Arra kötelezi az európai uniós (EU) tengeri olaj- és gázipari üzemeltetőket, hogy:
- tegyék meg az összes szükséges intézkedést a nagyobb balesetek elkerülésére;
- elegendő fizikai, emberi és pénzügyi erőforrás álljon rendelkezésükre a nagyobb balesetek következményeinek korlátozásához arra az esetre, ha e balesetek mégis bekövetkeznek.
Érvényes valamennyi meglévő és jövőbeni létesítményre.
Segít a tengeri környezet védelmének biztosításában, és különösen a tengervédelmi stratégiáról szóló, a tengeri környezetvédelmi politika területén a fellépés kereteit meghatározó keretirányelvben (2008/56/EK irányelv, lásd az összefoglalót) megjelölt egyik célkitűzés, a jó környezeti állapot elérésében, illetve fenntartásában.

FŐBB PONTOK

Engedélyezés és szabályozás

Az üzemeltetőknek a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek végzéséhez engedélyt kell kapniuk valamely független hatóságtól. Az összeférhetetlenség megelőzése érdekében az uniós tagállamoknak világosan el kell különíteniük a tengeri biztonságra vonatkozó jelen szabályozást és a környezeti tényezőket a gazdasági fejlesztéshez, az engedélyezéshez és a bevételkezeléshez kapcsolódó más funkcióktól.
A létesítmények üzemeltetőinek és tulajdonosainak – bármely tevékenység megkezdése előtt – az illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátaniuk a következőket:
- a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó vállalati stratégia egy példánya;
- a vállalat biztonság- és környezetirányítási rendszerének részletei; valamint
- a súlyos veszélyekről szóló jelentés.

Veszélyhelyzet-reagálási tervek

Az üzemeltetőknek belső veszélyhelyzet-reagálási terveket is készíteniük kell annak érdekében, hogy bármely súlyos veszélyre reagálni tudjanak. Ebbe beletartozik az olajszennyezések kezelésére vonatkozóan készített elemzés is.
A nemzeti hatóságoknak olyan veszélyhelyzet-reagálási terveket kell kidolgozniuk, amelyek valamennyi tengeri olaj- és gázipari létesítményt és infrastruktúrát lefednek, ideértve a joghatóságukon belül potenciálisan érintett területeket is.

A lakosság tájékoztatása

Az irányelv kiköti, hogy tilos azelőtt feltáró kutat fúrni, mielőtt a lakosságnak lehetősége nem nyílt a teljes körű tájékoztatásban való részesülésre és hangot nem adhattak véleményüknek bármely tervezett tengeri tevékenység lehetséges hatásaival kapcsolatban.
Mivel a balesetek határon átnyúló hatásokkal járhatnak, a nemzeti hatóságok kötelesek rendszeres időközönként megosztani az ismereteket, az információkat és a tapasztalatokat az Unió területén máshol tevékenykedő partnereikkel, továbbá kötelesek konzultációt folytatni a szakmával, más érdekelt felekkel, valamint az Európai Bizottsággal.

Az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség szerepe

Az 1406/2002/EK rendelettel (lásd az összefoglalót) létrehozott Európai Tengerbiztonsági Ügynökség segíthet a tagállamoknak a veszélyhelyzet-reagálási tervek kidolgozásában, valamint az olaj- és gázszennyezés észlelésében és nyomon követésében.

A vizekben okozott károk fogalmának módosítása

A 2013/30/EU irányelv módosítja a vizekben okozott károk fogalmának a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelvben szereplő meghatározását (lásd az összefoglalót), összhangba hozva azt a 2000/60/EK irányelv (az EU vízügyi keretirányelve, lásd az összefoglalót) és a 2008/56/EK irányelv (lásd az összefoglalót) fogalommeghatározásaival. Eszerint a vizekben okozott kár olyan kárnak minősül, amely jelentősen befolyásolja a víz és a tengeri vízkészletek környezeti (ökológiai, kémiai vagy mennyiségi) állapotát.

Az (EU) 2018/1999 módosító rendelet

Az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelet a 2013/30/EU irányelv 25. cikkének (1) bekezdése helyébe lép, és azt írja elő a tagállamoknak, hogy az (EU) 2018/1999 rendeletben előírt éves jelentéstétel keretében legalább az alábbiakról tegyenek jelentést a Bizottság felé:

a létesítmények száma, kora és helye;
az elvégzett ellenőrzések és vizsgálatok száma és típusa, esetleges végrehajtási intézkedések és büntető ítéletek;
az eseményekre vonatkozó adatok, amelyeket az egységes adatszolgáltatási rendszer ír elő;
a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek szabályozási keretét illetően végrehajtott minden lényeges változtatás;
a súlyos balesetek megelőzésével és az előforduló súlyos balesetek következményeinek korlátozásával összefüggésben folytatott tengeri olaj- és gázipari tevékenységek.

MIKORTÓL ALKALMAZANDÓ AZ IRÁNYELV?

A 2013/30/EK irányelv rendelkezéseit a tagállamok nemzeti jogába 2015. július 19-ig kellett átültetni.

HÁTTÉR

További információk:

A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonsága (Európai Bizottság).

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács 2013/30/EU irányelve (2013. június 12.) a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról és a 2004/35/EK irányelv módosításáról (HL L 178., 2013.6.28., 66–106. o.)

A 2013/30/EU irányelv későbbi módosításait belefoglalták az eredeti szövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/56/EK irányelve (2008. június 17.) a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (HL L 164., 2008.6.25., 19–40. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

Az Európai Parlament és a Tanács 2004/35/EK irányelve (2004. április 21.) a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről (HL L 143., 2004.4.30., 56–75. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

Az Európai Parlament és a Tanács 1406/2002/EK rendelete (2002. június 27.) az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség létrehozásáról (HL L 208., 2002.8.5., 1–9. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1–73. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

utolsó frissítés 17.12.2021

Top