—

semmisítse meg az Egységes Szanálási Testületnek az Egységes Szanálási Alapba fizetendő 2022. évi előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló, 2022. április 11-i határozatát (SRB/ES/2022/18) annak mellékleteivel együtt, amennyiben a megtámadott határozat – beleértve az I., II. és III. mellékletet – a felperes hozzájárulására vonatkozik;

—

kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére.

—

állapítsa meg, hogy a megtámadott határozat jogilag nem létezik;

—

kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Első jogalap: A határozat sérti a 806/2014/EU rendelet (1) 81. cikke (1) bekezdésének az 1958. április 15-i 1. tanácsi rendelet (2) 3. cikkével összefüggésben értelmezett rendelkezéseit, mivel a határozat nem a felperessel szemben választott német nyelven került megszövegezésre.

2.

Második jogalap: A határozat sérti az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikkének (1) bekezdésében és (2) bekezdésének c) pontjában előírt indokolási kötelezettséget, valamint a Charta 47. cikkének (1) bekezdése szerinti hatékony jogvédelemhez való alapvető jogot, mivel az indokolása számos hiányosságot mutat, különösen az alperest jogszabály alapján számos tekintetben megillető mérlegelési jogkör alkalmazását illetően, és nem fedi fel a többi intézmény adatait, továbbá gyakorlatilag lehetetlen a határozat bírósági felülvizsgálata.

3.

Harmadik jogalap: A határozat sérti a 806/2014/EU rendelet 69. és 70. cikkét, valamint a Charta 16., 17., 41. és 53. cikkét, amennyiben az alperes tévesen határozta meg az éves célszintet; másodlagosan a 806/2014/EU rendelet 69. és 70. cikke magasabb szintű jogot sért.

4.

Negyedik jogalap: Az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet (3) 7. cikke (4) bekezdésének második mondata magasabb szintű jogot sért, mivel lehetővé teszi a valamely intézményvédelmi rendszer (a továbbiakban: IPS) tagjai között objektíve észszerűtlen és aránytalan különbségtételt, valamint az IPS-mutató relativizálását.

5.

Ötödik jogalap: A határozat sérti többek között az 575/2013/EU rendelet (4) 113. cikkének (7) bekezdését és a hozzájárulások kockázatarányos kiszámítására vonatkozó követelményt, mivel a felperesre az IPS-mutató tekintetében relativizált szorzót alkalmaz. Az IPS-mutató szintjén az intézmények közötti különbségtétel az IPS átfogó védelmi hatása miatt következetlen és önkényes.

6.

Hatodik jogalap: Az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 6., 7. és 9. cikke, valamint I. melléklete magasabb szintű jogot sért, többek között azért, mert sértik a hozzájárulások kockázatarányos kiszámítására vonatkozó követelményt, az arányosság elvét és a tényállás teljes körű figyelembevételének követelményét.

7.

Hetedik jogalap: A határozat sérti a felperesnek a Charta 16. cikke szerinti vállalkozási szabadságát és az arányosság elvét, mivel az alkalmazott kockázatkiigazítási szorzók nincsenek összhangban a Sparkassen-Finanzgruppe IPS-e és a Reservefonds Hessen-Thüringen révén fennálló kettős biztosítékkal jellemzett kockázati profiljával.

8.

Nyolcadik jogalap: A határozat sérti a Charta 16. és 20. cikkét, valamint az arányosság elvét és a megfelelő ügyintézéshez való jogot, mivel az alperes a számos tekintetben fennálló mérlegelési jogkörének gyakorlása során nyilvánvaló hibákat követett el.

9.

Kilencedik jogalap: A felhatalmazáson alapuló rendelet 20. cikke (1) bekezdésének első és második mondata sérti a 2014/59/EU irányelv (5) 103. cikkének (7) bekezdését és a hozzájárulások kockázatarányos kiszámítására vonatkozó követelményt.