Access to European Union law
<a href="https://eur-lex.europa.eu/content/help/eurlex-content/experimental-features.html" target="_blank">More about the experimental features corner</a>
Choose the experimental features you want to try
EUR-Lex
Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

You are here
Use quotation marks to search for an "exact phrase". Append an asterisk (*) to a search term to find variations of it (transp*, 32019R*). Use a question mark (?) instead of a single character in your search term to find variations of it (ca?e finds case, cane, care).
Search tips
Need more search options? Use the Advanced search

Document C2007/235/13

    C-300/07. sz. ügy: Oberlandesgericht Düsseldorf (Németország) által 2007. június 27-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Hans & Christophorus Oymanns GbR, Orthopädie Schuhtechnik kontra AOK Rheinland/Hamburg

    HL C 235., 2007.10.6, p. 8–9 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

    Date of document:
    06/10/2007; közzététel napja
    Author:
    Bíróság
    Form:
    Bírósági információk

    6.10.2007   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    C 235/8

    Oberlandesgericht Düsseldorf (Németország) által 2007. június 27-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Hans & Christophorus Oymanns GbR, Orthopädie Schuhtechnik kontra AOK Rheinland/Hamburg

    (C-300/07. sz. ügy)

    (2007/C 235/13)

    Az eljárás nyelve: német

    A kérdést előterjesztő bíróság

    Oberlandesgericht Düsseldorf (Németország)

    Az alapeljárás felei

    Felperes: Hans & Christophorus Oymanns GbR, Orthopädie Schuhtechnik

    Alperes: AOK Rheinland/Hamburg

    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

    1)

    a)

    Úgy kell-e értelmezni az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) (a továbbiakban: irányelv) 1. cikke (9) bekezdése második albekezdése c) pontjának első fordulatában foglalt, „az állam […] finanszíroz” tényállási ismérvet, hogy az állam előírja az egészségbiztosítási pénztári tagságot és a mindenkori egészségbiztosítási pénztár javára történő – a jövedelem mértékéhez igazodó – járulékfizetés kötelezettségét, miközben az egészségbiztosítási pénztár meghatározza a járulék mértékét, az egészségbiztosítási pénztárak azonban a szolidáris alapú finanszírozás – indokolásban részletesebben ismertetett – rendszerén keresztül kapcsolódnak egymáshoz, és minden egyes egészségbiztosítási pénztár kötelezettségének teljesítése biztosított?

    b)

    Úgy kell-e értelmezni az irányelv 1. cikke (9) bekezdése második albekezdése c) pontjának második fordulatában foglalt tényállási ismérvet, amely szerint az intézmény „irányítása ezen intézmények felügyelete alatt áll”, hogy megfelel ezen ismérvnek a folyamatban lévő és jövőbeli ügyleteket is érintő állami törvényességi felügyelet, ideértve adott esetben az államnak az indokolásban ismertetett egyéb beavatkozási lehetőségeit is?

    2)

    Ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés a) vagy b) pontjára igenlő választ kell adni, akkor úgy kell-e értelmezni az irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) és d) pontját, hogy az olyan áru rendelkezésre bocsátását, amelyet az adott ügyfél egyéni szükségleteinek megfelelő formában, ahhoz igazodva állítottak elő, és amelynek a használatára vonatkozóan az adott ügyfelet egyéni tanácsokkal szükséges ellátni, „árubeszerzésre irányuló szerződésnek” vagy „szolgáltatásra irányuló szerződésnek” kell-e tekinteni? A besorolásnál csak az adott szolgáltatások értékét kell-e figyelembe venni?

    3)

    Ha a 2. kérdésben említett rendelkezésre bocsátást „szolgáltatásként” kell vagy lehet besorolni, úgy az irányelv 1. cikkének (4) bekezdése – az irányelv 1. cikkének (5) bekezdése szerinti keretmegállapodástól való elhatárolásként – úgy értelmezendő-e, hogy „szolgáltatási koncesszió” alatt a szerződés-odaítélés olyan formája is értendő, amelynek során

    —

    annak eldöntése, hogy a nyertes ajánlattevő részesül-e egyedi megbízásban, és ha igen, milyen esetekben, nem az ajánlatkérőtől, hanem harmadik felektől függ,

    —

    a nyertes ajánlattevő díjazásának kifizetése az ajánlatkérőn keresztül történik, mivel a törvény erejénél fogva egyedül ez utóbbi a díjfizetésre és a szolgáltatás teljesítésére harmadik személyekkel szemben kötelezett fél, valamint

    —

    a nyertes ajánlattevő a harmadik személyek általi igénybevételt megelőzően semmiféle szolgáltatást nem köteles teljesíteni és biztosítani?

    (1)  HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás: 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.

    Top