1)

A 92/43/EGK irányelv (1) 16. cikkének rendelkezései alapján, miután megállapítást nyert, hogy teljesül a 16. cikk (1) bekezdésének a)–e) pontjában kifejezetten meghatározott esetek valamelyikének fennállására vonatkozó feltétel, valamint az a feltétel, hogy „az eltérés megengedése nem befolyásolja hátrányosan az érintett fajok populációi kedvező védettségi állapotának fenntartását az elterjedési területükön [helyesen: a természetes elterjedési területükön]”, az említett irányelv 12. cikkének a) pontjában említett, az „e fajok vadon befogott [helyesen: vadon élő] példányainak szándékos befogásának vagy megölésének bármely formájára” vonatkozó tilalomtól való eltérés engedélyezése során az azon tényre vonatkozó további feltételt, hogy „nincs más megfelelő megoldás”, úgy kell e értelmezni, hogy az illetékes hatóságnak azt kell bizonyítania, hogy nincs más olyan megfelelő megoldás, amely képes lenne megakadályozni az állatnak a természetes élőhelyéről való eltávolítását, amiből a konkrétan meghozandó intézkedés indokolt választásának lehetősége következik, amely intézkedés állhat az állandó fogságba helyezés céljából történő befogásból vagy a megölésből, amely intézkedések egyenrangúak;

vagy

2)

a 92/43/EGK irányelv 16. cikkének rendelkezései alapján, miután megállapítást nyert, hogy teljesül a 16. cikk (1) bekezdésének a)–e) pontjában kifejezetten meghatározott esetek valamelyikének fennállására vonatkozó feltétel, valamint az a feltétel, hogy „az eltérés megengedése nem befolyásolja hátrányosan az érintett fajok populációi kedvező védettségi állapotának fenntartását az elterjedési területükön [helyesen: a természetes elterjedési területükön]”, az említett irányelv 12. cikkének a) pontjában említett, az „e fajok vadon befogott [helyesen: vadon élő] példányainak szándékos befogásának vagy megölésének bármely formájára” vonatkozó tilalomtól való eltérés engedélyezése során az azon tényre vonatkozó további feltételt, hogy „nincs más megfelelő megoldás”, úgy kell e értelmezni, hogy az az illetékes hatóságot elsődlegesen a fogságba ejtés (állandó fogságba helyezés) érdekében történő befogás választására kötelezi, és csak akkor teszi lehetővé a megölés útján történő eltávolítást, ha az előbbi megoldás objektíve és nem átmenetileg lehetetlen, mivel az ilyen intézkedések között szigorú hierarchia áll fenn?