1)

Ellentétes-e az uniós joggal, különösen – adott esetben az Európai Unió Alapjogi Chartájának 38. cikkével összefüggésben értelmezve – a második életbiztosítási irányelv (1) 15. cikkének (1) bekezdésével, a harmadik életbiztosítási irányelv (2) 31. cikkével és a 2002/83 irányelv (3) 35. cikkének (1) bekezdésével az olyan nemzeti szabályozás vagy ítélkezési gyakorlat, amely szerint – a biztosított elállási jogának jogszerű gyakorlását követően – a biztosítottra hárul a biztosító által húzott hasznok számszerűsítésével kapcsolatos indokolási és bizonyítási teher? Megköveteli-e az uniós jog – mindenekelőtt a tényleges érvényesülés elve – az ily módon megosztott indokolási és bizonyítási teher megengedettsége esetén, hogy a biztosítottat ennek ellenében a biztosítóval szemben fennálló tájékoztatáshoz való jog vagy egyéb könnyítések illessék meg jogai érvényesítésének lehetővé tétele érdekében?

2)

Azon biztosítónak, amely nem tájékoztatta vagy hibásan tájékoztatta a biztosítottat elállási jogáról, tilos-e a biztosított ebből eredő jogaival, így különösen az elállási joggal szemben jogvesztésre, joggal való visszaélésre vagy időmúlásra hivatkoznia?

3)

Azon biztosítónak, amely nem adta át vagy hiányosan adta át vagy hibásan adta át a biztosítottnak a fogyasztói tájékoztatást, tilos-e a biztosított ebből eredő jogaival, így különösen az elállási joggal szemben jogvesztésre, joggal való visszaélésre vagy időmúlásra hivatkoznia?