—

kellően súlyosan megsértette a gondossági kötelezettséget és a megfelelő ügyintézés elvét;

—

kellően súlyosan megsértette a védelemhez való jogot;

—

kellően súlyosan megsértette a bizalmas kezelésre irányuló kötelezettéget;

—

ezáltal pedig vagyoni és/vagy nem vagyoni kárt okozott a Planistat társaságnak és e társaság igazgatójának, H.-P. Charlot-nak;

—

az európai uniós adminisztráció nem vette figyelembe a bűncselekményekkel igaztalanul és hamisan megvádolt felperesek jogos érdekeit, ezáltal pedig nem tett eleget a velük szemben fennálló gondossági kötelezettségének;

—

a megfelelő ügyintézéshez való jog nyilvánvalóan magában foglalja minden jogalany ahhoz való jogát, hogy az Unió alkalmazottai és intézményei ne tegyenek vele szemben hamis vádnak minősülő kijelentéseket.

—

az OLAF az észszerű határidő tiszteletben tartására irányuló kötelezettséggel összeegyeztethetetlen sietségről tett tanúbizonyságot, amikor a felperesek ellen irányuló külső vizsgálat megindításának másnapján információkat továbbított a francia hatóságoknak;

—

az OLAF köteles lett volna a felpereseket ugyanolyan bánásmódban részesíteni, mint az európai tisztviselőket, és meg kellett volna várnia, hogy további információkkal rendelkezhessen annak érdekében, hogy tájékozottabb módon hozzon határozatot;

—

az OLAF-nak meg kellett volna tennie azt az elővigyázatossági intézkedést, hogy előzetesen tájékoztatja a felpereseket annak érdekében, hogy kontradiktórius vita keretében magyarázatokat szerezzen be tőlük;

—

az OLAF nem alkalmazhatott volna nagyon határozott kijelentéseket tartalmazó olyan fordulatokat, amelyek azt a benyomást keltik, hogy a felperesek bűnösök voltak a közösségi források sérelmére elkövetett „fosztogatásban”.

—

az OLAF nem tartotta tiszteletben a bizalmas kezelésre irányuló azon kötelezettséget, amely a vizsgálatai keretében vele szemben fennáll;

—

az OLAF megsértette a megfelelő ügyintézés elvét, amennyiben az magában foglalja a jogalanyok ahhoz való jogát, hogy az ügyeiket a bizalmas kezelés tiszteletben tartásával intézzék;

—

az OLAF megsértette az ártatlanság vélelmét, amikor hagyta, hogy a felperesekkel szembeni hamis vádja tárgyában információk kerüljenek ki.

—

a Bizottság az észszerű határidő tiszteletben tartására irányuló kötelezettséggel összeegyeztethetetlen sietségről tett tanúbizonyságot;

—

a Bizottságnak meg kellett volna várnia az OLAF következtetéseit annak érdekben, hogy tájékozottabb módon hozzon határozatot azzal kapcsolatban, hogy adott esetben polgári jogi igényt érvényesítve feljelentést tesz;

—

a Bizottság nem tanúsított pártatlanságot a felperesekkel szemben, mivel előnyben részesítette a saját pénzügyi érdekeit, miközben azok nem voltak komolyan fenyegetve;

—

a Bizottság megsértette az ártatlanság vélelmét, amikor közzétette a 2003. július 9-i sajtóközleményét.