—

semmisítse meg a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének megsértésével megvalósított összefonódás miatti bírság kiszabásáról szóló 2018. április 24-i C(2018) 2418 final bizottsági határozat (M.7993 – Altice/PT Portugal ügy, a 14. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás) 1., 2., 3. és 4. cikkét;

—

másodlagosan éljen korlátlan felülvizsgálati jogkörével és jelentősen csökkentse a határozat 3. és 4. cikkében kiszabott bírság mértékét;

—

mindenképpen az Európai Bizottságot kötelezze az összes költség viselésére.

1.

Az első jogalap arra a 139/2004 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének, valamint a törvényesség elvének és az ártatlanság vélelmének megsértésére vonatkozik, mivel a megtámadott határozat az összefonódás „végrehajtásának” fogalmát annak hatályán és jelentésén túlmenően alkalmazta.

A felperes előadja, hogy az összefonódás „végrehajtása” a 4. cikk (1) bekezdésének és a 7. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában többet követel meg, mint egy adott vállalkozás feletti „meghatározó befolyás gyakorlásának lehetősége” és a megtámadott határozatban figyelembe vett tények egyike sem minősül végrehajtásnak. A felperes továbbá előadja, hogy a „végrehajtás” fogalmának indokolatlan kiterjesztésével a megtámadott határozat megsérti az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikkének (1) bekezdésében és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 7. cikkében foglalt törvényesség elvét, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikkének (1) bekezdésében és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 6. cikkének (2) bekezdésében biztosított ártatlanság vélelmét.

2.

A második jogalap arra vonatkozik, hogy a Bizottság ténybeli és jogi tévedést követett el, amikor a megtámadott határozatban megállapította, hogy a felperes kizárólagos ellenőrzésre tett szert a PT Portugal felett.

A vitatott határozat ténybeli és jogi tévedést tartalmaz annyiban, amennyiben megállapította, hogy a felperes kizárólagos ellenőrzésre tett szert a PT Portugal felett és a PT Portugal feletti kizárólagos ellenőrzés megszerzésével végrehajtotta az összefonódást.

3.

A harmadik jogalap arra vonatkozik, hogy a Bizottság ténybeli és jogi tévedést követett el, amennyiben megállapította a 139/2004 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének megsértését.

Az adásvételi szerződésben állítólagosan szereplő lezárást megelőző egyezség járulékos jellegű és nem minősül az összefonódás korábbi végrehajtásának. Továbbá a felperes a lezárást megelőzően nem gyakorolt kizárólagos ellenőrzést a PT Portugal felett. A Bizottság nem támaszkodhatott észszerűen a megtámadott határozat 4.2.1. részében hivatkozott hét tényezőre annak megállapítása érdekében, hogy a felperes kizárólagos ellenőrzést gyakorolt a PT Portugal felett. Végül a megtámadott határozat ténybeli és jogi tévedést tartalmaz annyiban, amennyiben kimondja, hogy a felperes számára történő információtovábbítás hozzájárul az ellenőrzés gyakorlásának megállapításához.

4.

A negyedik jogalap arra vonatkozik, hogy a Bizottság megsértette a ne bis in idem elvét, az arányosság elvét, a kétszeres büntetés tilalmát; jogellenességi kifogás a 139/2004 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése alapján.

A megtámadott határozat állítólag sérti az Európai Unió Alapjogi Chartája 50. cikkében és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 7. jegyzőkönyve 4. cikkének (1) bekezdésében biztosított ne bis in idem elvét és az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikkének (3) bekezdésében előírt arányosság elvét és a tagállamok jogrendjeinek közös alapelveiben gyökerező kettős büntetés tilalmát azáltal, hogy az ugyanazon jogi érdeket védő két rendelkezés alapján két bírságot szabott ki ugyanazon cselekmény miatt ugyanazon elkövetővel szemben. Az EUMSZ 277. cikken alapuló jogellenességi kifogás a 139/2004 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésével és 14. cikke (2) bekezdésének a) pontjával szemben, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy ugyanazon elkövetővel szemben bírságot szabjon ki olyan cselekmény miatt, amelyet már a 139/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése és 14. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján szankcionált.

5.

Az ötödik jogalap arra vonatkozik, hogy a bírságok jogellenesek és sértik az arányosság elvét.

A megtámadott határozat sérti a 139/2004 rendelet 14. cikkének (2) bekezdését annyiban, amennyiben bírságot szabott ki a felperesre annak ellenére, hogy nem áll fenn az európai uniós összefonódás-ellenőrzési szabályokkal kapcsolatos semmiféle gondatlanság vagy azok céljainak megsértésére vonatkozó szándék. A megtámadott határozat sérti az EUMSZ 296. cikket és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (2) bekezdését, mivel nem indokolja a bírságok összegét. a megtámadott határozat továbbá sérti az arányosság elvét azáltal, hogy a 139/2004 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján második bírságot szab ki ugyanazon cselekmény miatt, amelyet már a 139/2004 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján szankcionáltak. Végül a bírságok sértik az arányosság elvét, mivel nem vették megfelelően figyelembe az összes releváns körülményt az bírságok összegének megállapításakor.