1)

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 5. cikkét, valamint a szerződéses feltételek átláthatóságának követelményét egy jelzáloghitel-szerződés keretében úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás és nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely az eladót vagy szolgáltatót mentesíti azon kötelezettsége alól, hogy egy jelzáloghitel-szerződés megkötése során tájékoztassa a fogyasztót arról, hogy miként alakult a múltban, legalábbis az utolsó két évben, a referencia-mutató legalább egy olyan másik mutatóval összehasonlítva, mint az Euribor, feltéve, hogy ez a nemzeti szabályozás és ítélkezési gyakorlat lehetővé teszi a bíróság számára, hogy meggyőződhessen legalább arról, hogy a nyilvánosan rendelkezésre álló és hozzáférhető információkra, illetve – adott esetben – az eladó vagy szolgáltató által benyújtott információkra tekintettel egy szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó képes volt megérteni a referencia-mutató számítási módjának konkrét működését, és ennek megfelelően pontos és érthető kritériumok alapján értékelni egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségekre gyakorolt, potenciálisan jelentős következményeit.

2)

A 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás és nemzeti ítélkezési gyakorlat, amelyek azt állapítják meg, hogy az eladó vagy szolgáltató jóhiszeműségének hiánya szükséges előfeltétele egy fogyasztóval kötött szerződés valamely nem átlátható feltétele tartalma bármely vizsgálatának. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, az alapügy valamennyi releváns körülményére figyelemmel úgy kell-e tekinteni az eladót vagy szolgáltatót, mint aki jóhiszeműen cselekedett, amikor egy, a törvény által előírt mutatót alkalmazott, és hogy az e mutatót tartalmazó feltétel olyan jellegű-e, hogy az jelentős egyenlőtlenséget okozhat a fogyasztó hátrányára a feleknek a szerződésből eredő jogai és kötelezettségei tekintetében.

3)

A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az, ha egy kölcsön változó kamatainak számítására szolgáló referencia-mutatót rögzítő tisztességtelen szerződéses feltétel semmissége esetén a nemzeti bíróság e mutatót egy, a felek ellenkező értelmű megállapodásának hiányában alkalmazandó törvényes mutatóval helyettesíti, amennyiben e két mutató ugyanazon hatásokkal jár, feltéve, hogy tiszteletben tartják a 2020. március 3-i Gómez del Moral Guasch ítélet (C 125/18, EU:C:2020:138) 67. pontjában előírt feltételeket.

4)

A Juzgado de Primera Instancia no 2 de Ibiza (ibizai 2. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország) által előterjesztett tizenhatodik kérdés nyilvánvalóan elfogadhatatlan.