruk tárolására és kotrásra szolgáló hajók esetében.
• Előírja azon uniós országok számára, amelyek flottájának tonnatartalma meghaladja a 100 000 tonnát, és belvízi útjai összeköttetésben állnak más uniós országokéval, hogy hozzanak létre egy belvízi hajózási alapot. Minden alap rendelkezik egy tartalékalappal, amelynek külön számlája van a szárazáru-fuvarozó hajókra¹, a tartályhajókra² és a tolóhajókra³. Az alapokat a nemzeti hatóságok kezelik.
• A tartalékalap a következőkre használható fel:
  • a belvízi közlekedési piac (96/75/EK irányelv szerinti, lásd alább) „súlyos piaci zavara” esetén az uniós ország kérésére; vagy
  • ha a belvízi közlekedést képviselő szervezetek névtelenül kérik.

A 181/2008/EK rendelet meghatározza az uniós flottakapacitási politika végrehajtására vonatkozó gyakorlati szabályokat, ideértve az alaphoz való hozzájárulás mértékét is.

Az 546/2014/EU módosító rendelet kibővíti a 718/1999/EK rendelet alapján rendelkezésre álló intézkedések körét.

A 96/75/EK irányelv két politikai intézkedéscsomagot tartalmaz:

• szabadon kialkudott hajóbérleti szerződések és árképzés elérése érdekében az Unióban a korábbi rendszerről, a szállítási műveletek „rotációs hajóbérleti rendszeréről” (előzetesen rögzített áron, a hajók kirakodás utáni rendelkezésre állásának sorrendje alapján) való áttéréssel;
• az Európai Bizottság arra való felhatalmazása érdekében, hogy intézkedéseket hozzon a belvízi közlekedési piac súlyos zavara esetén, ideértve különösen a szállítási kapacitásban való újabb növekedés megakadályozását szolgáló intézkedéseket.

Az 1356/96/EK rendelet célja biztosítani, hogy lehetővé tegyék azon fuvarozók számára, akik belvízi árufuvarozást vagy személyszállítást végeznek, hogy uniós országok között végezzenek fuvarozási műveleteket, és áthaladhassanak azokon állampolgárság vagy a letelepedés helye alapján történő hátrányos megkülönböztetés nélkül, ha a fuvarozó:

• valamely uniós országban jogszerűen letelepedett, az adott országban belvízi utakon nemzetközi árufuvarozásra vagy személyszállításra jogosult, és valamely uniós országban lajstromozott hajót vesz igénybe;
• eleget tesz a 3921/91/EGK rendelet feltételeinek.

A nem uniós országokban levő fuvarozók jogaira a Felülvizsgált Rajnai Hajózási Egyezményben (mannheimi egyezmény), a dunai hajózás rendjéről szóló egyezményben (belgrádi egyezmény), illetve egyéb, az EU-ra is vonatkozó nemzetközi megállapodásokban vagy szerződésekben előírt különleges szabályok vonatkoznak.

A 3921/91/EGK rendelet az egyenlő bánásmód és a szolgáltatásnyújtás szabadságának általános elveire épít, amelyek alapján a nem honos fuvarozók számára lehetővé kell tenni, hogy belföldi szállítási szolgáltatásokat („kabotázs”) végezzenek az uniós belvízi utakon. A következő feltételeket állapítja meg:

• a fuvarozó ideiglenesen kabotázstevékenységet folytathat valamely uniós országban anélkül, hogy ott székhelyet vagy egyéb telephelyet kellene alapítania, amennyiben a fuvarozó valamely uniós országban annak jogszabályaival összhangban letelepedett, és engedélyt kapott áruk vagy személyek nemzetközi belvízi úton történő fuvarozására;
• a fuvarozó csak olyan hajókat vehet igénybe, amelyek tulajdonosa:
  • uniós lakos vagy valamely uniós ország állampolgára, vagy
  • olyan jogi személyek, amelyek bejegyzett székhelye valamely uniós országban található, és amelyek többségi tulajdonosai uniós ország állampolgárai.

A 87/540/EGK irányelv előírja, hogy a magánszemélyeknek és a vállalkozásoknak rendelkezniük kell az uniós országok által kijelölt hatóság vagy testület által elismert kompetenciákkal a következő területeken:

• jog;
• egy vállalkozás kereskedelmi és pénzügyi irányítása;
• piacra jutás;
• műszaki előírások és a működés műszaki szempontjai;
• biztonság; és
• nemzetközi fuvarozással kapcsolatos operatív kérdések.

A hatóság bizonyítványt állít ki oklevél, tanfolyamon való részvétel vagy igazolt gyakorlati tapasztalat alapján. Ha a fuvarozó már nem felel meg a feltételeknek, a bizonyítvány visszavonható.

2919/85/EGK rendelet. A Felülvizsgált Rajnai Hajózási Egyezmény (amelyet módosított a 2. kiegészítő jegyzőkönyv) előírja, hogy csak a Rajnai Hajózási Egyezményhez hatálya alá tartozó hajók jogosultak hajózni a Rajnán.

A hajó akkor tartozik a Rajnai Hajózási Egyezmény hatálya alá, ha rendelkezik valamelyik Rajna-menti ország (vagyis Belgium, Franciaország, Németország, Hollandia és Svájc) illetékes hatósága által kiadott okmánnyal. A rendelet kiterjeszti az egyezmény alkalmazását az összes uniós országra, ezáltal biztosítva az EU-szerte közlekedő hajókkal való egyenlő elbánást.

Az EGK Tanácsa 11/1960 rendeletének célja, hogy végrehajtsa a Római Szerződés 79. cikkének (3) bekezdését (jelenleg az Európai Unió működéséről szóló szerződés 95. cikke). A rendelet:

• tilt bármilyen hátrányos megkülönböztetést a fuvarozók részéről – a különböző díjak felszámítását és eltérő feltételek előírását ugyanazon áruk ugyanazon közlekedési összeköttetésen keresztül történő szállítása esetén – a szóban forgó áruk származási országa vagy rendeltetési helye alapján;
• kiterjed valamennyi áru többféle szállítási móddal történő fuvarozására, így a vasúton, közúton vagy belvízi úton bonyolított fuvarozásra;
• a fuvarokmányok dokumentációs követelményeire vonatkozó szabályokat határoz meg;
• előírja az uniós országoknak, hogy ellenőrizzék a kötelezettségek betartását.